Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f PEST MEGYEI VI. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM 1962. SZEPTEMBER 7, PÉNTEK Reális tervezés — magabiztos munka MINDANNYIUNK ÜGYE: A GYENGE TSZ-EK MEGERŐSÍTÉSE Aktívaértekezlet a megyei tanács székházában Az MSZMP Központi Bi­zottságának kongresszusi irányelveiben többek között a következőket olvashatjuk: „A VII. kongresszus óta je­lentős gazdasági eredménye­ket értünk el. A nemzeti jö­vedelem a hároméves terv­ben előirányzott 13 száza­lékkal szemben 22 százalék­kal nőtt. s az ötéves terv el­ső két évében további 14 százalékkal nő. Szocialista iparunk a három évre ter­vezett 22 százalékkal szem­ben 40 százalékkal növelte termelését. A második ötéves terv első évében, 1961-ben az ipari termelés 12 száza­lékkal növekedett, amit két­harmad részben a termelé­kenység emelésével értünk el. 1962-ben a szocialista ipar termelése legalább 8—9 százalékkal nő és 3—S szá­zalékkal több lesz, mint amit az ötéves tervben 1962-re elő­irányoztunk. 1958 óta ipar- fejlődésünk üteme elérte a többi szocialista országét.” Más helyen ez áll az irányelvekben: „Gazdaságunk egészségesen fejlődik. Ttép- gazdasági terveink reálisak. A liövetkező években az ország gazdasági tevékenységének középpontjában a második ötéves terv teljesítése és gazdasági céljainkkal össz­hangban álló túlteljesítése áll. Ez egész népünktől je­lentős erőfeszítéseket köve­tel.” Ismerős adatok, ismerős megállapítások. Ma már a vi­lág legtermészetesebb dolga­ként vesszük tudomásul va­lamennyit. Az ember hajla­mos lenne rá, hogy átfussa ezt a néhány sort és foly­tassa e fontos okmány többi részének olvasását, pedig ér­demes megállni egy kis idő­re és elgondolkozni azon, hogy mennyi munka, mek­kora energia tükröződik e két rövid idézetben. Sokszor elmondtuk, már szinte közhelyként hat, hogy pártunk helyes politikája a realitásokra épül. Az élet bizonyította e megállapítás igazságát. Miért kell erről beszélni? — kérdezhetné bárki, hisz mindenki tudja, hogy így van. Ez való igaz, de emlé­kezzünk csak, amikor né­hány évvel ezelőtt azt mond­ta a párt, hogy nem termel­hetünk fejetlenül, számba kell vennünk anyagi kész­leteinket és a szükségleteket, s ennek alapján szigorú ter­veket kell szabni minden iparág, minden üzem szá­mára. Hányán mondták er­re, hogy mesterségesen fé­kezzük a termelést és a munkaversenyt. Nem a rosszindulat szülte ezeket a megjegyzéseket, ha­nem az értetlenség, a ko­rábbi helytelen szemléletek hatása. Hol vannak már az ilyen­fajta vélemények! A pártnak lett igaza. A termelés és a verseny lefékezése helyett — az eredmények bizonyítják — az ipar erőteljesebb fejlődé­se következett be. Mindez azért történhetett így, mert jól hajtottuk végre a párt helyes politikáját. A realitá­sokon nyugvó tervezés és gyártás megtermetté gyümöl­csét. Az ipari termelés fej­lődési üteme egyenletes. Az évi nyolc-kilenc százalékos termelésnövekedés nyugodt, körültekintő munkával, min­den különösebb megerőltetés, kapkodás nélkül biztosítható. Ez a tény hallatlan bizton­ságérzetet ad. Megteremti a távlatokban történő gondolko­dás, tervezés alapjait. Lehető­ség nyílik arra, hogy egyre inkább tudományos alapon foglalkozzunk a termelés jö­vőjével, jobban összehangol­juk ipari termelésünket a KGST keretein belül a többi szocialista országéval, egyszó­val, hogy a lehető leghelye­sebben fejleszthessük a ter­melőerőket, amelynek nyomán a termelés is állandóan töké­letesedik, stabilizálódik Pest megye szocialista ipa­rának termelése 1958-ban érte el az ellenforradalom előtti színvonalat. Azóta ez az ütem egyenletesen emelkedik. 1959- ben több mint 12 százalékkal, 1960-ban 14 százalékkal, 1961- ben pedig 16 százalékkal ter­meltünk többet, mint a meg­előző esztendőkben. E fejlő­désen belül a megfelelő ará­nyok is biztosítva vannak. A leggyorsabban a gépipar fejlő­dik, termelésének részaránya a megye ipari termelésében 47,7 százalékos, s az utóbbi másfél év alatt 34 százalékkal növelte termelését. A megye iparának exportja 1958 óta mindig nagyobb mértékben növekedett, mint amilyen mértékben az összter­melés fejlődött. Ez az idén is folytatódik, amit bizonyít, hogy 1962 első felében 10,4 százalékkal nőtt a szocialista ipar termelése, ugyanakkor 14,6 százalékkal több árut vit­tünk külföldre a megyéből. Mindez azt bizonyítja, hogy megyénk ipara is egyenlete­sen fejlődik, s nálunk is bizto­sítottak a termelés országosan meglévő összes feltételei. Valamit azonban szóvá kell tenni. Bárhogyan bizonygat­tuk is eddig, hogy a tervezés az anyaggazdálkodás terén is reális, a szükségletekhez iga­zodik, úgy látszik, egyes gyá­rak vezetői ebben a tekintet­ben még korántsem magabiz­tosak. Ezt bizonyítja a Magyar Nemzeti Bank nemrég meg­tartott vizsgálata, amely meg-, állapította, hogy az anyag- készlet Pest megyében na­gyobb a megengedettnél. Az idén 5 százalékkal több anya­got tárolnak az üzemek, mint amennyi az 1961-es év átlaga volt. Az elfekvő készletek és a fogyóeszközök húsz százalék­kal növekedtek az előző évi­hez képest. Semmi sem indokolja ezt a túlzott óvatosságot, de annál több érv szól ellene. A nép- , gazdaság szempontjából a túl­zottan óvatos anyagtárolás mindenképpen káros, mert za­varja a tervek országosan ösz- szehangolt végrehajtását és felesleges,' elkerülhető kiadá­sokat is jelent. Meg lehetne oldani ezt a kérdést még szi­gorúbb adminisztratív eszkö­zökkel, de sokkal helyesebb lenne, ha a termelés többi te­rületén bekövetkezett és mind termelékenyebbé váló bizton­ságérzet e téren is minél előbb úgy érvényesülne, hogy*az il­letékesek saját maguk belát­ják, eddig rosszul gazdálkod­tak az anyaggal és saját, jobb meggyőződésük alapján vál­toztatnak rajta. így továbbnö­veljük az ipari termelés sta­bilitását, ami feltétlenül szá­mottevően gyarapítja majd az ország erőit. Farkas István Tegnap délelőtt kilenc órai kezdettel fontos értekezletet tartottak a megyei tanács székházában. A megye terme­lőszövetkezeteinek. állami gaz­daságainak, gépállomásainak, valamint párt- és tanácsszer­veinek vezetői a gyenge ter­melőszövetkezetek megsegíté­sének módszereit vitatták meg. Az értekezleten részt vett Ki­rály László, a megyei pártbi­zottság titkára, Keleti Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, valamint a Földművelésügyi Miniszté­rium, a Pénzügyminiszté­rium és a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem képviselője. Az értekezletet Keleti Fe­renc nyitotta meg. aki beve­zetőül áttekintést nyújtott a mezőgazdaság fejlődésének szakaszairól. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom győzelmével ugyan­olyan történelmi jelentősé­gű sikert arattunk, mint amilyen az 1945-ös föld­osztás, illetőleg az 1948— 49-es államosítás volt. Szocializmust építő társadal­munk fejlődésének jelenlegi szakaszából tovább kell jut­nunk, mégpedig a mezőgazda- sági termelés gyormtemű fej­lesztésének útján. Ezután került sor dr. Dajka Balázs, a megyei tanács elnök- helyettesének nagy érdeklő­déssel kísért előadására. Dr. Dajka Balázs részletes szám­adatokkal illusztrálta a terme­lőszövetkezetek helyzetét, az erősebb és a gyengébb terme­lőszövetkezetek fejlődése kö­zötti ellentmondásokat. A többi között elmondotta, hogy megyénkben a gyenge terme­lőszövetkezetek állóeszköz­ellátottsága csupán 70 százalé­kát teszi ki a többi termelő- szövetkezetek állóeszköz-ellá­tottságának. Hasonló a helyzet a tiszta vagyon gyarapodása, illetőleg a munkaegységrésze­sedés tekintetében is. A meggyőző számok ismer­tetése után néhány következ­tetésre hívta fel a figyelmet. Kijelentette, hogy a gyenge termelőszövet­kezetek termelési és jöve­delmezőségi színvonala elsősorban nem az eszköz­ellátottság hiányára, vagy egyéb objektív okokra, hanem szubjektív okokra vezethető vissza. Ilyen szubjektív okok közé tartozik például a szakszerű­ség hiánya, a szervezetlenség, és a rossz vezetési módszerek. E téren is a példák sokasá­gát sorakoztatta fel Dajka elvtárs, többek között azt, hogy a gyenge termelőszö­vetkezetek csupán a szántó- területük 9 százalékán végez­tek istállótrágyázást tavaly, szemben a kívánatos 25—30 százalékkal. Hasonló hiba volt az is, hogy az őszi kalászosok­nak csupán 37 százalékát ve­tették el optimális időben a gyengébb termelőszövetkeze­tek. Nem csoda tehát, hogy a terméseredményeik 2—3 má­zsával is alulmaradtak az át­lagosnál. A gazdálkodás szakszerűsé­gének hiányaként említette meg azt is, hogy a gyenge termelőszövetkezetek csupán szántóterületük 4 százalékán kertészkednek, holott a me­gyei átlag ennél jóval maga­sabb. Az üzemágak közötti he­lyes arány megállapítá­sa, illetve kialakítása nélkül elképzelhetetlen a gyenge termelőszövetkeze­tek megerősítése. Részletes adatokkal illusztrál­ta, illetve bizonyította ezt is, a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztő és egyéb üzemágak példáján keresztül. Nemcsak az erős és a gyen­ge termelőszövetkezetek kö­zött. hanem a gyenge terme­lőszövetkezeteken belül, az egyes üzemágak között is nagy eltérés mutatkozik a belter­jesség tekintetében. A vb-el- nökhelyettes a többi között a gyömrői Petőfi Termelőszö­vetkezet példáját említette, ahol a kifogástalan kondíció­jú szarvasmarhaállomány mel­lett a sertések és a baromfiak nem kapják meg a termelé­sükhöz, illetőleg fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat. Ért­hetetlen a gyömrői Petőfi Tsz. vezetőségének ilyen értelmű felfogása, hiszen köztudomá­sú, hogy a sertéstenyésztésbe, de főként a baromfitenyész­tésbe fektetett pénz gyorsab­ban forog és a takarmányér- tékesités is óit a legjobb. Ha tehát a tagság jövedelme nö­velésére, a közös gazdaság fejlesztésének meggyorsításá­ra törekszenek, akkor felül kell vizsgálniok módszereiket. Dajka Balázs ezután a mun­kaszervezés és a munkairányí­tás problémáiról beszélt. Több példát hozott fel arra vonat­kozólag. hogy egyes termelő- szövetkezetekben — mint pél­dául a ráckevei Aranykalász­ban és a dömsödi Dózsában — a tagság kénytelen munka nélkül lézengeni, mivel a munkaelosztást nem szervez­ték meg. Hasonló példákat hozott fel arra nézve is. hogy néhány termelőszövetke­zetben semmibe veszik az alapszabályt, az elnök a tagság, sőt, gyakran a vezetőség tagjainak meg­kérdezése nélkül intézke­dik. A továbbiakban az állami vezetők felelősségéről beszélt. Elmondotta, hogy ők is fele­A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A Földmű­velésügyi Minisztérium előter­jesztésére a kormány határo­zatot hozott arról, hogy 1963- ban milyen alapelvek figye­lembevételével támogatja az állam a -termelőszövetkezetek termelésének további fejlesz­tését. A Termelőszövetkezeti Tanács elnöke és a földműve­lésügyi miniszter közös elő­terjesztése alapján, a Minisz­tertanács határozatot hozott a termelőszövetkezetek termelé­si versenyéről és a legjobb eredményeket elért közös gaz­daságok kitüntetéséről. A kormány ezután meghall­gatta és tudomásul vette á Földművelésügyi Minisztéri­um jelentését a mezőgazda- sági munkák menetéről és az Élelmezésügyi Minisztérium jelentését a feVásárlás hely­zetéről. Az Országos Tervhivatal el­nöke jelentést tett a vegyipar fejlesztéséről szóló határozat lősek a körzetükben levő ter­melőszövetkezetek. különösen a gyenge termelőszövetkeze­tek helyzetéért. Ezután a me­gyei tanács terveivel és felada­taival foglalkozott. A megyei tanács valamennyi osztálya részt vesz a gyenge termelő- szövetkezetek patronálásában, a mezőgazdasági osztály pél­dául hetenként felülvizsgál néhány gyenge termelőszövet­kezetet és az így nyert tapasz­talatok alapján jelöli meg a járási tanácsok feladatait. Megyénkben is vannak már tanulságos példái. „Az erősebb segítse a gyengét” mozgalom­nak, amelyet azonban széle­sebb alapokra kell helyezni. Jó néhány állami ^zdaság és erős termelőszövetkezet ve­zetősége szívlelheti meg eze­ket a tanácsokat, hogy méltó­an fáradozzon e mozgalom si­keréért. Befejezésül az időszerű me­zőgazdasági munkák helyzeté­ről és a közvetlen termelési feladatokról beszélt az előadó. Hangsúlyozta, hogy az őszi mélyszántási, va­lamint a vetési munkák gyors elvégzése nélkül nem képzelhető el a jövő évi jó termés. Az értekezleten megjelent ve­zetők figyelmét felhívta arra, hogy elsőrendű feladatukként oldják meg e munkák szerve­zési és irányítási problémáit. N. I. (Munkatársunk telefonjelen­tése.) A Ráokevei Járási Tanács mezőgazdasági osztálya csü­törtökön egésznapos öntözési bemutatót és tapasztalatcserét tartott az áporkai Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben. A tapasztalatcsere iránt nagy volt az érdeklődés, több ter­végrehajtásáról, majd a bel­kereskedelmi miniszterrel kö­zös beszámolót terjesztett elő az 1961. december 10-i árin­tézkedés eredményességéről és a forgalomra gyakorolt hatá­sáról. A Minisztertanács a je­lentéseket tudomásul vette. A kormány az Országos Er­dészeti Főigazgatóság vezető­jének előterjesztése alapján elfogadta az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló tör­vény végrehajtási rendeletét. A Minisztertanács jóváhagy­ta az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal elnöké­nek beszámoló jelentését a földnyilvántartással kapcsola­tos munkákról. A kormány a belügyminisz­ter és a közlekedés- és posta­ügyi miniszter előterjesztése alapján — a módosított KRESZ 1963. január 1-ével történő életbelépésével kap­csolatban — rendeletet hozott a közúti közlekedési szabály- sértésekről. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. Az Elnöki Tanács kinevezte a magyar küldöttséget az ENSZ-közgyűlés ülésszakára A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kinevezte a Magyar Népköztársaság küldöttségét az ENSZ közgyűlésének 17. ülés­szakára. A delegáció vezetője Péter János külügyminiszter. Tagjai: Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese. Csatorday Ká­roly nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ- képviselője, Beck János nagy­követ, a Magyar Népköztársa­ság havannai nagykövetségé­nek vezetője, Radványi János követ, a Magyar Népköztársa­ság washingtoni követségének ideiglenes ügyvivője, dr. Ustor Endre főkonzul, külügyminisz- tériumi főosztályvezető. (MTI) Húsz évre ítéltá az OAS egyik alvezérét A francia katonai bíróság húszévi kényszermunkára ítélte Philippe Castille-t, az OAS egyik alvezérét, aki többek között beismerte, hogy egyetlen éjszaka 16 plasz- tikbombás merényletben vett részt. Lakásán kisebbfajta lőszerraktárt és a titkos szer­vezet fontos dokumentumait találták meg. Érdekes momentum, hogy Castille-t 1958-ban tízévi kényszermunkára ítélték a Sálán ellen elkövetett pán- célöklös merénylet miatt. 1960-ban az algíri puccs után kiszabadult a börtön­ből és — Sálán egyik kö­zeli munkatársa, az OAS alvezére lett. melőszövetkezetből nemcsak az öntözést irányító szakem­berek jöttek el, hanem az ön­tözést végző termelőszövetke­zeti tagok is. A ráckevei Rá­kóczi Tsz-bőj például hatan jelentek meg. Tamás János, a járási ta­nács öntözési előadója nyitot­ta meg a tapasztalatcserét, majd Detrich László, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet el­nöke mondotta el. mi késztet­te őket az öntözéses gazdálko­dás fejlesztésére. A termelő­szövetkezet állatállományának növelését csak a takarmány­termesztés nagymértékű fej­lesztése mellett biztosíthatják. Az idén például a tervezettnél háromszáznál több sertést só­nak az államnak, s jövőre még többet szándékoznak hizlalni. Ehhez pedig rengeteg szemes­takarmányra van szükségük. Ugyancsak- megörültek, ami­kor a felsőbb szervektől még a tavasszal ígéretet kapta* nagy teljesítményű öntözőbe rendezésre. Nyomban elhatá­rozták. hogy a kukoricát' cs i lucernát öntözéses módszerre termelik majd. Noha a tagság egy része bizalmatlanul fogad­ta a javaslatot, a kukorica alá a talajfelőkészítést, a műtrá­gyázást. ma jd a vetést az öntö­zés követelményeinek megfe­lelően végezték. Ma már min­denki örül a termelőszövetke­zetben ennek a „sakkhúzás- nak”. Negyven holdon megter­melik ugyanis azt a meny­(Folytatás a 2. oldalon.) Fi Mimiszfiearftcmécs ülése Jól üzemeltetett öntözőberendezés: 330 ezer forint tiszta haszon Öntözési bemutató az áporkai Vörös Csillag Tsz-ben

Next

/
Thumbnails
Contents