Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-18 / 218. szám

VÁCI NAPLÓ Koneressmsi verseny a DCM-ben • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA" • VI. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM. 1962. SZEPTEMBER 18, KEDD A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről: Megosztott felelősség a kulturális munkában Az elmúlt hetekben a városi kulturális élet vezetői és mun­kásai gyakorta ültek össze ér­tekezletre, hogy megvitassák az 1962/63. év feladatait. Az értekezletek sűrűsége nem je­lent senkinek sem örömet, és önmagában még nem biztosí­téka annak, hogy az elkövet­kező évben javul a kulturá­lis munka városunkban. A megbeszélések tartalmassága azonban új jn unkastílus kiala­kulását jelzT, olyan munkastí­lusét, amely gyorsan változó, alakuló életünk minden rez­dülésére képes reagálni, új módon képes szemlélni a kul­túra fogalmát, céljait és mód­szereit. Miről is van szó? Arról, hogy kulturális munkánknak fel kell zárkóznia a gazdasági élet eredményei­nek színvonalára és a továb­biakban együtt munkálkodnia azzal a szocializmus felépíté­sén. A szocializmus építésének feladatai fejlődésünk jelen szakaszában azt követelik, hogy maximálisan koncentrál­juk erőinket a dolgozók szo­cialista tudatának és erköl­csének, közösségi szellemének, egészséges ízlésének kialakí­tására. E feladatokat csak úgy hajthatjuk végre, ha sikerül megteremtenünk az egységesj népművelési szemléletet, azt a közös nézőpontot, amelyről minden párt-, állami, tömeg- szervezeti és gazdasági vezető, minden népművelő egyformán látja a dolgozók nevelésének, művelődésének a jelentőségét, tartalmát és funkcióját. Ennek a célnak az érdekében egységes egésznek tekinti és így kamatoztatja a műve­lődés va’amennyi ágazatát, ha sikerül kialakítani a cse­lekvés egységét minden szerv és szervezet között, amely va­lamit is tehet a nép művelő­déséért,' kulturális felemelke­déséért. A népművelés jelentőségét már ^úgyszólván mindenki el­ismeri, igen fontosnak tartja az ideológiai-kulturális neve­lő munkát, de most nemcsak szavakban kell ezt elismerni, hanem a szavak és tettek egy­ségének megteremtésében is. Ebben a munkában igen ko­moly segítséget nyújthatnak az MSZMP VIII. kongresszu­sára kiadott irányelvek, me­lyek a közművelődést, a kul­túrát az azt megillető helyre állítják. Nem szorul bizonyí­tásra, hogy a kulturális for­radalom már eddig is új helyzetet teremtett a közoktatásban, a közműve­lődésben és a szórakozás min­den területén. A kongresszusi irányelvek az eredmények összegezése mellett főként a holnap tennivalóira hívják fel figyelmünket: arra, hogy mit kell tennünk, hogyan kell dol­goznunk, hogy a következő év­tizedben a magyar nép meg­tanuljon szocialista módon él­ni, dolgozni és gondolkozni. Ezek a feladatok egyben új tartalmat adnak a kultúra fogalmának. Hozzá kell szok­nunk — már a közeli jövő­ben —, hogy az eddiginél szé­lesebb értelemben használjuk ezt a szót: kultúra, kulturális élet. Érvénye kiterjed a tanu­láson, hivatásos és műkedve­lő művészeten túl az embe­rek termelő munkájára, szé­leskörű társadalmi tevékeny­ségére, sőt még a magánéleté­re is. Mindez együtt, egymás­sal szoros és kölcsönös együtt­hatásban fejlődik, telítve szo­cialista tartalommal életün­ket. A tézisek tanulmányozása könnyen megértetheti min­denkivel a kultúra fogalmá­nak ezt az új kiszélesedett értelmét, és azt, hogy az or- szágépítés célkitűzései csak úgy valósulhatnak meg, ha a kulturális program mint az egész ország tervgazdálkodá­sának szérves része valóra vá­lik. Ennek a kölcsönösségnek a bizonyítása kézenfekvő: minden munkás, minden pa­raszt a saját tapasztalatából győződhet még arról, hogy a technika fejlődése egyre nagyobb szakértel­met, egyre több tudást igényel. De az új társadalom felépí­téséhez nemcsak szaktudásra és a termeléssel kapcsolato­san munkálkodó tudományra van szükség: az anyagi bőség és szocialista demokrácia el­képzelhetetlen a minden szép­re, nfinden jóra fogékony, erő­feszítéseiket egy közös célra összpontosító, lélekben szabad, öntudatban fegyelmezett ál­lampolgárok nélkül. Ezt jelen­ti a kultúra felelőssége. Ezt jelenti mindazok felelőssége, akik valamilyen formában ré­szesei a közművelődési mun­kának, és ezért szaporodtak meg most á kulturális munká­val foglalkozó értekezletek, Ihogy a kultúra munkásai mi­nél jobban helytálljanak a szocialista társadalom építé­sében reájuk háruló felada­tok frontján. Pozsonyi Béla népművelési felügyelő A kciszázöivrneilik tengeri meniörsónak Bensőséges ünnepség szín­helye voilt a minap a Váci Hajógyár 621-es műhelye. El­készült a kétszázötvenedik 512-es típusú tengeri mentő­csónak. A szépen feldíszí­tett, jubiláns csónak mel­lett Miskai Ferenc gyáregy­ségvezető mondott köszöne­tét a műhely dolgozóinak áldozatkész munkájukért és további sikereket kívánt a soron következő feladatok el­végzéséhez. Ezt követően a jó munka elismeréséül pénz­jutalmat nyújtott át a mű­helyben legrégebben dolgozó szakmunkásoknak. Tóth Fe­renc művezető megköszönte a figyelmességet és a kollek­tíva nevében a további mun­káról biztosította a gyár ve­zetőségét. r VACIAK ZEMPLÉNBEN A váci Finompamutfonó- és Cérnázógyár turistái egy­hetes gyalogtúrán vettek részt a Zempléni-hegység­ben. A 16 turista megnézte az Öt legszebb magyar várat: Boldogkő, Regéc, Amadé, Fü­zér és Sárospatak várát. Voltak a gönczi kolostor­romoknál, fürödtek a kékedi gyógyvízben, megmásztak a Nagymilieet és a Pengőkőt. Gyönyörködtek a László-ta- nya meseszép parkjában. Megtekintették a hollóházi kerámiagyárat, a sárospataki ■ kollégiumot és annak híres könyvtárát. Az események­ben gazdag hét-elteltével test­ben megedződve, szellemi­leg felfrissülve tértek visz- sza munkahelyeikre. Tóth László T*«* Á A VIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett mun­kaverseny során jelentős felajánlásokat tettek az épülő Dunai Cement- és Mészmíí dolgozói is. Gál Miklós szo­cialistabrigádja szédítő magasságban* végzi az elektorfil­ter (pormentesítő) belső szerelését. Gálék vállalták, hogy a kongresszusi verseny keretében az október 31-i határ- I időt október 20-ra előrehozzák (Csemy Gábor felvétele) SZÁZHÚSZ VÉRADÓ A HAJÓGYÁRBAN YaftMÍasok hősi küzdelme a pusztító tiizz^l Százötven kinőtt az iskolapadban Megkezdődött az új tanév az esti és levelező tagozatokon is. A munkából iskolába érke­ző felnőttek ismét felveszik a harcot a tudás megszerzése érdekében. Törekvésük eléré­sében azonban segítésre, támo­gatásira találnak. Államunk minden lehetőséget megad a művelődésre. Bizonyítéka en­nék a beiratkozási díj és a tandíj eltörlése is,- ami ebben az évben lépett életbe a kö­zépiskolákban. Napjainkban, amikor egyre több embert ragad magával a tudásvágy, létszám tekinteté­ben az igényekhez mérten nem tudnak teljes mértékben eleget tenni a középiskolák esti tagozatai. A Közgazdasági Techikum- ban a közelmúltban megtartott évnyitón százötvenen iratkoz­tak be a levelező és esti tago­zat első osztályába. S amint Molnár Mihály igazgató meg­nyitó beszédében mondotta, ebben az esztendőben úgyszól­ván megrohamozták az isko­lát az első évfolyamra je­lentkezők. Oly nagy mérték­ben, hogy a százötven beirat­kozott mellett vannak még, akik éppen a magas létszám miatt nem kerülhettek felvé­telre. M. V. SZÁLL A HINTA... A kiégett vasúti teherkocsik a fűtőháznál várják további sorsukat Egy most elkészült jelentés pedig arról ad számot: hogyan viaskodtak váci vas­utasok szeptember első éjsza­káján a tűzzel. A 263-as szerelvény szabad jelzést kapott, hogy Nógrádve- rőcérol Vác felé haladhasson. A 158-as őrihelyről egy kétség- beesett hang jelentette: A hetedik kocsi rakomá­nya ég! Szúnyogh István forgalmi szolgálattevő intézkedett: a szerelvény a második vágány­ra megy. F. Szabó elvtárs ér­tesítette a tűzoltókat. Ekkor már két vagon lángolva égett. Tudták, hogy a ballonokban vegyszer van. Miklós István kocsirendező a már lánggal égő vagonok közé bújt, szétszakította azo­kat. Nem törődött azzal, hogy a ballonok egymás után gyul­ladtak ki s már nemcsak a rakomány, de a szerelvények is égtek. Közben elviselhetet­len, fojtó, könny eztető gáz keletkezett. A megérkezett tűzoltók és katonák is tehetetlenek voltak. F. Szabó szolgálatvezető. Kanala János tolatásvezető, Rottek József és Kiss József raktári munkások nem törőd­ve a fojtó gázzal, a szemük­ből patakzó könnyekkel, min­den erejükkel a tűz tovább­terjedését igyekeztek meggá­tolni. Mentőorvos részesített első­segélyben több vasutast, de a háromnegyedórás hősi küzde­lemnek megvolt az eredmé­nye: a tűz továbbterjedését megakadályozták. Derék vas­utasaink többmilliós népva- gyont mentettek meg. Dicsé­reti illeti őket. Pusztai Ede Az országos méretűvé vált véradó-mozgalom hullámai a Váci Hajógyárba is eljutottak.. A már korábban vért adó 20—25 fő üzemi dolgozó pél­dája nyomán a vállalat nőta­nácsa önkéntes véradó-moz­galmat indított el. A mozga­lom várakozáson felül sike­rült. Egymás után jelentkeztek véradás céljából az üzem fi­zikai, műszaki és adminisztra­tív dolgozói. A városi kórház munkatársai, dr. Fenyves Ist­ván vezetésével, szeptember 12-én a helyszínre kiszálltak és az üzem területén vettek vért a mintegy 120 főnyi je­lentkezőtől. A dolgozóik egymás után. mo­solyogva lépnek ki a véradó­szobából. — Semmiség az egész — mondja kicsit sápadtan, de vi­dáman Nógrádi Ferenc szer­számkészítő, mintegy bátorí­tásul a többi várakozónak. — Még viccet is meséltem a dokinak. — Maid komolyan hozzáteszi: — Emberbarát! kötelességből tettem. Tisztában vagyok vele. hogy ezzel eset­leg égy ismeretlen embertár­sam életét adom vissza. Rózsa Sándor asztalos szin­tén az elsők között adott vért. — Inkább én adok, mint­hogy én kapjak, de az ás le­het, hogy én kapom vissza — mondotta. — Minden ember kötelessé­ge ez — jelentette ki egysze­rűen Goricsova Magdolna, a festőműhely dolgozója, aki 320 köbcentiméter vért adott. — A hajógyári dolgozók eddig is példát mutattak — nyilatkozott dr. Fenyves Ist­ván. — Csak az őszinte elis­merés hangján tudok szólni arról a nagyszerű légkörről, amit ittlétünk alkalmával a véradók közt tapasztaltunk. Országos viszonylatban is ki­tűnő a hajógyárban elért eredmény. A váci üzemek kö­zű] ide szálltunk ki először, és ami itt történt, azt min­den üzemnek példaképül kell tekinteni. Ezúton is megköszö­nöm az üzem dolgozóinak nagyszerű helytállásukat, és áldozatkészségüket, valamint az üzem vezetőségének, párt- szervezetének, szakszervezeté­nek. nőtanácsának és mind­azoknak, akik a véradó moz­galom szervezésében közre­működtek. támogatásukat. P. L. A LOTTO NYERTESEI A lottó legutóbbi tárgynye- remény-sorsolása alkalmával a következő, Vácon eladott szelvényeket húzták ki a sze­rencsekerékből: 8 318 560 (öt­ezer forintos lottó-áléskamra- utalvány); 8 327 877 (szovjet rádió) és 8 506 071 (Túra női kerékpár). — A 35. játékhé­ten C. S. váci lakos és egy sződligeti fogadó ért el négyes találatot. Nyereményük egyen­ként 51 600 forint. A Dunakanyar Foíoklub hírei Ma, kedden este hat órakor Nagy Zoltán ismerteti, diave­títéssel egybekötve, a „Pho­tography Annua] 1962” című amerikai fotóalbumot. — A váci bemutató után Tatán is megrendezték Pászthory Ló­ránt gyűjteményes táj-fotoki- állítását, a Kuny Domonkos Múzeumban. Az Április 4 téri új lakóházak környékének parkosításá­nál gondoltak a legíiatalabbakra is: tomaállványt és hin­tát szereltek fel a gyermekek részére (Foto: Cserny) Őszintén a váci sportról: IV. TÖBB TÁMOGATÁS - NAGYOBB SIKER! nának segíteni abban, hogy még nagyobb sikerek szü­lessenek sportvonalon. A vá­ros vezetői megvédik a je­lenleg szakosztályunkban mű­ködő vezetőket olyan táma­dásoktól, amelyeknek célja, megbontani az egységet. éket verni a sportolók, közönség és vezetők köze. Nemcsak a szurkolók kívánják azt, hogy legyen egy jó labdarúgó- csapata Vácnak, de ezért dolgoznak az egyesület, a vá­ros vezetői. Tehát nincs ok az elkeseredésre. Adjanak több támogatást a szurkolók, nagyobb lesz a siker is. Ne­veljünk minél több olyan sportolót az egyesület szí­nében. akik a sporton ke­resztül még jobban megsze­retik városukat, hazájukat, szocialista rendszerünket. Magyar András fehérvárait, Miskolcon, Győ­rött, Szolnokon, Tatabányán 10—15 ezer nézője van egy- egy mérkőzésnek. De arra is emlékezünk, hogy egy-két évvel ezelőtt ezeken a he­lyeken csak 5—6 ezer ember volt kint a pályán. Az itteni dolgozók szere­tik városukat, szeretik a sportot és támogatják is. Ezért kell ma Vác váro­sában is küzdeni. Minél többen jöjjenek, buzdítsák csapatukat, mint tagok, anya­gilag is támogassák az egye­sületet. Az egyesület várja mind­azokat, akik úgy érzik, tud­hozzaállása sportegyesüle­tünk segítéséhez. Nem ritka eset, hogy igazgatóink el­beszélgetnek az egyesület sportolóival. Van olyan ta­pasztalatunk is, bogy több igazgató büszke a vállalat sportolóira, nemcsak azért, mert jól sportolnak, de be­csületes, jó munkások is. Célunk az, hogy kibonta­kozott, új életünkben a spor.t területén is olyan dolgozók kerüljenek a vezetésbe, akik szeretik városukat, követik a pártot, harcolnak az egész­séges sportszellem kialakítá­sáért. Az igaz, hogy Pécsett, Sze­geden, Debrecenben, Székes­Az eddigieket összefoglal- ; va megállapíthatjuk, hogy ha • a szurkolók is nagyobb tá- ; mogatást nyújtanak az egye- \ sülétnek, nincsen szükség i arra. hogy elkeseredjünk. A l vezetőség ma nem engedi l meg, hogy egyesek a sport \ révén anyagi előnyöket él- \ rezzenek. Ez ma már teljesen ! eltűnt a váci egyesület éle- \ téből. j Az MTSH által tartott \ legutóbbi pénztárvizsgálat azt ; bizonyította, hogy Pest me- j gyében egyetlen egyesületnél ; sem voltak olyan rendben a '( gazdasági elszámolások, mint \ a Váci Vasasnál. A vezetők \ jól gazdálkodnak a kapott j állami támogatással s ma \ már a szakosztályok részére \ is biztosítják a megfelelő '( keretet. $ Igen sokban megváltozott í a város gazdasági vezetőinek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents