Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-17 / 243. szám

1962. OKTOBER 17, SZERDA rr»T megyei yíiHflP AZ ÉLET VOL Mate József, a nagykátai Koreai—Magyar Barátság Ter­melőszövetkezet elnöke taps közepette jelentette a pártér­tekezletnek, hogy október 7-ig 150 kataszteri hold búzát már elvetettek. Helyeslő moraj fu­tott végig akkor is a termen, amikor sertéstenyésztésük 35 százalékos növekedését ecse­telte. A területeket családokra osztották fel és így a termés- j eredményeken lemérhették, melyik tag érzi már sajátjá­nak a közöst és melyik nem. Felszólalásában szerényen hú­zódott meg egy mondat, ami pedig talán minden számnál ékesebben bizonyította az új győzelmét, a szocialista mező- gazdaság fölényét a régivel szemben. A Koreai—Magyar Barátság Termelőszövetkezet­ben az állattenyésztők számá­ra kötelezővé tették a szak­mai továbbképzést! Termelő­szövetkezeti tagokat közgyű­lési határozattal ma már arra lehet kötelezni — és azok örömmel vállalják —, hogy tanuljanak! A pártértekezleteken a fel­szólalók türelmetlenül követel­ték a magasabb szaktudást, a termelőszövetkezeti tagság szakmai műveltségének növe­lését. Galbicsejc Károly, a me­gyei pártbizottság tagja, egyik pártértekezleten hosszabban beszélt arról: 1953-ban nem ákartak tanulni az emberek. Beszélhettünk mi iskoláról, a magasabb tudást igénylő mun­káról, leintettek bennünket: ki kívánhatja felnőttektől, hogy munka után tanuljanak? És ma nem tudjuk kielégíteni a tanulnivágyók igényeit! Ke­vésnek bizonyulnak a kihelye­zett technikumok! Keszi József a tápiógyörgyei Zöld Mező Termelőszövetke­zet elnöke közösségük vegyes összetételéről beszélt. Együtt dolgozik a határban a volt középparaszt és az akinek morzsányi földje sem volt so- .ha. Hogy voltak-e ellentétek? Hogy hánytorgatták-e a múltat egymásnak? Bizony - náluk- *s sok baj volt. De egy esztendő alatt, mintha évszázadokat lépték volna át: náluk máivá munka szerint Ítélkeznek. Nem írták ki sehol a falra, de jelszavukká vált: „Nem az számít ki mit mond, hanem mit tesz!” S a vezetőség, a közgyűlés is azokat dicséri, akik jól dolgoztak, hogy ki kapja a bírálatot, azt sem a valamikori rang (Jönti el! A faluban azelőtt soha nem volt annyi jófoarát, mint manapság. Tőzsér Béla, a Szentmárton- kátai Gépállomás főagronómu- sa arról a segítségről beszélt, ami a városból érkezett. Hu­szonegy ipari munkás vá’Jal- ta az éjjel-nappali munkát a traktoron. Otthagyták egy idő­re a várost, a családot és szombat-vasárnap szántanak, vetnek, akár a vérbeli mező- gazdasági munkások. A falu szeretettel fogadta őket és há­lás a segítségért... A járási a városi pártér­tekezletek felszólalói egy-egy csöppnyi részt mutattak be életünkből. Igaz, valamennyi gazdasága, vagy járása gond­jaival foglalkozott —, általá­nosságban. mindentől elvonat­koztatva senki nem beszélt. Egyszerűek voltak a íelszóla- lásokíde belőlük összeállíthat­juk az egészet: valamennyi já­rási pártértekezlet lényegét. Amit a beszámolók úgy fe­jeztek ki, hogy az átszerve­zés után sikerült a termelő- szövetkezetek megszilárdítá­sa, ezernyi példával bizo­nyították: valóban sikerült. Emelkedett a termelés szín­vonala, néhány kivételtől el­tekintve valóban jól fizet­nek a közös gazdaságok. S a fejlődést nem is csupán az elért számok bizonyítják, ha­nem a. törekvés: mit akar­nak ezután?' Hogy megnőttek az igények: tanulni, időben elvégezni valamennyi mun­kát és nem akárhogyan! — szakértelemmel, jó szakve­zetőkkel! Már nem kóstol­gatják a termelőszövetkeze­tek tagjai az újat. hanem óhajtják, akarják azt, dol­goznak az újért. A pártértekezletek azért sikerültek jól, azért érték el céljukat, mert az újért való harc mozzanatait jól össze­foglalták. Nem festették szebbre a valóságot, mint amilyen, terveikben sem sza­ladtak előbbre, mint amilyen messze menni lehet. Számol- tak^ „§ dot tsága i kkal és , arra törekedtek: a lehetőségeket teljesen kiaknázzák, de az erőket csak annvira veszik j igénybe, arpennjrrt kár nél- kü: elbírnak. A pártértekezleteken áz élet a maga valóságában volt jelen. A kongresszusi irányelveket nem holt betűk­ként hangoztatták, hanem a lakosság mindennapi mun­káját, szükségleteit figyelem­be véve, elemezve a párt po­litikáját, a helyi politikán-------------1 B EMUTATÓ ELŐTT Október 18-án, Vecsésen mutatja be a Pest megyei Petőfi \ Színpad Goldoni: Ki az úr a háznál című színművét. Jelenet az’ első felvonásból mérve. Dr. Diósi Imre já­rási főügyész a törvényes­ség betartásáról beszélt. Nem emlékezett a múltra, a je­lent idézte: egyetlen olyan eset se forduljon elő, ami­kor szándékosan, vagy aka­ratlanul megbántunk becsü­letes embereket, vagy olyas­mit akarunk bizonyítani va­lakire. amire soha nem volt bizonyítékunk. A rend­őrség, az ügyészség, a bíróság munkáját a szocialista törvé­nyesség szigorú tiszteletben tartása vezérli. Amikor a gyárak fejlődé­séről szólották, nemcsak a termelési eredmények káp­ráztattak el, hanem az is, hogy valamennyi gyár az or­szágos követelményeket is szem előtt tartja. Világszín­vonalat akarnak elérni — és ez a szó „világszínvonal” mind többször hangzott él az értekezleteken. Nemes tö­rekvés. s hogy ebből nem engednek, a szigorú önbírá­lat, a szoros tervszámok bi­zonyították. A kommunista erkölcsről, a magánélet tisztaságáról, a kommunista példamutatás­ról is mindenütt beszéltek. Erről sem általánosságban, inkább személyre szólóan mondották el, hol van a hi­ba. Az egészségügyi, a mű­velődési gondok is helyet kaptak a tanácskozásokon. Talán egyetlen területe sem volt életünknek, amelyről ne esett volna szó. S mert őszinte volt a ta­nácskozás mindenütt, sok­sok bírálat hangzott el. Vá­con javuljon meg a sütőipar munkája, váljon kifogásta­lanná a hústárolás a húsipari vállalatnál, a gyárakban job­ban törekedjenek a balese­tek megelőzésére! A termelő- szövetkezetek használják ki fokozottan gépeiket és ne a kézierő szorítsa ki a gépit, hanem megfordítva! Ne ak­kor forduljanak a— gépállo­másokhoz' javításért, amikor már tönkrement a gép, előz­zék meg a bajt! A gyárak törekedjenek erőteljesebben gépeik korszerűsítésére, a kapacitás jobb kihasználá­sára, az újítások gondosabb elbírálására. A kommunisták érezzenek nagyobb felelős­séget az ifjúság neveléséért. Vagy ahogy elvi kérdéseink­ről Papp Jánosné, a Váci Kötöttárugyár dolgozója na­gyon okosan szólott: „Be­csüljünk meg minden jól dolgozót, függetlenül attól, hogy párttag-e vagy sem, de vigyázzunk arra is, hogy se jobbról, se balról ne tor­zítsuk el pártunk politiká­ját”. Nem tudnánk felsorolni mindazt, ami egy-egy párt- értekézleten elhangzott. Egyet tudunk csak: az utóbbi szom­batokon ^és vasárnapokon, amikor a városok és a já­rások lakossága békésen pihent, a kommunisták szá­zai öltöttek ünneplő ruhát, hogy reggeltől késő estig mérlegeljék: mit végeztek jól az elmúlt években és mint javítsanak az elkövet­kező időben. Mit tehetnek a maguk portáján, hogy a párt irányelveinek szellemében dolgozzanak továbbra is, ahogy lették a VII. kongresz- szug után. A pártértekezletek végé­re a küldöttek elfáradtak. Nehéz munka volt összegezni az eddig megjárt út eredmé­nyeit. A választások nem okoztak nagy gondot, hi- I szén a megváltozott p’ártbi- j zottsági tagok névsora ta- | núsítja: nem sok változás í történt, nem sokan cserélőd- j tek ki a régiek közül. De | mind a pártértekezletek, | mind a választások eredmé­nyei választ adnak a kér­désre: miért változtatták volna vezetőiket, amikor az élet bizonyította, hogy jó munkát végeztek; a nép he­lyesli cselekedetüket, egyet­ért munkájukkal. (Gábor felvj « Sági Ágnes AUTOSTOP címmel október 3-án megbí­ráltak. Kedves utas, valóban emlékszem, hogy 1962. szép- I tember 21-én délután 5.40 óra- | kor a 68-as számú járattal, | amely Zsámbokig közlekedik, a túrái templomnál nem áll- I tam meg. Hogy miért? Azért, j mert azon a napon péntek j volt, a buszban rengetegen | voltak, ,az állomásról körül- j belül 70—75 utassal indultam, ! holott az autóbusz megenge­dett terhelése 61 személy. Az említett napon, az említett já- i ratnál volt egy rásegítő ko- ; esi, erre felszállhatott volna. ! Szóvá teszi, hogy szórakozás- j bői lassítottam. Csak azért j lassítottam, mert a megálló útelágazásban van és egy 75 utassal megterhelt busszal — a biztonság érdekében — csak minimálisra csökkentett se­bességgel fordulok be egy de­rékszögű kanyarba. Lukács Mihály, a budapesti MÁVAUT gépkocsivezetője Pedikűröst Szívesen járok a váci kádfürdőbe, mert közel van és lakásomban nincs fürdőszoba. A fürdő alkalmazot­tai igen udvaria­sak, és nem raj­tuk múlik, hogy fürdés közben az embernek kelle­metlen gondola­tai támadnak. Ugyanis gyógy- pedikűrt hirdet egy tábla, de aki igénybe venné, annak fel kell ke­resnie a varos egyik távoli utcá­jában dolgozó pe­dikűröst. Úgy gondolom. min­denki örömmel venné, ha a váci fürdő vezetősége — úgy, mint ré­gebben — a hely­színen alkalmaz­na szakembert. Kuti Géza Nógrádverőce SUTTOG A RADIO címmel a szeptember 12-i ol­vasók fórumában megjelent cikk a vecsési vezetékes rá­dióval kapcsolatos pa.nasz- szal foglalkozott. Az alábbi választ kaptuk: .»Megállapítottam, hogy a panasz jogos volt. Ezt az ut­cában lakó többi vezetékes rá­dió-előfizető is bizonyította. A vezetékesrádió-hangszórók au­gusztus 20-; elhalkulását vo­nalzárlat okozta. A többi mű­sorkimaradásról feltehető, hogy a zavarok itt is hálózati hibákból eredtek. Az illetékes fenntartási üzemet utasítot­tam a hálózat jobb karbantar­tására, és figyelmeztettem, amennyiben a zavarelhárítás további panaszra ad okot, el­lene szigorúbban fogok eljár­ni. A helyszíni szemle során felkértem az előfizetőket, hogy — a gyorsabb zavarelhárítás érdekében —, a hibát a pos­tahivatalnál jelentsék be, és annak előjegyzését kérjék. Kelemen János, a Budapest Vidéki Posta­igazgatóság vezetőiének távközlési helyettese. Lyuk a vízmelegítőn Július végén elvitette tőlem a vízmelegítő hengert a pálya- fenntartási főnökség, mert lyukas volt és folyt belőle a víz. Azóta többször jártam már a .pályafenntartási, főnök­ségen és érdeklődtem a lakó­telep vezetőjétől — de mind a mai napig nem javították ki a hengert, sőt. azt a választ kaptuk, hogy legalább egy fél­évet kell várni a megjavításá­ra. Persze, mi új ljengert sze­retnénk kérni, mert a régi lyukas, olyan állapotban van már. hogy ha használatba ál­NYULTENYESZTOK Október 14-én vezetőségvá­lasztó ülést tartott Budake­szin a nyúltenyésztő szakcso­port. A szakcsoport 1961 au­gusztusában alakult meg, hu­szonnyolc taggal. Gál elvtárs, a községi pártszervezet titká­ra, Kim Imre, a tanács elnök­helyettese és Szabó Gusztáv, a község agronómusa figyelem­mel kísérték munkánkat és sokat segítettek. Sajnos, egy év alatt a tagság lemorzsoló­dott, jelenleg csak tizenketten vagyunk, viszont akik marad­tak, ötven forintos részjegy befizetésével tagjai lettek a Pátyi Földművesszövetkezet­nek. Valamennyien üzemi dolgozók vagyunk, akik mun­kánk után foglalkozunk a nyulakkal. Hasznos foglalkozás ez, mert a Phylaxia Állami Ol­tóanyagtermelő Intézet a ser­téspestis gyógyszerének előál­lítására nyulakat használ fel. A nyulak tízezreinek „közre­működésével” nyert szérum évente körülbelül 300 millió forint értékű sertésállományt véd meg a pestistől. A Hu­mán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet, a Gyógyszer- ipari Ellenőrző Laboratórium és a különböző intézmények és kórházak évente több tíz­ezer nyulat igényelnek kísér­letre. Természetesen a nyűi bőre is nagyon jól hasznosít­ható. A minőségi szűcs ktsz évi 200 ezer nyúl prémjét tud­ná feldolgozni — ha volna. A kalapgyár az elmúlt évben je­lentős nyúlbőrt volt kényte­len importálni, mert a hazai termelés nem fedezte a gyár szükségleteit. Ezért is fontos a szaksze­rűen végzett nyúltenyésztés. Mi, budakesziek, tudományos előadásokat hallgatunk. s ezenkívül szerződést kötöt­tünk a földművesszövetkezet­tel — így felkészülten és szer­vezetten tenyésztjük a nyula­kat. A mezőgazdasági kiállítá­son nyolc nyállal indultunk, ebből kettő arany, öt ezüst és egy bronzérmet nyert Szeret­nénk, ha a jelenlegi nehézsé­geink megoldódnának és mi­nél többen belépnének a nyúl- tenyésztők táborába. Kiss István. Budakeszi, Fő u. 105. Panaszkodik az utas Figyelemmel kísérem az autóstopról folytatott vitát. Meg kell állapítanom, hogy a különböző hozzászólások sok érdekes ötletet és javaslatot felvetnek — sajnos ezeket a javaslatokat nálunk még nem lehet megvalósítani. Ugyan­is Lengyelországban már évek óta rendszeres intézménnyé vált az autóstop, nálunk tö­megméretekben tulajdonkép­pen az idei nyáron kezdődött eSafe meg. Uj hajtás még az autóstop, a bűnüldöző szer­vek és a KISZ (nagyrészt az autóstoppal utazó fiatalok hi­bájából), még nem tudott ez ügyben véglegesen állást fog­tetni. Hozzá kell tennem: az autóstopnak csak a tisztessé­ges válfaját szeretem — de ma ki tudja ellenőrizni azt, hogy (főleg nyáron) ki és mi­lyen szándékkal, mennyi pénz­zel és hová utazik? Kovács Gábor Vác Irtanák, rövidesen újra kilyu­kadna. Jó volna, ha elinté­ződnék már ez a henger ügy, mert nagyon sok kellemetlen­ségünk származik emiatt. Csenki Pál, Dunakeszi, Gyártelep Al in megoldás kikapcsolnák, s beve­zetnék az áramot, az volna az igazi jó vi­lág — ilyen tartalmú fohászkodás liangzott el a műit szerdai ol­vasók fórumában, a kartali lakosok tollá­ból. A községi tanács­tól az'alábbi választ kaptuk: A község villamo­sítási tervét inár két évvel korábban a községfejlesziési alapból elkészítet­tük. Két év óta tár­gyalásokat folyta­tunk a felsőbb szer­Iia a petróleumlámpái vekkel a villamosítás érdekében. A Pest megyei Tanács vb, ismerve villanyháló- zati problémánkat, az október 3-i vb-ülésen ezt letárgyalta, illet­ve a tervünket elfo­gadta. Amennyiben a megyei tanács vb határozatát az Orszá­gos Tervhivatal is jóváhagyja, úgy jö­vőre egyik legna­gyobb problémánk, a község villanyháló­zattal való ellátása megoldódik — két rövid utca kivételé­vel — ahol a járási tanács segítségével kívánunk hálózatot építeni. A villamosí­tási tervekkel az ok­tóber 5-én megtartott tanácsülésen foglal­koztunk, ahol a há­romszáz résztvevő a lakosság képviseleté­ben megígérte, hogy az új vonalak men­tén házanként 6 00 forinttal és társadal­mi munkával járul­nak hozzá a villamo­sításhoz. Sőregi János vb-elnök címmel, a szeptember 12-i Ol­vasók fórumában Lengyel László Alberürsa, aláírással megjelent cikkre közöljük, hogy az abban foglaltakat ki­vizsgáltuk. Ennek során a szabálytalanul eljáró pénztá­rosnőt felelősségre vontuk. Sárvári Mihály, a MÁV Budapesti Igazgatósága vezetőjének helyettese

Next

/
Thumbnails
Contents