Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-27 / 277. szám

CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS RÉSZÉRE VI. ÉVFOLYAM, 277. SZÄM 1962. NOVEMBER 27, KEDD Újítók tapasztalatcseréje a KGV-ben A Közlekedésépítési Gépja­vító Vállalat régóta híres ar­ról a gyorsütemű műszaki fejlődésről, amely munkáját országszerte elismertté teszi. Az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének műszaki főosztálya, a szakszervezet Pest megyei bi­zottsága, valamint a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium kitüntető megbízása alapján az ország valameny- nyi hasonló profilú vállalata részére csütörtökön nagysza­bású bemutatót rendeztek. A bemutatón közel 80-an jelen­tek meg. Reszegi Ferenc, a szakszervezet elnöke megnyi­tó beszédében elmondotta, hogy ennek a bemutatónak az a különlegessége és értéke, hogy ezúttal az újításokat nem leírás alapján akarják elterjeszteni, más vállalatok­nál, hanem azért hívták ide az ország minden részéből az újítási felelősöket, legjobb szakembereket, hogy itt a gyárban munka közben néz- ♦ zék meg, milyen volt a régi módszerrel a termelés, hogyan dolgozta ki az újító újítását és miként, milyen haszonnal lehet alkalmazni a gyakorlat­ban az újítást. Fehér János, a vállalat fő­mérnöke általános tájékozta­tót adott a vállalatról. Kije­lentette: az üzem dolgozóinak zöme fiatal, évente nyolcvan tanulót képeznek ki szak­munkássá. A forgácsolórész­leg dolgozóinak átlag életkora például 21 év. Nemrégen még csak egy mérnök volt az üzemben, ma kilenc van, és ezenkívül hat dolgozójuk most szerzi meg a mérnöki képesítést a műszaki egyete­men. A Közlekedésépítési Gépja­vító Vállalat tehát a* saját törzsgárdájának megbecsülé­se mellett hatalmas erőfeszí­téseket tett helybeli műszaki szakemberek kinevelésére, s ennek eredménye az, hogy jö­vőre már egyetlen olyan mű­szaki dolgozó sem lesz, aki­nek ne lenne meg a megfe­lelő műszaki képesítése. Az Esztergomból jelenlevő küldöttek nagyon helyesen je­gyezték meg közben: — Ilyen előzmények után most már értjük, miért Ceg­lédre hoztak bennünket ta­nulni és értjük azt is, miért olyan komoly és értékes az újítómozgalom ebben az üzemben. A bevezető tájékoztató után a szakemberek 8—10-es csoportokra oszoltak és egy- egy műszaki dolgozó irányítá­sával mentek végig a műhe­lyekben. Csoportosan tizenhat újítást néztek meg. Az újítók között Gyenei György igazga tón és Fehér János főmérnö­kön kívül ott láthattuk Budai Istvánt, Jurászik Lajost, Var­ga lAszlót, Kernács Istvánt, Király Györgyöt, Koczka Kál­mánt, Zalavári Ferencet, Bá­lint Istvánt, Könich Istvánt, Pintér Miklóst, Bezzegh Jó­zsefet, L osonczi Józsefet, Koncz Gyulát, Tóth Lászlót, ifj. Csuti Bélát, Csiszár Györgyöt, Szőke Tamást, Jambrich Jánost és még jó néhány közmegbecsülésnek örvendő, kiváló gyakorlati szakembert. A tapasztalatcsere részvevői délután több órán keresztül megtárgyalták a helyszínen látottakat. Ennek során el­mondották, mennyi mindent tanultak Cegléden, ugyanak­kor sok értékes útmutatást adtak további újítások kidol­gozásához. Késő délután a kultúrte­remben rendezte meg a válla­lat az újítási ankétot, majd bemutatták a „Pionír—25 asz­faltkeverőgép’' című színes fil­met. Aszfallozzák,le! Másfél éve is annak, hogy a piac egy részén bizonyosan a legtisztább szándékkal, felszedték a téglajárdát. A szándék az volt, hogy helyette új, modem járdát építsenek. Fél füllel azt is hallottuk, hogy a 200 ezer forintos piacrendezési keretben er­re a célra is van pénz. Az idő múlik. Nyá­ron porban ácsorognak a vásárlók. Az ősz ugyan megszabadította őket et­től a kellemetlenségtől, de most bokáig érő latyak­ban áldják az elhamarko­dott intézkedést. Akár elhamarkodott in­tézkedés volt a téglajár­da felszedése, akár vala­milyen előre nem látott okból késik az aszfalto­zás, mindenféleképpen he­lyes lenne minél gyorsab­ban cselekedni. AZ ABONYI SZABÓ CSALÁD Páratlan eredmények a kertészetben Tószegi Miklós mérnök a hatorsós fúrófej működését mutatja be Az újítással a termelékenység duplájára emelkedett (Foto: Gulicska, szöveg: Dózsa) Olyan a határ* mint a terített asztal Módra Ambrus, a Kocséri Községi Tanács vb elnökhelyet­tese őszinte gyönyörűséggel beszél arról, hogy a község két közös gazdasága milyen eredményes munkát végzett az őszi szántás, vetés, valamint a mélyszántás terén. _ A búza, rozs és őszi árpa vetését hajszálpontosan októ­ber 25-re elvégezték termelőszövetkezeteink. Az Űj Élet és a Petőfi négy-négy erőgéppel dolgozott és becsületes munkát végzett a Nagykőrösi Gépállomás hat traktora. 2071 holdon el­ismerésre méltó igyekezettel — tegyük hozzá, minőségi mun­kával — került a földbe a mag. — Az eső pedig éppen idejében jött. Egy-két napig ugyan akadályoztat mélyszántást, de ez nem jelent különösebb aka­dályt, mert a munka a2 Űj Életben 75 százalékra, a Petőfiben pedig nyolcvan százalékra áll és december 10-ike előtt jóval befejeződik. — Külön meg kell említeni azt, hogy mind a két gazda­ság a betakarítást nagy gonddal végezte. A terület letakarítá- sakor az utolsó szártuskót is felszedték, úgy hogy jogosan mondhatjuk, a gyönyörűen kikelt vetés olyan, mint a szépen megterített asztal. Nem a rádió népszerű Sza­bó csalódja járt Abonyban. Egy családból származó há­rom kertészről van szó. Sza­bó Józsefről, aki az Újvilág Termelőszövetkezetben dolgo­zik, a bátyjáról, Andrásról, aki a József Attila Termelő­szövetkezet járásszerte ismert kertésze és a fiatal Andrásról, aki édesapja vezetése mellett most teszi első lépéseit a ker­tészkedés terén. — Hogyan kezdődött? — teszem fel a kérdést Szabó Andrásnak, a József Attila Termelőszövetkezetben. — Tápiógyöngyén születtünk és édesapámékkal vetődtünk Abonyba. Szegény zsellérem- bernek annak idején nem volt nagy dolog a hurcolkodás. Egy kis bútor, néhány láda, a szabadkéményből leakasztott avas sonka, no meg egy fé­szekalja gyerek. Akkora vol­tam, mint egy megtermett csizmaszár, amikor a Szapáry grófokhoz kerültem. Az inté­ző mindenese voltam, s ott lábatlankodtam a kertészet­ben, majd olyan szaladjide- szaladjodá udvaros lettem. Hordtam a postát, söproget- tem, de mindig a kertészet felé kacsingattam. — Felgördültünk Jóska öcsémmel együtt. Mint legé­nyek kerültünk bele a máso­dik világháborúiba, s amikor szerencsésen haza vetődtünk, nyolcholdas bérletbe kapasz­kodtunk, ahol végre magunk­nak kertészkedtünk. Vízhiány meg az átkozott feles bérlet miatt teljesen, tönkre men­tünk. A tanács szánt meg ben­nünket a következő évben és az Akadémia-tanyán kantunk két hold jó fekete földet, ami nagy mértékben segített. Há­rom éven át igen eredménye­sen gazdálkodtunk. — 1950-ben beléptem a Kos­suth Termelőszövetkezetbe, mint kertész. Jó volt ott min­den, de amikor láttam, hogy az a szövetkezet, amit első naptól kezdve patronáltam — a József Attila — nagyon ko­molyan berendezkedik a zöld­ségtermesztésre, igen béké­sen, jó egyetértéssel átmen­tem a másik közös gazdaság­ba. A vezetőség minden tá­mogatást megadott. A tízhol­das kertészet öt év alatt 30 holdra növekedett és mond­hatom, elismerésre méltó eredményeket értünk él'. — Mondjon erről néhány részletet. — Harminchárom tagja van, a szövetkezet kertészetének, férfiak, nők vegyesen. A te­lep minden építkezését ma­gunk végezzük. Az első évben a holdankénti bevétel átlaga 20 ezer forint volt, a második esztendőben feljebb kapasz­kodtunk és elértük a holdan­kénti 30 ezer forintot. A tava­lyi esztendő 65 ezer forintot hozott holdanként, az idei át­lag a szeszélyes idő ellenére is elérte az 55 ezret. — Nyolcvan munkaegysé­gem van havonta, tavaly ki­vételesen jó munkáért 10 ezer forintot kaptam jutalomkép­pen, s a kertészet dolgozói kö­zött 39 ezer forintot osztott ki a gazdaság vezetősége. — A Bandi gyetek itt van a kezem alatt. József öcsém pe­dig aiz Újvilágban vezeti a kertészetet és tizenöt holdon végez valóban dicséretre méltó munkát. — A város termelőszövet­kezetei megkötötték a Nagy­kőrösi Konzervgyárral a szerződést paradicsomra, pap­rikára, uborkára, zöldbabra és zöldborsóra. Ez idő sze­rint folyamatban vannak a szerződéskötések a MÉK-kel is, az 1963. évre. lü«Kan vezetett — szörnyethalt Szpin József, mikebudai la­kos többször hiába próbál­kozott a vezetői jogosítvány megszerzésével. A szenvedé­lyes alkoholistát nem zavar­ta az, hogy a KRESZ-vizs- gákon egyszer sem felelt meg, zavartalanul közlcke- i dett motorkerékpárján. A múlt héten egyik napon az esti órákban, italosán, | kivilágítás nélkül hajtott Al- I bertirsa felé. Nagy sebes- • seggel belerohant az előtte szabályosan, kivilágítással közlekedő gumis kocsi hát­só részébe. Az összeütközés ereje olyan nagy volt, hogy Szpin Jó­zsef koponyája összetört és sérülése azonnali halált oko­zott. Amikorra Biró Ferenc ceglédi fuvaros, a kocsi tu- : lajdonosa segítségért sietett, i már nem volt benne élet. Gally és tuskó helyett szénnel fűtenének SE PÉNZ, SE KUKORICA Fél órával az ítélet után újab bűncselekmény Telek Bálint abonyi lakos többször' volt már büntetve csalásért. A munkát szívből gyűlöli. Ebben az esztendő­ben is öt munkahelyen pró­bálkozott, de mind az ötöt önkényesen elhagyta. Augusztusban négy em­bertől csalt ki kisebb-nagyobb összegeket azzal a mesével, hegy eladó terménye van. Feljelentésre került novem­ber negyedikén a Ceglédi Já­rásbíróság büntető tanácsa elé. Könnyen, vállvonogatva vallott be mindent, és tu­domásul vette a háromhóna­pos, végrehajtható börtön- büntetést. Illedelmesen össze­csapta bokáját és úgy ment ki a bíróság ajtaján, mint aki ügyét a legteljesebb mérték­ben rendezte. Nem telt bele azonban egy fél óra sem, újabb „áldoza­tot” talált a Kazinczy utca 1. szám alatt. Betévedt a telje­sen ismerétlen Hartyányi- családhoz, és rövid idő alatt 1000 forintot vett fel azzal a dajkamesével, hogy eladó kukoricája van. A vevő azonban óvatos volt. Elkérte Telek Bálint személyi igazol­ványát, aki azt készséggel át is adta. Hartyányi annak rendje- rnódja szerint kocsit fogadott és áthajtatott Abonyba a ku­koricáért. A meglepetés azon­ban nagy volt, mert sem ku­koricát, sem Telek Bálintot nem találta. Sőt beletelt abba jó két hét, mire az abonyi rendőrőrs kikutatta a csaló tartózkodási helyét. Sajnos, akkorra már egy fillér sem volt az előlegből. Telek Bálint letartóztatás­ban várja az ítéletet. Hat-hét évvel ezelőtt bősé­gesen elég volt a község egész évi szénfogyasztásának fede­zésére 15—20 vagon szén. Sokszor azt is csak üggyel- bajjal túdta értékesíteni a földművesszövetkezet. A ta­nyavilág népe szárral, hulla­dékkal, gallyal, tuskóval fű­tött. A mezőgazdaság szocialista átszervezése ezen a vonalon is óriási fejlődést hozott. A tanyák lakói beköltöznek a községbe és szédületes mér­tékben növekedik a szénfo­gyasztás. 1959 óta ugrásszerűen emel­kedik a szénfogyasztás. A múlt évben elérte a csúcs­pontot, 80 vagon fogyott el. Érdekesek az idei adatok is. Eddig hatvan vagon érkezett a községbe és a földműves­szövetkezet vezetősége a téli ellátásra havonta 1000 mázsa szenet biztosított. Persze hozzátehetjük, hogy a kocsériaknak is meg kell szokni azt, hogy a nyári hóna­pokban kell biztosítani a téli fűtőanyagot. Az idén a TÜ- ZÉP-telep a nyári hónapok­ban minden igényt kielégített, boldog-boldogtalannak kínál­ta a szenet, de nem minden kocséri házban hitték el, hogy november végén bekopogtat a tél... — Jászkarajenőn a műve­lődési ház a szórakozni vá­gyó fiatalok részére havonta két táncos rendezvényt szer­vez, amelyen foglalkoznak a fiatalság helyes viselkedé­sének kialakításával is. / Miért késik a táp kocka gyártása Valahol Felsőgödön vagy Isaszegen kezdték el gyár­tását és a fóti paradicsom- termesztésben egészen rend­kívüli eredményeket értek el vele. Gárdonyi Géza, a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat igazgatója Foton lakik, ahol személyesen meg­győződött a kiváló eredmé­nyekről. Természetes, hogy megtetszett neki a nagysze­rű újítás és azonnal továb­bította a ceglédi telep cí­mére, ahol jelentős tőzegki­termelés folyik. A csemői Rákóczi Termelő- szövetkezet jelentkezett a kísérleti alkalmazásra. A múlt év folyamán 80 ezer darab tápkockát vásárolt a közös gazdaság a kertészet számára, ahol a tőzegből, műtrágyából és különböző szerves anyagokból összeál­lított tápkockával egészen rendkívüli termelési eredmé­nyeket értek el. A Rákóczi Tsz vezetősége még a nyár folyamán beje­lentette. hogy a következő gazdasági évben a kukorica­termelésben is kipróbálják a tápkocka alkalmazását. Köz­ben a vállalat megrendelt Hódmezővásárhelyen egy nagyüzemi gyártásra alkal­mas tápkoekaprcsclő- gépet. A gép megérkezett és jelen­leg a Rákóczi Tsz színe alatt szomorkodik. November végén járunk. A Rákóczi Tsz minden meny- nyiségben átvenne tápkoc­kát, a Dózsa Népe Tsz is szívesen vásárolna. Anyag van bőven. Tessék megma­gyarázni: mi az oka annak, hogy a tápkocka gyártása egyre késik? ( i-T_T ^ pont Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy az építési munkákon kívül szakipari részlegeink vízvezetékszerelő, asztalos, lakatos, bádogos, üveges, tetőfedő, famegmunkáló, szobafestő­mázoló szakmákban mindenféle javítási és új munkákat soron kívül elvégeznek Kérjük megrendelésüket Ceglédi Járási Építőipari KTSZ Cegléd, Achim András u. 26. szám alá leadni szíveskedjenek VEZETŐSÉG anyakönyvi hírek Cegléd r ?z“'Rtt®k= Szakács Hona. Soós bír 'LáSZl10' Godó Ti- öor Mészáros Zoltán. Rafael Er­Erika- Naivon Bdlkó- Prazsák Mihály. Bar- tus Mana. Nagy László. Varga Anikó. Bogdán rbolya. Házasságot kötöttek: Vámos MI- íVvf TL*Ztó /:s Gondi Anna. Per- ’;,kl István és Orosz Mária. Jan­kái, ^ ™.,Pa' Kte'ka. Mama Ist- an és Nyin Éva, Katona József es Benedek Terézia. Ocsai János ó® Erzsébet. Jakab Károly Mihály és Kovács Margit. Batu Lajos és Virág Lídia. Bálint Ist­ván és Orosz Julianna. Bori Gvu- la es Hudák Ilona, Jámbor Fe- renc Sándor és Tomasóezkt Bor­bála. Kartali Gvörgv és WÄmet Hona. Osgváni Zoltán és Banal Hona. Szallszmyó István és Törö- csik Ilona. Huszár Lajos és Balog Terézia. Csatári-Kiss Sándor és Laiő Hona Erzsébet Monori se­rene és Tóth Erzsébet Katalin, Buczkó István és Gál Ibolya. Elhaltak: Kecskeméti József 84 éves. Hiczkó Mihály 56 éves. Csí­ksa Sándomé szül. Asztalos r.idia 84 éves. Varga József Gvöravné szül. Magvar Mária 66 éves Gál András 83 éves. Nagy Lajos 71 éves. Voitek Mihálvné Orosz Te­rézia 56 éves. Juhász István 98 éves.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents