Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-16 / 242. szám

UECYEI 1962. OKTÓBER 16, KEDD Ujj szövgei rakétakísérletek A Szovjetunió kozmikus ob­jektumok számára új, soklép­csős rakétahordozókat próbál majd ki a Csendes-óceán két térségében. A rakétakísérleteket ez év október 16-a és november 30-a között hajtják majd végre. A TASZSZ ezzel kapcsola­tos közleménye a következő­képp hangzik: Mint a TASZSZ már jelen­tette. 1960. januárjában és jú- | Húsában és 1961. szsptembe- j róben és októberében a Szov­jetunió nagy' kapacitású ra­kétahordozókat bocsátott út­jukra a Csendes-óceán térsé­gében, utolsó fokozatok nél­kül. A szovjet tudósok és terve­zők a világűr további meghó­dítását célzó tudcmányos- kutató és kísérleti-tervező programnak megfelelően kísérleti célokra elkészí­tették a kozmikus objek­tumokhoz szükséges sok- lépcsős raliét a hordoz ók új változatait. E rakétáknak az utolsó lép­csők nélkül való kísérleti fellövését a Csendes-óceán víziterületének két térségé­ben, az alábbi koordináták ál­tal határolt területen hajtják majd végre. (A közlemény a továbbiakban részletesen fel­sorolja az adatokat.) A szükséges mérések el­végzése végett a szovjet flottának a szükséges beren­dezéssel ellátott különleges hajóit abba a térségbe irá­nyítják, ahol a hordozóra­kéták utolsóelőtti lépcsői be­csapódnak majd. A rakétákat az október [ 16-tól november 30-ig terje­dő időszakban szándékoznak felbocsátani. A hajózás és a repülőutak biztonságának biztosítása vé- | gett a TASZSZ-t felhatalmaz- j ták, hogy közölje az alábbia- ; kat> A szovjet kormány kérés­sel fordul azoknak az orszá­goknak a kormányaihoz, | amelyeknek hajói és repülő-. gépei az említett időszakban a hordozórakéták utolsóelőtti fokozatai becsapódási helyé­nek közelében tartózkodhat­nak, hogy illetékes hatósá­gaik adjanak utasítást a ha­jók kapitányainak és a repü­lőgépek parancsnokainak, ne tartózkodjanak a Csendes­óceán vízterületének és légi­terének a jelzett koordiná­ták által határolt térségeiben. CSU-kongre§§zu§ Niirnbergbeii ErhardStmu&s-ssövetséff ran kialakulóban• Ben Befla Washingtonba érkezett Ben Bella algériai minisz­terelnök, munkatársainak kí­séretében vasárnap este Wa­shingtonba érkezett. Az algé­riai küldöttséget a repülőté­ren Rusk amerikai külügymi­niszter vezetésével a külügy­minisztérium és a diplomáciai testület képviselői fogadták. Rusk estebédet adott Ben Bella tiszteletére, majd az amerikai televízió közvetítet­te az algériai miniszterelnök nyilatkozatát. Ben Bella Ste­venson amerikai ENSZ-dele- gátus kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy három hó­nappal a függetlenség kikiál­tása után, az algériaiak és az európai lakosság viszonya egészségesen fejlődik. Ez min­denekelőtt az algériai nép érettségének bizonyítéka — mondotta. Kifejezte azt a meg­győződését. hogy az Algériá­ból elmenekült európai tele­pesek többsége vissza fog tér­ni. A megoldásra váró felada­tokról szólva Ben' Bella meg- I állapította, csökkenteni kl­vánják a hadsereg létszámát és a leszerelt katonákat az ország érdekeinek megfelelő­en, a gazdasági élet különböző területein fogják elhelyezni. Közölte, hogy még az év vége előtt közigazgatási választáso­kat és pártkongresszust tarta­nak, ahol megvitatják majd az új alkotmány megszövege­zésének főbb elveit. Hangsú­lyozta, nem azért jött Wa­shingtonba, hogy gazdasági se­gítségről tárgyaljon az Egye­sült Államok kormányával, hanem kizárólag Kennedy el­nök meghívásának tett eleget. A magyar kérdés - holt probléma az ENSZ-ben A UPI amerikai hírügynökség ENSZ-tudósítójának cikke A UPI amerikai hírügynök­ség ENSZ-tudósítója hosszú Ciliket írt a fenti címmel. A cikket több amerikai lap kö­zölte. A tudósító a többi kö­zött ezeket írja: Az ENSZ-ben tartózkodó küldöttek azt jósolják, hogy a hatéves magyar kérdés holt problémává válik a jelen­legi közgyűlésen. Ezt a következtetést an­nak a 43 szavazattal 34 el­lenében elfogadott közgyű­lési határozatnak a tanul­mányozásából vonták le, amely szerint a magyar kér­désről újabb vitát kell tar­tani. A korábban francia ura­lom alatt élő afrikai nem­zetek. jóllehet szoros poli­tikai kapcsolatokat tartanak fenn Párizzsal, az idén el­lenezték a kérdés újabb meg­vitatására tett amerikai ja­vaslatot. Ould Cheikh Souleymane, Mauritania, nagykövete nyi­latkozatban magyarázta meg, miért vesztette el Nyugat ezt a 12 szavazatot. Kije­lentette, hogy „a volt fran­cia gyarmatok határozottan támogatják az önkormányzat és a szuverén államok bel- ügyeibe való be nem avat­kozás elvét’1. A francia-afrikai csoport egy másik küldötte még nyíl­tabban foglalt állást. „Ez hidegháborús kérdés, amelyről itt már túlságosan régóta vitatkoznak — mon­dotta. Amikor először fel­vetődött, még nem voltunk az «ENSZ tagja. Úgy érezzük, hogy az ENSZ-nek fonto­sabb teendői is vannak”. A magyar kérdésnek az ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzéséről tartott vitában a francia-afrikaiak szavazata jól megmutatta, mit lehet várni a továbbiakban. A semleges államok kül­döttei szerint az amerikai de­legáció a francia-afrikai blokk nélkül nem’tudja majd meg­szerezni a kétharmados több­séget ahhoz, hogy a magyar kérdést ébren tartsák az ENSZ-ben. — A magyar kérdés holt probléma lett — mondotta egy európai delegátus — és eddig ez a legfontosabb fej- í lemény a 17. közgyűlésen. Kennedy Stevensonnal tanácskozott Kennedy amerikai elnök váratlanul megszakította az Egyesült Államokban tett választási körútját és vasár­nap sürgősen New Yorkba repült hogy ott Stevenson­nal, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttével tanácskoz­zék. Stevenson a megbeszélés után kijelentette, hogy a kongói kérdést, Ben Bella washingtoni látogatásé^ a kubai kérdést és több más nemzetközi problémát tár­gyaltak meg. Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter vasárnap fo­gadta az Egyesült Államok­ba érkezett Schröder nyu­gatnémet külügyminisztert és tanácskozott vele. jól ér­tesült körök szerint a meg­beszélésen a bérlini kérdés­ről, valamint az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Németor- szág viszonyáról volt szó. Bajorországban novemberben tartományi választások lesz­nek és a CSU, Adenauer párt­jának bajorországi testvér­pártja a hét végén Nürnberg^ ben tartott pártkongresszusá­val vezette be a bajor válasz­tási kampányt. A CSU-kongresszus legje- 'lentősebb vonása az volt, hogy annak egyik fő szónoka­ként Erhard gazdaságügyi miniszter szerepelt, noha Erhard nem a CSU-nak, hanem a CDU-nak tagja, és a kongresszusi plakátokon Er­hard és Strauss arcl|épe dí­szelgett. Hozzátartozik ehhez még az is, hogy a CSU vezető politikusai az Utóbbi időben feltűnően hangoztatták, hogy Adenauer után feltétlenül Er­hard lesz majd a kancellár. Belpolitikai megfigyelők szerint egy Erhard—Strauss szövetség van kialakulóban és a CSU azért sürgeti Er­hard karcellárságát, mert Strauss azt reméli, hogy Erhard kormányában ő lesz majd a*z alkancellár és az „átmeneti Erhard-kor- mány” után megnyílik majd előtte az út a kancellári szék­hez. A nürnbergi CSU-kongresszus másik érdekes vonása az volt, hogy Strauss — tekintettel a küszöbönálló bajorországi vá­lasztásokra — hirtelen „bé­keangyal” köntösét öltötte magára s Willy Brandt nyu­gatberlini polgármestert a szociáldemokrata párt egyik vezetőjét vádolta azzal, hogy kardcsörtető kijelentéseket tesz, „erőpolitikát1’ akar foly­tatni és „harcolni akar az utol­só amerikai katonáig”. Strauss támadta Ollen- hauert, az SPD elnökét is azért, mert a Bundestag ülé­sén azt követelte, hogy a kor­mány jelentse ki: „Nyugat- Berlinben hajlandó teljes koc­kázatot vállalni”. „A teljes kockázat — mondotta Straus.s — nem jelent mást, mint a háborúra való felkészülést*. Strauss ugyanakkor kijelen­tette, hogy „az NSZK katonai erővel nem kényszerítheti rá másra akaratát". Politikai megfigyelők min­denesetre kétségeket han­goztatnak Strauss kijelen­téseinek őszinteségét il­letően, hiszen a bonni hadügyminisz­ter közismerten továbbra is kitart atomfegyverkezési ter­vei mellett. Mindenesetre azonban jellemző a nyugat­német lakosság hangulatára, hogy a választások, küszöbén még Strauss is szükségesnek tartja belpolitikai ellenfeleit vádolni kardcsörtetéssel, ön­magát pedig a béke híveként tüntetni fel.' Mi rejlik Adenauer washingtoni látogatása hátterében? ' Az Adenauer- látogatás váratlan bejelentésének hátte­rében mind nyugatnémet, mind amerikai részről egy­aránt szerepet játszottak bel­politikai és külpolitikai meg­fontolások. A kancellár közis­merten már régóta törekedett arra, hogy meghívást kapjon Washingtontól, hogy ezzel is­mét helyreállítsa .utóbbi idő­ben megtépázott vezetői te­kintélyét és elfojthassa 'az utódlási kérdés körül megin­dult vitákat.'' A kancellár ilyen irányú tapogatózásaira Wa­shington azonban először hű­vösen reagált. Közben azon­ban úgy látszik, Washington időközben megváltoztatta ál­láspontját. Itteni információk szerint részben azért, mert az amerikai fővárosban koránt­sem tartották kielégítőnek Adenauer múlt heti kormány- nyilatkozatát, különösen pedig azt a merev módot, ahogyan Adenauer minden kezdemé­nyezést elutasított, másrészt pedig belpolitikai okok is közrejátszottak: a kongresz- szusi választások előtt ugyan­is a köztársasági párt azt ve­tette a Kennedy-kcrmánv sze­mére, hogy „elhanyagolja a Icapcsolatot egyik legfonto­sabb európai szövetségesével, a bonni kancellárral’’. A tár­gyalásokon — amelyekre im­már az amerikai kongresszusi választások. után kerül sor — kizárólag külpolitikai kérdé­sekről, döntően Nyugat-Berlin- problémájáról lesz szó. A DPA kommentátora ez­zel kapcsolatban hangsúlyoz­za, hogy bár a nyugat-berlini probléma alapelveiben egyet­értés áll fenn Bonn és Wa­shington között, számos rész­letkérdésben még mindig „tisztázatlan pontok” mutat­koznak, különösen abban a tekintetben, hogy a Kennedy által deklarált „létfontosságú jogok” Nyugat-Berlinben ho­gyan is értelmezendők ponto­san a gyakorlatban. Bonnt ezzel kapcsolatban különösen a Nyugat-Berlinnel való összeköttetés kérdése iz­gatja, főleg pedig az, hogy az összeköttetésre vonatkozó amerikai garanciát hajlandó-e Washington alkalmazni a Nyugat-Berlinnel való polgári forgalomra is. A kancellár hírek szerint nem helyesli azt az amerikai­aknak tulajdonított elgondo­lást, hogy az összeköttetés „szavatolására” felállítandó amerikai katonai különít­ménybe Bundeswehr-egysége- fcet is beosszanak, s ezzel Nyu- gat-Németország és az Egye­sült Államok „közös kockáza­tot’ vállaljon. Ám Adenauer éppen azért idegenkedik ettől, mert továbbra is abban az il­lúzióban szeretné ringatni a nyugatnémet közvéleménvt, hogy az eddigi merev tagadás álláspontja, amellyel minden enyhülési'kísérletet elutasított, nem jelent különösebb „koc­kázatot” a nyugatnémet la­kosságra, tehát továbbra is le­het ezt a politikát folytatni. Egyes sajtóértesülések sze­rint Adenauer Washington­ban követelni fogja, hogyha a szocialista tábor országai bé­keszerződést kötnek az NDK kormányával, akkor „gazda­sági és kereskedelem-politikai szankciókat” léptessenek élet­be a szocialista országok el­len. Adenauer továbbá sürget­ni fogja a NATO újjászerve­zését és ezzel kapcsolatban a Stratuss által hirdetett „nukle­áris társasviszony" mielőbbi megvalósítását, vagyis azt, hogy az Egyesült Államok osz- sza meg szövetségeseivel az atomfegyverek feletti rendel­kezés jogát. Don Juan párbajra hív 1962. október 20-án és 21-én ŐSZI VÁSÁR HATVANBAN BŐSÉGES ÁRUVÁLASZTÉK! RUHÁZATI CIKKEK: Férfi- női és gyermekruhák, télikabá­tok, divatáruk, méteráruk, cipők és lakástextiliák. VASMÜSZAKI ÁRUK: Tűzhelyek, kályhák, rádiók, televíziók, lemezjátszók stb. Divat-, mosógép- és televízióbemutatók Eleiek és italok a vendéglátóipari sátrakban ALLAT- ÉS TERMENYVÄSÄR OKTOBER 21-ÉN A vásár látogatóit visszautazáskor 60%-os kedvezmény illeti 100 km-es körzetben. értekezletet hívott össze, s méltatlankodva magyarázta: „Mindenáron vissza kell kap­nom trónomat. Hát nem ér­tik — mást nem tudok csinál­ni ... ” Van, aki megpróbál beleil­leszkedni az adott helyzetbe, de közben szövi álmait. Mi­hály, a román uralkodó felcsa­pott repülőügynöknek s ha nem is ékesszólásával — köz­ismerten dadog —, de össze­köttetéseivel igyekszik eladni az amerikai repülőgépipar ter­mékeit. Egy ideig a hírhedt U—2-es cég, a Lockheed meg­bízásából is dolgozott. A bol­gár nép által elűzött Simeon „cár” madridiban lebzsel — Franco biztosít számára „ösz­töndíjat”. Henri de France, Párizs grófja, a francia trón önjelöltje tizenkettedik gyer­mekét várja. Igazolva á mon­dást — ha lúd, legyen kövér —, nemcsak a francia király­ság, hanem egyenesen á napó­leoni birodalom feltámasztá­sáról ábrándozik, s minden fiának egy-egy külön trónust szán. Bár mit lehessen tudni, a francia lapokban megjelen­tek olyan értesülések: a Nagy Károlynak keresztelt De Gaulle azzal akarja betetőzni személyi hatalmát, s monar­chikus törekvéseit, hogy Pá­rizs grófját tenné meg utód­jául ... Szánalmas komédia folyik a hamburgi törvényszéken, ahol két ősz hajú, eszel ős ne tűnő öregasszony azon csatá­zik, ki az igazi Romanov. Igen, nem tévedés: ki az orosz cári család „valódi” sarja. Marga Boodts azt állítja ma­gáról, hogy nem más, mint Olga nagyhercegnő, II. Miklós cár leánya. A kopott ruhás, nyolcvan esztendős Anna An­derson viszont magát akarja elismertetni Anasztázia nagy­hercegnőként. Egy /darabig az elmekórházak lakója volt, s a fehér falak között „megkoro­náztatta” magát... Száz már­kás h'.vi kegydíjat kap, de azt' a húszmilliós cári vagyont szeretné megkaparintani, ame­lyet Angliában a Bank of England kezel. Faruk, a volt egyiptomi uralkodó már meg­elégszik baráti kölcsönökkel is, amelyeket természetesen soha nem szándékozik vissza­fizetni, s amelynek hamar nyakára hág. a kártyaasztalok mellett. Sőt a Newsweek leg­utóbbi híradás szerint Faruk bejelentette: dolgozni fog. Az egyik római éjszakai mulató­helyen vállalt reklámfőnöki tisztséget... A legtevékenyebb ex„_ ek közé sorolható a 49 eszten­dős Habsburg Ottó. A nyugat­németországi Pöekinigben levő palotájában zarándokokat fo­gad, s kétféle névjegykártyá­ja van. Az egyiken szerény polgár — a másikon korona díszük, s kevésbé szerényen „Ausztria—Magvarország ki­rályának” (!) titulálja magát. Önmaga is el-elzarándokolgat: a 'nyáron például Csang Kaj- sek vendége volt Tajvan szi­getén. ellátogatott a dél-koreai és dél-vietnami fasiszta dikta­túrákba is — valamennyit egekig magasztalva. Van egy félig-meddig saját szervezete is, a CEDI (Centre Európáén de Documentation et d,In­formation) az európai doku­mentációs és információs köz­pont, amely a hidegháború legszélsőségesebb vonalát kö­veti. Még a baloldalisággal igazán nem illethető bécsi szociáldemokrata Arbeiter Zeitung is így ír a CEDI két legutóbbi összejöveteléről: „A madridi és a lichtensteini ta­nácskozás azoknak a konzer­vatív csoportoknak összeeskü­vése volt, amelyekre már-már a fasiszta jelző illik.” Ottó egyébként „Monarchia az atomkorszakban” című elő­adásában öt olyan országot jelölt meg, ahol a legsürgő­sebben vissza kell állítani a királyságot. Úgymint: Fran­ciaországot, Olaszországot, Ausztriát, Spanyolországot — és a Szovjetuniót... A nagy­ra törő programnak egyébként óriási hallgatósága volt, meg­hirdetésekor — beleértve Ottó titkárát, a hsbsburgokat pat­ronáló Süddeutsche Bank kép­viselőit és egyéb kísérőket — huszonhét hallgató volt jelen. Igen. a csekély s^ámú hall­gatók főként a családból ver­buválódnak, s féltő gonddal vigyáznak arra, hogy a család mentes legven a „közemberek’ kel” történő keveredéstől. Szövődnek a rokoni szálak: Si­meon unokaöccse lett Umberto olasz exkirálvnak, aki viszont a iu-soszláv Péter sógora. Ez utóbbi Mihály román exural­kodó rokona lett, aki unoka­öccse immár Zita ..császárnő­nek”, Félix luxemburgi nagy­hercegnek és a Bourbon— Parmai Xaviemek. Folytas­suk? ... Különös társaság. Egy fran­cia polgári lap „politikai di- ' naszauruszoknak” nevezte az „ex”-eket. a kihalt őslényeket sorakoztatta fel hasonlatul. Valóban, a világ áthaladt raj­tuk, s Don Juan párbajjal sem tudja kényszeríteni a tör­ténelmet, hogy komolyan ve­gyék őket..; Réti Ervin Rövi napihír adta tudtul> hogy Don Juan de Bourbon, a spanyol trónkövetelő, XIII. Alfonz király fia — párbajra hívta ki Francioli olasz film­rendezőt. A művész ugyanis történelmi filmet forgat, s a mese szerint Don .Juan egyik őse, a XV. században uralko­dott Ferdinand nápolyi király pofont kap egy asszonytól. A heveskedő trónkövetelő „ki­rályi becsületének védelmével” indokolta a párbajra szólítást, s a rendezőt ősei fennkölt em­lékébe való gázolással vádol­ta. A Cinecitta, a 'római film­város természetesen jót derült a történteken, a szatirikus la­poknak is hálás témát szolgál­tatott, s a párbajból semmi sem lett. Valamire mégis rá­világított: léteznek olyan ex- uralkodók, akiknek népeik már réged ajtót mutattak, de ők még mindig komolyan ve­szik — saját magukat..: Nemrégen hirdetés jelent meg az amerikai New York Post-ban: „Exkirály nevéhez és rangjához méltó foglalko­zást keres”. A hirdetés végén név helyett csupán jelige sze­repelt, nem volt azonban ne­héz kideríteni, hogy feladója II. Péter, a trónjától megfosz­tott jugoszláv exkirály. A csá­bító ajánlatra azonban mind­össze két válasz érkezett: a legnagyobb alabami . szálloda üzletvezetőnek hívta, egy ván­dorcirkusz pedig szerződést kínált neki, ha diszuniforipis- ban, koronával megjelenik a porondon. Nem kell semmit csinálnia, csak meghajtania magát — királyi méltóság­gal. A hoppon maradt exki­rály, miután visszautasította ezeket a javaslatokat, sajtó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents