Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

1962. OKTOBER 19, PÉNTEK rw r hecyfi y^rfcp Elutazod hazánkból a svéd kövei Csütörtökön 'végleg eluta­zott Magyarországról Kari Fredrik Almqvist. a Svéd Ki­rályság rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere. (MTI) Gazdaságos módszereket a takarmányozásban A mezőgazdasági üzemek­ben most és a következő hó­napokban az egyik legna­gyobb feladat, hogy a takar­mányhiány ellenére áttelel­tessék az állatokat, teljesítsék a hús- és tejtermelési terve­ket. Ennek a feladatnak a meg­oldásához nyújtott hasznos se­gítséget a Magyar Tudomá­nyos Akadémián csütörtökön megrendezett takarmányozási előadássorozat. Schandl József akadémikus megnyitója után az állattenyésztési és más ku­tatóintézetek munkatársai ki­lenc előadásban ismertették a korszerű, gazdaságos takarmá­nyozás módszereit. Kell a műhely biz A szentendrei kommunis­ták pártértekezletén készült jegyzeteimben három felkiál­tójel figyelmeztett: „A TAM- üzemben nincs szakszervezeti műhelybizottság!! !’* (TAM­üzemnek nevezik a Pest me­gyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat szentendrei részle­gét, a töltőtoll-, alugrafika- és műanyagüzemet.) A bejegyzés nem véletlenül került füzetembe. Azóta ma­gam is meggyőződtem róla, mekkora szükség van a mű­helybizottság mielőbbi meg­alakítására. Ennek az ugrásszerűen fej­lődő, négyszáz munkást fog­lalkoztató üzemnek mintegy 350 szervezett dolgozója van. A szakszervezeti feladatok je­lenleg a tizennégy tagú bizal­mihálózatra hárulnak, amely — mint az alábbiakból kitű­nik — nem képes mcybírkóini velük. Az adott körülmények között ez nem is csoda. Milyenek az adott körülmé­nyek? A vállalat központja Buda­pesten van; innen történik a gazdasági és a szakszervezeti J@iblb sört! Söripari szocialista brigádok értekezlete Budapesten Értekezletre ült össze teg­nap a Magyar Országos Sör­ipari Vállalat valamennyi szocialista, vagy ezért a cí­mért küzdő brigádja. Az ér­tekezlet céljáról tudakozód­tunk Sándor Sándornál, a vál­lalati szakszervezeti bizottság termelési felelősénél. A vá­lasz így hangzik: — Közös nevezőre akarjuk hozni közös gondjainkat. Ez az első ilyen találkozó válla­latunk történetében. Feladata, hogy mindenek­előtt a legjobb munka­módszereket kutassa. Közkinccsé akarjuk tenni azo­kat a módszereket, amelyek segítségével javítani tudjuk a most már elegendőnek mond­ható sörmennyiség minőségét is... Kilencvenhét szocialista bri­gád dolgozik e szakmában az országban. Ezer brigádtag, s a vele dolgozók együtt küz­denek öt szocialista üzem és egy szocialista műhely cí­mért. Az értekezleten ott voltak a megyei kirendeltségek képviselői is. Vác, Cegléd, Nagykőrös sör­ipari emberei is részt vettek a tanácskozáson. Vácott kü­lönben két szocialista brigád dolgozik. Itt működik az a fejtőüzem, ahonnan a Duna­kanyart látják el sörrel. Az egész vállalatnál mintegy hat­ezer ember dolga, hogy egy- egy pohár jó sörhöz jusson mindenki az országban. A söripari dolgozóé szocia­lista brigádértekezletének programja egyrészt a már előre beérkezett javaslatok és ötletek napirendre tűzése, másrészt gyakorlati szakmai tapasztalatcsere volt. A váci sörfejtő szakmun­kásokat például elkalau­zolták a nagy-budapesti sörgyár jól berendezett, régi szakemberekkel dol­gozó munkahelyeire. itt aztán találha ttak sok hasz­nosítani valót. A sörkedve­lőkkel együtt valamennyien reméljük, hogy az értekezlet a legfontosabb teendőkön, s a szocialista élet és munkamorál problémáinak tisztázásán kí­vül, érezteti hatásiát a jobh ízű, zamatosabb, jól kezelt söritalban is. (t- gy ) Megállapították a szerződéses vetőmagvak és egyéb termények árát A Magyar Közlöny 76. szá­mában megjelent a földműve­lésügyi miniszter rendelete a szerződéses alapon termelt ve­tőmagvak és egyéb termények 1962—63. évben érvényes új árairól. A korábbi évekhez képest, jelentős új kedvezményt kapnak a cukorrépaterme­lő gazdaságok. A rendelet kimondja, hogy azok a termelők, akik a cukor­gyárral kötött külön megál­ÉM. 25. sz. AU. Építőipari V. Bp. XXI., Kiss János altábornagy u. 19. Állandóan felveszünk férfi segédmunkásokat és kubikosokat Pest megye területén levő munkahelyeinkre. Tanácsi igazolás szükséges. Ezenkívül festő, mázoló és kőműves szakmunkásokat Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. lapodás szerint, a termésüket, vagy annak egy részét szep­tember 15-ig átadják feldolgo­zásra, 2—4 forint mázsánkén- ti felárat kapnak. Ugyanak­kor levonásnak van helye, ha a termelő hibájából novem­ber 30. után történik a cu­korrépa átadása. December 1—7. között kettő, december 8—15. között három, decem­ber 16. után pedig négy forin­tot vonnak le minden mázsa árából. Az államilag ellenőrzött vetőburgonya termelői ára a legtöbb fajta- és minő­ségi kategóriában 10—25 százalékkal emelkedett. Hasonló árarányosítás történt az étkezési, az ipari és az új­burgonyánál. Az blajlen-mag mázsájáért eddig 450 forintot fizették, az új ára 700 forint. A kendermag mázsánként! ára 950-ről 1200 forintra emelke­dett, a fvmagyak termelői ára több esetben 'l0—30 százalék­kal magasabb, mint a megelő­ző években volt. Ugyancsak jelentős az árkorrekció a konyhakerti magvaknál, a gyógy- és illóolaj-növényeknél és a zöldségféléknél. A ren­deletben előírt új árakat, át­vételi feltételeket az 1962—63- as gazdasági évre kötött szál­lítási, illetve növénytermelési szerződéseknél már alkalmaz- i ni keU. (MTI) irányítás. Az utóbbit sok min­den nehezíti. A vállalat szak- szervezeti titkára több tucat­nyi, a megyében elszórtan működő üzemegység szakszer­vezeti életéért felelős. Ha minden napját vidéken tölte­né is — ami persze lehetet­len —, akkor sem jutna el ha­vonta kettőnél többször egy- egy üzembe. Maga a TAM-üzem is hat­hét helyen található Szent­endrén. Egy-egy részlegét sok kilométeres távolság választja el egymástól. A szétszórtan — és különböző műszakokban dolgozó — szakszervezeti ak­tivistákat igen nehéz összefog­ni, mozgósítani. A bizalmihálózat élén a fő­bizalmi áll. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a vállalat szb-titkára vele tartja a kap­csolatot, őt bízza meg az idő­szerű feladatokkal. Megol­dásukhoz — természetesen — á bizalmiak segítségére kelle­ne támaszkodnia. Csakhogy j amíg valamennyit felkeresné, j lejárna a feladat végrehajtó- | sára kapott határidő. Mit te­het? Vagy elvégzi egymaga, vagy a pártvezetőség segítsé­gét kéri. Pontosabban a párt­titkárét. A vezetőség többi tagja ugyanis munkaidőben nem veheti nyakába a várost azzal a céllal, hogy végigjár­ja a részlegeket, mert erre a teljesítménybérezés nem ad lehetőséget. Nem véletlenül jöttek szó­ba a szakszervezeti problé­mák a pártértekezleten. A mű­helybizottság tevékenységé­nek hiányát nemcsak a gazdasági vezetés érzi, hanem a pártszervezet is. A TAM-üzemben harminc tagú pártszervezet van. Har­minc kommunista jelentékeny erő ott, ahol szervezett körül­mények között, egy helyen folyik a termelőmunka. De még itt is szükség van arra a transzmisszióra, amit a szak- szervezet alkot a párt és a pártonkivüli dolgozók között/ Mennyivel inkább szükség volna rá ebben a szétszórtan működő, állandóan fejlődő üzemben, ahol sem termelési tapasztalatok, sem hagyomá­nyos technológiák nem áll­nak rendelkezésre?! Hiányzik a műfaelybizottság tevékenysége a munkaverseny szervezésénél, irányításánál, a verseny nyilvánosságának biz­tosításánál, eredményeinek propagálásánál. Enél'kül pedig a TAM-üzemben folyó verseny — tisztesség ne essék szólván — formális. A vállalásokat rosszul állították össze: egy részük semmitmondó, teljesí­tésük nehezen ellenőrizhető, így hangzik például az első pont: „Az egy főre eső terme­lési érték alakulása”. Még ha figyelembe vesszük a rossz fo­galmazást, és alakulás helyett növelést értünk, akkor sem de­rül ki a lényeg: mennyivel kí­vánják azt növelni? A válla­lások másik részében olyasmi­ket ajánlanak fel. ami a dol­gozók — vagy a gazdasági ve­zetők — alapvető kötelessége, hiszen azért kapják a fizeté­süket! A 11. pont felajánlja a pontos munkakezdés és a pon­tos munkábefejezés betartását. A pártkongresszus tiszteleté­re... Az üzem illetékes veze­tői pedig — mint a 2. pont ta­núsítja — vállalják, hogy a létszámtervet betartják. Hát próbálják meg túllépni! Formális a verseny azért is, mert — mint meggyőződtünk róla —, a munkások nem ismerik a vállalásokat, még kevésbé azt, hogy mi há­rul azokból rájuk, személy szerint. így aztán nem csoda, hogy a verseny nem ösztönöz senkit! Egyéni és brigádver­senyt nem szerveztek, csupán az üzemek vannak verseny­ben egymással. Az értékelés a vállalat budapesti központ­jában történik — negyed­évenként — kizárólag a terv­osztálytól kapott számok alap­ján ... Hiányzik a műhelybizottság segítsége a napi politikai fel­adatok — az agitációs-felvilá- gosító munka — megoldásá­hoz, a dolgozók ügyes-bajos kéréseinek felkarolásához, a munkabiztonság, a megfelelő munkakörülmények megte­remtéséhez. És hiányzik a műhelybi­zottság segítsége a pártszer­vezetnek az oktatási felada­tok megosztásához. Ma a pártoktatástól a betanított munkások szakmai tovább­képzéséig, az iskolai tovább­tanulásra való ösztönzéstől a szakszervezeti politikai tan­folyam megszervezéséig, min­den a pártvezetőségre hárul. Hiba volna, ha a pártszer­vezet munkájának fogyaté­kosságait, a rendszeres szer­vezeti élet zökkenőit arra fognánk, hogy nélkülözi a műhelybizottság segítségét. Világos, hogy a pártmunka megjavítása a kommunisták­tól függ, nem a műhelybi­zottság megalakításától. De ugyanilyen hibát követnek el azok, akik nem látják, hogy a pártvezetőség jelenleg elap­rózza az erejét, s rengeteg olyan feladatot kénytelen megoldani, ami a szakszerve­zet dolga lenne. Azé a tömeg­szervezeté, amely hűséges segítőtársa, szószólója pár­tunk politikájának. Nyíri Éva Ha jár, akkor jár Egyik gyárunkban huszon­egy fiatal végezte el a szak­ma ifjú mestere tanfolya­mot. Huszonegy iiatal, a gyár vezetőinek ösztönzé­sére! A gyárban nem győz­ték emlegetni a nagy ese­ményt. Mindenki dicsérte a derekas munkát. Mi az, hogy dicsérte? — a vállalat ve­zetősége meg' is jutalmaz­ta! Elhatározta, hogy né­hány jól vizsgázót jutal­mul külföldre küld. Má­sokat hazai kirándulásban részesít. A kiválasztott vizs­gázók köszönettel fogad­ták az elismerést, de vala­hogy nem lelkesedtek úgy, ahogy azt a vezetők elvár­ták volna. S valamelyik nap, a KISZ Pest megyei Bizott­ságának ülésén valaki el­mondotta, hogy azelőtt a szakmai tanfolyamok el­végzése után emelték a fiatalok bérét. Mostanában azonban nagyon sokan ta­nulnak — nem tehetik. In­kább a jól végzetteket ma­gasabb színvonalú munká­jukért egy kis ajándékkal jutalmazzák, vagy utazni küldik. Mint mondotta: meg kell becsülnj a szor­galmat, a nagyobb szak­tudást! Igaz, — meg kell becsül­ni. Csak nem így —, ve­tették sokan ellene. A kongresszusi irányelvekben, a pártértekezletcken, éle­tünk valamennyi fórumán nem győzzük ismételni: hazánkban leraktuk a szo­cializmus alapjait, s hogy tovább fejlődjünk, növel­nünk kell iparunk és me­zőgazdaságunk' termelékeny­ségét. Termelékenységünkért pedig magasabb szaktudás­sal, műszaki színvonalunk emelésével a hozzáértő em­berek sokaságának neve­lésével érhetjük el. Ezért ösztönözzük dolgozóinkat nap mint nap arra, hogy munkájuk mellett vállalják a szakmai továbbképzést, a tanulást. Az élet követelményét dolgozóink megértették. Sok üzemben már annyian je­lentkeztek továbbképzésre, hogy az iskolák nem min­denütt győzik kihelyezett technikumokkal, tanerővel. A „tanulók” azonban ter­mészetesnek tartják, hogy a magasabb szakképzettség elsajátítása után bérük is emelkedik. Ha magasabb a termelékenység, a bér­nek is követnie kell az emelkedést. Hol harminc, hol ötven, hol hetven fil­lérrel. Nem is az összeg nagyságáról vitatkoznánk. Az ellen emelünk szót, hogy a szakmai vizsgák után ne kirándulásokkal, ne ajándéktárgyakkal jutal­mazzák a dolgozók igye­kezetét. Sőt, egyáltalán nem baj, ha nem jutalmazzák. Inkább adják meg — ne a papíreredmény, hanem a magasabb színvonalú mun­ka után járó bért. Minden­kinek aszerint, ahogyan megérdemli. Egyetlen olyan gyári, üzemi, termelőszö­vetkezeti vezető se legyen, aki csak konferenciákon is­métli, s az életben, a gya­korlatban nem alkalmazza azt a materialista tételt: a lét határozza meg a tu­datot. Hiszen ebben az esetben ez nem jelent mást, mint azt: a jobb és a több mun­káért több bért fizessünk, s nincs okunk sajnálni vagy visszatartani azoktól a járandóságot, akik meg­dolgoztak érte. S. A. A télre készül a MÉK Hagymából, leveszöldségből, tartósított áruból bőven fedezik a szükségletet Megkezdődött a téli tárolás - Jövőre növelik a burgonya vetésterületét Az idei nyár nem kedvezett a zöldség- és gyümölcster­mesztésnek. Az aszály csök­kentette a terméshozamokat, ez kihatott a felvásárlásra és az ellátásra is. Bár a MÉK mindent elkövetett, hogy biz­tosítsa a megye zavartalan zöldségellátását, e törekvése nem volt teljesen sikeres. Több termelőszövetkezet sem tudott eleget tenni a szerző­désben vállalt kötelezettségé­nek. az is előfordult, hogy a megtermelt árut a tsz-ek szabadpiacon igyekezték ér­tékesíteni, remélve, hogy ott magasabb árat kapnak érte. Ahol öntözéses gazdálko­dást folytattak a tsz-ek — mint például az abony Jó­zsef Attila Tsz-ben, ahol hol­danként 50 ezer forintot árultak zöldpaprikából —, ott eleget tudtak tenni szer­ződésben vállalt kötelezettsé­güknek is. Itt az ősz, készülünk a tél­re, lassan befejeződik a zöld­ségidény, ezért fölkerestük a MÉK megyei kirendeltsé­gét és megkértük, nyilat­kozzanak a téli felkészülés­ről, s tárolási terveikről. — A Pest megyei MÉK az idén mintegy 1127 vagon árut tárol. Ebből 700 vagon bur­gonyát, 60 vagon hagy­mát, 60 vagon almát, a többit vegyes zöldségből. A harapós tolvaj nő Szerdán fényes nappal tolvajt fogtak Tápiószelén, a Lehel utcában. Jakab Mária 19 éves foglalkozás nélküli leány egy óvatlan pillanatban besurrant Kalacsiék lakására. A szobában megtalálta a házbeliek félretett pénzét és abból kétezer forin­tot elemeit. Zsákmányával már éppen tovább akart állni, ami­kor a háziasszony észrevette, s nem engedte menekülni, hanem segítségért kiáltva fellármázta a szomszédokat. A tolvaj lány erre eldobta a bankjegyeket és megpróbált kitörni a lakásból. A háziasszony bírókra kelt vele. A dulakodás közben Jakab Mária alaposan megharapta Kalacsiné csuklóját, így akart egérutat nyerni. A harapós tolvaj leány ellen a rendőrség bűnvádi eljárást indít. Hagymából, leveszöldség-fé­léből és tartósított (savanyú uborka, savanyú káposzta) áruból minden szükségletet fedezni tudunk — mondja Kerecsényi Sándor, a MÉK igazgatóhelyettese. — A kész­letezés folyamatosan törté­nik. Az év hátralevő részé­ben — november, december­ben — a raktárkészlet« ki­alakítása mellett, a tartalé­kolással egyidőben. a felvá­sárolt árukból teljesen fe­dezzük .a lakosság szükség­letét, ugyanis most történik a válogatás. A nem raktároz­ható, de egészséges árut fo­lyamatosan a piacra szállít­juk. — Őszintén meg kell mon­danunk, hogy burgonyából némi zökkenővel számolni kell. Bár mindent megte­szünk, hogy a lakosság igé­nyét kielégítsük, de a teljes szükségletet nem tudjuk fe­dezni a megyei felvásárlásból. 700 vagont tárolunk, 400 va­gont saját erőnkből, a hiány­zó 300 vagont pedig import útján biztosítjuk. Azért, hogy a jövőben megszüntessük a burgonyahiányt, mintegy 15—17 százalék­kal növeljük a megyében a burgonya vetésterületét. Ezért a termelőszövetkezetek az eddiginél több burgonya­gumót tartanak vissza vetés céljára. A raktározást nehezíti, hogy a megyében a lakosság részéről igen jelentős a bur­gonyafelvásárlás — naponta 16—18 vagon —, ami szokat­lan. Megnyugtatásképpen kö­zöljük a lakossággal, 'hogy a MÉK gondoskodik az üzletek folyamatos burgonyaellátásá­ról. — A MÉK az idén először végeztet bértárolást. Eredetileg úgy volt, hogy 165 vagont tá­rolnak így. Eddig azonban már 265 vagonra kötöttek szerződést a termelőszövetke­zetek. A bértárolás kezd nép­szerűvé válni, előreláthatólag a 300 vagont Is eléri. A bu­daörsi Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet és a rákoscsa­bai Micsurin például 110 va­gon áru tárolását vállalta. A termelőszövetkezeteknek a saját tárolás előnyös, mert a szövetkezeti tagok részére télen is elfoglaltságot tudnak biztosítani. Másrészt a MÉK által fizetett tárolási díj je- ’ lentősen növeli a szövetkezeti ! tagok jövedelmét. Egy mázsa burgonya tárolásáért például I 30 forintot fizet a MÉK, a tá­rolás önköltsége viszont 20 i forint. Mázsánként 10 forint í tehát megmarad a szövetke- j zeteknek. De még ettől is lé­nyegesen több hasznot jelent a tárolás, mert a tároláshoz szükséges szalmát a termelő- szövetkezet almozásra fel­használhatja. A szövetkezeti tárolásban azért is részt ve­hetnék a tsz-ek, mert az a MÉK szakembereinek ellenőr­zése és irányítása mellett tör­ténik. A kivitelezést a MÉK végzi, a szakirányítást is biz­tosítja. Az idén tovább folytatják a káposzta „inárcsi mód­szerű” tárolását. Az inárcsi Március 21 Tsz-en kívül a túrái termelőszövet­kezetek és a monori termelő- szövetkezetek is vállalták a káposzta szántóföldi tárolását. Üllőn sárgarépát tárolnak, ültetéses módszerrel. —‘ Hallottuk, hogy átmene­tileg a piacon hiánycikk a sárgarépa, petrezselyem. Mi ennek az oka? — Mint már mondottuk, zöldségből nem lesz ellátási nehézség, az átmeneti hiányt az okozza, hogy nagyon szá­raz a talaj és így nehéz a sárgarépát és petrezselymet fölszedni, de amint az időjá­rás változik, a talaj lehetővé teszi a nagyobb méretű ki­szedést, abban a pillanatban biztosítani tudjuk az igények teljes kielégítését és elegen­dő mennyiséget tárolunk a téli és tavaszi hónapokra is — fejezte be nyilatkozatát a MÉK isaaga^ói’elyertese. G. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents