Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

MST MEGYEI 1962. SZEPTEMBER 15, SZOMBAT LEVÉL A MÚLT SZÁZADBÓL Milyen tartós a tömött fal? Mit őrzött a tejesköcsög? Miről ábrándozott a nyenyerés legény? Mit mond az unokája ? Régészkednek a tsz-tagok Béni és neye Cikora Anna És gyermekeik... (itt sérült a le­vél) ... ny és annak leánya Észten deyszám 17 és 15 és 11 Elöljárók neveyi Teyes ká­roly biró város kapitány Go- zony Istvány yező Szász már- tony pap Soltra Layos rtéor- tus pap töbit nem tiltom az nevükét akik ezt meg taláyákelolya­sa áldás Békesség Szerentse kövese életét És kiványa ma­radékom Nakis Falrakö Sz Nagy György” Eszemben sincs, houy telje­sen mai nyelvre fordítsam le a kedves levelet. Miért is fosz­tanám meg olvasóimat ettől a kis műkedvelő régészkedéstől? 'Hiszen ezt végig csinálta min­denki, akinek ’ a kezébe került a levél. S milyen örömmel, iz­galommal kutatták az öreg be­tűk. szavak értelmét! Adós va­gyok azonban azzal, hogy hol és miképpen találtak rá a kö­csögre. — Elbontottuk a régi házat — meséli Szanyó Istvánná tsz-tag, és akkor találta a fér­jem. A sárból készített ala­pot szedte széjjel, amikor előbukkant a köcsög. „Ide néz­zetek, mit találtam! —, kiál­totta. — Eltesszük emlékbe.” Azóta sokan megnézték már a leletünket, különösen a régi pénzeket. Valahogy így tűnt el egy a negyven közül. Eközben szó a szót követi, hogy mi legyen a leletek sor­sa. Most. hogy már annyian megnézték, a Szanyóék is látják, hagy több az a csalá­di emléknél. Mondják, hogy szervezik a Csepel-sziget mú­zeumot, s ott lenne a leletek­nek a legillendőbb helye. De hát mégsem könnyű lemonda­ni arról, amit a család talált a család birtokán. — Rokonuk, ősük volt a le­vélíró? — Nem volt az ugyan, de hallottunk már róla. Az uno­kája él még az újtelepen. Olasz Józsefnének hívják, ha érdekli magát. Persze, hogy érdekelt. A tsz fiatal könyvelője. Bede Erika vállalkozott arra, hogy még a zuhogó esőben is elkísér oda. Hiába, aki egyszer belekós­tolt a régészkedésbe, az nem sajnálja az áldozatokat. Olasz néniék a Duna-parton laknak, úgy csendes-öregesen, a férjével. Eleinte meglepő­dött a váratlan látogatás mi­att, de mihelyt megértette mi­ről van szó, egyszeriben „meg­fiatalodott”. — Jaj, az én édes nagy­apám levele?! Áldott jó édes nagyapám! — kiáltotta szinte kisgyermekes rajongással. — Hol vették ezt a levelet? Jaj, tudják, hogy milyen nagy Kossuth volt az én nagyapám? Hadd olvassam csak a levelét! Ugye Kossutbról is írt énne­kem? Folyt-folyt a szívből fakadó szóáradat, szinte véget sem akart érni. Olasz néninek Sz Nagy Béni volt a nagyapja, a falrakó pedig a nagybátyja. A levelet Sz. Nagy Béni írta, s sz most már kétségtelen, mert az unokája megismerte az írá­sát. öleli-csókolja a levelet Ulasz néni. Lassan már mi is magunk előtt látjuk az ifjú Sz. Nagy Bénit, úgy ahogyan önmagáról mesélt az unokájá­nak. Azt már tudjuk, hogy nagy Kossuth-párti volt haj­danán, s megjárta bátran a szabadságharcot. Amikor hírét yette. hogy Franciaországban repüléssel kísérletezik egy mérnök, maga is repülni kí­vánt. Bátyjával és sógorával együtt készített is egy repülő- szerkezetet, de sajnos az nem akart felszállni a sertésól te­tejéről. Később az egész járá­si elöljáróságot meghívta az LENGYELORSZÁGI KÉPESLAPOK I. ZAKOPÁNÉ A függővasút 2553 méter magas csúcsra visz, ahol csodás panoráma tárul elénk i Tetszetős turistaszálló a siugrópályánál A város központjának egy része (Foto: Nánási Pál) általa készített vasút) moz­dony ünnepélyes beindításá­hoz, de az unoka szerint az­zal is felsült. Az élettel folyton elégedet­lenkedő, örökké jobbra vágyó fiatalember a külországokat is megjárta. Sokáig bujdosnia kellett a Kossuth-katona mi­volta végett. Útjára magával vitte a családi nyenyerét, amellyel ó bánt a legmeste- riebtoen a falusi lakodalmak során. — Itt van a nyenyere rajza! — húz elő egy megbámult, kézírásos füzetet a ládafiából Olasz néni. — Nagyapám ter­vezte magának. Amikor a túl­világra készült, rám bízta a könyvét. Lapozgatunk a könyvben, amely hű képeket villant fel egy múlt századbeli szegény nyenyerés legény lelki világá­ból. Van abban 97 pontos jós­lat, 1848-as naplórészlet, telek- vásárlási megállapodás, házas­sági, halálozási, gyermekáldá­si dátum egyaránt. Még egy népdalszerű vers is, amely a könyvben így hangzik: „Kö­szönöm a szíves segedelmed Álgyon az Isten babám té­ged amiyert engem úgy sze­rettél hogy könnyeiddel bevi­zeztél bevizeztél könnyeiddel megtöröltél szép kendőddel Én nagy Bennyamin 1848: ban uly yubilyum hirdettetik azaz, hogy uly szerzetet nyer­tük . Isten yovoltából.. Találgatjuk, hogy mivégre szólt a búcsúzó nóta, s mi az az „uly yubilyum”, amelyet fontosnak tartott feljegyezni könyvében Sz Nagy Benjámin. Talán a harctérre indulás előtti búcsúversről van szó? ’Talán a jobbágyfelszabadí­tás az „uly yubilyum”? Na­gyon is valószínű. Későre jár az idő, indulunk, s az unoka még egyszer meg­csókolja a levelet. Alig kell néhányat szólni, megérti ő, hogy a leendő múzeumba való az a levél. ígéri, hogy meg­nézi ott majd sokszor, s a könyvet is átadja majd, hiszen úgy sem tudja, hogy kire is hagyja, ki becsüli meg kellő tisztelettel, ha ő már nem él. De jó dolog is az a múzeum! Áldassék a neve, aki kitalál­ta... Nagymiklós István VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK i^Trlairs? Szüret előtt Nyársapáton Nyársapáton a Pest—Szol­nok megyei Borforgalmi Vál­lalat pincészetében jó elpre felkészültek a szüretre. A ha­talmas pincében szinte ragyog­nak a tisztaságtól a hófehér csempével kirakott „hordó­szobák”. Katonás rendben so­rakoznak a több száz hektós hordók. A régi szőlőfeldolgo­zó berendezést félautomatává alakították át. Ez nemcsak megkönnyíti az emberi mun­kát, hanem a korábbinál lé­nyegesen kisebb létszámmal képesek majd feldolgozni a beérkező szőlőt. A berendezés­re kétmillió-négyszázezer fo­rintot költöttek. A nyári táborozás mérlege Ceglédről a nyár folyamán 374 úttörő vett rész 10—10 na­pos nyári táborozáson. a bala- tonszárszói üdülőtelepen. A táborban vezetőképzés is folyt, Ceglédről húszán hallgatták végig az előadásokat. Az idén már jóval kellemesebb és ké­nyelmesebb körülmények kö­zött táboroztak a fiatalok. Egyes iskolák sajnos nem vet­tek részt a táborozáson, sőt az is előfordult, hogy azonos költséggel tiz nap helyett két­napos autóbusz'kirándulásra vitték el a gyerekeket, mint például a Kappanhalmi és a Körösi úti iskolák. A járási és a városi úttörőelnökség, va­lamint a KlSZ-ibizottságok mindent elkövettek, hogy Ba­latonszárszóról valamennyi fiatal elégedetten térjen haza. © Magiódi iskolások budapesti sikere A maglód! központi Iskolá­ban jól működik a mezőgaz­dasági szakkör. A gyermeke­ket különösen a kisállatte­nyésztés köti le. Munkájukra felfigyeltek már a felettes szervek is és a magiódi nyu­szik ott láthatók a mezőgaz­dasági kiállításon. Összesen hat anyát és tizennyolc nyu­szit szállítottak -fel Budapest­re a fiatalok. A zsűri ezüst­éremmel tüntette ki a nyula- kat. Panaszok a kenyérre Nyáregyházán nemrég vá­ratlan ellenőrzést tartottak az FJK munkatársai. Megállapí­tották, hogy a kenyér nagy ré­sze a szövetkezeti boltokban rossz minőségű, égett. Ezenkí­vül felfedték azt is, hogy vala­mennyi kétkilós kenyérnél 6— 8 deka a hiány. A lovasszekér, amelyen a kenyér eljut a boltokba, piszkos és a cipókat semmi sem védi a portól, a szennyeződéstől. Az ellenőr­zést követő napon a Sütőipari Vállalat pilisi üzemegységének vezetői alaposan megbosszul­ták az ellenőrzést. A szabá­lyokra' hivatkoztak — amiket addig kutyába sem vettek — és nem szállították le a meg­rendelt kenyérmennyiséget. Emiatt jó néhányan kényé ­nélkül maradtak. Néhány nap­pal később ismét előfordult az előzőkhöz hasonló eset. A töb­bi között rossz minőség miatt egy boltvezető 30 kiló kenye­ret kénytelen, volt visszakül­deni. A fentiekhez aligha szük­séges kommentár, a Sütőipar Vállalat vezetői remélhetőleg okulnak' a hibákból. ELÜTÖTTE A MOTOROS Kovács' László 44 éves mo- nor-újtelepi lakost motorbal­eset érte. Egy motorkerékpá­ros este a vele szemben jövő gépkocsi reflektorfényétől nem vette észre az úttesten haladó Kovácsot. Elütötte, ennek kö­vetkeztében Kovács László lábszártörést és súlyos kopo­nyacsont sérülést szenvedett. Kórházba szállították. Garázdák a bíróság előtt Még augusztus elején tör­tént, hofey egy garázda társa­ság ittas állapotban ablakokat vert be,. virágágyakat rongált, majd megtámadott egy békés járókelőt, aztán egy udvarban okozott kisebb kárt. A társa­ság tagjait — Kocsáik Jenő (Szolnoki ú. 34), Paróczai Jó­zsef (Hangácsi u. 15), Auer József (Encsi u. 19) és Pato- nai Dezső (Tetétleni u. 11) — a városi bíróság garázdaság, rongálás, magánlaksértés, va­lamint könnyű testi sértés vádjával vonja felelősségre. Munkaverseny a szeszfőzdében A VIII. pártkongresszus tiszteletére a szeszfőzdében is versenyt kezdeményeztek. A feltételek kiterjednek a mun­kafegyelem megszilárdítására, a miTKség és a mennyiség fo­kozására, valamint a baleset nélküli munkára. A szeszfőz­de 18 dolgozója vállalásának hiánytalanul eleget szeretne tenni. Itt a báli szezon Ügy látszik a nyári hőség múltával nyomban beköszön­tött a báli szezon. Legalább is erre vall, hogy ma estére Nagykőrösön bálba hívják a fiatalokat. A postások bálját rendezik meg a városban. Minden apró javasitzi ériék Huszonegy sűrűn teleírt ol­dal. Van, amelyiknek a há­tára is írtak. Egyáltalán nem színes, nem olvasmányos anyag, mégis kíváncsian, ér­deklődve olvasom. Szinte min­den sorát az olvasó elé ten­ném, hogy meggyőzzem, mi­lyen érdekes is tud lenni a „szakma”, ha azt értelmes, törekvő emberektől halljuk. A huszonegy oldal tele ja­vaslattal, ötlettel, gondolattal. Bizonyító, érvelő okfejtéssel. És azt mondják, ez csak har­mada mindannak, ami össze­jött a Prés- és Kováesoltáru- gyár dolgozóitól. Ezekben a napokban ugyanis minden használható ötletet, ésszerűsí­tést leírnak, összegyűjtenek, hogy azokat felhasználva, ja­vítsanak a gyár munkáján. Nincs is csodálnivaló azon, hogy ezt a sokat érő kincset Tóth György főmérnök csak vonakodva adta ki kezéből és eskü alatt kellett ígérni: másnap visszakapja. A javaslatok között tallóz­va csak néhányat említünk: „Tekintettel arra, hogy az éj­szakai áramvételezés a vál­lalati önköltség szempontjá­ból gazdaságosabb, meg kell vizsgálni, hogy a kis létszá­mot foglalkoztató, nagy ener­giaigényes gépi berendezése­ket ne csak az első, hanem a második és a harmadik mű­szakban is dolgoztassák.” „Felülvizsgáljuk azokat a területeket, ahol műanyagot használhatnánk (tömítések, bunagyűrűk, fogantyúk, csap­ágyak) és ahol lehet,,bevezet­jük a gépek javításánál a mű­anyagok felhasználását.” „Az állásidők csökkentésé­ért több alkatrészt tartaléko­lunk.” „A Kiesserling-présnél, a 250 tonnás frikciós présnél korszerűsítést hajtunk végre hidraulikák beépítésén keresz­tül.” S temérdek javaslat az elavult gépek kicserélésére, felújítására. Akad a sorok között bírá­lat is bőven. A gyártásfejlesz­tési adatokat elemezve példá­ul kifogásolják, hogy a ter­melési, az anyag- és árufor­galmi vagy az utókalkulációs osztály csak úgy vett abban részt, ha külön utasítást ka­pott, vagy azt felsőbb vezető, felsőbb szerv rendelte el. Ha azonban a feladatot nem tel­jesítették, módosítást kértek, amit helytelenül meg is kap­tak. Az új gyártmányok be­vezetése, a fejlesztési felada­tok megoldása és értékelése nem volt tervszerű és állan­dó. A javaslatok foglalkoznak azzal is, milyen, profilt alakít­sanak ki a gyáron belül, mi a leggazdaságosabb a gyár számára, s milyen alakításo­kat, beruházásokat igényelne a gyártás megváltoztatása, il­letve alakítása, s milyen kí­sérletezéseket folytatnak már­is a gazdaságosabb termelé­sért, milyen megtakarításokat érhetnek el különböző módo­sított technológiai eljárások­kal? Huszonegy sűrűn teleirt ol­dal! Nehéz eligazodni a szá­mok tengerében. Annyit azonban rögtön ki lehet ol­vasni: itt nem várják a fel­sőbb szervek intézkedéseit ölhetett kézzel, hanem maguk birkóznak a rejtett tartalé­kok feltárásával, s a párt, valamint a gazdasági vezetők örömmel fogadnak minden apró javaslatot, ami a gyár érdekét szolgálja. Az üzemré­szek dolgozói pedig szívesen törik a fejüket, hiszen min­den hasznos ötlet megvalósí­tása az ő munkájuk meg­könnyítését eredményezi. S. A. I Restellem kissé a dolgot, de i még nem késő jóvátenni. Ta- - Ián úgy két hónapja kaptam I hírül, hogy „római kori lelet­re bukkantak” a ráckevei Rá­kóczi Termelőszövetkezetben, s kérik, hogy okvetlen Írjunk róluk. Kaptam is nyomban a telefonhíváson, másnap már kiutaztam a helyszínre, de az anyagot csupán most „rendez­hetem sajtó alá...” Nem mutattam csalódást ak­kor, amikor illő ünnepélyesség után a Rákóczi Termelőszövet­kezet irodájában elém tárták a túllelkes telefonértesítő sze­rint „római kori leletet" egy mázas köcsögöt, egy porladó levélpapírt és harminckilenc érmét. A köcsögnek fedele volt, többé-kevésbé épen. a levélnék és az érméknek pedig híja. Nem kellett ahhoz mu­zeológusnak lenni, hogy az ember az első pillantásra lás­sa: itt bizony nem egészen „ró­mai kori” leletről van szó. Tudta ezt már a párttitkár is, aki a telefonálónaK, az el- • nők is, aki a párttitkárnak, s a megtaláló felesége is, aki pe­dig az elnöknek szólt a lelet­ről, Ha másból nem, a levélből kiderülhetett minden, amely így hangzik szép, formás latin betűkkel: „Emlék levél Isten kegyelméből építetem az házamat 4872 évben máyús 14 dikén tetem el Én Sz Nagy ■ k\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ | Ez tetszett \ y y f A Mezőgazdasági Kiállítás ^ ^ pavilonjait jártuk. Tetszett a ^ y főpavilon, kivált a szőlő, pa- y ^ radicsom, a népművészeti ku- 7 ^ lacs, terítő és doboz. Odafu- ^ í rakodtunk a lóversenyhez is. A í J háziasszony sóhaja tört fel ^ ^ belőlem, amikor megláttam a 4 ^ tengernyi tojást, z Általában minden tetszett, ^ ^ dicsértük a kiállítókat, egy-két ^ 4 megjegyzést tettünk csak, ami y y elmarasztaló volt. Egészen ad- ^ ^ dig, amíg be nem mentünk a 4 ^ kemizálás csarnokába. Ott az y y. egyik legérdekesebb kiállítási 7 7 tárgy a rovarok kártevése let ^ volna. Volna, mert a villany í y énp nem égett és így nem ^ ^ láthattunk semmit. Bosszan- ^ ^ kodtunk, mérgelődtünk, í És ekkor odalépett hozzánk^ 7 az egyik teremőr asszony. Na® 4 gyón udvarias, kedves hangon^ y magyarázta: épp az előbb £ ^ romlott el a villany, mindjárt^ 4 készen lesz. Ha meg akarjuk^ > várni, üljünk le. S bár való-^ y színű fáradt volt már az egész- ^ 7 napi ácsorgástól, még jutottá í a kedvességéből ránk. Megkér- y y dezte, hány évesek a gyere-^ ^ kék, hogy tetszett a kiállítás... ^ ^v\\\\\\\\\\\\\\v\^^ Százezren nyaraltak a Balaton-parti SZOT-üdülőkben Jelenleg még csaknem tíz­ezren töltik szabadságukat a Balaton-parti SZOT üdülőhá­zakban. A tóparti szakszerve­zeti üdülőkben ezen a nyá­ron több mint százezren töl­tötték szabadságukat pihenés­sel, szórakozással. A Balaton idei forgalmáról, bár még nincsenek végleges adatok, már ismert, hogy az idén minden eddiginél na­gyobb volt á tópart látoga­tottsága. Vwwwwwwwwvwvwwxxvwwxxxxxvvxvvvi

Next

/
Thumbnails
Contents