Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-13 / 265. szám

HOT MEGYEI leMíritm 1968. NOVEMBER 13, KEDD KULTURÁLIS HÍRADÓ Tanfolyam — színjátszó- vezetőknek Megnőttek a követelmé­nyek a megyei színjátszó­vezetők munkájával kapcso­latban. Ezért a megyében mű­ködési engedéllyel rendelkező színjátszóvezetők számára új tanfolyamot indítottak, amely­nek elvégzése után a résztve­vőknek ismét vizsgázniok kell, a működési engedélyek meg­újításáért. A tanfolyam első előadását vasárnap a megyei tanács épületében rendezték. Keleti István, a Népművelés Intézet munkatársa drama­turgiai kérdésekről tartott elő­adást, majd Nyerki Piroska, a megyei KISZ-bizottság kul- túrfelelőse a kulturális szem­lére való felkészülés fontos­ságáról és helyzetéről beszélt. Ezután a hallgatók Földeák Róbert, a Petőfi Színpad ren­dezőjének vezetésével műsor- politikai kérdésekkel foglal­koztak és megvitatták az ajánlott darabokat. író—olvasó találkozók Pénteken, november 16-án a megye négy községében ren­deznek író-olvasó találkozót. Bernecebarátiba Bárány Ta­más író látogat el, hogy talál­kozzon olvasóival. A műsor­ban közreműködik Hortobá­gyi Judit szavalóművész, Kürthy Éva énekes és Vass Gábor harmonikaművész. Szo- bon Szász Imre író részvéte­lével rendeznek műsort, amely­ben közreműködik Kürthy Éva és Béres Ferenc (ének) és Mihók Éva, a Rózsahegyi Kálmán színiiskola növendé­ke. Vámosmikolán Fekete Gyula író találkozik az olva­sókkal. A műsor keretében többek között szellemi vetél­kedőt is rendeznek. Baranyi Ferenc költő Márianosztrára látogat, ahol ez alkalomból könyvvásárt és könyvkiállí­tást is rendeznek. A PÉNZ KOMÉDIÁJA Pénteken tartotta az új évad első összejövetelét a bu­dai járás irodalmi színpadá­nak fiatal, lelkes gárdája. Ez alkalommal beszélték meg a színpad ez évi programját. El­ső műsorként A pénz komé­diája címmel terveznek iro­dalmi összeállítást. A nagysza­bású, mintegy ötven szerep­lőt mozgató műsor érdekessé­ge és jelentősége abban is megmutatkozik, hogy a járási irodalmi színpaddal együtt a járás legjobb színjászó cso­portjai (Budakeszi, Diósd, Pi- lisvörösvár) is közreműköd­nek a műsorban. Az első pró­bát ezen a héten tartják. A dabasi zeneiskola hangversenye Dabason november 25-én a művelődési házban hangver­senyt rendeznek, a helyi zene­iskola közreműködésével. A műsorban elsősorban Bartók művei szerepelnek. Híradás Tápiószecsőröl November 12-én, hétfőn es­te kezdődött a művelődési ott­hon és a nőtanács rendezésé­ben a nők akadémiájának II. évfolyama, amelyre eddig százhúsz bérletet váltottak a szecsői asszonyok. Az előadá­sokat filmekkel színesítik. — A helyi KISZ-szervezet szín­játszói Dávid Teréz: Dodi cí­mű színművének bemutatójá­ra készülnek. A darab a ma- gárahagyott ifjúság problémá­jával foglalkozik. — A mű­velődési otthon kísérletképpen népzenei szakkört indított a cigánygyerekek részére. A szakkörben zeneelméleti és gyakorlati képzést kapnak a hallgatók. Amennyiben a kí­sérlet sikerrel jár, a népi együttes keretében rajkó­zenekart alakítanak a szak­kör tagjaiból. Főbérlő—albérlő verekedése Gyál községben Csikós Gyula péntek este összeszó­lalkozott főbérlőjével, majd az idős embert fejbeverte. A verekedésbe bekapcsolódott a főbérlő fia, Tóth Rudolf 23 éves gyári munkás, és fel- hevült állapotban, apja vé­delmében szódásüveggel fej­becsapta albérlőjüket, s ki­verte annak fél szemét. Tóthot őrizetbe vették és erős fel­indulásban elkövetett szándé­kos emberölési kísérlet miatt eljárást indítanak ellene. Az „élelmes" ember VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK // Keresni