Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

/ rear nrr.YFi é/Círlan 1962. SZEPTEMBER 19, SZERDA A SZOVJET MEZŐGAZDASÁGI KÜLDÖTTSÉG AMERIKAI ÚTJA A Piszin mezőgazdasági mi­niszter vezette szovjet mező- gazdasági küldöttség ameri­kai látogatása során szeptem­ber 15-én repülőgépen megér­kezett Iowa állam fővárosá­ba Des Moines-be. A küldött­séget R. Garst iowai közéleti személyiség fogadta. Mint is­meretes Garst többször iárt a Szovjetunióban, és Hruscsov egyesült államokbeli látoga­tása idején megtekintette Garst mintafarmját is. A szovjet küldöttség vasár­nap megtekintette^Garst íarm- át, hétfőn pedig az egyik Des Moines-i vágóhíd munkáját tanulmányozta. A szovjet ven­dégek hétfőn este ellátogattak az iowai egyetemre. Cofi, az ösztöndíjas Ha majd Andirkó Magdol­na élete, majdani tudományos eredményei hálára késztetik az utókort és iskolai tan­anyaggá válnak, egyik tudo­mányos intézményünk bizott­ságot küld ki. A bizottság egyetlen célja: megfejteni a titkot, hogy Andirkót, a tudo­mány nagyját, mikor és mi­lyen körülmények között ne­vezték el Cofinak. Nos, ezt a komoly bizottságot — termé­szetesen kellő tisztelettel — ezennel előre tájékoztatom, hogy Magda még középiskolás korában, a bonyhádi gimná­ziumban érdemelte ki jc nevet. Persze, e jelentős esemény­től eltelt már néhány eszten­dő, s a névadást inspiráló ha­talmas sötétszőke copfok konttyá (nyaranként lófarok­frizurává) formálódtak, a ka­‘Amiitor megérkeztünk hozzá Albertirsára, már söté­tedett. Az udvaron takarított. Örömmel invitált, nézzük meg, milyen szépen rendbehozta az iskola az ö tálcását is — in­gyen. Aztán betessékelt egy tante­rembe, ahol a festés miatt át­költözött család majdnem minden tagija otthon volt. Fe­lesége ruhákat mosott, közép- iskolás fia, tanult, a nagylány székeket festett, a kisunoka pedig a járókában tipegett. — Ezerkilencszázharminc- négy óta vagyok pedellus — mondja Terényi László. — Szeretem a foglalkozásomat és Albartirsát is. Tudják milyen ez a vidék. Mindent termő föld, kenyeret ad és boldogsá­got. Amikor élményeiről kérdez­zük, elgondolkozik. A távolban régi emlékek között kutat. Ta­lán éppen arra gondol, ami­kor a felszabadulás után az iskolát rendbehozták. Hány napig is tartott az?— Vagy arra emlékezik, milyen volt 1945 előtt az élete. A sok sér­tő szó, hogy így iskolaszolga, úgy szolga, az jár az eszében? Arca még komor cs hallgat. Aztán hirtelen elmosolyodik: — Igen, az élmények. A gyerekek között kezdődnek. Fiatal voltam még, amikor el-. jegyeztem magam velük. Nem; is bántam meg. Nekem min-; den gyerek szót fogad. \ — Szeretik az uramat. Ami-1 kor szénért megy, a gyerekek\ mindig ki akarják venni a : kezéből a vedret. Persze nem i engedi, hogy a kicsinyek húsz\ kilókat cipeljenek — csatlako-\ zik a beszélgetéshez az asz- \ szony. — Szívesen segítenek, az j igaz — folytatja Terényi j László. — Ha a tanító meg- \ !kérdezi valamelyik osztály- ■ ban, ki segítene nekem, egy- \ szerre kiáltják: én megyek a: Laci bácsihoz'. Kislánya éppen befejezte a festést, odaül hozzánk. — Annyira ismeri apa önét, akárcsak minket. Tud\ja hol laknak, milyenek a körülmé­nyeik hogyan tanulnak min- űeirí, mindent. Laci bácsi zavartan moso­lyog. De látszik rajta, jólesik a dicséret. A nyaralásra fordul a szó. Amikor megkérdezzük tőle, hol tölti a nyarakat, a pedel­lus nevet, de mögötte komoly­ság is érződik. — Nincs nekem arra időm. Nem voltam még sosem nya­ralni. Pedig nemegyszer kap­tam beutalót. Sok munkám volt minden nyáron. Nem, nem.., szabadságon voltam itt az iskolában! Társadalmi munkában, most is a szülők­kel együtt takarítjuk az isko­lát, mert festenek. Törmelé­ket, szemetet hordunk, sepre- getünk, súrolunk. Van elég tennivaló, csak nem hagyha­tom őket cserben? így gyor­sabban megy a munka. Két kézzel több, az sokat számít. Ha igyekszünk, már két hét múlva vissza is költözhetnek a gyerekek a másik épületből. Terényi Lászlót a legutóbbi pedagógusnap alkalmából ki­tüntették. A kiváló dolgozó jelvény mellé 800 forintos ta- karéJcb?téikönyvet is kapott­— Nagy meglepetés volt ez számomra. Nem szóltak előre' semmit. Csak Pesten tudtam meg. az ünnepségen. Hát per­sze, hogy nagyon örültem. Terveiről, elképzeléseiről kérdezzük. Gondolkozás nélkül válaszol. — Szeretnék egyszer mégis nyaralni, Hévízen. Régi elkép­zelésem, hogy megírom csalá­dunk történetét. Ott aztán lesz időm! Hogy miért írom meg? Sok mindenen mentem már keresztül. Nem- egy pofont lpaptam az élettől és sokat ta­nultam belőle. Tanuljon belő­le más is ... “ Meg mit szeretnék csi­nálni/ Szeretem a sportot. Sajnos a labdarúgó-mérkőzé­seken már csak mint néző ve­hetők részt, de azért télen még korcsolyázom egy kicsit. Es... ha nyugdíjba megyek, ol­vasok ... minden Jókait elol­vasok. — Legjobban mégis mit sze­retnék csinálni? Sokáig, na­gyon sokáig dolgozni. A gye­rekek között. Benkő Judit maszlány a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola harmadéves hallgatójává okosodott-komolyodott — de a név, a Cofi, maradt; maradt és elterjedt fél Magyarorszá­gon. Mert Magda nyarait a KISZ lánytáboraiban tölti, előbb alkalmi munkásként, az utóbbi két évben pedig a tá­borparancsnokság tagjaként vette ki részét tanulóifjúsá­gunk segítő, építő munkájá­ból. .Ezen a nyáron nyolc hetet töltött Nagykőrösön. A kéthe­tenként váltakozó borsodi, he­vesi lányok gyorsan összeba­rátkoztak vele, hamar megsze­rették. Nemcsak mint műsza­ki vezetőt, aki (többek között) a mindig nagy izgalommal várt versenyértékelést végzi, hanem mint „felnőttebb” ba­rátnőt, akivel meg lehet be­szélni ipindent, s akire rá le­het bízni a titkokat. Rá lehet bízni, mert Cofi — legyünk tárgyilagosak! — rendkívül rokonlzenves. Alak­ja, lénye, arca (így is, a hal­vány szeplőkkel) finom, töré­keny, gótikus szépségideáira emlékedet. S amellett, hogy érzékeny, riadt, befelé forduló természet, leginkább az jel­lemzi, hogy céltudatos és te­vékeny, őszinte, barátkozó. S ha külsőre gótikus is: a mo­dem valóság, a modern tudomány érdekli; tanul, kosarazik, raj­zol, másodosztályú tornász volt és népi tánc próbákra jár. Most már szakkörbe is. A A főiskolán a harmadik évben kezdődnek a jövendő speciális munkakörre -felkészítő foglal­kozások. Cofi néhány napja a technológia-szakkör tagja. Pe­dig még otthon, Tolnában, a rajz volt a minden, a közép­pont (hat testvérét nemcsak testvérként, modellként is na­gyon szerette) — aztán mégis a főiskola, a szőlészet mellett döntött. Közben elhatározta: borászként végez — és most technológusj elölt — mi en­nek az oka? — A Nagykőrösi Konzerv­gyár — rendezi gondolatait Cofi —, ez volt a legnagyobb ok. Másodév elejétől onnan kapok ösztöndíjat. Havonta 500 forintot, egészen az ötöd­év végéig. — Hogy tetszik a konzerv­gyár? — Tetszik. Komoly nagy­üzem. Sokat tanulhatok ott — majd együtt fejlődöm a gyárral. (Ezt valahogy írja meg másképp, mert olyan sablonosán hangzik ...) Az emberek kedvesek — csak hát a tábor miatt nem dolgozhattam ott nyá­ron. Jövőre sem mehetek — szakmai gyakorlat a főiskolá­val — de nem baj, lesz még időm, negyedév végétől kipótolom. Kék szeme kerekre tágul: — Tudja, jó volna már ön­álló embernek lenni — de nem folytatja a mondatot, ül és gondolkodik. Aztán meg­szólal csendben: — Erről még korai lenne beszélni. Mi lesz? Fontosabb: mi van, és az, hogy amit el kell végeznem, időben megcsináljam. Murányi József Clemendore, aulogramkérő gyerekek gyűrűjében (MTI foto) CV\\\\\\VCV\\\\\\\V^\\\\\N\\\\\\\^^^ Százhetven lépcsős umt épített Zsátnbék híres mntemploinához A múlt évben több mint tizenötezer turista látogatta meg Zsámbékon a nagyhírű templomromot, amely egyike az ország legbecsesebb műem­lékeinek. A látogatók között igen sok volt a külföldi, főleg szakemberele: építészek és mű­történészek, akik nagy ér­deklődéssel és őszinte elragad­tatással gyönyörködtek a rom­jaiban is lenyűgöző építészeti emlék szépségében. Zsámb'ék idegenforgalma ebben az év­ben még a tavalyit is megha­ladta, emelkedett a külföldi látogatók száma is. Viszont többen kifogásolták, hogy a hegyoldalban álló temp­lomhoz vezető út szinte járhatatlan. A község magasabban fekvő utcáinak lakói is már régen sürgették annak kiépítését. A községi tanács már évek óta készül az út rendbehozá­sára, erre azonban csak az idén kerülhetett sor. R. Nagy Sándor, a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke jogos büszkeséggel mondja el az útépítés történe­tét: — Végre sikerült megolda­nunk az évek óta vajúdó kér­dést. Az épülő út valóban ket­tős célt szolgál. Az egyik és talán a fontosabb az, hogy a község felső részében lévő há­zak lakói kényelmesebben jut­hassanak otthonukba, a másik pedig, hogy a turisták is ké­nyelmesebben megközelíthes­sék a templom maradványait. Az útépítést abból a harminc­ezer forintból kezdtük meg, amelyet a község idei költ­ségvetése biztosított a községi utak és hidak karbantartásá­ra. Jól tudtuk, hogy ez a pénz nem lesz elég, mégis nekilát­tunk a munkához, mégpedig házi kezelésben, mert számíthattunk arra, nogy az egyénileg is érdekelt lakosok önkéntes társa­dalmi munka formájában hathatós segítséget nyúj­tanak hozzá. Számításunk be is vált, nap­ról napra tíz-húsz társadalmi munkás tevékenykedett az út­építésnél, amelyhez körülbe­lül tizenötezer forint értékű helyi anyagot használtunk fel. A lakosság által végzett tár­Hozzád jövék el, derék magyar nép Kossuth Lajos születésének 160-ik évfordulójára ményen.” Kossuth egyre na­gyobb népszerűségétől tartva a reakció, a kormánnyal össze­fogva, eltávolította a laptól. Ezután a Védegyletet hívta életre a „honi ipar felkarolá­sára és az osztrák ipar kiszo­rítására”. A tinnyei kisbirtokos A Védegylet megszűnése után a Pest megyei Tinnyén kis birtokot vásárolt magá­nak. Ezzel tulajdonképpen csak azt volt a célja, hogy mint Pest megyei birtokos-ne­mes szólásjogot nyerjen a vár­megyei törvényhozásban. A Védegylet felszámolásával já­ró fáradalmakat kipihenve az a hír járta, hogy „mint új Dó­zsa György be akarja utazni az országot s a jobbágyokat harcra mozgósítja a robot el­törlésére, a földesúri kiváltsá­gok megszüntetésére." Ha Kos­suthnak volt is ilyen gondola­ta, ezt csak néhány évvel ké­sőbb, 1848 őszén valósíthatta meg. A tinnyei kisbirtokos nemes a Pest megyei törvény- hozásban hallatta is a szavát. Ezekben az időkben nem ülé­sezett az országgyűlés. A poli­tikai élet egyetlen fóruma a rendi vármegye volt. Kossuth­nak, a Pest megyei törvényha­tósági üléseken elmondott gyújtóhangú beszédei nemcsak a megyei nemesség körében keltettek visszhangot, hanem nagy hatással voltak a pesti fiatal értelmiségre is. A Pest megyei törvényhatósági ülések ugyanis Pesten a vármegye­házán zajlottak le s a karza­ton nemcsak a megyei, hanem a pesti jurátusok is ott ültek. Pest megye követe A tinnyei kisbirtok 1847- ben arra is megadta a lehe­tőséget, hogy Kossuth a kö­vetválasztásokon fellépjen. A reakció mindent megmozga­tott, hogy Kossuthot elüsse a jelöléstől. Mesterkedése azonban nem járt sikerrel, mert október 18-án, Kossuth Lajost, mint „a nemzeti el­lenzék hivatott vezérét, az ország első megyéjében, Pest megyében” óriási többséggel megválasztották. Kossuth, mint Pest megyei követ 1848. március 3-án — a februári francia forrada­lom hírére — az ellenzék programjának haladéktalan törvénybeiktatását követelte. Ragyogó szónoklatainak dön­tő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés megszavazta a forradalmi törvényeket s ahhoz Bécs hozzájárulását is kikényszerítette. Az ápri­lisban megalakult Batthyány- kormányban pénzügyminisz­ter lett. Amikor egyre nyil­vánvalóbbá vált, hogy , a Batthyány-kormány a forra­dalmi továbbfejlődést nem tudja vezetni, a kormány le­mondása után, 1848. szep­temberében a Kossuth elnök­lete alatt működő Honvédel­mi Bizottmány vette át a hatalmat. Kossuth ezekben az időkben óriási szervező erőről tett bizonyságot, amint azt annak idején Marx is megállapította: „Danton és Carnot volt egy személy­ben”. A ceglédi piacon Amikor Kossuth értesült Jellasich hadainak betöré­séről, 1848. szeptember 24- én a Honvédelmi Bizottmány­ban bejelentette, hogy to- borzó körútra indul az Al­földre; felhívni a népet a ha­za fegyveres megvédésére. Kossuth még aznap vo­natra ült s Jókai, Egressy és mások kíséretében Ceg­lédre utazott. Az állomá­son egy ceglédi népfelkelő alakulattal találkoztak, akik az önként vállalt idejük le­teltével épperj hazaérkeztek Bácskából. Kossuth rövid beszéddel fordult hozzájuk, amelynek „oly nagy hatása volt, hogy a harcban kifá­radt önkéntesek kijelentet­ték, készek bárhová követ­ni”. Ezután Kossuth kísé­retével együtt a városba vo­nult, ahol a főtéren, a vá­rosház^ előtt, már hatalmas tömeg/ várta. Itt mondotta el történelmi nevezetességű beszédét, amellyel a nemzeti felkelés szervezése megkez­dődött: — Hozzád jövék el, derék magyar nép, elárvult hazám reményoszlopa. Ha senki más, Te bizton megérted szóm: Ve­szélyben a Haza! Irtóháborút akarnák ellenünk. Védelmezd hát magad, magyar nép! Nincs mitől félned, men ve­led az igazság. Fel hát, Ceg­léd népe! Kaszára, Whpára. ki­nek mije van! Keljen fel tö­megben a magyar nép és meg­menti magát, megmenti 1 ha­zát! A krónikás így számolt be Kossuth beszédének hatásáról: „Kigyúlt a szemekben a lel­kesedés tüze, mire e két szó tört ki a hallgatóság ajakén: Mindnyájan elmegyünk!” Még azqap este ezer főnyi sereg állt készen s pár nap múlva pedig háromezer ember vonult a táborba a Kossuth- nóta hangjai mellett, Czibaiki Nagy László parancsnoksága alatt. Nagykőrös, Abony Kossuth másnap már Nagy­körösön volt. Buzdító beszé­dére ott is nyomban megala­kult a nemzetőrség és Gubodi Sándor parancsnoksága alatt csakhamar útrakelt. Ercsinél átkelve a Dunán, néhány nap­pal később már részesei vol­tak a híres ozofai győzelem­nek. Ezután Kecskemét, majd Abony következett. Abonyhoz Kossuthot rokoni szálak is fűzték, mert húga. Kosiuth Lujza, Rutlkay József abonyi postamesternek volt a felesé­ge. Ruttkayné volt később az, aki torinói emigrációjában ha­láláig ápolta az agg Kossuth Lajost. Kossuth felhívásának ered­ményeként a négy helységben tizenkétezer ember állt néhány nap alatt fegyverbe s indult az országra törő ellenség ellen. Mindenfelől szállt a dal: Kossuth Lajos azt ízen te Elfogyott a regimentje... A szabadságharc elbukott és Kossuth Lajos száműzetésben fejezte be életét 1894-ben. Tet­teit, alkotásait, eszmélt azon­ban soha nem felejtette el a magyar nép. Eszméi egy év­századdal később, népi demok­ratikus államunkban váltak élő valósággá. Győri Mihály 0 cienaet A szelíd dombokkal övezett Zemplén vármegyei Monokon 1802. szeptember 19-én Kos­suth Lászlóné, született Weber Karolina, az olaszliszkai pos­tamester lánya, fiúgyermek­kel ajándékozta meg férjét, az Andrássy-család birtokainak jogtanácsosát. Az újszülött a Lajos nevet kapta. A kis La­jos a család szemefénye lett, nemcsak azért, mert elsőszü­lött volt, hanem azért is, mert Kossuth László öt gyermeke között ő volt az egyetlen fiú. Középiskoláinak elvégzése utón jogot tanult Sárospatakon, majd Pesten szerezte meg az ügyvédi oklevelet. A politikai életbe egészen fiatalon bekapcsolódott. Alig 23 éves, amikor mint Rívay Ferenc özvegyének meghatal­mazottja részt vett az ország- gyűlésen. Az 1832—36. diétán pedig megindította az Ország- gyűlési Tudósításokat, amely­ben a reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében indított harcát hirdette meg Az országgyűlés berekesztése után Kossuth Törvényhatósági Tudósítások címen újította meg lapját. Bátor hangú cik- : kei miatt letartóztatták és : négy évi fogságra ítélték. Ki- j szabadulása után a Pesti Hír- | lap szerkesztőjeként harcolt : tovább a feudális kiváltságok i ellen, az ország alkotmányos : függetlenségéért és a szabad- ! ságjogokért. A lap, szerkesz- í tése alatt, „példátlan módon • fellendült, 6000 előfizetője í volt s uralkodott a közvéle­| CÜMEiNDORE, AZ INDIAI YOGI BUDAPESTEN \ A Fővárosi Nagycirkuszban nagy sikerrel szerepel Cle- \ mendore indiai yogi. Tizenkilenc éves kora óta foglalkozik a l testkultusz é különös formájával. Jelenleg mint az egyik yoga \ iskola professzora népszerűsítő világkörúton van. Csaknem \ valamennyi nagyobb városban szerepelt hét éves útja alatt. | sadalmi munka értéke megha­ladja a tízezer forintot. Jelen­tős segítséget kaptunk menet- I közben a járási tanácstól is, amely látva a lakosság áldo­zatkészségét és buzgalmát, kö­rülbelül harmincezer forint értékű segítséget nyújtottm Az út közel kétszáz mé­ter hosszú, a Törük-kulíól indul ki és a templomig vezet. Kérdésünkre, hogy az útépí­tés miatt nem szenvedtek-e hátrányt Zsámbék egyéb köz­ségfejlesztési problémái, a vb- elnök elmondotta, hogy az idén 436 ezer forintos költséggel felújítottak egy nyolclakásos lakóhá­zat, ezenkívül kétezer méter hosz- szú, hideg aszfalttal burkolt járdát is építettek. Mindent házi kezelésben, ami lényege­sen csökkentette a költségeket és így a rendelkezésre álló összegből sokkal többet vé­gezhettek, mintha vállalati úton oldják meg a községfej­lesztési problémákat. (m. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents