Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-04 / 206. szám

*962. SZEPTEMBER 4. REDD PEW HEGYEI cKírlan Vasárnap történt — Vasárnap történt ^ Vasárnap történt — Vasárnap történt - Vasárnap történt — Vasárnap történt — Vasárnap történt — Vasárnap történt Vasárnap történt — Vasárnap történt - Vasárnap törtéint Vasárnap történt — Vasárnap történt — Vasárnap történt * Vasárnap történt—■ Vasárnap történt ^ I a síi r nap történt m\\\\\\v\\\\\\\\&v&\\\\\\\\\v&\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\v\\\\\\\\v\\\\\\\\^^^ Átkelés napsugárban *— Vigyázz! Indulás! A kis hajó egy kurtát tülköl, 6 megindul a 'túlsó part felé. Meglódul a komp is. Megpa­kolva autóval, 'motorral, em­berrel úszunk át Vácról a Po­kol-szigetre. — Sok az utas? A matróz. Mezei Ádám eny- nyit tud: — Ügy ezer körül lehetett eddig. Hiába, jön az ősz. — Fogy az utas. A fák sárgul­nak, a víz szőkül. És tiszta, mint a kristály! Olyan valaki mondja ezt, aki negyed százada szántja a Dunát. Az utasok a túlsó par­tot figyelik, vagy lehunyt szemmel napoznak. Kihasználják a még meleg vasárnapot. Bágyadt déli verőfényben sütkéreznek a rózsahegyi sző­lők, itt-ott már az útszéleken a perzselt lombú kamasz-aká­cok is vetkőznek. Hajnalban erre járt az ősz — erről per­sze nem akar tudomást venni a búcsúzkodó nyár. Egyre me­legebben küldözgeti sugarait a nap, ingujjra vetkőztette már a csőszt is. Reggel óta járom a gyöm- rői határt, kutatom, milyen a falu vasárnapja. Csönd, bé­kesség, mozdulatlanság, amer­re csak megfordulok. Csak itt, a szőlőpászták között találko­zom emberekkel. Szilvát szed­Tragikns kimeneteli! vasúti baleset Aszódon Mint erről a rádió és a te­levízió hírszolgálata már rö­viden megemlékezett, vasár­nap, szeptember másodikén súlyos kimenetelű vasúti bal­eset történt az aszódi pálya­udvaron. A 402/A számú Bor- sodi-express reggel 8 óra 15 perckor Hatvan irányában menetrend szerinti érkezéssel haladt át a forgalmas pálya­udvaron. Ez a vonat, mint is­meretes, megállás nélkül teszi meg a Budapest—Miskolc köz­ti utat, s ebből következően sebessége megfelelt a nyílt pá­lyán közlekedő vonat szoká­sos tempójának. A Borsodi- expressz a 6-os számú vágány­ra futott be, s vele egy idő­ben haladt át az állomáson a 417-es számú távolsági sze­mélyvonat. Mindkét szerelvény érkezését egymás után több­ször is közölte á forgalmi irö- da hangszórója, de az utazni szándékozók egy része nem vette figyelembe az ismételt felhívást. így történt meg, hogy a fegyelmezetlen utazók egy csoportja az éppen nagy sebességgel érkező expressz útjába került, s közülük öt személyt a kerekek halálra gá­zolták. Az áldozatok személyi adatai: Abonyi Erzsébet 18 éves ikladi, Iván Cecília 36 éves ikladi, Sziráki József 29 éves vérségi, Gál Sándor 60 és Gál Sándorné 50 éves domo- nyi lakos. A vasúti szerencsét­lenségnek hatodik áldozata Angeli Sándor 18 éves császár- töltési lakos, akit a mentők súlyos sérüléssel szállítottak be a fővárosi Szabolcs utcai kórház baleseti osztályára. A vizsgálat megállapította, hogy a tragikus kimenetelű baleset az áldozatok .hibájából követ­kezett be. Két gázolás - súlyos figyelmetlenségből A szép, szeptember eleji va­sárnapon több közúti baleset zavarta meg a kellemes ünne­pet. Ezek közül kettő külö­nös figyelmet érdemel, s azt bizonyítja, hogy az előidéző okok között a szabályok meg­szegése, a nagyfokú figyelmet­lenség áll első helyen. Györnrő belterületén, a Táncsics Mihály úton Tesársz András autószerelő, gyömrői lakos a késő délutáni órákban motorkerékpárjával elütötte az úttestre lépő Bugyi Kál­mán 9 éves gyömrői kisfiút, akit súlyos, de nem életve­szélyes állapotban szállítottak a budapesti Heim Pál gyer­mekkórházba. A baleseti jár­őr megállapítása szerint a sze­rencsétlenséget a motoros fi­gyelmetlensége okozta, aki bár látta, hogy á kisfiú az egy év­vel idősebb testvérével lépett az úttestre, sebességét nem csökkentette és a kis Kálmánt motorja elejével elütötte. Szinte ugyanebben az idő­pontban Leányfalu községben, a Móricz Zsigmond út 138-as szám előtt, Pintér János gép­kocsiszerelő, budapesti lakos ismerősétől kölcsön kapott Az ÉM. 25. SZÁMÚ ÉPÍTŐIPARI VALLALAT Budapest XXI., Kiss János alt. u. 19. azonnali belépéssel alkalmaz KŐMŰVESEKET, Ácsokat, GÉPKEZELŐKET, TETŐFEDŐ ÉS SZIGETELŐKET, valamint férfi KUBIKOSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁS munkaerőket. Munkásszállást biztosítunk. Tanácsi igazolás szükséges személygépkocsival Visegrád- ról Budapestre igyekezett. A szóban forgó ház előtt az út­test jobb oldalán autóbusz állt, amelyről Kocsy Attila pócsmegyeri 8 éves iskolai ta­nuló éppen leszállt és a mint­egy 20—25 kilométeres sebes­séggel haladó autó elé lépett A gyermek az összeütközés következtében agyrázkódást szenvedett. A balesetért mind­ketten felelősek. A kisfiú azért, mert kellő elővigyáza­tosság nélkül lépett az úttest­re, Pintér János pedig azért, mert nem vette figyelembe a KRESZ-nek azt a rendelkezé­sét, amely előírja: a megálló­ban levő járművek melletti elhaladásnál a járművezető különös figyelmet köteles ta­núsítani. Magyar íródelegació utazott Prágába A magyar és csehszlovák írószövetség közötti egyez­mény alapján magyar íróde­legáció utazott Prágába Hidas Antal Kossuth-díjas író veze­tésével. A küldöttség tagjai: Dér Endre, József Attila-díjas író és Takács Gyula, József Attila-díjas költő. (MTI) Kiskunlacházi Gépállomás gyakorlattal rendelkező brigád­vezetőt és szerelőt keres, gépállomáskörzete ráckevei járás, Csepelsziget Szállást a gépállomás munkásszállójában biztosít Bérezés kollektív szerint Jelentkezés írásban vagy személyesen, szeptember 10-ig a gépállomáson Útiköltséget csak felvétel esetén biztosítunk nek, gereblyézik a tőkesoro­kat Érik a szőlő, zsongják már a darazsak a mézest. Karsai István elége­detten vizsgálgatja a tőkéket, ahhoz képest, hogy lefagytak az első tavaszi hajtások, meg a nyár is elég mostoha volt, elég szépen mutatkozik termés. Odébb viszont Mikes Ferenc lemondóan legyint — jó lesz, ha az egy hektót a félholdas tábláról a hordókba szűrheti. Puskadurrogás veri fel a vasárnapi csendet, megszáll-, ták a szomszédos .erdőket a vadászok. Megkezdődött a va­dászidény, foglvásznak. irtják a szürke varjút, rókát, vér­csét. Utánuk szegődöm, de- üt­hetem a nyomukat, mire az erdőbe jutok, már a szomszé­dos falu határában járnak. A szilasi-tanyán — itt terül el a helyi tsz dinnyeföldje — a kunyhó szomszédságában, öreg cseresznyefa alatt üldö­gél Veszteg Józsi bácsi, a kör­nyék jóhírű dinnyése. — Hogy zajlik a dinnyés élete vasárnap? — ismétli a kérdést, s rávágja: — Egy­hangúbban. mint a hétközna­pok. Főként ma, hiszen búcsú van odahaza Péterin, de nem hagyhatom itt a dinnyét. Most az igazi szezon, még vagy tíz napig, éjjel-nappal itt kell strázsálnom. Zöldbélű sárgadinnyét tesz elém. s úgy folytatja: — Na, azért ilyenkor is akad mun­ka. Éjjel kettőkor már itt volt a Zetor, vitte a görögöt Mag­lódra, és a helyi piacira. Jó lenne egyet szundítani! Fickó, meg a Cigány, a két fekete csőszkutya fürgén he­gyezik a fülüket, mintha csak azt mondanák, nyugodtan dől­jön lé a gazda, ők majd vi­gyáznak a dinnyére. Gyomron a vasárnapi élet tulajdonképpen a piaccal kezdődik. Ide sietnek a háziasszonyok, hogy mire a delet harangoz­zák, kész lehessen az ebéd, az­tán- a férj mehessen — a meccsre. Lehet már vagy két óra, amikor beérek a tízezer lako­sú község utcáira. Innen is, onnan is kihallatszik a rádió, tánczene, cigánymuzsika, ope­rarészletek. Bárhogy is eről­ködik a nap, szelidebbek, si- mogatóbbak már a sugarai. Ez, meg a kihalt utcák külö­nös hangulatot kölcsönöznek a falunak. Sajátos vorázsuk van az ilyen nyárvégi, őszeleji vasárnapoknak is. Akkor, érzi igazán az ember ezt, amikor így jártában-keltében be-be- néz a virágos kiskertekbe, ud­varokra. A vasútállomáson, persze, most is rendes munkanap van. A vasutasok ilyenkor sem pi­hennek. Ünneplőbe öltözött utasok várják a pesti vonatot. Mennek a kiállításra, a Vidám Parkba, a fiatalabbak meg táncolni. Három óra felé aztán meg­elevenednek az utcák. Meccsre, moziba, cukrászdába mennek a gyömrőiek. Sokan még sétál­nak. Ma egy hete még a fürdő- zők örömujjongásától volt han­gos a strand környéke, most csendes, szinte kihalt a nagy fákkal körülölelt festői liget. Nagy Kálmán úszómester egye­Az É.M. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat Bp. XXI. kér. Kiss János altábornagy utca 19. azonnali belépésre felvesz festő és mázoló, vízvezetékszerelő, központifűtésszerelő és bádogos szakmunkásokat. Munkásszállást biztosítunk; Tanácsi igazolás szükséges. dűl hallgatja a fürdő lelátó­ján a lengyel—magyar válo­gatott mérkőzést. Megijedtek a vendégek az éjszakai lehűléstől, alig jöttek egy páran. Talán a naptár is elriasztotta őket, pedig a víz most is eléri a 22—23 fokot. Lent, a víznél csupán egy­két bátrabb fiatalembert le­het látni. Varjú Misi meg Ba­logh Sanyi merészkedik be a vízbe. — Itt fogjuk mi használni a jéghoki ütőket is — jegyzik meg viccelődve —, bennünket nem riaszt el a szeptember. — Sajnos, végére jár az idei szezon — mondja Nagy Kál­mán —, ismét öregebbek let­tünk egy évvel. Annál vidámabbak a horgá­szok, akik ott ülnek a mély víz körül, pontyoznak; Nyeste Gyula gyömrői horgász árulja el a*jókedv okát: — Ma jó napunk volt, öt ponty akadt horogra. Szepesi a táskarádióból nem tudja tűzbe hozni azt a kis csoportot, amely itt közben összejött, annál harsányabban hallatszik olykor-olykor a strand melletti sportpályáról a szurkolók hangja. A helybeli öreg fiúk és az Ikarus vete­ránjai mérik össze erejüket. Hiába a hazaiak biztatása, az eredmény 5:4 lett a vendégek javára. Ezen a vasárnapon talán csak a kis iskolások izgultak Gyömrőn igazán. Bár találkoz­tam egy leendő tanárnővel is, aki holnap kezdi meg a gya­korló tanítást Dunakeszin, a központi iskolában. Kovács Katalin — így hívják — a vá­rakozás izgalmával beszélt a nagy napról. A gyömrőiek közkedvelt szórakozóhelyére, a Halász­kertbe is ellátogattam. Csiszár András, a vendéglő vezetője arról tudósít, hogy már a kerthelyiséget lezárták, mivel hűvösek az esték, bent a nagyteremben hallgathatják a vendégek -a cigányzenét. Nem volt hát különösebb az első idei őszies vasárnap Gyömrőn. Sajnos, a rendőrség jegyzőkönyvébe ez a vasárnap is bekerült. Késő délután az egyik motorkerékpáros elütött egy kisfiút, a gyermeknek a lába törött el. Késő este búcsúztam Gyöm- rőtől, a Halászkertben még ropták a táncot, s Veszteg Jó­zsi bácsit, a dinnyés talán ak­kor indult újabb kerülőre kinn a Szilasi-tanyán. Súlyán Pál Ankét a falaknak Már megbocsásson az a né­hány ember, aki Vácott va­sárnap a moziteremben ült, mégis ragaszkodnunk kell a címhez. Kétszáz részvevőt vártak, s húszán sem ültünk a nézőtéren, amikor a beve­zető vetítés elkezdődött. Az előadó panaszkodik: — Emberéleteket és egész­séget mentünk. Igen sok a baleset, ez ellen küzdünk. Ha már az ember feláldozza a vasárnapját, ennyit talán elvárhat... Szegedi Gyula főelőadó, a Közlekedésügyi Miniszté. rium küldötte. Filmmel, képpel, meggyőző szóval jár­nak mindenfelé. Missziójuk csakugyan megérdemelne annyi tiszteletet és érdeklő­dést, hogy a sok váci gépko­csivezető megtöltsön egy tér-, met. Érdemes meghallgatni. — ...Sajnos, sok apró gyerek esik áldozatul. Ször­nyű gázolás az ilyen. Szülő­nek és vezetőnek egy életre szóló lelki teher... Vidéken a balesetek húsz százaléka it­tasság miatt következik be.» Tavaly félezernél több halá­los baleset történt! Kétany- nyian sérültek meg, s húsz­milliós anyagi kár keletke­zett ... Szomorú számok, megrázó dokumentumok. Aki meg­hallgatja, végignézi — óva­tosabban ül a volán mellé. Miért volt hát üres a te­rem — tisztelt rendezőség?! ZÖLDSÉGRANDEVÚ Haragosan berregő teherautók a régi épület mellett. Egyi­ken dinnye, másikon krumpli, a többin más zöldség. — Randevúzunk — mondja a gépkocsivezető, aki a sár- hányóra pakolta ki tízórai batyuját. Paprikát szel, téliszalá­mit harap. — Randevú a zöldségekkel! Ha nevetünk is ezen, mégsem tréfa. A váci MÉK vasár- nap is gyűjti, s szétküldi az üzletekbe a zöldárut. ■— Mi lesz a mai tétel? Odabenn ellenőriz a járási, áruforgalmi főnök, Garami Zoltán. Ö adja meg a választ: — Ma kiadunk 385 mázsa burgonyát, egy vagon görög­dinnyét. A burgonya gyönyörű, a háziasszonyok elégedettek lehet­nek. — Meddig dolgoznak ma, hiszen délutánra jár? — A beérett zöldárut már szedik odakinn a földeken. Éjjel ér ide a java. Azt is szét kell „szórni” az egész járás­ban. A vásárló természetesen nem gondol minderre. Amit kér, meg akarja kapni. Ám, mégse vegye rossz néven, hogy ezúttal emlékezetébe idézzük; hogyan jut hétfőn kora hajnalban friss áruhoz. Doktor úr, itt valami fáj Nem a közis­mert, és sokat ka- rikírozott dal mondja ezt, ha-, nem a vasárnapi betegek. Fiatalem­ber, aki hallgatja a váci kórházban; doktor Jancsó Gé­za ügyeletes or­vos. — Tehát ön az „ügyelet”? —kér­dem, mire a ma­gas, jó megjele­nésű doktor udva­rias mosollyal bó­lint. — Szombat reg­geltől hétfő délig tart a szolgálat. — Forgalom? — Szerencsére nem nagy. Tegnap este egy dongó motorról az árok­ba fordult egy pesti lakos — ha­zafelé igyekezve. Elsősegély után itt tartottuk, meg­figyelésre. Kisebb fokú agyrázkódást szenvedett. — Éjszakai ese­mények? — " Újpestről utazott haza, haj­nalban került ide egy násznagy, aki még erősen ünne­pi hangulatban volt. Előbb lépett le a vonatról. Ki­sebb agyrázkó­dással megúszta. — Fiatalabb korosztály? — A hatéves Zsofcsák Gyuszit hozták bedagadt képpel. Megpisz­kálta a darázsfész­ket — és a dara­zsak nem hagy­ták magukat. Sze­rencsére nincs na­gyobb baj. — Ez hát a sta­tisztika? — Szemsérülés­sel, kisebb-na- gyobb sebesülés­sel sokan kopog­tatnak. — S ha egy kis szabad ideje akad? — Ősszel teszem le a sebészi szak­vizsgát. Amint látja, az egyik jegyzet itt van kéznél, az ágya­mon. Ha időm van, bele-bele olvasok. De Jancsó dok­tor már most is napról napra vizs­gázik. AZ ABONYI JUBILEUM £ Vasarnap ünnepelte tíz- } esztendős fennállását az Abo- £ nyi Földművesszövetkezet £ ének-, zene-, tánc- és szín- ^ játszó együttese, a Petőfi Mű- ^ velődési Ház szabadtéri szín- ^ padán. Ezt megelőzően, va- í sárnap délelőtt jubileumi f díszközgyűlést tartott az £ együttes, a SZÖVOSZt a me- £ gyei tanács, a MÉSZÖV, va- ^ lamint a helyi párt- és tö- ^ megszervezetek képviselőinek '/f részvételével. Drávái József $ elnöki megnyitója után Ret- £ kés István, az együttes tit- ^ kára meleghangú megemlé- í kezésben számolt be az eltelt í tíz esztendő eredményeiről és f gondjairól. Elismerő hangon üdvözöl- } te a jubiláló együttest Vósár- % helyi László, a Népművészeti ^ Intézet nevében és Szabó Sán- % dór művészeti vezetőnek át­nyújtotta az intézet értékes ajándékát. Mészáros István, n SZÖVOSZ és a KPVDSZ J jókívánságait tolmácsolta. ^ Hangoztatta: az együttest ar- í ra késztetik képességei, hogy Í mindig igényesebb mércét Í állítsanak maguk elé és egy- \ úttal a kulturális munka '> más ágainak fejlődését is segítsék. Példaképül állítot­ta az ország valamennyi né­pi zenekara elé Gudi Farkas Mihály zenekarát, amely rendszeres önképzéssel elért magas színvonalú muzsiká­val illeszkedik be a művé­szeti tevékenységbe. Másthé János, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának csoportvezetője üd­vözlő szavai után Villányi Lászlóné, a MÉSZÖV és a szakszervezeti bizottság aján­dékaival jutalmazta L. Varga Albert igazgatósági elnököt, Szabó Sándor művészeti ve­zetőt, Katona Rózsa tánc- karvezetőt, Retkes István tit­kárt, és Gudi Farkas Mihály zenekarvezetőt. Ezt köve­tően az együttes 42 legré­gibb tagja között a földmű­vesszövetkezet igazgatósága elismerő okleveleit és az ajándékokat osztották ki. Délútán a jubileum tisz­teletére Abonyban tartották meg a SZÖVOSZ négyna­pos országos tanfolyamának zenetörténeti előadását, ame­lyen az együttes tagjai is részt vettek. Az esti díszbemutatón, ame­lyen a muzikális érzékű abo- nyi közönség zsúfolásig meg­töltötte a művelődési ház nézőterét, Lajkó Károly, a MÉSZÖV osztályvezetője át­nyújtotta a SZÖVOSZ igaz­gatósága, a KPVDSZ elnök­sége és megyei bizottsága zászlaját, amelyen már az együttes új neve: a „Rozma­ring” felírás ékeskedett. A közei háromórás mű­sort nagy tetszéssel fogadta az ünneplő közönség. Tíz év legsikeresebb számain kívül most mutatta be először az együttes Krizsán Sándor— Szabó Sándor: Kivirágzott a szerelem című egyfelvoná- sos, remekbeszabott táncjá­tékát hangulatos, árnyala­tokban gazdag előadásban. Nagy tetszést arattak a nép­dalénekesek: Csáki József né, Retkes Istvánná s az egyéni hangú Cs. Nagy Tamás. S. Horányi Mária: Kalocsai menyecskés című, Széki: Pa­tak partján című tánca, vala­mint az énekkar, Szabó Sán­dor vezényletével emlékeze­tes élménnyel gyarapították ezt a jubileumi estét. — d — Cjuomrore beózo Lőtt az őóz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents