Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST ME G Y E I ß I Z O T T S Á G A f S A MEGYEI TANÁCS LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1962. OKTOBER 27, SZOMBAT Kös&öntgük a megyei pürtértekeslet küldötteit: Ünnep és hétköznap A posta levelet hozott Moszkvából. Somodi Gyula, a volt megyei KISZ- titkár írta, aki ösztöndíjjal tanul a Szovjetunióban. So­rai arról értesítenek, hogy ő és kinn tanuló társai is, szívesen segítenek Egyiid Istvánban. Azon a kisfiún, aki összesen kilenc eszten­dős, és moszkvai útjától vár­ja, hogy szívműtéte után ő is egészségesen tanulhasson, s ha felnő, festő lehessen. Olvassuk Somodi Gyula levelét, s bevalljuk, nem csodálkozunk, hogy renge­teg tanulndvalója mellett vállalja a tolmács, a közre­működő szerepét. Tudtuk, ha volt KXSZ-titkárunk értesül arról, ami lázba hozta ezek­ben a napokban az egész megyét, nem marad tétlen. Nézzük a levelet, de már nem is annak sorait látjuk, hanem azt a nagy-nagy ösz- szefogást, amit egy gyer­mek sorsáért való aggódás is­mét megmutatott. Nincs me­gyénkben sem mindennap ilyen esemény, mégis a gond­dal-bajjal küszködő, a mun­kában ezernyi akadályt le­győző emberek naponta más és más formában bizonyítják egységes segíteni akarásukat. Régi újságszámokat lapoz­gatunk. Felütjük az 1959. november elsejei és harma- diki kiadást. Alikor tanács­kozott utoljára a megyei pártértekezlet. Arról tudósít újságunk. Böngésszük a be­számolót, a felszólalásokat. Miről is beszéltek akkor? Miért szólaltak fel oly so­kan? Miért kért szót Bér Jánosné, László Domokos, Lakatos Imre, Gáti Ferenc, Provics Ilona és még nagyon sokan? A Diósdi Csapágygyár igaz­gatója örömmel jelentette: „Tizenegy országba exportá­lunk, köztük olyan iparilag fejlett tőkés országokba is, mint Svédország és Svájc’1. Szőnyi Miklós, a Csepel Autógyár igazgatója a mun­kaversenyről mondotta: „A Csepel Autógyárban ma már több mint 180 brigád mű­ködik”. Azután sokan beszél­tek arról: hogyan teremtsük meg végérvényesen a szo­cialista mezőgazdaságot? Ho­gyan vezessük új útra a dolgozó parasztságot? Ho­gyan oldjuk meg azt a ket­tős feladatot, hogy a mező- gazdaság átszervezésével egy­idejűleg a termelés mennyi­sége se csökkenjen? S tanácskoztak az össze­gyűltek a kommunista mun­kastílusról. Az egyik felszó­laló így nyilatkozott: „ör­vendetes, hogy mindinkább azt tapasztaljuk, az egy nyelven való beszélés nem­csak szó, hanem valóság is”. A megyei pártbizottság kö­vetkezetesen harcolt a lenini normák betartásáért. Azért, hogy se jobbra, se balra ne ferdíthesse el senki a párt po­litikáját és minden kommu­nista vigyázzon a párt és a nép bizalmon, megbecsü­lésen alapuló kapcsolatára. M a már lemérhetjük: el­telt három esztendő, s a kommunistáik, együtt a me­gye pártonkívüli dolgozóival megvalósították az akkor célul tűzött feladatokat. Me­gyénk üzemei évente mint­egy nyolc-tíz milliárd értékű terméket gyártanak. A má­sodik ötéves terv legfonto­sabb alkotásai közé tarto­zik a váci Dunai Cement- és Mészmű, a százhalombattai Dunai Hőerőmű és a Dunai Olajfinomító építkezése. Ne­hézipari üzemeink mintegy nyolcvan, könnyűipari üze­meink mintegy 30, konzerv­iparunk pedig 130 százalék­kal termel többet az ötéves terv idején, mint 1960-ban. Megyénk ipara óriásit fejlő­dött. Munkásaink száma el­éri már a negyvenötezret, s ezenkívül több mint húsz­ezer a Budapestre járó dol­gozók száma. Akik szót kémek a most összeülő pártértekezleten, már arról adnak számot: a hároméves terv időszakában ipari üzemeinkben a terme­lékenység 14 százalékkal, 1961-ben pedig, egy év alatt, több mint 11 száza­lékkal nőtt. A második öt­éves terv idején megyénk­ben 7,7 milliárd forint ke­rül beruházásra. Gyáraink­ban a gazdasági feladatok végrehajtását munlcaverseny segíti, s különösen napja­inkban a kongresszusi fel­ajánlások teszik fel a koro­nát a vetélkedő kedvre. A mezőgazdaság küldöttei elmondják majd a megyei tanácskozáson, hogy a me- zőgazaságban is megoldot­ták azokat a feladatokat, amelyeket 1959-ben a párt­értekezlet bízott rájuk. Hasz­nosított területünk 94,1 szá­zalékán, összesen 911 187 ka­taszteri holdon nagyüzemi művelés folyik. Majdnem 79 ezer dolgozó paraszt család tömörült termelőszövetkeze­tekbe, akik többségükben megtalálták már helyűket a közös gazdaságokban. Évről évre javul a szövetkezetek szervezeti élete, s mélyül a szövetkezeti demokrácia. Meg­alapozott a termelés. S a szövetkezetek élén többségé­ben szorgalmas, szakértő, a tagság által megbecsült elnö­kök állnak. Mi minden történt az el­telt három esztendő alatt! Leraktuk a szocializmus alapjait, sikeresen küzdünk az egységes paraszti osztály kialakításáért a gondolkodás­ban is. Jól dolgoznak üze­meink, gyáraink. Emelkedett a vezetés színvonala. Az em­berek ezrei kaptak kedvet a tovább tanuláshoz. Tartalma­sabbá vált a kultúrmunka és a tanácsok tagjai is aktívab­ban dolgoznak. redményeinknek vala­mennyien örülünk. De talán mégsem a számok so­rolása a legdöntőbb. Igaz. a három évvel ezelőttihez ké­pest sokat változtak fel­adataink. Életünk valameny- nyi területén új és új ten­nivalók várnak ránk. A mun­kás-paraszt szövetség tar­talma is változott. A kom­munisták közelebb kerültek a dolgozókhoz. Vezetőink ön­állóbban, határozottabban dolgoznak, s ha olykor hi­bát is vétenek munkájuk közben, a felsőbb szervek se­gítségével maguk javíthatják ki azt. Biztonság, nyugalom jellemzi a munkát. Az 1959-ben megválasztott pártbizottság maga mögé so­rakoztatta megyénk dolgozóit, s nemcsak a valóban jó eredményekkel, hanem az­zal, ami elsősorban ébresz­tett bizalmat lakosságunkban és amire ezután is apellál: a kommunista emberséggel. Jóleső érzés ma megálla­pítani: kommunistáink nem felejtették munkájuk köz­ben, hogy az élet nemcsak nagy dolgokból, hanem ezer és ezer egyéni sorsból, kis ügyekből is áll. A járási pártértekezletek is tanúsít­ják, mennyire szívükön vise­lik a kommunisták a lakos­ság ügyét. A nagy beruhá­zási számok, a kongresszusi verseny, a mindennapi tenni­valók mérlegelése közben szívesen foglalkoztak a zsem­lékkel, a kenyérrel, a hús­ellátással, az üzletek kiszol­gálásával, egyszóval: a la­kosság napi gondjaival, és bírálták a még meglevő hi­báikat. A kommunisták meg­értették: bárhol dolgoznak is, első számú feladatuk a szo­cializmus építésének szerve­zése, a dolgozók jólétének emelése. S mert ilyen a munkánk, a ma összeülő megyei párt­értekezlet méltán veheti számba: végrehajtottuk a három év előtt hozott ha­tározatokat, s a lakosság egységesen, a kommunistákkal összeforrva támogatta mun­kánkat. Mint ahogy nap­jainkban is egységesen száll síkra kubai barátaink mel­lett, és ítéli el az amerikai agressziót. Mint ahogy az üzemekben és a mezőgazda­ságban is egységesen igyekez­nek az év hátralevő fel­adatait megoldani. A megyei pórtértekezlet összegezi a munkával, szor­galommal fémjelzett évek eredményeit. Ahogy azonban nálunk már gyakorlattá vált: a hibákat is ostorozza majd, a még meg nem oldott fel­adatok elvégzésére ösztönöz. Szépítés nélkül keresi a ba­jok okát és őszinte választ ad: hogyan tovább. Ünnep ez a nap? Igen. Annyiban, amennyiben min­dig ünnep egy munkával teli, nehéz időszak lezárása, s _ egy új, munkával telí­tettebb szakasz köszöntése. Ünnep ez a nap? Nem — hétköznap. Hétköznap azért, mert ha a kommunisták ösz- szejönnek, ünnepélyes szavak helyett a munkáról, az életről tanácskoznak. Úgy, ahogy megyénk lakossága a pártértekezlettől, de az újonnan megválasztandó párt- bizottság tagjaitól is ezt vár­ja. És azt, hogy továbbra is egységesen, emberségesen dol­gozzon. Bízzon az emberek kezdeményezésében, segíteni akarásában, s akkor me­gyénk dolgozó népe is vala­mennyi nehéz feladat elvég­zésére — úgy, mint eddig — egységesen sorakozik a kom­munisták mögé. Ma kezdődik a Pest megyei pártértekezlet A Pest megyei kommunisták legjelentő­sebb tanácskozására kerül sor szombaton és vasárnap a budapesti ÉDOSZ-székház nagytermében. Ekkor kerül lebonyolítás­ra a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei pártértekezlete. A nemrég befeje­ződött járási és járási jogú városi értekez­leteken mindenütt megválasztották a kül­dötteket, akik a járást, a várost képvise­lik a megyei pártértekezleten. Nagyban emeli a tanácskozás jelentőségét, hogy meghívottakként jelen lesznek pártonkí- vüliek is, akik ugyanúgy szót kapnak majd az értekezleten, mint a kommunisták. Az első ülésre 1962. október 27-én szom­baton reggel 9 órakor kerül sor. A kétna­pos tanácskozás napirendje a következő: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának beszámolója. Előadó: Horváth András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a megyei pártbizottság első titkára. 2. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei revíziós bizottságának beszámoló­ja. Előadó: Kun Ferencné elvtársnő, a me­gyei revíziós bizottság elnöke. 3. A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának és revíziós bizottsá­gának megválasztása. Az ENSZ-ben megkezdődtek az előzetes megbeszélések a kubai válságról U Thant fogadta az amerikai ENSI-küldötiség helyettes vezetőjét; Zorin szovjet küíiigyminiszterhelyettest és a kubai ENSZ-delegátust Stevensont Kennedy elnökhöz rendelték Pénteken délelőtt — ma­gyar idő szerint 16.30 órakor — megkezdődtek az ENSZ-ben az előzetes megbeszélések a ku­bai válságról. U Thant ügyvezető főtitkár fogadta Charles Yost-ot, az amerikai ENSZ-küldöttség he­lyettes vezetőjét és Plimton amerikai nagykövetet, a kül­döttség tagját. Stevensont, az amerikai ENSZ-küldöttség vezetőjét csütörtökön a késő esti órák­ban váratlanul Washingtonba rendelték Kennedy elnökhöz. A nagykövet pénteken délelőtt a Fehér Házban részt vett a Nemzetbiztonsági Tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén és este utazott vissza New Tárgyalások A TASZSZ New York-i tudó — Amikor október 25-én, az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén Zorin szovjet megbízott közölte: Hruscsov szovjet kor­mányfő elfogadta U Thantnak, az ENSZ ügyvezető főtitkárá­nak azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió önként állítson le mindennemű fegyverszállít­mányt Kubába, az Egyesült Államok pedig önként állítsa le a Kuba elleni blokádot, ab­ból a célból, hogy mód nyíl­jék a kubai válság békés meg­oldására, az ülésterem karza­tát zsúfolásig megtöltő ameri­kaiak arca felderült. Amikor pedig Hruscsov válaszának hí­re eljutott Washington lako­saihoz is, a Fehér Ház előtt tüntetők jelentek meg, s ilyen jelszavakat hangoztattak: ..Nem akarunk háborút Kuba ellen!” Tárgyalásokat Kubá­val!’ Az amerikai hivatalos sze­mélyek és a burzsoá sajtó azonban másként reagált. Kennedy elnök U Thantnak adott válaszában egy szóval sem említette, hogy az Egye­sült Államok kész megszüntet­ni a blokádot, csupán arra a kijelentésre szorítkozott, hogy ­Yorkba, hogy átvegye az ügy­vezető főtitkárral kezdett tár­gyalások irányítását. Közölték végül, hogy U Thant pénteken délután — magyar idő szerint 21.30 óra­kor — Zorin szovjet külügy­miniszterhelyettest fogadta, azt követően pedig — magyar idő szerint 22.30 órakor — Garcia-Inchaustegui kubai ENSZ-delegátussal tárgyalt. Washingtonban Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke Steven­son váratlan útjával kapcso­latban közölte, hogy a nagykö­vet részletes utasításokat kapott Kennedy elnöktől az ENSZ- ben folytatandó tárgyalásai­hoz. és a valósá dójának legfrissebb jelentése az Egyesült Államok hajlan­dó „előzetes tárgyalásokat” folytatni. Washingtoni hivatalos kö­rök nyomban sietve meg­magyarázták, hogy a tár­gyalások — tárgyalások, de a blokád fennmarad. Frankel, a New York Times tudósítója ezt írja: Washing­tonban elfogadhatatlannak tartják U Thant javaslatait. Washington csali akkor haj­landó megszüntetni a bloká- ,dot, ha „teljes értékű garan­ciát kap” arra, hogy Kubába nem szállítanak fegyvereket és az ottani „rakétatámasz­pontokat gondos ellenőrző és felügyeleti rendszer segítségé­vel leszerelik”. A Fehér Ház szóvivőjére hi­vatkozva a tudósító rámutat arra, hogy ha e feltételeket nem teljesítik, akkor a Kuba elleni blokád továbbra is fennmaral. Így tehát az Egye­sült Államok továbbra is dik­tálni akarja saját feltételeit más országoknak. A fentiekben jellemzett washingtoni visszhanggal egy­idejűleg az Egyesült Államokban új erőre kapott a kommu­nistaellenes és Kuba- ellemes hisztéria. A nagy példányszámban meg­jelenő Daily News arcátlanul nemcsak a blokád fenntartá­sát követeli, hanem azt is, hogy bombázzák Kubát és nyomuljanak be területére. Újból teli torokkal megszó­laltak azok a kongresszusi képviselők és az üzleti körök azon képviselői, akik egy ter­monukleáris háború útjára szeretnék terelni az Egyesült Államokat. Dirksen szenátor, a köztársaságpárti szenátorok csoportjának vezetője kijelen­tette, hogy határozottan ellen­zi a tárgyalásokat. Ricken­baker, a nagy Eastern Airlines légitársaság elnöke Kuba bombázását követelte. Mcgre- gor és Carl Mundt kongresz- szusi képviselők olyan rémhí­reket terjesztenek, hogy Ku­bában már legalább 30—40 rakéta áll teljes harci készen­létben, az Egyesült Államok felé becélozva és készen a kilövésre. A lapok közlik, hogy a Florida térségében, vagyis Kuba közvetlen kö­zelében összpontosított amerikai fegyveres erő állandóan növekszik. A New York Times tudósító­ja jelenti a Nebraska állam­beli Omahából, hogy az itteni repülőterekre egymás után ér­keznek az amerikai stratégiai légihaderő bombázógépei. Wis­consin, Connecticut és Okla­homa állam repülőtereire és támaszpontjaira szintén kato­nai repülőgépek érkeznek. A háborús hisztéria bete­tőzésül a Pentagon jelentést adott ki „a polgári védelem helyzetéről”. A jelentésben a hadügyminisztérium azzal vi­gasztalja az amerikaiakat, hogy az atomóvóhelyeken a sugárzás hatása 40—100-szor kisebb, mint a szabad ég alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents