Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-06 / 234. szám

ns r MEGYEI é/CírSao 1962. OKTOBER 6. SZOMBAT Dráma játszódott le a jó multkorában a fiatalkorúak pest­vidéki bírósága előtt. Minden a drámák klasszikus szabályai szerint történt benne, csak éppen az ötödik felvonása maradt el. Azaz főszereplője nem kárhozott el végleg, hanem a pokol tornácáról visszaindult a verőfényes éleibe ... A tél utóján feldúlt asszony jelent meg a t-i rendőrségen. Bejelentette, hogy valaki kira­bolta kis családi házukat. Fő­leg ruhákat vitt el, az övét és 16 éves Éva lányáét. Gyana­kodni nem gyanakodott senki­re. A nyomozás megindult. A rendőröknek nem volt nehéz dolguk. Csakhamar elfogták a tettest, Évát, a tizenhat éves leányt, aki akkor már hetek óta nem lakott otthon. A kis­lány beismerte tettét. Szüleit azonnal beidézték a rendőrség­re. Elébük tárták a tényeket és kérdezték: meg akarják-e bűn tettetni Évát? Kínos per­cek és órák következtek. Ugyan ki tudhatja, mi játszó­dott le az anyai szívben, az apai lélekben, amíg kimond­ták a döntő szót, talán kissé ingerülten is: — Igen, nyerje el Éva a törvényes büntetést! így aztán vádat emeltek a lány ellen, s így került a vád­lottak padjára. Megviselten, tépetten, kisírt szemmel ült a bírónővel szem­ben. Zavart volt, nagyon félt. Aki az iratokból nem tudta, meg nem mondhatta volna, hogy ez a fejlett, szép leány vajon hány éves. Kezdődött a kihallgatása. A bírónő — idő­sebb asszony, maga is hasonló korú leány édesanyja — sze­líd hangon kérdezgette. Éva ziháló mellel, nemegyszer el- csukló hangon válaszolt. — Úgy kezdődött, hogy na- evon szerettem táncolni... Valahogy megbolondultam és nem akartam tanulni. Elmara­doztam a technikumból... Pe­dig nem álltam rosszul.. i Egy barátnőmmel jártam a Törek­' vés kultúrházba ... Későig táncoltunk, s azután már nem tudtam hazajutni a faluba, mert nem volt mivel... Egy- szer-kétszer ott aludtam a ba­rátnőmnél, aztán megbeszél­tük, hogy ott maradok náluk lakni... Az ő szüleinek azt mondtam, hogy nem akarok hazamenni, mert nem szeretem apámat, anyámat... Ketten aludtunk egy fotelágyon . .. Havi száz forintot fizettem érte ... — És nem hiányzott az édes­anyja? — vetette közbe a bí­rónő. Zokogás a válasz. — De igen. És olyankor mindig felhívtam telefonon anyut a hivatalban, de nem volt erőm beleszólni, mert fél­tem — féltem, hogy elsírom magam... Szívet szorító hangulat száll a tárgyalóteremre. Éva aka­dozva meséli tovább a szé­gyen és a bukás útját, ame­lyen a tapasztalatlan és még ártatlan fiatal leány akkor sem tudott megkapaszkodni, amikor szeretett volna. — Ez ősszel volt. De nem so­káig maradtam a barátnőm­nél. Eljöttem tőlük, mert fájt, hogy ott olyan meleg családi élet van, én pedig csak meg­tűrt személy voltam ... Min­dig, mindenki kapott ajándé­kokat, csak én nem... Ki­mentem Kispestre lakni, egy másik családhoz. Jó emberek voltak, hónapokig tartottak maguknál, mert sajnáltak, pe­dig nem fizettem nekik ... Egy szobában laktunk ott, va­lamennyien a felnőttekkel és a két kisgyerekkel. Azokra vigyáztam, ha kellett... És amikor csak