Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-13 / 214. szám

resr Ntcrii 1962. SZEPTEMBER 13, CSÜTÖRTÖK A baleseti fárőrrel Vúctól— Visegrádi ff. A gépkocsi fényszórójának sugara szomorú képet vilá­git meg a vak éjszakában, összetört motor, sérült ve­zető, s egy halott. Ezzel kezdődik az új nap — nem sokkal éjfél után. A — Miért nem jelezte, hogy előz? — kérdi a törzsőrmes­ter, hóna alá csapott tárcsá­val, kezében az elkért jogo­sítvánnyal. — Bekapcsoltam! — erősíti hirtelen. Aztán valamivel bi­A Szentendre—visegrádi útvo­nalon alkonyat felé nagy a for­galom, de a rend is. Az autók­kal semmi baj. Pomáznál egyszer félrecsap­ja a volánt a mi járőrünk. Most ő kanyarítja el magát baleseti járőr mér, jegyez, kérdez és ezt rögzíti jelen­tésében: „Pilisszentiván belterüle­tén ittas állapotban két sze­mély utazott az EG 99—06 rendszámú motoron. Az el­lenkező oldalra átcsapva rá­zonytalanabbul: — Bekapcsol­tam, de csak egy pillanatra. Kétmondatos figyelmezte­tés és már indulunk. A veze­tő káromkodik egyet a foga között a „fejvadászra”. Nem látta ma éjjel a halott motorost... egy motoros miatt, aki az út- szélro! hirtelen befelé vágott. De már vissza is kapja „csi­kóját”, s rosszat sejtve kocsi- nyomszélességű dűlőútra hajt, s elporzik. — Hagyjuk most, Visegrád- ra kell menni. Megjárjuk ezt is. Visszafele meg-megállunk egy-egy rend­őrőrsnél. A válasz mindenütt ez: „minden rendben!” — Bár mindig az lenne — búcsúzok a fáradtnak látszó járőrtől. — Így szeretnénk — nevet vissza. Aztán bekapcsolja az irányjelzőt. s nekivág az éj­szakának. T. Gy. Jól vizsgáznak a dinnyefajtajelöltek Az utóbbi harminc évben romlott sárgadinnyéink mi­nősége, mert a termés foko­zása érdekében a kertészek összekeverték a különböző fajtákat, s ma úgyszólván nincs is tiszta, egyöntetű gyümölcsöt adó dinnyefaj- tánk. „Jelöltek” azonban már vannak, s az idén kiváló minőségű gyümölcsöket ér­leltek a Kertészeti Kutató Intézetben. A nemesítés cél­ja: a mostaninál bővebben termő és édesebb, vékony, de kemény héjú, tehát jól szállítható, szép formájú és színű dinnyék előállítása. Negyvennyolc külföldi és számos hazai fajta kereszte­zés! kombinációiból válo­gatták ki a legbiztatóbbakat, s ezek között már számos 30—40 százalékkal több cuk­rot tartalmaz és ugyaneny- nyivel nagyobb termést ad, mint a termesztett sárga­dinnyék. Rövidesen közked­velt lesz az egyik különösen édes és vékonyhéjú hibrid, aminek örökléstani érdekes­sége is van; bár mindkét „szülője” zöld színű, az utód húsa szép sárga. A ne­mesítéshez sikerrel használ­ják fel a mieinknél csaknem kétszer nagyobb cukortartal­mú kínai dinnyéket is. (MTI) Aortabillentyü'­átültetés Egy tizennégy éves új-zélan- di lányon sikeres aortabillen- tyű-átültetést végeztek. A mű­tét. amelyet a világon először hajtottak végre, az aucklandi kórházban történt, ahol négy­órás beavatkozással kivették Marilyn Harkness megbe*ege- I dett szívbillentyűjét és egy ha­sonló korú halott gyerek aorta­billentyűjét helyezték el a tes­tében. A műtét alatt a kis­lányt szív-tüdőgéppel tartot­ták életben, testének hőmér­sékletét 12 fok Celsiusra hű- tötték le. (MTI) VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK <í'(il('ili7i7rlar^ IWmnmm»,nmininnaii— Irány a fasor Túri János, a jászkarajenői Uj Barázda Tsz traktorosa it­tasan vezette gépét a faluban. Bár a Kossuth Lajos utca elég széles, a traktorosnak ez sem volt elég. összevissza kanya­rogva hatalmas iramban ve­zette a masinát. Végül is el­vesztette uralmát a volán fölött és a traktorral megcélozta az út melletti fasort. Több fát kidöntött és több ezer forintos kárt okozott az erőgépben. El­járás indult ellene. j Szverdlovszkiak Abonyban Több mint harminc szovjet turista látogatott el a napok­ban Abonyba. A szverdlovsz- ki mérnökök és orvosok elő­ször a* Kinizsi Étteremben kaptak ízelítőt a magyar kony­ha remekeiből. Nem hiány­zott a hangulatos muzsika sem: Gudi Farkas Mihály és zenekara szórakoztatta a messziről jött kedves vendé­geket Ebéd után a csoport el­látogatott az Uj Világ Tsz-be, ahol a gazdaság vezetői tájé­koztatták őket. A szovjet tu­ristáknak csikóbőrös kulacsot nyújtottaik át ajándékba. Ér­deklődéssel szemlélték meg a ■ tsz csibeállományát, amely valamennyiük tetszését megra­gadta. Utána a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság nyársapáti pincészetét keres­ték fel, majd az esti órákban indultak tovább Budapestre. Glavári Hanna hazatért Ugyan ki ne emlékeznék az idősebbek közül Patkós Irma nevére? A híres primadonna évtizedeken keresztül Szeged, Pécs, Debrecen, majd a Fővá­rosi Operettszínház közönségé­— Máskor óvatosabban — utasítás a jelzés hajtottak egy kőrakásra. Fazekas Lajos vezető súlyo­san megsérült, utasa, Pitter Vilmos a helyszínen meg­halt”. A járőr megteszi a szük­séges intézkedéseket, s indul tovább. — Az ilyen tragikus esete­ket szeretnénk megakadá­lyozni — így a szolgálat- tevő, s tulajdonképpen a me­gyei közlekedésrendészet programját fogalmazta meg. Ezért járják az utakat éjjel­nappal. — Ha így kezdődött a nap. mi lesz később? — kérdem nem éppen jókedvűen a le­hangoló esemény után. — Bízunk benne, hogy nem lesz nagyobb baj — ezt mond­ja Sólyomvári János törzs- őrmester, akihez társul sze­gődtem. Most talán meglát­ni, milyen az országút rend­őrszemmel, a járőr kocsijá­ból. Hová rohansz, ember? Nappal van már, s Duna­keszinél járunk. A kocsi kék­fehér színe és rendszáma mu­tatja, hogy rendőrségi jármű. Ám mögöttünk a Warszawa vezetőjének annyira sürgős lehet, hogy se lát, se hall, ki­vág mellettünk. Olyan gyor­san előz, hogy még az irány­jelzőről is megfeledkezik. Rajtunk a sor. Előzünk — a szabályok sze­rint. A kocsiablakból kilendül a piros-fehér tárcsa, s az út szélére mutat. Hasznos tapasztalatcsere Magyar mérnökök látogatása lengyel gyárakban így szól a megszívlelendő nélkül előzőnek Visszafelé az úton leállunk ellenőrzésre. Ponyvás teher­autóóriást terel útszélre a 21- es kilométerkőnél a bűvös tárcsa. — Az utasok? — kérdezi Sólyomvári törzsőrmester a menetlevelet vizsgálva. — A DCM-ből jövünk — válaszol a vezető helyett egy női hang az ülésről. XX. ke­rületi pesti fiúk és lányok. Segíteni mentek a nagy mű­höz. Jókevűek és szívesek. A gépkocsivezető is társadalmi munkában forgatja oda-vissza a volánt. — De már nem KISZ-es? — kérdem bátortalanul, nehogy megsértsem ezt a negyvennek látszó embert. Az nevetve le­gyint: — Sajnos, csak tiszteletbeli — s becsapva az ajtót, fedet­len fővel mosolyogva szalutál. A MÁVAUT-buszsofőr ko­rántsem ilyen jókedvű. Vácról jövet 65 kilométerrel robogott a községeken át. A szabály pedig így szól: lakott terüle­ten 50 kilométer a megenge­dett legnagyobb sebesség. Most várja, mit mond a rend­őr. — Nem ismeri a szabályt? — De ismerem ... Rossz a sebességmérő órám. Nem mu­tatott ennyit. A papírra fölkerül: Grosz János, GA 14—23. Néhány nap múlva írásbeli figyelmeztetést hoz részére a posta. Minden rendben A Duna balpartján most úgy látszik, jól hajt mindenki, Lengyelországban járt a Gépipari Tudományos Egye­sület szerszámgépgyártó szak­osztályának küldöttsége, hogy tanulmányozza a lengyel szer­számgépgyártás helyzetét. Haj­dú György mérnök, a halász­telki ' Szerszámgépfejlesztési Intézet osztályvezetője — a csoport szakvezetője — az ott töltött napokról így nyilatko­zik: , — Hét özemet látogattunk meg, köztük három szerszám­gép- és két szerszámgyárat. Miután a német fasiszták úgyszólván az ország va­lamennyi gyárát teljesen elpusztították, a háború után az épületek újjáépí­tésével kellett kezdeni. A gyárak egy része ma is az újjáépített régi műhelycsar­nokokban dolgozik, s ezek kor­szerűtlensége akadályozza a fejlesztést. Azonban minden gyárban hallottunk terveik­ről —, hogy néhány éven be­lül hogyan modernizálnak. — A Bielsco Biala-i BFA armaturagyárban már láttunk valamit a jövőből. Egy korsze­rűsített öntöde működik, igen korszerű, automatizált homok­előkészítő művel, formaszárí­tó alagútkemencével, forrósze­les kúpolókemencékkel és gör- gőpályás öntőformázó csarnok­kal. A kiöntött formaszekre- nyek itt megdermedésiik során egy elszívó alagúton mennek keresztül. Ezzel biztosítják az öntöde le­vegőjének tisztaságát. Korsze­rű megmunkálóhelyüket két év alatt szándékoznak felépíteni és automatizált aggregátgépek- kel felszerelni. Az első ilyen lengyel gyártmányú gépek már működnek a régi üzemrész­ben. — Szerencsésebb helyzetben találtuk Varsóban a Május 1. Precíziós Szerszámgépgyárat. Ez a gyár nem küzd épület­gondokkal. Rekonstrukcióját nagy termelékenységű, mo­dern külföldi gépek beszerzé­sével kezdték meg. A menetfúrók gyártásához angol menetköszörű-gépeket használnak: ezek termelékeny­sége kétszerese a nálunk is­mert Reisshauer-gépeknek. A nagyobb menetfúróknál is be­vezetik az igen gazdaságos, nagy anyagmegtakarítást ered­ményező, jelentősebb forgács nélküli megmunkálást, a me­nethengerlést. — Mérőszobájukban többek között egy — hazánkban nem ismert — mintegy 21 millió zloty (megfelel - ugyanannyi forintnak) értékű nyugatnémet Klingenberg csigamaró ellen­őrző gépet láttunk, amelynek működése elektronikus mérési és regisztrálási elveken alap­szik. — Mint nálunk. Lengyelor­szágban is tapasztaltuk, hogy a jövővel, a műszaki fej­lesztés kérdéseivel igen alaposan foglalkoznak. Megállapíthattuk, hogy a meg­tekintett üzemekben magas termelékenységű technológiá­kat, korszerű gyártási eljárá­sokat láttunk, de az automa­tizálási és komplex gépesítési terveket illetően nekünk nincs okunk szégyenkezésre. — A mostani tapasztalatcse­re később még alaposabb, részletekbe menő, esetleg . a testvérüzemekig szakosított tapasztalatcserék kiinduló­pontja lehet. Fazekas Mátyás A protokoll furcsaságai A diplomaták protokoll gondjai ma már koránt­sem olyan súlyo­sak, mint valaha régen. Manapság nem fordulhat már elő az, ami a szerencsétlenül járt Sumanda -sziámi királynő­vel történt: egy vízi ünnepség al­kalmával a hajó­ról beleesett a vízbe és bele is fulladt, pusztán azért; mivel kirá­lyi hitvese nem volt jelen, a je­lenlevők óriási tömege közül pe­dig halálbünte­tés terhe mellett senkinek sem állt jogában érinteni a királynőt. A sziá­mi udvartartás eme szigorú tör­vényét 1881-ben enyhítették. Japánban a csá­szár már régen nem „élő isten”, de jóllehet trón­ját megdöntötték, azért az ő testé­hez sem nyúlhat rázatlanul” olvas­sa a lapokat, tehát a személyét bírá­ló cikkek is a sze­me elé kerülhet­nek, viszont min­den újságot előző­leg fertőtleníte­nek nehogy felsé­ges egészsége ve­szélybe kerüljön. Az arab uralko­dók között is kü­lönös protokoll szokások vannak divatban. Az isz­lám szokásai meg­követelik például, hogy soha senki se üljön az ural­kodó előtt. Ha te­hát valamelyik dúsgazdag sejk moziba óhajt menni, súlyos gon­dokat okoz az ül­tetés, hiszen a moziban éppen hátul ■ vannak o legjobb helyek. A qatari sejk meg­követeli, hogy a moziban távolít­sák el az előtte álló széksorokat, nehogy „rossz szellemek foglal­hassák el azokat”. nek kedvence volt. Ceglédről indult. A Hollós utcai házból, ahová most negyven esztendő után ismét visszatért. Szege­den Tolnai Klárival, Dajka Margittal, Kiss Manyival, Pá­terrel és Jávor Pállal, Bilicsi- vel és Ajtayval lépett fel. Fér­jét, Sziklai Jenőt is itt ismer­te meg. Kedves szerepei közé tartoztak a híres Kálmán- és Lehár-operettek alakiak Kü­lönösen a Víg özvegy Glavári Hannája nőtt a szívéhez. Bu­dapesten, a Fővárosi Operett­színházban a Gül Baba felújí­tásával mutatkozott be. Solthy György, Pártos Gusztáv és La- tabár Kálmán voltak a part­nerei. Később prózai szerepek­ben láthatta a közönség. Most az ősi házban pihen az egykor ünnepelt primadonna. Emlékezik. MPMDRaVIDfcgS Virágzik az orgona Takács József üllői lakos udvarán másodszor is virág- baborult az orgona. A cseresz-» nyefa is rózsaszínű ruhát öl­tött Takácsék portáján. Meg­lehet, hosszú, langyos őszt je­lez a tavasz újbóli üzenete. Csehó vagy étterem Aki betér napjainkban a monori Vigadó Étterembe, az alighanem — ha teheti —, rögvest ki is fordul onnan. A berendezés elavult, az adagok feltűnően, gyanúsan kicsinyek, a székek alig állnak lábaikon, a fogasok foghíjasok, egy szó­val az étteremre inkább illik a csehó elnevezés. Ráadásul még a padlót is toldozták-fol- dozták, télen pedig — úgy­mond — reszkettek a vendé­gek, mint a nyárfalevél, olyan hideg volt a teremben. He­lyes lenne, ha végre a Ceglé­di Vendéglátóipari Vállalat felfigyelne a monori Vigadó­val kapcsolatos panaszokra. Alighanem megérdemelné a járás székhelye, hogy az elha­nyagolt „csehó”-t jól vezetett, ízlésesen berendezett egységgé fejlesszék. Önkéntes véradók A Vecsési Vízügyi Építő Vállalat Vöröskereszt szerve­zete nemrég taggyűlést tar­tott. A beszámolóban olyan eredményeket hoztak nyilvá­nosságra, amelyekre méltán büszke lehet a szervezet és a vállalat vezetősége egyaránt. Az elsősegélynyújtó tanfolya­mokon ■ kiképzett dolgozók pél­dául maguk látják el a se­gélyhelyek és az egészségügyi állomás szolgálatát, ezzel ezerkétszáz munkaórát takarí­totta^ meg. Az önkéntes vér­adásban is száiriottevő siker­rel szerepeltek. A legközeleb­bi véradó napra a Petrányi- brigádon kívül huszonötén jelentkeztek. A brigád tagjai úgy vélik: az önkéntes vér­adás életmentés. Tehát méltán szerepelhet akár a szocialista br-'eár’mczgalom feltételei kö­zött is. Már vetnek... Az elmúlt hét kedvező idő­járását kihasználva, a nagy­kőrösi Arany János és Dózsa tsz-ben megkezdődött az őszi vetés. Az Arany János Tsz tag­jai 35 holdon őszi árpát, 95 holdon rozsot vetettek. A Dó­zsa Tsz földjein 95 hold árpa és 130 hold rozs vetésével vé­geztek eddig. Három bordája bánja Pásztor László traktoros ügyében hirdetett ítéletet a vá­rosi bíróság. A traktoros meg­engedte, hogy a vezetői ülésen hárman helyet foglaljanak. Miután Pásztor ittasan vezette a traktort, a megengedettnél jóval gyorsabban hajtott. Az egyik zökkenőnél László Ist­ván nevű társa leesett és há­rom bordája eltörött. A trak­torost veszélyeztetés bűntetté­ben bűnösnek mondták ki és négvhónapi szabadságvesztés­re ítélték. Az ítélet végrehaj­tását három évre felfüggesz­tették. — Tessék egy percre ideállni — ezt inti a Jelzőtárcsa a járőr kezében. egyszerű ember ■fia. Ha Hirohito császár például új öltönyt csi­náltat, a mérték- tétel „fotometri- kus eljárással” történik. Három kamera készít há­rom oldalról fel­vételt a felséges alakról. Amíg nem állt rendel­kezésre a modern technika, addig különleges mérő­lécet használtak és a szabónak három méter tá­volságból kellett leolvasni az ered­ményt. Különle­ges rendszabá­lyok voltak ér­vényben a háború előtt a császár ol­vasmányaira vo­natkozólag is: az­előtt kivágták az újságból mindazo­kat a cillke’ket, amelyek felséges színe előtt tet­szésre számíthat­tak és könyvalak­ban felragasztot­ták őket. JVla már a császár „cenzu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents