Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-23 / 274. szám
«*r »ccm 6 1962. NOVEMBER 23, PÉNTEK A magánkereskedelem működése nem esik súlyosabb kifogás alá A Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata Héiszáz hold menta Miért neytjven forint > Legutóbb, 1960 őszén vizsgálta me,g a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség a magánkiskereskedők működését. Akkor még hatszáz tevékenykedett a megyében, beleértve azonban ebbe a számba a piaci, vásári és utcai árusokat is. Idén ősszel, amikor a felügyelőség ismét a „maszek” kereskedelemre terjesztette ki vizsgálatát, már csak 470 iparengedélyes kereskedőt találtak. Átlagos életkoruk az előző vizsgálat idején hatvankettő, ez alkalommal 63 év volt. Elenyészően csekély közöttük a fiatalnak nevezhetők száma, akad viszont még nyolcvan éven felüli is. A kereskedelmi felügyelőség vizsgálata a nyílt árusítással, vagyis üzlethelyiséggel rendelkező magánkiskereskedőkre terjedt ki és jelentése megállapítja, hogy tevékenységük valóban hézagpótló, többségükben úgy helyezkednek el, hogy működésűkkel kiegészítik az állami és szövetkezeíi kereskedelmet. Az idős korúak, ha nem működhetnének kereskedőként, kétségkívül állami támogatásra szorulnának. A vizsgálat üzletköri túllépést, azaz az iparigazolványtól eltérő üzleti tevékenységet főleg a dohány- árusoknál tapasztalt, akik régi hagyomány szerint játék-, bazár- és egyéb áruk eladásával is foglalkoznak. Védekezésük az, hogy mellékcikkek nélkül havi jövedelmük nem lenne elégséges. Közülük sokan a borítékot és a levélpapírt az állami és - szövetkezeti--kereskedelemnél szerzik be fogyasztói áron. s ehhez számítják hozzá hasznukat, ami által náluk ezek a cikkek a rendes árnál drágábbak. A nagykereskedelem kis megrendeléseket viszont szerintük nem fogad el, nagyobb megrendeléseket pedig kis üzleti tőkéjük miatt nem tehetnek. A Budapest környéki zöldség-gyümölcs kereskedők árujuk nagy részét a fővárosi Hámán Kató téri piacon szerzik be, a távolabbi községekben működök pedig a helyi piacokon, tsz-eknél és őstermelőknél. Egyes esetekben figyelmen kívül hagyják némely árucikk rögzített árát. A kiskereskedők a rögzített árak be nem tartásával kapcsolatban azzal védekeznek, hogy az előírt eladási árat a legtöbb esetben meghaladja a beszerzési ár. (Például amikor a paprika a magánkereskedőkre nézve is kötelező fogyasztói ára 2,80 forint volt, azt a termelők szabad piacon drágábban is értékesíthették, a tőlük vásárolt paprikához tehát a magán- kereskedők hozzászámították hasznukat és így a megengedettnél drágábban hozták forgalomba.) A vevők a gyakran magasabb árak ellenére is szívesen vásárolnak a magánkiskereskedőknél az áruválaszték, hosszabb nyitvatartási idő, udvarias kiszolgálás miatt — állapítja meg a kereskedelmi felügyelőség. Az ellenőrzött magánkiskereskedők boltjainak külső képe változó. Általában nagyobb községekben megfelelően tisztán tartottak, kisebb községekben ellenben gyakran gondozatlanok. Több esetben- náluk lejárt egészségügyi leletet találtak, a kiszolgálást végző hozzátartozók nagyobbik része pedig egyáltalán nem esett át a köA külföldi vadászvendégek száma az idén meghaladja az ezret A szarvasbögés után sincs holtidény a vadászatban Az utóbbi években rohamosan növekszik az érdeklődés, mind a nagyvadas, mind az apróvadas területek iránt. 1959-ben még csak 375 külföldi vadász járt hazánkban, az idén pedig már több mint ezer vadász- vendéget fogadunk, számuk tehát három év alatt két és félszeresére növekedett. A jól sikerült szarvasbőgé- si idény befejeződése után sincs holt szezon. A vaddisznó-, a nyúl- és a fácánvadászatok nagyon kedveltek. így mozgalmas lesz a november vadászati eseménynaptára is. A külföldi vendégek jó előre 80 apró vad-hajtásos és 40 vaddisznóhajtásos vadászati napot kötöttek le. Vaddisznóra például két-, illetve háromnapos hajtásokra csoportosan érkeznek a vendégek. A Visegrád környéki erdőkben az idén svédek próbálnak szerencsét, ezenkívül nagy hajtóvadászatokat tartanak a Keszthely, a Balatonzamárdi, a Vác, a Pécs, a Tata környéki erdőkben is. A vad gazdaságokban a vadhús megfelelő értékesítése érdekében új beruházást hajtanak végre. A legjobbkor A pártkongresszuson hallottuk: Felemelik a kétgyermekesek családi pótlékát. telező egészségügyi vizsgálaton. A vizsgálat során a kereskedelmi felügyelőség tizenkét esetben, javarészt árdrágítás miatt volt kénytelen bírságot kiróni. A bírság kiszabásánál azonban messzemenően figyelembe vette a magánkiskereskedők hajlott életkorát, szociális helyzetét és azt, hogy majdnem mindegyik esetben a szabály- sértést nem ők maguk, hanem az üzletben helyettük dolgozó hozzátartozóik követték el. Ezért azután viszonylag kisebb összegű bírság megfizetésére kötelezte őket. Megállapítható, hogy a kiskereskedők üzleti tevékenységével szemben általában jelentős kifogás nem merült fel. Az állami gazdaságokban már nagy táblákon termesztik a gyógy- és illóolaj-növényeket, s az új gazdasági évre 3000 hold területet jelöltek ki erre a célra. E terület legnagyobb részét, több mint 1200 holdat a levendula foglalja majd el. A francia és az angol levendula ugyanis a kopár dombokon, hegyoldalakon is jól megterem. Az utóbbi években a nemzetközi piacokon is egyre inkább keresik a mentaolajat. Ezt többek között ételek, cukorkák ízesítésére használják, de szükséges a fogkrémkészi- téshez is. A növekvő keresletet figyelembe véve, az állami gazdaságok 700 hold menta telepítését tervezik. Nagyüzemi termesztését elősegíti, hogy betakarításánál jól beváltak az RS—09-es eszközhordozó traktorra szerelhető borsóarató gépek, amelyek nemcsak levágják a mentát, hanem rendre is rakják. (MTI) A közelmúltban érdekes és nagyon hasznos könyvet •jelentetett meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. A könyv A. I. Burov: A művészet esztétikai lényege című munkája. 1750 példányban jelent meg, Á/5-ös alakban, 14 ív terjedelemben, puha papírkötésben, lakkozott fedőlappal és egy sima fehér védőborítékkal, illusztrálás nélkül. Szakmai körökben nagy érdeklődést váltott ki a mű, mert esztétikai tanulmányok és értékelések dolgában elég szegényes könyvkiadásunk. Ezért csak örülni tudunk ennek a könyvnek, de örömünkbe üröm is vegyül a mű — árát látva. A nem különösebben drága kiállítású kötet ugyanis kereken 40 forintba kerül. Nem tudjuk, s mint kívülálló könyvvásárlók nem is tudhatjuk, hogy a kiadónak milyen különleges költségei merültek fel a kötet megjelentetésével kapcsolatban. Azt azonban tudjuk, hogy sokkal hasznosabb lett volna nagyobb példányszámban és elérhetőbb áron közreadni a szóbanfor- gó munkát. Kiket érdekel az esztétika? Főleg a művészeket és az újságírókat, de rajtuk kívül az egyetemi hallgatók, pedagógusok és a népművelők széles táborát. S a rendszeres könyvvásárlók zöme is éppen ezekből a rétegekből kerül ki, ezek az emberek áldoznak iegtöbbet a nyomtatott betűért. De negyven forint egy 14 íves, puha fedelű kiadványért — mégiscsak sok! A szerény vásárló, akit az utóbbi időben talán kicsil el is kényeztetett könyvkiadásmik, s megszokta, hogy nagyon szép. tartós kivitelű, egészvászon-kötésü könyveket is viszonylag olcsón kap, meggondolja magát, bármennyire is fájna a foga Burov könyvére. Tenkely Miklós Megkezdték munkájukat a termelőszövetkezeti akadémiák — Meghoztam az öcsikét. — A legjobbkor....! (Komádi karikatúrája) November közepén minden esztendőben megkezdődik falun az intenzívebb mezőgazdasági szakoktatás és ezzel párhuzamosan a nagy tömegeket megmozgató falusi ismeretterjesztési időszak. A már hagyományos szakmunkásképző ezüstkalászos tanfolyamok mellett néhány éve egy kötetlenebb ismeretterjesztési forma hódit a falvakban, a termelőszövetkezeti akadémia. Ezekben a napokban mintegy hat száz termelőszövetkezeti akadémia kezdi meg munkáját az országban, harmincötezer hallgatóval. Azokon a vidékeken, ahol az időjárás kedvező volt, s lehetővé tette az őszi mezőgazdasági munkák időben. való elvégzését, már el is hangzottak az első előadások. Azokon a helyeken pedig, ahol kedvezőtlenebb a helyzet, a most következő napokban kerül sor az első foglalkozásokra. Az első termelőszövetkezeti akadémiák négy évvel ezelőtt alakultak meg Békés, Heves és Baranya megyében a termelőszövetkezeti tagok és vezetők kezdeményezésére. Az új ismeretterjesztési forma évről évre több hívet szerzett, s a múlt évben már négyszáz termelőszövetkezeti akadémiát tartottak nyilván a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat mező- gazdasági tudományos titkárságán. A legjobb eredményekkel Borsod és Baranya megye büszkélkedhetett a múlt évben. Az akadémiák számát tekintve azonban az idén már Baranya és Borsod megyék mellé felzárkózott Bács megye és Pest megye is hatvan, illetve negyvenegy tsz-akadémiával. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat húszezer főnyi előadógárdájából nyolc- tízezer szakember* látogat el a tsz-akadémiák hallgatóihoz, hogy választ adjon egyrészt a község speciális gazdasági helyzetéhez, kapcsolódó kérdésekre, másrészt, hogy új ismeretekkel gazdagítsa az érdeklődők általános műveltségét; politikai tájékozottságát. Az akadémiák hallgatói jegyet kapnak, majd az oktatási időszak végén az akadémia elvégzését igazoló okmány birtokosai lesznek. A termelőszövetkezeti akadémiák munkájához sok segítséget adnak a községi művelődési házak és a falusi pedagógusok is. Túl az éven — kétmillióval számolhatunk az előreláthatóan jó eredményekről. (t. gy.) Társadalmunk féltő szeretettel, maximális gondoskodással veszi körül a leendő anyákat, az új élet hordozóit. Szocialista államunk jelentős részt vállal magára a kismamák anyagi terheiből, törvényekkel biztosítja munkakörülményeik megkönnyítését, egészségük védelmét. A párt- és tömegszervezetek, s a társadalmi bizottságok kiterjedt hálózata őrködik azon, hogy e törvényeket mindenütt betartsák, s hogy a terhes anyák a legteljesebb erkölcsi megbecsülésben részesüljenek. Viszonzásul államunk szerető gondoskodásáért, a leendő anyák hasznos munkával igyekeznek kivenni részüket a termelésből. Természetesnek tartják, hogy azt a könnyű munkát, amivel munkahelyükön mgobizajkiaffitet. IjBtfiöbb Jutásuk «-érint végezzék. " A Szentendrei Cementáru- ipari Vállalat lapüzemében nagy gondokat okoz a vezetőknek az a feladat, hogy könnyű munkát .adjanak a kismamáknak. Márpedig, az itt dolgozók kilencven százaléka nő, .s közülük jelenleg is hatan várnak gyermeket. Az igazgatóság — természetesen — mindent elkövetett, hogy könnyű munkáról gondoskodjanak számukra, mégoedig anyagi károsodás nélkül! A szakszervezeti bizottsággal és az üzemorvossal egyetértésben úgy döntöttek, hogy a terhes anyákat a cementlapok locsolásával bízzák meg. Egy órát locsolnak a vízcsapra szerelt gumislaggal, utána ugyanannyit pihenhetnek. S a pihenőben esetleg megkéri^ őket: seperjenek össze egy kicsit a műhelyben. Persze, csak nagyjából, hiszen az alapos tisztogatás a takarítónő dolga. Az ember azt hinné, mindenki megérti: havi 1300—1400 forintért — ennyit igazán elvárhat az üzem a kismamáktól. Sajnos, nem így van. Akadt aki nem értette meg; sőt, a sepregetést kereken megtagadta, a locsolás ellen pedig tiltakozott. A Munka Törvény- könyvére hivatkozva, egyre „könnyű munkát” követel. Közben sok mindenről megfeledkezik. Megfeledkezik arról, hogy az üzem létszámkeretében az ő személye, termelési terveiben az ő munkája, béralapjában az ő munkabére is benne van — anélkül, hogy tizenegy hónapig produktív munkát végezne. Megfeledkezik ez a kismama arról, hogy most csaknem egy évig mások dolgoznak helyette is, hiszen a tervet teljesíteni kell. Megfeledkezik arról, hogy az a munka, amit mosf; keil véáeTnté. jóval kevesebbet ér, mint amennyit kap érte: hiszen a munkabére változatlan maradt. Nem tudni, mit ért ez a kismama „könnyű munkán”, amit olyan makacsul követel, de egy biztos: a locsolásnál könnyebb munkát bajos elképzeli. Talán még annyi fizikai erőkifejtést, mozgást sem igényel, amennyit az orvos megszívlelendő tanácsként ajánl minden, gyermeket váró asszonynak. A mi társadalmunkban törvényes rendelkezések és gyakorlati tettek bizonyítják, hogy féltett kincsünk minden születendő gyermek. Nálunk senki nem kívánja a várandós anyáktól, hogy egészségükre ártalmas, megerőltető munkát végezzenek. Nem kívánják a szóban forgó kismamától sem. Csupán annyit várnak tőle. amennyit a többi terhes anya is megtesz. Nyíri Éva Domonytól Galgahévízig — Nem kergettem senkit — mondja bevezetőben, mintha gondolataimban olvasna. — Másról van szó: arról az országos szölötelepítési akcióról, amelynek keretében az állam előlegezi az összes telepítési költségeket a termelőszövetkezeteknek. Az akció iránt megyeszer- te nagy az érdeklődés, ami érthető: abban az esetben ugyanis, ha a tsz gondos munkát végez, s a telepítés jól sikerül, 90—100 százalékban „beáll”, az állam elengedi az előleg túlnyomó részét. Mivel a mi járásunk volt az első szövetkezeti járás a megyében, s termelőszövetkezeteink gazdasági helyzete szilárd, a munkaegység járási átlaga magasabb a többi járásokénál, eredetileg úgy volt, hogy mi nem részesülünk ebben az akcióban. Ezért nem is készültünk fel rá. Most azonban értesítést kaptunk, hogy mintegy 250—300 holdhoz való szölőoltványra mi is számíthatunk. A dolog sürgős, ezért kellett végigjárnunk azokat a termelőszövetkezete- - két, amelyek számításba jöhetnek. — Melyek azok? — A járási tanács vezetőivel egyetértésben úgy gondoltuk, hogy száz hold telepítést vállalhatna közösen a túrái U) Utón Tsz és a két galgahévízi szövetkezet, kétszázat pedig — ugyancsak közös vállalkozásban — a domonyi, az ikladi és a vácegresi termelőszövetkezetek. A „villámlátogatásra” azért volt szükség, hogy megbeszéljük az érdekelt szövetkezetek vezetőivel a legsürgősebb feladatokat: a megfelelő földterület kiválasztását, s a szőlő alá forgatás mielőbbi elvégzését. Oltványokat az állami szervek biztosítanak, a tsz-nek csupán az a gondja: minél jobb munkát végezzen a maga és a népgazdaság hasznára! Nem kívánnak lehetetlent! A Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat igazgatójától, Váradi Lászlótól tudtuk meg, hogy kerül közös nevezőre az időszámítás a pénzzel. — Harmincnégymilliós évi exportprogramunkat már teljesítettük, sőt kétmilliós értékkel haladtuk túl az esztendőt. — Ezek szerint az esztendő végéig még további többlet- nyereségre számíthatnak. S mi volt az idei év „slágere”? — Legnagyobb keletje bőrdíszműáruinknak volt. Elsősorban a Szovjetunió a megrendelőnk, s úgy néz ki, hogy az elkövetkező években is legalább ennyire, ha nem nagyobb mértékben vásárlónk marad. — Más árucikkek? — Hosszú lenne a lista. Ehelyett csak annyit mondok, hogy a népi demokráciák, a nyugati és afrikai országok egyaránt üzleti partnereink. — Régen hallottunk a korábban gyakran emlegetett gyógyszeralapanyag gyártásról. — Most annál nagyobb örömmel mondhatom, hogy a Metaxilol nevű igen értékes gyógyszeralapanyag nagyüzemi előállításán dolgozunk Gyomron, rövidesen már beí — Gál elvtárs? Itt Ivóit, de már elment ; — mondják együtt- ; érzőén Galgahéví- >zen. Az együttérzés \ annak szól, hogy Do- ; monytól Ikladig, on- ! nan meg Galgahéví- jzig ütöttem bottal az ! Aszódi Járási Párt- ! bizottság titkárának \ nyomát. — Túrán esetleg megtalálja. í Ott véget ér a já- j rás, messzebb nem \ mehetett — biztat- ; nak további „nyom- ; olvasásra”. ; Ha Túrán nem is, '(Aszv^on megtalálom j Legszebb ideje, mert ! már nagyon jurdal ! egy kérdés: mit jelentenek ezek a „fu- í tólátogatások?” Kit Í vagy mit kergethetett Gál Géza végig ' a fél járáson? Hál Cráa ntfom ’tíbnn :
