Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-07 / 183. szám

KÍCYEI &Cú±m 1962. AUGUSZTUS 7, KEDD Megtartotta első ülését az FLN Politikai Bizottsága Az Algírt ellenőrző katonai vezetők nyilatkozata Európai foglyokat bocsátottak szabadon• Megtartotta első ülését a Nemzeti Felszabadítása Front (FLN) Politikai Bizottsága. Az ülésen elsősorban technikai jellegű kérdéseket vitattak meg és mint a vasárnap este megjelent közlemény bejelen­ti. a bizottság tagjai között felosztották a különböző megbízatási köröket. Eszerint Mohamed Khider, a főtitkár és ő foglalkozik a pénzügyi és tájékoztatásügyi kérdésekkel is. Ben Bellát a katonai ügyek. Mohamed Bu- diafot pedig a külügyek inté­zésével bízták meg. A 4-es számú vilaja veze­tői nyilatkozatot adtak át a sajtónak. A fővárost ellenőrzése alatt tartó katonai körzet vezetősé­ge a nyilatkozatban megálla­pítja. hogy a nemzeti felszabadító hadsereg, az ALN pilla­natnyilag az egyetlen szer­vezett erő az országban. A vilaja vezetői visszautasít­ják Ben Khedda miniszterel­nöknek azt a korábbi kijelen­tését, amely szerint egyes ka­tonai vezetők politikai célok­ra akarják felhasználni a had­sereget. „Forradalmunk a munkások és parasztok forra­dalma ... Az ALjN és az FLN éberen őrködik a győzelem vívmányai felett” — hangoz­tatja a nyilatkozat. Az algériai katonai hatósá­gok vasárnap szabadon bocsá­tottak 20 európai foglyot. Egyidejűleg bejelentették, ez­zel a lépéssel is kifejezésre kí­vánják juttatni az algériaiak­nak azt az őszinte óhaját, hogy az európaiak hozzájárul­hassanak az új és virágzó Al­géria építéséhez. Az Algériában élő európaiak körében és magában Francia- országban is kedvezőtlen ha­tást váltott ki az a hír, hogy vasárnapra virradóra Algír­ban fiatal arabok ledöntöttek Jeanne D'Arc, a francia nem­zeti hős szobrát. Az Humanité algíri tudósí­tója egy arab tanítónővel foly­tatott beszélgetés alapján ez­zel kapcsolatban a követke­zőkre mutat rá: A francia nemzeti hős szobra az algériai nép szá­mára a gyarmatosítás jel­képe volt. A szobor előtt zajlottak le az ultrák leghevesebb soviniszta tüntetései. A szobor volt a kör zéppontja a francia katonai parádéknak, amelyek az algé­riai nép szemében a háborút, a rombolást és az elnyomást jelentették. Megkezdte tanácskozásait a nemzetközi újságíró-kongresszus Kikiáltották Jamaica függetlenségét Reuter-jelentés szerint Ja­maica volt angol gyarmatot vasárnap éjfélkor a brit nemzetiközösség keretében független állammá nyilvání­tották. Ezzel megszűnt a karib-tengeri szigetország fö­löt 300 éven át gyakorolt brit gyarmati uralom. Moszkvából jelenti a TASZSZ, hogy Hruscsov mi­niszterelnök Jamaica függet­lenné nyilvánítása alkalmá­ból táviratban üdvözölte Bustamante miniszterelnököt és Jamaica, népét. A Szov­jetunió kormánya ugyanak­kor elismerte a független és szuverén Jamaicát és beje­lentette, hogy hajlandó dip­lomáciai kapcsolatot létesí­teni az új állammal; A Puerto Ricó-i megigért népszavazás az amerikai gyarmatosítók manővere Puerto Rico lakosságénak egyre fokozódó függetlenségi harca következtében az ame­rikai hatóságok — mint isme­retes — kénytelenek voltak megígérni, hogy népszavazást, tartanak Puerto Rico