Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

MA: — a megyei pártbizottság rendezésében az 1962/63. pártoktatási év előkészíté­sével kapcsolatos értekez­letet tartanak a járási pártbizottság nagytermé­ben. Az értekezleten részt vesz valamennyi járási pártbizottság agit.-prop. osztályvezetője; járásunk valamennyi párttitkára és több propagandista. — ülésezik a járási ta­nács végrehajtó bizottsá­ga. Napirend: 1. A taná­csok államhatalmi és tö­megszervezeti funkciója érvényesülésének megvizs­gálásáról szóló jelentés. Előadó: Kozák Sándor. 2. Jelentés az 1961/62. oktatá­si év eredményeiről, az új oktatási év beindulásáról. Előadó: Rétvári Gyula. 3. Az 19S3. évi költségvetési terv. Előterjeszti: Szabó Imre és Újvári István. E három napirer-d a szep­tember 29-i járási tanács­ülés anyagát képezi. Ezen­kívül foglalkozik még a vb Kulich Lajos előter­jesztésében az 1963. évi községfejlesztési tervekkel; Sima István előterjesztésé­ben a negyedik negyedévi munkaterwel, valamint egyéb indítványokkal és javaslatokkal. M! ÜJSÁG NYÁREGYHÁZÁN? A napokban tartotta a nyár­egyházi Béke Tsz MSZMP- szervezete küldöttválasztó tag­gyűlését, melyen a járási párt- bizottság részéről Muka János elvtárs is részt vett. A tag­gyűlésen Marosvári János tit­kár elvtárs számolt be az MSZMP VIII. kongresszusá­nak az irányelveiről, melyhez a párttagok és a meghívottak eredményesen szóltak hozzá, a kongresszus irányelveit alkal­mazva a helyi viszonyokra. A J taggyűlés második napirendi pontként megválasztotta a kül­dötteket Marosvári János és Varga Benjamin elvtársak sze­mélyében. ★ A községi tanács végrehajtó bizottsága, majd a községi ta­nács az általános iskola igaz­gatójának, Fülö.p Zoltán elv- társnak beszámolója alapján tárgyalta az általános iskola 1961—62. tanévének tanulmá­nyi eredményeit és az 1982—63. tanév indulásával kapcsolatos feladatokat. A községi tanács a beszámoló alapján megállapí­totta, hogy az általános iskolai nevelőhiány teljesen megszűnt, a tanulmányi fegyelem javult, emelkedett az oktatás színvo­nala, melynek eredményeként nőtt a tanulmányi átlag is. ★ Az elmúlt vasárnap tanács­tagokból és üzemi dolgozókból álló társadalmi ellenőrzés vizsgálta meg a községben az őszi mezőgazdasági munkáik, főleg a szántás és vetés vég­zését. A társadalmi ellenőrzés célja, hogy jövő évi kenye­rünk biztosítása érdekébein időben, megfelelő minőségben előkészített talajba legyen el­vetve a gabona. Az ellenőrzés megállapítása szerint mind a talajelőkészítő munkák, mind a vetések megfelelő ütemben haladnak. A társadalmi ellen őrzés az őszi betakarítási és vetési munkák teljes elvégzé­séig tartani fog. ♦ Ugyancsak az elmúlt vasár­nap mintegy 75 főt számláló népes csoport jelent meg Fel- sőnyáregyházán Krizsánék mellett, hogy az október 28-án meginduló monori-erdői busz­járathoz a fordulót megépít­sék. Noha saját érdeke min­den felsőnyáregylházi bejáró dolgozónak, mégis dicséretet érdemelnek, amiért mindanv- nyian közös akarattal vettek részt a forduló megépítésében. ■k A múlt hét végén a közsé­gi tanács végrehajtó bizottsá­ga rendkívüli ülést tartott, ahol az 1931. évi VI-os tv. alap­ján a Földfelülvizsgáló Bizott­ság jelentését tárgyalta meg. A jelentés alapján a végrehajtó bizottság mintegy 70 hold föld­terület szántó művelésbe való vonását javasolja táblás gaz­dálkodás formájában. Horsik József MAI MŰSOR Mozik Monor: A szerelem és a másod­pilóta. Vecsés: Egy óv kilenc nap­ja. Új-zélandi vendégek az üllői Kossuth Termelőszövetkezetben Üj-Zéland nagyon messze van. Két nagyobb és több apró sziget a Csendes-óceánban, kö­rülbelül két és jéi milliónyi lakosság, óriási legelők, nagy juh- nyájak és tehéncsordák: nagyjából ennyit amit tudunk rólulk. Az újságok is ritkán hoznak hírt felőlük — érthető hát, hogy nagy érdeklődéssel vártuk e távoli föld küldötteit, azt az öt új- zélandi kommunistát, akik az MSZMP Központi Bizottságának vendégeként hazánkban tartózkodnak, s országjáró útjuk során Üllőre is ellátogattak. Végre a legmegbízhatóbb forrásból, e föld múltjának, jelenének és jövőjének legjobb ismerőitől kap­hattunk hírt e távoli nép életéről és munkájáról, örömeiről és gondjairól. A beszélgetést, amelyet az uj-zélandi elvtársakkal foly­tattunk, megelőzte egy rövid, tájékozódó látogatás a tsz te­rületén. Megtekintették a pa­radicsom-, sárgarépa- és ká­posztaföldeket, a tehénistál­lót, a szövetkezet sertés- és baromfiállományát. Nem voltak elragadtatva. Megmondták őszintén, hogy náluk a mezőgazdaság sodr tekintetben fejlettebb, a gé­pesítés foka jóval magasabb. Állattenyésztésük jobb ered­ményeit nagymértékben ter­mészeti adottságaiknak is kö­szönhetik; a nagy kiterje­désű legelők, a bőséges csa­padék, a mi fogalmaink sze­rinti tél hiánya, kedvező fel­tételeket teremtenek. De annak figyelembe véte­le, hogy honnan indult el a szocialista útra a magy ar me­zőgazdaság — s ezen belül az üllői tsz is —, és hogy rö­vid idő alatt hova jutott el, az eredmények elismerésére késztette vendégeinket. Sok probléma van itt, de egy sem legyőzhetetlen, s önök jó úton keresik a megoldást — így összegezte véleményét ezzel kapcsolatosan a delegáció vezetője. bőrű lakossága is részesül. Gazdaságunk főként az ex­portra — hús, gyapjú, tej­termék kivitelére — alapul. Ha Anglia csatlakozik a Kö­zös Piachoz, nagyon leszűkül­nek a ml piacaink, s ez fel­tétlenül az életszínvonal esé­séhez vezet. Az Uj-zélandi Kommunista Párt megmu­tatta a kivezető utat: keres­kedni kell a szocialista or­szágokkal. A Szovjetunióban eltöltött öt hét és az önök­nél eddig töltött néhány nap alatt is meggyőződtünk arról, hogy sok lehetőség van a köztünk levő árucse­re fokozására — mondották vendégeink. — Jelszavaink: harcolni a monopólium ellen — állan­dóan növekszik az amerikai tőkebefektetés nálunk, gaz­dasági forrásaink felett mind jobban ők uralkodnak, rend­kívül sok pénzt kivesznek tő­lünk; — kereskedni a szo­cialista világgal; küzdeni minden erőnkkel a békéért és az előrehaladásért! IX! Béke és haladás! Ez a fű jelszavuk, erre ürítettük po­harainkat s e körül gyűrű­zött a sző, mikor közös gond­jaink kerültek előtérbe. Sok­mindenről szó esett: a párt­építésről; az ifjúság és a nők helyzetéről; a materia­lista világnézet terjesztéséről; a város és falu közötti kü­lönbségek felszámolásáról. Mivel a delegáció egyik tag­ja épp az új-zélandi párt­sajtó terjesztésének irányí­tója volt, természetesen sok szó esett újságunkról is. A hivatalos program szerint a látogatásra szánt idő már lejárt, de vendégeink a Va­sas—Fredrikstad mérkőzés megtekintése helyett tovább­ra is körünkben maradtak. Futballmeccset otthon is lát­hatnak, de ezt á kedves, ba­ráti társaságot — Guba Pál elvtársat, a járási pártbizott­ság titkárát, Jakab Sándor elvtársat, a pártbizottság osz­tályvezetőjét; Varga Pál tsz- elnököt; Göbölyös Mihály bá­csit, a helyettesét; Nyitni Józsefné tsz-párttitkárt és Horváth Árpád főmezőgaz­dászt — ki tudja, láthatják-e még. Gondjaink után örömeinken is megosztoztunk: kicserél­tük népeink adoma- és nóta'kincsét, s a nemzetközi munkás­mozgalom dalainak együttes éneklése közben fontuk még szo­rosabbra a barátság eltéphetetlen szálait. Nagyszerű érzéssel váltunk el; a világ legtávolabbi zugá­ban is élnek barátaink akiknek célja, vágya, törekvése egy a mi­énkkel. Mától kezdve számunkra Üj-Zéland nincs is olyan na­gyon messze... Radványi Barna A Kovacsik Józsefné ve­zette állattenyésztő szocia­lista brigád naplójába is ilyen értelmű bejegyzést tettek: „Az Uj-zélandi Kommunista Párt küldöttsége, miután megtekintette a szövetkezet gazdaságát. örömmel tolmá­csolja baráti, testvéri üdvöz­letét. önök nagyon eredmé­nyes módon ráléptek arra az útra, hogy mezőgazdasá­guk problémáit megoldják ...” m Magunk gondjainak a meg­vitatása közben az övékről is ejtettünk néhány szót: — Népünk életszínvonala az utóbbi húsz esztendőben eléggé magas. Szigeteink la­kossága túlnyomórészt euró­pai — főként angol — tele­pesekből' áll, országunk brit dominium, a gyarmatokon szerzett extraprofitból, az anyaországi lakossághoz ha­sonlóan, országunk fehér Az MSZMP tápiósülyi alap- szervezetében most állítottuk össze az 1962—63. évi politikai oktatásban részt vevő elvtár­sak névsorát. A vezetőség úgy határozott, hogy a hatvan éven felüli párttagokat fel­menti a rájuk nézve már oly fárasztó oktatási kötelezettség alól. Házról házra jártam és kö­zöltem az idősebb elvtársak­kal a pártszervezet vezetősé­gének e határozatát. Megle­pődtem azonban, amikor a 63 éves Somogyi István azt vá­laszolta, hogy ő bizony részt akar venni a politikai oktatá­sokon, mert haladni akar a korral. Mikor pedig Bimbó István­hoz ugyanezen okból bekopog­tam, ilyen választ kaptam: — Tiltakozom azellen, hogy engemet kihagyjanak az okta­tásból. Nem számít az, hogy már 68 éves elmúltam! Azért én még a fejlődéssel akarok tartani! Ezek után már meg sem le­pődtem. mikor Boda Jánosné- nál hasonló fogadtatásban ré­szesültem. Boda elvtársnő ki­jelentette, hogy a most lezajló társadalmi események helyes megítéléséhez a pártoktatás elsőrangú segítséget nyújt. Ezekből semmi esetre sem szándékozik távol maradni. Fenti három elvtárs maga­tartásából tanulságot meríthet­nek azok, akik még mindig nem méltányolják kellőképpen a politikai oktatás jelentősé­gét. Molnár László párttitkár. Tápiósüly, Virágzó Tsz icsit esetlenek, kicsit bu­tácskák még a lépések, merev a mozgás, hajló a de­rék, de gyakorolják és pár perc múlva már egyeseknek elég jól megy. — Kérjük fel a lányokat — halljuk a tanár hangját. Meg­bomlik a rend, a lányok a te­rem egyik sarkába futnak, a fiúk tétován körülnéznek, szinte hangtalanul is halljuk: Melyiket válasszam? A tánctanár középre áll is­mét, felkéri Béki Magdit, az­tán bemutatja, hogyan is kell táncolni a tanult lépéseket. — Na, csináljuk valameny- nyien! — Felemeli a kezét, a kéttagú zenekar már tudja, ez nekik szól. Kiss Sanyi zongo­rájának billentyűin át gyön­gyözni kezd a zene. Répást Pista dobja bele-bele kontráz... Csoszognak a padlón a köny- nyű papucscipők, meg a hosz- szúorrú „csukák” és repülnek a százszínű szoknyák. Tánciskolában élrehúzzák az ajtó függö­nyét, ott szoronganak be­belesve a tánckirálynők, tánc­királyok. Nekik csak majd az össztáncra szabad bejönni. Az éjfekete szemű Kovács Mari­ka megjegyzi: — Pár hét múlva ezek már mind bálban lesznek. Gyar­mati Jóska, Pintér Pista. Ko­vács Sanyi már a jövő szom­baton is mennek. __ V enczel Jancsi hozzáfűzi: — A kis Kálmán Magdinak már most sok táncosa lenne. De jól táncol Varga Marika, Nagy Ica, Zöllner Magdi, meg Csik Marika is... A keringő véget ér, s amíg pihennek a párok, Nicki La­jostól megtudjuk, hogy bizony már ez a 37. év mióta tanítja, oktatja a fiatalokat a táncra, viselkedésre. Ez idő alatt több személyt tanított meg táncol­ni, mint Monor lakossága. — Én oktattam, tanítgattam a monori Bori Julikát is, aki azóta már bejárta a fél vilá­got, mint az Állami Népi­együttes egyik legjobb tánco­sa. — Látom az arcán, azt kér­dezné most, hogy a tánctanár tanul-e táncolni? Igen. Most fejeztünk be egy több hétig tartó kurzust, ahol a tánctanár francia volt, Párizsból jött hozzánk erre az alkalomra. Ennek a szezonnak a tánca a twiszt lesz. Ezt az érdekes, vad ritmusú táncot persze nekünk úgy kell tanítani, hogy a szem­nek is tetsszen és az érdekes­sége is megmaradjon, mert különben elég ízléstelen tánc... A csárdásnak, keringőnek. tangónak, faxnak nem tá­maszt komoly konkurrenciát L etelt a 10 perc, a mosoly­gó arcú tánctanár ismét középre áll és elkezdi. 37 óv óta ki tudja hányadszor: — Körbe állunk, a balláb előrecsúszik, követi a jobb.. Egy, kettő, három négy ... (kiss) Akik sokat dolgoztak a péteri művelődési otthonért Köztudomású, hogy Péteri új művelődési otthona jelentős részben társadalmi munkával épült. Nincs módunk valameny- nyi lelkes társadalmi munkást bemutatni olvasóinknak, de közülük hármat mégis ki kell emelnünk; KALINA JÁNOS tanácsel­nök dolgozott, fáradozott leg­többet a művelődés új hajlé­káért. A képen éppen lépcsö- feljáratot készít a színpadhoz. SZENYÁN JÁNOS a in párltitkára is a legszorgalma­sabb társadalmi munkások kö­zé tartozik. Képünkön éppen az udvart söpri a megnyitás előtt. SZENYÁN JÓZSEF gyárimunkást is csaknem minden nap ott találtuk az építkezésnél. Képünk akkor készült róla, amikor éppen a súgólyukra készített fedelet. (Hrutka János felvételei) OKTÓBER 2-ÁN évnyitó Maglód-nyaralón Két hete folyik a dolgozók általános iskolája esti tagoza­tának szervezése a maglód- nyaralói iskolában. Előzőleg már jelentkezett 24 dolgozó, akik bejelentették, hogy ta­nulni szeretnének. Most meg­indult a tervszerű munka, hogy ne csak a spontaneitásra bízzuk a felnőttek jelentkezé­sét. Az iskola nevelői felkeres­ték a Maglódi Gépgyár igaz­gatóját, szakszervezeti elnökét, pártszervezetének titkárát, a KISZ-titkárt, s megkérték őket, hogy segítsenek nekik a szervezésben. A felkért elvtár­sak szívesen vállalták ezt a feladatot, hiszen ők is tudják, hogy a gépgyár dolgozóinak körülbelül a fele nem rendel­kezik a szükséges 8 osztályos iskolai végzettséggel. Ugyanígy szerveztek a ve­gyesipari ktsz-ben, a földmű­vesszövetkezetben és a tsz- ben is. Az eddig lemérhető eredmény a következő: alapis­mereti tanfolyamra jelentke­zett 3, alapfokú Il-re 3, V. osz­tályba 3, VI osztályba 6, VII. osztályba 35 és VIII. osztályba 12 felnőtt dolgozó. A dolgozók általános iskolá­ja október 2-áp nyílik ünnepé­lyes keretek között. —esjó— Csak rajéul*, múlik özvegy Negyedi Miklósné (Monor, Esze Tamás utca 4.) elkeseredett hangú levelét ol­vasom. Azt írja: a vele e~y házban lakó Kaszás Antal és családtagjai állandóan hábor­gatják, durván viselkednek lányával, és unokájával, akik gondozzák, ápolják. Levele végén felteszi a kérdést: hát így kell viselkedni egy beteg, 90 éves idős asszonnyal? Amikor felolvastam a leve­let Kaszás Antalnénak — született Negyedi Máriának — könnybe lábad a szeme. — Dehogy bántom én ké­rem, az idős nénit. Nincs ne­kem vele semmi bajom. Az unokájával, Takács Lászlóne- val nem értjük meg egy­mást. Engednék én, ha ők is máskort viselkednének, de el­lenségnek tekintenek, mert iogoí formálok az ingatlanhoz tartozó, engem megillető rész­hez Hogy mi képezi a viszály- kodás tárgyát? A két fél meghallgatása után ezt is megtudom: özvegy Negyedi M;Kiósné unokáira hagyta fe­ie házát, hogy békesség le­gyen. Ezt a fele házat Kaszás Vitámé megvette az unokák­ká1, özvegy Negyedi Miklósné haszonélvezeti jogainak fenn­tartásával. Az ingatlanban mindkét félnek szoba-kony- hás lakása van. a hozzá tarto­zó helyiségek, a kert, a disz­nóól közös. Hogy kinek a hibájából mérgesedett el a helyzet, ezt nehéz lenne megállapítani. Tény az, hogy az idős, ágy- banfekvő asszony lánya és unokája, Takács Lászlóné ta­nácsára, lebontatta az ólat. majd ajtót vágattak az ud­var felőli falban és elkülöní­tették magukat Kaszáséktól. Ha az utóbbit helyeselni is lehet, az óllebontást már nem. így vélekedett a közsé­gi tanács is, amikor 200 fo­rintra büntette özvegy Ne- g.vedi Miklósnét. Az idős. be­teg, meggyöngült szemű asz- szony még máig sem tudta kiheverni a büntetés okozta izgalmakat, hiszen ő aktívan semmiben nem vesz részt, a levelet is unokája írta! Milyen jogon avatkozik mindebbe Takács Lászlóné? Azért, mert ő gondozza nagy­anyját. Igaz, 260 forint nyug­díjáért, valamint a fele há­zért, de őt vádolni számítás­sal. jogainak előtérbe helye­zésével nem lehet. Lelkiisme­retesen. gondosan végzi el a beteg nénike körüli teendő­ket, legfeliebb nem kellő mó­don ad kifejezést véleményé­nek, ha, úgy érzi. sérelem éri nagyanyját. De éri-e?! Állítom: nem! Kaszás Antalék jóindulatú emberek, ők is békességet akarnak a házban. Abba is belemennének, hosy elkerítik részüket, és a sok vitára okot adó galanibkóterf is lebont­ják. ha Takácsék részéről is kedvező találnak. Höröinpő Jen5 Akik idős koruk ellenére is tanulni vágynak

Next

/
Thumbnails
Contents