Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-11 / 238. szám
1962. OKTÓBER 11, CSÜTÖRTÖK rr-nr »IECVEI yíirfap Munkával szerezték a nevüket Háromszáz holdnál tart a „forradalmi munkásbrigád* Kedden délután telefonon kérdezte meg tőlem Tuza Sándomé, a Budai Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője: volna-e kedvem egy éjszakai traktorosműszak meglátogatásához? Annál is inkább szívesen vennék, ha velük tartanék, mivel éppen a pilisvörösvári üzemi munkás brigádhoz készülnek, arhelyikről két héttel ezelőtt írtam. Nézzem meg azt — mondotta —, hogy milyen változások történtek a traktorosok ellátásában a bírálat nyomán. Több oka is volt annak az örömömnek, amellyel a járási pártbizottság meghívását fogadtam el. „No lám — gondoltam — így is lehet a bírálatra reagálni, mint ők teszik. Egy szóval sem törekedtek arra, hogy bárkiről is elhárítsák a felelősséget, hanem cselekedtek.” Pedig, mint később kiderült, a cikk már nyitott kapukat döngetett, amikor megjelent. A járási pártbizottság ugyanis még aznap intézkedett, amikor kinn jártunk a traktorosoknál, a cikk viszont három nappal később látott napvilágot. Azért is örültem a meghívásnak; mivel új alkalom nyílott munka közben találkozni azokkal az emberekkel, akiknek ejső önkéntes traktoros lépéseinél jelen voltam. Vajon a tizenhat városi ember hogyan boldogul kinn a pusztán? Hányán torpantak meg azóta és hányán állják még a sarat? Műszakváltás a dombtetőn Hárman indultunk gépkocsival Pi 1 isvörös várra az üzemi munkás traktorosokhoz. Bori Rudolf, a járási pártbizottság első titkára, Tuza Sándomé, mezőgazda- sági osztályvezető és az újságíró. A faluban Rupf József községi párttitkár csatlakozott hozzánk, aki röviden tájékoztatott a traktorosok munkájáról és hozzájuk kalauzolt bennünket. A falu határában, mgy meredek dombon volt a váltás, ahová igyekeztünk. Amikor hozzájuk értünk, kiderült, hogy nemcsak a váltás miatt pislognak egyhelyben a traktorlámpák. Az egyik körmösnek kiolvadt a csapágya, s annak cseréjéhez is kellett a fény. Mintegy nyolc-tíz ember szorgoskodott a javítással, üzemanyag-tankolással és a n api kötelező karbantartással: a nappali és az éjszakai műszak emberek Ismerősökként üdvözöltük egymást Az első traktoros, akinek ismerős mozgásán megakadt a szemem, Nagy József, a Kle- ment Gottwald Gyár lakatosa volt. Derűs mosollyal ismerte fel bennem ő is a „múltkori újságírót”, amikor kezet szorítottunk. Nyomban utána újabb ismerős arcra villant a melegítő lámpa sárgászöld fénye: Neuman Jánoséra, a Csepel Autógyár dolgozójáéra. Na persze, nemcsak én dicseked- hetem ezzel, mert a járási pártbizottság vezetőit még hamarabb felismerték az üzemi traktorosok. Már kérdezés nélküli első szavuk is az volt a munkás traktorosoknak, hogy „azóta megváltozott minden”. A pártszervező beszerezte a takarókat, lepedőket, elintézte a szállást, az étkeztetést és a gépállomás is gondoskodott már ekékről. Nem is kell mondaniuk, mert látom, hogy az éjszakai műszáléhoz rendelkezésre áll már a lámpa. Igaz, egykét karbidlámpa még elkelne az éjszakai javításokhoz, ami — bányájszvidéken — nem is túlzott beszerzési gondot jelent; Üzemeik vezetőit is szeretnék látni Jóleső érzés volt látni az olajos emberek arcán azt az örömöt, amelyet a járási párt- bizottság látogatása jelentett számukra, Szóval is kifejezésre juttatták ezt a munkások beszélgetés közben. Ahogy ott este összegyűltünk a lámpafényben, felmelegedett hangon került szóba a család, az asz- szony, a gyerekek, a kedves és mindenki, aki közel áll a | falura sietettek szívéhez. így j beszélt mindenki az üzeméről is, csak azzal a nehezen titkolt óhajával, hogy jólesne neki, ha az üzemtől is meglátogatnák őt mostani munkahelyén. Tuza elvtársnő sietett megjegyezni, hogy a Csepel Autógyár pártbizottsága éppen ebből a célból érdeklődött dolgozóik munkahelye iránt. Hasonló kívánságukat közölték a járási pártbizottsággal más üzemek is; Volt azonban a traktorosok között egy elvtárs, aki csendesen hallgatta a többiek vidám közlékenységét. Társai elmondották róla, hogy édesanyja a napokban hunyta le örökre a szemét és ott volt a temetésén. Amikor meghallotta a szomorú gyászhírt, nem hagyta el gépét, csak a műszak letelte után sietett a temetésre. Még a temetés napján is szántott. Amikor azonban a temetési segélyért ment be az üzem igazgatójához, ezt a szívtelen, rideg választ kapta: „kérjen a gépállomástól”. „Hősök ezek az emberek“ Az első teljes dekád éppen látogatásunkkor zárult és kíváncsian érdeklődtünk az eredmények iránt. Szamos- szegi Lajos, az állandóan a traktorosok között tartózkodó pártszervező (tinnyei tanácselnök) elmondotta, hogy kedden estig, tehát két hét alatt 280 hold mélyszántást végzett a brigád hét traktorral és tizennégy emberrel. Ez a teljesítmény bármelyik gépállomá- si brigádnak becsületére válna, ha figyelembe vesszük, hogy milyen körülmények között született. Ilyen körülménynek számít például a gépek rendkívüli elhasználtsága, a mélyen sohasem szántott, meredek fekvésű talaj, az alkatrészhiány és a teljesen ismeretlen munkahely. így aztán érthető a tsz elégedettsége és az az önkéntelenül fakadt elismerés, amelyet Bori Rudolf elvtárs így fogalmazott meg: „hősök ezek az emberek”. A tizenhat közül csak kettő távozott el a vállalt határidő letelte előtt, de a többi annál keményebben markolja a kormányt. Különösen a Csepel Autógyár négy dolgozója — Gere László, István Vilmos, Neuman János és Török Ferenc — helytállását dicséri a munka, akik 54 holdat szántottak fel két körmös- géppel egy dekádban. S méghozzá milyen ötvennégy holdat! A mélyszántáson kívül volt abban gyeptörés és meredek hegyoldalművelés. Éjfél is elmúlt, amire haza értünk az éjszakai műszaklátogatásról. Kőrútunk során még sok olyan emberrel találkoztunk, mint nevezettek. Közöttük számosán akadtak gép- állomásiiak is, akik nem kevesebb áldozatkészséggel és lelkesedéssel dolgoznak, mint a városiak. De hát ez így van most rendjén: az ország kenyeréért fogott össze a város és a falu. Nagymiklós István • • Önkéntes vérei dók Szerdán, a kora hajnali órákban megelevenedett az Egyesült Izzó váci gyártelepének Honvéd utcai bejárata. Orvosok, ápolónők, vöröskeresztes nővérek érkeztek a gyárba, csillogó műszereikkel. A vendégeket a kapunál a gyár Vöröskereszt szervezetének vezetői és Bárány László párttitkár fogadta. Azonnal megkezdődtek a szakszerű előkészületek. Öt órakor jelentkeztek az első önkéntes véradók. A gyár orvosi rendelőjét vizsgálati szobává alakították át, a KISZ klubhelyiségének tágas termében pedig felállították a kórházi ágyakat és felszerelték a vérvételhez i szükséges műszereket. Az Egyesült Izzó váci gyártelepének czerkétszáz dolgozója van, akiknek táborában hatalmas visszhangra talált a véradómozgalom. Még csak különösebb agitáció- ra sem volt szükség: néhány nap alatt háromszáznegyven dolgozó jelentette be, hogy önként, minden ellenszolgáltatás nélkül felajánlja vérét a nemes célra. A jelentkezők túlnyomó nagy többsége nő, soraikban minden korosztály képviselői megtalálhatók, 18 évestől 60 évesig. Egymással szinte versengve jelentkeztek a fizikai, az adminisztratív és a műszaki dolgozók. Hajnali öt órakor kezdték meg a jelentkezők orvosi vizsgálatát, amelynek az volt a célja, hogy megállapítsák, al- kalmas-e a jelentkező vére a felhasználásra. Ha alkalmas- : nak bizonyult, azt is'megállapított ok, hogy mennyi vért adhat károsodás nélkül. Alta- j Iában 3,2 deciliter a norma, de a gyengébb szervezetűek | kartonlapján ennél kisebb I mennyiséget írnak elő. Megbírságolták az engedély nélküli borkimérőket A megyei tanács végrehajtó bizottsága elutasította a bírságolás ellen benyújtott panaszokat Megkezdte a vízszolgáltatást a DCM új vízmüvének első gépegysége A Dunai' Cement- és Mész- I mű vízellátására nagy vízmű- I vet építettek Nógrádverőcén az | 1-es Mélyépítő Vállalat dolgozói. A Duna partján 32 kutat fúrtak, s a 8—9 méter mélyről feltörő vizet központi szivattyúháziból elágazó, csaknem ötkilométeres vezetéken juttatják el a nagy ipartelep üzemeibe. Az első szivattyú gépegység most kezdte meg a munkát és naponta mintegy ötezer köbméter vizet továbbít a gyár építőinek. Az új vízmű központi szivattyúházának felépítése volt a legnehezebb munka, mert közvetlenül a folyó partján, a Duna vízszintjénél mintegy 14 méterrel mélyebben kellett elkészíteni az alapozást. A folyó betörte volna a" munkahelyet, s ezért keszonos módszerrel, sűrített levegőnyomással tartották távol a vizet. A szivattyúházban üzembehelyezett első gépegység mellett most még újabb négyet szerelnek fel az év végéig, s a Duna partján is építenek 8 új kutat, így a jövő év elején, a nagy ipartelep próbaüzemeltetésének kezdetén már teljes erővel dolgozhat a vízmű és naponta mintegy húszezer köbméter vízzel láthatja el a fogyasztókat. Az új vízmű nemcsak a cementgyárnak ad vizet, hanem Vác vízellátási gondjait is jelentősen csökkenti. A vállalat dolgozói most kezdték meg a városba vezető mintegy két- kilométeres csővezeték építé-. sét. Sok nehézséget okoz, hogy a vezeték tolózárainak és különböző csőidomainak egy részét majd csak a jövő év közepén tudják szállítani a gyárak. Az építők azonban ötletes átmeneti megoldásokkal segítik a munkát, hogy jövő tavasszal már Vác is vizet kaphasson. Mintegy hatezer köbméter vizet adnak majd naponta a városnak, s ezzel majdnem megkétszerezik Vác vízellátását. (MTI) Kónya Lajos dömsödd lakos saját termésű borából 500 litert a lakásán engedély nélkül tkimért, ezért a Pest megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal g. literenkénti négy forint, összesen tehát kétezer forint borforgalmi adó, és ezenkívül ötszáz forint pénzbírság megfizetésére kötelezte. Kwgler István ceglédberceli lakos hasonló körülmények között „poharazott el” 150 liter bort, harminc litert pedig nem jelentett be. Miután megállapítást nyert,, hogy nevezett rendszeresen foglalkozott — engedély nélkül — italmérési- sel, a hatszáz forint forgalmi adón kívül ezer forint bírsággal sújtotta a Pest megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal, özv. Lesti Ger- gelyné tápiószecsői lakost ugyancsak engedély nélküli borkimérésért 400 forint forgalmi adó 'és 500 forint bírság megfizetésére kötelezték. Nevezették fellebbezéssel éltek a megyei tanács pénzügyi osztályához, amely azonban fellebbezésüket elutasította azzal a változtatással, hogy részletfizetési kedvezményt engedélyezett, s özv. Lesti Gergely- né esetében az ötszáz forint pénzbírságot négyszázra mérsékelte. Ezután mind a három megbírságolt a megyei tanács végrehajtó bizottságához fordult panasszal a pénzügyi 'osztály határozata ellen. A végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta a panaszokat, s azokat — jóváhagyva a pénzügyi osztály határozatát — elutasította. idén is vásárolhatnak és fizetésből Az Élelmezésügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint mindenütt — de elsősorban az ország legnagyobb városaiban és legfontosabb iparvidékein — a bérből és fizetésből élő, családfenntartó dolgozók az idén is vásárolhatnak élő hízott sertést az állatforgalmi vállalatoktól. Az állatforgalmi vállalatok a tavaly jól .bevált módszer szerint az igénylőlapokat a megyei keret erejéig december hónapban a szakszervezetek megyei tanácsa rendelkezésére bocsátják, amely ezeket a megyei szakszervezeti területi bizottságok közreműködésével az üzemi szakszervezeti bizottságok között osztja szét. A hízott sertés iránti igényt tehát — a tavalyihoz hasonlóan — az üzemek szak- szervezeti bizottságánál kell hízott sertést a bérbői élő dolgozók bejelenteni. Az igényeket a szakszervezeti bizottságok bírálják felül, és adják ki — megfelelő igazolás mellett) — a vásárlási utalványokat. Az így igazolt vásárlási utalvány alapján az igénylők — a kijelölt helyen és a megállapított időben — az állatforgalmi vállalatoktól a sertést megvásárolhatják. Az akció keretében vásárolt sertések eladási ára egységesen 16 forint kilogrammonként. A sertés ellenértékét készpénzben kell kiegyenlíteni. A járlatlevél átírási költsége a vevőt terheli. A vásárolt sertés elszállításáról szintén a vevőnek kell gondoskodnia. Az akció — a hideg idő beálltával — előreláthatólag 1962. december közepén kezdődik és 1963. február közepéig tart, Háromszáznegyven jelentkező — Vidám percek a „kaszinóban** — Véradó nap az Egyesült Izzó váci telepén Az „alkalmasak” azonnal átvonulnak a KISZ helyiségébe, ahol megteáznak, majd a fehérköpenyes orvosok és ápolók dr. Fenyves István korházi orvos felügyeletével elvégzik a nagy gondosságot és gyakorlatot igénylő műveletet rajtuk: vérüket veszik. Az izgalomnak, az idegességnek, a félelemnek nyoma sincs közöttük. Nyugodtan várnak a sorukra és mosolyogva esnek át a különös műveleten. Utána erősítő villásreggelit kapnak, egy-egy pár virslit, kolbászt és sört. Jókedvűen falatoznak és lelkesen mesélik nagy élményüket. Odaérkezésünkkor éppen egy őszhajú, bronzarcú férfi indult a kijárat felé, karjára szorítva a kis vattacsomót. Most esett túl a váradáson. Malik András, a gyári gondnokság dolgozója. Először adta a vérét a közösségnek, ötvennyolc éves. ■— Nem félt? — kérdik tőle. — Mitől féltem volna? — csodálkozik. — Nem fájt? — hangzik a további kérdés. — Nem is éreztem semmit. Biztos léptekkel indul a „kaszinóba”. Így nevezték el a páciensek azt a kis helyiséget, I ahol a villásreggeli várja őket. Joggal büszkék az Izzó dol- 1 gozói arra, hogy aránylag olyan sokan ajánlották fel a nemes célra ingyen a vérüket, de arra is, hogy a jelentkezőknek több mint kilencven százaléka az orvosi vizsgálaton alkalmasnak bizonyult a véradásra. — Nagyszerű emberek — ismerik el a doktorok is. A „kaszinóban” arról folyik a beszélgetés, hogy az önkéntes véradás nem is tekinthető egyszerű jótékonykodásnak, mert némi tudatalatti önzés is vegyül bele. Az ilyen üzemben sok veszedelem leselkedik a dolgozókra, és mindenkit érhet baleset. Hátha egyszer a gyár valamelyik dolgozójának az életét menti meg a most adott vér... Az Izzó három műszakban dolgozó üzem, tehát egész nap folyik benne a termelés, így a véradás is egész nap tartott. A dolgozók vérajándékát légmentesen záródó üvegtartályokba gyűjtik és a drága kincset aztán rendeltetési helyére juttatják a véradó állomásokra, hogy ott minden pillanatban készen álljon az életmentésre. (m. 1.) Jelentkeznek az önkéntes véradók Malik András, a legöregebb véradó Tompos Kornélia orvostanhallgató a kincsnél is drágább vérrel (Gábor felvj
