Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-30 / 229. szám
MECYt ÄMiriaa fl Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről: A háztáji gazdaságok fontos szerepe A szövetkezeti mozgalom első lépései óta foglalkoztatja a szövetkezeti parasztságot a pártnak a háztáji gazdaságokról, illetve azok jövőjéről alkotott véleménye. Érthető ez, mert a háztáji gazdaság jövedelmet biztosit gazdájának. Az elmúlt tizenöt esztendő alatt jóhéhányszor változott az álláspont ebben a fontos kérdésben is, s jórészt ennek tulajdonítható, hogy a háztáji gazdaságok körül ma sincs minden rendben. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben erre a fontos kérdésre is választ ad, amikor kimondja: „A közös gazdaság erőteljes fejlesztésével egy időben továbbra is használjuk, ki a háztáji gazdaság lehetőségeit, de küzdjünk a háztájinak a közös rovására történő fejlesztése ellen." Az irányelvekből világosan kitűnik a fő feladat; vissza kell szorítani az olyan törekvéseket, amelyek a közös gazdálkodás rovására igyekeznek fejleszteni a háztáji gazdálkodás méreteit. A termelőszövetkezeti alapszabály előírja, hogy a háztáji terület egy-egy holdnál nagyobb nem lehet és meghatározza a háztájiban tartható állatok számát is. A mindennapi életben a legtöbb probléma az előbbiből — vagyis a háztáji terület nagyságából — adódik. A vitás kérdések elbírálásánál mindig ebből az alapvető kérdésből kell kiindulni: rrü a háztáji gazdaság rendeltetése? Erre pedig egyértelműen választ adhatunk; a háztáji gazdaságnak kiegészítő szerepe van. Ez érthető a jövedelemkiegészítésre, de érthető arra is, hogy a szövetkezeti tag minden olyan terményből biztosíthassa a család szükségleteit, amelyet a közös gazdaság nem termel, vagy nem juttat tagjainak. Az egy hold ' terület általában biztosítja is egy-egy családnál* — a természetbeni részesedés mellett — ezt. A hibát rendszerint ott követik el a termelőszövetkezeti vezetők, hogy az alapszabályban lefektetett elveket rosszul értelmezik- Egy hold területet adnak azoknak a tagoknak is, akik egyedül dolgoznak a szövetkezetben, s ugyanennyit mérnek ki azoknak a családoknak is, amelyekből többen is a szövetkezetben dolgoznak. Ott járnak el helyesen, ahol a család tagjainak helytállásától függően bírálják el a háztáji terület nagyságát — de nem lépik túl az alapszabályokban meghatározott egy holdat. Az alsó határ nem az egy hold, hanem fél hold és ebben az esetben már különbséget lehet tenni egyes családok között aszerint: melyik hogyan járul hozzá a szövetkezeti gazdaság munkáihoz. A háztáji terület túlzott növelése ugyanis — bármilyen jogosnak vélt indokkal is történjen az — azzal a veszéllyel jár, hogy eltereli a tagok figyelmét a legfontosabb feladatokról, a közös gazdaság gyorsütemű fejlesztéséről. A Központi Bizottság irányelveiben nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a közös gazdaság gyorsan fejlődjön tovább, de ugyanakkor a háztáji gazdaságok is jó jövedelmet adjanak gazdáiknak és jelentős árut a népgazdaságnak. Ellenkezőleg, feladatul tűzi ezt. Szó sincs tehát a háztáji gazdaságok elsorvasztásáról és még csak „határidőt” sem szab meg arra vonatkozóan, hogy mikor következik ez be. Nem teszi ezt, mert vallja és hirdeti. „Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése a mazögazdasági termelés gyors- ütemű fejlesztése”. A párt továbbra is számít tehát arra a Jelentős mennyiségű terményre és állati termékre, amelyet a háztáji gazdaságok adnak, de megmondja azt :s, hogy a termelés további növelését a nagyüzemi gazdaságok fejlesztésével éri el. Amikor elmondjuk, hogy Vannak, akik a háztáji területet növelni igyekeznek, ugyanakkor azt is el kell mondani, hogv szép számmal akadnak ® háztáji gazdaságnak ellenzői is. Az előbbiek főként a tagság körében találhatók, az utóbbiak pedig a vezetők köréből kerülnek ki. Nekik ugyanis „csak” gondot jelent a háztáji. A tehenet tartó tsz- tag legelőt, takarmányt követe] állata számára. Aki hizlal, az az abraktakarmányt kevesli. Igaz hogy az egyre fejlődő közös állatállomány ellátása mellett ez a ..plusz” sokszor nehezebb feladat elé állítja a tsz-vezetőket, mint előbbi, de ez mégsem lehet ok arra. hogy a tsz-vezetők a háztáji gazdálkodás csökkentésére törekedjenek. Noha a nagyüzemi gazdálkodás uralkodóvá vált a mezőgazdaságban, érdemes néhány számadatot figyelembe venni, amelyek a háztáji gazdálkodás fontosságát, nagy jelentőségét bizonyítják. A szövetkezetek összesen 35 567 szarvasmarhát és 73 138 sertést tartanak a megyében. A háztáji gazdaságokban 26 860 szarvasmarhát és 110 322 sertést találhatunk. A szarvasmarha-állomány tehát több mint kétharmada a szövetkezetekének, a sertésállomány pedig másfélszerese annak. Ha az állatok tenyész- értélcét tekintjük — főleg a szarvasmarhánál — a háztáji állomány értékesebb. A szövetkezeti gazdák ugyanis a jobban tejelő, az értékesebb állatokat tartották meg maguknak. Igaz. a szövetkezetek állatállománya gyors ütemben fejlődik, és ez kedvező jelenség. Nem fejlődik azonban olyan gyorsan, mint amilyen mértékben csökken a háztáji gazdaságokban az állatállomány. ez pedig rendkívül kedvezőtlen. A t^íztáji gazdasagokban főként az előbb említett nézetek, de még inkább a hibás gyakorlat miatt csökken az állatállomány. Sok szövetkezetben „feleslegesbek" tartják a háztáji gazdálkodást a vezetők és e nézetüknek megfelelően „gondolkodnak” takarmánnyal va- j ló ellátásukról. A megyei pártbizottság kora tavasszal felfigyelt e veszélyes jelenségre s idejében figyelmeztette az állami és gazdasági vezetőket ennek tarthatatlanságára. Ennek nyomán több termelőszövetkezetben változtattak is a vezetők álláspontjukon, takarmányt juttattak a háztáji állatállomány részére is. A takarmányozás problémája azonban korántsem oldódott meg, nehéz tél elé néz sok tsz- gazda állata. Ezekben a napokban még sokat tehetnek minden szövetkezetben a takarmánygondok megoldása érdekében, mert silózással biztosítani lehet az állatállomány átteleltetését. De ennek érdekében nem holnap, hanem már ma kell cselekedni. Az állam kedvező feltételek mellett — előleg és takarmány juttatásával is — köt szerződést a szövetkezeti gazdákkal állatok nevelésére és hizlalására. A megyében — ugyancsak a megyei pártbizottság javaslatéra — mozgalom indult annak érdekében, hogy minél több szövetkezeti gazda tartson tehenet, anyakocát, szerződjön sertéshizlalásra, baromfinevelésre. A tapasztalatok szerint a szövetkezeti gazdák szívesen szerződnek és ahol a termelőszövetkezeti vezetők nem egy újabb gondnak, hanem szívügyüknek tekintik a háztáji állatállomány megfelelő szintre való emelését, ott szép eredmények is születnek. Sajnos a szövetkezeti vezetők egy része ma sem érti meg ennek nagy népgazdasági jelentőségét, és keveset tesz szövetkezetében ennek érdekében. Pedig nem nehéz megérteni: a háztáji gazdaságokban rendelkezésre állnak az ólak, istállók az állatok tartásához, a szövetkezeti gazdáik megfelelő szakértelemmel is rendelkeznek. és megfelelő haszon mellett szívesen is foglalkoznak állatneveléssel és hizlalással. A Központi Bizottság sza vadval élve: „... továbbra is használjuk ki a háztáji gazdaság lehetőségeit...” — ennek az egész nép hasznát látja. Mihók Sándor Ismét hires lesz a Buda környéki szőlő Az 1870-es évek filoxéradú- lása az addig egyik leghíresebb, Tokajjal és Badacsony- nyal vetélkedő 'borvidékünket, a budait tette tőnkre. Eltűntek a lugasok a Gellérthegyről, kopasz lett a Sashegy környéke, tönkrementek a gazdák Budaörsön, Budakeszin, sőt Szentendre környékén is. Így aztán aki a századunk elején bejárta ezt a környéket, nyomát sem lelhette már a nagyhírű szőlőkultúrának. Aki viszont -most kel útra, egy kis Buda környéki kirándulásra, örömmel tapasztalhatja, mind több helyütt tarkítják már haragoszöld szőlőpászták a dombok lankáit. Budakeszi határában a budai hegyek délnyugati lejtőién immáron 230 hold nagyüzemi telepítésű szőlő zöldell. Pasztái, a nyílegyenes tőke- sorok mintha Badacsonyt idéznék. . helyenként a dombcsúcsokig felkapaszkodnak már, felszólítva a hegyek gerincére a budai erdőket. Kalauzunk Herein Gyula, a körzet vezetője, amíg bemutatja a gazdag termést ringató tőkéket, az új telepítést, azt Lelkiismeretesen törődni az újakkal, a régiekkel egyaránt Több mint négyszáz üzemi munkás jelentkezett önként arra, hogy három hónapig dolgozik traktorral megyénk gépállomásain. A. jórészt budapesti gyárakból falura siető emberek a rendszeres, megszokott nyolcórai munkát, a meleg családi otthon kényelmét cserélték fel az időjárás szeszélyeinek kitett traktor- nyereggel és az ideiglenes szállás vaságyaival. Miért? Talán nem tudták előre, hogy mire vállalkoztak? Túlzás lenne ezt állítani róluk, hiszen a legtöbbjük volt már traktoros, évekig szán- tott-vetett, hordta az olajos ruhát és nyelte az eke kavarta port-. Ha akad is köztük néhány olyán, akinek a tapasztalatánál a lelkesedése több, indulás előtt néki is őszintén adtak felvilágosítást. Ennek ellenére jelentkeztek ők is. A falu hívására jöttek valamennyien. segíteni, mert kevés a traktoros és nagyon sok a gépi munka. A falura ment munkások között örvendetesen sok a fiatal, de nem hiányoznak közülük a meglett korú családos férfiak sem, arról tanúskodva, hogy munkásosztályunk minden nemzedéke szívén viseli az ország gondját. Együtt és egyenként tudatában vannak annak, hogy az idén már nem maradhat szántatlan tarló és elvetetten mag a földeken. A munkások akarata, öntudata és lelkesedése azonban csak úgy lehet hatékony segítő erő. ha kellő segítőkészséggel párosul. Nem szépencsengő, áradó szavakra gondolunk, hanem cselekedetekre. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy akiknek 'kötelességük alkalmazni az önzetlen segítő erőt, azok. érzik is felelősségüket és a lehető legjobb munkakörülményeket teremtik meg az önkéntes traktorosok számára. Vannak azonban olyan tapasztalatok is, amelyek azt mutatják, nem kapnak kellő segítséget. Az Érdi Gépállomáson például nem nyújtottak segítséget' a gépek javításához. Egészen biztos, hogy egyéb feladatuk is volt a vezetőknek ez időszakban, de mindenképpen ők a felelősek azért, hogy üzemeljenek a gépek, s a traktorok kellő ellátásban részesüljenek. Nem arról van most szó, hogy a legjobb traktorokat, a legkönnyebben szántható földet, a legmelegebb bundát adják a' városi traktorosoknak. Ezt tenni semmiképpen sem helyénvaló, hiszen ezt nem várják ők sem és az állandó traktorosok sem szenvedhetnek Kátrányt miattuk. Ellenkezőleg, a városi traktorosok azt látnák szívesen, ha vidéki munkájuk idején a helybeli traktorosokról is a szokásosnál jobban, lelkiismeretesebben gondoskodnának a vezetők. Ä városi traktorosok megérkezése legyen újabb figyelmeztető, mindenki kapjon új, friss erőt a gépállomásokon ahhoz, hogy jobban menjen a munka, hamarabb befejezhessük a szántás-vetést. N. I. is elmondja, hol rakták le annak idején a szép jövőre hivatott szőlészet alapjait Tíz esztendővel ezelőtt ültették el az első tőkéket, a korábbi nadrágszíj parcellák helyén. Azóta, ha közben meg-megtor- pant is a telepítés ütemé, az elmúlt években kétségkívül meggyorsult a szőlőültetés. Kezdetben még „fél-nagyüzemi” tőke- és sortávolságot hagytak itt a Csabagyöngyének, a csirinek. meg a sáskának, most már a korszerű követelményeknek megfelelően háromméteres sor távol ságra ültetik a kiváló csemegét ajták at. Mindezt azért, hogy megköny- nyítsék a szőlőművelés nehéz munkáját, kényelmesen dolgozhassanak a traktorok a sorok között gépek permetezhessenek, végezhessék a vegyszeres gyomirtást. A telepet egyébként ez év januárjában vette át a Törökbálinti Állami Gazdaságtól a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, Amellett, hogy a szőlészet tei'vszámokban megállapított termeléssel foglalkozik, lehetőséget biztosít a főiskola diákjainak a gyakorlati ismeretek elsajátításaihoz. A nyáron is 160 főiskolás ismerkedett itt a szőlő- és gyümölcstermesztéssel. Eróziós kísérletek is folynak itt, s kipróbálják a különböze gépeket. Azt írjuk a címben: ismé- híres lesz a Buda környék: szőlő. Nem mi találtuk ki, !ha' nem Herein Gyula, a körzet1 vezetője és Wéber Tibor, a szőlöteiep vezetője bizonygatja ezt számokkal, elképzelésekkel. de ami ennél is több, tényekkel. Tulajdonképpen csak most kezdődik ezen a környéken nagyobbmérvü szőlőtelepítés. 1065-re a Buda környéki domboknak csupán ebben a körzetében 500 hold szőlő zöldéi! már a hajlatokon. Eddig is csak csemegefajtákat ültettek, az elkövetkezendő években a Budakeszin kialakult úevnevezett Pannónia kincsét telepítik, ez lesz az uralkodó fajta. Több előnyös tulajdonságával — korán érik, sokáig eláll, jól bírja a szállítást, ízletes — régen kivívta már a budakeszi szőlősgazdák elismerését. A szőlőtelepítés mellett nagy gondot fordítanak a gazdaságban a gyümölcstelepítésre is. Száz hold őszibarack és ötven hold szilva díszük már fent a dombokon. Az elkövetkezendő három évben ezer hold gyümölcsöst telepítenek a szőlő mellé. A gazdaság nyolcvannégy hold már termőre fordult csemegeszőlőjében javéban tart a szüret. Szeptember közepe óta szedi száz asszony a szőlőt, aminek nagy részét külföldre szállítják. Az első lépések megtörténtek a hírnév visszaszerzése érdekében. Súlyán Pál 1962. SZEPTEMBER 30, VASÁRNAP / „Többműszakos" szarvasmarhaistáiló A végső állomás a tejgyűjtő, ide is gép továbbítja a tejet (Foto: Gábor Viktor) A Kiskunsági Állami Gazdaságban jó eredményeket értek el a szabadtartásos szarvasmarha-tenyésztésben. Nemcsak a növendékek, hanem a tejelő állatok is egész nap a szabadban vannak s csupán etetés és fejés idejére hajtják be őket istállóba. A 116 férőhelyes istállót teljesen gépesítették, így megoldották, hogy „több műszakban” üzemeltetik. A 116 férőhelyes istállóban mintegy 350 tehenet etetnek meg és fejnek ki naponta. Sínpárt fektettek le az istállóban, amely megkönnyíti a takarmányozást + + A.fejes gepekkel történik. A képen a tej útja látható + + A tej a hűtőbe kerül + + I
