Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

1962. OKTOBER 7, VASÄRNAP ff5T maci Három autó robog a fővá­rosból Százhalombatta irányá­ba és megáll a telep előtt, ott ahol egy felvonulási épü­letben élelmiszerbolt, kisven­déglő, de még eszpresszó is van. Berendezésén egyiknek sem látszik, hogy csak ideig­lenesen, az építkezések tarta­ma alatt működnek itt. Pár hete, a Dunai Erőmű és az olajfinomító építői nevében szakszervezeti titkáruk né­hány panasszal fordult a me­gye illetékes szerveihez, akik nyomban intézkedtek, most pedig eljöttek meg­győződni róla, végrehaj- totíák-e azokat és van-e még ok a panaszra. Egymás után szállnak ki a ko­csikból Komor Béla, a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak vezetője, Niedermann Márton áruforgalmi csoportve­zető, Kerényi Vilmos, a Budai Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnöke, Jurányi Ferenc a Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat csoportvezetője, két másik vendég azonban egyenesen a Belkereskedelmi Minisztérium­ból jött: dr. Gyürki Rudolf főosztályvezető és Dietrich Fe­renc, az élelmiszer főigazgató­ságtól, ahol a húsellátás ügyeit intézi. Végső fokon a minisztérium gondoskodik a lakosság ellátásáról, s különös szívügye, hogy azok az ezrek, akik az országnak ilyen ha­talmas ipartelepeket építenek, s családjuktól egy-két hétig, községtől, várostól sok kilomé­ter távol dolgoznak, lehetőlen semmiben sem szenvedjenek hiányt. — A kenyér, de főleg a sü­teményellátás miatt nálunk is jogos volt a panasz — mondja Csubik János boltve­zető. — Rendszertelenül és ké­sőn szállított a sütőipari vál­lalat.. Mióta nemrég új veze­tőség került az élére, friss zsemle, kifli, kenyér, gyakran nálunk is korábban érkezik, legkésőbb' reggel fél hatkor már itt van. — Igen. Most már emiatt nincs panasz. Másban is ja­vult a helyzet — szólal meg Németh Tihamér, a szakszer­vezet titkára. — A kiszolgálás azonban még mindig lassú. Kora reggel, műszakkezdés előtt és a délutáni órák­ban, műszak végén, kis időközben öt-hatszáz em­ber rohanja meg az üzle­tet. Kevés a hét alkalma­zott. Rövid tanácskozás. Ha le­het, szereznek egy tételező pénztárgépet, az gyorsítaná a munkát és még egy főt al­kalmaznak, helyben lakót, aki csak a csúcsforgalom idején állna a pult mögé. Mindenféle áru egyébként van bőven, még a tojás sem hiányzik és tizenhétféle hentesáru kínál­tatja magát a pulton. Sok pesti bolt is megirigyelhetné ezt a választékot, de a tágas raktárhelyiséget szintúgy. Pa­nasz van azonban a szőlőre és a paradicsomra. A ládák tete­jén szépek a fürtök és a sze­mek. de alul aszott, rohadt a legtöbb. A kisvendéglő, meg az esz­presszó is üres. Munkaidőben ritka a vendég. A konyhából azonban jó illatok szállnak, Kozárovics Anasztázia, batai szakácsnő jó rácos sertéspör­költet főz éppen. — Ebédre nagyon kevés a vendég, de vacsoránál annál több. Egyebet nem is számít­va, csak saját főztünk után ha­vonta 12 ezer forint a be­vételünk — büszkélkedik Papp Lajos, a vendéglős. — Hogy-hogy, hiszen az üzemi konyhát mindenki di­cséri. Talán a vacsorája nem elég ízletes? — Dehogynem, de már dél­után ötkor tálalják. Este nyolc-kilenc tájban azért csak megéheznek egyesek. Ilyen­kor vagy a szállásukon főz­nek lecsót, paprikás krumplit, vagy idejönnek. — Ha már ilyen szépen együtt vagyunk, nézzük meg megyénk másik nagy építke­zésénél mi a helyzet — java­solja Komor Béla. Az autók máris indulnak, rövidesen megérkeznek Vácra. Százlialonnhatia—Vác — Kevesebb a pamw/. MoíEern üzletek — Bőséges választék Futó pillantás az első fel­vonulási épületben levő élel­miszerboltba mindenkit meg­győz, hogy itt is kapható minden, amire az üzemi élelmezés kiegészítésére a dolgozók­nak kedve támadhat. Igaz, a hentesáruból nincs ak­kora választék, mint Százha­lombattán. — Igen, azt a Józsefvárosi Húsüzem látja el, minket meg csak a váci. — Ezt Borbély János, a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója mondja. Pár lépéssel a bolttól, a mű­szakiak emeletes lakóházai mellett épül az állandó élelmi­szerbolt, meg kisvendéglő. Ez év végére talán el is készül. A tervezők számoltak min­den korszerű követel­ménnyel, az m ár most is látszik a helyiségeken. Méginkább azonban a DCM deákvári lakótelepén, ahol a háromemeletes már lakott há­zak között, most készülnek a boltok épületei. Hatalmas élelmiszerbolt is iesz itt. Pad­lóját burkolják, falát csempé- zik. Májusban már lejárt a határideje, most december ti­zedikéig ígérik befejezését. A bolthelyiségben már ki­jelölték helyét a hűtőszek­rényeknek, pultoknak, a hús­árusításnak, mirelitnek. Lát­szik a falból kiálló vezeték- drótcsomókon. A bolt mögött és alatt a pincében különböző raktárak lesznek. Az egész épület ma még túl nagy a kör­nyék jelenlegi, és közeljövő­ben letelepülő lakóinak, azon­ban a jövőre, a későbbi gyors fejlődésre is gondolni kell. — Ugyanígy az étteremnél, cukrászdánál is — mondja Pal­ink Béla, a váci vendéglátó- ipar igazgatója a szomszéd építkezésnél. — Mikor meg­nyitjuk, talán még sok lesz az étteremben a hely, de egy pár év múlva esetleg már szűknek bizonyul. Itt ebben az óriási helyiségben lesz a konyha, emitt meg félkész ételeket ké­szítünk. Ezeket majd a bolt árusítja, mert jó szomszédok vagyunk és leszünk is. — Igen, a szupermarket fél­kész ételeket is árul — mond­ja az élelmiszervállalat igaz­gatója. — Pardon, már ABC a ne­ve — helyesbít Bernáth Endre, a vállalat osztályvezetője. — De miért szupermarket, vagy ÁBC? — kérdi szerényen az újságíró és sehogy sem ér­ti, miért ne lehetne magyaro­san, közérthetően deákvári élelmiszeráruháznak nevezni. Azt viszont jóleső érzéssel megállapítja, sok gondot for­dítanak a két hatalmas épít­kezés építőinek és már előre, későbbi dolgozóinak ellátásá­ra. > ^ziiletéónapi Löózöntő Tizenhárom évvel ezelőtt fontos fordulóponthoz érke­zett Európa történelme. 1949. október 13-án megalakult a Német Demokratikus Köz­társaság, a német történelem a nagy tettekre képes, szám­belileg is hatalmas nemzet, amely bűnös vezetőitől sar­kallva már két ízben lobban- totta lángra a világot. Az új típusú német állam Berlin demilitarizált, semle­ges, szabad várossá válhas- sék. Egyebek mellett azért nö­vekszik a Német Demokra­tikus Köztársaság tekintélye Az NDK ma Európa ötödik ipari hatalma. Képünkön a világhírnévnek örvendő Plaueni Precíziós Gépgyár látképe. A gyár termékei a Szovjetunión és a népi demokratikus or­szágokon kívül Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában is keresettek első munkás-paraszt állama. Létrejöttével elhárult az a veszély, hogy a világimperia­lizmusnak Európa szívében agresszív eszköze lehessen az HAZAÉRKEZETT A ROMÁNIÁBAN JÁRT MAGYAR PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG A magyar országgyűlés küldöttsége — amely Vass Istvánnénak, az országgyűlés alelnökének vezetésével tíz napot töltött a Román Nép- köztársaságban — szombaton visszaérkezett Budapestre. A romániai út élményeiről, Nyolcvannyolc útvonalon — 226 kirándulás Megkezdődnek a negyedik negyedév autóbuszkirándulá­sai. A „menetrend” igen bő választékot tár a turisták elé, de az évszakra való tekintet­tel, a kirándulások célpontjai­ként most már a hegyvidékek, valamint a történelmi emlé­kekben gazdag, vagy a most fejlődésnek indult, vidéki vá­rosok jutnak túlsúlyba. Az év utolsó három hónapjá­ban Északkelet-Magyarország- ra például 21 különböző útvo- halon 51, Nyugat-Magyaror- szágra és a Dunakanyar vidé­kére 7—7 útvonalon, egyaránt 29—29 kirándulást szerveznek, az irodalmunk nagyjainak nyomain végigvezető, valamint az idegen nyelvek gyakorlásá­val egybekötött túrákra pedig 13 irányban, 25 alkalommal kerül sor. Mindent összeszámítva, az , IBUSZ Autobus Tours az év I utolsó negyedében összesen 88 1 különböző útvonalon 226 alka­lommal rendez autóbusz-ki­rándulást a turisták számára. (MTI) tapasztalatairól Vass István­ná megérkezése után elmon­dotta■: — A látogatás egyik leg­maradandóbb emléke az a gyors fejlődés, amelyre mél­tán büszkék román bará­taink. Utoljára 1956-ban jár­tam náluk, s mondhatom, azóta alaposan megválto­zott, megfiatalodott Buka­rest és a többi nagy város arculata. A lakásépítkezés különösen gyors, s ahogy láttuk, tapasztaltuk, bizony hamarabb tető alá kerülnek az új otthonok, mint nálunk. Sok gyárban voltunk, s felkerestünk több mezőgaz­dasági üzemet, megható volt az a szeretet. amellyel min­denütt fogadtak, Romániában az életszínvo­nal ma jóval magasabb, mint pár évvel ezelőtt volt, s ro­mán barátaink lelkesedésé­ből, szorgalmából ítélve bizo­nyos. hogy további szép si­kereket érnek el a szocialista építésben. (MTI) megszületésével ez a veszély már azért is a múlté, mert éppen a szocializmus eszmé­jét valló köztársaság az, amely kezdettől fogva küzd a revansista—militarista tö­rekvések ellen. Az NDK va­lóban a béke állama, amely e történelmileg rövid idő alatt ragyogó tettekkel bizo­nyította be; szocialista vív­mányai szüntelen gyarapítása mellett arra is van ereje, hogy útját állja Nyugat-Né- metország háborúra speku­láló agresszív körei provoká­cióinak. A békeszerető német állam kezdettől fogva követ­kezetes harcot vív a német békeszerződés megkötéséért és azért, hogy az új háború tűzfészkének dicstelen szere­pére kárhoztatott Nyugat­valamennyi kontinensen. Ám azért is, mert a pusztító há­borúban oly sok súlyos sebet szenvedett ország hihetetle­nül nehéz körülmények kö­zepette, és épp ilyen hihetet­lenül szívós, áldozatos mun­kával életet teremtett a ro­mokon. Az NDK alig másfél évtized alatt Európa ötödik ipari hatalmává küzdötte fel magát. Az elért eredménye­ket csak növeli az, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban a mezőgazdaság­ban is döntően uralkodóvá lettek a szocialista termelési viszonyok. A világ békeszerető erői ma együtt ünnepelnek a sza­bad német állammal, köszön­tik népét sok jókívánsággal és a példát mutató harcosnak kijáró tisztelettel. Őszi falusi könyvhetek Október—novemberben az idén immár harmadszor ren­dezi meg a Szövetkezetek Or­szágos Szövetsége és a Műve­lődésügyi Minisztérium az őszi falusi könyvheteket. A falu kulturális életének erről a nagy eseményéről szombaton a Szövetkezetek Országos Szö­vetsége székházában a SZÖ- VOSZ és a Művelődésügyi Mi­nisztérium Kiadói Főigazgató­ságának vezető munkatársai tájékoztatták a sajtó képvise­lőit. Mint bejelentették, a könyv­hetek alatt mintegy 55 millió forint értékben, körülbelül hatmillió kötet kerül forga­lomba a falvakban. A földmű- vesszövetkezetek mintegy 6000 állandó bizományosa mellett 20 000—25 000 társadalmi akti­vista bekapcsolódása biztosít­ja az akciónak a sikerét. A könyvhetek idején az or­szág ötven községében szervez­nek író—olvasó találkozót. (MTI) .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^^VXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXW.XXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXX^ VASÁRNAPI POSTA AUTOSTOP? autóstoppal? Hirtelenjében nem könnyű rá válaszolni. Hát vegyük csak sorra az érveket, innen is, onnan is ... Igaz, ami igaz, az egész do­logban van valami nagyon ro­konszenves. Vidám, emberi, közvetlen könnyedség. Talán kissé játszi életfelfogás és kis túlzással azt is mondhatnám, hogy társadalmi igazságosság. Miért? Azért, mert akinek nincs autója, az megállíthatja azt, akinek van autója, viszont az, akinek van kocsija, az er­kölcsi kötelességének érzi, hogy megálljon, ha van üres helye, amikor az országút ván­dorának felemelt hüvelykujját látja. Tetszik benne az is — mert ez is benne van —, hogy a fiatalok (mert ugyebár főleg róluk van szó?) országot jár­hassanak, világot láthassanak. Márpedig az autóstop nagy se­gítség ehhez. A fiatalok... de hiszen ép­pen erről van szó. Éppen erről ír az újság is! A némiképp még zöldfülű fiatalokról, akik részben kalandvágyból, épp az autóstop nyújtotta lehető­séggel éltek vissza, bűnöztek. „Jó, jó — vetem ellent saját magamnak —, de nem minden fiatal fiú és leány bűnöző! Még csak azt sem mondhatni, hogy általában éretlenek, mert ez nem igaz. Hát akkor miért ne bízhatnánk meg bennük egy-egy autóstop erejéig?” Gondolataim szakadatlanul kerpetőznek. Helyes, vagy nem helyes az autóstop? Vegyünk, mondjuk, egy példát. Egy ti­zenhat éves fiú a nyári vaká­cióban el akar menni a Bala­tonra, vagy a Büfckbe. Persze, hadd menjen. De az első kér­dés mégis az, vajon tudnak-e róla otthon a szülei? Ha igen, akkor valószínűleg pénzt is adnak neki útiköltségre. Ak­kor hát a fiatalember nincs rászorulva a stopkocsira. És ha nem tudnak az útról a szü­lök? Akkor az autóstop bizo­nyára rossz célt szolgál. A legjobb esetben is olyan meg­gondolatlanságot. amit éppen ebben a kamaszkorban úgy szoktak mondani, hogy „anyám, én világgá megyek..." De tegyük fel, a szülők na­gyon bíznak a gyermekükben és nem ellenzik, hogy az izgal­mas, ám eléggé bizonytalan autóstopra bízza magát. Jó, a süvölvény ifjú, a serdülő leány — reméljük — baj nél­kül érkezik meg a Balatonra. Vegyük a legjobb esetet, hogj a „kedves idegen” rendes em­ber volt és nem élt vissza a kocsi nyújtotta lehetőségekkel. De gondolkozzunk tovább. Ha hősünknek kevés volt a pénze ahhoz, hogy vonatjegyet ve­gyen magának, nagyon köny- nyen elképzelhető, hogy min­denképpen kevés a pénze. S akkor mihez kezd ott a Bala­ton mentén, vagy a hegyek között? Aludni kell valahol és enni is muszáj. Márpedig a lakásokba nemigen engedik be az ismeretleneket, még egy éj­szakára sem. Sokkal kevésbé, mint például egy autóba ... Persze, igaz, lehet aludni sá­torban (már amikor lehet!) és lehet a szénapadláson is ... De itt már nagyon kísért a gon­dolat: „Az alkalom szüli a tolvajt.. S vegyük ehhez még hozzá, hogy nemcsak enni. inni, de például szórakozni is kell. Aki szívesen tölti szabad idejét a Balatonon, aki szeret utazni, annak vannak igényei. Az igé­nyek kielégítése pedig pénzbe kerül. A pénzszerzésnek vi­szont nemcsak egyenes útjai vannak ... A mérleg tehát egyre jobban az autóstop ellen billen. A va­sárnapi csendben felrémlik előttem, mennyi sok rossz do­logra kínálhat szinte biztatást az autóstop nyújtotta izgal­mak és kalandok sorozata. Nem is szólva arról, hogy a mi egész életszemléletünk merőben ellentétes azzal, hogy „ezt mind, mind, mind fizeti más...” „De hiszen — vitatkozom még mindig magammal — külföldön, az országok egész sorában nagy divat az autó­stop, még sincs belőle semmi baj! Bizonyára nálunk sem lenne...” Ez csak részben igaz. Tudni­illik az igaz, hogy valóban nagy divat az autóstop. De az már sántít, hogy nincs belőle semmi baj. Jómagam láttam a nyáron nyugati országokban tett utamon, hogy nagyon sok baj van belőle, csak erről mi keveset tudunk, Nemcsak fe­lelőtlen kalandok, de vaskos, súlyos, emberéletet áldozatul követelő bűntettek egész sora kezdődik autóstoppal. Az ugyan igaz, hogy Magyarorszá­gon kifejezetten az autóstop kapcsán jelentősebb bűntett még nem történt. De az is igaz, hogy nálunk ez a szokás még nem honosodott meg szél- tében-hosszában. V, IS mi légyen hát az autóstoppal? Vessük el telje­sen? „Válaszolj egyenesen —* teszem fel magamnak a kér­dést —, helyesled, vagy nem helyesled az autóstopot?” Egyenesen válaszolok. A mai körülmények között — nem, nem helyeslem. Viszont úgy vélem, hogy érdemes lenne el­gondolkozni azon, amivel Lengyelországban az ifjúsági szövetség egy-két éve kísérle­tezik. Ott. bizonyos feltételek mellett, fényképes stop-kár­tyákat adnak ki a fiataloknak, mégpedig megfelelő ellenőrzés mellett, szervezetten, sőt — mozgalomszerűen. Aki részt akar venni az autóstop-moz­galomban. annak vannak bi­zonyos kötelességei és megha­tározott módon (camping-ben, stb.) kell a kártyán igazoltat­nia, hogy mekkora utat tett meg, mi mindent látott, sőt: mi mindent tanult útközben... így és ezt tovább csiszolva az autóstoppal talán-talán sok­kal messzebbre juthatnánk ... Firon András Vasamap rappel ágyban fekve olvasom az újságot. Közben vidáman árad a rádióból a friss reggeli zene. Az újság­ban szemembe ötlik valami fiatal gyerekemberekből álló bűnszövetkezet egyik tagjá­nak vallomása. „... kevés volt a pénzünk, ezért határoztuk el, hogy a ré­szegeket megszabadítjuk a pénzüktől. Ha találtunk mást is, autóstoppal felvittük Pest­re. Az óra ment a zaciba, mi pedig a Vidám Parkba ...” Amikor idáig érek, mintha csak valami gonosz kis manó rendezte volna, a hangszóró.- ból a fülembe harsan a pat­togó ritmusú, közkedvelt slá­ger:.. „... autóstop! Künn az uta­kon, autóstop! Én így utazom, százszor jobb, mint a vonato­zás, felette kényelmes, mert olcsó és nem ráz ... Stop, stop, stop! Kedves idegen, stop, stop, stop, kérem vigyen el! Autóstop! Ó, de remek ez... jó kis szórakozás, nem is kell autó nékem, tart helyettem más! Nincs rá se adó, se mo­sás, se benzin, se garázs, ezt mind, mind, mind fizeti más!!!” Az utolsó hangok hosszan elnyújtva búgnak, míg le nem kattintom a rádiót, de a behí­zelgő dallam még soká zsong a fülemben. Eltűnődöm. Való­ban, hogyan is állunk ezzel az Az építők jobb llái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents