Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-03 / 231. szám
1962. OKTOBER 3, SZERDA Lendületes kongresszusi verseny az üzemekben Textilesek versenye - Egymilliós megtakarítás - Több áru exportra Örvendetes jelentések érkeznek üzemeinkből. A dolgozók folyamatosan teljesítik pártunk VIII. kongresszusa tiszteletére tett vállalásaikat. Különös érdeklődéssel kíséri a vállalások teljesítését a szakszervezet, éppen ezért a textilipari dolgozók szakszervezetéhez fordultunk, ahol Bácsvány Gyuláné. a megyei bizottság titkára adott tájékoztatót a textiles üzemek helyzetéről — A Budakalászi Textilművek dolgozói felajánlották, hogy 1962-ben a termelést 18 200 000 forint értékű áruval emelik — mondotta. — Az első hat hónap alapján ez meg is történt. ban ugyanis a Budakalászi Textilművek dolgozói 11 034 000 forinttal emelték a termelést. Az azóta érkező újabb jelentések és egyéni tapasztalataink szerint kijelenthetem, hogy az év második felében is biztató a helyzet a Budakalászi Textilművekben. A kongresz- szusi felajánlások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a munka jobban és lelkesebben halad. Fejlődik a brigádmozgalom is. az üzemben jelenleg 23 brigádban, 220-an szeretnék megszerezni a szocialista címet. — Mi a helyzet a többi gyárban? Pomázon a posztógyárban a dolgozók elhatározták, hogy a termelékenységet 366 000 forinttal növelik, ebből az év első hat hónapjában 224 000 forintot teljesítettek is. Hasonlóan biztató a helyzet a Budakalászi Gyapjúszövőgyárban is. Általában teljesítik a vállalásokat a váci textiles üzemekben is, a fonóban éppen- úgy, mint a bélésárugyárban. A Váci Kötöttárugyárban viszont gondot okoz a sok túlóra, ez ellen küzdeni kell, mert ez ronthatja az üzem összteljesítményét. Kistarcsán akadályozta a felajánlások teljesítését hogy későn érkeztek a külföldi nyersanyagok. Az üzem azonban nagyszerű új gépekkel rendelkezik, s jelenleg már anyaghiány sincs, így tehát minden remény megvan arra, hogy az év végére minden rendbejön a kis- tarcsai üzemben. A Mechanikai Művekben Ladnai Ferencnével, a vállalat versenyfelelősével beszélgettünk. — Mi a legörvendetesebb jele a kongresszusi versenynek? — Egy mondatban foglalhatnám össze — hangzott a válasz: — műszaki dolgozóink megértették a brigádmozgalom jelentőségét. Kilenc brigád alakult. A szerszámkészítés műszaki brigádjának a felajánlása rendkívül jelentős. Felajánlották, hogy új módszereket dolgoznak ki, amelyek egymillió forint megtakarítást jelentenek. Vállalásuk szerint tervüket december 3-ig kidolgozzák, míg a belőle származó haszon, vagyis az egymillió forint megtakarítás jövőre várható. A kongresszusi verseny eredményeként a TMK-ban százezer forintot takarítottak meg az anyagok gazdaságosabb felhasználásával. Harcolunk a selejt ellen is. Időnként mutatkozik azonban sajnálatos emelkedés, mint ahogy szeptemberben is így történt. A jelek azonban arra vallanak, hogy mindez csak átmeneti, s sikerül a selejtet az utolsó negyedévben jelentős mértékben csökkenteni. — És a küzdelem a balesetek ellen? — Tavaly a SZOT és a Minisztertanács vörös vándor- zászlaját éppen amiatt vesztettük el. mert sok volt nálunk a baleset. Idén azonban kielégítőbb a helyzet. — Milyen lesz a kongresz- szusi felajánlások „hajrája”? — November elsejétől kezdve nálunk az üzemben kongresszusi hónap lesz, amelynek jellemzője, hogy egyes üzemrészeink arra törekednek, hogy a legfontosabb gyártási határidők előrehozatalát vállalják — mondotta végül Ladnai Ferencné. A Pest megyei Az év első hat hónapjaA csúf üzlet Tisztelem a hagyományokat. Képes vagyak órákig gyönyörködni például egy szép épületben. Boldogtalannak érzem magamat, ha valami megzavarja önfeledt szemlélődésemet. A minap Szentendrén jártam. Tetszett a Görög Kancsó kisvendéglő illatos krémkávéja és kimondhatatlan nevű, ám finom főztje ízlett. Felmásztam a megbocsátható lokálpatriotizmus által hegynek tisztelt magaslaton strá- zsáló hétszáz éves templomhoz. Turista-kedvemet még az sem lohasztotta, hogy szombat délben valamennyi ajtaját gondosan zárva találtam. örömmel fedeztem fel a Görög utca sarkán strá- zsáló ..Görög-templom1’ ajtaján a többnyelvű ismertetőt. (Még magasabbra hágott volna örömöm, ha nem kellett volna beérnem a kukucskálással. hanem belülről is alaposabban szétneziret- tem volna!) A Marx téren pedig már- már egy született szentendrei büszkeségével tekintettem szét. ..Pompás — ujjongtam —, ez aztán a hagyománytisztelet ! Minden ház tatarozva, frissen festve, mintha csak a díszlettervező vázlata elevenednék meg!" Am csakhamar rádöbbentem, korai a gáttalan lelkesedés. A sarkon ugyanis kopott, napszítta portál vigyorgott felém, foghíjas felirattal. A szövetkezeti kereskedelem nagyobb dicsőségére benn az üzletben a küllemhez illő hangulat: eltaposott gyümölcs, rendetlenség, bűz. A cégjelzés zöldséget, gyümölcsöt ígért. Odabenn kiadós ünnepi ebédet sejtető baromfihad kárált. Legfeljebb egy- egy nyeivesebb menyecske hangja szárnyalta túl a hangzavart, amint a portéka mineműsége felől nyilvánított félreérthetetlen véleményt. Miután nemcsak a hagyományokat. hanem kinek-ki- nek a véleményét is tiszteletben tartom, okosabbnak láttam az asszonyok és az eladók amúgy is meddő vitájában megőriznem semlegességemet. A boltról azonban nem rejthetem vöké alá észrevételeimet. Mindenekelőtt: csúf. Azután: kopott. Továbbá: rendetlen. Am lehet egy helyiség csúf, kopott rendetlenségével is kedves, megnyerő. Csakhogy ez az üzlet ellenszenvesen csúf és feltűnően kopott. Stílustalan: mint ízléstelen nyakkendő a remek szabású öltönyhöz, rontja az összképet. Erre bizonyára nem is gondoltak a Szentendrei Földművesszövetkezet illetékesei. Az üzletet nem. csak a forgalmat látták. Ha most visz- szájára fordítják a dolgot és sürgősen szétnéznek, honnan lehetne mielőbb pénzt keríteni a bolt külső-belső rend- behozására, nem csalatkoznának a majdani forgalomban. Sem a bizonyára gyarapodó vevők számát illetően, sem az idegenforgalom szempontjából. Mert a szép kis téren hivalkodó csúf üzlet nemcsak a földművesszövetkezet, hanem a város szégyene is. Gy. D. Kismaros, Nagymaros, Nógrádverőce másfél millió foriotot fordít jövőre vízműépítésre Legutóbbi ülésén a Szobi Járási Tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott a járás tizenhét községének jövő évi községfejlesztési tervével. Ezek a tervek a közelmúltban kidolgozott távlati terven alapulnak, de néhány község szükségletéhez mérten, attól eltérve készítette el az 1963. évre a fejlesztés költségvetését. Előbbre hozták néhányan például a későbbre tervezett vízműépítést. ' A tizenhét község községfejlesztési alapjának jövő évi készpénzbevételét és kiadását 3 792 180 forintban irányozza elő. Ehhez azonban még hozzászámítják a 470 000 forint értékben várható társadalmi munkát és a 67 ezer forint értékű helyi anyag felhasználósát. Több község jövőre az utóbbi évek beruházásaira felvett bankhitel visszafizetésére fordítja teljes bevételét vagy annak legalábbis nagy részét. Más községek. Ber- necebaráti. Perőcsény, Szob, Zebegény az alap bevételének teljes összegét, vagy jelentős részét később megépítendő kultúrotthonuk költségeire tartalékolják, Letkés pedig művelődési háza bővítésére. Ipolytölgyes és Kemence orvosi rendelőt épít, Nagy- börzsöny ugyanerre a célra 90 ezer forintot tartalékol. Nagymaros 559 ezer, Nógrádverőce 755 ezer. Kismaros 135 ezer forintot fordít vízműépítésre. A többi község járdát, ravatalozót épít, kutakat tisztít. felújítja kultúrotthonát, támogatja a sportot, a község kulturális intézményeit. TÖBB MINT 185 000 ÓVODÁS Az ország csaknem háromezer óvodájában megkezdődött az új „tanév”. A tanácsi és az üzemi óvodákban a gyerekek száma az elmúlt évhez képest több mint 9000-rel növekedett, s meghaladja a 185 000-t. (MTI) Vegyi- és Kézműipari Vállalat dolgozóinak kongresszusi versenyéről Váradi László igazgató tájékoztatott. — Hogyan sikerült a harmadik negyedév tervének teljesítése? — 100,01 százalékra teljesítettük a tervet, tehát elégedettek lehetünk. Öröm számunkra az is, hogy mindezt a megengedettnél alacsonyabb létszámmal értük el. Ami azonban figyelmeztető a jövőre nézve, csökkent ugyan az önköltségünk, de ilyen szempontból még nem érjük el a kellő színvonalat. öröm számunkra az is, hogy két cikkünkkel díjat nyertünk a bőrdíszmű kiállításon. Külföldön egyébként egyre inkább érdeklődnek cikkeink iránt és valószínűleg 1963-ban az ideinél több cikket szállítunk külföldre, bőrdíszművet és magyar perzsaszőnyeget szállítunk külföldi vásárlóinknak — mondotta Várádi László igazgató. (m. k.) KÉT VERSET kapott az Olvasók Fóruma, egy nyolcadik osztályos tanulótól, aki nem akarta magát megnevezni, csak annyit írt: F. Z. Vasad, II. külterület 103. szám. A verseket elolvastuk. Annyira nem jók, hogy közöljük, de arra jók, hogy írójukat megdicsérjük. Kedves F. Z., írj továbbra is sok verset, tanulj szorgalmasan — és néhány év múlva küldd be néhány versedet, s akkor már komoly véleményt mondunk. Jár-e betegségi segély? Egyik olvasónk elpanaszol- ja, hogy a férje még februárban megbetegedett, hat hetet kórházban töltött Budapesten, s amikor hazaengedték, közölték, hogy egy évig még nem dolgozhat. Olvasónkat különösen az bántja, hosy férje semmiféle támogatóst nem kapott a termelőszövetkezettől, pedig férje már három éve dolgozik — és jól dolgozik — a tsz-ben. A fennálló rendelkezések értelmében az az ember, aki a AUTOSTOP Még ha személyesen nem is találkoztam volna az autóstoppal kapcsolatos kérdésekkel, akkor is felfigyelnék azokra a cikkekre, elvi állásfoglalásokra, vitákra, amelyek gyakran napvilágot látnak nyomtatásban, vagy elhangzanak ankétokon. De mondom, találkoztam vele személyesen is. Családunkban sok a húsz év körüli fiatal. (Már amennyire négy gyerek soknak mondható.) Unokatestvérek. És ha összekerülnek, beszélgetéseik napirendjén állandóan szerepel az autóstop. Ez alapjában véve érthető is, hiszen hárman egyetemisták, távol a szülői háztól. Ketten Budáját is kár vonatra költeni. Ami ugyancsak, nem utolsó szempont. Meg az autósok is kedvesek. Julika azt mondja, hogy még udvarolni sem igen szoktak. Amelyik megpróbálkozik, ha megérti, hogy nincsenek esélyei, abbahagyja. No, gondolom, ehhez már nem értek. Mi másiként udvaroltunk. Azért nem voltam egészen nyugodt. Végül azonban meggyőztek a gyerekek érvei. Most már Pistával együtt, egy kicsit irigylem őket. Jómagam nem emlékezhetem ilyen kedves, színes úti élményekre. És tán abban is van valami igazság, hogy emberségre tanít az autóstop. A vezetőt arra, hogy segítsen, az utast meg, hogy tanulja megköszönni az emberséget. És úgy hiszem, ez sem utolsó dolog. Persze, ez is azoktól az emberektől függ, akik gyakorolják. De az élet minden dolgát mi tesszük széppé, vagy rontjuk eL Az autóstop is jó dolog, ha jól csináljuk. Cs. K. Cegléd tsz tagjaként már két esztendőt ledolgozott (rendesen és rendszeresen dolgozott két évig), két év letelte után betegségi segélyben részesülhet. A betegségi segély idejét — tehát azt. hogy fél évig vagy egy évig kapja-e a tag — minden esetben — az említett határokon belül — a termelőszövetkezet alapszabálya határozza meg. A gyakorlat alapján általában naponta fél munka-1 egységet írnak jóvá a betegeknek. A segélyt azonban csak huzamosabb ideig tartó betegség (betegségek) esetén adják: a tsz a betegség kezdetétől számított harmincegyedik nap után kezdi csak meg a segély folyósítását. Ezek szerint levélírónk férje — mivel már három éve és jól dolgozik a termelőszövetkezetben — az alapszabályban megállapított határidő időpontjáig “betegségi segélyben részesülhet. ORSZÁGJÁRÁS A túrái általános iskola vezetősége még rögtön az év elején nekilátott a tanulók második őszi kirándulása megszervezésének. Nagy volt az izgalom, mindenki kíváncsian várta, hová mennek, persze azt mindenki tudta, hogy szép lesz ez a kirándulás. Az előkészületek megtörténtek és október 5-én útnak indulnak a felső tagozatosok. Az ötödikesek Gyöhgyösre, a hatodikosok Miskolcra, a hetedikesek Aggtelekre, a nyolcadikosok Balassagyarmatra mennek. Gólya József Túra Panaszkodik az utas — és a MÁVAUT pesten tanulnak, a harmadik meg Debrecenben. Csupán a negyedik gyerek tanul itthon, De ő sem sokáig. Idén érettségizik és jövőre szeretne tovább tanulni. Hogy melyik városba kerül az említett kettő közül, azt még ő sem tudja. No, de térjünk a tárgyra. Ez a negyedik gyerek, név szerint Pista, az unokatestvérek hétvégi beszélgetésein többnyire szomorkodik. Ami pedig a szomorkodást illeti, bizony, az indokoltnak látszik. Persze, a jóból is megárt a sok, hát még a szomor- kodásból. Pista meg jószerével minden hét végén szomorkodik. Ennek oka pedig, minden kétséget kizáróan: az autóstop. A többiek, hazaérve, minden alkalommal új útiélményekről adnak számot. Fekete és vajszínű bordó és kék, meg ki tudná sorolni a sok színt, amit az emlegetett autócsodák viselnek. Beszél- j nek kedves „maszekok”-ról és jóindulatú rendőrökről. Mert Géza legutóbb, egy RA rendszámú kocsival jött haza. Ügy szorítottak neki helyet az elvtársak, mikor megtudták, hogy hazafelé igyekvő egyetemista. Először idegenkedve fogadtam a dolgot. Helyes az ilyesmi? Miért kérjen az ember szívességet, ha nem feltétlenül szükséges? És idegenektől? Azután egyre inkább elismertem a gyerekek igazát. Mert bizony jólesik hét végén hazajárni. Belekóstolni édesanya 'főztjébe. Mert legyen a menzán akármilyen finom is az ebéd, csak nem lehet azt az otthoni ízekhez hasonlítani. Meg az ösztöndíAz utóbbi időben igen sok baj van a Budapest— Perbál—Zsámbék vonalán közlekedő buszokkal — írják az ezen a vonalon utazó emberek. „Igen sok esetben előfordul, hogy nemcsak reggel, hanem délután is zsúfolt buszokkal utazunk. A MA- V AUT-nak kötelessége lenne legalább elegendő állóhellyel kielégíteni a munkába utazó közönséget. Egy éve a Zsám- békról 4.15-kor induló járatra jó- szívűen két kocsit tfrrrijj: adtak — sajnos a két kocsi ismét egyre redukálódott. Sőt a legtöbb esetben csalt kis kocsi indul, így már Perbáltól állnak az utasok és előfordul, hogy a telkiek fel sem férnek, csak a fél órával későbben érkező busszal jöhetnek Pestre. Ideje volna, hogy a MÁVAUT vagy besegítő járatot, vagy legalább nagykocsit rendszeresítsen a hajnali 4.15-ös zsámbék—pesti járathoz. Szeptember 21-ón délután háromnegyed hatkor a MÁVAUT Templom téri megállójánál a buszra várakoztam. Egy kilenchónapos kislányt akartam hazavinni Zsámb okra. vissza a szüleihez. A busz nemsokára megérkezett. A gépkocsivezető, akivel már másnak is volt baja, amikor meglátott bennünket, lelassított, aztán továbbhaladt. Jó volna, ha megvizsgálnák, miért engedi meg magának az ilyesfajta rossz szórakozást a gépkocsivezető. Éliás Ferencné - Túra, Petőfi tér 7. ★ Kilencven, vagy 1.50 címmel a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatósága már válaszolt a Pest megyei Hírlapban megjelent közleményre, amely kifogásolta, hogy Visegrádon a kalauz egy alkalommal kilencven fillér helyett 1.50-et számított fel. Mivel ez ügyben már intézkedést foganasítotíunk, az ügyet lezárhatjuk —, illetve mégsem, mert egy sajnálatos dologról is be kell számolnom. Arról ugyanis, hogy a legtöbb községben jól olvasható, védett helyre kifüggesztjük a menetrendi tájékoztatót, azonban — sajnos — még most is előfordul, hogy lelkiismeretlen egyének a közérdek figyelmen kívül hagyásával a kifüggesztett menetrendeket eltulajdonítják, illetve megrongálják. Szeretnénk, ha mindenkiben lenne annyi tisztesség, hogy ezeket a fontos menetrendi tájékoztatókat nem rongálná meg — valamennyi utas érdekében. „ Tóth Mihály a Budapesti MÁVAUT igazgatója Néhány dicsérő szót szeretnék írni. A múlt héten ugyanis Nagykőrösön jártam, s betértem ebédelni az fmsz nagy éttermébe. Alighogy leültem, az asztalnál megjelent egy szőke, kedves, mosolygós asszony; étlapot hozott, terítéket, majd figyelme- ■ sen végighallgatta az Kedves Olvasók Fóruma! ebédre vonatkozó különleges kívánságaimat; elment, s perceken belül hozta a kívánt ételt. S nemcsak velem foglalkozott ilyen gyorsan és gondosan, hanem az étteremben ülő valamennyi vendéggel is. Az ebéd jó volt, s jó hangulatban is fogyasztottam el, mert (mint az egyik vendég megszólításából megtudtam), Marika nem unott, \hepciás- kodó vendéglátóipari alkalmazott volt, hanem valóságos háziasszony, igazi vendéglátó Egy sokat utazó budapesti
