Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
""^trfap 1962. SZEPTEMBER 23, VASÁRNAP Osztoznak a falu gondjában Csakhamar híre futott csütörtök délelőtt Bényén, hogy új traktorosok érkeztek a faluba. Itt sem újság ma már a gép, hisz’ mióta a szövetkezetbe léptek a gazdák, gép szántja a földeket, segít a növényápolásban, betakarításban egyaránt. Nem megy ritkasághatározással igyekezett hozzám. Most itt vagyunk mindketten. Tóth István veszi át a szót: — Ezerkilencszázötvenegytől ezerkilencszázötvenhatig a Lepsényi Gépállomáson dolgoztam. Miután a felhívást olvastam, nem tudtam volna „Röpgyűlés” a tsz irodája előtt. Kiss József igazgató alig győzi a választ a kérdésekre szántba a traktoros sem. De ők mégis kivételek, ők mások. A városból jöttek, méghozzá a fővárosból, onnét, ahová soksok- béhyei fiatalember igyekszik naponta. A termelőszövetkezet irodája előtt ütötte fel tanyáját a kis csoport Csak rövid időre, addig, amíg a tsz egyik brigádvezetője el nem vezette őket szálláshelyükre. Egyelőre öten vannak, de ketten még jönnek. Van aki már ruhája fölé öltötte a kék munkaruhát. A vattaruha szíjjal összefogva lóg a bőröndök fogantyúján. A csizmát hónuk alatt szorongatják. Beszélgetnék, ismerkednek egymással. Mindannyian fiatalok, a legidősebb Csala János, a Fehérnem űgyárbői, sem érte még el a negyven ewztleHdőfc A» 'tblx» biek jóval ffáfála'bbalf’Viala. Miért jöttek Bényére, amikor üzemükben kényelmes, megszokott munkahelyük van? Főleg ilyenkor, ősszel, amikor már csalóka a napfény: süt, de meleget nemigen ad. Ahogy múlnak a napok, mindig nagyobb a valószínűsége, hogy beköszönt az esős, szeles ősz. A beszélgetésből azonban csakhamar Púderül, hogy számítottak ők erre akkor is, amikor jelentkeztek traktorosnak. Hogyne tudnák, amikor valamikor mindannyian traktorosok voltak. Érdekes megfigyelni, kit mi vonzott falura. — Olvastam a Népszabadságban a felhívást és nyomban arra gondoltam, kötelességem segíteni — mondja Csala János, majd így folytatja: — Hétfőn reggel azzal a gondolattal mentem be a gyárba. hogy szólok Tóth Pistának, akiről tudtam; valamikor traktoros volt. jelentkezzünk. Nem értem azonban el munkahelyére, mert közben találkoztunk. 0 ugyanazzal az eltovább a gyárban maradni. Itt a helyem most a traktoron. Molnár György, a Chinoin Vegyészeti és Gyógyszergyár gépkocsivezetője, Lökös János a Könnyűipari Szerelő Vállalatnál dolgozik. Koesan Ferenc, a Szivárvány Áruház gépkocsivezetője. Mindannyi- uk szavaiból az cseng: most, amikor falun a munka dandárja van és kevés a géphez értő ember, úgy érezték, itt a helyük. Találóan mondja Tóth István: — Meg akarjuk mutatni a bényeieknek, hogy nines is olyan láv ol a város, mint ahogyan azt sokan hiszik, A gépállomás igazgatója Kiss József^a; beszélgetők kcSé“afl" néhány percre, s rögtön elárasztják kérdésekkel? — Milyen traktorokat kapunk? — Milyen állapotban vannak a gépek? — Szerszámokat kapunk? — Milyen a kereseti, lehetőség? A kérdésekre megadja a választ. A gépek, amit a háromhónapos időtartamra kaptak, kormos traktorok, viszont nem a legjobb állapotban vannak. A legnagyobb' baj, hogy néhány hónapja nem üzemelnék és csaknem mindegyikről hiányzik valami alkatrész. Ezt bizony pótolni kell. Koesan Ferenc egy nappal előbb érkezett, ő már rendbe is hozta a gépét. Ebéd után indul ki a határba. — A kereseti lehetőség elég jó — mondja az igazgató. — Legjobb traktorosaink három és fél—négyezer forintot is megkeresnek. Reméljük, maguk is hamarosan belejönnek a munkába. A termelőszövetkezet elnöke, Böszörményi András, háHuszonnyofcezer fő holdanként lásan szorít kezet a traktorosokkal: — Nagyon örülünk, hogy segítségünkre siettek. Rengeteg a szántani való, de most már bízunk, hogy október húszadikára földben lesz a kenyérgabona magja. — Mi is elkövetünk mindent, hogy jól érezzék magukat, semmiben se szenvedjenek hiányt — ígéri a termelőszövetkezeti elnök és bejelenti: — Ma tojásos lecsó lesz kolbásszal ebédre, de ez csak olyan gyorsan készült. Holnapra már jobb ebéddel szolgálhatunk. Mindenkinek kijelölték a szállását, elfogyasztják az ebédet, aztán sietnek ki a brigádszállásra. Kijelölik, ki melyik traktorral dolgozik, s nyomban hozzákezdenék azok rendbehozásához. Nem zúgolódik az sem, aki jobban „lerobbant” traktort kap. Itt azonban el kell mondani, hogy a gépállomásnak jobban fel kellett volna készülni a traktorosok fogadására. Legalábbis, ami a gépek kijavítását illeti. A javítás ugyanis egyes gépeknél legalább egy-ikét napot igényel. Nem is szólva arról, hogy a gépek rendbehozása — nem az üzemi munkások feladata. Bényén munkához láttak az üzemi munkások és három hónapon keresztül osztoznak a falu gondjában. Valóban igaza van Tóth Istvánnak: nincs is olyan messze a város a falutól. Mihók Sándor Mezőgazdasági televíziós előadássorozat A Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Rádió és Televízió — októbertől jövő év márciusának végéig — a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam kiegészítéséül előadássorozatot rendez. A televíziós sorozatban a szakmunkásképző tanfolyam anyagának nehezebben érthető részleteit kiváló szakemberek élőszóval ismertetik; rajzokat, filmeket és más szemléltető eszközöket is felhasználnak. » A televíziós tanfolyam anyaga jelentősen elősegíti a nagyüzemi mezőgazdasági termelés legújabb eredményeinek megismerését. A televíziós előadássorozattal kiegészített szakmunkásképző tanfolyam elvégzése után a résztvevők szakmunkásvizsgára jelentkezhetnek. (MTI) A nagy seregszemle után Az év végén megjelenik az új helységnévtár A 'Központi Statisztikai Hivatal az év végéig közreadja a legújabb helységnévtárat. A mintegy ezer oldalas könyv beszámol Budapest, a négy megyei jogú város, az 58 járási jogú város, továbbá hazánk 3207 községének és mintegy 17 000 külterületi lakott helyének területi, közlekedési, postai adatairól. Az új kötetben ezenkívül megtalálhatók a népesség számára, a lakóházakra, az egészségügyi, kulturális intézményekre és a közművekre vonatkozó adatok. Koesan Ferenc rendbehozta a traktorát, ő már a termelőszövetkezet földjére Igyekszik Ma bezárja kapuit a 64.'Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, amely minden eddigit felülmúlt. Az idei kiállítás mondanivalójában is különbözött az eddigiektől, hiszen most már teljesen a szocialista útra tért mezőgazdaság eredményeit tükrözte. Hogy mi mindennel ismerkedhettek meg a látogatók, arról vaskos könyvet lehetne írni, nyilván sok Pest megyei tsz-gazda személyesen győződött meg e vásár nagy- szerűségéről. Szépen szerepeltek a Pest megyei állami és szövetkezeti gazdaságok a kiállításon. A ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet termelési eredményei nem ismeretlenek a megye lakosai előtt, mégis jóleső érzés tudni, hogy a földművelésügyi miniszter is elismerően beszélt — a többi között — a ceglédiek eredményeiről. Nemcsak a díjazott öt tenyészállatra lehetnek büszkék a ceglédiek, hanem egész állatállományukra, amely minőség és hozam tekintetében már elérte a világ- színvonalat. A Pest megyei állami gazdaságok és tsz-ek majdnem minden üzemágban jól szerepeltek. A tápiószeleiek sertésükkel nyertek díjat, az abo- nyi Kossuth és Lenin tsz lu- cemamaggal, a tárnoki Lenin őszi búzával szerzett dicsőséget. Az elismerő oklevelek között sok Pest megyei tsz — a többi' között a zsámboki Petőfi, a dánszentmiklási Micsurin, a kocséri Petőfi, a ka- kucsi Lenin, a csemöi Rákóczi — nevét megtaláljuk. Ezek a termelőszövetkezetek növénytermesztésben jeleskedtek. Mindezt néhány éves tsz-ek kezdeti nehézségekkel küszködve érték el. Két év óta olyan aszályos időjárás volt hazánkban, ami más években teljesen leszegényítette a parasztságot — Pest megyében az aszályt még tetézte a homok- és jégyerés, g, fagykor-, A magyar ’ mezőgazdaság teljes termelési értéke most mégis nagyobb, mint az 1960- as évi. A felvásárlás a legfontosabb cikkekből 6,1 százalékkal meghaladta az 1960-as évit. Minek köszönhetjük a sikereket? Elsősorban annak,, hogy a pért helyes politikája találkozott a parasztság egyetértésével. Bebizonyosodott, hogy a közös gazdálkodás eredményesebb, mint az egyéni. A Szocialista termelési viszonyok megteremtése a mezőgazdaságban lehetővé teitte, hogy a termelőerők szabadon fejlődhessenek. Jobban ki lehet használni a modem gépeket, felszereléseket, egységesebben lehet nevelni, tanítani parasztságunkat a modem gazdálkodás legújabb fogásaira, szocialista keretek között, mint régebben. Igen lényeges eleme volt a fejlődésnek az — s ez növelte a parasztság bizalmát —, hogy pártunk a különböző falusi rétegekkel szemben. helyesen alkalmazta a szövetségi politikát. A szövetkezeti útra lépett parasztok sok helyen választottak maguk közül olyan, gazdálkodáshoz is jól értő, köztiszteletben álló embert, aki az azóta eltelt rövid idő alatt bebizonyította. hogy alkalmas a vezetésre. Ez is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy fiatal szövetkezeteink gyorsan túljutottak a kezdeti nehézségeken, megerősödtek, sőt — mint a kiállítási sikerek is bizonyítják; jó néhány Pest megyei tsz az ország legjobb tsz-ei között van. A mezőgazdaság fejlődésében az érdem elsősorban a szövetkezeti parasztoké, de kétségtelen. hogy űz állami segítség nélkül nem lehetett volna ilyen sikert elérni. Igaz, nem mindenütt és nem egyformán erősödtek meg a tsz-ek, mint ahogy nem egyforma eséllyel indultak el (vezetés, talaj- és éghajlati adottságok különbsége) a nagyüzemi gazdálkodás útján. Van még baj, fékezőerő, de általában, megyei viszonylatban mégis az eredmények dominálnak. Ahol helyileg még mindig gazdasági és vezetési problémákkal küzdenek a tsz-gaz- dák. jó segítségnek bizonyul a legújabb, 3004/5-ös kormányhatározat, amelynek fő célja a gyengén működő tsz-ek megerősítése. Az MSZMP nemrégiben megjelent irányelvei is rámutatnak, hogy a párt és a kormány az eddigi szellemiben fejleszti a mezőgazdaságot. Ha összegezni akarnánk a kiállítás tanulságait, elsősorban azt említhetnénk meg, hogy ez a seregszemle a nagyüzemi gazdálkodás győzelméről tanúskodik. A feladat: stabilizálni az eredményeket, hasznosítani a legjobbak tapasztalatait, élni a lehetőségekkel. Gall Sándor Az áporkai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az idén 68 holdon átlagosan huszonnyolcezer kukoricatövet hagytak meg- a szövetkezeti gazdák. A nagy szárazság ellen öntözéssel védekeztek. A környékbeli szövetkezetekből sok látogatója van a kukoricatáblának. Képünkön Polyóka Géza és Guti Ferenc a ráckevei Rákóczi Tsz agronómusai győződnek meg arról, hogy érdemes a fejlett agrotechnikai módszereket alkalmazni a kukoricatermelésben A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről Ésszerűség a beruházási politikában Pártunk kongresszusi tézisei kimondják, hogy „• • • a szövetkezetek megszilárdításában legfontosabb a közös nagyüzem kiépítése, a közös alapok gyors ütemű fejlesztése ...” Amikor ezt hangsúlyozza pártunk Központi Bizottsága, akkor a termelőszövetkezeti parasztság és az ország érdekeit tartja szem előtt, mivel csak a gazdaságilag erős termelőszövetkezetek képesek magas színvonalú, jövedelmező árutermelésre. Ezt a célt sokféle úton-mó- don lehet és kell is szolgálniuk a termelőszövetkezeti vezetőknek és tagoknak. E célt szolgáló egyik legfontosabb módszer o beruházási politika is, amelynek néhány fontosabb vonásával kívánunk most foglalkozni. Mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésére szánt beruházási összegeket okosan, célszerűen használjuk fel, hogy azok eredményes eszközei legyenek a gyors fejlesztésnek. Megyénkben összesen 121 212 000 forintot fordítunk énítési beruházásra a szövetkezeti gazdaságokban a jövő évben. Ezzel a költséggel 3550 szarvasmarhaíérőhely, 1290 sertésférőhely, 9000 juhférö- hely, 60 000 baromfiférőhely, 10 000 négyzetméternyi haj- tatőház, 2205 négyzetméternyi palántanevélő, 26 fúróit kút épül és 8837 hold öntözéséhez szükséges berendezést vásárolunk. Ezzel a jelentős beruházással tovább növekszik és erősödik a termelőszövetkezeti közös vagyon, a közös termelési alap, amely a tagság jövedelmének és az ország áruellátásának további javulását vonja maga után. A beruházási összegek azonban nemcsak összességükben, hanem részleteikben is igen tanulságosak és elgondol koztatóak. Ha figyelembe vesszük, hogy a létesítményekre szánt pénznek több mint egyharmada — 40 720 000 forint — öntözési célokat szolgál, fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen jellegű beruházásokra törekszünk. Közismert tény ugyanis, hogy az esőztető öntözőberendezésekre szánt pénz gyorsan „forog”, mert egy-két esztendő alatt teljesen megtérül a több termés révén. Hasonló a helyzet a hajtatóházakra, palántanevelőkre, valamint a baromfiférőhelyekrö fordított beruházásoknál is. Azt is a kongresszusi irányelvekben olvashatjuk, hogy „...a mezőgazdaság r szocialista átszervezésének beruházási terhei a vártnál hamarabb és nagyobb mértékben jelentkeztekMivel anyagi lehetőségeink nem növekedtek ilyen mértékben, jól meg kell gondolnunk, hogy mire fordítjuk a pénzt. Teljesen helyes’ és ésszerű tehát az'az arány, amely a gyorsan . megtérülő beruházások javára tolódik el megyei költségvetésünkben. Ha gyorsan megtérül a termelésre fordított pénz, hamarabb jut másra Is utána. Keresnünk, kutatnunk kell tehát a gyors pénzforgás lehetőségeit beruházási politikánkban. Éppen ezért • tartjuk helyesnek és bölcsnek azt a korábbitól eltérő gyakorlatot. hogy a jövő évtől kezdve már jóval kevesebb lesz a kötött beruházás és több a kötetlen. A járások és a termelőszövetkezetek most már nagyobb önállóságot kaptak a beruházási összegek fel- használásánál. Legtöbb esetben az országos és a megyei szervek csupán ahhoz ragaszkodnak, hogy ezeket a beruházásokat a termelés gyors ütemű fejlesztésére használják fel a járások, illetve a termelőszövetkezetek. A nagyobb önállóság viszont nagyobb felelősségérzetet kíván a beruházások felhasználóitól, mert nekik kell gondoskodni arról, hogy az ország pénze a lehető leghasznosabb célokat szolgáljon. Ott segítsenek a pénzzel, ahol a legjobban szorít a cipő, ne sajnálják arra, amire kell, de ne is méretezzenek túl semmit, egészítsék ki a befejezetlen beruházásokat stb. Jónéhány jő, vagy rossz példát idézhetnénk a beruházások felhasználásával kapcsolatban a megyéből. A tápió- györgyei Zöld Mező Termelő- szövetkezetben a minta szarvasmarhatelep építésénél mindenre jutott pénz, csupán a vízellátásra nem. Ha kútfúrással kezdték volna az építkezést, akkor már az építkezésnél is jelentős összegeket megtakaríthattak volna ... A beruházásokról szólva nem feledkezhetünk meg a kötelező sajáterős hozzájárulásokról sem. Ha a hozzájárulás kevés, a tsz indokolatlanul sokat von el a közpénzből ha a gazdasági erejénél többet ad hozzá, akkor a munkaegységérték látja kárát. Ez utóbbihoz hasonlót a tápiószelei Béke Termelőszövetkezetben tapasztaltunk tavaly, ahol a túlméretezett sa- j átér ős beruházás miatt a tagság, jó munkája ellenére is kevés pénzt kapott. A fő probléma azonban elsősorban az, hogy a tsz-veze- tök tartózkodnak az alapszabály szerinti hozzájárulástól. Az eddig elmondottakból kitűnik, milyen nagy gondosságot kíván a beruházások tervezése. A termelőszövetkezeti közös termelési alap gyors- ütemű fejlesztéséneik ez az eszköze szakavatott kezeket kíván, mert a tapasztalatok minden oldalról erre intenek. A járási tanácsok szakemberei, valamint a tsz-vezetők tekintsék lelkiismereti ügyüknek ezt a kérdést, sáfárkodjanak jól a nép pénzével. Nagymiklós István
