Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

1962. NOVEMBER 23, PÉNTEK-mariim 3 Tawubcsko&ik MSZMP VIII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) zil Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, R. Lar­sen, a Norvég Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Manuel Prado, a Chi­lei Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, Sá­liba Khamis, az Izraeli Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának titkára, valamint a Malájföldi Kommunista Párt küldötte, í. B. Nörlund, a Dán Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára. (A felszólalások ismertetésé­re szombati lapunkban visz- szatérünk.) A kongresszus ma reggel folytatja munkáját. A szerda délutáni tanácskozás Amint arról röviden már beszámoltunk, a kongresszus szerda délutáni ülésén Ilku Pál, a mandátumvizsgáló bi­zottság elnöke előterjesztette a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. — A mandátumvizsgáló bi­zottság — mondotta — a tit­kos szavazással megválasztott szavazati és tanácskozási jogú küldöttek megbízó levelét ér­vényesnek találta. Majd így folytatta: — A párt szervezeti sza­bályzatának 23. pontjában foglalt jogánál fogva a Köz­ponti Bizottság úgy döntött, hogy minden 800 párttag után egy szavazati jogú küldöttet, és minden 800 tagjelölt után egy tanácskozási jogú küldöt­tet lehet titkos szavazással választani. Pártunknak ez év augusztus 31-én 483195 tagja és 28 770 tagjelöltje volt. A budapesti és a megyei . párt­értekezletek ennek megfelelő­en 614 szavazati jogú és 36 ta­nácskozási jogú küldöttet vá­lasztottak a VIII. kongresz- szusra. A szavazati jogú kül­döttek közül' 612 van jelen, ketten hivatalos külföldi út, illetve betegség miatt hiá­nyoznak. A m and átum v izsgáló bi­zottság megállapítja, hogy a VIII. kongresz- szus határozatképes. A tanácskozási jogú küldöt­tek valamennyien jelen van­nak. A küldötteken kívül itt vannak 'a párt veteránjai, és mint meghívott vendégek, pártonkívüli barátaink közül tudósok, művészek, az..állami és gazdasági élet irányító posztjain.. dolgozók. A küldöt­tek 80,2 százaléka férfi, 19.8 százaléka nő. A VII. kong­resszushoz képest 5.3 száza­lékkal több elvtársnő vesz részt ezen a kongresszuson. Az iskolai végzettséget ille­tően a kongresszusi küldöttek 13.8 százalékának van közép­fokú, 49,9 százalékának pedig főiskolai és egyetemi végzett­sége. Ez összesen 63,7 száza­lék, vagyis 13,8 százalékkal több mint a VII. pártkong­resszuson volt. A küldöttek közül: üzemi munkás 11,1 százalék, vál­lalati igazgató 6 százalék, termelőszövetkezeti tag 5,7 százalék, értelmiségi foglal­kozású — tudós, mérnök, or­vos, pedagógus, agronómus, író, újságíró, jogász — 6,3 szá­zalék, állami és tanácsi funk­cionárius 6 százalék, alkalma­zott 2 százalék, a fegyveres erők tagja 7,1 százalék, pártfunk­cionárius 41,2 százalék. Tö­megszervezeti funkcionárius 13,4 százalék, nyugdíjas 1,2 százalék. életkoruk szerint 51 éven felüli a küldöttek 12,9 százaléka, 41—50 év közötti 32.9 százalék, 31—40 év kö­zötti 49,5 százalék, 30 éven aluli 4,7 százalék. A szavazati jogú küldöttek közül már felszabadulás előtt részt vett a munkásmozgalom­ban 23,5 százalék, és tagja volt a pártnak 16,6 százalék. 1945—1956 között lépett a pártba a küldöttek 77,2 száza­léka, 1956 után. pedig 6,2 százaléka. A tanácskozási jo- j gú küldöttek 75 százaléka 1 1944—45 és 1956 között lé- 1 pett a pártba, 15 százalék pe­dig 1956 után. A két utóbbi csoport adatait, vagyis a párttagság keltét, és az életkor szerinti megoszlást összevetve, megállapíthatjuk, hogy kongresszusunkon jelen van mindhárom generáció. Ha pedig a többi adatot is szemügyre vesszük, azt mond­hatjuk, jelen van kongresz- szusunkom társadalmunk min­den dolgozó rétege. A kongresszus a mandá­tumvizsgáló bizottság jelen­tését tudomásul vette. élet Otakar Simunek, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tag­ja adta át ezután á kongresszusnak pártja köz­ponti bizottságának és Cseh­szlovákia dolgozó népének forró, elvtársi üdvözletét. El­ismeréssel szólt a magyar nép sikereiről. A továbbiakban emlékezte­tett rá, hogy néhány nap mú*va összeül a csehszlovák kommunisták XII. kongresz- szusa, amelyre a csehszlovák do’gozó nép nagy alkotó akti­vitással és kezdeményezőkész­séggel készül. Otakar Simunek foglalko­zott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országai együttműködésének jelentősé­gével, majd a csehszlovák párt küldötte állást foglalt az SZKP XX. és XXII. kong­resszusának határozatai, vala­mint a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának programja mellett. Hangoztatta, hogy a cseh­szlovák kommunisták kö­vetkezetesen harcolnak a marxizmus—leninizmus bármilyen elferdítésére irányuló összes törekvések ellen. „Határozottan elvetjük a dog- matizmust és elítéljük az Al­bán Munkapárt vezetőinek marxizmus-ellenes álláspont­ját, amely árt közös ügyünk­nek és segíti az imperialistá­kat abban a törekvésükben, hogy megbontsák a nemzetkö­zi kommunista mozgalom egy­ségét” — mondotta. Nemzetközi kérdésekkel fog­lalkozva aláhúzta annak je­lentőségét, hogy a szocialista rendszer döntő tényezővé vá­lik a világban és egyre job­ban befolyásolja a világ fej­lődését. / A Szovjetunió és a többi szocialista ország állandóan erősödő gazdasági és politikai ereje megköti az agresszorok kezét. A Szovjetunió határozott el­vi fellépése keresztülhúzta az amerikai imperialisták Ku­ba elleni agresszív szándékait, megvédte a világbékét. Orszá­gaink a békés egymás mellett élés lenini politikájának szel­lemében szilárdan harcolnak az összes időszerű nemzetközi kérdéseknek tárgyalások út­ján való megoldásáért. A je­lenlegi helyzetben elsősorban a német békeszerződés meg­kötéséről, a nyugat-berlini helyzet normalizálásáról és az általános és teljes leszerelési egyezménynek a szovjet ja­vaslatok alapján történő meg­kötéséről van szó — jelentet­te ki. A kulturális máiról szólva hangsúlyozta, hogy őt leginkább a Köz­ponti Bizottság referátumá­ban ismertetett adatok, té­nyek és dokumentumok ra­gadták meg. Ha valamiben — mondot­ta — az iskoláztatás szá­maiban a felnőttek oktatá­sában, a könyvek számának növekedésében jól lehet mér­ni fejlődésünk tényeit. Nem tudtam minden meghatódott- ság nélkül hallgatni eze­ket a száraznak ható ada­tokat, mert most érzem meg­valósulva, vagy legalábbis a megvalósulás útján elindult- nak azt az álmot az ország­ról és egy műveltebb nép­ről, amit mi írók annak idején magunkban próbál­tunk megfogalmazni. Darvas József ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország kulturális térké­pén van még fehér folt is, ma is és még elég sokáig tízezrek, talán százezrek élnék kint a tanyákon, s hoz­zájuk a kultúra alig jutott még el. A munkásosztály kultu­rális színvonala és ér­deklődése emelkedik. De a hirtelenül felduzzadt és megnőtt munkásosztály tíz- és tízezrei, akik nem­régen jöttek a faluról, a múlt babonáinak sokfajta' terhét hordják. Ezt több példával illusztrálta. Ezután irodalmi életünk néhány kérdésével foglalko­zott. Elmondotta; hogy irodal­munkban és művészetünkben a felszabadulás óta olyan pezsgő alkotó élet sohasem volt, mint most. Olyan kedv­vel, belső jóérzéssel — vias­kodva is, de mégiscsak igent mondva és újat próbálva —, nem alkottak az írók és mű­vészek, mint ma. S ez na­gyon jó dolog. Remekműveket még nem tudunk felmutatni, de minden műfajról elmond­hatjuk: izgalmas kísérletek, próbálkozások, jó és sikeres művek vannak, s ez feltétle­nül igen szavazati Darvas József e megállapí­tást az írószövetség közgyűlé­sével is bizonyította. Majd ki­jelentette: — Megint csak a realizmus politikája jut kifejezésre ab­ban, hogy a párt az irányel­vekben és a referátumokban megállapítja: irodalmi és mű­vészeti életünk eszmeileg még több színű csoportból áll. Helyes ezt kimondani, ez a valóság. Egyszer, 1951-ben már deklaráltuk a magyar irodalmi élet teljes világnézeti egységét. Emlékszünk rá, hogy 1956-ban hová jutottunk ezzel a deklarált egységgel. Ma nem deklarálunk, de úgy érzem, hogy a belső ellentmondásokkal együtt is erősebb az eszmei egy­ség, mint valaha is volt. S az erősödő eszmei egység talaján színesebb és sokszí­nűbb lett az irodalom. Ez cá­folja azt, amit mondani szok­tak, hogy a szocialista rea­lizmus, az egységes világné­zeti alap az irodalomban egy- színűséget eredményez. Iro- * dalműnkben mutatkozó belső [ folyamat bizonyítja, hogy en­nek az ellenkezője az igaz: " az erősödő szellemi egység — ha az igaz és belülről vállalt, Darvas József: Megvalósul az írók álma nem kívülről parancsolt — felszabadítja a személyiséget, a művész, az író személyisé­gét is. Darvas József ezután arról beszélt, hogy az íróknak, mű­vészeknek meg kell ismer­niük az életet, a valóságot. Ehhez azonban meg kell is- merkedniök a marxizmus—le- ninizmussal, méghozzá nem elegendő azt megtanulniok. hanem szemléletük szerve® ré­szévé kell azt tenmiök. Az irodalom és művészet irányításáról szólva kifejtette, hogy véleménye szerint, kultúrpolitikánk még so­hasem volt olyan jó, mint most. Nem azért, mert ez vagy az a személy csinálja, hanem egy­szerűen, mert soha ilyen jó politikánk nem volt. A kul­túrpolitikai irányítás módsze­reit azonban javítani lehet és kell. A módszerek, amelyek tegnap még jók voltak, nem feltétlenül felelnek meg a mai követelményeknek. Az élet megy előre, az új problémák új irányítási módszereket is követéinek. Befejezésül a Központi Bi­zottság augusztus 16-i határo­zatáról, a törvénysértő perek lezárásáról szólt. Hangsúlyoz­ta, hogy a törvénysértő perek lezárása rendkívüli jelentősé­gű tett. De kinek-kinek ma­gában is szembe kell nézni azzal a felelősséggel, amely ebből a korszakból őt személy szerint is terheli. Csak a szün­telen szembenézés és szembe­sítés menthet meg bennünket a hibáktól. (Taps.) szovjet kormány fáradhatat- I és ellenőrzött leszerelést, meg- lan erőfeszítéseire, amelyek- j teremteni a két rendszer bé­nek célja, megmenteni a bé- j kés együttélésének és vernén­két, elősegíteni az általános I gésének alapvétő feltételeit. Goszionyi János: A személyi kultusz keserves tapasztalatai Gosztonyi János, a Vas megyei Pártbizottság első titkára a Vas megyei küldöt­tek nevében kifejezte egyet­értését a Központi Bizottság beszámolójával, a ‘ párt poli­tikai irányvonalával. — Teljesen helyesen járt el a párt és a Központi Bizott­ság akkor, amikor megalku­vás nélkül, kérlelhetetlenül szakított a revizionista áru­lókkal — mondotta Gosztonyi János. — És helyesen járt el a párt, a Központi Bizott­ság akkor is, amikor ingado­zás nélkül és kérlelhetetlenül szakított és leszámolt a szek­tás, dogmatista politikával és a személyi kultusszal. — Mindezeket — nem utol­sósorban — azért teszem szó­vá, mert úgy érzem, hogy a mi pártunk olyan keserves történelmi tapasztalatokat is szerzett a személyi kultusz idejéből, a szektás dogma­tikus hibákból, amelyek külön feljogosítanak bennünket ar­ra, hogy állást foglaljunk minden­féle szektás, dogmatikus, a néptől a marxizmus— leninizmustól idegen né­zetek, tendenciák ellen, bárhol is jelentkeznek a nemzetközi munkásmozga­lomban. Hallottuk itt a Kínai Kom­munista Pánt küldöttének, Vu Sziu-csüen elvtársnak a felszólalását. Ne értsen félre engem Vu Sziu-csüen elvtárs, ha reflexiókat fűzök ahhoz, amit ő elmondott, azzal a belső meggyőződéssel teszem, hogy mi, magyar kommunis ­ták mindannyian szeretjük a nagy kínai népet, szeretjük ét tiszteljük a hős Kínai Kom­munista Pártot. Úgy gondo­lom, valamennyien csak saj­náljuk, hogy most olyan helyzet alakult ki, amely­ben saját pártszerveze­teink, saját párttagsá­gunk, a mi tömegeink nem érthetnek egyet az­zal az állásponttal, ame­lyet itt az albán vezetőket illetően Vu Sziu-csüen elv­társ elmondott. Minket, tisztelt kongreszus, történelmi tapasztalataink in­tenek arra, hogy szilárdan és ingadozás nélkül haladjunk tovább azon az úton, amelyen most megyünk és minden olyan tendenciát vagy törek­vést, amely bennünket erről az útról jobbra vagy balra le sze­retne ráncigálni, pártárulás­nak minősítsük. Külpolitikai célkitűzéseinkre, irányelveink­re is ez vonatkozik. Gosztonyi elvtárs ezután a magyar—osztrák kapcsolatok­ról beszélt, majd befejezésül hangoztatta, hogy a Vas megyeiek következetesen vég­re fogják hajtani a VIII. kongresszus határozatait. Juszkó Istvánná felsőtelki pedagógus küldött volt a kö­vetkező felszólaló. Utána Ambrus Jenő, a Pécsi Városi Pártbizottság titkára és Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke szólalt feL A román és a német testvérpárt üdvözlete Arturo Colombi beszéde Darvas József író beveze­tőben a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek fogadtatásáról beszélt, Az irányelveket olvasva, a refe­rátumot hallgatva — mon­dotta — azt gondoltam: nemcsak az irodalomban és a művészetben van szocia­lista realizmus hanem a po­litikában is. (Derültség.) Ez azt jelenti, hogy szigorúan ragaszkodj a valósághoz, ab­ból indulj ki, vizsgáld an­nak ellentmondásait és ehhez szabd a magad céljait. Úgy érzem, hogy a párt egész politikájában ez a fajta szocialista realiz­mus érvényesül. Ennek is van pátosza, sőt ennek van igazi pátosza, hi­szen az emberek nyugodtak ban élnek, jobb kedvvel dol­goznak. az írók szívesebben alkotnak, több lakás épül, az igazi pátosz az, hogy né­pünk egyre jobban él. Arturo Colombi, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, üdvözöl­te a kongresszust pártja és az olasz dolgozók nevében, majd elemezte a mai olaszországi helyzetet. Ezután nemzetközi kérdé­sekre tért át és hangoztatta: — Az Olasz Kommunista Párt teljes mértéikben helyes­li a Szovjetunió vezetőinek a kubai válsággal kapcsolatos lépéseit. Határozottan elitéli az Al­bán Munkapárt vezetőinek magatartását. Rendkívül nehéz helyzetben rágalmazó vádakat hangoztat­nák és ezzel bizalmatlanságot keltenék a békés együttélés politikájává] szemben. meg­osztják a nemzetközi kommu­nista mozgalmat. Az Albán Munkapárt állásfoglalásainak mindennemű támogatása elle­ne szói a 81 kommunista- és munkáspárt határozata szel­lemének. Az olasz nép óriási többsége bizalommal tekint a Alexandru Draghici, a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja felszólalásá­nak kezdetén meleg szeretet­tel méltatta a magyar nép al­kotó munkájának eredmé­nyeit. Ezután arról szólt, hogy pártjaink és országaink tar­tós barátsága, testvéri együtt­működése szüntelenül mélyül, és ez javára válik mind a ro­mán és a magyar népnek, mind a szocializmusnak és a békének. A következőkben hangsú­lyozta, hogy ma a legfőbb feladat: megmenteni az emberisé­get, az emberi civilizációt a termonukleáris háború csapásától. Országunk nagyra értékeli — folytatta — a Szovjetunió kezdeményezéseit és intézke­déseit, amelyeket az emberi­ség békéjére oly súlyos meg­próbáltatást jelentő napok­ban, a kubai válság idején foganatosított. Az utóbbi idők eseményei a lehető legvilágo­sabban megmutatták, hogy parancsoló szükségesség meg­oldani a háborús veszély el­hárítása szempontjából döntő fontosságú problémákat. Meggyőződésünk — mondot­ta végül —, hogy a szocialista tábor, a többi békeszerető ál­lam, a nemzetközi munkás- osztály és valamennyi nép egységes harcával meghiúsít­hatok az imperializmus ag­resszív tervei, elhárítható egy újabb világháború, s hogy a békés egymás mellett élés el­vei — tekintet nélkül a tár­sadalmi rendszerre — diadal­ra jutnak. Herbert Warnke, Németor­szág Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának tagja üdvözölte ezután a kongresz­szust. — Országainkat összefűzik a marxizmus—leninizmus ta­nításai, s a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért* valamint a világbéke fenntar­tásáért folytatott harc —i mondotta. Örömmel üdvözöljük a ma­gyar dolgozókat abból az al­kalomból, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének befejezésével a Magyar Nép- köztársaságban is általánosan győztek a szocialista termelési viszonyok. Országaink számá­ra elkezdődött a szocialista társadalmi rend teljes felépí­tésének időszaka — mondotta. — Eredményeiket és a mi eredményeinket az egész szo­cialista tábor közös eredmé­nyeinek, a kapitalizmussal vívott békés gazdasági ver­seny győzelméhez való hozzá­járulásnak tekintjük. Hangoz­tatta, majd együttérzését nyil­vánította azzal az értékelés­sel, amelyet a Központi Bi­zottság kongresszusi beszámo­lója adott a nemzetközi hely­zetről és a nemzetközi kom­munista munkásmozgalomról; „A mi pártunk is aktivan kép­viseli a békés egymás mellett élés politikáját, s támogatja a Szovjetunió javaslatait, ame­lyek az általános és teljes le­szerelésre vonatkoznak. Telje­sen egyetértünk a Szovjetunió politikájával” — mondotta. Ezután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja szólalt fel. APRÓ ANTAL: Széleskörű gazdasági együttműködést — A Magyar Szocialista Munkáspárt, dolgozó népünk támogatásával eredményesen valósította meg a VII. kong­resszus legfőbb célkitűzéseit. Országunk sikeres és gyors szocialista fejlődését, elsősor­ban annak köszönhetjük — mondotta —. hogy a dolgozó tömegek pártunk politikájá­val egyetértettek, azt cselek­vőén támogatták. A párt ta­nult a múlt hibáiból, leszá­molt a régebbi pártvezetés meghonosította személyi kul­tusszal, a jobboldali revizio- nizmussal éppúgy, mint a bal­oldali kalandorpolitikával. A pártban és az egész közéletünkben szókimon­dó, vitatkozó, cpítö kriti­kai szellem honosodott meg. A Központi Bizottságban sok­szor napokig tartó széles körű, szenvedélyes vitában alakítot­tuk ki a párt álláspontját. Az eredmények vitában, harcban születtek és a mindennapi munkában valósultak meg. Ez az egyik nagy tanulsága, jó tapasztalata, a Központi Bi­zottság munkájának. Apró Antal ezután a szo­cialista tábor országaival ki­alakult széles körű gazdasági együttműködés kérdéseiről szólt, s az erőteljesen fejlő­dő gazdasági kapcsolatok és együttműködési formák közül először a külkereskedelemmel foglalkozott. Külkereskedelmi tevékenységünk Külkereskedelmi forgal­munk 71—73 százalékát a szo­cialista országokkal bonyolít­juk le, ötéves megállapodások alapján. A forgalom volume­(Folytatás a 4. oldalon) A csehszlovák küldött felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents