Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

1962. AUGUSZTUS 11, SZOMBAT "c/űrlap 3 Derekas munka után - vidám szórakozás Nemes Dezső elvtárs a Rózsa Ferenc KISZ-táborban Nemes Dezső elvtárs szívesen válaszol a fiatalok kül- és belpolitikai vonatkozású kérdéseire A meteorológia 20—23 fokos meleget jósolt, „néhány he­lyen záporesővel, zivatarral”. Lehet, hogy „néhány helyen” a jóslat bevált, Százhalombat­tán azonban megbukott. Egy­behangzó becslések szerint a Rózsa Ferenc KlSZ-táborbgn legalább 29 fok volt — ár­nyékban. A „gyerekek” a sátrakban kerestek menedéket a tűző nap elől. Más napokon, ilyen­kor már panázs vízicsatákat vívtak a Duna hullámaiban. Ezen a csütörtök délutánon azonban hiába csalogatta őket a vén folyó. Vendéget vártak. Nemes De­zső elvtársat, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát. A katonás rendben sorakozó sátrak, a tisztára sepert „ut­cák” között kánikulai csend honolt: a „gyerekek” még nem tudták, hogy akit vártak, megérkezett, s Bori Rudolf járási párttitkár, Németh Gyu­la központi pártszervező és Petiik István táborparancsnok kíséretében közeledik az első heti verseny győztese, a 22-es brigád sátra felé. A csendet váratlanul tüzes dél-amerikai dallam törte meg: a tábor „házi zenekara”, a 9-es brigád tagjai gyakorol­tak a búcsúműsorra. Bár a zene csábító volt, úgy illett, hogy elsőnek a győzteseknél vizitáljunk: Sáray Koppány brigádjánál. Ez a tíz orvostan­hallgató derekasan bebizonyí­totta, hogy nemcsak a finom orvosi műszerek állnak jól a kezükben, hanem a kubikosla­pát és a csákány is. A fiúk egy napi normája 32 forint értékű munka teljesítését írja elő. Ők az első héten napi 44 forintos átlagot értek el! (A tábori átlag 28 forint volt.) Az ágyak szélén ülve ismer­kednek egymással: a Köz­ponti Bizottság titkára -r» és a „gyerekek”, — Hogyan érték el ezt a re­kordot? — kérdi Nemes elv­társ. A fiúk — nyúlánkok, nap­barnítottak — egymástól vár­ják a választ. Aztán egyikük megmagyarázza: — Medikusok vagyunk, s négy év alatt jól összeszok­tunk. Mielőtt jelentkeztünk, azt mondtuk magunknak: megmutatjuk, mit tudunk. Később megtudtuk, hogy az a brigád, amelyik mind a két héten a legjobb teljesítményt éri el, megkapja a KISZ KB zászlaját. Gondoltuk — ne­künk ilyen még úgy sincs ... Peregnek a kérdések és a válaszok. — Milyen az ellátás? Van-e szórakozási lehetőségük a ke­mény munka után? Voltak-e már máskor is építőtáborban? Milyen a fiúk egészségi álla­pota? — érdeklődik Nemes Dezső. — A koszt ízletes és bősé­ges — hangzik kórusban. Ha nem sportolnának, fürödnének annyit .munka után, meg is híznának. Szórakozás? Jut be­lőle bőven! Van Tábori Hír­adójúk — ez a hángosújság —, „házi zenekaruk“, labdarúgó-, röplabda- és asz­talitenisz-felszerelésük. A Pest megyei Könyvtár igényes gonddal összeválogatott fiók­könyvtárat nyitott a táborban — a forgalom állandóan nagy —, és itt van a Duna. Moziba az építkezés dolgozóival jár­nak, a vállalat kultúrtermé­be. Arra a kérdésre, hogy vol­tak-e már máskor is tábor­ban, sokan felelnek igennel. Maga a táborparancsnök, Pet- rik István V. éves bölcsész- hallgató például a Hanság­ban kezdte, három évvel ez­előtt. Az egészségügyi helyzetet a legilletékesebb, a tábor fia­tal „doki bácsija”, Lauf Lász­ló ismerteti: — Három beteget küldtem haza, a többiek— mind a száznyolcvanán — egészsége­sek. A „pacién túrám” cse­kély; az eddig ismert beteg­ségek nálunk a focizás köz­ben szerzett rándulás vagy horzsolás, a gyomorrontás és — néha egy-egy megfázás. — Mi a legnagyobb gond­juk? — hangzik a jöveíkező kérdés, de ez már a stábnak, a tábor vezetőinek szól. Lendvay Károly, a gazda­sági vezető helyettese a víz­hiányra panaszkodik. A meg­levő dunai kutak kapacitá­sa nem mindig fedezi az épít­kezés és a tábor vízszükség­letét. Gróf Ferenc, a tábor műszaki felelőse viszont a munkaszervezést említi. Oly­kor nem tudnak minden bri­gádnak megfelelő munkakö­rülményeket. elegendő szer­számot és folyamatos munkát biztosítani. Alkonyodik, a nap már nem tűz olyan hevesen. A fiúk a szabadtéri színpad kö­rül gyülekeznek, hogy meg­hallgassák Nemes Dezső elv- társ válaszát, az írásban el­juttatott kérdéseikre. „Mutasd a kérdéseidet, meg­mondom, ki vagy” — mi így módosítanánk az ismert szál­lóigét. Mert ezek a kérdések érdeke® dolgokat árultak el a fiatalokról. Azt, hogy élénk figyelemmel kísérik a nemzetközi eseményeket; hogy szenvedélyesen elítélik a háborús uszítást; hogy poli­tikailag jól tájékozottak, s hogy szilárdan bíznak a szo­cialista tábor erejében. Hirtelen szállt le a sötét­ség, észre sem vettük, hogy beesteledett. Nemes elvtárs búcsfúzkodik. A fiúk sát­raikba térnek, s csakhamar felcsendül a dal: „A kék ten­geren hajóink megpihen, de holnap már indul a hajó,...” A sátrak között lágyan peng a gitár, a hegedű trilláz­va kíséri. A fiúk búcsúznak a kedves vendégtől — és a tá­bortól. Nyíri Evu AHOL A LEGELŐ MAR NEM MOSTOHAGYEREK íaemíatogatásnn ISitrs-Üisi* isit cs 'ejér megyében Régi meghívásnak tettek eleget csütörtökön a gödöllői járás párt- tanács- és termelő­szövetkezeti vezetői. Dr. Bas- kay Tóth Bertalan országgyű­lési képviselő, egyetemi tanár vezetésével népes küldöttség utazott a Bács-Kiskun megyei Soltra és a Fejér megyei Sina- telepre, az öntözéses legelő- gazdálkodás tanulmányozásá­ra. A küldöttség tagjai között láthattuk Ihászi Józsefet, a já­rási pártbizottság, Koós Lász­lót, a járási tanács mezőgaz­dasági osztályvezetőjét, dr. László Domonkost, a zsámboki Uj Élet Termelőszövetkezet elnökét és több más járási ve­zetőt. A megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának képviseletében Pénzes János elvtára csatlakozott a küldött­séghez. Útközben sok szó esett ar­ról, hogy hazánkban nem ér­te el még a korszerű színvonalat a legelőgazdálkodás. Gyakran még képzett mezőgazdászok is lebecsülik, s a takarmánybá­zis megteremtése szempontjá­ból alig veszik figyelembe a legelőket. Annáit ellenére, hogy a jó fűvű ősgyepek, vagy a mesterségesen telepített le­gelők — megfelelő művelés mellett — ugyanannyi értékes tápanyagot szolgáltatnak, mint a szántóföldön termesztett leg­jobb minőségű szálastakarmá­nyok, a legelők jelentőségét kevesen ismerik fel. A korszerű legelőgazdálko­dás nagy tudású szakértője és lelkes propagandistája, dr. Baskay Tóth Bertalan is azért látta fontosnak a csütörtöki tapasztalatcserét, hogy javulás történjék ezen a téren. Bas­kay Tóth elvtárs tanácsára és közreműködésével ugyanis két szocialista nagyüzemben a korszerű technológia szerint folytatnak legelőgazdálkodást és kiváló eredményeket ér­nek el. A két szocialista nagyüzem közül először a Bács-Kiskun megyei solti Szikra Termelő- szövetkezetbe látogattunk el. A termelőszövetkezet elnöke, Perczel János elvtárs a hely­színen, meggyőző adatokkal, érvekkel és szemléltető eszkö­zökkel bizonyította, hogy mennyire előnyös, hasznos a belterjes legelőgazdálkodás. A tsz-nek 160 hold mestersége­sen telepített legelője van, amelyen tavasztól őszig 300— 400 tehén legel. A legelőt rendszeresen ünlüzik és műtrágyázzák, s tervszerű­en legeltetik. A másodéves le­gelőn az idén 25 mázsa kemé­nyítőt tartalmazó zöldtakar- mány termett holdanként. A tsz elnöke szerint az öntözött legelő füveivel holdanként leétezer liter tejet leket ter­melni. A szakemberek tudják, hogy ennél értékesebb tápanyagokat az öntözéses lucernatermesztés sem hozhat egységnyi terüle­ten. A vendégek nem győzték csodálni a gazdagon burjánzó legelőfüveket, amelyek sokkal olcsóbb takarmányok, mint a szántóföldön termesztett szé­nák. Érdeklődésükre a tsz-el- nök elmondotta, hogy az öntö­zéses legelőgazdálkodás beve­zetése előtt több mint három forint volt egy liter tej ön­költsége, s az idén csak 2,1 fo­rint körül lesz. A gödöllői szakemberek csoportja kíváncsi volt arra Dús lombbal került ki a cukorrépa a kártevők „foga " Szeptember elején kezdik a cukorrépa szedését és feldolgozását Esténként a 9-es brigád sátra előtt felcsendül a dal. Wittich Árpád gítárkíséretére a fiúk az örömről, s az ifjúságról énekelnek (Koppány György felv.) A tavalyinál kereken hat­ezer holddal kisebb területen vetettek az idén cukorrépát, de a termeié« feltételei az idei indulásnál lényegesen, jobbak voltak: a cukorrépamag zöme ősz­szel mélyen felszántott, jól előkészített talajba ke­rült. Igaz, a késői vetés miatt e fontos ipari növény -vegetá­ciós ideje megrövidült, s szo­katlanul nagy tömegben je­lentkezett a levéltetű, a répa­barkó és — főleg a későbbi vetésekben — a mocskospajor, a fejlődésre döntő tavaszi és kora nyári időszakaszt mégis számottevő veszteség nél­kül vészelték át a cukor­répaültetvények. A július eleiji bő esőzések ha­tására megerősödve, dúsabb lombbal kerültek ki a kártevők Joga alól”. Mint az Élelme­zésügyi Minisztérium cukor­ipari igazgatóságán tájékozta­tásul elmondották, az idén 120 000 holdon, minden eddiginél nagyobb területen poroztak, illetve _ permeteztek a rovarkárte­vők ellen. A gondos növényvédelem mel­lett az egyeléssel és a kapálá­sokkal is mindenütt idejében végezték, elhanyagolt cukor­répa-táblák az országban se­hol nem találhatók. Most az aratás utáni úgy­nevezett gazoló kapálást kell szorgálmazniok a termelőüze­meknek. A tapasztalatok sze­rint ugyanis ezzel kedvezően befolyásolhatják a hozamokat és a répa minőségét. A fejlő­désvizsgálatok azt mutatják, hogy a cukorrépa levél és gyö­kér aránya általában jó, a tőszám és az állomány beállottsága kedvezőbb, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Egyes vidékelien — főleg az Alföldön. — az utóbbi rendkí­vül meleg napokban kissé meghervadt a cukorrépa lomb­ja, de nagyobb baj még sehol nincs: ha a közeljövőben esőt kap a cukorrépa, nem lesz je­lentős visszaesés a fejlődésé­ben. A cukorgyárakban minde­nütt befejezés előtt tartanak a felújításokkal, gépjavítások­kal. A tervek szerint szeptem­ber elején több alföldi és északi me­gyében megkezdik a cu­korrépa szedését. Elsőnek c szolnoki gyár kezdi meg az idei termés feldolgo­zását, majd sorban, néhány napos különbséggel megindul a sarkadi, a selypi, majd a szerencsi, a hatvani és a mező­hegyest cukorgyár is. Szeptember második felé­ben az ország valamennyi’ cukorgyára megkezdi a ré­pa feldolgozását. A cukorrépatermelő szövetke­zetekkel és állami gazdaságok­kal a gyárak jóelőre megegye­zést kötnek a répa folyamatos és ütemezés szerinti szedésé- illetve átadására. (MTI) re. is, hogy milyen eredmények­kel járhat a természetes le­gelők, ősgyepek korszerű mű­velése. Ez a kíváncsiság ve­zette őket a Sinatelepi Álla­mi Gazdaságba, ahol Rákóczi Ferenc.igazgató szolgált meg­felelő felvilágosítással. Eb­ben a gazdaságban 168 hol­don folytatnak öntözéses le­gelőgazdálkodást a korszerű technológia szerint. A 168 holdból mindössze 38 hold a mesterségesen telepített le­gelő, a többi pedig ősgyep. Itt kísérleteket is folytat­nak az optimális öntözővíz-, illetve műtrágya-igény meg­állapítására. Sinatelepen augusztusban már csak az öntözött és mű­trágyázott legelőkön találnak füvet a szarvasmarhák, mert a nyári szárazságot nem tű­rik a jó minőségű füvek. Az öntözött legelőkön harminc­negyven centiméteres buja­zöld füvekben dúskálódhat- nak a marhák, amelyek na­ponta egyenként ötven kiló zöldet legelnek. Ez a zöldtömeg teljesen ki­elégíti a szálastakarmány- igényüket, s nem szorulnak kiegészítő szálastakarmány etetésére. Az ily módon takar- mányozott tehenek olcsón termelik a tejet, amelynek literjét hetvenhat filléres anyagköltség terheli. Nincs más olyan takar­mányozási mód, amely mel­lett ilyen olcsón állíthatnák elő a tejnek literjét hazánk­ban. A mezőgazdákat nyil­ván érdekli, hogy milyen zöldtömeg termesztésével ér­ték el ezt a kedvező költség- alakulást? Nos, a sinatele­pi öntözött legelőkön átlag­ban 230 mázsa zöldtakar­mány terem évente, amelyet Ötszöri, legeltetéssel „taka­rítanak” be. Egy-egy legel­tetési szakasz 20—24 nap alatt regenerálódik. A takarmánytermesztő és az állattenyésztő szakembe­reket nyilván sok egyéb részlet is érdekelné még, de egy riport keretében nem foglalkozhatunk mindennel. Az említett gazdaságok ve­zetői azonban bármikor kész­séggel szolgálnak felvilágo­sítással, csak kérni kell őket Ezt tették a gödöllői járás szakemberei, vezetői, akik nagy felelősséggel viseltetnek a nagy hozamú és olcsó ta­karmánytermesztés ügye iránt t Nagymiklós István NYÁRON IS — SZÍNHÁZI ESTEK A Pest megyei Petőfi Szín­pad az ország egyetlen hivatá­sos színháza, amely nyáron sem tart szünetet Két mű­vésztársulat járja állandóan a nagy kiterjedésű megye fal- vait, s a Déryné Színház utón ők tartják a legtöbb előadást Ezekben a hónapokban is rendszeresen felkeresik a mű­velődési otthonokat produk­cióikkal. Június eleje óta há­rom darabot is bemutattak. összesen ötvenöt előadáson. Telt házak előtt nagy sikerrel játsszák jelenleg is Molnár Ferenc Olympia című színmű­vét és a Jobb mint otthon cí­mű zenés szovjet vígjátékot A kislétezámú együttes a jö­vő hónapban zárja az 1961— 62-es évadot, és a kibővített társulat még nagyobb felada­tokra készülve kezdi az új idényt. (MTI) Az ócsai Uj Barázda Tsz még az év elején elhatározta, hogy tíz holdon korai bur­gonyát termel és erre terme­lési szerződést is kötött a MÉK-kel. A MÉK viszont szerződésileg kötelezte ma­gát arra, hogy a tsz részére elsőrendű minőségű vető­burgonyát biztosít. Le is szállított 9560 kilogramm ve­tőburgonyát a tsz-nek, amely gondosan előcsíráztatta és kellő időben, jól megmunkált földben elvetette. Végrehaj­totta azután az összes szük­séges növényápolási és vé­delmi munkálatokat, beleért­ve a rendszeres öntözést is. A tsz vezetősége nem kí­mélte a költséget, tagjai a fáradságot, hogy a jól fize­tő új burgonya mennél szebb termést adjon. A MÉK által szállított . vetőburgonya azonban távolról sem adott olyan termést, amilyet az Uj Barázda joggal remélt. — A dabasi járás északi községeiben hagyományos az újkrumpli termelése. Vető­burgonyát sok évtizedes ta­pasztalatok alapján mindig Szabolcsból hozatnák. A hely­ben termelt burgonya ugyanis soha sem válik be vetésre. Éppen ezért az Uj Barázda kikötötte, hogy a MÉK sza­bolcsi vetőgumókat szállít­son neki. Amikor azonban a vetőburgonya megérkezett, a tsz tagjainak fegy része között nyomban szárnyra kelt olyan hír, mintha az nem Szabolcsból, hanem a közeli Sári községből szár­mazna. Mindenesetre a nem túlzottan 90 ezer forintra tervezett bevétele helyett mindössze 18 ezer fo­rintot hozott a MÉK vetőburgonyájából szár­mazó újkrumpli» a tsz- nek. A jelentős jövedelemkiesé­sért a tsz a MÉK-et .teszi felelőssé és ezért ellene a Dabasi Járásbírósághoz ke­resetet nyújtott be. A tsz álláspontja szerint a MÉK nem megfelelő, hanem to- vábbtermesztésre alkalmat­lan vetőburgonyája az oka a termelés sikertelenségének» Azt kéri az Uj Barázda Tsz a bíróságtól, állapítsa meg a MÉK mulasztását és ezen az alapon kötelezze ar­ra hogy tíz hold átlagtermé­sének átlagárát fizesse meg a tsz-nek. sz. c. Rossz volt a vetőburgonya - a tsz períi a MÉK-et

Next

/
Thumbnails
Contents