akart háromezret ráfizetett HATÉKONY ELLENŐRZÉS A földművesszövetkezeti tagbizottságok a lakosság jobb ellátásáért Pest megyében a földmű- vesszövetkezati mozgalomban több mint 400 társadalmi tagbizottság segíti ellenőrző tevékenységétől a kiskereske­delmi, a vendéglátóipari, a felvásárlási és a szolgáltató munkát. A harmadik negyed­év folyamán közel 900 ok­mánnyal igazolt ellenőrzést végeztek, s tapasztalataikkal és észrevételeikkel hozzájárul­tak ahhoz, hogy az igazgató­ságok tájékozódhassanak a la­kosság ellátási problémáiról, s intézkedhessenek a hibáié megszün tetőséről. A kiskereskedelmi tagbi­zottság hívta fel a figyelmet például Ceglédbercelen arra, hogy a TÜZÉP-telepen nincs elegendő tüzelő, s a zöldségboltokban a szük­séglethez mérten kevés a burgonya. Szentlőrinckátán az iparcikkboltban hiánycikk a zománcozott kályhacső, Tápiógyörgyén nem kielégí­tő a téli felkészülés, kevés a patkóvas, a kályha, a meleg alsónemű és a lábbeli. Ma- josházán olyan édességet is átvettek az áruszállítóktól, amelynek a szavatossági ideje már lejárt. Szigetszentmárton- ban a 4. sz. bolt részére sürgő­sen raktárt kell építeni, mert ennek hiányában a raktá­rozandó árukészlet romlás­nak van kitéve. Tápiószecsőn a vendéglátó­ipari tagbizottság ellenőrzése kapcsán derült ki, hogy a cukrászdában szimpla fekete­kávét nem szolgálnak ki, az 1. sz. Italbolt csaposa pedig megrövidíti a sörivókat azzal, hogy a sörpisztolyba parafát dugott, ennek következtében habbal telik meg a pohár, nem pedig sörrel. Farmoson és Szentlőrincká­tán a felvásárlási tagbizottsáa megállapította, hogy a felvásárolt tojás, ba­romfi és más árufélesé­get a MÉK későn szállít­ja el a telepről, emiatt az áru minősége leromlik és azt le­osztályozzák. Eudaörsön, Sóskúton és Bia torbágyon a szolgáltatási bi zottság felmérte a lakosság igén3’ét és javasolta a ház­tartási kisgépek kö’csönzésé nek megszervezését. Ezek az ellenőrzések és a szükségletkutató tevékenység is azt bizonyítja, hogy minél tevékenyebben, vesz részt a földművesszövetkezeti tagság a társadalmi bizottságok munkájában, annál jobb lesz a lakosság ellátása a falvak­ban és (községekben. Az olyan emberre, mint Vadász József, a szentendrei Április 4 Termelőszövetkezet tagja, azt szokták mondani, hogy élelmes, a jég hátán is megél. Nincs mit csodálkozni hát azon, hogy még tavaly nagy „vállalkozásba” fogott. Fejenként ezerötszáz forintért bérbe vette két tsz-taglársától, návszerint Faragó István­tól és Raczkó Józseftől az 5 egy-egy holdnyi ház­táji földjüket. A pénzt annak rendje-módja szerint ki is fizette nekik, a földeket pedig szépen beültet­te kukoricával. Bizonyára a kezét dörzsölte afeletti örömében, hogy lám, milyen jól kifundálla a dol­got, amikor becsapott a mennykő. A termelőszövetke­zet elnöke megtudta, hogy a tsz két tagja ,.albérletbe” ad­ta háztáji földjét, s még az első kapálás előtt megvonta mindkettőjüktől a háztájit. Ezek után Vadász József kérte, hogy mindketten fizessék visz- sza neki az ezerötszáz fo­rintot. Azok erre nem voltak hajlan­dók, ezért Vadász beperelte őket. Az elsőfokú bíróság az „albérleti” szerződést érvény­telennek mondotta ki, s kö­telezte Faragót és Raczkót a pénz visszafizetésére, továbbá száz-száz forint perköltség megfizetésére. Az ügyészség az ítélet ellen óvást nyújtott be. Az óvásnak megfelelően tárgyalta az ügyet a megyei bíróság, Raczkó Jó­zsef fellebbezése alapján. Jogerős ítéletében kimondot­ta, hogy a törvények értelmében a földhasználati jog átruhá­zása, valamint a haszná­latba kapott föld haszon­bérbe adása semmis. Az ilyen szerződés érvényte­len. A tiltott, a nép érdekei­vel és a szocialista együttélés követelményeivel szemben ál­ló, ilyesfajta szerződésben ki­kötött pénzt — az ügyész in­dítványa alapján — ebben az esetben — nem Vadásznak, hanem az államnak kell visz- szafizetniök. A törvény ugyan­is világosan kimondja, hogy a termelőszövetkezeti tagok, s a velük közös háztartásban élő családtagok csak egy ház­táji gazdaságot tarthatnak fenn. A kisánitermelö gazdál­kodás viszonyait visszaállító elgondolásnak pedig termelő- szövetkezeteinkben helye nem lehet. Az ítélet szerint tehát Racz­kó a háztáji föld után jogta­lanul kapott ezerötszáz forint „albérleti” díjat mm Vadász- nak tartozik visszafizetni, ha­nem az államnak, Faragó Ist­vánnal szemben pedig ugyan­ilyen értelemben indítanak keresetet a járási ügyészség részéről. Így tehát az élelmesség ez­úttal mégsem volt kifizetődő, sőt — Vadász Józsefnek há­romezer forintjába került... (f. a.) Össztánc, sütemény mellett A ceglédi Széchenyi úti új iskola VIII/a. osztálya a mi­nap hangulatos klubdélutánt rendezett, tombolával, uzson­nával és tánccal egybekötve. Lassan már hagyományszám­ba mennek a szombati klub­délutánok. Mindig más-más osztályban rendezik, meghív­ják a többi osztályokat, sőt a szülőket is. Részt vesznek a szombat délutáni műsoron az úttörőket segítő ipari ta­nulók is. A gyerekek rendsze­rint nagyon jól érzik magu­kat. A műsor általában min­dig sikerül. Legutóbb például nagy tapsot kapott a tehetsé­ges Pintér Pista, aki saját ver­seiből adott elő. Ami a táncot illeti, abban viszont a lányok viszik el a pálmát a fiúk elől. Ha a táncot is tanítanák az iskolában, bizonyára jóval több lány szerezne ebből a tantárgyból kiváló osztályza­tot, mint fiú. Fokozottabb fegyelem, több termelés A ceglédi Gépjavító Válla­lat műhelyközi vetélkedése immáron három évre tekint­het vissza. Ez a vetélkedés a minőségi munka mellett a gépszereidében a termelés másfélszeres növekedését is lehetővé tette. Ezerkilencszáz- ötvenkilencben 108 Sztálinye- cet és huszonkét kotrógépet javítottak meg. Az idén 144 hatalmas erőgépet és c>2 kotró­gépet hoznak rendbe a mű­hely dolgozói. A VIII. párt- kongresszus tiszteletére az egyes üzemrészek felajánlá­sokat tettek. A gépszereidé­ben elhatározták, hogy az összegyűjtött alkatrészeket-fe­lülvizsgálják, a feleslegeseket és még használhatókat visz- szaadják a raktárnak. A bel­ső munkafegyelem megszilár­dítása érdekében a felesleges belső mozgatást a minimális­ra csökkentik. A minimális­ra akarják csökkenteni a ga­ranciális meghibásodásokat is. Vállalták továbbá, hogy a de- kádokra bontott terveket hiánytalanul teljesítik. MöMöiR© VIPERS A PÁRIZSI VENDÉG MAGLÓDON Sokat hangoztatott panasz, hogy a szórakoztató rendez­vényeken gyérül a nézőközön­ség. Bizony, nem lehet min­dent a televízió számlájára ír­ni. Sokszor előfordul, hogy a műkedvelő együttesek felké­születlenül állnak a közönség elé, ezzel egyszer s mindenkor­ra elveszik kedvüket az efféle szórakozástól. Ha tehát azt akarjuk, hogy rendezvényeink látogatottsága emelkedjék, el­sősorban a színpadi produkció színvonalán kell javítani. Maglódon például általában ügyelnek arra, hogy csak tel­jesen „érett” darabokkal lép­jenek fel. Ezért aztán tért házat vonz minden egyes elő­adás. A Százházas lakodalom, vagy az Anyós generális be­mutatásakor ott szorongtak a nézőtéren a tv-tulajdonosok is. Most pedig az egész falu nagy várakozással tekint a legújabb produkció elé. A maglódiak a Párizsi vendég bemutatására készülnek. „Levelezzetek külföldiekkel“ Néhány napja feldíszített tábla jelent meg a nagy kőrö­si Kossuth iskola folyosóján. „Levelezzetek külföldiekkel” — állt a táblán. Alatta a Szovjetunióból és az NDK- ból kapott levelek, képesla­pok. emléktárgyak, amelyeket szovjet és_ német úttörők küld- tek magyar pajtásaiknak. \t ötletes kezdeményezés Boldi­zsár Endre nevelő nevéhez fű­ződik. Ö szeretné rászoktatni a gyerekeket, hogy minél töb­ben szerezzenek barátokat külföldön. A levelezés új ba­rátságok ébresztője lehet, nem is szólva arról, milyen elő­nyös, ha megismerkedünk más népek szokásaival, nyel­vével, életével. ban a számlák. Afféle kor­szerű keresztesvitézek ők, akik tisztes jutalék fejében — ugyan ki sajnálja tőlük — űzik makacs kitartással a tudatlanság sötét seregét. Űttalan utakon termelőszö­vetkezetekbe kanyarodnak be és nevesincs falvakat keres­nek fel. — Nem is olyan régen meg­esett — mesélik —, hogy az egyik gazdaságban egy tüzes slágerrel adtuk hírül: itt volnánk, megjöttünk. Oda- sündörög a major apraja- nagyja, köztük egy atyafi is, a korosabb évjáratúak kép­viseletében. Hallgatja, fi­gyeli a slágert, csóválja a fejét, sehogvsincs ínyére a muzsika. Nem is rejti véka alá: „Nem szoktam én eh­hez a zenéhez. Tegyenek fel valami becsületes nótát, ar­ra szívesebben megjön a vá­sárló kurázsim!” kedvében jártunk, ő meg az unokáé­ban: menten összecsomagol - tatott néhány mesekönyvet. Ráadásnak egy szakácsköny­vet is választott. „Tán nem sértődik meg az asszony odahaza, de én ebben vala­hogy jobban bízom, mint az ő tudományában!” — ka­csintott huncutkásan. Egyszóval a két fiatalem­ber hídfőállását éppen Szent­endrén állította fel. Nem is akármilyen „fegyverzettel”: Hemingway és Pirandello mellett a fővárosban már hiánycikknek számító Kom­lós- és Gádor-kötet néz far­kasszemet a vevőkkel. Gál Alajosné szövőnő másfélszáz forintról írja alá a nyugtát, röpke percek alatt. — Még fizetni se kell a Ked­ves vevőnek — nyugtatja meg az eladó. — Részletekben tör­leszthet, néhány hónap alatt meg se kottyan a 150 forint. (Heuréka! Minő bölcs dolog! Megér egy mondat­nyi elismerést, hogy a rádió és a padlókefélőgép mellé — régebbi, üdvös intézkedés nyomán — könyvet is adnak részletre. Bravó!) A riporter is alaposan kö­rülnéz az asztalon, a szerzők ármádiájában, és örömében csaknem felrikkant. Megany- nyi kincset érő felfedezés: szegényes könyvtárának íog- híjai helyére való becses művek vándorolnak aktatás­kájába. Ám a történetnek nincs vé­ge, most kezdődik a második fele. Mármint a kellemesen langyos Ikarusban, ahol is ismeretlen, pirospozsgás úti­társa jó fajta pácolt ‘üstöl- nivalóval kínálja. A világ minden nyelvén ez felér a bemutatkozással. Szerencsé­jére a kecses gázgyújtón né­met a felírás. Alig lobban el kékes lángja, már a kérdés is készen áll: — Sprechen Sie deutsch? Beszél ön németül? Megelégedett dünnyögés fo­gadja az igenlő választ. Az­tán néhány puhatolózó mon­dat után már a beszélgetés kellős közepén tartunk. Ki­derül: az útitárs müncheni, joviális nyugatnémet építési vállalkozó, egy vadonatáj Mercedes, tekintélyes havi jövedelem és néhány frissen szerzett magyarországi benyo­más birtokosa. Tárgyilagos­ságát bizonyítandó lesújtó véleményt mond Pomázig az amerikai mintára létesített nyugatnémet night-clubokról és streap-tease görljeikröl, Adenauert nemes egyszerű­séggel .,vénembernek'1 titu­lálja, lelkesedik a „gemütli­che Bierkeller”-ek kiváló sörei és nagyszerű hangula­ta fölött, majd néhány kér­déssel csakhamar bebizonyít­ja, hogy rólunk még mindig nem tud sokkal többet, mint amikor mi a Coca-Colával azonosítottuk az Egyesült Államokat. Látogatását pedig fel szeretné használni — bi­zonygatja — tárgyilagos szem­lélődésre és véleményalko­tásra. — Sok az új ház Budapes­ten— így ő—és az emberek jó! tápláltak, elegánsak. A hotel pompás, a személyzet! .'íja, önök. magyarok, értenek a vendéglátásihoz. De valahogy az az érzésem, itt, falun, más­képp élnek az emberek. Nem igaz? Filmet nem lehet hatáso­sabban rendezni: csak ki kell tekinteni az autóbuszból, vil­lának is beillő családi házak futnak versenyt a műúttal. Egy elegáns kézmozdulat úgyszólván elegendő a bizo­nyításhoz. — Ja, ja, de a ház nem minden — ellenkezik. — Űgv értem, a kultúra, a civilizá­ció, az azért gyerekcipőben jár, nicht war? Hála motorizált keresztes­vitézeimnek, jó néhány kiló­ra való „ellenérv” birtokában kezdek mondókámhoz. Hiszi is, nem is, amit hall. Hogy ott, az előbb az állomáson könyvet árultak? Hihetetlen! De ugye, csak brosúrákat? Regényeket is? Persze, szov­jet szerzőkét! Nyitom a tás­kát: mutatom. Amerikai szer­ző mellett olasz, aztán a No- bel-díjas Hemingway és két magyar humorista. Ám, az el­lenkezés kérge nehezen repe­dezik. — És vásárolnak is? Ugye, csak kevesen? Mert könyvre aztán nem sok jut egy mun­kás fizetéséből, was? Már sorolom is. A vagonki- rakót — bár feljegyeztem vol­na nevét —, kétszáz forintos számlájával. Az óvónőt, aki „csak néhány Jókait viszek” felkiáltással írt alá százegvné- hány forintos számlát. A szö­vőnőt és a parasztembert. Né­hány perc valóban vásári for­gatagából a megjegv'zetteket. És egy-két számot. A guruló könyvesbolt napi bevételét, amely meghaladja a 10 ezer forintot. Aztán a falvakat járó színészeket említem: Shakes­peare, MoFere és Miller mint jut el a községek színpadára. Autóbuszok a Nemzeti és az Operaház előtt, ünneplő ruhás falusiakkal: az új nézősereg. Mire a Lánchídra érünk, el­csendesednek a kérdések. Legfeljebb az utolsó marad válaszolatlan. Igaz is: vajon ők. Nyuga­ton. miért nem tudnak mind­erről? Miért csak a gulyás és a csárdás adja meg rangun­kat túl a nyugati határain­kon? ...Minő véletlen: a köny­vesek hídfőállása az állomás tövében, aztán némi csatáro­zás regények segédletével az autóbuszon. Nincs pompásabb rendező, mint az Élet! És bol­dogabb ember, mint a szeren­csés riporter! Gyapay Dénes ^J^leiriincjiua y éó ^Yí^jercedeó Motorizált keresztesvitézek — Szerzők az asztalon — Rendezte: az Élet A szerencse nem kedveli a társ-talanságot. Csapatostól kóborolnak kis koboldjai, csak mi, emberek, olykor fi­gyelmetlenek vagyunk és nem fedezzük fel, hogy ilyen vagy olyan alakban hozzánk csatlakoztak. A riporter ez­úttal nem panaszkodhat. Előbb két vidám fiatalem­berrel hozta össze a szeren­cséje a szentendrei HÉV-ál- lomás bejáratánál, utóbb pe­dig Fortuna istenasszony bölcs rendelkezése folytán egy kedélyes nyugatnémet úrral szoronghatott az Ika­rus bőrülésén. Történetünk első felének két hőse: Ablonczy Árpád : és Horváth Olivér ezen a ; napon éppen a szentendrei ; állomás kerítése tövében i ütötte fel tanyáját. Tehet- : ték volna másutt is. al- : kalmi „boltjuk” mindössze ; egy asztal, portékájuk né­1 hány bőröndre való könyv. : Ráadásul — hála a techni- : kának — sebes járású kis ; autóbusz is rendelkezésükre í áll, lévén ők ketten a Ma- ! gyár Könyvkereskedelmi Vál- ; lalat 2. számú guruló köny- ; vesboltjának eladói, szerve- 5 zői, adminisztrátorai, de bát- í ran mondhatjuk: a kultúra ! terjesztésének gépesített ro- ; ham tüzérei egyszemélyben. Amerre járnak — a minap £ még Hajdú megyében por- ^ zott az út a nyomukban —, 2 gyarapodnak polcokon a í könyvek, bevételi naplóik-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents