Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-28 / 227. szám

KEDVES VENDEGEK MAGLÓDON Már közel két hete tartóz­kodnak Maglódon. A Német Demokratikus Köztársaságból jöttek el. hogy viszonozzák a yiaglódiak két év előtti láto­gatását. Monika Lübke és Hella Grimm a nevük. A Saa­le melletti Haliéból jöttek, s — ahogyan mondják —. leg­szívesebben itt maradnának, örökre. — Hogy érzik magukat Ma­gyarországon? — kérdem. — Nagyon jól. Gyönyörű minden, amit eddig láttunk! — válaszolják, szinte egyszer­re mind a ketten. — Mi mindent láttáik eddig? — Voltunk a mezőgazdasági kiállításon, az Állatkertben, a Vidám Parkban, láttuk a gyö­nyörű Budapestet éjjel és nappal... — Mi tetszett a legjobban? — A Vidám Park! Nagysze­rű volt minden, s ki is pró­báltunk mindent! — A magyar konyhával hogy vannak megelégedve? — Hamar megszoktuk. Et­tünk már -oaprilkáscsirkét ga­luskával és uborkasalátával, töltöttpaprikát, lecsót, gulyást4 pörköltet (ők úgy mondták, hogy paprikasch!), Gyenes Pista bácsiéknál szüretelni is voltunk. Nagyszerűen érezzük magunkat. Kicsit eltáradtunlk a munkában, de kárpótolt a sok élmény, amiben részünk volt. — Mi ízlett a sok felsorolt étel közül^a legjobban? — A lecsó! — kiáltják me­gint csak egyszerre. — Ilyen pompás ételt még soha nem ettünk. Viszünk is haza egy- egy szatyor paprikát! — mondják nevetve. — A mezőgazdasági kiállí­táson mi tetszett a legjobban? ■■— A sok szép állat, a ki­állított gyönyörű termények. Megizleltük a finom borokat is, ettünk halászlét. Kár, hogy haza kell mennünk. — Remélem, találkozunk még? — Ó. igen, szeretnénk jövő­re is eljönni. Remélem sike­rül. Oly sok barátnőre tet­tünk szert a fiatalok között... s ez ideig annyi meghívást kantunk, hogy nem tudunk eleget tenni azoknak! — esjó — VIDÉKE • > A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1962. SZEPTEMBER 28. PÉNTEK JOBB OTAKAT, JOBB VILLANyELLÁTÁST, AUTÓBUSZMEGÁLLÓT KAPOTT TÁPIÓSÁP Új kuiat, művelődési otthont, óvodát terveznek a jövő esztendőre MAI MŰSOR MoziK Monor: Lázadás (széles), vecsés: A pokol szolgálatában (széles). Hűvös irodaihelyiségében be­szélgetek Szántai Istvánnal, a tápiósápd tanácselnökhelyettes­sel. Minden kertelós nélkül a tárgyra térek: — A község 1962. évi ered­ményei, a jövő tervei érdekel­nének. Légy szíves Pista bá­tyám, egész röviden, dióhéj­ban szólj valamit erről. A dióhéjnyira tervezett be­szélgetés több mint egy óráig tartott s bizony sok mindent megtudtam, a község életéből, terveiből Az idén portalanítoMák a község két főutcáját, a Kossuth Lajos utcát és a Dózsa György utat. Ez utóbbit — a hideg beállta miatt — teljesen csak a jövő évi fel­melegedések során fejezik be. Az állam több mint 300 ezer forintot költött a két utcára, a község pedig 106 ezer forint értékű társadalmi munkát és anyagot adott hozzá. Megtörtént a községi vil­lanyhálózat átszerelése is. A régi faoszlopok helyett vasbe­tonoszlopok merednek az égre, s új. ezüstös huzalok csillog­nak az őszi napsütésben. Ez a munka 350 ezer forintjába került az államnak. Szép nagy munka volt, mégsem elégedet­tek a sápi emberek. Még min­dig petróleummal világítanak, ugyanis a községgel szorosan egybeépült Peres-telepen 38 szép, új ház várta az áramot. Be is tervezte a tanács a vil­lamosítást, de az ÉMÁSZ el­hárította ezt a munkát. A költséges trafó hiányára hi­vatkoztak, pedig egy kilomé­terre sincs a sülyi Vasút utcai új transzformátor. Ezzel a pe- resiek villanyellátását is meg­oldhatták volna. Hiszen sokkal bonyolultabb feladatokat is megoldott az ÉMÁSZ. Több mint két kilométerről, sápi trafóról villamosították példá­ul a sülyiek Tápiósáp szom­szédságában levő új, vasút mentén fekvő települését. Ez úton is kérik a peresiek: néz­zék meg még egyszer a kér­dést. Az érdekeltek társadal­mi munkával és forinthozzá- járulással is támogatnák új lakótelepük villamosítását. Büszkén beszélt a tanácsel- . nökhelyettes az új autóbusz­megállóról is, hiszen ez teljes mértékben községi erőből épült. A jövő feladatai közül a legfontosabbnak a község vízellátásának megoldását látják a vezetők. Szinte hitetlenkedve hallot­tam, hogy a Kossuth utca és Dankó utca sarkán van egy 130 méter mélységig fúrt kút, amit 1944-ben a háborús ese­mények miatt abbahagytak, s a kútfúrási munkákat azóta sem fejezték be. Pedig égető szükség lenne erre, különösen a környékbeli cigánylakosság érdekében. Elképesztő . számpkkal il­lusztrálta Szántai elvtárs az új bölcsőde, óvoda jövő évi megteremtését is. Egymillió 300 ezer forint költséggel Tápiósápon épí­tik meg jövő évben a já­rás legmodernebb, apró emberkék gondozását szol­gáló létesítményét. Ugyancsak a jövő évben kez­dik meg a művelődési ház építését. Itt fogják elhelyezni a községi könyvtárat, olvasó- . termet, a KISZ helyiségeit, színháztermet, öltözőt és klub- helyiségeket fognak építeni. Merészek a tervek, de Szántai elvtárs szerint reálisak s a felettes hatóságok is jóváhagy­ták azokat. Marton Károly Megérte a fáradságot! Szezonvégi beszélgetés a dinnyéssel Az ember, ha Monori-erdőt élhagyva kitekint a vonatab­lakból, jókora dinnyetáblát lát, ahol még mindig szedik a 4—5 kilós dinnyéket. A pilisi Uj Élet Tsz főköny­velőjének kocsiján érkezünk egy délután a dinnyeföldre. Kovács Pál elnökhelyettes éis Tóth Rudolf főkönyve­lővel együtt fázósan húzzuk össze ballonkabátunkat, amint kilépünk a kocsiból és meg­indulunk a szorgalmasan dol­gozó dinnyések felé. Két család költözött a ta­vasszal Csányból Pilisre. Nagy Illés és Szklemár Lász­ló régi tapasztalt dinnyések, kora tavasszal nekiláttak a szorgos munkának. Munká­juk gyümölcse most ért be igazán. A 20 hold területen 20 vagon dinnyét terveztek ter­melni, ezzel szemben tény­legesen megtermeltek és eladtak mintegy 35 vagonnal, a tervezettnél jóval magasabb áron, mert Illés bácsi diny- nyéje márka a pesti pia­con. Csetneki ■ Mihály bácsi, a termelőszövetkezet el’enőr- ző bizottságának tagja, aki kísérte a szállítmányt min­den éjjel Pestre, mesélte, hogy alig álltak meg a pia­con kocsijaikkal, máris meg­lepték őket a kereskedők és® mázsás tételekben kapkodták el a dinnyét, sőt már elővé­telben lefoglalták a követke­ző napi szállítmányt is. — Minek köszönhető ez a ezép eredmény? — szegeztem Vaev illés bácsi mellének a térdést. — Hát kérem: első a jó ve­tőmag, az idejében való ve­tés és a megfelelő gondo­zás. Ez a tábla, ahol most termelünk, nem is az a ki­mondott dinnyetermő terü­let. de már kiválasztottam a legjobban megfelelő terü­letet a Miavecz dűlőben, ott fogok majd gyönyörű diny- nyéket termelni jövőre. — Bizony, nekünk is meg­éri — vetette közbe Kovács Pali bácsi, a tsz elnökhelyet­tese —, mert ezen a 20 hol­don több mint 500 ezer fo­rint bevételünk volt. ha a dinnyések részét és az ér­tékesítés költségeit leszámít­juk, még akkor is több mint 200 ezer forint volt a tiszta haszon, pedig még a szárazság is köz­rejátszott. A kunyhóban a meleg kály­ha mellett közben hozzá­látunk egy vérpiros bélű 8—10 kilós görögdinnyéhez, mert nem illik dinnyéstől elbú­csúzni úgy, hogy ne kóstol­ja meg az ember a termést. — Sajnos, a korai ősz nem kedvez nekünk. mert még elég sok apró dinnyénk van, ami kedvező időjárás ese­tén beérhetett voina, de így kénytelenek vagyunk az éret­len kisdinnyéket piacra vinni, ami még újabb forintokat hoz a tsz és a mi kasszánk­ba — mondta Szklemárné* aki már a hazautazáshoz ké­szíti elő a holmit. — Viszontlátásra jövő nyá­ron! — búcsúztunk a szor­galmas dinnyésektől. Fekete Benő Csak a bennszülött mono­nak, azoknak is csak az öre­gebbre tudja a község egyes dűlőinek elnevezését megmon­dani. Különösen a külső ré- . székén nehéz megtudni, hogy az ember tulajdonképpen hol is jár. Monori-erdő felé a 4-es számú műút és a vasútvonal közötti területen vannak a pe­dagógusföldek, nagyobbrészt gondosan megművelt kukori­catáblák. Ide látogattunk el a kora délutáni órákban, hogy körülnézzünk ebben a határ­ban. Szekér fordul be a műútról és a kétméteres kukoricaerdő­ben vágott csapáson hamar el­tűnne a szemünk elől a táblák között, ha utána nem szök­nénk és meg nem állítanánk az útjában. — Bajkai Sándor vagyok a Luxemburg utcából — mond­ja a nagybajuszos magyar — a második forduló kukoricát viszem haza L. Ferenaéknek. Érdeklődésünkre, hogy mi a neve ennek a dűlőnek, meg­vakarja ^z öreg a fületövét és úgy mondja: — Furcsa neve van ennek a dűlőnek: „Disznópáskomnak” hívják, de hogy miért nevezik így, azt bizony én sem tudom. Tovább kísérjük útjában a rendeltetési helyére, ahol az egyik egyholdas parcellán L. Ferenc és felesége kora reggel óta gyűjti a csapás mellé mun­kájuk gyümölcsét, a kukorica­csöveket. — Még bizony a teljes be; éréshez kellett volna néhány meleg nap — mondják szeré­nyen —. de nem lehet várni, mert lelkiismeretlen és fele­lőtlen emberek dézsmálják a kukoricát. Kénytelenek va­gyunk egy kicsit zölden letör­ni, mert sajnos, mindennap kevesebb lesz, a szárazság miatt úgy sincs nagy termé­sünk. — Mennyire számítanak?-i- Egy holdat kaptunk meg­munkálásra, korán vetettünk, kétszer megkapáltuk, úgy gondoljuk, 10—12 mázsa lesz a munkánk eredménye. Le­hetne több is, de így is meg vagyunk elégedve, a malac­kánk el lesz látva, abból meg nekünk lesz egy kis finom ha­rapnivaló. Sok szabad időnk munkája fekszik ebben a ku­koricában, azért is sietünk a munkánk eredményét biztosí­tani. A szomszéd parcellákon is sietve dolgoznak, törik a ku­koricát, mert bizony azt sen­ki sem szeretné, hogy verej- téices munkája gyömölcsét lel­kiismeretlen emberek» élvez­zék. Huszty Károly Cipőt javíttattam Gombán Az egyik nap leesett az egyik cipőm sarkáról a vas. Megesik mással is az ilyesmi. Azt mondták az emberek men­jek az Iskola út 9-be, ott van a Monori Szolgáltató Ktsz ci­pőipari részlege. Mondanom sem kell, nagyon megörültem. Micsoda fejlődés. Nagy szük­ség volt már erre régóta. A néhány ezer gombai lakosnak megoldódik a cipőjavítási problémája. Ennek igazán csak örülni lehet. Szőnyi Imre a helyi részleg vezetője vette pártfogásba a szék hiányában állva lehúzott cipőt. Nem is a helyettese Páczi György, mert gondolom a két fős üzemben a vezetőnek, helyet­tes is kell. Különösen ha az a jelenlegi jól szervezett rend­szer szerint hátizsákban maga hordja ki Monorról az anya­got. Ilyenkor gondolom Páczi elvtärg a teljes értékű rész­legvezető helyettes. Fellelkesülve a váratlanul jött kellemes meglepetéstől érdeklődtem megvarnák-e egyik cipőmet, mert a varrása felfeslett. Kézzel igen — volt a válasz, meri stoppológépé még nincs a részlegnek. Az kellene, meg egy köszörűgép. Nagyon közelhajoltak a munkához Gondoltam felkat­tintom a villanyt, ne rontsák a szemüket. ^ Hiába, villany nincs bevezetve a helyiségbe. Ö munkahelyvilágítási nor­mák. (Erről jut eszembe: majd kályha is kellene.) — És mi a részlegvezető fi­zetése? — kérdeztem. — A bevétel után 5 száza­lék — volt a válasz. — Nyáron ez nem haladja meg az 5—10 forintot havon­ta, akkor talán nem is kell itt ülnie egész nap! — De bizony a nyitvatartá­si idő ránk is kötelező — vi­lágosítottak fel. Azután Szőnyi Imre kiállí­totta a munkáról a 162. számú bizonylatot, feltüntetve rajta a hatvanöt fillért kitevő mun­kadíjat. Mindezt még három különböző nyilvántartásba bevezette az 5 százalékért. Mégis: örülünk a gombai cipőjavító részlegnek és bí­zunk abban, hogy a kezdeti nehézségek: géphiány, stb. is hamarosan kiküszöbölődnek. Kobzos — Mtntaklubestet rendez­nek szombaton este 7 órai kezdettel Monoron, az ifjúsá­gi otthonban, Utazzunk csak pár évig a monori „helyin”, meg tudjuk különböztetni, hogy ki, hol lakik. Akinek a vonaton nem jut ülőhely, csak az ajtónál állva, vagy a lépcsőn uta­zik, az biztosan vecsési. Vi­szont aki hazajött Vecsé- sen az ájtó mellett áll és a három szót így ejti ki, „há­rom”, az üllői bennszülött. A!ki a vonaton közli veled, hogy a falu szélén lakik és azzal dicsekszik, hogy va­sárnap rókát fogott az pé- teri lakos. Aki Monoron a leszállásnál bármerre, csak nem a kijáraton át távozik, \ A járási pártbizottság' ülése Tegnap ülést tartott a járási pártbizottság. Meghallgatták és elfogadták az október 7-i járási pártórtekezleíre előter­jesztendő beszámolót és hatá­rozati javaslatot. Szombaton: j járási tanácsülés Napirend: 1. Elnöki beszá­moló (Szijjártó Lajos). 2. A ta­nácsok államhatalmi és tö­megszervezeti funkciója érvé­nyesítésének vizsgálata (Ko­zák Sándor). 3. Jelentés az 1961/62. oktatási év eredmé­nyeiről és az 1952/63. tanév el­indításáról (Rétvári Gyula). 4. Az 1963. évi költségvetési terv megtárgyalása (Szabó Imre). 5. Indítványok, javaslatok. AZ OKTÓBERI MOZIMŰSOR Monoron és Veesésen több új és jó filmet ígér. A Lopott boldogság című új magyar filmet szinte Bu­dapesttel egyidőben mutat­ják be Monoron, s október végén játsszák Veesésen is. Mindkét filmszínházban be­mutatják Tolsztoj Feltámadás című regényének legújabb, kétrészes^ szovjet filmváltoza­tát. A monori moziban ezeken kívül a Ha velem tartanál; Vigyázz nagymama, Üjra egyedül, Randevú Koppenhá­gában, Utolsó vac.sora, Ne fo­gadj el édességet idegentől! című filmeket vetítik. A vecsési mozi műsorán az Aki átmegy a falon, Legenda a vonaton, A nagyváros örö­mei, Piros betűs hétköznapok, Pillantás a hídról, Túl fiatal a szerelemre című filmek szere­pelnek. A gyömrői és maglódi mo­zik októberi műsora meglehe­tősen középszerűnek ígérke­zik. 99 Szarkák*“ Horváth János (Maglód, Thököly u. 37.) segédmunkás meglopta az üzemét, 15 méter hosszú 8 milliméteres drótot akart onnan elhozni. A sza­bálysértési hatóság 200 forint­ra bírságolta. Bozóki József és Bozóki Pál (Tápiósüly, Kiskókai u. 12.) az állami gazdaságot lopták meg, sütőtököt vittek el a gazdaság földjéről. 150, illetve 100 fo­rintra bírságolták őket. Bokros István (Monor, Köz­társaság u. 24.) saját magát lopta meg, illetve a tulajdo­nát képező, de másnak feles­be kiadott szőlőt dézsmálta meg. Tettéért 200 forint bírsá­got kell fizetnie. az biztosan monon. Az az utas, aki este kivilágítatlan kerékpárjára kap, az csak vasadi lehet Aki a monori helyiről „kényszerleszál­lást” hajt végre, hogy to­vább utazzék, de a gyors­büfébe tér és ott ragad, le­késve vonatj«tt, az monori- erdei vagy pilisi lakos le­het. Aki a helyi vonaton ülő­helyet egy nőnek vagy egy idős embernek átadja, az... No, ilyen ember ezen a vonalon nemigen akad! Várva a gyömrői vonal hasonló ismertetését, mara­dok tisztelettel: Szűcs Gyula Iskolarádió tnüködik a gimnáziumban, reggel 8 óra előtt és a nagy szünetben sugározza műsorát. A képen a rádió szerkesztője, Szalontai Attila a legfrissebb híreket mondja be. (Foto: Kútvölgyi) Űj lőteret nyit meg az üllői MHS Ä járás egyik legjobb lö­vészcsapata, amely számtalan verseny abszolút győztese lett, a Gazdákerdejének festői kör­nyezetében új, korszerű lő- pályát' nyit meg. A megnyitás a fegyveres erők napján — szeptember 29-én, szombaton délelőtt 9 órakor lesz nagy meghívásos lóverseny keretében, amelyen részt vesz a XVIII. kerület­ben állomásozó szovjet alaku­lat bét csapattal, a ceglédi honvédség, a monori munkás­őrség, a járási rendőrkapi­tányság, a járási kiegészítő parancsnokság, a pénzügyőri szakasz és a vendéglátó üllői MHS lövészcsapata. A nagyszabású és érdekes sporteseményt közös ebéd kö­veti, este pedig a művelődési otthonban tartanak regruía- bált Szabás-varrás tanfolyam A monori községi nő tanács ingyenes szabás-varrás tanfo­lyamat indít október 8-án kez­dők és haladók részére. Je­lentkezni lehet a községi ta­nács titkárságán Dobrovolni Pálné elvtársnőnél. BÜCSÜZNAK A TANÍTVÁNYOK Szombaton tanít utoljára a maglód-nyaralói iskolában Imets Ákosné tanárnő. Hosz- szú működése alatt sok szép dalt tanított meg, amit volt tanítványai ma is szívesen énekelnek. Jelenlegi és volt tanítványai szeptember 30- án búcsúztatják utolsó taní­tási órája után. A sp n ripú iijn nem le ff elő! Pilisen többen összetévesz­tették a sportpályát a legelő­vel és lovukat, birkáikat, ba­romfiaikat kicsapták oda le- gelészgetni. Emiatt Donáth Istvánt (Mikes u. 17.) 150, Ko­vács Sándornét (Kossuth u. 65.) 100, Lenthár Kálmánnét (Dózsa Gy. u. 34.) 100, Berkesi Jánost (Dózsa Gy. u. 33.) 50 forint pénzbírsággal illette a szabálysértési hatóság. — Hagyományos szüreti bál lesz, felvonulással egybekötve vasárnap, Vasadon. ANYAKÖNYVI HÍREK Pilis Házasságot kötöttek: Szabó Lász­ló és Berinszki Magdolna. Ba- gyinszki Ferenc és Bl^hut Mária. Venczel István és Lehoczki Má­ria, Szél Sándor és Kerepeszki Zsuzsanna. Elhunytak: Sztahó Mária 2 hó­napos, Pribelszki János 69 éves. Porubszki Mihály 77 éves. Jakab Antalné Fodor Anna 63 éves. Ja- gyugya Istvánné Simon Zsuzsanna 70 éves. Vecsés Házasságot kötöttek: Lindvurm Nándor és Boda Anna Kiss Lajos és Remete Mária Terézia. Kárász Antal és Konfár Luca. Koncsor Ferenc és Varga Terézia. Peregi Oszkár Gásoár és Elei. Kis János és Mátyás Rozália. Törik a kukoricát a pedagógusfoideken M O ZAIK Miről ismerjük fel, hogy ki hová való ?

Next

/
Thumbnails
Contents