Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-29 / 228. szám

1962. SZEPTEMBER 29, SZOMBAT r&sv jHEGYFI Történészeink az SZKP XXII. kongresszusának tanulságairól A Magyar Tudományos Akadémia történettudomá­nyok osztálya és Történettu­dományi Intézete pénteken A magyar történet-tudomány időszerű kérdései a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának fé­nyében címmel tudományos ülést rendezett az Akadé­miáin. Molnár Erik. akadé­mikus, a Történettudományi Intézet igazgatója Az SZKP XXII. kongresszusa és a szo­cialista patriotizmus című bevezető előadásában hangsú­lyozta, hogy a kongresszuson elfogadott pártprogram a szo­cialista hazafiságot és a pro­letár nemzetköziséget szoro­san egybekapcsolja. Részlete­sen elemezte hazai marxista történettudományunk eredmé­nyeit és hibáit, amelyeknek kijavításához, a dogmatizmus és a nacionalizmus elleni küz­delemhez, a magyar történet- írás erőt merít a szovjet kong­resszus határozataiból. Ezután több előadás hang­zott eL (MTI) Zöldeli már a vetés Három műszakban dolgoznak a traktorok A jövő héten kezdik a szüretet a Hátai Állami Gazdaságban Szentmártonkáta határában a Kátai Állami Gazdaság föld­jein már kikelt az őszi árpa, itt-ott a rozs is zöldéit. Mind­ez annak a jele, hogy a gaz­daság dolgozói idejében hozzá­fogtak a szántás-vetéshez, ele­get tesznek ígéretüknek i>: október 18-ra a búza mag­ja is földbe kerül, befeje­zik a vetést. Falusi Tibor főagronómus szerint ez jelentős erőpróba elé állítja az üzemegységek vezetőit, dolgozóit egyaránt. A szántás-vetéssel egy időben kell betakarítani a kint levő terményeket, sok munkát ad a szüret is, nem beszélve a ker­tészetről. ahol még szintén sok teendő akad. A legnagyobb problémát a gépi erő hiányá okozza. Nemrégiben ugyanis 1980 holddal gyarapodott a földte­rületük, ugyanakkor a gép­park még nem növekedett, egy traktorra tehát nagyobb terü­let felszántása és bevetése jut. Hogy- időre el tudják végezni ezt a halaszthatatlanul fon­tos munkát, három műszak­ban dolgoznak a traktorok, éj­Ilyenek a mai fiataljaink ? Nem szeretem, ha egy fil­met a bemutató előtt kom­mentár előz meg. Ilyenkor akaratlanul Is felmerül ben­nem a gondolat: valami sántít a bemutatandó pro­dukció körül, azt kívánják megmagyarázni élőszóval, ami a „műből” kimaradt. Nos, csütörtök este a tele­vízió képernyője előtt újra meggyőződtem erről. Az ut­cán című magyar televízió- kisfilmet pergették le a nagyérdemű közönség előtt. A bemondóim szerint az al-} kotok kísérteti, illetve ta-; nulmány-jelleggel forgatták' filmjüket. Rejtett käme-« rákkal kívánták ellesni az $ utca életét, elsősorban a fia- ! talok életét. ^Nyomban hoz- ! zá kell tenni: kevés siker-! rel. De ez lett volna a ki- J sebbik baj. Hiszen minden; kísérlet — a jó szándék; ellenére is — végződhet; kudarccal s a kudarc sok \ hasznos tanulságot eredmé- ; nyezhet. Ezért nem is a; kísérletezés jogát vitatjuk! (jóllehet más országokban! régen túl vannak már a rej- ! tett kamerákkal folyhatott! kísérleteken), de a néző-; pontot, ahogyan a film al-; kötői láttatják velünk az ' ifjúságot. Mert mit is láttunk — ma- ! gyár fiatalok címszó alatt! — Az utcán című tv-kis-! filmben? Tizennégy-tizenöt- ! éves bakfislányokat cigaret- ! tázni a Duna-parton; cint-; kus, közönyös, bamba arco- ; kát, elrévedt tekinteteket; j ölelkező, csókolod zó páro- j kát és szinte semmi mást. ! Ez lenne a mi ifjúságunk? '■ Csupán ennyi és semmi ; több? Félreértés ne essék, ; nem tagadom, hogy vannak \ ilyen fiatalok. Nem is ke- \ vesen. De csak ezt meg-; látni? Aki ismeri az utca életét, ; a mi fiataljaink életét, az : mást is lát. Nemcsak csóko- : lódzó, huzakodó, cigarettázó, : borzas frizuráid, rendetle­nül öltözött fiatalokat, de olyanokat is, akik udvaria­sak az idősebbekkel, figyel­mesek a mellettük elhala­dókkal szemben, akik ko­moly témáról vitatkoznak, akik mondjuk az Opera vagy a Nemzeti Színház legfris­sebb plakátját nézegetik, akik önként vigyáznak az utca rendjére, akik a könyv­üzlet kirakatában nemcsak a női képet fedezik fel, ha­nem a régóta keresett mű­vet is és így tovább. Ez a dolog egyik oldala. A másik: a bemondónő el­nézést kért azoktól, akik a filmen önmagukra ismer­nek, de ... S itt álljunk meg egy .szóra. Vajon mit szólt a felismeréshez mond­juk az az apa. vagy anya, aki enyhén szólva inkrimi­nált helyzetben látta vi­szont a leányát? Vagy: az a tanár, aki felismerte a Duna-parton cigarettázó ta­nítványát? Vagy a diszkré­ció nem vonatkozik a te­levízió operatőrjeire? Egy szó, mint száz: nem ilyen az utca élete. Nem ilyenek a mi fiataljaink! Hogy milyenek? Nyitott szemmel kell járni az ut­cán. Annak is, aki felvevő­gépet tart a kezében — akár rejtve is .. Prukner Pál jel-nappal szántanak, vetnek. A gazdaság vezetői nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a traktorosok minél jobb felté­telek között végezhessék mun­kájukat. Az éjjeli műszakban dolgozók meleg vacsorát és védőitalt kapnak, nem feled­keztek meg a meleg ruházat­ról sem. Az őszi szántás-vetés mel­lett megfelelő ütemben halad a betakarítás. Minthogy a gazdaság tekintélyes szőlőte­rülettel rendelkezik, a szőlő betakarításához is megtették a szükséges intézkedéseket. Kijavították a hordókat, ké­szen állnak a feldolgozó be­rendezések, s úgy néz ki, hogy a jövő hét vége felé a szüret­hez is hozzákezdenek. Az idei rossz időjárás, a hűvös, fagyos május, itt is alaposan meg­nyirbálta a várható termésál­lagokat. A tervezettnél keve­sebb szőlőből tudnak mustot szűrni, holdanként körülbelül 18—20 mázsás termésre szá­mítanak. » Jelenleg 678 holdnyi szőlő­je van a Káiai Állami Gazdaságnak. az elkövetkezendő évek során nagyszabású szőlőtelepítési programot szándékoznak itt megvalósítani. Tervezik, hogy 1500 hold szőlőt telepítenek a környező községek rossz ter­mőképességű homokos terüle­tein. A gépparkot úgy fejlesz­tik^ hogy az új gépeket már igénybe vehessék a nagyüzemi szőlőtelepítéshez. Évenként háromszáz kh. szőlőt telepíte­nek a nagyüzemi követelmé­nyeknek megfelelően 240 cen­timéteres sor és 70 centimé­teres tötávolságra. Azt is el­döntötték már. milyen fajtá­kat szándékoznak termeszteni. Az új telepítés nagy részén a bőtermő izsáki sárfehér fajtát, míg kisebb részben a jobb mi­BÉKÉNK, ÁLLAMRENDÜNK VÉDELMEZŐI nőségű olasz rizlinget és fur­mintot termesztik. Falusi Tibor főagronómus a gazdaság idei munkájáról, a j várható eredményekről el- j mondotta, hogy . még a rendkívül mostoha év ellenére is biztatóak a kilátások. Igaz, a gabonafélékből a nyá- i ron kisebb termésátlagokat ta- i karítottak be, mint terveztek, í viszont jól bevált a kertészet ! és az ^Uaítartás. Nagy gon­dot fordítottak a gazdaság ve- j zetői és dolgozói egyaránt a i takarékosságra. Körülbelül | másfélmillió forint értékű kü- i lönféle anyagot, permetező- ! szert, a gondosabb porciózás­sal takarmányt takarítottak meg, hogy ezzel is egyensú­lyozzák a terméscsökkenésből származó kiesést. Az idén a kétszáz holdnyi kertészet túl­nyomórészét öntözték, s átla­gosan holdanként húszezer fo­rint bevételre tettek szert. Er­re az évre a Kátai Állami Gazdaságban kétmillióihétszáz­ezer forint tiszta bevételt ter­veztek, s úgy néz ki, hogy á vezetők és a dolgozók eredmé­nyes munkájaként ezt az ősz- szeget el is érik. — sp — Négynapos tanácskozás Berlinben Berlinben ma nyílik meg. a szocialista országok kulturális és művészeti szakszervezeti vezetőinek négynapos tanács­kozása, amelyen a művész- szakszervezeti mozgalom idő­szerű kérdéseit vitatják meg. A Magyar Művészeti Szakszer­vezetek Szövetségeinek képvi­seletében Vass Imre főtitkár és Sömjén Sándor osztályve­zető vesz részt a tanácskozá­son . (MT) Őket köszöntjük meleg szeretettel ma, a fegyveres erők napja alkalmából. Őket, néphadseregünk tagjait, akik tisztükhöz híven, á dicső elő­dök; a pákozd—sukorói hő­sök, az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság halált meg­vetően bátor Vörös Hadsere­ge példájától lelkesítve őr­ködnek hazánk határainak és békéjének sérthetetlensé­gén. Őket köszöntjük, fegy­veres fiainkat, akik a nép- köztársaság belső nyugalmá­ra és biztonságára vigyáz­nak: rendőreinket, s a nép­hatalom zászlaja alá a leg­válságosabb időben sereglö fiatal munkásőrségünket. Évente egyszer fordul fe­léjük az ünnepeltne'k kijáró figyelem, c ez helyénvaló is. Az öltét méltán megillető megbecsülés • azonban nem korlátozódik, s nem .is korlá­tozódhat egyetlen alkalomra. S ha ennek nincs is látványos jele a munlcás hétköznapok­ban, a hozzájuk fűződő szá­lak mégis nagyon erősek, el- téphetetlenek. A kiskatona, aki ifjúsága legszebb éveiben ölti magára a néphadsereg uniformisát, az alacsonyabb és a magasabb parancsnok kők, akik helytállásra a haza szeretetére és annak kemény védelmére készítik fel őket — mind-mind közülünk va­lók. Az ünnepi megemlékezés nem volna őszinte, há fegy­veres fiainkról szólva idilli­kus képet festenénk. Az ugyan igaz, hogy mind a néphadsereg, mind a rend­őrség vagy a munkásőrség életében sok szép derűs, pi­rosbetűs állomás van. A töb­bi közt ilyen, amikor felsza­badulásunk hagyományos díszszemléjük pirosra tapsol­juk tenyerünket, látva fe­gyelmezett, impozáns mene­tüket. Ám az irántuk érzett szeretetet csak fokozza az, hogy tudjuk: Icatonafiaink látványos d ísz elgésé ben is kemény munka öltött testet. Tudjuk: tengernyi verejték áztatta és áztatja a zub­bonyt, amire a gyalogos, a híradós és a harckocsizó hi­bátlanul elsajátította, illetve elsajátítja fegyvere pontos kezelését, amire kikovácsoló- dik fegyelme, tudatossá válik különleges felelőssége. Megbecsüljük és a sajá­tunkénak érezzük a néphata­lom rendjén őrködő rend- őreinket, határöregységünkel, akiknek egész életükre szóló hivatása óvni a belső békét, nyugalmat, személy- és va­gyonbiztonságot. E testüle­teknek nincsen más dicsősé­ges és követhető hagyomá­nya, mint az, amelyet a tra­gikusan rövid életű első Magyar Tanácsköztársaság Vörös Őrségétől örökül kap­hatott. A nép rendjére vi­gyázni ma sokkal több oda­adást, sokkal több áldozat- vállalást, s felvértezettebb szakmai tudást igényel, mint bármikor azelőtt. A mi rendőrségünk nem vak és kí­méletlen eszköze egy élőskö­dő osztály államhatalmá­nak, hanem hűséges, tör­vénytudó és törvénytjsztelő szolgálója a szocialista társa­dalom építőinek, a dolgozó nép államának. Szeretjük és tiszteljük leg­fiatalabb fegyveres testüle­tünket a munkásőrséget, amelynek zárt és fegyelme­zett soraiban a szocializmus kipróbált önkéntes harcosait köszönthetjük. Fiatalokat és veteránokat, ifjú nőket és családanyákat egyaránt. Me­leg méltatásuk nélkül nem volna teljes az ünnep fénye, meghittsége. Joggal foglal­ják el helyüket most az ün­nepeltek egységbe forrt gár­dájában. joggal a munkásha­talomért küzdő milliók szivé­ben. Nevel, tudást gyarapít, egészebb embert formál * arról ezúttal is meggyőződ­hettünk. . Amikor ugyanis a páncélkolosszus ruganyosán megállt, a vezetőnyílás ajta­ján Csánics Sándor honvéd bújt elő, aki — a katona­időt illetően — bizony még messze van attól, hogy „öreg” katonának számítson. A lát­szat csalt, mert Csánics hon­véd ezelőtt soha nem veze­tett jái'művet... Bevonulása előtt csodálatosan szép bútor­szöveteket szőtt a kőszegi ágyterítőgyájban. És most harckocsivezető. Ugyanígy harckocsivezető Tó- vizi László honvéd, aki be­vonulása előtt parkettázó volt és Kiss Gyula is, aki azelőtt sohasem került ta­pintható közelségbe harcko­csival. Most pedig néhány hónap alatt annyit tanultak, hogy rájuk merik bízni a hatalmas értéket jelentő moz­gó acélvárakat. Talán olyan könnyű az egész? Igen is meg nem is! Nem könnyű, mert sok tanu­lással, gyakorlással jár, s ez nagy munkát, sok áldozatvál­lalást jelent a fiataloknak. Harckocsiról! Könnyű viszont ennek elle­nére azért, mert testvéri, bajtársi közösségben tanul­ják ezt, a számukra egészen újat. Olyan körülmények kö* zött, ahol a katonák vas­szorgalma párosul az okta­tók fáradhatatlanságával, nagyszerű képzettségével... Repülőgép 2ljg a magas­ban. Mögötte hosszú kötélen őtt a célzsák. A célzsák, amely már néhány pillanat óta farkasszemet néz a lövegek csöveivel. Aztán elhangzik a vezényszó. — Tűz! Néhány századmá­sodperc és aláktalan rongy- gyá tépődik a lövedékek­től. Az első lövésre! A légtér őrzése és védése azonban tovább folyik. „Ellenséges ejtőernyősök” közelednek. A korszerű önjárólövegek csö­veiből máris jól irányzott tűz fogadja őket. Az őrsvezető, a rajparancs­nok Apró Pál megigazítja az izgalomban elcsúszott sisak­ját és halk, de nagyon ha­tározott hangon jelenti fe­lettesének : — Jelentem, a feladatot végrehajtottuk! Végrehajtották, mégpedig kiváló eredménnyel. Apró őr­vezető rajának nem ez az első kiváló teljesítménye. Elsők között hajtották! végre a harci riadót, kifogástala­nul üzemképes motorral, a szabályzatok előírásainak megfelelően fejezték be a menetet s az ön járói öveget kezelők mindegyike felké­szülten várja a további pa­rancsokat A raj tagjai mindnyájan vidékiek s rájuk is jellemző, hogy bevonulásukig csak tá­volról ismerték a technikát. — Fogatos csoportvezető voltam a hódmezővásárhelyi termelőszövetkezetben. Itt az alakulatnál először lövegke­zelő. aztán irányzó, majd az önjáró lövegeknél raj­Elsöprö lendülettel.., paráncsnok lettem. Nem volt valami könnyű dolog áttérni az új szakmára — mondja Apró elvtárs. A többieknek sem volt könnyű megszokni az új „munkakört”. Varga Sándor őrvezető, az egyik irányzó, erdésztechnikus volt. Ö a szí­vós akaratban, a szorgalom­ban látja a zökkenőmentes áttérés legfőbb okát. — Fél évvel ezelőtt bizony még nagyon idegenül néze­gettük egymást a műszerek­kel ... Most sokat olvasom a technikával, a motorokkal kapcsolatos szakkönyveket, folyóiratokat, szabályzatokat. A foglalkozásokon pedig min­dig teljes akarással veszek részt. Mert az akarat so­kat segít, ez az alapja min­dennek. — Kőműves voltam — mondja az egyik. — Én meg pályamunkás a vasútnál — toldja meg a má­sik. — Mi meg vízvezetékszere­lők — kapcsolódnak a be­szélgetésbe Sándor László és Gyurkó József honvédek. Apró eivlársék rajánál is a közösség ereje az, ami a legnagyobb lendítőerőt ké­pezi a tanulásban az új fel­adatok tökéletes elvégzésé­ben. Aki ismeri az Apró­raj belieket, az tudja, hogy •nem egykönnyen fognak ki rajtuk a legnehezebb felada­tok. Állandóan segítik egy­mást. Jó tanáccsal is, de ha szükséges, akkor tettekkel is ott állnak egymás mellett, egymásért és egy sokkal na­gyobb közösségért is, amit úgy hívnak, hogy: Haza. Nyuli János j A Latonak feszülten fi- \ gyeitek. A T—54-es dübörög- ! ve rohan előre. Reng a föld 5 s nyomán porfelhő csapódik í az ég felé. Aztán a nagy szá- \ guldás hirtelen lelassul és ! az aeélkolosszus már is fel- ! bőgő motorral jobbra ka- \ nyarodik. Domb, majd egy ; mély árok állja útját... ! Azaz, hogy csak állná, ha ! nem hozzáértő kezek igaz- ! gatnák a botkormányt, ha ! nem hozzáértő agy elemez- \ né a pillanat tört része alatt \ a harckocsi helyzetét, a harc- ! kocsiban rejlő erőt és adott­ságokat, az akadály leküzdé- \ sének mozzanatait. Ezúttal 5 sincs akadály a harckocsi 5 előtt, mert értenek a vezetés- ; hez... ! A kívülállók azt hihetnék ! — mint ahogy volt is rá \ példa —. hogy a gyakorlat £ végeztével egy „rutinos, öreg” J vezető bújik elő az ülésből. ^ Olyan, aki civilben is éve- ! kig a gépek között mozgott í s élete célját és. értelmét a 5 motorok képezték. \ Hogy a látszat néha csal, I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents