Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-03 / 231. szám

1962. OKTOBER 3, SZERDA Lendületes kongresszusi verseny az üzemekben Textilesek versenye - Egymilliós megtakarítás - Több áru exportra Örvendetes jelentések érkez­nek üzemeinkből. A dolgozók folyamatosan teljesítik pár­tunk VIII. kongresszusa tisz­teletére tett vállalásaikat. Különös érdeklődéssel kísé­ri a vállalások teljesítését a szakszervezet, éppen ezért a textilipari dolgozók szakszer­vezetéhez fordultunk, ahol Bácsvány Gyuláné. a megyei bizottság titkára adott tájé­koztatót a textiles üzemek helyzetéről — A Budakalászi Textilművek dolgozói felajánlották, hogy 1962-ben a termelést 18 200 000 forint értékű áruval emelik — mondotta. — Az első hat hó­nap alapján ez meg is tör­tént. ban ugyanis a Budakalá­szi Textilművek dolgozói 11 034 000 forinttal emel­ték a termelést. Az azóta érkező újabb jelen­tések és egyéni tapasztalata­ink szerint kijelenthetem, hogy az év második felében is biz­tató a helyzet a Budakalászi Textilművekben. A kongresz- szusi felajánlások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a munka jobban és lelkesebben halad. Fejlődik a brigádmoz­galom is. az üzemben jelenleg 23 brigádban, 220-an szeretnék megszerezni a szocialista cí­met. — Mi a helyzet a többi gyár­ban? Pomázon a posztógyárban a dolgozók elhatározták, hogy a termelékenységet 366 000 fo­rinttal növelik, ebből az év el­ső hat hónapjában 224 000 fo­rintot teljesítettek is. Hason­lóan biztató a helyzet a Buda­kalászi Gyapjúszövőgyárban is. Általában teljesítik a vál­lalásokat a váci textiles üze­mekben is, a fonóban éppen- úgy, mint a bélésárugyárban. A Váci Kötöttárugyárban vi­szont gondot okoz a sok túl­óra, ez ellen küzdeni kell, mert ez ronthatja az üzem összteljesítményét. Kistarcsán akadályozta a felajánlások tel­jesítését hogy későn érkeztek a külföldi nyersanyagok. Az üzem azonban nagy­szerű új gépekkel rendel­kezik, s jelenleg már anyaghiány sincs, így tehát minden remény megvan arra, hogy az év vé­gére minden rendbejön a kis- tarcsai üzemben. A Mechanikai Művekben Ladnai Ferencnével, a vállalat versenyfelelősével beszélget­tünk. — Mi a legörvendetesebb jele a kongresszusi verseny­nek? — Egy mondatban foglal­hatnám össze — hangzott a válasz: — műszaki dolgozóink megértették a brigádmozga­lom jelentőségét. Kilenc brigád alakult. A szerszámkészítés műszaki brigádjának a felajánlása rendkívül jelentős. Felajánlot­ták, hogy új módszereket dol­goznak ki, amelyek egymillió forint megtaka­rítást jelentenek. Vállalásuk szerint tervüket december 3-ig kidolgozzák, míg a belőle származó haszon, vagyis az egymillió forint megtakarítás jövőre várható. A kongresszusi verseny ered­ményeként a TMK-ban száz­ezer forintot takarítottak meg az anyagok gazdaságosabb fel­használásával. Harcolunk a selejt ellen is. Időnként mu­tatkozik azonban sajnálatos emelkedés, mint ahogy szep­temberben is így történt. A je­lek azonban arra vallanak, hogy mindez csak átmeneti, s sikerül a selejtet az utolsó negyedévben jelentős mér­tékben csökkenteni. — És a küzdelem a balese­tek ellen? — Tavaly a SZOT és a Mi­nisztertanács vörös vándor- zászlaját éppen amiatt vesz­tettük el. mert sok volt nálunk a baleset. Idén azonban kielé­gítőbb a helyzet. — Milyen lesz a kongresz- szusi felajánlások „hajrája”? — November elsejétől kezd­ve nálunk az üzemben kong­resszusi hónap lesz, amelynek jellemzője, hogy egyes üzem­részeink arra törekednek, hogy a legfontosabb gyártási ha­táridők előrehozatalát vállal­ják — mondotta végül Ladnai Ferencné. A Pest megyei Az év első hat hónapja­A csúf üzlet Tisztelem a hagyományo­kat. Képes vagyak órákig gyönyörködni például egy szép épületben. Boldogtalan­nak érzem magamat, ha va­lami megzavarja önfeledt szemlélődésemet. A minap Szentendrén jár­tam. Tetszett a Görög Kan­csó kisvendéglő illatos krém­kávéja és kimondhatatlan nevű, ám finom főztje ízlett. Felmásztam a megbocsátható lokálpatriotizmus által hegy­nek tisztelt magaslaton strá- zsáló hétszáz éves templom­hoz. Turista-kedvemet még az sem lohasztotta, hogy szombat délben valamennyi ajtaját gondosan zárva ta­láltam. örömmel fedeztem fel a Görög utca sarkán strá- zsáló ..Görög-templom1’ ajta­ján a többnyelvű ismertetőt. (Még magasabbra hágott volna örömöm, ha nem kel­lett volna beérnem a ku­kucskálással. hanem belülről is alaposabban szétneziret- tem volna!) A Marx téren pedig már- már egy született szentend­rei büszkeségével tekintet­tem szét. ..Pompás — ujjong­tam —, ez aztán a hagyo­mánytisztelet ! Minden ház tatarozva, frissen festve, mintha csak a díszlettervező vázlata elevenednék meg!" Am csakhamar rádöbbentem, korai a gáttalan lelkesedés. A sarkon ugyanis kopott, napszítta portál vigyorgott felém, foghíjas felirattal. A szövetkezeti kereskedelem nagyobb dicsőségére benn az üzletben a küllemhez illő hangulat: eltaposott gyü­mölcs, rendetlenség, bűz. A cégjelzés zöldséget, gyümöl­csöt ígért. Odabenn kiadós ünnepi ebédet sejtető barom­fihad kárált. Legfeljebb egy- egy nyeivesebb menyecske hangja szárnyalta túl a hangzavart, amint a portéka mineműsége felől nyilvání­tott félreérthetetlen véle­ményt. Miután nemcsak a hagyo­mányokat. hanem kinek-ki- nek a véleményét is tiszte­letben tartom, okosabbnak láttam az asszonyok és az eladók amúgy is meddő vitá­jában megőriznem semleges­ségemet. A boltról azonban nem rejthetem vöké alá ész­revételeimet. Mindenekelőtt: csúf. Az­után: kopott. Továbbá: ren­detlen. Am lehet egy helyi­ség csúf, kopott rendetlensé­gével is kedves, megnyerő. Csakhogy ez az üzlet ellen­szenvesen csúf és feltűnően kopott. Stílustalan: mint íz­léstelen nyakkendő a remek szabású öltönyhöz, rontja az összképet. Erre bizonyára nem is gon­doltak a Szentendrei Föld­művesszövetkezet illetékesei. Az üzletet nem. csak a for­galmat látták. Ha most visz- szájára fordítják a dolgot és sürgősen szétnéznek, honnan lehetne mielőbb pénzt kerí­teni a bolt külső-belső rend- behozására, nem csalatkoz­nának a majdani forgalom­ban. Sem a bizonyára gyara­podó vevők számát illetően, sem az idegenforgalom szem­pontjából. Mert a szép kis té­ren hivalkodó csúf üzlet nemcsak a földművesszövet­kezet, hanem a város szégye­ne is. Gy. D. Kismaros, Nagymaros, Nógrádverőce másfél millió foriotot fordít jövőre vízműépítésre Legutóbbi ülésén a Szobi Járási Tanács végrehajtó bi­zottsága foglalkozott a já­rás tizenhét községének jö­vő évi községfejlesztési ter­vével. Ezek a tervek a kö­zelmúltban kidolgozott táv­lati terven alapulnak, de né­hány község szükségletéhez mérten, attól eltérve készí­tette el az 1963. évre a fej­lesztés költségvetését. Előbb­re hozták néhányan például a későbbre tervezett vízmű­építést. ' A tizenhét község község­fejlesztési alapjának jövő évi készpénzbevételét és kiadá­sát 3 792 180 forintban irá­nyozza elő. Ehhez azonban még hozzászámítják a 470 000 forint értékben várható tár­sadalmi munkát és a 67 ezer forint értékű helyi anyag felhasználósát. Több község jövőre az utób­bi évek beruházásaira fel­vett bankhitel visszafizeté­sére fordítja teljes bevételét vagy annak legalábbis nagy részét. Más községek. Ber- necebaráti. Perőcsény, Szob, Zebegény az alap bevételé­nek teljes összegét, vagy je­lentős részét később meg­építendő kultúrotthonuk költ­ségeire tartalékolják, Letkés pedig művelődési háza bő­vítésére. Ipolytölgyes és Kemence orvosi rendelőt épít, Nagy- börzsöny ugyanerre a célra 90 ezer forintot tartalékol. Nagymaros 559 ezer, Nóg­rádverőce 755 ezer. Kisma­ros 135 ezer forintot fordít vízműépítésre. A többi község járdát, ra­vatalozót épít, kutakat tisz­tít. felújítja kultúrotthonát, támogatja a sportot, a köz­ség kulturális intézményeit. TÖBB MINT 185 000 ÓVODÁS Az ország csaknem három­ezer óvodájában megkezdődött az új „tanév”. A tanácsi és az üzemi óvodákban a gyerekek száma az elmúlt évhez képest több mint 9000-rel növekedett, s meghaladja a 185 000-t. (MTI) Vegyi- és Kézműipari Vállalat dolgozóinak kongresszusi ver­senyéről Váradi László igazga­tó tájékoztatott. — Hogyan sikerült a har­madik negyedév tervének tel­jesítése? — 100,01 százalékra teljesí­tettük a tervet, tehát elégedet­tek lehetünk. Öröm számunk­ra az is, hogy mindezt a meg­engedettnél alacsonyabb lét­számmal értük el. Ami azon­ban figyelmeztető a jövőre nézve, csökkent ugyan az önkölt­ségünk, de ilyen szem­pontból még nem érjük el a kellő színvonalat. öröm számunkra az is, hogy két cikkünkkel díjat nyertünk a bőrdíszmű kiállításon. Kül­földön egyébként egyre in­kább érdeklődnek cikkeink iránt és valószínűleg 1963-ban az ideinél több cikket szállí­tunk külföldre, bőrdíszművet és magyar perzsaszőnyeget szállítunk külföldi vásárlóink­nak — mondotta Várádi László igazgató. (m. k.) KÉT VERSET kapott az Olvasók Fóruma, egy nyolcadik osztályos tanu­lótól, aki nem akarta magát megnevezni, csak annyit írt: F. Z. Vasad, II. külterület 103. szám. A verseket elolvastuk. Annyira nem jók, hogy közöl­jük, de arra jók, hogy íróju­kat megdicsérjük. Kedves F. Z., írj továbbra is sok verset, tanulj szorgalmasan — és né­hány év múlva küldd be né­hány versedet, s akkor már komoly véleményt mondunk. Jár-e betegségi segély? Egyik olvasónk elpanaszol- ja, hogy a férje még február­ban megbetegedett, hat hetet kórházban töltött Budapesten, s amikor hazaengedték, közöl­ték, hogy egy évig még nem dolgozhat. Olvasónkat különö­sen az bántja, hosy férje semmiféle támogatóst nem kapott a termelőszövetkezet­től, pedig férje már három éve dolgozik — és jól dolgozik — a tsz-ben. A fennálló rendelkezések ér­telmében az az ember, aki a AUTOSTOP Még ha személyesen nem is találkoztam volna az autó­stoppal kapcsolatos kérdések­kel, akkor is felfigyelnék azokra a cikkekre, elvi állás­foglalásokra, vitákra, amelyek gyakran napvilágot látnak nyomtatásban, vagy elhangza­nak ankétokon. De mondom, találkoztam vele személyesen is. Csalá­dunkban sok a húsz év kö­rüli fiatal. (Már amennyire négy gyerek soknak mondha­tó.) Unokatestvérek. És ha összekerülnek, beszélgetéseik napirendjén állandóan szere­pel az autóstop. Ez alapjá­ban véve érthető is, hiszen hárman egyetemisták, távol a szülői háztól. Ketten Budá­ját is kár vonatra költeni. Ami ugyancsak, nem utolsó szempont. Meg az autósok is kedvesek. Julika azt mondja, hogy még udvarolni sem igen szoktak. Amelyik megpróbál­kozik, ha megérti, hogy nin­csenek esélyei, abbahagyja. No, gondolom, ehhez már nem értek. Mi másiként udvarol­tunk. Azért nem voltam egé­szen nyugodt. Végül azonban meggyőztek a gyerekek érvei. Most már Pistával együtt, egy kicsit irigylem őket. Jómagam nem emlékezhetem ilyen kedves, színes úti élményekre. És tán abban is van valami igazság, hogy emberségre tanít az autóstop. A vezetőt arra, hogy segítsen, az utast meg, hogy tanulja megköszönni az emberséget. És úgy hiszem, ez sem utolsó dolog. Persze, ez is azoktól az emberektől függ, akik gyakorolják. De az élet minden dolgát mi tesszük széppé, vagy rontjuk eL Az autóstop is jó dolog, ha jól csináljuk. Cs. K. Cegléd tsz tagjaként már két eszten­dőt ledolgozott (rendesen és rendszeresen dolgozott két évig), két év letelte után be­tegségi segélyben részesülhet. A betegségi segély idejét — tehát azt. hogy fél évig vagy egy évig kapja-e a tag — min­den esetben — az említett ha­tárokon belül — a termelőszö­vetkezet alapszabálya határoz­za meg. A gyakorlat alapján általában naponta fél munka-1 egységet írnak jóvá a betegek­nek. A segélyt azonban csak huzamosabb ideig tartó beteg­ség (betegségek) esetén adják: a tsz a betegség kezdetétől számított harmincegyedik nap után kezdi csak meg a segély folyósítását. Ezek szerint levélírónk fér­je — mivel már három éve és jól dolgozik a termelőszövet­kezetben — az alapszabályban megállapított határidő idő­pontjáig “betegségi segélyben részesülhet. ORSZÁGJÁRÁS A túrái általános iskola ve­zetősége még rögtön az év elején nekilátott a tanulók második őszi kirándulása meg­szervezésének. Nagy volt az izgalom, mindenki kíváncsian várta, hová mennek, persze azt mindenki tudta, hogy szép lesz ez a kirándulás. Az előkészületek megtörtén­tek és október 5-én útnak in­dulnak a felső tagozatosok. Az ötödikesek Gyöhgyösre, a hatodikosok Miskolcra, a hete­dikesek Aggtelekre, a nyolca­dikosok Balassagyarmatra mennek. Gólya József Túra Panaszkodik az utas — és a MÁVAUT pesten tanulnak, a harmadik meg Debrecenben. Csupán a negyedik gyerek tanul itthon, De ő sem sokáig. Idén érett­ségizik és jövőre szeretne to­vább tanulni. Hogy melyik városba kerül az említett ket­tő közül, azt még ő sem tud­ja. No, de térjünk a tárgyra. Ez a negyedik gyerek, név szerint Pista, az unokatestvé­rek hétvégi beszélgetésein többnyire szomorkodik. Ami pedig a szomorkodást illeti, bizony, az indokoltnak lát­szik. Persze, a jóból is meg­árt a sok, hát még a szomor- kodásból. Pista meg jószeré­vel minden hét végén szo­morkodik. Ennek oka pedig, minden kétséget kizáróan: az autóstop. A többiek, hazaér­ve, minden alkalommal új útiélményekről adnak számot. Fekete és vajszínű bordó és kék, meg ki tudná sorolni a sok színt, amit az emlegetett autócsodák viselnek. Beszél- j nek kedves „maszekok”-ról és jóindulatú rendőrökről. Mert Géza legutóbb, egy RA rend­számú kocsival jött haza. Ügy szorítottak neki helyet az elv­társak, mikor megtudták, hogy hazafelé igyekvő egye­temista. Először idegenkedve fogad­tam a dolgot. Helyes az ilyes­mi? Miért kérjen az ember szívességet, ha nem feltétle­nül szükséges? És idegenek­től? Azután egyre inkább el­ismertem a gyerekek igazát. Mert bizony jólesik hét vé­gén hazajárni. Belekóstolni édesanya 'főztjébe. Mert le­gyen a menzán akármilyen finom is az ebéd, csak nem lehet azt az otthoni ízekhez hasonlítani. Meg az ösztöndí­Az utóbbi idő­ben igen sok baj van a Budapest— Perbál—Zsámbék vonalán közlekedő buszokkal — írják az ezen a vonalon utazó emberek. „Igen sok esetben előfordul, hogy nemcsak reggel, hanem délután is zsúfolt buszokkal utazunk. A MA- V AUT-nak köte­lessége lenne leg­alább elegendő ál­lóhellyel kielégí­teni a munkába utazó közönséget. Egy éve a Zsám- békról 4.15-kor induló járatra jó- szívűen két kocsit tfrrrijj: adtak — sajnos a két kocsi ismét egyre redukáló­dott. Sőt a leg­több esetben csalt kis kocsi indul, így már Perbáltól állnak az utasok és előfordul, hogy a telkiek fel sem férnek, csak a fél órával későbben érkező busszal jö­hetnek Pestre. Ideje volna, hogy a MÁVAUT vagy besegítő járatot, vagy legalább nagykocsit rend­szeresítsen a haj­nali 4.15-ös zsám­bék—pesti járat­hoz. Szeptember 21-ón délután háromnegyed hatkor a MÁ­VAUT Templom téri megálló­jánál a buszra várakoztam. Egy kilenchónapos kislányt akartam hazavinni Zsámb ok­ra. vissza a szüleihez. A busz nemsokára megérkezett. A gépkocsivezető, akivel már másnak is volt baja, amikor meglátott bennünket, lelassí­tott, aztán továbbhaladt. Jó volna, ha megvizsgálnák, mi­ért engedi meg magának az ilyesfajta rossz szórakozást a gépkocsivezető. Éliás Ferencné - Túra, Petőfi tér 7. ★ Kilencven, vagy 1.50 címmel a KPM Autóközlekedési Ve­zérigazgatósága már válaszolt a Pest megyei Hírlapban meg­jelent közleményre, amely kifogásolta, hogy Visegrádon a ka­lauz egy alkalommal kilencven fillér helyett 1.50-et számított fel. Mivel ez ügyben már intézkedést foganasítotíunk, az ügyet lezárhatjuk —, illetve mégsem, mert egy sajnálatos dologról is be kell számolnom. Arról ugyanis, hogy a legtöbb község­ben jól olvasható, védett helyre kifüggesztjük a menetrendi tá­jékoztatót, azonban — sajnos — még most is előfordul, hogy lelkiismeretlen egyének a közérdek figyelmen kívül hagyásá­val a kifüggesztett menetrendeket eltulajdonítják, illetve meg­rongálják. Szeretnénk, ha mindenkiben lenne annyi tisztesség, hogy ezeket a fontos menetrendi tájékoztatókat nem rongálná meg — valamennyi utas érdekében. „ Tóth Mihály a Budapesti MÁVAUT igazgatója Néhány dicsérő szót szeretnék írni. A múlt héten ugyan­is Nagykőrösön jár­tam, s betértem ebé­delni az fmsz nagy éttermébe. Alighogy leültem, az asztal­nál megjelent egy szőke, kedves, mo­solygós asszony; ét­lapot hozott, teríté­ket, majd figyelme- ■ sen végighallgatta az Kedves Olvasók Fóruma! ebédre vonatkozó kü­lönleges kívánságai­mat; elment, s per­ceken belül hozta a kívánt ételt. S nem­csak velem foglalko­zott ilyen gyorsan és gondosan, hanem az étteremben ülő vala­mennyi vendéggel is. Az ebéd jó volt, s jó hangulatban is fo­gyasztottam el, mert (mint az egyik ven­dég megszólításából megtudtam), Marika nem unott, \hepciás- kodó vendéglátóipari alkalmazott volt, ha­nem valóságos házi­asszony, igazi ven­déglátó Egy sokat utazó budapesti

Next

/
Thumbnails
Contents