Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-14 / 215. szám
FEST MEGY yíirfap 1963. SZEPTEMBER 14, PÉNTEK Eredményes parafecszezon Foton A vecsési káposzta, a budai őszibarack, a veresegyházi földieper mellett a fóti paradicsom Pest megye egyik hírneves terménye. Ez a termelési ág az itteni lakosság legfontosabb jövedelemforrása. A helybeli Vörösmarty Tsz 260 holdon szervezte meg a nagyüzemi termelést, emellett 1500 család foglalkozik ezzel a terménnyel a háztáji gazdaságban. Több év óta az idei szezon a legeredményesebb a híres „paradicsomos” községben. A javában folyó szüret jelentős összeggel gyarapítja a- közös gazdaság idei mérlegét. Csupán ebből a községből 200 vagon árút szállítanak a piacokra, illetőleg a konzervgyárakba. A konzervparadicsom holdanként nyolcezer forintot jövedelmez. Az idén már nagyobb méretekben foglalkoztak korai paradicsom termelésével is, s ez holdanként 22 000 forinttal gyarapította a közös kasszát. Ezért jövőre növelik a primőráru részarányát, újabb 100 holddal gyarapítják a termőterületet. Minthogy a gépesítés még nem éri el a kívánt mértéket, a szövetkezeti gazdák között egyéni vállalások alapján osztják fel művelésre a területet, s az átadott termékek minősége és mennyisége szerint díjaznak. A jövedelemelosztásnak ez a rendszere jó bevált: az idei termés mennyiségben és minőségben is felülmúlja az elmúlt évek eredményét. (MTI) Évente ötvenezres ugyanabból a termékből 150 millió forint megtakarítás az előkészítő munkáknál — A KGST szakosításának eredményei a magyar gördüiőcsapágyiparban A KGST ügyeivel foglalkozó szakemberek visszaemlékezései szerint, a szakosítás gondolata első ízben évekkel ezelőtt, a csapágygyártás problémáinak vitájában merült fel. A korszerű, új gépekhez olyan nagy mennyiségű csapágyra van szükség, hogy országaink gazdasági együttműködése lehetővé teszi az azonos típusok nagysorozatú. gyártását. A tényleges szakosításra azonban csak 1960-ban került ser, s azóta a magyar csapágyipar is nagyot fejlődött. — A debreceni, a diósdi és Klub a bélyeggyű Album ... sorozat... névérték.. .. fogazat... vízjel... Az automatikusan jelentkező fogalmak szinte filmszerűen pengetik vissza gyermekkorom kedves emlékeit. A lázas izgalomban eltöltött estéket és vasárnap délutánokat, amikor óriási bélyeggyűjteményem előtt ültem, s rendeztem, vigyáztam, számláltam megany- nyi kincsemet. Mert — bármennyire hitetlenül nézek is vissza régi önmagámra — szenvedélyes bélyeggyűjtő voltam kisdiák koromban. S ma? Manapság már szinte közömbösen siklik át tekintetem az újsághír fölött, hogy például a Magyar Posta ez évben kiadta az űrhajós sorozatot (milyen hamar kiegészítésre szorult!...). Én éppen csak elolvastam a címet, amely pedig lázba hozta nemcsak a magyar, hanem fél Európa minden valamirevaló gyűjtőjét. Igen. Amikor szomszédunk nagybeteg fiának ajándékoztam a gyűjteményt, egyben kizártam magamból a gyűjtőszenvedélyt is, hogy könnyebb legyen lemondani ... Hány éve? Húsz? Huszonkettő? Hogy szalad az idő, pedig mintha tegnap történt volna, hogy odaadtam Szabó Jóska barátomnak a felbontatlan „zsákbamacs- ká”-t egy hiányos Rákőczi- sorért. ... Peregnek a gyermekkori emlékeik, s közben jóleső mosollyal nézem ezt a két, már nem fiatal embert, akik megőrizték meglett férfikorukra is gyermekéveik boldog szenvedélyét, már-már tudományos rangú szórakozását, a bélyeggyűjtést. Irigylem őket azért a hihetetlen akti-: vitásért, s ügybuzgalomért is, ^ amellyel városuk bélyeggyűj- tő klubjának jó hírét igyekez- J nők közhírré tenni ... í í A találkozás véletlen volt. j Szentendrén, a járási művelő- í dési ház épületében bolyong- £ tam egyik ünnepnap délelőtt. £ Débreczeni Lászlót, a műve- J lődési ház új igazgatóját ke- í restem, s az egyik találomra ^ kinyitott ajtó mögött tárult. ^ elém a bélyeggyűjtők szobá- j ja. S mit tesz a véletlen? ; Faragó László szakköri elnök,; postai dolgozó és Ducz László \ szakköri pénztáros, a Csillag- í hegyi Lenárugyár művezető- i je éppen arról beszélgettek, í értesíteni kellene már a lapot ! a szentendrei gyűjtő szakkör j eredményeiről. Hogy miért? \ Már sorolják is: ; • A járási művelődési ház! égisze alatt működő szákkör I már rég túlnőtte kereteit. Sok \ híve van ennek a szép, békés,: ízlést és tudást egyaránt fej- j lesztő szenvedélyek, amely: már gyermek korban sem já-i ték. hanem nagyon is komoly; dolog. Egy éve alakult meg a i szakkör, húsz taggal. Most már 53 tagjuk van. S híveik nemcsak Szentendréről, hanem szinte a járás egész területéről verbuválódtak: jönnek a szakköri eseményekre Dunaibogdányból, Leányfaluról, Csillaghegyről, Pomázrói, Budakalászról. (Most szeptemberben megszer- I vezik az ifjúsági tagozatöt is...) Vasárnap délelőttönként tíztől tizenkettőig „üzemel” a pénztár. Igen fontos esemény ez a szakkör • életében, mert ilyenkor szedik be a tagdíjat, s ami még fontosabb: ilyenkor lelhet befizetni az újdonságokra! (Faragó László elnök ez úton is értesíti a tisztelt tagságot, hogy pótrendelést nem tud a vezetőség figyelembe venni, mert az igen nagy zavart okozna.) Hétfőn este hét órától pedig minden héten szakköri összejövetelt tartanak, ahol lehet beszélgetni, ismerkedni és — cserélni! Már este, hazafelé jövet gondolkoztam el: milyen hasznos dolog az, ha egy-egy művelődési ház otthont nyújt, összejöveteli lehetőséget ad a bélyeggyűjtőknek, vagy akármilyen más szakkörnek. A bélyeggyűjtők például így élhetnek rendszeres szakköri életet, vagy ha úgy tetszik, ez sem túlzás: klubéletet. S az a következetes, s megbízható rendszeresség, az összejövetel idejének és helyének állandó jellege nem is jelentéktelen fontosságú. Különösen nem az akkor, amikor nemcsak a városbeli ismerősök jönnek össze, hanem a járás távolabbi községéből kevésbé ismerősök, kevésbé járatosak is ide szoknak. S jó dolog maga a szakkör is, mert emlékszem, milyen, jó volt az önmagában is szép bélyeggyűjtés mellett, ha azonos érdeklődésűekkel sodort össze a véletlen. (Mert kisebb városokban, községekben szakkör, klub nem volt, s csak véletlen ismeretségek hozták közelebb a rokonlelkeket.) Mennyi megbeszélnivaló volt olyankor, s ! milyen nagy élményt jelentett ! mások gyűjteményének átné- ; zése. s büszkélkedés a magam i nehezen megszerzett ritkaságaival ... A mindenségit: újra kedvet kaptam volna a bélyeghez? No, majd együtt a nagyfiammal: karácsonyra megveszem neki az első albumot. De ha nem megyek Szentendrére, ez eszembe sem jut... Tenkely Miklós A kevés alvás megváltoztatja az egyéniséget Tudósok széleskörű vizsgálatot folytattak annak megállapítására, hogy az alváshiány milyen kihatással van az ember egyéniségére. Megállapították, hogy manapság a legtöbb embernél már nem működik az az ösztön, amely figyelmeztetné, hogy milyen mennyiségű alvásra van szüksége. Ennek következtében a rendszeres alváshiány — még ha csak egy-két órai mínuszról van is szó — felborítja az egyensúlyt a fizikai és a szellemi fáradtság között. A mai ember esetleg nem észlel fizikai fáradtságot, de a szellemi kimerültség mégis fennáll és az egyéniségében erős elvál- toztatásokat okoz. Az ilyen ember türelmetlen, képtelen kapcsolatot teremteni embertársaival, depresszióknak, esetleg féléim! neurózisoknak van kitéve. A krónikus kimerültség szívizom-elgyengülést is okozhat. (MTI) a csepeli csapágygyárak létrehozásakor még úgy terveztük, hogy teljes felfutás után évente, hárommillió gördülőcsapágyat készítünk, amely a csapágyak ötszáz típusát foglalja magában — mondotta Zédor. Imre, a KGM osztályvezetője. A KGST-ben történt szakosítás azonban lehetővé tette, hogy ötszáz helyett csupán 179—189 féle csapágyat gyártsunk, mégpedig azokat a fajtákat, amelyekre a magyar iparnak a legnagyobb szüksége van. A föbbit megvásárolhatjuk a baráti országoktól. Elsősorban az egy- és kétsoros golyóscsapágyak, továbbá a kúpgörgős csapágyak készülnek hazánkban, ezek közül is a kisebb átmérő jűek, amelyekhez kevesebb anyag kell. A típusok viszonylag kis választéka lehetővé tette a nagysorozatú gyártás megszervezését. Még ennél is nagyobb a jelentősége annak, hogy nagy sorozat esetén jóval kevesebb az előkészítő munka, egy-egy típus felszer számozása például félmillió forintba kerül. Ha az eredeti tervek szerint, háromszázzal több csapágytípus készülne hazánkban, ennek a szerszámellátása 150 millió forint többletköltséget jelentene. A termelékenység növekedésével járó egyéb előnyök szinte felmérhetetlenek. Az eredetileg tervezett 3 millió helyett az idén már 9 és félmillió gördülőcsapágyat készít a magyar ipar. s ezt a mennyiséget még az ötéves terv időszakában 13 millió fölé növelik. Csapágygyáraink teljes terv- szerűséggel dolgozhatnak, mert a KGST szekcióülésein mindig két évre előre meghatározzák, hogy m.ely ország milyen csapágytípusokat gyárt, egy évre előre pedig a meny- nyiségben is megállapodnak. A tervek biztonsága a műszaki fejlesztést is meggyorsítja. A nagysorozatú gyártás lehetővé teszi, hogy az üzemi terület lényeges bővítése nélkül, fokozatosan növekedjék a termelés. Olyan kovácsoló automatát helyeztek üzembe amely műszakonként 4000 helyett 40 ezer csapágygyűrűt készít, az újfajta speciális köszörűgépek pedig megötszörözik a csapágygolyók gyártását. A Magyarországon készülő csapágytípusokból teljes egészében ellátjuk a hazai igényeket, a gyártmányoknak 29—25 . százalékát még így is exportálni tudjuk. Egyben a hazai ipartól kapott csapágyak egész csapágyszükségletünknek mintegy S0—85 százalékát fedezi, a hiányzó 15—20 százalékot, amely mennyiségre kevés, de mégis sok száz típust foglal magában, külföldről, elsősorban a baráti országoktól vásároljuk. (MTI) Híd helyett töltés épül a La Manche-csatornán ? Dr. Ishiguro, a tokiói oceanográfiai intézet munkatársa a La Manche-csatornán keresztül építendő töltéssel kívánja megteremteni a két ország közötti szárazföldi összeköttetést. Véleménye szerint egy 20 mérföld hosszú töltés lenne a legjobb és a legolcsóbb megoldás. A töltésen lebonyolíthatnák a két ország között a vasúti és gépkocsi forgalmat, olajvezetékek és elektromos kábelek átvezetésére is alkalmas lenne, a hajókat pedig speciális kapukon keresztül bocsátanák át. A töltés nem lebecsülendő előnye, hogy építése csupán 100 millió dollárba kerülhe. míg a hídépítés költségei legalább 230 millió dollárt tennének ki. SZÉPÍTGETÉS NÉLKÜL A gyár . udvarán áll az újság. Óriás-betűi messziről látszanak. Kicsit közelebbről olvasva érdekes ötlet tűnik szemünkbe. Hosszú névsor, temérdek név. A szülők neveit sorolja. A szülő a gyár dolgozója és ez esetben mégis más. Nem azt veszik számba, hány százalékra teljesítette normáját, milyen eredményt ért el a munka- versenyben. Arról tájékoztatják az olvasót, hogy melyik gyári dolgozó gyermeke ért el kiváló eredményt az iskolában. Melyik szülő, hogyan segítette gyermeke előmenetelét. Hány iskolából szerezték értesüléseiket, nehéz lenne összeszámolni. Nem is lényeges. Ha tízből, ha ötvenből vagy akár százból, mindegy. A fontos az, hogy a munkások családi élete sem közömbös a Prés- és Kovácsoltárugyárban. Olvassuk a többi hírt, s nem győzünk csodálkozni. Hiszem itt valóban nem a megszokott táblák közül az egyiket látjuk. Itt valami többről van szó. Nem csupán az eredményeket, a szépet hirdetik, hanem a bajok, a hibák megszüntetésére is mozgósítanak! Az együk közlemény így hangzik: 1862. ‘első félévében a gyár 188 009 forint kötbért fizetett ki! Kommentár nincs, de a szám önmagáért beszél: sok! Kár volt érte! A másik tájékoztatás tartalmáért sem jár dicséret: 1862. első félévében hatvan fő, 997 nap, 7976 munkaóra esett ki a termelésből. Rosszabb az eredmény, mini 1981-ben volt. Akkor csak 44 fő, 701 nap esett ki. Nagy a visszaesés — változtatni keli tehát a számokon! Már több mint egy hete jártam a gyárban és ezt a táblát nem tudom elfelejteni. Sok napi gondom között újra és újra előbukkan. Vörös és kék betűi nem hagynak nyugodni. A sorok között is próbálok olvasni. És Iám sikerül! Valahogy úgy fogalmaznám meg, amit ki sem írnak: valami újat köszönthetünk e negatívumok láttán. Valami újat, ami sok évvel ezelőtt hiányzott életünkből. A valóság szépítgetése, önmagunk ámítása, az erősebb tónusú rózsaszín helyett szembenézhetünk a valódival. És mennyivel jobb ez így, mégha a számok nem is mindig fényezetíek, tetszetősök. Mintha ezeken a táblákon mintázták volna meg az ismeretlen kezek nyugodt, őszinte jelenünk együk igazolását. Sem a VIII. párt- kongresszusra, sem a Központi Bizottság irányelveire nem utal ott senki, mintha politikai írást nem is láttam volna ott. Vagy ez az igazi politika? S. A. IFJÚ GOMBÁSZOK Múlt héten „zárszámadó közgyűlés” volt Dányban. ja, hogy szép szóval kell mindent elintézni. A fiataloknak azonban, akik nemrég választották meg KISZ-titkárnak, az a véleményük, hogy nem ártana, ha erélyesebb lenne, ha jobban megkövetelné a munkát. A szocialista címért dolgozó brigádban meg éppen azért van becsülete a művezetőnek. mert minden munkát szívesen végez. Szántó Gabriella tényleg megtalálta a 'helyét, és a megbecsülést is a gyárban. De vajon a többiek? — Pillanatnyilag nincs sok „többiek”. Élég kevesen vagyunk technikusok. De azt hiszem, bátran mondhatom, hogy mindenki képessége, tudása szerinti beosztásban van, még az a kislány is, aki nem nagyon szereti a mostani munkahelyét, de nem árulunk el titkot: már erősen gondolkodnak, milyen területre kerüljön — mondja. Í GY AZTÁN érthető, hogy a gyári kihelyezett textiltechnikumban a második évre ugyan szinte csak férfi jár, de az első osztályba már nők is beiratkoztak. Érdemes. Budakalászon tényleg érdemes tanulni, technikumba járni, még lányoknak is, mert íme, Szántó Gabi példája bizonyítja, megbecsülik őket. És szintén Szántó Gabi példája bizonyítja azt is, hogy nem érdemtelenül. 1 Nem a Magvető Tsz futott előre az időben, csak kisöccse, az , Ifjúsági Termelőszövetkezet. y 2 A kis szövetkezet a tavalyi 2 iskolaévben alakult — próbá- ^ nak. Meglátni, saját erőből ^ mit érnek el a gyerekek. So- í kát töprengtek, mivel indulja- ^ nak. A többségnek a gombá- ^ hoz volt kedve. ^ — Ha gombát akartok, le^ gyen gomba, úgy sem igen te- ^ rém mifelénk. Csakhogy azzal ^ is sok a munka, vállaljátok-e. ^ gyerekek? — kérdezte az igaz- £ gató. ^ — Vállaljuk — ígérték. Meg ^ emellett eljárunk a Magvető- ^ be, segíteni. (Be is tartották ^ ígéretüket!) ^ Megindult a munka. A nagy ^ tsz elnöke, Balázs Ottó velük ^ együtt gyúrta a táptalajt, a za- ^ bős trágyát. Több alkalmas ^ ház pincéjében kialakították az ^ ágyásokat s abba telepítették | a gombacsírát. Szakkönyveí 2 vettek, hogy tudják, mit ho- 2 gyan kell tenni. A kezdés ^ mindig nehéz. Ennek ellenére ^ kilencezer forint tiszta jöve- ^ delmük lett. y ^ A tagok pontrendszer alap- ^ ján dolgoztak. A szorgalmasok ^ kétszáznyolcvan pontot szerez- ^ tek, de akadt lusta is. | Most továbblép az Ifjúsági 2 Tsz egy lépéssel. Kevés szán- ^ tót is vállalnak. Azon is meg- ^ tanulják a gazdálkodást. ^ A zárszámadó közgyűlésre ^ készített finom tojásos, gomba ^ a szokottnál is jobban ízlett a ^ tagoknak. Ami nem csoda: két 2 kezük munkájával termelték. / Szántó CaLi példája „birodalmáról” beszél, munkahelyéről, ahol 10 felvetőgép dolgozik (az új felvetők olyan termelékenyek, hogy két műszakban kiszolgálják a szövődét), a felvetőállványokrói, amelyek közül ma már csak három okoz gondot. — Nem szeretem a sablonosságot. Az itteni munkám változatos — így vall munkaszeretetének miértjéről. Nemcsak változatos a munkája, de — nem is könnyű. Mert kiszolgálni, azaz hengerrel ellátni egy nagy szövődét, ahol annyiféle minőséggel, illetve anyaggal dolgoznák, és néha igen kis tételben, nem könnyű! Nemköny- nyű megszervezni a munkát, hogy a fonal mindig időben a felvetőben legyen (a láda viszont már né' legyen ott, mert azért „leszűrés” jár), s% a hengerek készen álljanak. Sokat kell ezért jönni-menni, intézkedni, de hát ezért szereti Gabi ezt a munkát. Nemcsak a munkát, a társakat is szereti, akikkel együtt dolgozik. S ez a szeretet kölcsönös. Nagyon nagy bajnak kell történnie akkor, hogy a felvető művezetője felemelje hangját (persze, ez még mindig messze van a kiabálástól), hogy erélyes legyen. Azt tartis nagyon szereti a munkáját. A többi textilgyárban csak hümmögtek hozzá, s azt mondták, néhány hónap múlva keressük meg, s ha akkor is ebben a beosztásban dolgozik, egyesek arra vállalkoztak, hogy elfogyasztják a kalapjukat ... N éhány hónap eltelt, s megnéztük, hogyan alakult Szántó Gabi helyzete Budakalászon. — Szántó Gabriella segédművezetőt keressük. — Már nem segédművezető. — ? ! — A felvető délelőttös műszakjában keressék, ő majd elmondja. Egyébként a művezetőt Szántó Gabinak hívják. Nem, nem névrokonság. Az apró termetű, halk szavú, kedves mosolyú fehérköpenyes művezető ugyanaz, aki nem is olyan rég, még abban a „nem sok jót” ígérő technikumban tanult, ugyanaz, aki gyakornokként, illetve segédművezetőként kezdte a munkát Budakalászon. Gabi nem tartozik a lelkendező emberek közé. Mégis, észrevehetően ragyog a szeme, amikor munkájáról,-jyj EM KÖNNYŰ textiltech- l\ nikusnak lenni ma, de ha a technikus lány, akkor egyenesen nehéz. Ez a vélemény terjedt el a továbbtanuló diákok közt. S ha valaki elolvassa a Bolyai János fonó-, szövő- és hurkolóipar i technikum tavalyi körlevelét, akkor egy kicsit érti is, honnan indult el ez a szemlélet. Mert már a technikum úgy hirdeti, hogy fiúkat vesz fel. S ha kis számban lányoknak is jut hely, hát azoknak nem sok jót Ígér. A technikum elvégzése után a textilgyárakban a lányok valóban nem kapnak képzettségüknek, tudásuknak megfelelő beosztást, inkább íróasztalt, papírmunkával. Amikor aztán hosszú-hosszú évek múltán mégis lenne „szakmába vágó” hely, akkorra ezek a lányok (sőt addigra inkább asszonyok) hozzászoktak az egy műszakos munkahelyhez, s a szakmától is elszoktak ..: A tavaly végzettek között volt egy jó képességű kislány. Egy alkalommal azt ; írta róla az egyik napilap, j hogy a Budakalászi Textil- ; művekben képességének meg- i felelő helyet kapott, segéd- j művezető lett Szántó Gab- : riella. S még azt is, hogy ! elégedettek vele, s a kislány