füg­getlenségének kérdéséről. A sziget hazafias szerveze­teinek képviselői ezzel kap­csolatban közös nyilatkozatot A nyugatnémet kormány szóvivője elutasította egy FDP-poiitikus javaslatát a német békekonferencia összehívására Mint már jelentettük, Achenbach, az FDP — Sza­bad Demokrata Párt külügyi szakértője figyelmet keltő cikket írt pártja sajtószolgá­latának kiadványában a né­met békekonferencia összehí­vásáról. Javasolta, hogy leg­későbben idén ősszel hívják össze az 1959-ben elnapolt genfi külügyminiszteri érte­kezlet folytatásaképpen a bé­kekonferenciát, s azon vegye­nek részt Lengyelország és Csehszlovákia küldöttségei is. Ez a békekonferencia addig ülésezzen, amíg ki nem dol­gozza az átfogó német béke- szerződést. A nyugatnémet kormány szóvivője sietett kijelenteni, hogy szó sem lehet egy olyan­fajta békekonferenciáról, mint amilyent Aohenbach javásol, a szóvivő szerint a szövetségi köztársaság 1959-ben részlete­sen kifejtette nézeteit, és meg­állapította, hogy Bonn és Moszkva álláspontja nem egyeztethető össze ebben a kérdésben. ,,A békeszerződést csak egy össznémet kormány írhatná alá, amelyet szabad választások útján hoztak lét­re“ — fejezte be nyilatkoza­tát a szóvivő. írtak alá, amelyben megálla­pítják, hogy a népszavazás a jelen körülmények között csupán bohózat lenne, „ez a lépés az Egyesült Államok gyarmatosító manővere, amelynek célja végérvényes­sé tenni országunkban a ka­tonai beavatkozást és a gazdasági kizsákmányolást”. A nyilatkozat rámutat ar­ra, hogy Puerto Rico terü­letének 13 százalékát ameri- ikai katonai támaszpontok fog­lalják el és az országban eszközölt tőkebefektetések 78 százaléka amerikai eredetű. (Folytatás az 1. oldalról) lenül attól, hogy milyen világ­nézet és milyen társadalmi rendszer hívei, egész tevé­kenységükkel, ■ minden írásuk­kal a béke megerősítésének, az emberiség előrehaladásá­nak segítésén munkálkodnak. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az újságíróknak is szeles nemzetközi egységfrontot kell teremteniük a béké­ért, az általános és teljes leszerelésért, a társadalmi baladásért folytatott harc­ban. — A nemzetközi Újságíró Szervezetnek oda keli hatnia, hogy a lapok szerkesztőségei­ben, a rádió és a televízió mű­helyeiben, a hírközlő szervek­nél olyan hangulat és közszel­lem uralkodjék, amely lehe­tetlenné teszi az újságíró ne­vének megcsúfolását. Állhata­tosan küzdeni kell az olyan úgynevezett újságírók ellen, akik elárulták népüket, s a háborús uszítás, a faji gyűlöl­ködés hirdetőivé süllyedtek. Az ilyenek nem érdemlik meg az írástudó megtisztelő nevét. Az igazi újságíró azzal szolgál­ja legjobban népe és az embe­riség érdekét, ha harcosan és öntudatosan fellép írásaiban a háborús propaganda minden félrevezető akciója ellen, ha minden erejével küzd azért, hogy még nagyobb tömegek, sorakozzanak fel az élet és a béke mellett, a halál és a há­ború ellen. Ha így tesznek, nagy érdemeket szereznek ab­ban. hogy a béke és a sza­badság, a társadalmi előre­haladás igaz ügye további nagyszerű győzelmeket aras­son. s egyben újabb és újabb nagyszerű lehetőségeket te­remt ez a néphez hű újságírás fejlődésének. — iNagy örömünkre szolgál, hogy a Nemzetközi Újságíró Szervezet ebben a szellemben végzi tevékenységét, s ennek nyomán sorai állandóan újabb és újabb tagokkal és szerve­zetekkel növekednek. — Tisztelt kongresszus! — Kedves barátaim! — Most pedig engedjék meg, hogy mint a vendég­látó ország kormányának kép­viselője. megkérjem önöket: nagyfontosságú tanácskozá­saik mellett szakítsanak időt arra is, hogy megismerkedjenek országunkkal. Úgy tudom, hogy vendéglátó­juk, a Magyar Ujsáigírók Or­szágos Szövetsége meghívta önöket bizonyos kirándulá­sokra, a fővároson kívül megismerik hazánk néhány vidékét. Azt javasolnám, ér­deklődjenek. beszélgessenek e találkozókon az emberek­kel, hazánk polgáraival, mert elért eredményeink közül a legnagyobb büszkeségünk — a szocialista Magyarországot építő, hazáját szerető, mun­kájával a békét védelmező öntudatos ember, s azt sze­retnék, ha e rövid idő alatt is a legtöbbet róla tudnának meg! — Az emberekkel való be­szélgetés során lehet legin­kább megállapítani, hogy honnan, milyen mélységből indult el ez a nép, milyen utat járt be, míg a mai szín­vonalat elérte, s világosan felismerik majd azt az előre­haladást, amelyet szabaddá és szocialistává lett népünk az iparban, a mezőgazdaság­ban, a kultúrában, az élet minden területén elért. — Tisztelt kongresszus! — Kedves vendégeink! Engedjék meg, hogy befeé jezésül még egyszer köszönt-* sem önöket a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet ötödik kongresszusán és a magyar kormány nevében a kong­resszus küldötteinek jó egész­séget, tanácskozásukhoz és egész további munkájukhoz sok sikert, nagy eredménye­ket kívánok. Kállai Gyula nagy tapssal fogadott szavai után a kong­resszus megválasztotta el­nökségét, a mandátumvizsgá­ló bizottságot, jóváhagyta a tanácskozás ügyrendjét, majd a végrehajtó bizottság javas­latára hozzájárult új tagok felvételéhez. Jiri Meisner beszámolója Jiri Meisner, a Nemzet­közi Újságíró Szervezet fő­titkára tartotta meg ezután beszámolóját. Elmondta, hogy a NUSZ legutóbbi, 195S-ban tartott Icongresszusa óta újabb haladó nemzetközi új­ságíró-szervezetek csatlakoz­tak a nemzetközi szervezethez, amely ma már méltán nevezheti magát a világ legnagyobb újságíró-szervezetének. A taglétszám növekedése is bizonyítéka annak, hogy a toll emberei egyre nagyobb számban ismerik fel: az em­beri haladásért. a békéért harcoló újságírók között a helyük. A főtitkár beszámolt arról is, hogy a szervezet kapcso­latai 1958 óta megerősödtek a távol-keleti országokkal, az afrikai földrész haladó újság­íróival, s kiszélesedett, ered­ményesebbé vált az együtt­működés a latin-amerikai hírközlő szervekkel is. A továbbiakban az újság­írói munka etikai kérdé­seivel foglalkozott. A főtitkár hangoztatta, hogy az elmúlt négy évben a szer­vezet egyik legfőbb feladatá­nak tartotta a háborús pszi­chózis szítása és a háborús propaganda elleni küzdelmet. — A népek közötti megér­tés. barátság erősítésének jó eszköze, ha a különböző or­szágok kitárják kapuikat az újságírók előtt. A főtitkár ezután rámutatott, hogy alap­vető követelmény: a toll emberei lelkiismeretük szava szerint írhassanak. Részletesen szólt az újság­írók szociális helyzetének ja­vításával kapcsolatos tevé­kenységéről, majd megemlé­kezett a második Interpress Foto kiállításáról. Befejezé­sül hangoztatta: eddigi ered­ményeink tanúsítják, hogy nemzetközi szervezetünk élet­képes, vonzóereje növek­szik. Most az a feladat, hogy az eddiginél is határo­zottabban segítsük elő a demokratikus újságírás fejlődését az egész vilá­gon. Reméljük, hogy céljaink meg­valósításához mostani kong­resszusunk is közelebb hoz. A kongresszus ma délelőtt a beszámoló feletti vitával folytatja munkáját. Arthur Dean és Valerian Zorin vasárnap megbeszélést tartott Genfben Arthur Dean, az Egyesült Államok küldötte, a genfi le­szerelési értekezleten vasár­nap találkozott Valerian Zo- rinnal, a szovjet küldöttség Vezetőjével, és ismertette ve­le az atomkísérletek betiltá­sával kapcsolatos amerikai el­gondolásokat. amelyeknek hiegtángyalására a közelmúlt­ban hazahívták. Megállapodtak benne, hogy Ismét tartanak ilyen magán­jellegű megbeszélést, de an­nak időpontját még nem tűz­ték ki. LAPZÁRTAKOR ERKEZETT: Befejeződött a VIII. Világifjúsági Találkozó Hétfőn este Helsinkiben ün­nepélyes keretek között befe­jeződött a nyolcadik Világ­ifjúsági Találkozó, a világ if­júságának eddigi legnagyobb méretű találkozója. A záróün­nepség résztvevői a béke és a népek közötti barátság szel­lemében vettek búcsút egy­mástól, s hazájukba vissza­térve e szellemben számolnak majd be a Világifjúsági Ta­lálkozón szerzett élményeik­ről. ' A VÁCI FODRÁSZ KTSZ női és férfi fodrász részlegei a város minden pontján megtalálhatók. Előzékeny gvors kiszolgálás minőségi munka Kozmetikai réstte<riiT>k: Április 4 tér 36. Fényképész műtermünk: Köztársaság utca 13. Folyamatos korszerűsítéssel a lolgozók szolgálatában. mutatták be. A polcokon Faulkner, Hemingway, Fitzge­rald, Edgar Allan Poe, Te- nessee Williams, Arthur Mil­ler, sőt Walt Whitman és Teo­dor Dreiser könyvei sorakoz­nak. A hanglemezek között már nem ilyen egyértelmű a kép. ott sok - ricsaj-zene is hallik, de azért hallhatjuk Schönberg zenéjét és a nagy­szerű, mai West Side Story-t is, Leonard Bernstein feldol­gozásában és mesés néger elő­adásban. Egyértelműen szép az a terem, amelyben a nagy finn építész, Eero Saarinen Amerikában emelt gigantikus és ultramodern épületeinek fotóit találják. A hatást leg­feljebb a szomszéd teremben Bruce Davidson felvételei rontják, aki eléggé naturalisz- tikusan mutatja be az ameri­kai nagyváros számkivetettjei­nek életét. A kérdésre, amely itt önként adódik, tudniillik az, hogy a Los Angeles-i {»ár­kok padjain alvó szerencsétlen öregek, vajon mennyire tud­nak örülni például az 1956 és 1962 között épített, káprázato­sán modern vonalú idlewild-i légikikötőnek? — a kiállítás rendezői aligha gondoltak; Mindenesetre végignéztük a kiállítást becsülettel. Ugyan­úgy, ahogy ezekben a napok­ban a fesztivál sok ezer kül­földi vendége és sok ezer finn fiatal. Már távozóban va­gyunk, s beszélgetünk. Hor­váth Jóska mérges, azt mond­ja, hogy kár volt eljönni. A képek háromnegyed része hü­lyeség — bosszankodik hango­san. Kis Attilának a modern idomok tetszettek, de azért a kiállítást ő sem igen érti. A bejáratnál egy fiatal le­ány megkér, hogy írjam be a vendégkönyvbe a nevemet Miközben udvariasan elhárí­tom, a nagykönyvben német beírásra esik tekintetem: „Ná­lunk, Münchenben, miért nem ilyesmit, miért erőkké rakétá­kat és tankokat mutatnak be? •— J. W.” S máris jobbár, ér­tem a dolgokat. Még megkér­dezem a Kisasszonyt, hog} tu- laídonképpe < ki rendezte a ki­állítást és miiven összefüggés­ben van a tesztivallal, mire ő kedvesen a kijárat melletti táblára mutat Ez áll rajta, ki­zárólag angol nyelvű felirat­tal: „Ez a k.áüitás n.ncs sem­miféle kapcsolatban az ifjúsá­gi fesztivállal, s annak ameri­kai résztvevőivel”. Gyorsan lefordítom a fiúk­nak, s elnevetjük magunkat. Hiszen ebben fiem is kételked­tünk. f'ircn András MUNKATÁRSUNK RIPORTJA HELSINKIBŐL AZ „IFJÚ AMERIKA“ BEMUTATKOZIK alkotott amerikai képet; Képzeljenek él avitt, elsár­gult, penészes papírokat, össze-vissza ragasztva. A sár- gás-barnás-koszos, gyűrött színű papírokon látható egy akkumulátorból származó ólomrács, mögé ‘gyűrve egy rongyos nylonharisnya, né­hány hófehér zsineg, egy kis fecni, japán beti\s új­ságpapír és valami esküvői koszorúból néhány szál mű- mirtusz, néhány bársony­rongy, végül pedig két fog­krém-tubus dugó között egy emberi koponya állkapcsa, vicsorgó fogakkal. S aki­nek meglepetésül még ez sem elég, az elolvashatja a kép melletti kis táblán, hogy a művet a New 'York-i Mo­dern Művészetek Múzeumá­ból kölcsönözték. A kép előtt nemzetközi csődület. Finnek, németek, belgák, své­dek, magyarok hahotáznak. Mi hárman megyünk tovább, a könyvek é9 a hanglemezek szobájába. Kétségtelen, ezek­ben a jobbik Amerika arcát járt a földszinten fogad min­ket. A tágas kiállító teremben a fiatal amerikai festőművé­szek alkotásait láthatjuk. A művek szinte kizárólag „non figuratívak”, azaz absztrak- tok. Jómagam nem vagyok az absztrakt művészet esküdt ellensége, az a véleményem, hogy minden újat meg kell próbálni. A festészetben is. Felcsigázott érdeklődéssel né­zegettem hát a képeket. Valóban, nem mindennapi élményben van részem. A giecsőrök és svindlerek „mű­vészetéből” megemlítek ket­tőt. Ray Parker „Cím nél­kül” című festménye nem más, mint hatalmas, fehér, olajozott alapon két, más­félméteres selyemgubó, az egyik kékeszöld, a másik barna- színben. Közönséges mázolmány. A másik még „frappánsabb”. Bruce Con­ner „Saint Geryon” című művére gondolok. Ez a sze­gény szent még egyszer kín- halált halna, ha a sírjában valahogy meglátná a róla ! Hát végre, kirukkoltak itt, í Helsinkiben, az amerikaiak is. ÍNo, nem a tengeren túli fia- ; talok VIT-csoportjára gon- ! dolok, amelyet mindenütt sze- ! retet vett körül, hanem a < „hivatalos” USA-ra, amely ía fesztivál idejére megren- ; dezte a finn fővárosban a sa­lját kiállítását. ! Érdekes és tanulságos ez a * ■kiállítás — így hírlett város­!szerte. Nyilván ezért határoz­íta el magát Horváth Jóska a ' váci DCM-ből és Kis Attila a ! gödöllői Agráregyetemről, í hogy megnézi. Hármasban sé­: tálunk* be az Ateneumnak : nevezett épület bejáratán, ! szemben a pályaudvarral, *-Helsinki legforgalmasabb köz- - pontjában. A bejárat felett ! óriási, hófehér betűk: Young ! America Presents — vagyis \ Az ifjú Amerika bemutatko- \ zik. \ Az első és mindvégig a í legmegkapóbb látvány mind-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents