Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

1962. NOVEMBER IS, VASÁRNAP U £«.»£< K-JCírínp Egy nyugdíjas vájár üvegpoharai öt évvel ezelőtt jártam utol­jára a pilisvörösvári Madách utcában. A tizenhármas szám alatt lakik egy nyugdíjas vá­jár, akiről azóta semmit sem hallottam, akiről azóta senki sem mesélt, akit igen-igen el­feledtek. Borús vasárnap délelőtt ko­pogtattam be újra hozzá. Ép­pen borotválkozott. Aztán a konyhaasztalra talpas poharak kerültek... Nem, nem azért, hogy koc­cintsunk a viszontlátás örömé­re, hanem... a poharakba vi­zet töltött a házigazda, s pár perc múlva Strauss-, Schu­bert-, Chopin- Mozart-, Beet­hoven-, Liszt-, Csajkovszkij- melódiák csendültek, majd né­met és magyar népdalok. Mert Wertheim Józsi bácsi­nál zenélnek a poharak. A hangszert pykofonnak hív­ják. Fatalpazatra erősített tal­pas poharak. Az ezekbe töltött vízzel kell behangolni a hang­szert, s nedves újjal a poha­rak peremét simogatva lehet belőlük kicsalogatni a „sely­mes” hangokat. — Miért nem játszanak má­sok is pykofonon? — Mert senki sem ismeri ma már e hangszer készítését, csak én. Több mint öt évtize­de foglalkozom a .,poharas ze­nével”. Régebben többen sze­repeltek vele, de ha eltört egy pohár, megállt a tudomány. Játszani játszottak rajta, de csinálni, javítani nem tudták. — És Józsi bácsi ma is gyárt pykofonokat? — Nem. Csak a sajátomat javítgatom, ha kell. Ugyanis megfelelő talpas poharakhoz nem tudok hozzájutni. Régeb­ben az üvegkereskedők raktá­rait bújtam ... Több száz po­harat kell kipróbálni, míg a megfelelő” „sitgíajúak” előke­rülnek.. Erre most nincs lehe­tőségem Segítséget nem ka­pok. De Wertheim Józsi bácsinál nemcsak a poharak zenélnek. A fűrész is. Már hozza is. Vo­nóval játszik rajta, mint a nagybőgőn. — A hangokat a fűrész szé­lessége és hajlítása határozza meg. A fűrészmuzsika: har­monika-, zongora-, cselló-, vagy fúvóshangszer-kisérettel szép igazán. Egyébként ma is többen fellépnek vele: példá­ul az egyik Seregély-fiú. Két 1954-es oklevél kerül elő a ládafiából. A pilisvörös- vári és törökbálinti járási versenyen Wertheim József el­sős helyezést nyert „pykofon, fűrész és stájer-citera hang- szerszólókkal”. Már hozza is a gyűrűs stá- jerciterát. Most a kis konyhá­ban „elektromos erősítés” nél­kül játszik rajta, stílusosan, pár bécsi dallamot, hisz ez az osztrákoknak ma is kedvelt népi hangszere. A jódlizás szinte elképzelhetetlen stájer- citera nélkül. S miközben ujjai a citera húrjain táncolnak, emlékezik: — Édesapámtól tanultam e különös művészetet. Fiatal ko­romban, az első világháború előtt, cirkuszokkal jártam a világot, Amerikát. Európát... Akkoriban pykofonon, fűré­szen, xilofonon és tubafonon játszottam» De ismerem én szinte az összes hangszer csín- ját-bínját. — Mégis miért lett bányász és nem hivatásos zenész? — Mikor az első világhábo­rútól hazakeveredtem, már családom volt, így hát biztos kenyér után kellett néznem. Először Tatabányán,- majd itt. Pilisvörösvárott „vójárkod- tam”. míg csak ki nem öre­gedtem belőle. Elmosolyodik: — Persze, szerepelgettem vendéglőkben, de csak ideig- óráig. Túl naev sikerrel: az volt a hiba. Uevanis a vendé­gek körém gyülekeztek mikor játszottam. hegy lássák, nines-e csalás a poharak kö­rül. és aztán a naav kavaro­dásban sokan fizetés nélkül „leléptek”. A vendéglátóipar biz ráfizetett a dologra. — Mint bányász kiöregedett, de mint zenész nem, amint lá­tom ... — Sokszor felfedeztek, aztán mindannyiszor el is felejtet­tek. 1955-ben például a Fil­harmóniával tárgyaltam. Kül­dözgettek ide-oda, aztán sem­mi sem lett belőle. 1956-ban két magasrangú vendéglátóipa­ri vezető keresett fel itthon, többször is, már-már úgy lát­szott, hogy nyélbeütődik a do­log: de végül ők is csak el­maradtak a háztól. Levelet keres elő, amelyet ta­valy nyáron a televíziótól ka­pott: ..Jöveteléről, az idő meg­jelölésével, szíveskedjék tájé­koztatni bennünket, hogy be­lépőjéről gondoskodhassunk”. — Eementem. ígérték, hogy majd értesítenek,• mikor jöjjek be próbára. Az értesítésüket tulajdonképpen mé:g ma is várom ... Emlékeztettem Józsi bácsit, hogy mi tulajdonképpen Nagy­kőrösön találkoztunk először. 1957-ben megyei népi táncver­seny volt ott, és a poharak­kal, fűrésszel, stájerciíerávai kirobbanó sikerrel szerepelt, alig akarták leengedni a szín­padról. A pilisvörösvári nem­zetiségi kultúrcsoporttal érke­zett Kőrösre. Legnépszerűbb művészük volt. — ök csak nem feledkeztek el magáról? — De bizony. Egy éve nem hívnak szerepelni, úgy látszik, ..kifejlődött a műsoruk”, hogy már mellőzhetnek. Sőt. a Ma­gyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége által évente, rendezett sváb bálra sem hívnak ma már. :— Hogy miért? — folytatja. — Talán H'das György tanár úr meg tudia mondani, aki a heljVi. kvltúrcsoportot vezeti. Én belefáradtam ipar a kilincsélésbe. Ha hívnak, a környező falvak­ba: el-eljárok. Legtöbbször már csak a harmonikámmal. Nyugdíjas vájár lettem és al­kalmi muzsikus.. i Szomorkás dallamot csalt ki búcsúzóul a hetvenéves Wert­heim Józsi bácsi a stájercite- rából; én pedig felkerestem Hidas György tanár urat, a Szegfű utcában. — Valóban, kimaradt egy éve műsorunkból Wertheim bácsi — ismerte el Hidas György. S elgondolkozva folytatta: — Hálátlanság? Hisz míg gyengébb volt táncegyütte­sünk, ő volt a „sztárunk” ... S jói tudom, hogy most is erőssége lehetne műsorunk­nak ... A kérdés azonban nem olyan egyszerű. — Ha bonyolult is, azért beszéljünk róla nyíltan — ve­tettem közbe. — Jó... Ott kezdeném, hogy fiataljaink (táncosaink, éneke­seink, zenekarunk) műsora valóban, önmagában is olyan jó már, hcfiv a siker biztosí­tott ... Túlzás úgy értelmezni, mintha nem akarnának a fi­úk és lányok osztozni a sike­ren ... De... Amellett az öre­gek már igényesebbe^ szállás, ellátás, stb. tekintetében, tur­nék alkalmával... Nem , azért mondom... de Józsi bácsi a feleségét is mindig magával akarta hozni... Meg tőle nem kívánhatjuk, hogy teljesen in­gyen lépjen, fel... A nyugdíja nem sok ... hétszáz forint kö­rüli ... S ha még elsősorban a stájerciterát favorizálná... de ő az üvegpoharait és fűrészét szereti a legjobban... No, nem ok nélkül... hisz mindig kirobbanó, ellenállhatatlan ve­lük a sikere... Meg aztán ... Vita folyik... A nemzetiségi kultúrcsoportunkat patronáló Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetségé­nél úgy vélik, hogy az „öreg” tulajdonképpen nem is nép­művész, hanem csak zenei zsonglőr. — És tanár úr, magának mi a véleménye? Népművész? Zsonglőr? — Válasz helyett, engedje meg, hogy elmeséljem ... Nem is olyan rég, zenetörténeti ku­tatásaim során egy érdekes adatra bukkantam ... Wolf­gang Amadeus Mozartnak is voltak talpas üvegpoharai. Na­gyon szeretett pykofonon ját­szani ... Alacs B. Tamás (ELVETTÉK Till TOltfUHAMAI A MADARAK A Szegeddel határos fe­hértói rezervációban ismét a szokottnál élénkebb a „lé­gi forgalom”: a közelgő hi­deg elől madarak ezrei — bíbicek, récék, szalonkák és pólingok seregei — vonul- j nak dél felé. A védett területen . meg- i pihenő szárnyas vándorok I — különösen a kanalas, és J csörgőrécék —■ szemmel lát­hatóan felkészültek a hideg időszakra, s felvették téli ruhájukat. Ez az „öltözet” nem díszes, hanem egyszerű szürke. Ebben vészelik át a telet. Kora tavasszal majd ismét „kiöltöznek”, s pom­pás tarka tollazatban fo­gadják a kikeletet. Egy ritka északi vendég, a pettyes hátú búvár is meg­jelent „vadvízországban”. A Grönland és a Spitzbergák vidékén fészkelő madár ugyancsak „egyszerű ruhá­ban” jött: az egyébként fe­kete-vöröses színű, tarka pettyekkel ékesített halász- madár tollazata most sö­tétszürke. MINDENKI „FELÉ" Csokoládáegyá, szakneskor-tenprek Megkezdődött a télapói és a karácsonyi édességek árusítása — December elejére várják az első déligyümölcs-szállitmányokat Elmondták a minisztérium­ban azt is, hogy körülbelül december elejére várják az első déligyümölcs-sz állítmá­nyokat. Narancsból és cit­romból folyamatos, "jó ellá­tást biztosítanak. Tavaly 850, az idén pedig 1200 vagon na­rancsot vásároltunk. Rendelt a kereskedelem banánt, da­tolyát, kókuszt és fügét is. Az éveken át gúnyolt, csú­folt „tudhassák”, „láthassák” mintha már teljesen kiment volna a divatból, gyűlések szónokainak, értekezletek fel­szólalóinak szóhasználatából. Egyszer sem sértette a füle­met azon a fontos tanácskozá­son sem. amelyen legutóbb — hogy tudósítást írhassak róla —, legalább tizenöt felszólalót hallgattam végig. Hallottam viszont az élénk vita során sok okos érvet. Nem győzöm saj­nálni, hogy közben-közben né­melyek helytelen magyarság­gal fejezték ki mondanivaló­jukat. Felállott például a javakora­beli iskolaigazgató és azt mon­dotta: „...ezt pedig tudatosítani kell a lakosság felé .. ”, meg ezt: „... előterjesztést kell tenni a kormány felé” Ejnye! Talán bizony ez a különben bizonyára érdemes pedagógus annak idején, amikor még ma­ga koptatta az iskolapadot, nem figyelt a tanító bácsira, — vigyázat! nem a tanító bá­csi felé! — a nyelvtanórán. Ehelyett esetleg azzal szóra­kozott, hogy papírgalacsint hajigáit a pajtása felé. Nem a pajtására, mert az nem is volt fontos, hogy a papírgolyó­bis odavágódik-e a pajtásához. Ám az már mégsem lenne elegendő, ha az előterjesztés csak elindulna a kormány fe­lé. A kormánynak küldött, a kormányhoz intézett előter­jesztést meg is kell kapnia, máskülönben honnan tudhatná meg a kormány, mit kíván tő­le ez a tanácskozó testület. Az iskolaigazgató után kü­lönben éltes parasztember emelkedett szólásra. Szintén bölcsen beszélt, méghozzá szép kiejtéssel, helyes magyarság­gal — egy ideig. De egyszerre csak mégis azt mondta, hogy: „... az a kérésem a tanácsel­nök elvtárs felé ...”. S utána még büszkén körül is nézett. Hogyne, hiszen mindössze négy elemit járt, de azért meg­adja a módját a szónak, ha kell, úgy is tud beszélni, akár az előtte szóló igazgató. Mérges pillantást vetettem felé (nem baj, ha nem is ért el hozzá). Tovább azonban nem figyeltem rá, inkább be­lemerültem a tanácskozó tes­tület vezetőségének géppel írt, sokszorosított jelentésébe. Mindjárt ráesett a szemem egy mondatra, abban meg ezt olvastam: .......hasznos javas­l atokat terjesztettek a földmű­vesszövetkezetek, a KIOSZ, a ktsz-ek felé”. Na, tessék! Felé — itt, felé —- ott! És sehol egy -nak, -nek, vagy egy -hoz, -hez, -höz! Avagy megfelelő esetben egy -val, -vei. Márpedig más értelmet ad a mondatnak a rag és mást ez az utószó. Sőt, ami ezt a fránya felét illeti, néha éppen semmi értelmet. Ezt szeretném tudatosítani mindekiueí. Vagy azoknak» akik a kettő között nem tud­nak különbséget tenni, mond­jam inkább így: „ezt óhajta­nám tudatosítani mindenki felé?” Erre a kérdésre azon­ban az érintettek nehogy vá­laszt küldjenek felém. Legfel­jebb, ha mindenáron meg kí­vánnak tisztelni vele, válaszol­janak nekem. Állapodjunk meg ebben. Jó? Szokoly Endre X\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\\\\^^ Az árva óriás ügyében Négyszáznegyvenezer tanuló politechnikai oktatása az általános iskolákban 1958/59-ben az általános is­kolák felső tagozatos tanulói­nak még csak 10,7 százaléka vett részt politechnikai okta­tásban. Ma már 2316 általá­nos iskolában 440 000 diák ré­szesül ipari, illetve mezőgaz­dasági jellegű képzésben. Ez 66 százaléka a felső tagoza­tos tanulóknak. A gyerekek gyakorlati ok­tatásába mind több ipari és mezőgazdasági területen dol­gom szakember — nem hiva­tásos pedagógus — kapcsoló­dik be Számuk az Idei tanév­ben már meghaladja a több százat, s ugyanakkor mind több nevelő ismeri fel a mun­természetes adottságainál íog- va egyben a megye és a járás székhelye is — naponta tizen­egyezer ember utazik Pestre és vissza. Persze, főleg vonattal. S aki busszal utazik, viszonylag ol­csó pénzért kap hetijegyet. Legfeljebb az alkalmi busz­utas érzi érvágásnak egy oda- vissza útért a. tizenhat forint hatvanak Ha kék busz járna Érdre, olcsóbb volna az út, s a csúcsforgalmi időben kisebb lenne a zsúfoltság. De nem ez a fő probléma, hanem a köz­ségen belüli. Képzeljük el, a községen belül négy-, hat-, nyolc- és olykor tízkilométeres távolsá­got kell megtenni. A tanács/- háza, a szakrendelő, a szak­üzletek, az állomások és az úgynevezett MÁVAUT-for- duló. ahonnan Pestre mennek a busiok, ha valaki nem ott lakik, csak busszal érhető el. Drága MÁVAUT-busszal. Drága és látszólag szeszélyes, különböző tarifa szerint köz­lekedő járatokkal. S a drága MÁVAUT-járat nemcsak közlekedési problé­ma. Hiszen rengeteg pénzt, energiát fordított államunk arra, hogy hazánkban minél jobb és olcsóbb legyen a gyógyszerellátás. Ám Érden úgv látszik, nem így van, mert csak annak olcsó a gyógyszer, aki a patika mellett lakik. S a kisdiák, akinek egy egy- ötvenes irkára van szüksége, két. vagy nyolc forint plusz­kiadást fizet, hogy megírhas­sa a leckét. Vegyünk egy bosszantó pél­dát. Beteg valaki Parkváros­ban, a fácánosi részen és be kell mennie a szakrendelőbe? Menjen, insvenes a felülvizs­gálat, kezelés! Persze, beteg és nem tud besétálni (főleg, ha öra? is. nyugdíjas — és esik, va»” csúszós az út). Na. nem baj! Felül a buszra, a forduló­ig vesz egy kettőötvenes je­gyet, aztán átszáll az ófalui buszra (persze, átszálló nincs) és ott egv kettest dob be a perselybe, leszáll, bemegy a rendelőbe — és kezdődik az előbbi, fordítva. Kettő, kettő- ötven, oda-vissza 8 kilométer, oda-vissza nem sok, mindössze kilenc forint; A másik a tarifa-kérdés. A fordulótól a Kaszinóig egy fo­rint a viteldíj. Az ófalui járat egységesen e.zy kettes, mind­egy, hogy valaki a Kaszinóhoz képest rövidebb távolságra utazik. Újtelep felé 1,50, Park­város felé 1,40 a Kaszinónak megfelelő távolság. Tudom, a szakaszhatár hosszabb a ka­szinói útnál — ám mindez nem elégíti ki az utazgatásra viszonylag sokat költő érdiek igazságérzetét. És most, mindezt tudva, va­lamelyik helyi járattal , utaz­zunk el az állomásra, tfagyos- kodjunk Érd-felsőn, isten sza­bad ege alatt, és vívjunk kö­zelharcot, hogy felférjünk a vonatra. Az ember szívós élő­lény, azt a negyvennégy per­cet, amíg beér Pestre, félláibon is kibírja. S ilyenkor már az sem érdekli, hogy már negy­ven éve is ennyi volt a menet­idő. Mindössze egy dolog ér­dekli, egy szó: utasszám­lálás. Mert Érd rendkívül szeren­csés. A gyakorlatilag hozzá­tartozó Tárnokkal együtt ösz- szesen hat vasútállomása van. Testvériesen elosztva: három a balatoni, három a pécsi fő­vonalon. De hiába a hat pá- Ivaudvar, ha e«vetlen viciná­lisa sincs. Valami közönséges, hamar gyorsuló motorvonat, amelv Tárnokig, vasv Érd- nagvállomásig (esetleg mind­kettőig) közlekedik, s amely a 11 000 utas vonaton utazó többségét zsúfoltság. tolako­dás nélkül, a modern vago­nokban kultúrált körülmé­nyek között szállítaná, S ez nemcsak az érdieket érdekli; Fontos ez mindazoknak, akik tovább utaznak a két fővonal valame’vikén — és mindazok­nak is fontos, akik Érd-felső, vagy alsó-állomáson leszállva, busszal folytatják tovább út­jukat Tárnokra. Pusztazámor- ra és Sóskútra. Most, hogv újra olvasom, látom, hogy írásom néhol nyers és érdes. Az érdi cikkek sorát eggyel gazdagítottam. De vajon elolvassák-e azok. akik tenni is tudnának az árva óriás ügyében? Murányi József Még több mint három hét választ el bennünket a Télapó napjától, az egyik nagy édes­ségvásárlási csúcsidényt öl, a boltok azonban már most fel- készülten várják a vásárló­kat. Télapó-figurák díszítik a kirakatokat és megtöltöt­ték édességekkel a raktára­kat is. A vásárlás — egye­lőre kismértékben — meg­kezdődött. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban kapott tájékozta­tás szerint ' édességből ’" a csúcsf órga- lom idején is idei égi tő ellátásra számít hátunk. A múlt év decemberi árle­szállítás hatására megnőtt a kereslet, ezért minden cikk­ből többet rendelt a keres­kedelem. Az úgynevezett cso­koládéfigurákból — Télapók­ból, karácsonyfa-függelékek­ből — a tavalyi 14 vagon­nak majdnem a kétszeresét kapja az idén a kereskede­lem. Szaloncukorkából a ta­valyival körülbelül azonos mennyiség —, 340 vagonnyi kerül forgalomba. Ha várat­lanul nagyobb lenne a ke­reslet, ez sem okozna fenn­akadást az ellátásban, mert az édesipar mintegy tíz va­gonra való szaloncukorhoz tartalékolt nyersanyagot. Az igényeknek megfelelően a tavalyinál jóval több lesz a finomabb minősé­gű, krém- és csokoládé­ba mártott szloncukor. egyéb édességben is zök­kenőmentes lesz az ellátás. Egyedül tábláscsokoládéból 80—85 vagon a kereskede­lem negyedik negyedévi kész­lete. Az árleszállítást meg­előző év, 1960 utolsó ne­gyedében 15 vagon táblás- csokoládé állt a vásárlók rendelkezésére. A felkészülés jó, a készlet kielégítő, a ke­reskedelem csupán azt kéri a fogyasztóktól, hogy ne ha­lasszák a vásárlást az utolsó napokra. kaoktatás jelentőségét. A ko­rábbi években 2200 pedagó­gus és szakmunkás szerezte meg a politechnikai oktatás­hoz szükséges ismereteket. Az iskolai műhelyekben a különféle munkagépek, moto­rok ezrei állnak rendelkezésre a gyakorlati oktatáshoz. A me­zőgazdasági jellegű alapisme­reteket több mint egymillió négyszögöl gyakorlóterületen sajátítják el a diákok. A Művelődésügyi Miniszté­rium terve szerint az 1963— 1964-es tanévben újabb • 50 általános iskolában vezetik majd be a gyakorlati képzést. j Hosszú emberkígyó áll a í busznál, a vonaton fürtökben d lógnak az utasok. Zsúfoltság, d perpatvar, lökdösődés, majd $ nyolc óra munka Pesten; az- d tán újra az utazás, utazás a d zsúfolt járművön, fárasztóan d és reménytelenül, nagyon d hosszú évek óta. d És utazni kell, mert a fővá- ros kapu jában terpeszkedő d község, a huszonötezer lakosú d Érd — ez az árva óriás — d nem adhat kenyeret vala- d mennyi fiának. Még most d sem, hát még a jövőben, a na- £ gyón közeli jövőben, amikor £ már harmincezer lakosa lesz. ^Gondoljuk mos, három vi­deósunknak: Kőszegnek. Ko- d máromnak, Szentendrének d együttesen alig több harminc- í ezernél a lálekszáma — s ez d a községnyi településeket d magában foglaló óriás — d sok naigyobb gondján kívül — d még a saját belső közlekedé­sét sem tudja megnyugtatóan d megoldani. \ Nem is oldhatja meg. La- í púnkban többször foglalkoz- d tünk már Érd gondjaival — ? és most — ismétlések helyett ^ _ csak a közlekedésről foeszé- dlünk. De vajon e híradásokat d (e fáradt SOS-jeleket) elolvas- d sák-e azok, akik segíthetné- \ nek?... ' d — Kék busz kellene ide — ^ mondja Hajdók Béla tanács- d elnök, maid Birinyi Ferenc, az d elnökhelyettes is bekapcsoló- d dik a beszélgetésbe. „Kék d busz” — visszatérő téma, d nemcsak most. hogy a község d közlekedését vitatjuk, de té- d ma évek óta: téma, amelyet d maiga az utazás és a tanácshá- d zára bizalommal bekopogó d emberek sokasága is felvet. 2Téma. mert Budaörs. Pécel, d Gvál megkapta a budapesti \ kék buszt — és Érd hiába ki- d lincsel — utcáin továbbra is da MÄVAUT kocsijai járnak. d d Naponta nyolc és félezer ^felnőtt jár dolgozni Pestre. ^Naponta másfél ezer diák d megy iskolába, a fővárosba, d Naponta ezer ember, aki be- d vásárlási, szórakozási és hi- ^vatalos ügyben a fővárost, fel- d keresi — a fővárost, amely

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents