Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-08 / 210. szám
1962. SZEPTEMBER 8, SZOMBAT ""cMívItm 3 Óvja mindenki a közöst! Felelősségre vonják az állatnyilvántartások hanyag kezelőit Pontatlan a súly a fuvarozásoknál - Az állami házak karbantartásához társadalmi ellenőrzés szükséges A Pest megyei NEB ülése „A párttag kötelessége, hogy . . . harcoljon a szocialista társadalom felépítéséért, mutasson példát a munkában. Legyen élharcosa mindannak, ami új és halad ó* tökéletesítse szaktudását, védje és gyarapítsa a szocialista tulajdont.” Nem véletlen, hogy éppen ezt a pontját idézzük az új Szervezeti Szabályzat tervezetének, hangsúlyozva a szocialista tulajdon védelmét. Nem véletlen, mert erről esett legtöbb szó a kókai Kossuth Termelőszövetkezet kommunistáinak fcüldöttválasztó taggyűlésén. Mint ismeretes, a Népszabadság mezőgazdasági rovata elhatározta: egy éven keresztül figyelemmel kíséri, bírálattal, és tanácsokkal segíti egy gyenge szövetkezet talpraál- lását. A választás a kókai Kossuthra esett, mint az ország egyik leggyengébb termelőszövetkezetére. A vezetés szakszerűtlensége, a tagság és a vezetőség közötti kölcsönös bizalmatlanság, a rossz munkaszervezés, az anyagi ösztönzés hiánya s a laza munkafegyelem nehéz helyzetet teremtett ebben a hatezer holdas szövetkezetben. Az elmúlt gazdasági évet több mint kétmillió forintos mérleghiánnyal zárták. A tervezett 27 forint helyett csupán 11 forint 30 fillér futott egy munkaegységre. Az egy főre jutó munkaegységátlag még a kétszázat sem érte el. Mindezekért egyformán terhelte a felelősség az akkori vezetőséget, a tagságot és a pártszervezetet. A pártszervezet vagy nem vette észre a súlyos hibákat, vagy szépíteni igyekezett azokat. A* pártvezetőség lebecsülte a pártonkívü- lieket, sőt, megpróbált éket verni a régi és az új tagok közé. Az erélytelen vezetés és az eluralkodott elvtelenség végül oda vezetett, hogy mindenki azt csinálta a szövetkezetben, amit akart. Ha jót akart — sokan voltak ilyenek is —, dolgozott. Ha el akart valaki vinni valamit — sajnos, ezek sem voltak kevesen —, vihette. Büntetlenül. Egy év alatt több mint 150 embert kaptak rajta a közös dézsmálásán, de egyet sem vontak felelősségre! így esett, hogy mire a kukoricatörésre került volna sor az ősszel, jóformán nem volt mit betakarítani... A járási pártbizottság — ha megkésve is —, ez év tavaszán különböző intézkedéseket tett a helyzet megjavítására. A tsz gyakorlott fő- agronómust és kiválóan képzett főkönyvelőt kapott. Az „erősebb segíti a gyengébbet” elve alapján Vaszil László, a szentlőrinckátai Űj Világ Tsz elnöke átvette a Kossuth vezetését.' A közgyűlés dolgos, köztiszteletben álló parasztemberekkel váltotta fel a régi, közönyös vezetőségi tagokat. Végül — mintegy három hónappal ezelőtt — új titkár került a tsz-pártszerve- zet élére, Laczkó Ferenc tanácselnök személyében. A vezetés megerősítése, a sokoldalú segítség nem maradt hatástalan: ez a megye- szerte rossz példaként emlegetett szövetkezet napról napra több eredménnyel dicsekedhet. Gyökeresen megváltozott a munkaszervezés: megszüntették a nehezen irányítható. lazán ellenőrzött üzemegységeket, a tagságot brigádokba szervezték, s a brigádok munkáját szigorúan számonkérik. Tavaly „elfelejtették”, az idén családi művelésre osztották ki a kapásokat is. Rendezték az elmaradt földjáradékokat, s. a bevitt felszerelésért járó jogos Az É.M. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat Bp XXI. kér Kiss János altábornagy utca 19. azonnali belépésre felvesz festő és mázoló, •űz vezetékszerelő, központifűtésszerelő és bádogos szakmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges. követeléseket. Az új vezetőség azonnal felismerte az anyagi ösztönzés fontosságát: a családi művelésre kiosztott kukorica és burgonya után a tagok a termés húsz százalékát és holdanként tíz munkaegységet kapnak. A kertészeti növényeket százalékos alapon művelik. Rendet teremtettek a könyvelés áttekinthetetlen dzsungelében, megvalósították a bizonylati fegyelmet. Felülvizsgálták a háztáji földeket, felszámolták a visszaéléseket, s közgyűlési határozatban kimondták: csak az kaphat egy hold háztájit, aki legalább 180 munkaegységet vállalt az idei évre., Az átgondolt munkaszervezés s a szakszerű irányítás nyomán jelentősen megjavult a munkafegyelem. Már nem kellett reggelenként az emberekért szaladgálni, a tagok szívesen dolgoztak, mert látták az eredményéti: az utóbbi hónapokiban rendszeresen előleget is kaptak. Igaz, egyelőre 9 forintot egy munkaegységre, de ez is nagy szó ott, ahol ennyi sem volt! A nyár elején olyan volt a kókai határ, mint egy gondosan megművelt kert. S a föld meghálálta a gondoskodást. Az újburgonyaterület feléről annyi termést takarítottak be, mint amennyit az egészről várták, s a tervezett 242 000 forint helyett augusztus közepéig 411000 forintos bevételre tettek szert. Uborkából 520 000 forintra számítottak, s bevételük már meghaladja a hétszázezer forintot. Paradicsomból nyolcvan mázsás termést vártak holdanként — száz mázsa lett belőle. Tavalyi mérleghiányukban nagy szerepet játszott az állat- tenyésztés. Nem is csoda: egy- egy kocától csupán két malacot neveltek fel. Az idén nyolcat választottak le! Egy tehen napi’tejhozáma mindössze 3 liter Volt. Jelenleg több mint tíz liter. Az egész járásban elsőnek fejezték be az aratást. Pedig az 1817 holdnyi gabonából nyolcszázat kézzel arattak! Tervüket teljesítették, sőt, árpából és rozsból a tervezettnél egy mázsával többet takarítottak be holdanként. Az eredmények s ■— nem utolsó sorban — a beváltott Ígéretek láttán megjavult a hangulat. A tagság bizakodó, már nemigen akad, aki kétségbe vonná, hogy meglesz az egy munkaegységre tervezett 22 forint. Sőt, azt js tudják, ha jól dolgoznak, még több is lesz! Változás van a pártszervezet életében is. Csakhogy — emberekről, elvi tévedésekről, szektás hibákról lévén szó — ez a változás természetesen lassúbb, mint a gazdasági munkában. Lassúbb és nem mentes a megtorpanásoktól sem —, mégis jelentős. Legfontosabb változás — ami az eredményekben is érezteti hatását — a gazdasági és a pártvezetés gyümölcsöző szoros együttműködése. A kó- kaiak ezt különösen nagyra értékelik, mert azelőtt ilyen nem volt. De nem voltak párt- csoportok sem, ma pedig már meg sem tudnának lenni agi- tációs-felvilágosító munkájuk segítségük nélkül. Nem is olyan régen még a pártszervezet lépten-nyomon éreztette bizalmatlanságát a pártonkí- vüliekkel szemben. Most — leghűségesebb segítőtársai a pártonkívüli aktivisták népes hálózata. Meghívják őket a taggyűlésekre, megosztják velük a gondokat s a feladatokat. Hol van hát mégis a párt- szervezet munkájában hiba, megtorpanás? A kommunisták nevelésében, a párttagok egy részének gondolkodásában, erkölcsi felfogásában. Vissza kell térnünk a már említett nagy problémára, a szocialista tulajdon védelmére. Ez az, amiben gyorsabb javulásra, változásra van szükség. Félreértés ne essék: van javulás tavaly óta, nem is jelentéktelen. A közös vagyon nem Csáki szalmája többé, akit lopáson, herdáláson kapnák^ megbüntetik. Mint azt a huszonnégy embert, akiket jórészt a vezetőségi tagpk lepleztek le. De — és itt van a probléma — a vezetőségi tagok nem jutnak el mindenhová, nem látnak mindent, ami a hatezer holdas gazdaságban történik. Márpedig amit nem látnak, arról nem igen szereznek tudomást. Hogy miért? Mert azok, akiknek élen kellene járniuk a társadalmi tulajdon védelmében, a kommunisták jó része megengedhetetlen közönynyel, megalkuvással siklik át a közös dézsmálása felett. Sok párttag még mindig azt az álláspontot vallja, hogy „nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját”. így tanulták a régi vezetőségtől, s ma is így gondolkodnak. A múlt havi taggyűlésen megtörtént, hogy Vaszil László elnök, • a kommunisták segítségét kérve a herdálok leleplezéséhez, ilyen választ kapott: „Fogja meg a tolvajokat a vezetőség!” Mintha a tagságnak semmi köze nem lenne a társadalmi tulajdonhoz: a sajátjához! A küldöttválasztó közgyűlés egyik felszólalója pedig valósággal felmentette a vagyon herdá- lóit mondván: „Ma már nincsenek súlyos, nagyértékű lopások. Az pedig, ha valaki egy kis paradicsomot, egy-két szatyor paprikát elvisz, nem teszi tönkre a szövetkezetét”. Ha valaki... És ha mindenki így tenne? Ha hétszáz ember vinne haza egy-két szatyor paprikát? Miért ne, hiszen amit elnézünk az egynek, azt a másiknak is szabad! A munkában való példa- mutatás és a közös vagyon védelme minden párttagnak kötelessége. A kókai kommunistáknak is. Olyan kötelesség, amit nemcsak a Szervezeti Szabályzat diktál, hanem az élet, a saját érdekük is! — VÉGE A RÉGI szép időiknek — sóhajtott nagyot vendéglátó házigazdám, Mészáros József valkói erdész. — Mert hogyan volt még hathét évvel ezelőtt? Csak kimentem az erdőre jókor hajnalban, aztán leálltam hallgatni, hol recseg a fa. A fülem jó, akárcsak az őzé, hangtalanul járok, mint a vadmacska. Odalopóztam, kiszóltam a sűrűből: várjon már egy szóra, lenne kis eligazí- tanivalónk. — Erre a fatolvajban megdermedt a lélek s kedve sem volt elfutni. Annál inkább is, mert rendszerint asszonynép volt. Régi hagyomány ez falun. Tudták, asszonnyal szemben mégis enyhébb hang járja. Akkor odamentem és így szóltam: mondja néne, érdemes ezért a kis háti fáért lopni? Álljon be hozzám, any- nyi fát vehet fillérekért, amennyit akar. Még a ráva- lót is megkeresheti. Végül mindig egyezséget kötöttünk s egy taggal szaporodott a „tolvajbrigádom”. De ennek már vége. Most itt állok, munkaerőgonddal gyürkőzve. — Mindez izgalmas, de mondja csak közérthetőbben, kicsoda, micsoda brigád ez? — Hangsúlyozom, volt brigád csak. A mi erdőnk alja Bag felé nyúlik ki, onnan a legkönnyebb megközelíteni. Jött ek az asszonyok egy- egy hátikosár fáért. Amikor elfogtam őket, kikötöttem, nem lesz baj belőle, ha dolgozik az erdészet csemetekertjében. Aki huszonöt napot letöltött, vásárolhat egy űrméter botfát, hatvanhárom forint negyvenöt fillérért. Ez olyan kisebb kocsirakomány három-ötcen- tis vastagságú suhángfa, kitesz négy-öt mázsát a súlya. A napszám harmincöt forint. — Fénykorában hány tagú volt a brigád? — ÖSSZESEN HÜSZ-HUSZONÖTEN voltak, Kijártak Pénteki ülésén a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság több, a közelmúltban befejezett nagyfontosságú vizsgálatról készült összefoglaló jelentést vitatott meg. Elsőnek a vasúti és közúti fuvarozásban szállításra kerülő áruk mennyiségének és minőségének védelme érdekében tartott vizsgálatról készült jelentést tárgyalta. A vizsgálat megállapítása szerint a ténylegesen berakott súly ritkán egyezik meg a súlybevallással feladott vagonok esetében a bevallott súllyal, amiből nemcsak sok reklamáció, de tetemes kár is keletkezik. A MÁV állomásokon végzett utánmérlegeléskor Délegyháza állomáson például négy- százhárom vagonnál a bevallott 8 916 000 kilogrammal szemben 9 307 000 kg súlynyi rakományt találtak, bár 142 vagonban kevesebb volt a küldemény súlya. Ezen az állomáson a súlymegállapítást köbözéssel végzik és egy köbméter sódert 14 mázsának- vesznek. Monoron a Kefegyár vagonküldeményeit saját szekérhídmérlegén mérlegeli. Nagykátán szintén előmérlegelik a szállítmányokat. Utánmérlegelési kérelemnek azonban üzemi nehézségekre hivatkozva a vasút nem tesz eleget. Az állomáson elavult, régi hídmérleg van, a tolató mozdony pedig csak félórát tartózkodik, úgyhogy a feladók legtöbbször kézi erővel kénytelenek a megrakott vaa csemetéskertbe ültetni, ritkítani, gyomtalanítani. Mert a kis facsemete legalább olyan kényes, mint az ember gyereke. Ügy megkívánja a gondozást, ápolást, hogy csak még! Örült a szívem, mert volt elég munkáskéz, meg büntetés nélkül leszoktattam az embereket a tilosban járásról. Aki eljött közénk, az ottmaradt. Először csak a becsületszó, később a kevés, de biztos kereset, meg az összeszokott társaság fogta ott. — És most talán összevesztek az asszonyok? — Rosszabb annál, — jól megy a soruk. Egymás után jelentették ki az utóbbi időben; Józsi bátyám, jövőre már ne számítson rám. Benn dolgozik az uram a tsz-ben, jobban jövünk ki, ha én is besegítek. Az első, az ötödik és a hatodik békekölcsön 1962. második félévi sorsolását szeptember 9-én és 10-én rendezi az Országos Takarék- pénztár. A húzásokat Budapesten, a Magyar Beruházási Bank művelődési termében tartják. Vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel az Első Békekölcsön húzását bonyolítják le, amelyen 101000 kötvényre 19,7 'millió forint jut. Hétfőn délután három órakor kezdődik a sorsolás. Az ötödik Békekölcsönből 140 000 kötvényre 32,6 millió forint, a gont a hídmérlegre tolni. Szobán a kőbánya szállítmányai súlyát becsléssel állapítják meg, bár 50 tonnás hídmérleggel rendelkezik. Az állomástól azután hivatalos mérlegelést kér, noha felesleges lenne a vasúti mérleg igény- bevétele. Az áruk csomagolása és berakása nem minden esetben történik megfele- ' löen. Előfordul, hogy a vasút rakodásra alkalmatlan vagonokat bocsát rendelkezésre. Délegyházán volt rá példa, hogy az ilyent a fuvarozók nem fogadták el. Monoron a Kertimag Vállalat és a Kefegyár igényét a vasút kielégíti. Nagykátán is rendben találták a vagonok állapotát, viszont a MÉK gyakran kap olyan kocsit, amelyben előzőleg cserép, vagy műtrágya érkezett és amit saját dolgozóinak kellett kimosniuk. Megvizsgálták a vagonok önsúlyát is és úgy Vácott, mint Szo- bon néhány esetben eltérést találtak. Tekintve, hogy a kocsiforduló elég gyors, egy helytelen önsúlyú kocsi komoly súlydifferenciákat okozhat. A csomagolási előírásokat a fuvaroztatók nem mindig tartják be, a vasút pedig nem ellenőrzi a csomagolást. A közúton végzett gépkocsiszállítás ellenőrzését a szentendrei és a váci járási NEB végezte. Szentendrei közutakon kilenc esetből ötben többnet, azzal könnyebb a telet kihúzni. Hát ezért van, hogy alig egy páran maradtak. — Utánpótlás? — Kiszáradt kérem, akár az idei föld. Jó múltkoriéban éppen erre gondoltam, kapáltaim kellene a csemetést, de nincs kivel. Bandukolok a vágásban, amikor recseg a sűrű. Mondom magamnak, Jóska, itt a tolvaj, fogd meg, lesz már segítő. Kinek csíptem el a gallérját? Tíz év körüli suttyó legénykének Valkóról. — Tetszik tudni, — siránkozott — olyan sokat mesélték az öregek, hogyan szereztek régebben az erdőről fát, hogy én is meg akartam próbálni. — ÍGY VAN EZ ma már. Efféle kocatolvaj akad csak hurokra. Nem is tudom, mi lesz az én régi, híres „tolvajbrigádommal”. .: Hiába, nehéz időket élünk... Komáromi Magda Hatodik Békekölcsönből pedig 170 000 kötvényre 48,6 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában. A három húzáson a százezer forintos főnyereményeken kívül összesen harminckét 50 000 forintos, harmincnégy 25 000 forintos, valamint kétszázhatvanegy 10 000 és 5000 forintos nyereményt sorsolnak ki. A kétnapos húzáson tehát összesen 411000 kötvényre 100,9 millió forintot fizet visz- sza államunk nyeremény és törlesztés formájában. (MTI) letet, négyben hiányt észleltek. A váci vizsgálat tizenhét mérlegelést végzett, ebből csak kettő volt a bevallott súllyal egyező. A vállalatok nem hajtják végre azt a rendelkezést, hogy szállítási munkakörben szakképesítéssel rendelkező dolgozókkal végeztessék a szállítási feladatokat. Megvizsgálta a megyei NEB hét járás huszonhét községében a községi kezelésiben levő állami bérházak felújításának és karbantartásának kérdését A megvizsgált községekben erre a célra közel kilencmillió forint értékű keret állt rendelkezésre, amelyből hétmilliónál valamivel többet, használtak fel, bár sok község azon panaszkodik, hogy a kapott keret nem elégséges. Megállapításit nyert, hogy a társadalmi tulajdon védelme, részben mert a telekkönyvi bejegyzés és a bérleményekben levő leltári tárgyak felvétele nem történt meg. részben pedig, mert a végzett felújítási és karbantartási munkák ellenőrzése nem elégséges, nincs kellőképpen biztosítva. Több községben előfordult, hogy műszaki ellenőrzés nem történt, vagy nem volt megfelelő, például Dunakeszin, Abonyban. Egyes községekben, például Aszódon, Dunakeszin, Leányfalun, Budaörsön, Nógrádverö- eén a járási műszaki ellenőrt társadalmi szervek ellenőrzése támogatja. Ezt a helyes módbizottság megszervezése jó hatással van a társadalmi tulajdon védelmére és az önköltség csökkentésére. Annak megállapítására, hogy a községi tanácsok hogyan hajtották végre a tehenek, üszők és borjak nyilvántartására vonatkozó kormányrendelétet, szintén ellenőrző vizsgálatot folytatott a NEB. Megállapítást nyert, hogy a rendelet végrehajtása laza, emiatt a Statisztikai Hivatal nem kap pontos képet az állatállomány létszámáról, ösz- szetételéről, egészségügyi helyzetéről, várható szaporulatáról, s a tej- és hústermelésről. Ez pedig gátolja a tervszerű gazdálkodást. A helyszíni vizsgálatok tapasztalata szerint a nyilvántartólapok adatai sok esetben nem egyeznek a tényleges adatokkal. Maguk az állattartók sem tettek eleget a rájuk vonatkozó előírásoknak, a tanácsok pedig a kötelező adatszolgáltatás elmaradása miatt nem indítottak szabálysértési eljárást. Hiba, hogy az összeírásra kijelölt személyek községenként más és más rendszer szerint végzik a munkát. Olyan eset is előfordult, hogy a tanács kívül álló személyt bízott meg a nyilvántartás vezetésével. Az újlengyeli tanácsnál a gazdasági felügyelőt bízták meg, de mert ez év júliusában állása megszűnt, azóta a nyilvántartást senki sem vezeti. A NEB több helyen nyilvántartásba nem vett borjakat, teheneket talált. Ehhez a tárgyhoz hozzászólt dr. Dajka Balázs, a megyei tanács elnökhelyettese is. Megállapította, hogy a nyilvántartás vezetését a megyei tanács ellenőrzései sem találták rendben, de az ügyészség is sok hibát tárt fel. Szükségesnek látja a szigorú felelős- ségrevonást azokkal a községi tanácselnökökkel szemben, akik az állatnyilvántartás hanyag kezelésén nem változtat^ tak. Nyíri Éva Nincs utánpótlás Feloszlott a „tolvajbrigád“ Gondban az erdész — Akiknek jól megy a soruk szert azonban a ' legtöbb hí lyen nem veszik igénybe, ha lőtt akár lakóbizottságqk fel ámítása, akár műszaki álland Kapunk már pénzért jó szeVasárnap sorsolják az I. békekölcsönt,, hétfőn az V. és a VI. békekölcsönt