lehetett, eljártam táncolni... Így ismerkedtem meg a mélyfúrók kőbányai gyárában Mikivel. Mondtam neki, hogy nincs lakásom. Azt mondta, hogy menjek lakni hozzájuk. A szülei nem szól­tak egy szót sem. Most már odajártam minden este. öten aludtunk két szobában. Én a Mikivel. Három hónapig nem nyúlt hozzám. De azután meg­történt ... Akkor nagyon meg­ijedtem, s felhívtam anyut. Kértem, hogy vegyenek visz- sza. Visszavettek. Anyu mun­kát is szerzett, a Technoim- pexnél... Volt ott egy terhes asszony. Sokat panaszkodott. Nagyon megsajnáltam. Enni­valót is vittem neki, kijártam hozzá. Azután egyszer ott ma­radtam nála. Olyan egyedül volt, úgy sajnáltam. Aztán, amikor egyszer-kétszer ott aludtam, már megint nem mertem hazamenni... Febru­árban a Boráros téren leszólí­tott egy férfi. Kérdezte, hogy nem kell-e lakás? Mert nála akad egy kiadó ágy. Pénzt nem is kért tőlem, mondta, hogy majd megadom, ha lesz állásom. Odaköltöztem. A fér­fi után megismerkedtem a fiá­val is. Az huszonhárom éves volt és szintén nős. Az is az j mondta, hogy nem szereti a feleségét, válni akar. Azt ígérte, hogy elvesz, mert most találta meg az iga- j zit... Szégyelltem előtte ma- j gamat, hogy nincsen ruhám... j Akkor mentem haza ... betör- j tem a ház ablakát, bemász- ' tam, s akkor követtem el azt a ! bűnt, hogy.............hogy rabol- ; tam... __ gs hogy került a rendőr­ség kezére? — Nemsokára újra talál­koztam Gizivel, akit ü t é k á miatt köröztek. Együtt fogtak le vele... A nyomasztó csendben so- j ká visszhangzik a szó: ütéká, üzletszerű titkos kéjelgés...) Nem, Éva szomorú életútjan idáig még nem jutott el. O csak, mint maga mondja, | most már kissé bátrabban, ő , csak csövezett. Vagyis fiatal lány létére szállásért j járt fel férfiakhoz, anélkül, , hogy pénzt kapott volna ér- j te. Csak egy-egy éjszakára, > hogy legyen hol aludnia. S j amikor férfi sem akadt, ak­kor éjszakánként lépcsőhá­zakban, a padlásfeljárónál húzta meg magát. Ügy tűnik ez, mint a pokol, pedig még I csak a pokol tornáca ... De miért jött el hazulról? — ez a kérdés vet árnyékot ! egyelőre kimondatlanul, a te- j remre, ez ráncolja a bírónő, az ülnökök, az ügyész homlo­kát. Erre kell választ kapni itt a tárgyaláson, mert énei­kül nem lehet segíteni Éván. — Mondja Éva — így a bírónő —, hát tetszett magá­nak ez a keserves, csavargó élet? Jó volt mindenki ágya­sának lenni? Miért válasz­totta ezt? Nem volt jó ott­hon? Bántották talán? — Ó, nem! — szaládt ki Éva száján a válasz, de aztán hirtelen elhallgat. Sokáig hallgat, vívódik. Gyöngyözik a homloka, kipirul az arca, ismét zihálva szedi a levegőt. Hallgat. Senki sem sürgeti. Egyszerre csak megszólal: — Az nem tetszett, hogy tízre otthon kellett lenni — mondja, s a tárgyalás kez­dete óta most elsőízben ül a szemében valami konokság. Érezni, hogy most nem mond igazat. S már ismét hallgat. Egy szóval sem folytatja. A feneketlen mélységről, a mo­csárról őszintén beszélt. A szülői házról hallgat. Behívják az anyját. Negy­venkét éves MÁV tisztviselő- nő, havi ezerháromszázat ke­res. Becsületes, dolgos asz- szony. Most érettségizik. Éván kívül van két asszonylánya is. Azokat minden baj nélkül felnevelte. Mi történt hát Évával? Miért siklott ki az élete? — Nem tudom, nem tu­dom — válaszolja kétségbe­esetten az anya. — Még el­képzelni sem tudom, hogy­kerülhetett arra a nyomorta- nyára, ahol még leülni sem mertem, amikor először érte mentem... Éva tavalyelőtt még jó kislány volt. Igaz, sokat kellett egyedül lennie, mert mi OTP-kölcsön- nel építkeztünk. Egyszer hi­ányzott huszonnyolc napot az iskolából, de a tanárja csak egy hónapi hiányzás után ér­tesített minket. Pedig volt telefonunk ... Éva pedig egy­re többet hazudott. Csavarog­ni kezdett... így kerülhe­tett rossz társaságba ... Az anya tanúvallomása VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK családunk nem ilyen. Azért, hogy zülljön, engem megta­gadott Nem is bocsátók meg neki egyhamar — hajtogatja makacsul. E szavakra a vádlottak pad­ján ülő Évából felcsuklik a sírás. A férfi haraggal néz hátra a lányra, azt mond­hatnám. csaknem gyűlölettel. Pattanásig feszül a hangulat. Az ügyész hirtelen éleshangú kérdést intéz az apához: — Szóval a maguk családja nem ilyen? És mondja, ma­gát miért büntették börtön­nel!? A férfi elsápad, dadogni kezd. Kinyögi, hogy a tár­sadalom tulajdonához nyúlt hozzá De az már régen volt. — Maga szépen keres. A felesége is. Mire kellett a pénz? Válasz helyett Éva anyja is felsír. A férfi nem vála­szol, de az asszonyban most gyulladt ki a felismerés láng­ja. Most már vallani kezd, most látja csak, hogy mit tettek, ők- ketten, felnőttek, Éva lányuk ellen. — A férjemnek azért kel­lett a pénz __mert más nő u tán szaladgált... Tudtam én ezt... hisz’ nemegyszer el­mentem utána, meglesni a vendéglőben... — És Éva tudott erről? — kérdezi a bírónő. — Tudott — suttogja az asszony. — Tudott, mert ma­gammal vittem ... A dráma elérte csúcspont­ját, Még a fiatalok szívfájdí- tó eseteihez hozzászokott jo- ! gászok is döbbenten hallgat- ! nak. Végre megszólal a bíró­nő: — Éva. szeretne hazamen­ni? A lány egész testében re­meg. Végre az apjára néz és kimondja a szót: — Nem! Nem akarok ... Jobb az intézetben__ A bíróság ítélethozatalra vonul vissza, majd kihirdeti: i Évát javító-nevelő munkára I utalja... SZÜRET A KOSSUTH TSZ-BEN Emberemlékezet óta Cegléd város szőlőskertje Ugyer. , A ceglédi ember áhítattal ugyeri harmatnak becézi az ott ter­mő szőlő aranyos levét. ■ Két­százhetvenkét hold leszürete- lése vár a Kossuth Tsz ugyeri üzemegységének tagságára. Bármennyire is igyekeznek, legalább három hétig eltart a munka Egyelőre két bri­gád több mint hetven tagja szüretel. A tsz-ek munkoversenye Nemrég értékelték a ceglédi tsz-ek versenyét. Megállapí­tották, hogy első helyen a Táncsics Tsz áll. második a Vörös Csillag, harmadik a Petőfi Tsz. A hét ceglédi kö­zös gazdaság közül a legkeve­sebb pontot a Dózsa Népe Tsz szerezte. MOHORSVigegB Csúcsforgalom a MÁV monori raktárában Bármennyire is furcsán hangzik: a MÁV monori rak­tárában valóságos csúcsfor­galom tapasztalható. Itt az ősz, amj bizony rányomja bélyegét a hatalmas, tágas helyiségre. Megsokasodtak a csomagok — különböző mező- gazdasági árufélék —, a da­rabáruk is jóval nagyabb számban érkeznek. Naponta négyszázötven-ötszáz darab­árus tételt jegyeznek be a könyvbe Monoron. ezenkí­vül jelentős kocsirakomány szállítmányokat bonyolítanak le az állomáson. Miért nincs kenyér és péksütemény? A Péteriek joggal firtatják. vajon miért nem lehet kapni a helyi húsboltban zsemlét vagy kenyeret a felvágott és a kol­bászféle mellé. A környező falvak húsboltjaiban gondos­kodnak arról, hogy akinek ne­tán kedve támad egy falat kol­bászra • vagy konzervre, az mindjárt megvásárolhassa a hozzávalót is. A húsbolt veze­tője szerint a Sütőipari Válla­lat egyszerűen megtagadja a kenyér és péksütemény szál­lítását. Alighanem rugalma­sabban kellene kezelniük a kérdést és mielőbb megfeleli intézkedésekkel megoldani a Péteriek jogos panaszát. Rab’ás Gyomron Jaikubovicz Ignác, a gyömrői szociális otthon lakója a helyi italboltban megivott egy pohár szódát. Amikor fizetett, az oí tartózkodó Potondi József (Gvömrő, Bajcsy-Zsilinszky u. 1801. büntetett előéletű fiatal­ember belesett az öreg erszé­nyébe. Miután Jakubovicz el­távozott az italboltból. Poton­di a nyomába szegődött. A re­formátus temp'om előtt utol­érte az idős férfit, aki éppen akkor számlálta pénzét. A rab­ló kiragadta Jakubovicz Ignác kezéből a pénztárcát, három­száz forintot magához vett és futásnak eredt. A rendőrség rövidesen kézrekerítette Po- tondit. Előzetes letartóztatás­ba helyezték és megindult el- 'ene a bűnvádi eljárás. Hónapok teltek el azóta. Éva egy nevelő otthonban van. Azt mondja, jobb most, mint azelőtt. Valóban, mintha kicse­rélték volna. Csinosan öltözve, szépen, tisztán jár. Intézeti ruhában, hófehér nylon blúzban, sötétkék rakott szoknyában. A szeme mosolyog. Még mindig nem vágyik haza. pedig egyszer már hazaengedték néhány napi szabadságra. Bizonyára fáj­dalmas volt a találkozás. Dehát ezen nem lehet segíteni. És a tánc? Ó táncolni is lehet az intézetben — nevet vidá- mfn —. igaz hogy csak a lányokkal, de az is nagyon jó. Van rádiónk, meg tévénk is néha igazán isteni tánczenét közvetíte­nek. Alig múlt még tizenhat éves. S már ismét nevet, örül, dolgozik, dalol, és Igen: táncol, de már nem a mélyberántó ör­vény kavargásában, hanem — hisszük és reméljük — tiszta szívvel, a verőfényes élet felé. Firon András Üj boltok nyílnak még az idén Nagymaroson Végül a Kittenberger Kál­mán utcában a környék la­kosainak régi sürgetésére tel­jesen új élelmiszerboltot nyit a Váci Élelmiszerkiskereske­delmi Vállalat. Már építik ezt a boltot, s előreláthatólag még az idén elkészül. Ügy re­mélik, december 31-ig meg­nyithatják. AII1 magyar pláálkiállítás ülagykörösön Október 7-én érdekes kiállí­tás nyílik a nagykőrösi mú­zeumban. A IV. magyar pla­kátkiállítás anyagát küldték e a városba. A vasárnap meg­nyíló kiállítást a müzemi hó­nap keretében rendezik. A Kossuth iskola úttörőinek őszi-téli programja Elkészítették a Kossuth is­kola úttörőcsapatának őszi-téli programját. A tervek szerint ebben az iskolai évben több mint kétszáz tanuló vesz rész: a szakkörök foglalkozásain. Októberben a béke és barát­ság napján tábortűz melleit szórakoznak majd az úttörők. Ellátogatnák egy alkalommal a Hunyadi Termelőszövetke­zetbe és az állami gazdasáo- ba is. Terveznek egy múzeum­látogatást és megszervezik >c kóláikban a vöröskereszté- tanfolyamot. November 7. tisz­teletére az iskola fotoszakkö- re nagyszabású kiállítást ren­dez. Decemberben gomb foci. asztalitenisz- és sakk-bajnok­ság mérkőzésein derül ki: ki lesz az egyes sportágaik bajno­ka az iskolában. Januárban farsangi karnevál rendezését tervezik és megtartják az isko­la évi Ki mit tud? vetélkedő­jét. Az iskolaudvar és a fo­lyósok rendbentartása, vala­mint a virágok átteleltetése is az úttörőcsapat tagjaira vár. Havonta egyszer megszólaltat­ják az úttörő rádiót és már a tanév elejétől tervszerűen ké­szülnek a jövő nyári táboro­zásra. A gépállomási traktorok fele kettős műszakban dolgozik i * Általánossá vált a gépek csoportos üzemeltetése A Földművelésügyi Minisz­tériumban összesítették a leg­újabb jelentéseket a kettős Szép tájjal, szép kilátással, jó levegővel méltán dicse­kedhet, de bolthálózatára iga­zán nem lehet büszke Nagy­maros, a Dunakanyarnak ez a nagyon kedvelt üdülő- és kirándulóhelye. Kevés a köz­ségben a korszerű üzlet, pe­dig a tanács, s a lakosság ré­gen szeretné, ha valamennyi boltja külsőleg is megfelelne minden követelménynek. Fel­újítottak ugyan az utóbbi < években néhány nagymarosi! boltot, ezt azonban a lakos- í ság kevesli. Arra pedig sen-! ki sem számított, hogy még : ebben az évben négy új bolt ; is megnyílik a községben és- \ pedig mindegyik modern be- j rendezéssel. Még október folyamán tel-1 jesen átalakítják és korszerű- j sítik a ruházati boltot, amely- ! ben ezután férfi, női és gyér-i mekruhá-t árusítanak. A bolt szép kirakatokat is kap és új köntösében december elsején megnyílik. Két új bolt nyílik ezenkívül a főtéren is abban a házban, amelyet jelenleg még a helybeli kisipari termelő- szövetkezet foglal el. A szö­vetkezet ugyanis házat vásá­rolt, s e hó közepén ebből a bérleményből odaköltözik. így két tágas üzlethelyiség ürül meg, s mindkettőt a Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedel-, mi Vállalat kapja. Az egyik- £ ben rövidáru, a másikban cl- £ pőbolt lesz. Valaha is bolt ^ volt mind a két helyiség, s ^ egyik sincs most sem meg-^ rongálódott állapotban, csu- ^ pán kitakarítani és festeni ^ kell, máris beköltözhetők. A Nővérek, akikről most szó lesz, nem azono­sak Csehov felejt­hetetlen drámá­jának címszerep­lőivel. Jóval fia­talabbak is azok­nál, s mindössze ketten vannak, nem hárman. Ket­tejük életkora sem haladja meg a 21-et. Az egy­szerűség kedvé­ért nevezzük őket Julinak és Már­tának, mivel egyébként is ez a nevük. Drámai hősnő­ket illik jelle­mezni, én sem akarok adós ma­radni. íme: Juli kék szemű és szőke, Márta ez­zel szemben sző­ke és kék szemű. A köztük levő különbséget csak fokozza, hogy egyiknek hosz- szabb a copfja, mint a másiknak. Két centivel. Egyébként jó eszű, eleven, nyelves portékák, s heves tanulmá­nyi'versenyt vív­nak egymással. Tulajdonképpe­ni történetem is a versennyel függ össze. Mindketten jeles tanulók lé­vén, árgus sze­mekkel lesik egy­más gyenge pont­jait. A gyenge pontot Julinál a botfül, Mártánál a tornásztalentum hiánya jelenti. Ebből következik, hogy a Nővérek műszak szervezéséről, a gép­állomások őszi szántás-vetési munkájáról. : A gépállomások fennállása ; óta nem sikerült még olyan ; általánossá tenni a kettős j műszakot, mint az elmúlt i hetekben. Jelenleg 7420 gép- ; állomási traktor dolgozik két j műszakban, a szántó géppark í fele. Két héttel ezelőtt ez az i arány még csak 35 százalékos I volt. j Várható, hogy a kettős míi- > szak aránya a következő he- : tekben még tovább növek- ! szik. Igen fontos, hogy a j gépáilomási vezetők a ter- j me'őszövetkezetekkel együtt- ; működve gondoskodjanak a í segítőtársak megfelelő ellá- ! fásáról, szállást, meleg ételt. ! védőruhát biztosítsanak szá- í mukra. j A nagyobb termelőszövet' í kezetekben már az elmúlt éf ! őszén az állami gazdaságok- í hoz hasonlóan megszervezték ! a szántótraktorok csoportos ! üzemelését. Az idén ez a mód- ! szer már általános volt. (MTI) időnként — több­nyire bizonyít­ványosztás előtt — félév végi haj­rát rendeznek tornászásból meg danászásból. Egy ilyen haj­rában történt, hogy Márta szor­gosan gyakorolta a rekamién a hátrabukfenc el. nevezésű házi fel­adatot, feltűnően csekély sikerrel. Juli két szolmizá- lás között kajá­nul figyelte ri­válisát. Az ötödik kudarcnál aztán diadalmasan sza­ladt a konyhába: — Anyu, én nyerem a tortát. Márta meg fog bukni bukfencből! ny. c. NŐVÉREK úgy hangzik, mintha valami | tipikus bűnügyi tudósításból ! olvasná fel. De nem ad vá- j laszt a kérdésre: mikor, hol, í miért tévedt Éva a rossz út­ra? Hol tört ketté a kapcso­lat Éva és a szülei között? | Csak azért nem tudtak mind veszélyesebb dolgairól, mert építkeztek és keveset foglal­koztak vele? Ez önmagában még nem magyaráz meg sem­mit. De az anya nem haj­landó többet mondani. Leg- j feljebb még mentegetőzik: — Megadtunk mi neki min­dent, hogy maradjon otthon. Vettünk televíziót, kapott kü­lön szobát, szórakozhatott, ta­nulhatott. ha akart.. . Mégis elment. Mindenütt hazudo- zott. Azt hazudta, hogy üt- jük-verjük otthon, s hogy én az ötödik férfivel hálok... Fülönfogtam. miért hazudsz? Bementem a gyámhatósághoz is. a járási tanácsba. Kö­nyörögtem, segítsenek, el ne zülljék a lányom, de ott csak tologatták az aktát. Hiába kértem, hogy tegyék inté­'zetbe. fizetek is érte. Azzal küldtek el. hogy nem látják szükségét __ A teremben nő a feszültség Az összetört asszony kétség- beesett vallomása tovább élezi a kérdést: miért, miért? A korábban jelesen tanuló kislánynál miért állott be ez a hirtelen, szörnyű változás? Meghallgatják az apját is. Vágóhídi munkás, ezemyolc- ! százat keres. Valami rossz- ! ízű. erőltetett felháborodás- | sál beszél a lányáról. — Amikor megtudtam, hogy csavarog, én még össze is ver­I tem. De nem használt neki. | Biztos. hogy sokat dolgoz- j tunk, kevés időnk volt rá — vonogatja a vállát —, azt | mondják. megtörténik az j ilyesmi az ilyen korú lá­nyoknál. Ámbár, kérem, meg kell mondanom, hogy a mi VISSZA A POKOL TORN ÁC A R é L

Next

/
Thumbnails
Contents