Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-21 / 272. szám
10 PEST HEU íöC/Hqp 1062. NOVEMBER 21, SZERDA A Vöröskereszt, a gyógyszertár, meg az iskola Az érdligeti Vöröskereszt szervezet munkája Érdiliget nem önálló község, csupán két kerülete Érdnek. Bizonyos mértékig mégis önálló életet él több kilométerre a község központjától. Érden, ebben a nagy községben például először ez a két kerület épített vízvezetéket. S többek között Vöröskereszt szervezete is van, igaz mindössze 1958 tavasza óta. Az érdligeti Vöröskereszt rendkívül aktív, Érdliget hatezer főt számláló lakossága sokat köszönhet lelkes, tevékeny tagjainak. Pedig, amikor 1958. április 14-én megalakult, még csupán 17 tagja volt a szervezetnek. Május elejére azonban, amikor az első vezetőségi ülést tartotta már huszonöt. Ezen az ülésen határozták el, Érdligeten tíz egészségügyi állomást szerveznek elsősorban azért, hogy a sok kilométernyire eső érdi gyógyszertár helyett szükség esetén legyen közelebb néhány orvosi vény nélkül is kiszolgáltatható gyógyszer, meg kötszer. Az állomások megszervezéséhez azonban akkor még hiányzott tíz olyan tag, aki a nap legnagyobb részében otthon tartózkodik, vagyis háziasszony, vagy nyugdíjas. De hiányzott a pénz is a gyógyszerek, kötszerek beszerzéséhez. Ám május 31-én meglett a hozzávaló pénz és a megfelelő tagok sem hiányoztak többé. Aznap tartotta első műsoros összejövetelét a a Vöröskereszt. A bevételből futotta az egészségügyi állomás felszerelésére, a műsoros est közönsége közül pedig sokan léptek be a szervezetbe. Féléven belül 350-re nőtt a tagok száma és azóta is e kőiül van. Mi az, ami összetartja ezeket az embereket, 200 asszonyt és 150 férfit? — Sok minden — válaszolja Kálmán Sándorné az érdügeti Vöröskereszt titkára. Elsősorban a közösségi érzés és az embertársaikon való segíteni akarás. Szólamnak hangzik ez és az is maradna, ha nem lenne szemmel látható, kézzel fogható tartalom benne. De a tíz állomás már mindjárt az elején tartalommal töltötte meg Érdligeten a vöröskeresztes mozgalmat. Késő téli este a náthától irtózatosan megfájdul valakinek a feje és egy szem enyhet adó Kalmopirin miatt négy-öt kilométert gyalogolhatna a fagyos éjszakában a patikáig, ha a lakásától pár lépésre, a szomszédságban nem lenne ott a vöröskeresztes, akit felkelthet az orvosságért. Most már ilyen szempontból azonban nincs szükség az egészségügyi állomásra. A Vöröskereszt szervezet éveken át élén állt a gyógyszertárért indított mozgalomnak és néhány hónapja újdonatúj épületben megnyílt az érdligeti patika. — A siker, az eredmények és elsősorban a cél lelkesít minket — mondja a titkár. Mi hát a cél? Ezt pedig dr. Pálfl Imre körzeti orvos, a helyi Vöröskereszt alapító elnöke tömören így fogalmazta meg: — A község egészségkultúrájának fejlesztése. Ezért folynak évente az elsősegélynyújtó-, betegápoló-, csecsemőgondozó-tanfo- lyamok. Ezért . keresik fel rendszeresen a tagok a sok- gyermekes családokat és ahol szükséges, oda segítséget visznek. Istápoljék az egyedülálló öregeket. Ott vannak az oltásoknál, szűréseknél és az adminisztrációban segítenek. Nem hiányoznak a tisztasági, de semmilyen más egészségügyi mozgalom megszervezésénél sem. — Valahol azt hallottuk, az érdligeti a legaktívabb Vöröskereszt-szervezete a budai járásnak. — Igaz, megteszünk mindent. ami erőnktől telik, de a nagykovácsi Vöröskereszt legalább úgy dolgozik, mint mi — szerénykednek. Azt viszont büszkén mesélik, hogy az orvosi rendelőben egy éven át ügyeletet tartottak. Vigyáztak a tisztaságra és betartatták az érkezési sorrendet az emberekkel. Most már nincs ügyeletre szükség.. Rend lett a várószobában. Van pénze is a szervezetnek. A nyári Anna-bál évek óta a Vöröskereszté és ezenkívül is rendez minden esztendőben több műsoros, táncos összejövetelt. A bevételből vendégeli meg például az öregeket, meg vett hősugárzót az orvosi rendelőbe. Most meg a Vöröskereszt kvarclámpát akar venni. Ezt azonban csak közületek vásárolhatnak, ez okoz némi késedelmet, de majd ezt a gondot is leküzdik. Rövidesen vöröskeresztes aktívák kvarckezelést adnak díjmentesen a csecsemőknek az érdligeti rendelőben. És élén áll a Vöröskereszt az új iskoláért folytatott mozgalomnak, mert a mostani iskola helyisége egészségtelen. Az iskolát Rózsa Kálmánná igazgató mutatja meg. Két épületben öt teremből áll. Ezek közül kettőben oszlopok takarják el a táblát a gyerekek egy részének szeme élői. Nemcsak ez a hiba az iskolában, máskülönben is rossz körülményék között tanul 698 gyerek. Csoda, hogy tanulmányi eredményeik mégis jók. A osztálytermek frissen festett falán néhol gyerekmagasságban nyirkos folt éktelenkedik, annyira nedvesek a mésztufakőből, szigetelés nélkül emelt falak. Amikor évtizedekkel ezelőtt házhelyekre parcellázták a grófi birtokot. lakásnak vásárolták meg az istállót az emberek. Egyik terméből azonban kápolna lett. Hétköznap annak idején ebben volt az egyosztá- lyos iskola. Az ötvenes évek elején az állam mind a két épületet megvette és iskolának alakította át. Azóta is sok pénzt költ állandóan a tatarozásra. Talán, ha ez a sok pénz most mind együtt meglenne, két-három iskolaterem is megépülhetne abból. S hogy megépüljön, ezt kéri egész Érd, s elsősorban természetesen Érdiiget. A Vöröskereszt ebből a mozgalomból is kiveszi részét, szervezettsége, eddigi tapasztalata nagy erőt ad effajta küzdelmekhez. Sz. E. Egy túzok mégis többet ér> Helyi építkezés nem helyi problémákkal Az újságíróval gyakran megtörténik, hogy valami nagyon érdekeset hall és ha odasiet — mert azt hiszi, hogy ebből lesz a nagy riport — a helyszínen kiderül, hogy... így esett ez legutóbb a DCM-építkxés lakótelepének bölcsődéjével kapcsolatban. A riport elmaradt ugyan, de a krónikás — sajnos — nem hiába fáradozott. Vácott a DCM termelésének megindulásakor Deákváron 1300 ember lakik majd. 'Számuk később bizonyára emelkedik. hiszen a jórészt fiatalokból álló lakosság tovább szaporodik. Minderre gondoltait a lakótelep építésénél, mert munkás lóléti-szociális intézményeket, bölcsődét, óvodát. iskolai napközit is terveztek. Papíron tehát minden a legnagyobb rendben van. De érdemes egy kicsit közelebbről megnézni ezt a hagy rendet, meghallgatni azokat, akiknek mindennapi gondjuk az emberekkel való törődés. A DCM személyzeti osztályvezetője például már most azon töpreng, miképpen lehetne a dolgozók bölcsőde- nanközi Igényeit kielégíteni. Miért? Újabb milliók a Csepel Autógyárban - vállalásból A Csepel Autógyár jelentős tételekkel gazdagította az exportra szállítandó gépkocsiállományt, Beszámoltunk róla, hogy sok millió forintos vállalással csatlakoztak az autógyáriak az országos méretű kongresszusi versenyhez. Harminckét különböző típusú gépkocsi programon felüli elkészítését ígérték. Az ígéretek fele már megvalósult. A többit az év utolsó napján bocsátják a magyar autókereskedelem rendelkezésére. Gazdagabb lett az autóbusz-karosszériákat gyártó Ikarus is a csepeli vállalásoktól. Idő előtt ^cézhez- kaptak tíz darab D 450-es alvázat, s ugyanennyi motort. A traktorgyár ugyancsak tíz speciális motort kapott a Csepel Autógyártól a kongresszusi felajánlások keretében. ■ A gyár vezetői jól látták, hogy a versenyben vállalt külön programot is jól teljesítik az egyes üzemek. Ezért felhívást intéztek a műszakiakhoz és munkásokhoz, hogy segítsék a versennyel a gyártandó kocsik költségszintjének további csökkentését. Nem volt szó nagy számokról. Három tized százalékos költségszint-redukciót kértek a vezetők, s ezt az üzemiek elfogadták. A megtakarítás összege hatmillió forint! Fordítsuk le ezt az ösz- szeget üzleti nyelvre. Azt jelenti, hogy huszonöt nyitott rakfelületű D 420-as teherkocsit készíthetnek ebből az összegből, vagy akár ennyit vásárolhatnának rajta. Az eredeti néhány milliós kongresszusi vállalás lavina módján növekedett. Ma arról számolnak be az autógyáriak, hogy csatlakozásuk az országos mozgalomhoz több, mint húszmillióval súlyosbította a nemzetgazdaság bevételi mérlegét. Láthatják ennek majd közvetlen hasznát is, * hiszen az évvégi éíszamő- lásnál a nyereség számfejtésériéi mihden kedvezőbben alakul, mint a jelentős összegű vállalást és teljesítést megelőzően. Deákvár betelepítettsége jelenleg harminc százalékos, vagyis a tervezett lakásoknak még csak harminc százaléka készült el, annyiban laknak. A december végén megnyíló bölcsőde negyven gyermeket fogadhat he és a mostani igényjogosultak máris kitöltik a keretet. S mi történik maid akkor, ha valamennyi lakásnak lesz lakója? Bölcsőde után óvodába kerülnek a gyerekek. Itt még nagyobb lesz a hegyet kérők száma. Az új óvoda és az iskola nyáron, illetve szeptember óta működik. Mindkettő felsőbb hatósága sok-sok vita után a Váci Városi Tanács művelődési osztálya lett, az épülő DCM helyett. S ez így van rendién. De ezeknek az építésénél sem pillantottak előre, a jövőbe. Az óvodában és az iskolában máris ma'd- hogy elérik a gyerekek a létszám felső határát. Ha ezt betöltik, további helyre nem sokan számíthatnak. Ezek a nehézségek már jövőre jelentkeznek, míg más, például az étkeztetéssel kapcsolatos problémák máris ott dörömbölnek a kapun. Eredetileg úgy tervezték, hogy az iskolának nem építenek külön főző-, csak melegítőkonyhát, mert az óvoda konyhája ellátja majd mindkettőt friss étellel. A gyakorlatban aztán kiderült, menynyire félresikerült, ez a számítás. A KÖJÄLL a helyszínen tartott szemle alapján az egészségügyi követelményeknek megfelelően csak száz személy részére engedélyezte a főzést. Az óvodai gyermekek, a pedagógusok és az iskolai tantestület máris kitePÉLDA A FIATALOKNAK Jói ismerik Sági nénit Bián, szüntelen tevékenykedik nemcsak az unokái körül, hanem a köz javára is. Ha gyűlés van a faluban, a jelenléti íven mindig az ő neve az első. Szeretik, becsülik ezért a lelkességéért. Egy év óta újabb oldaláról is megismerték, amióta ta- karékszöveűkezet működik Bián. A „fiatal” falusi bank gazdálkodása máris kielégítő, az év első felét már nyereségesen. zárta. Nem kis része van a jó eredményben éppen Sági néninek, aki házról házra járva magyarázza az embereknek, milyen előnyük származik abból, ha megtakarított pénzüket a falu bankjában helyezik el. Ismeri a szabályokat, rendelkezéseket, tisztázza a téves nézeteket, eloszlatja az aggályokat, ha valahol felmerül ilyen. Sági néni sok-sok embert juttatott már a takarékszövetkezeti tagsággal járó előnyökhöz Bián, nem csoda, hogy népszerűsége állandóan növekszik, hiszen példát mutat a fiatalabbaknak is, hogyan kell a köz javára munkálkodni áldozatos odaadással. (d. k.) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vík\\\\\\\\\\\\\\\V«S\^^^ szik ezt a számot. Mi legyen tehát a napközis gyermekekkel, akiknek létszáma jövőre máris sokkal magasabb lesz az ideinél? Megoldási még nem laláltak rá. Vagy a másik észrevétel, ugyancsak az óvodánál. Megtárgyalták, elfogadták a típustervet. amely az igényeket, a szükségletet kielégíti. A típusterv azonban az épületben csak 15 mázsa szén és a hozzá tartozó fa számára biztosít tárolóhelyei. A gyakorlatban azonban ez a mennyiség körülbelül egy hétre elegendő Mit tehet a gazdasági vezető? Vagy beszerzi a szükséges mennyiséget és kinn tárolja a szabad ég alatt, (hagy ázzon, porosodjon, meg vigye, aki akarja, vagy pedig hetenként megveszi a 15 mázsa tüzelőt és kihozatja Vác- ról. kocsival Deákvárra. Do miből? Mert a költségkeret erre egyetlen felesleges fillért sem biztosít! Szeretnék még egy példát felhozni az előre át nem gondolt, meg nem fontolt építkezésekről. Szeptemberben hírt adtunk arról, hogy a Váci Építőipari Vállalat kivitelezésében Vácszenílászió községben tsz-közi sertéshizlalót és magtárat építenek. Az építőipari vállalat az eredeti határidőt kétszer is túüépte — önhibájából. Végül az összes érintettek bevonásával, a helyszínen megbeszélést tartottak Számba vették a valóban fennálló objektív akadályokat és az építőipari vállalat súlyos mulasztásait. Éles viták után új határidőben állapodtak meg — amit ismételtén nem tartottak be. Az oka? Tervmódosítás: A megrendelők a-te fejezés előtt álló épületen meigváltoztatták az ajtók számát, az eredeti helyett másfajta vályúkat kívánnak felállítani. Ezt most részletesebben nem érdemes tag’alni, de azt igen, hogy az ilyen, át nem gondolt ..tervmódosítások” miatt károsodik a megrendelő, károsodnak az érintett termelőszövetkezetek, s nem utolsósorban szenved hátrányt a népgazdaság, amely már ebben az évben számitött az itt felhizlalt sertések százaira. A közelmúltban az építkezések egyik legnagyobb hiányossága az egyedi tervezés volt, ami a legtöbb esetben megdrágította a munkálatokat. Gyökeres változást csak a típustervek segítségével lehetett elérni, amelyek kisebb tervezési és kivitelezési költségekkel ugyanazt nyújtják. De a típustervek — típustervek. Amíg az egyik helyen tökéletesen megfelelnek a kívánalmaknak, addig másutt a helyi adottsá- ^ gok szerint kell módosítani. £ Ennek nincs semmi akadá- lya és az építővállalat kö- £ teles ezt a megrendelővel • közölni. A gyakorlat azonban az — és ezt a pár kiragadott pél- da is bizonyítja —, hogy a megrendelők nem élnek a lehetőséggel. így áll elő az a í helyzet, hogy a befejezett, í már használatba vett épület- ^ nél. vagy építés közben ve- £ szik észre; más az, amire £ szükségük van. Visszatérve a deákvári épít- J kezésekre. Nem kis dolog egy í nagy kiterjedésű lakó'e'epet megtervezni, létrehozni. Sok- sok szakember egybehangoli ? munkájára van szükség, amíg a gondolat látható alakot ií ölt. De azt sem szabad szem 3 elől téveszteni, hogy nem a \ mának, hanem a holnapnak még inkább a holnapután- ; nak tervezünk, építünk. Hasz- í n°s és nagyon jó dolog, ha | az előirányzott költségekből \ menet közben még le lehet faragni. Éljenek vele a ter- vezők építők, de csak ak- ^ kor, ha ez nem megy a ; célszerűség rovására ha a ‘ mai verébért nem adják el a holnapi túzokot. Méhész a Galga mentén Most, hogy a tél naponta egy lépéssel közelebb óvatoskodik, jólesik visszagondolni a fényes napra, a fürtökben virágzó akácokra. Ilyen napsugaras tavaszi reggelen furcsa alkotmányt láttam a valkól erdőszélen. Nem volt az sem autó, sem vonat, leginkább még a cirkuszosok kocsijára hasonlított. Oldalán tábla hirdette: Lukács Kálmán méhészete, Galgahévíz. De mire megállíthattuk volna, eltűnt szem elől az út egy hajlásúban. Kopasz már a szőlőlugas, kuszán borulnak a venyigék Lukácsék kertjében a tavasz- szal látott furcsa alkotmány fölé. Lukács Kálmán, a galga- hévízi Kossuth Termelőszövetkezet tagja, de ott senki nem méhészkedik rajta kívül, ezért tartozik a túrái szakcsoporthoz. Külföldi lapokat böngészett, onnan vette az ötletet, hogy a méheket ne álló kaptárban, hanem gördülő alvázra szerelve tartsa. Öcska vontatókocsit alakított át több éves munkával, majd motort kerített hozzá s most azzal jár vándorolni, ha itt a mézhordás ideje. Olyan ügyesen ki- fundálta, hogy nemcsak a hatvan méhcsaládnak, hanem saját magának is kényelmes hálóhelyet épített a kocsi belsejében. — Tizenkét éve méhészke- dem — mondja. — ádig csak szívesen nézegettem ezeket a kis bogarakat, amíg egy nagyon érdekes szakkönyv' került a kezembe róluk. így lettem szenvedélyes méhész és minden szabad időmet rájuk áldozom. Na meg a pénzem. Mert a felszerelést ösz- szehozni nem olcsó dolog. Ma már viszont anyagilag is kifizető a tartásuk a szakcsoportnak. Az idén mézeladási szerződést kötöttem nyolc mázsára, tizenhét forint ötven fillérrel veszik át kilóját. A kiváló minőségű mézet Nyugatra exportálják, mert ott jobban kedvelik az emberek. Nálunk kolbász, szalonna, ott méz dukál a kiadós reggelihez. S milyen egészséges! Nemcsak a pempő, a színméz is üdít, fiatalít. — Milyen a színméz? — Ezt csak úgy szokás mondani. Gyakorlatilag színméz nincs, mert üres léppel nem lehet mézelést kezdeni. A hársméz zöldes színű, az akác aranysárga, a rózsaméz rózsaszínű. A szakértők szerint a legkiválóbb a hársméz, de nálunk az akácot keresik. A tarlóméz viszont egészen sötét, szinte barna. Sajnos, az idei év nem a legsikerültebb a szárazság miatt. Egy-egy méhcsalád nagy általánosságban száztíz kiló mézet termel. Ebből a mennyiségből károsodás nélkül általában harminc kiló mézet és egy kiló viaszt lehet elvenni. Nem többet azért, mert nálunk rövid a mézelés, kevés az idő a lép építésére. Kisütött a késő őszi nap, egyenesen a kocsira tűz. Oldalán a hőmérő szála szinte szemmelláthatóan kúszik fel a fokokon, egészen a tizen- nyolcasig. .— Kinyitok, hadd szellőz- ködjenek egy kicsit — babrál Lukács Kálmán a reteszek között. Egymás után csapja fel a redőnyöket. — Figyelje csak, nemsokára kinéznek, kíváncsiskodnak, takarítanak. A hűvöset nem szeretik, szeptember után már csak a „ház körül” rep- desnek, kedvtelésből. Ha meg 12 fok alá süllyedt a hőmérséklet, már ki sem mozdulnak. Mintha csak a gazdájukat igazolnák, egymás után jelennek meg a röpnyílásban s az előtte levő kis szitán a barna-fekete méhecskék. Ide- oda forognak, hulladékot kotornak kifelé. — Nagyon rendes, tiszta bogárkák. És nem én állapítom meg először, hogy milyen okósak. Megfigyeltem, mennyire ismeri mindegyik a maga raját. Soha nem tévesztik el, akárhogy forog a kocsi, ki melyik oldalon lakik. Ha meg mégis valahonnan idekerül egy eltévedt méh, az megáll a bejárat előtt, rezegteti a szárnyait s valósággal kéri — engedjék be. Ekkor többen körülfogják, megnézik, van-e nála hasznos teher? Ha van, jöhet, üres kézzel nem fogadják be. Néha, nagyritkán betörőjük is akad, a mézlopó lepke. Bemegy a bolond jószág, ott jól megszívja magát mézzel. Persze, háromszorosára dagad, kijönni már nem tud. Ekkor a méhek megölik, visszaszívják belőle a mézet s a tetemet kidobják. Mintha víz forrna a vasfazékban, úgy duruzsol a kocsi belseje. Lakói rendezkednek a sűrű félhomályban, készülnek a hosszú télre. Még utoljára megfürdenek a sápadt fényben. Valahol pedig, talán a ködös Albionban csurran a magyar napot idéző méz, elviszi a galgahévízi akácosok izét, zamatét. Komáromi Magda
