Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

1962. NOVEMBER 3, SZOMBAT rwr HEGYE! itMMm n A Kocsis Irma-szőlő sikere A Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász János telepén az újonnan nemesített csemege­szőlőfajtákat a nagyüzemi termesztés előtt a külföldi fo­gyasztóikkal is „elbíráltatják”. A legjobb fajtajelöltekkel há­rom éve folytatnak szállítási és piackutatási kísérleteket. A zamat, szín és az egyéb tu­lajdonságok mellett az elsza- porításnál azt is figyelembe veszik, hogy milyen a gyümölcs szállíthatósága, és azt, hogy a külföldi fogyasztóknak me­lyik ízlik a legjobban. Az in­tézet szakemberei a HUNGA- ROFRUCT-tal közösen eddig hat fajta útját kísérték figye­lemmel. Feljegyezték a szál­lítmány szem-, illetve súly- veszteségét, az egyes fajták iránti keresletet. Megállapí­tották, hogy az új fajták ál­talában jól bírják a szállítást, s hogy a külföldi vevők köré­ben a színes, muskotály ízű szőlők kevésbé kedveltek. Leg­jobban a fehér, nagy bogyójú szőlőket keresik. SBtsri fizetés a tss-bem Kétféle prémium — Akit nem lehet Pestre csalni Esztendő végéig több mint háromezer forintot kapnak átlagosan — rendes jövedel­mükön felül — prémium cí­mén a tápiószentmártoni Rá­kóczi Termelőszövetkezet rendszeresen dolgozó gazdái. Lesz közöttük, aki a négyez­ret is hazaviszi, attól függő­en, miként vette ki részét az egyes munkákból, vagy mi­lyen gondosan ápolta a műve­lésre vállalt területet. Török Gyula növénytermesztési ag- ronómus egymás után sorol­ja a legtöbb prémiumot szer­zett gazdák nevét, aztán hir­telen abbahagyja a felsoro­lást, ennyit mond: — Legjobb lesz, ha sze­mélyesen keres fel néhány ta­gunkat, mondják el ők, ér­demes volt-e jobban dolgozniok, bevált-e a mi prémiumrend­szerünk, ösztönöz-e eléggé ná­lunk a jutalmazás. Kicserélték a magyar-indonéz barátsági és együttműködési szerződés megerősítő okiratait Péntek délben Budapesten kicserélték a Magyar Nép- köztársaság és az Indonéz Köztársaság között Djakar- táiban 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együtt­működési szerződés megerősí­tő okiratait. A kicserélésről szóló jegy­zőkönyvet magyar részről Erdélyi Károly külügymi- nászterhelyettes, indonéz rész­ről Imán Surjakusuma, az Indonéz Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője írta alá. (MTI) Bővül a won őri [eltérnewá^yúr A monoriak mind jól isme­rik a régi Lúkácsovics-mal- mot, ha mást nem, hát a ne­vét. Csakhogy míg régen or­mótlan malomkövek közül fe­hér liszt szitált, ma halkan surrogó villanygépek rózsa­szín női fehérneműt ontanak. Ebben a régi malomban rendezkedett be — ha nem is főúri módon — a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat konfekcióé fehérneműrészle- ge. Juhász Lászlóné részlegve­zető-helyettes és Révész Adolf ráktáros mutatják be az üze­met, ismertetik várható fejlő­dését. Jelenleg két váltásban 65 «nő dolgozik itt, délelőtt, délután, két szalagon. Legtöbbjük nem monori ha­nem a környező községekből jön, olyanok, akik betegesek, csak könnyebb, ülő munkát végezhetnek. A nem különö­sebben megerőltető napi 8 órai munkával 1000—1200 forintot keresnek. Eddig jelentős mennyiség­ben, kizárólag fehérneműt, ágyneműt, készítettek. Az anya­got a központi szabászattól kapják, itt csak összeállítják. Havonta 40 000 darab kerül ki a kezük közül. Férfi fehérne­műből havi tízezer darab ké­szül. Novembertől bővül gyárt­mányaik köre. Ide költözik a pilisvörös- vári ingvarroda, mert helyiségük szűk, a sza­lagszerű termelés alig volt megvalósítható. Az ottaniak a jövőben babákat, babaruhát gyártanak majd, míg a mono­ri földszinti nagyterem két szalagjából a hosszabb — 12 gép — átáll a férfiingek készí­tésére, csak nyolc gép varrja tovább a női fehérneműt. Ez az átrendezés előrelátha­tólag sem a pilisvörösvári, sem a monori dolgozók kere­setét nem érinti, csupán ked­vezőbb munkafeltételeket va­lósít meg. Pályázati felhívás A Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya irodalmi pályázatot hirdet. Pályázni lehet: Egyfelvonásos, mintegy harminc-harmincöt perces időtartamú, lehetőleg egy díszletben játszódó vígjáték, vagy zenés vígjáték megírásával, amely a termelőszövet­kezeti parasztság mai életét viszi színpadra. Zenés játék esetében a zeneanyag kis énekgyakorlatot igénylő dalo­kat tartalmazzon és csnpán zongorakíséretre épüljön. A benyújtandó színmű csak olyan lehet, amely még nem jelent meg nyomtatásban és ez ideig nem került elő­adásra. Az előadásra kerülő pályamunkákat színjátszó csoportok mutatják be. Pályázati határidő 1962. december 1. I. díj: 2500 forint, II. díj: 1500 forint, III. díj: 1000 forint. Egész estét betöltő színművel, amely műfajilag lehet dráma, vígjáték, zenés vígjáték, vagy bohózat. A pályá­zaton részt vevő színművek termelőszövetkezeti paraszt­ságunk mai életével foglalkozzanak. Az elfogadott mű­veket általában 10—12 tagú fejlettebb színjátszó csopor­tok mutatják majd be. A pályázók erre való tekintettel lehetőleg kevés színváltozással oldják meg a cselekmény bonyolítását és kerüljék el a statisztériát igénylő tömeg­jeleneteket. Zenés művek megírásakor a zeneszerző az előbbiekre való tekintettel kis énekgyakorlatot igénylő dalokat és csupán zongorakíséretre építve komponáljon. A pályázaton csak olyan színművek vehetnek részt, ame­lyek nyomtatásban nem jelentek meg és bemutatásra ez ideig nem kerültek. Pályázati határidő: 1963. június 30. I. díj: 4000 forint, II. díj: 2000 forint, III. díj: 1000 forint. Dalszöveg megírása, amely tartalmában termelőszö­vetkezeti ünnepségekre szóló, megzenésítésre alkalmas mű legyen. A szerzők, pályázók népies hangvételű, az új népdalstílus formai és ritmikai kötöttségével alkossa­nak. (A beérkezett pályaművek megzenésítésének jogát fenntartjuk.) Pályázati határidő 1962. december I. I. díj: 1000 forint, II. díj: 500 forint, III. díj: 300 forint, IV. díj: 200 forint. Valamennyi pályázat jeligés, a jeligés borítékban tüntessék fel a szerzők címüket, nevüket és munkahe­lyüket. Cím: Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osz­tály, (Budapest, V., Városház u. 7. I. em.) A borítékon feltűnően jelezzék: Irodalmi pályázat. Apa és fia Tápiószentmártonban Egyik brigádvezető ajánlko­zik kalauznak, hogy találom­ra megkeressünk kint a földe­ken néhány tagot. Megtudjuk tőle, hogy a Rákóczi Termelő- szövetkezet mindössze két- esztendős, és már az első év­ben elérte a harmincegyné- hány forintos munkaegységet. Háromezer hold szántóra öt­száz tag jut itt, de ebből mint­hogy sok az idős, beteg gaz­da, csak háromszázan dolgoz­nak rendszeresen, akik vi­szont becsülettel dolgoznak, nem hoznak szégyent a tsz-re. Különben a múlt évi eredmé­nyek is tanúsítják ezt, s ugyancsak az ő igyekezetük tette lehetővé, hogy áttérjen a szövetkezet a pénzelszámo­lásra. Január óta már havi fizetést kapnak a Rákóczi Tsz gazdái, kere­setük nyolcvan százalékát készpénzben, a többit majd a zárszámadáson. A vezetőség jól tudta és tudja is, mekkora erő rejlik a premizálásban. Tavaly is be­bizonyosodott, hogy amelyik növényféleség termesztését, ápolását, prémiumfeltételek­hez kötötték, abból a vártnál több termést takarítottak be. Idén aztán — a növényter­mesztésben — kétféle pré­miumot helyeztek kilátásba. Külön jutalom illeti a terület­vállalásban résztvevő jól ter­melő tagokat. A prémium összege a megtermelt mennyi­ség arányában növekszik vagy csökken. Pontosan kidolgoz­ták a prémium összegét, nö­vényfajonként. Aki teszem azt, a kukoricát, vagy a bur­gonyát többször bekapálta, vagy a cukorrépát gondosab­ban ápolta, a terven felül megtermelt mennyiség bizo­nyos hányadát jutalomként kapja. A premizálás itt alkalma­zott másik módszere az úgy­nevezett kampányprémium. Egy-egy nagyobb feladat — aratás, cséplés, kukoricavá­gás. szárvágés stb. — gyors lebonyolításáért a munkában részt vevők külön jutalmat kapnak. Éppen a kampány­prémium tette lehetővé az 1400 hold gabona, lényegében határidőre, huszonkét nap alatt történő elvetését. No de halljuk csak, mit mondanák a tagok. Az első gazda, akivel találkozunk, Burján András. Javakorban levő, edzett, izmos ember. Éppen kukoricaszárat vág. — A prémium? — csillan fel a szeme — hát biz’ okos volt, aki kitalálta. Képzeljék csak, éppen tegnap kaptam kézhez 680 forintot az ara­tásért. Őszintén szólva, nem is számítottam rá... Elmondja, hogy a felesége is tag, a kislánya meg „be­dolgozó”. Vállaltak két hold kukoricát, 1100 négyszögöl cukorrépát, 200 négyszögöl mákot és fél hold burgo­nyát. Emellett ő maga a kö­zös munkákból 331 munka­egységet teljesített. Azt ugyan még nem számolta ki, mennyi ) prémiumot kap év végéig, dej nem is tudná megmondani, j hiszen a vállalt területeken) most törik a kukoricát. Eb- i bői is lesz prémium, mázsán­ként 16 kiló. — Ha az ember megtalálja] a számítását — mondja bú- j csúzóul —. nem sajnálja a j fáradságot. A múlt hónap- j ban is fizetésként megkap- ] tam az 1600 forintot, s az j 1 idén eddig még minden hó- ] i napban meg volt az 1100. Én csak azt mondhatom, nem I tudnának engem innét Pestre ] | csalni. i Horváth Zsigmond ugyan­csak növénytermesztő. a fiával dolgozik a Rákóczi Tsz-ben. Év vé­gére ő is megszerzi — pré­miumból — a háromezer ] forintot. — Vállaltam másfél hold kukoricát, 800 négyszögöl burgonyát, ugyanennyi cu­korrépát — sorolja —, vala­mennyi után kapok prémiu­mot. Aki dolgozik, az nem panaszkodhat, még ilyen esz­tendő után sem. mint ez a mostani. Mózes Istvánnal. a Tá- piószelei Gépállomás trak­torosával az egyik frissen szántott tábla mellett talál­kozunk. Mióta a szövetke­zet megalakult, azóta Tápió- szentmárton határában dol­gozik. Elégedett vele a sző- \ vetkezet, ő is a tsz-szel. — Tavaly — mondja — elvetettem 850 hold búzát, betartottam azokat a minő­ségi feltételeket, amelyeket a szövetkezet kikötött, s pré­; miumként minden hold után j fél kiló búzával jutalmaz­tak. Most sajnos bejáratos a traktorom, viszont aki a szövetkezetnek szánt jól jár. Gáspár István például há­romszázötven holdat szán­tott fel, s holdanként 3 fo­rint prémium üti a markát. Jó néhány szövetkezeti gaz- i dával beszélgettünk még akik Burján Andráshoz s Horváth i Zsigmondhoz hasonlóan mind arról győztek meg. hogy j a tápiószentmártoni Rákóczi i Termelőszövetkezetben is ér- ] demes jobban dolgozni: hí- \ szén, aki többet termel, lel I kiismeretesebben dolgozik, az ; ! több pénzt visz haza. i Súlyán Pál A kiemelést gépesítették. Traktorra szerelt emelőszerke­zet lazítja meg a talajt. A gép után könnyűszerrel ki­emelhetik a vesszőket Több munkát ad a tisztogatás, válogatás és a csomagolás. A munkacsapat tagjai azonban gyakorlott mozdulatokkal, nagy szakértelemmel végzik ezt a munkát (Mihók felv.) í',\\\v\\\\\\\\v\\\v\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Kimerülőben az öreg pilisi szénbánya Feltárható-e az új solymári szénmező? Október elsejétől naponta 101 vagon szenet hoznák fel­színre a pilisi szénbányáiból. Éves átlagban azonban a hosz- szabb idő óta kialakított napi ICO vagonos átlagot tartják. Évi önköltségi tervük tonnán­ként 244 forint 13 fillér. Az el­ső három évnegyedben 243 fo­rint 49 filléres önköltséggel A háromezredik mázsa szőlő .\\\\\\\\\\\\\\\\VVv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Vidám és ked­ves ünnepséget rendeztek a dol­gozók tegnap dél­előtt, a Szőlészeti Kutató Intézet szigetcsépi kerü­letében. Ez az új, szépen gyara­podó szőlőgazda- daság három­ezer mázsa szőlő­termést tervezett százhúsz holdon az idén. Igazán nem mondhatja senki, hogy a holdankén- ti huszonöt má­zsás szőlőtermesz­tési terv lazának tekinthető a csé­pi földeken, ame­lyeken azelőtt nem termett jó­formán semmi. Az idei időjárás is kedvezőtlen volt ahhoz, hogy re­kordtermésre szá­míthasson a kor­szerű üzem, ezért izgultak is a ve­zetők és a dolgo­zók a huszonöt mázsás terv telje­sítéséért. A tegnap dél­előtti ünnepség oka éppen az volt. hogy a szőlőmun­kások pincébe szállították a há­romezredik má­zsa szőlőt, meg­nyerve a tervért vívott nagyszerű zsatát. Nagy Mi­hály kerületveze­tő örült a feldí­szített kádaknak is hasonló öröm­mel újságolta munkatársunk­nak Urban Gábor pincemester is, hogy a háromez­redik még csak nem is az utolsó, mert számítanak még úgy száz- nyolcvan mázsá­ra. Ma este, a hol­dankénti huszon­hat és fél mas'sás szőlőtermelési eredményt meg- vnnepVk a gazda­ság dolgozói a szüreti mulatsá­gon. dolgoztak. A kibányászott szén minőségét kalóriában szabják meg. Az előírás 251)0 kalória, az első három negyedévben 29 kalóriával jobb minő­séget értek el. A kibányászott pilisi szén nagy részét az erőművekben és az iparvállalatoknál használ­ják fel. A bányászok jó munkájáról tanúskodik, hogy a tavalyi eredményekhez képest 5.5 szá­zalékkal javították a szénter­melést, csupán szervezési in­tézkedésekkel, mert műszaki fejlesztésre nem kaptak pénzt. A bányászok tehát állják a sarat, de az öreg pilisi bánya már nem sokáig. Ügy számol­ják, hagy még két esztendeig biztosítható a napi százvago- nos termelés, aztán állandóan csökken a mennyiség, s öt év múlva már nem lesz miért le- szállni a mélybe. Ezzel azonban még nem dőlt el a bánya sorsa. Régebben mi is beszámoltunk róla. hogy Solymár környékén új szén­mezőt találtak. Az új szén ka­lóriaértéke átlagosan 3300, mennyiségét _ pedig körülbelül öt és félmillió tonnára becsü­lik. A bánya műszaki szakem­berei az Országos Földtani Fő­igazgatóság segítségével próba­fúrásokat végeztek, s ezekből állapították meg a fenti ered­ményt. Mindenki tudja, hogy egy új bánya feltárása nem megy egyik napról a másikra. A bá­nyászok foglalkoztatását azon­ban addig is helyben szeret­nék biztosítani, s ezért a vállalat elhatároz­ta az István-akna rekonst­rukcióját. Ez a program 45 millióba ke­rült volna, de a minisztérium nem engedélyezte végrehajtá­sát, mert kevés a szén az ak­nában. s ezért nem lehet ilyen nagy összeget rákölteni. Ellen­ben alakult egy bizottság, amely kidolgozza, hogyan le­het megoldani az emberek helybeli foglalkoztatását es ho­gyan lehet az új szénmezőt gazdaságosan feltárni. Ehhez a vizsgálathoz új próbafúrá­sokra van szükség, annak meg­állapítására, hogy az új szén­mező kiaknázása után milyen további szénkészletre támasz­kodhatnak majd. A szóbanforgó jelentésnek az év végére kell elkészülnie és erfnek alapján döntenek majd a pilisi bánya távolabbi sorsá­ról. Ha a vizsgálatok ered­ményre vezetnek, az új bánya feltárásának tervezése már a jövő évben elkezdődik. Remél­jük, minden rendben lesz. saz öreg pilisi bánya megifjodhat. F. L KIFIZETŐDIK A SZŐLŐGYÖKEREZTETÉS A nagykátai járásban a nagykátai Magyar—Koreai Barát- í ság Tsz tagjai ismerték fel leghamarabb, hogy a szőlőgyöke- j reztetés jó jövedelmi forrás. 1960-ban létesítettek szőlőiskolát, ; tavaly pedig tovább növelték annak területét. A fejlesztésnek \ köszönhetik, hogy napjainkban 34 holdról szedhetik ki a Í gyökeres szőlőt. Máté József tsz-elnok szerint'■ egy-egy hold ^ szőlőiskola tiszta jövedelme 15—?0 000 forint lesz. Amint jj említettük most szedik a gyökeres veszőt, tisztítják, csorna­it golják. Igyekeznek ezzel a munkával, hogy még a fagy beállta | előtt rendeltetési helyére szállíthassák a nagy gonddal nevelt I értékes szőlővesszőket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents