Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-08 / 184. szám
4 t^rfap 1963. AUGUSZTUS 8, SZERDA Kölcsönösen kisegítik egymást a szocialista országok Nyolcszáz magyar vasútikocsi-csapágy soron kívül Bulgáriának — Műszeripari mérnökeink a nemzetközi automatika rendszer kialakításáért — Újabb 71 féle szovjet gyártási eljárás a magyar gépiparban Az utóbbi időben jelentős fejlődés következett be a KGST-hez tartozó államok együttműködésében. A gazdasági élet döntő jelentőségű kérdéseiben csakúgy,, mint a legapróbb napi problémák megoldásában mind gyakrabban kisegítik egymást országaink. A napokban a KGST-országok szerszámgépipari szakemberei jutottak közös álláspontra a szakosítás, a kölcsönös se- gitségnyújtás kérdésében. rövidesen hasonló céllal ülnek össze a mezőgépipar megbízottai. A nemzetközi munkamegosztásban az utóbbi időben már számos konkrét eredmény is született. A KGST műszer- és automatizálási szekciója, amely elhatározta a vegyipar és az élelmiszeripar egyes ágazatainak egységes automatizáláséit, eredményesen végzi munkáját. A magyar műszeripar a pneumatikus és a villamos automatikai rendszer fejlesztésében vesz részt. A magyar szakemberek a műszeripari kutatóintézet irányításával a többi között a különböző érzékelő elemek és a gázelemző berendezések kialakításán dolgoznak. Jelenleg még a fejlesztési tevékenység folyik, később azonban már az automatizálási rendszerek gyártásának szakosításáról is döntenek. A magyar és a csehszlovák elektromos ipar együttműködésében is több fontos lépés történt. A két ország kutatóintézetei egy idő ' óta közös erővel oldják meg a trópusi klímának legmegfelelőbb berendezések gyártásának több problémáját. A KGST illetékes szekciójának javaslatára néhány gyártmány szakosítását is már korábban előkészítették. A Klement Gottwald Villamos- sági Gyárra bízták például a kemencetranszformátorok bizonyos típusainak gyártását, amelynek első példányai több mint egymillió forintos értékben már az idén elkészülnek. Arról is döntöttek, hogy Magyarország veszi át a 220 kilovoltos transzformátorok egyes fajtáinak gyártását, míg a 110 kilovoltos nagyfeszültségű kábeleket Csehszlovákiában és részben az NDK- ban készítik. Az együttműködésnek további nagy lehetőségei vannak, mert a magyar és a csehszlovák elektromosipari kutatók, csakúgy, mint gyáraink, még számos azonos jellegű munkát végeznek. Egy legújabban aláírt megállapodás szerint a csehszlovák ipar, amely az utóbbi időben a korszerű hegesztőgépek nagy választékát dolgozta ki, a következő években fokozatosan áttér a gépeknek nagy sorozatú gyártására, Magyar- ország pedig a híradástechnikában használatos kábelek gyártását veszi át Csehszlovákiától. Ily módón iparágaink gazdaságosabban. s műszakilag magasabb színvonalon dolgozhatnak. Szinte valamennyi iparágunk fejlődését szolgálják azok a műszaki leírások, dokumentációk, a sok hasznos tapasztalat, amit a baráti országoktól kapunk. A Kohó- és Gépipari Minisztérium legutóbb megvizsgálta a tapasztalatcserék gyakorlati eredményeit, s megállapította, hogy például a Szovjetunióban megismert új eljárásokat mind több üzemünkben sikerrel hasznosítják. A budapesti Orvosi Műszergyárban az egyik termék kialakításánál ötvenezer forint, a Műszeripari Kutatóintézetben kétszázezer forint tervezési, szerkesztési é3 kutatási költséget takarítottak meg, de még ennél is hasznosabb, hogy mindkét helyen jóval a tervezett időpont előtt befejezhették a gyártáshoz szükséges kísérleteket a Szovjetuniótól kapott leírások segítségével. A Ganz-MÁVAG-ban szovjet tapasztalatok alapján 15 órával csökkentették egy-egy mozdonyszekrény gyártásának idejét, a Mezőgépfejlesztési Intézet pedig 16 000 órai munka alól mentesíthette mérnökeit, mert az egyik kombájntípus szerkesztéséhez készen megkapta a dokumentációkat a szovjet Viszhom Intézettől. Az idén ismét 71 féle új gyártási eljárást tanulmányoznak gépipari szakembereink a Szovjetunióban, a magyar gépgyárak pedig körülbelül negyven szovjet küldöttségnek adják át tapasztalataikat. A napi problémák megoldásához gyakran hetek alatt lebonyolódó segítséget is nyújtaElutazott a szovjet vet.eránküldöttség A szovjet veteránküldöttség, amely J. V. Tyuljenev had- seregtábomok vezetésével — a Magyar Partizán Szövetség meghívására — két hetet töltött hazánkban, kedden délután hazautazott. nak egymásnak országaink. Nemrég például bolgár szakemberek jelentkeztek a Metal- impexnél azzal a kéréssel, hogy ha lehet, szállítsunk számukra soron kívül 800 vasúti- kocsi-csapágyat, mert egyik vagongyáruk szükségletét valamilyen ok miatt nem tudják kielégíteni. Az Acélöntő- és Csőgyár dolgozói kongresszusi felajánlásként elfogadták a megbízást, a csapágyak azóta . kiváló minőségben elkészül- j tek, s azokat át is adták a bol- : gár megrendelőknek. Mi is kedvező választ kaptunk a baráti országoktól, amikor felmerült, hogy a központi fűtés nagyobb arányú elterjesztéséhez kevés a radiátor, és a kazán. Az említett gyártmányokkal a többi ország sem bővelkedik, az új lodzi kazángyár mégis vállalkozott arra, hogy jövőre 320 kazánt készít Magyarország számára. Romániából gáztüzelésre alkalmas kazánt szándékozik beszerezni a Ferunion Külkereskedelmi Vállalat, a csehszlovákok ugyancsak szállítanak részünkre kazánokat. A románokkal most tárgyal a Ferunion arról, hogy az ötéves tervidőszak minden évében százezer négyzetméter fűtőfelületnek megfelelő öntöttvas radiátort gyártanak Magyarország részére. A baráti országok segítségével évente előreláthatólag tízezerrel több lakásba vezethetik be Magyar- országon a központi fűtést. (MTI) t „SZELÍDÍTIK“ A KAMILLÁT A terméketlen szikesek vadon növő virága, a kamilla, hazai keresettsége mellett fontos export-termékünk is. Bár hazánk természeti viszonyai kedveznek ennek a növénynek, s még az idén is jó közepes termést gyűjtöttek be, az időjárás változékonysága miatt a vad termésre nem lehet biztonságosan számítani. Ezért néhány évvel ezelőtt kísérletek indultak a kamilla nemesítésére és kultúrába vételére. A Gyógynövénykutató Intézetben az ország minden részéből és számos európai államból több mint 40 kamillafajtát gyűjtöttek össze. A legértékesebbekből már több kiváló törzset alakítottak ki. Ezek jóval több illóolajat és legalább kétszer annyi azulént tartalmaznak, mint a vadon termő növények. ILLATOS UTCÁK Szicília már ma is ismert virágai szépségéről és illatáról: idén új szenzációval akarja megörvendeztetni a turistákat. Egyes városok, így Siracusa és Catania hatóságai elhatározták, hogy utcáikat levendulával illatosítják. Az utcák öntözésére használt vízhez fertőtlenítőszert és levendulakivonatot kevernek. Az új eljárás hármas célt szol' gál: megtisztítják az utcákat, fertőtlenítik és illatosítják azokat. (MTI) Húsz iskola nyílik ősszel a mezőgazdasági tanulók részére Hétezerhatszáz fiatal kezd az idén szakmát tanulni az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben, s ezzel Szelektáljuk a burgonyaültetvényeket Termelőszövetkezeteink általában nem fordítanak elég gondot a jó burgonya vetőgumó előállítására, pedig ez a magas burgonyatermések döntő feltétele. A múlt évi rendkívüli szárazság a burgonyatermesztésnek sem kedvezett, azért a tavasszal elvetésre került gumókat nem válogatták ki kellő gondossággal és így nagyon sok fertőzött burgonya vetőgumó került kiültetésre. Ennek következtében az idei burgonyaültetvényeink leromlása elég nagymérvű. A leromlás főleg a különböző vírusok és baktériumok okozzák, melyek nemcsak a levél- zeten és szárrészeken, hanem VADÁSZKALAND Mostanában történt, hogy egy éjszaka a pilis- szentlászlói erdész magához vette puskáját és elindult a szántóföldekre. * Majd az egész falu sopánkodott a vaddisznó miatt, elhajtja hát a burgonyásokból a mohó étvágyú kártevőt. Kapaszkodik fel az emelkedőn, s a szántók felől megelégedetten hallja a nagy kutyaugatást. Az emberek házőrzőiket éjszakánként hosszú lánccal kikötik földecs- kéjük közepére, ott ugatnak reggelig. Bizonyára elriasztják a vadat — gondolja és már fordulna is vissza, nincs rá szükség, megvédik a kutyák a terményt nélküle is. De ekkor sötét, hosz- szú árnyat lát kilopákodni az erdő fái közül. A kutyák pedig ebben a szempillantásban elnémulnak. Aztán csak a vadkan csámcsogása haitik időnként. Leveszi a válláról a puskát és óvatos léptekkel megindul a lako- mázó kan felé. Nosza, rögvest felharsan a kutyakoncert, a disznó pedig észreveszi a puskást és eloldalog. A kutyák az erdészt ugatták meg és nem a vadat. Mintha cinkosai volnának... k. m. a gumókban is kárt és különböző betegségeket okoznak. Az eredményes védekezés érdekében az alábbiakra hívjuk fel a termelőszövetkezetek figyelmét. . A beteg, vagy betegségre gyanús töveket azonnal távolítsuk öl és semmisítsük meg, mind a termelésre kijelölt, mind az egyéb burgonyaföldeken. A betegség ugyanis legkönnyebben most, a virágzás idején ismerhető fel. Az ilyen tövek gyenge fejlettsé- gűek, leveleik fodrosak vagy sodródotttak. A beteg vagy betegségre gyanús töveket kapával gyökerestül, gumóval együtt vágjuk ki, távolítsuk el vagy mélyen ássuk el, esetleg égessük el. A beteg tövek gumóit megfőzve fel lehet takarmányozni. A burgonya vetőgumó termesztésének ez az egyik legfontosabb munkája, amit negatív szelekciónak nevezünk. A szelekciót kellőképpen kioktatott dolgozókkal, haladéktalanul el kell végezni. A betegségek felismerése erős napsütésben nem biztonságos, ezért ezt a munkát lehetőleg a reggeli vagy a délutáni órákban kell végezni. Minden dolgozó egyszerre két sort nézzen át, kapát és zsákkal bélelt kosarat vigyen magával. A gumókkal együtt kiemelt töveket a kosárban kell gyűjteni úgy, hogy beteg növény; rész a táblán ne maradjon, hanem maradéktalanul meg legyen semmisítve. Ezzöl egyidőben az idegen fajtájú (virágú) burgonyatövek eltávolítását is elvégezhetjük. Fehér Aladár növényvédelmi felügyelő 14 000-re emelkedik a mezőgazdasági tanuló képzésben résztvevők száma. A jelentkezések már lezárultak, az általános iskolát végzettek közül legtöbben természetesen a nagy mezőgazdasági megyékben, az Alföldön és a Tiszántúlon választották a húsz növény- termesztési, állattenyésztési és kertészeti szakma valamelyikét. A mezőgazdasági tanuló képzés most kap intézményes, iskolai formát. Az őszszel körülbelül húsz üzemi iskola nyílik, száz-száz tanuló részére.. A növendékek a szakmunkásképzés három éve alatt az intézetben laknak, s ott részesülnek elméleti oktatásban. A gyakorlati ismereteket az iskola bázisgazdaságában szerzik meg; ez olyan állami gazdaság, termelőszövetkezet, vagy más mezőgazdásági üzem, ahol a tanulók képzett szakemberek, oktatók irányításával korszerű színvonalon ismerhetik meg leendő szakmájukat. Az iskolákat a megyei tanácsok hozzák létre, a megye jelenlegi vagy kialakuló termelési irányának, a termelő- szövetkezetek szükségletének megfelelő szakmákban. A tanulók üzemi iskoláiban felnőtt mezőgazdasági dolgozók részére is szerveznek majd szakmunkásképző tanfolyamokat. Az üzemi iskolák egyelőré csak a mezőgazdasági tanulók kisebb részének tudnak helyet adni, a többiek a központi iskolákhoz tartozó, kihelyezett osztályokban tanulnak. Ezekben évente- három hónapig tart az elméleti oktatás, a gyakorlati képzést pedig a tanulókkal szerződést kötött mező- gazdasági üzemek biztosítják. (MTI) Tánc. tánc, parkett-tánc Ünnepélyesen kijelentem: híve vagyok az újítómozgalomnak, a termékeny kooperációnak, a takarékosságnak. Nem vagyok híve viszont... De erről hadd szóljak később! Július 10-i lapszámunkban megírtuk, hogy a monori gimnázium tornatermének parkettája a lerakást követő néhány hónapon belül ijesztően felpúposodott, használhatatlanná vált. Azt is szóvá tettük, hogy c jelenség az utóbbi években számos más. ugyancsak vadonatúj iskolában is bekövetkezett, amit annak idején szintén kárhoztattunk. Írásainkra az illetékes építőipari vállalatok különféleképpen reagáltak, abban viszont valamennyien egyeztek: nem ők követték el a hibát, hanem valaki más. Szóban forgó legújabb cikkünkre hasonlóképpen érkezett válasz, mégpedig az É. M. 22. sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatójától. Ez azonban — nagyon korrekt hangja mellett — valamiben eltér a „meghibásodások” tárgyában írt magyarázkodásoktól. Igaz, ebből sem derült ki, hogy ki követte el a hibát, ők-e vagy alvállalkozójuk. Ezzel szemben viszont a levél merőben új gondolatot vet fel. Minthogy a három, egymásnak ellentmondó szakvélemény dolgában ítélkező Budapest Fővárosi Döntőbizottság nem tudott megnyugtató módon igazságot tenni a parkettromlás okaiban, ezért a bizottság azzal a kéréssel fordul az É. M. Műszaki Fejlesztési Főosztályához: „nyilvánítson véleményt arra vonatkozólag, hogy a fel- púposodás végeredményben miből következett be és miként lehet a hibákat véglegesen kiküszöbölni.“ A döntőbizottság — olvasom a kifogástalan hangú levélben — kérdésként veti fel a főosztálynak: „nem kell-e módosítani a MOTI 15—19. számú tervezési irányelvek 3., 4. és 13. pontjait?” Nem ismerem az irányelvek idézett pontjait, így azt sem tudhatom, hogy ezzel 'összefüggésben kell-e módosítani a parkettázás technológiáját, vagy elegendő-e, ha azt mindenütt betartják. Amennyiben ez utóbbinál történt mulasztás, az illetékes főhatóságnak bizonyára van módja és eszköze a hibát vétők felelősségre vonására. I .egyen szó akár az alvállalkozókkal kapcsolatos kooperációról, akár elhamarkodott újításról, avagy rosszul értelmezett takarékoskodásról. Ám ha mégis a technológiáról derülne ki, hogy rossz, erre az esetre tisztelettel indítványozom a szakmabelieknek: a jobb és „végleges” megoldás megtalálásáig érjék be azokkal a „kezdetleges” módszerekkel, amelyeket a több száz éve épült kastélyok és paloták ma is kifogástalan parkettájának lerakásakor alkalmaztak. (a. e.) Miiá barátokat keres „Magyarból“ Editéről, vagy ahogy mi ejtjük ki ezt a bájos leánynevet, Editről nem tudok többet, mint korát, címét és azt, hogy szövőgyári laboratóriumban dolgozik. E néhány adatot még az sem gazdagítja különösebben, hogy a közelmúltban hazánkban töltött el néhány napot, belekóstolt Budapestbe és a Balatonba. Edit tehát turistaként járt nálunk a baráti Csehszlovákiából, egy. a sok ezer közül. Azaz mégsem! Edit abban különbözik honfitársaitól, hogy itt szerzett szép élményeit vágyakozó, szomorkás versben vallja meg s azon hamvasan, ahogy írása született, elküldte hozzánk, részesévé tett bennünket az ő nagy boldogságának. „Ó, te szép Budapest, de rossz is nélküled, mért vagy te oly messze, mikor az élet csak veled jó!" — panaszolja fiatal szíve fájdalmát másutt. Ám Edit nem borongásra született, magányt kereső lélek! Lírai vallomása után ezt írja: „Volna magokhoz egy kérésem, ha lennének olyan szívesek és küldenének nékem egy vagy több magyar címet, én és a barátnőim nagyon szeretnének levelezni valakivel Magyarból A kért címek helyett — egyelőre — pártfogóan nyilvánosságra hozom rokonszenves kívánságát abban a reményben, hogy megyénk fiataljai között lesz nem egy olyan, aki a barátság hullámhosszán kapcsolatot teremt Edita Jergová-val. Címe: Slezan 03 Mistek. CSSR. A. E. Az tkjjst’ifffoitsít§M»k Mtsösßüt Hagyjuk helyükön a hegyeket! Két kedves váci olvasónk, Bíró Béla és Sztáron Sándor Az olvasók fórumában „Tegyük helyükre a hegyeket!” cím alatt azon panaszkodik, hogy a „lapokban a Pilis-hegység tudománytalanul szerepel.” Egész kis geológiai értekezésbén bizonygatják, „sem a nagyvil- lámi, sem a prédikálószéki turistaház nem tartozik a Pilis-hegységhez, mert mindkét hely a Szentendre— visegrádi-hegység része.” Megtudhatjuk levelükből, hogy ez a hegység egészen fiatal, mindössze húsz-huszonöt millió éves, míg a Pilisi-hegység kialakulása már kétszázmillió esztendővel ezelőtt kezdődött és ezt a tudományos megállapítást dehogy vitatjuk. Annál inkább azonban, mintha a lapoknak, tudósok és tudós középiskolai földrajztanárok körében esetleg használatos, mesterségesen adott elnevezésekkel szabadna felcserélni a nép által közismert évszázados földrajzi neveket. Az újságok ugyanis kötelesek mindenki számára érthetően írni, még akkor is, ha „kőzetanyaga, keletkezésének ideje és csapásirányai döntik el— zömmel egy-egy hegység ho- vátartozását.” Am a két kedves olvasónk által „Szentendre—Visegrádi—Eszter go- mi-hegység”-nek is mondott hegyeket mtért nevezik újkori (nem tévesztendő össze a geológiai újkorral, azaz neozoikummal), mondjuk tehát, legújabbkori iskoláskönyveink és iskolai térképeink „Dunazugi hegység”- nek? Úgy látszik, a tudomány sem egységesen vélekedik ebben a dologban. Mi azonban „tudománytalan” iéságirók maradjunk csak meg a Pilisi hegyek mellett, az olvasók „zömmel” elvárják tőlünk, hogy az ő mesterkéletlen, magyar nyelvükön beszéljünk. Szokoly Endre
