Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

1962. SZEPTEMBER 2. VASARNAP ttsr HEGYEI SZOCIALISTA MÓDON ÉLNI, DOLGOZNI, GONDOLKOZNI Falu Tamás: Aldá as Az ifjúnak öregséget, Az öregnek ifjúságot, Visszhangot a sóvárgónak, Amelyet hangjára vágyott. Reményt a reménytelennek, Vágyakat a vágytalannak. Jó szelet a vitorlának, Kikötőnek mély nyugalmat. Vándorlónak útja végét, Célt, amelyért szíve égett, Világosságot a vaknak, S a világnál» békességet. Augusztus 30-án mutatják be Cegléden Az utolsó vacsora című magyar filmet Ruttkai Évával a főszerepben TARKABARKA A két „N” úr című magyarul beszélő lengyel bűnügyi filmet szeptemberben mutatják be a gyömrői és maglódi mozik VIGASZ Hugo Marcelle ismert fran­cia irodalmi kritikus tanul­mányt írt az absztrakt képző- művészetről, és megállapítja: „Van valami vigasztaló a modern művészetben: az a tu­dat, hogy az ember és a körül- löttünk levő dolgok mégsem olyan rondák, mint ahogyan a képeken ábrázolják őket.” Áhítat Jayne Mansfield, a világ­szerte ismert, dúskeblű, szőke filmszínésznő Panic Button cí­mű filmjének római forgatása közben áhitatos hangulatba, esett. Olyannyira hatott rá az örök város és a katolikus egyház szemkápráztató pom­pája, hogy a kebelbajnoknő el­határozta: ' áttér a katolikus vallásra! IZMUSOK René Claire, az ismert fran­cia filmrendező, akit nemrég ! választottak a Francia Akadé- ; mia tagjává, a művészeti iz- < musokról szólva, ezt mondta: ! „Az a körülmény, hogy nem ! értjük meg egy-egy művész al- ikotását, nem jelent biztosíté- íkot arra vonatkozóan, hogy az Sutékor majd elismeri." | ,,Felforgató“ írók 5 S A portugál hatóságok betii- : tolták Brecht, Csehov, Mora- í via, Sartre, Mario Soldati, Elio S Viítorini, Albert Camus és s mások „felforgató” műveinek ; terjesztését és kinyomtatását J Portugáliában. Minden bizony- í nyal a gondolatszabadság nc- í vében cselekedtek így. Demokrácia 5 Harry Belafonte-t, a nagy J közkedveltségnek örvendő né- ; ger tánczene énekest a Geor- J gia-állambeli Atlantában nem £ akarták kiszolgálni — abban í az étteremben, ahol fehérek J és feketék által nagy tapsvi- J harral jutalmazott fellépése Jután vacsorázni akart. Minden J bizonnyal a híres amerikai de- ; mokrácia jegyében. J A legfőbb nevezetesség J Jean Sainteny, a francia tu- J risztika kormánybiztosa, nép- J szerűsítő füzeteket nyomatott ; Párizs legvonzóbb intézmé- J nyeiről. A második füzet az j Eiffel-tornyot, a harmadik a j Diadalívet, a negyedik a í Louvre-t, az ötödik a Comedie £ Francaise-t ismerteti, a hato- J dik általában a párizsi mú- ; zeumokat... és így tovább. J De miről szól az első füzet? A J Crazy Horse elnevezésű strip- J tease lokált népszerűsíti. Eb- J ben a lokálban ugyanis a nyil­vános vetkőzés tizenként pári- J zsi sztárja mutatja be estéről 't) estére „szép művészetét“ a ' leggazdagabb franciáknak. F iatal íróbarátommal akad­tam össze a minap. A kölcsönös üdvözlésék után panasszal folytatta. Könyvét mindössze négyezer példány­ban jelentették meg s ma már — néhány héttel a megjelenés után egyetlen pél­dány sincs belőle az üzle­tekben. így most őt zak­latják ismerősei: adjon ne­kik egy könyvet, szeretnék elolovasni a regényt, ami­ről már eddig is sok jót hal­lottak. „De honnan?" — fa­kadt ki barátom elkesere­detten. — „Nekem is egyet­len példányom maradt”. És szidta a kiadót, hogy eny- nyire szűkmarkú volt hozzá papír dolgában és meglepe­tésre kijelentette: arra per­sze van papír, hogy szinte mindén esztendőben új tan­könyveket adjanak ki! Való igaz, az elmúlt más­fél évtizedben sok új tan­könyv látott napvilágot — időnként átdolgozott formá­ban. Megjelentetésükről ta­lán még vitatkozni is le­hetne. Ám író barátom mégis rossz példával élt. Melyi­künk előtt ne lenne bizo­nyos: soha olyan nagy ütem­ben nem változott népünk történelme, mint éppen eb­ben a másfél évtizedben. Pél­dául eddig azt tanítottuk iskoláinkban, hogy célunk — az egész nép feladata — a szocializmus alapjainak le­rakása. ' Most pedig már azt kell, hogy tanítsuk: befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, vagyis a szocialista forra­dalom újabb hatalmas győ­zelmet aratott. Az ipar után a mezőgazdaságban is ural­kodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Né­pünk történelmének a fel- szabadulás mellett az egyik legragyogóbb győzelme ez! A szocializmus alapjainak lerakása természetesen nemcsak a termelési viszo­nyok megváltozásában tük­röződik. Amint azt az MSZMP Központi Bizottsá­gának kongresszusi irányel­vei is megállapítják: „hazánk társadalmi-gazdasági átalaku­lásával kölcsönhatásban fej­lődött a szocialista kultúra, a tudomány, a köznevelés”. Egyetlen példa is meggyőző erővel bizonyítja ezt. Holnaptól kezdve az álta­lános iskolákban csaknem másfél millió, a középiskolák nappali tagozatán több mint kétszázezer diák tanul; az egyetemeken és főiskolákon pedig már elértük az öt­éves terv végére előirány­zott ötvenháromezres létszá­mot! Azaz egy és háromne­gyed millió fiatal jár jelen­leg iskoláinkba. Ha ehhez hozzászámítjuk még a leve­lező oktatásban és az esti is­kolákon részt vevő felnőtt hallgatók számát, akkor el­mondhatjuk, hogy az ország' lakosságának több, mint egyötöde ta­nul hazánkban! (Csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy még ezzel, a népünk történelmében pél­dátlan tanulási kedvvel sem vagyunk elégedettek. Ezt bi­zonyítja például az a tör­vényerőre emelt rendelet, mely szerint a tankötelezett­ség korhatárát tizenhat év­re emeltük, megkezdtük a fel­sőfokú technikumok, vala­mint a szak-középiskolák rendszerének • kiépítését, ugyanakkor tovább szélesít­jük az esti és levelező ok­tatást — hogy csak néhá­nyat említsünk a megvalósí­tásra váró feladatok közül.) Az irányelvek megjelenése óta sokan kérdezték: nem lesz ez sok egy kicsit? Sok? Még az is lehet, hogy kevés! A szocializmus teljes felépíté­se ugyanis új, magasabb igé­nyeket támaszt — csak olyan művelt, műszakilag jól kép­zett. öntudatos dolgozókká] váltható valóra, akik a ter­melőmunka mellett a társada­lom éiete egészének is cselek­vő részesei. M it jelent ez? A párt prog­ramja és gyakorlati poli­tikája most új tartalommal telítette a kultúra fogalmát. Eddigi célkitűzéseink elsősor­ban arra serkentettek, hogy a nép egésze bizonyos fajta ál­talános műveltségi ismeretek­re tegyen szert, vagyis pótol­ja mindazt, amitől az elmúlt rendszer urai megfosztották: végezze el legalább az iskola nyolc osztályát, ismerje fél a műalkotásokban rejlő szépsé­geket, vegye ki maga is ré­szét a kultúra műveléséből az öntevékeny művészeti csopor­tok tevékenységében, ugyan­akkor szórakozzon emberhez méltó, kulturált kereteit kö­zött. Ezt a célkitűzést segítet­te az iskolákban a tizennégy éves korig szóló tankötelezett­ség, a színházak, mozik, hang­versenyek mindenki által való hozzáférhetősége, a kultúrhá- zak működtetése, az öntevé­keny művészeti mozgalmak messzemenő támogatása és így tovább. Mindennek eredmé­nyeképpen elmondhatjuk, hogy népünk egésze rövid más­fél évtized alatt jelentős utat tett meg a kulíuráló- dásban, művelődésben; látóköre kiszélesült, a világ dolgairól alkotott képe ked­vezően megváltozott, s erősö­dött szocialista meggyőződé­se, minek következtében a szocializmus építésének első szakaszát — az alapok lera­kását — sikerrel oldotta meg."; A második szakasz győzel­méhez azonban mindez már kevés. Az űrhajózás, a kibon­takozó tudományos-technikai forradalom korszakában az ál­talános iskola nyújtotta tudás már nem elégséges. Egyre több szakemberre van szük­ség. De a szocializmus teljes fel­építéséhez nem csupán maga­sabb fokú tudágra van szük­ség, hanem arra is, hogy az emberek megtanuljanak szo­cialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Ezért a kultúra fogalmát ki kel­lett terjeszteni az emberek termelőmunkájára, széles körű társadalmi tevékeny­ségére és magánéletére is. S talán ez a nehezebb! Mert bizonyos fajta magasabb szin­tű tudást elsajátítani — ah­hoz elégséges néhány eszten­dő, hiszen a lehetőségek adot­tak. A munkaerkölcs- és em­berszemlélet újjáformálása azonban már sokkal bonyo­lultabb feladat. Nemcsak azért, mert hiányoznak még bizonyos fajta írott szabályok, most vannak alakulóban az új erkölcsi normák, de azért is, mert az ember nehezebben ve­ti le régi énjét, mint a meg­kopott, elvásott ruhát. A pol­gári világszemlélet, a polgári erkölcs akkor is kisért, ha eszünkkel és szívünkkel már kommunistának valljuk ma­gunkat! T alán éppen ezért vár ha­talmas feladat a nevelés és a tudományos kutatómunka mellett a művészekre. Az em­berek jellemének formálása, ízlésének alakítása a művé­szek — írók, képzőművészek, színészek, zeneművészek — feladata is. Szocialista választ adni változó életünk kérdé­seire, pártos módon ábrázol­ni a régi és az új erkölcs ösz- szeütközéseit — nem könnyű feladat. De megoldásához je­lentős segítséget nyújt a kong­resszusi irányelvek útmutatá­sa. Szocialista módon élni, dol­gozni és gondolkozni — ennek valóraváltása az elkövetkező évek, évtizedek egyik legfon­tosabb feladata. Pruikner Pál í VICTOR ROMAN: IFJÚSÁG / \\\\\\\\\\\V Érzékenység i f Vittorio de Sica a Nemet J Szövetségi Köztársaságban for- J gáttá a Jean Paul Sartre Al- ff tonai foglyok című antifasisz- f ta drámájáról készített filmet. fAlsó-Szászország belügymi- f nisztere azonban megtiltotta a J Bergen-Belsenben készíten- J dő külső felvételeket, nehogy Í „megsértsék" a halottak hoz- J zátartozóinak érzékenységét... J A német újfasiszta sajtó ugyanakkor kampányt indí- % tott de Sica ellen, amiért a f filmjébe jeleneteket iktat be f Brecht Berliner Ensemble-jé- í nek egyik előadásából. VERDUN Kilencven párizsi középis­kolai tanulót kérdeztek meg, mi jut eszükbe, ha a Verdun szót hallják. Csupán nyolcán feleltek így; — Az első világháború nagy csatatere. A legtöbbjük azt a választ adta, hogy a Verdun-név a francia labdarúgó-bajnokság II. ligájának egyik gyenge csa­patát juttatja eszükbe. A szépség fogalma I A Times című amerikai fo­lyóirat így írja le Sophia Bo­ren neves olasz színésznőt: i „Lába túl nagy, orra szokat- ! tanul hosszú, fogai ferdék, \ nyaka olyan, mint egy zsirá- \ fé, keble mintha a derekából \ nőtt volna ki, csípője terjedel- ! mes, járása lomha, karja mint j a paszulykaró, homloka ala- ] csony, szája nagy, de — Mam- ] ma mia! — észvesztőén gyö- f nyörű!” í J azzá. De látta, sorai között je- \ lezte, hogy bennük, a kom- \ munistákban látja a gondokat \ megoldó, a népeket felszaba- \ dító. maga urává tevő erőt. \ Nem érte meg ezt az időt, de J müvei nemcsak hogy megér- j ték, hanem — nem véletlenülí — éppen ebben a rendben let-] tek a legnépszerűbbek, a leg- ] olvasottabbak. magának egye-] dűl annyi olvasója van most,! mint annak előtte összes kor-; ^ társának nem. ff Miben rejlik nem csökkenő ] $ népszerűsége? Abban. Hogy] ff igazat mond; nemcsak az ] ff igazság darabkáját mondja ki,] ff mint olyan sokan mások, ha-: ff nem az egészet. Aki Móricz i ^ műveit végigolvassa, hibátla- i ff nui megismeri a magyar ' fa- i ff lut, a magyar parasztot, a hu- i ff szas-harmincas években. De ] ff kár, mennyire kár. hogy a j ^ húsz-harminc esztendő múlva ] olvasó ember a ma paraszt- ] % járói nem kaphatja meg ff ugyanezt. Ez is mutatja hiá- ] ff nyát, azt. hogy azóta sem \ ff nőtt melléje senki. Nagyság ] ff volt. utánozható, de el nem \ f. érhető. \ y ! ff Húsz esztendeje, hogy ha- ] ff tott. Ez a húsz esztendő több ] ff volt, mint előtte a magyar ] ff történelemben a századok so- ] f ra. Es többet tett az emberért, ] 'va dolgozó emberért mint élőt-] te tettek a századok. Betelje- j sedett Móricz álma, valóban ] azok kezébe került a hatalom.: az ország, a föld, aikik kezük i munkájával megteremtettek i mindent, s akiknek a legszebb \ emléket az Erdély-trilógiában I állította. Szerette az embereket. És : az emberek, akikért élt, akik- i nek írt. szeretik őt. Ennél na- \ gyobbat író nem kaphat. • Mészáros Ottó 1 mondja; „küldetése” van, fel­rázó, lelkiismer etébresztő küldetése, s ennek legvilágo­sabban folyóiratában, a Kelet Népében adott kifejezést. Sö­tét esztendők voltaik már ezek. A nyílt fasizmus sorra A magyar falu igaz ismerője Az irodalomtörténészek három korszakot különböztet­nek meg életében. Irodalomel- méletileg lehetséges ez a há­rom korszak. Az egyszerű ol­vasó szemével Móricz élet­műve egységes, elválasztha­Móricz Zsigmondi Csodálkozás Nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet valaki, aki engem meg nem ért. Olyan egyszerű és világos és előttem nem titok S ha ki rámnéz, tág szemmel néz, s mint egy őrültet csodál hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek... Gondold végig; a gondolat arra való, hogy megértsd! gondold végig: elejétől, egyszerűen, amint Igaz! gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át! És akkor egy új ember léssz: egy új ember: új, igaz! Lélek, aki lelket keres és oly boldog, ha talál, mint a néma idegenben egymásra lelt földiek. Én nem tudlak megérteni, hogy nem értesz engemet... Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?... zárta be az író előtt a meg­nyilatkozási, megjelenhetési lehetőségeket, de ő mégis bát­ran, rettenthetetlenül hirdette azt, amiben hitt. És történe­lemismeretét. a törvényszerű­ségek felismerését bizonyltja, hogy éppen ezekben az esz­tendőkben fordul érdeklődés­sel a proletáriátus felé. mint amiben a „feljövő” erőt lát­ja. (Csibe-novellák, Árvácska). Nem volt 1919-ben sem ikóm- munista, nem lett később sem tatlan egész. Neki szóló egész, mert Móricz nagyon jól tud­ta, kiknek ír. Tudta, hogy ab­ban a korban, amelyben él. nem az ő hangja a népszerű, a divatos hang. A sznob szalonok világában a Sár­arany nyersesége, az Űri muri döbbenetes szókimon­dása merénylet számba ment! És ő bátran vállalta a „me­rénylő” szerepét. Tudta, mély­ségesen hitte, Hogy az igazat \ J Húsz esztendeje, hogy a ^ halál kiütötte Móricz Zsig- '/f mond kezéből a tollat. A ha- 4 Iái mindig fájdalmas azoknak, ff akik itt maradnak. Akkor, a ff háború szörnyű, haláltól ter- f, hes esztendeiben is elszorult ff egy pillanatra az emberek ff szíve, amikor halálhírét hal- ff lőtték. Irodalomértak és iro- $ dalomszeretők egyaránt érez- ff ték: a magyar irodalom egyik ff legnagyobbja távozott az élők. í közül. V 1 f Nem vehette többé kezébej f, a tollat, hogy harcoljon és] ff küzdjön. Mert azt tette, vé- ] ff gig az életen. Először magá- \ ff val küzdött, hogy megtalálja: ff önmagát, megszabaduljon az: ff elődök hatásától, megtalálja a ff maga egyéni hangját. S ami- ff kor ezt már első novelláskö- £ tétével (Hét krajcár, 1909) el­férte, szembefordult mindaz- ^ zal. ami rossz, embertelen ff volt abban a társadalomban, ff A szegények kínjának szó- % szólója lett, maid a háború ff szenvedélyes, bátor elitélője, ff 1918—19-ben ott találjuk a ff forradalom élvonalában, utá- ff na meg is hurcolja érte a fe- ff hér terror. Mennyire bízott, ff mennyire hitt azokban a na- ff vakban! De a terror, a kö- ff nyörtelen leszámolás nem fé- ^ lemlítette meg. nem szakított gazzal, amire az életét tette, f Továbbra is következetesen a ft, szegények pártján áll. tb- | vábbra is ostorozza mindazt. £ ami szennyes, ami aljas a £ Horthv-íasizmus mind levle- ff zetlev.ebb arcú társadnlmá- ff ban. Sorra látnak nrvvilágot f regévvei, s ha másként nem- ff mnndhatia ki azt amit akar. % akkor gyermekkorába nyúl % vissza, annak leniében mnnd- % ia el véleményé* a világról s fy azokról akik ebben a. rnlág- 4 ban a hatalmat bitorolják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents