Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

ß MST MECVEI ül&viav 1962. AUGUSZTUS 5. VASARNAP A minaret árnyékában A KARCSÚ MINARET kecsesen nyújtózik az égre. Kosará­ban, néhány embermagasság- nyira, ott áll a müezzin és harsány hangon imádkozik. — Allah ■nagy és Moha­med az ő prófétája! A minaret alatt térdel Hasszán, Kúrán, Defeat, homlokukkal érintve a Ró­mai Hadiút porát. — Allah nagy és Mohamed az ö prófétája! Rég múlt idők emlékétől terhes e táj... PILLANAT! Nem szeretnék csalódást okozni senkinek: nem valamelyik új film for­gatására, még csak nem is Eger vagy Pécs múltat idé­ző, romantikus, ódon pati- nájú terére invitálom a ked­ves olvasót. Hogy akkor miért e megtévesztő cím? Kérem, nincs benne semmi csalás. Igaz ugyan, hogy az ország nevezetességeit ismertető prospektusok, útikalauzok csalt az egri és a pécsi mi­naret szépségeiről beszélnek. Bevallom, magam sem tud­tam hosszú ideig, hogy lé­tezik még egy harmadik mi­naret is széles e hazában. Van. Méghozzá mindössze alig húsz kilométernyire Bu­dapesttől. Érden, a Mecset téren áll, emlékeztetve a más­fél évszázados török ura­lomra. Igaz, csúcsát elso­dorta már az idők vihara, de áll a torony, s mellette kanyarog a több mint ezer esztendős Római Hadiút. Az út szélén pedig, nem mész- sze a minarettől, emléktábla, s egy megkopott kőoroszlán hirdeti: itt pihent meg a mu­hi csatába menet 1526-ban II. Lajos király. Távolabb, a Duna partján, a feudális idők- emlékét őrzi a sóház, s egy másik rozzant épület, ahol a jobbágyok tizedét gyűjtötte össze az uraság. a falu-má­sik szélén, a dombtetőn pe­dig Mátyás király híres Kutyavárának egyik, még épen maradt fala dacol az időjárás viszontagságaival. Félreértés ne essék, nem a régmúlt idők emlékét kívánom felidézni, de még csak úti­kalauza, idegenvezetője sem kívánok lenni lapunk olva­sóinak. Hogy mindez kikíván­kozott belőlem, annak egyet­len oka van: Érdnek, ennek a huszonötezer lakosú község­nek (!) mostoha helyzete. Nagyon kérem önöket, bár­mennyire hihetetlennek tű- :;nik is mindaz, amit most el­- mondok, higgyék el, hogy az utolsó szóig igaz. Nem szé­pítettem rajta, de hozzá sem tettem semmit. Még csak kommentárt sem szeretnék fűzni a tényékhez — beszél­. nek azok önmaguk helyett. HUSZONÖTEZER EMBER — Buda­pest közvetlen szomszédságá­ban és mégis nagyon távol mindattól, amit manapság ‘kulturált életnek neveznek. Megközelíteni? Körülmé­nyes. Hogy miért? 1904-ben a vonat negyvenkét perc alatt tette meg ezt a rövid távolságot. Ma, 1962-ben — a szputnyikok és az űrhajók korában — negyvenkét perc a vonat menetideje. Ugyanak-, kor, ha egy érdi lakos kíván- j ' esi valamelyik budapesti j ezínljáz előadására és vonat-;- tál kíván eljutni a fővárosba,; már délben indulnia kell,! mert a későbbi vonattal leg-! feljebb az előadás II. fel-! vonását érheti el. Hazafelé! pedig ott kell hagynia a III. 5 felvonást, különben lekési az;- utolsó vonatot. Van természetesen MA-j VAUT-járat, csak éppen egy! kicsit borsos az ára. (16,50 j- — Budapesten ugyanezen a* távon 3,50 egy autóbuszjegy).. A kék busz pedig csak; Diósdig jár. Hogy miérti éppen addig? Talán Muszta-i fát, a jó öreg müezzint kel-i lene meginterjúvolni ebben : az ügyben. Mert: ha a kék busz csalt Budapesten köz­lekedik, altkor miért indíta­nak rendszeres járatokat Gyálra. Pécelre, Budakeszi­re, Diósdra, Solymárra, ami­kor valamennyi nevezett közr- ség Pest megyében van. De: ■ ha már a nevezett községek­be jár, akkor miért nem köz­lekedik a huszonötezer lako­sú Érdre is, amelynek tizen­hatezer felnőtt lakosa közül nyolcezerötszáz dolgozik a fő­város területén. HÉTEZER HÁZ áll a minaret árnyékában. A posta hét­ezer rádiókészüléket tart szá­mon. A televíziótulajdonosok száma elérte a kilencszázat, s napról napra nő tovább. Nagyszerű dolog! — lelke­sedne az ember, ha nem is­merné a mérleg másik olda­lát. Ma, 1962 augusztusában, a huszonötezerből tízezer ér­di lakos olvas esténként pet­róleumlámpa mellett! A fő­várostól húsz kilométernyi­re! Ahhoz, hogy minden házban kigyulladjon a vil­lanyfény, ötven kilométer ve­zeték építésére lenne szük­ség. A községi tanács a saját erejéből évente három kilométer villanyvezetéket építtet. (Hétszázezer forint a köz­ség évi bevétele, ebből há­romszázezret villamosításra, kétszázezret az iskolák bő­vítésére és tatarozására, száz­ezret járdaépítésre és száz­ezret az intézmények és szer­vek — könyvtár, sport, ren­dezvények — támogatására fordítanak.) Nem szükséges túlságosan nagy matematikatudás ah­hoz, hogy az ember kiszámít­sa, legalább tizenöt év szük­séges ahhoz, hogy az egész községet villamosítsák, ha ilyen ütemben halad tovább a munka, s természetesen — ha addig egyetlen új há­zat sem építenek! (Ez utób­bi szinte egyenlő a lehetetlen­nel!) De nézzük csak tovább a számokat. A tizenkét kilo­méter hosszú községben (csak a lakott terület!), amely hat részből áll: Érd-Ófalu, Érd- Ujfalu, Érdliget, Újtelep, Parkváros, Tuszkulánum — háromszázhatvan kilométer az összes utcák hosszúsága! — Öt mozit tartanak számon. (Egy normál-, négy keskeny- filmes). Látszólag tehát ez is nagyszerű. Csakhogy: az öt moziba együttvéve sem fér ötszáz ember! MŰVELŐDÉSI HÁZ — nincs. Mi több: egyetlen függetlenített, felelős vezetője sincs a kul­túrának! Igaz, a tavasszal három hónapig volt — a já­rás teremtette elő a havi ezernyolcszazat valamiféle kegyes csalás útján. De a turpisságra fény derült, s mi­vel ilyen státusz a mai napig sincs -— július 1-én felmond­tak a kinevezett, művelődési ház nélküli művelődési ház igazgatónak. Tevékenykedik ugyan községrészenként egy- egy tiszteletdíjas népművelé­si ügyvezető, de ki irányítsa, ki fogja össze munkájukat? S mivel nincs művelődési ház, sem igazgató, nincs, aki gondját viselje a még mai ál­lapotában is jelentős értékű műemlékeknek. A tanács ugyan mindent megtesz, ami csekélyke anyagi erejéből te­í TT a felhangzik ez a varázsos ; ß erejű mondat — bárhol í és a nap bármely időszakában ; — a boldog televízió-fulajdo- ! nosok több százezres táborá- \ ban pillanatok alatt kitör a 5 pánik. Azok, akiket hajókötél- l idegekkel áldott meg a kifür- j készhetetien sors, csak ösz- j szerázkódnak, mint a hidegle- ^ lősek, de a gyengébb idegze- í tűeket azon nyomban hatal- í mába keríti a vitustánc néven \ közismert rángatózás, amely Í leginkább a kezek különös, 5 kapkodó mozgásában nyer ki- ^ felezést. Mintha valami lát- £ hatatlan gomb után nyújtanák idegesen remegő kezüket, ab- I4 ban a reményben, ha sikerül ^ elérniük és elcsavamiok még ^ időben, megmenekültek a (4 biztos katasztrófától, de ha g nem... Brrrr, még rágondolni ^ is borzalom! g -Hogy mi ez a már szállóigé- g vé vált különleges kórság, 4 amelynek megszületését ha- 4 zánkban az elmúlt esztendőre ^ teszi az orvostudomány? A * Hivatalos Fórumtól nyert ér­Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Rendevú Kop­penhágában című színes dán filmvígjátékot Gurigurin a bicska alá... ! AZ ÉLET olykor bonyolult ! helyzet elé állítja az embert. !•Gondoljanak például Hamlet- ! ra: alig intézte el jámbor j menyasszonya beutalóját a ko- : lostorba, máris törhette a fe- \ jét, hogy lenni, vagy nem len- ! ni?! Vagy gondoljanak sze- \ gény Párisra, kezében Eris al- ; májával: kinek adja, ne adja? 1 Gondoljanak Hannibálra a ka- ! púk előtt — a portás persze ; sehol — s arra a tanácstalan ! fiatalemberre, aki az istennek lsem tudta kitalálni, hogy mi \mozog a zöldleveles bokorban. \ Itt volt például a következő i eset. Szovjet turisták látogat­ót tak a Cegléd-Cifrakerti Álla­lmi Gazdaságba. Egyikük — 1 fiatal vízügyi mérnök — a 1 feliratokra specializálta ma- I gát. Minden érdekelte.: mit 3e~ g lent az, hogy női mosdó, ku- g tyát behozni tilos, gépjavító I műhely, ellető. Hohó, mi az az g ellető?! 1 Az vessen rám követ, aki 1 tudja oroszul az eüetőt. Mert 1 én nem tudtam. De lefordítot- í tam, le én! Imigyen: rogyilnij í dóm karovi. Azaz: szarvas- < marha szülőotthon. .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX lik, de hát Krisztus kopor­sóját sem őrizték ingyen, hát még Mohamed minaretjét! A tanács ugyan bekerítette erős vaskerítéssel, de a Mű­emlékvédelmi Felügyelőség azt is le akarta romboltatni, mondván: „nem stílusos egy ilyen vaskerítés a karcsú minarethez! Pusztuljon in­kább, faricskálják a vásott gyerekek, s az utókor szá­mára örök érzéseiket szív formájában megörökíteni kí­vánó szerelmesek. Ennyit kaptak csupán az érdiek az illetékes intézménytől — pénz helyett! És pusztul a Kutyavár, to­vább romlik a Római Hadiút, düledezik a sóház és az Adó­ház és belepi a gaz és a dud- va II. Lajos emléktábláját. (Nem is beszélve arról, a Mecset tér közvetlen közelé­ben álló kastélyról, amely 1946-ban még teljesen ép volt, ma pedig már csak a csupasz falai meredeznek az ég felé, s legfeljebb Allah madarainak nyújt fészket, menedéket.) INTÉZKEDÉSEK természetesen történtek már. Tavaly egy­millió forint költséggel — felét a község fedezte! — bő­vítették az ófalui iskolát. Az idén emeletet építenek a park­városi iskolára. (Hétszáz­ezer forint, ebből két­százezer községfejlesztésből, ötvenezer társadalmi munká­ból.) Elkészült a tizennégy tantermes gimnázium terve (nyolcmillió forint), s még az idén megkezdődik az épít­kezés is. Két héttel ezelőtt jelölték ki egy négyszázöt­ven férőhelyes mozi helyét, amelynek felépítéséhez a jö­vő esztendőben kezdenek. A község vezetőinek értesülése szerint január 1-től műve­lődési otthon igazgatói stá­tuszt kapnak. A változás tehát megindult. Egyelőre a legégetőbb prob­lémák rendeződnek, ha ugyan lehet ,valamiféle rangsort fel­állítani az érdiek mostoha körülményeit illetően. A gyorsabb változást két­ségkívül csak az eredmé­nyezhetné, ha a huszonötezer lakosú település végre meg­szűnne mint falu, s városi rangra léphetne, a városokat megillető jogokkal. Mi ennek az útja? A köz­ség vezetői szerint, üzem kel­lene! Nagyüzem! Mert je­lenleg még kicsi is alig akad. Az illetékesek tekinteté va­lahogy mindig átsiklik Érd fölött, amikor valamelyik fő­városi üzem kitelepítéséhez megfelelő helyet keresnek. \ Talán, ha egyszer a kar­csú minaret csonka tornyá­ra hegyes sapka kerülne, meg­akadnának rajta a kereső te­kintetek. AZ ÉRDI MINARET azonban , egyelőre csonkán mered az ^ ég felé. Hiányzik róla a ^ müezzin, aki kikiáltaná: 4 y — Allah nagy és egyik g parlagon heverő ékköve Érd. ^ Prukner Pál ' Csak a tv mutatja be! j A humor könyvéből j | £U ' I \ Mark Twain, a híres ameri- | ! kai humorista, egyszer egy g g többszörös milliomosnál Volt g ! ebédre hivatalos, aki arról g ! volt ismert messze földön, g I hogy ebédjén mindig a leg- 4 I drágább és legritkább cseme- 4 1 géket tálalták fel. A millió- ^ ! mosnak azonban volt egy kis ^ j hibája. Nagyon hiú természetű ^ ! volt, és ezért sohasem mulasz- ^ I tóttá el, hogy meghívott ven- g \ dégeit a ritka eledel drágasá- g \ gára ne figyelmeztesse. \ Azon az ebéden, amelyen 4, 1 Mark. Twain is jelen volt, kü- g } Ionosén feltűnt a gyönyörű f \ gyümölcs, a szőlő valóságos 4 í csodálatot keltett. Igen nagy- g \ szemű, finom zamatú szőlő 1 volt, $ minden egyes fürtje 'j ! egy dollárba került tél idején. g ; Amikor a szőlőt feltálalták. a g ! vendégek nagy áhítattal fo- g ! gadták az értékes gyümölcsöt, g ! amelynek akkor nem volt sze- g I zonja, és elbámultak, amikor g ! meghallották az árát. g f y ! A házigazda roppant büszke g I volt és várakozással nézett g I Mark Twain-re, hogy vajon f í mit fog a szőlőhöz szólni a $ ! nagy humbrista. Mask Tvain g ; nem is váratott magára so- g ! káig, hanem csendesen meg- '4 ! szólalt: í ! 4 ! — Remek, felséges, kitűnő! ^ ; — mondogatta állandóan evés 4 ! közben, majd hirtelen a házi- 4 ; gazda felé fordulva, kiürült tá- $ ! nyárját nyújtva, azt mondta: % ! ^ 5 — Kérek még csak harminc ^ í dollárért belőle ... 4 } y ! Mark Tivaint sohasem hív- ^ ! ta meg többé ebédre a hiú £ ! milliomos. í j ^ muzáiha n^Ln \ ; Haydn 1791-ben érkezett ^ ; Londonba, az Esterházy-ze- ^ 1 nekar feloszlatásának évében. | ; December 15-én utazott el 4 1 Bécsiből, barátainak, főleg Mo- 4 \ zártnak nagy bánatára. Min- '4 ! denki féltette a híres muzsi- ^ ! kust, mert ez volt az első kül- ^ ! földi utazása és semmiféle ide- '4 ! gén nyelvét nem tudott. ! — Papa — mondta neki ^ 1 Mozart —, magát nem nevel- í \ ték világfinak és kevés nyel- 4 ( vet tud! í 5 í 5 — Igen — felelte Haydn —, g 1 de az én nyelvemet minden- £ '4 hol megértik! Révész Tibor ' 1 ................................................... t esülés szerint, a következő szak-meghatározással illethe­tő: film. amelyet kizárólag csak a televízió mutat be a nagyérdemű közönség épülésé­re. A legodaadóbb tv-néző szakemberek azonban más vé­leményt vallanak, miszerint: az unalom, a giccs, és a zagy- vaság eddig még nem tapasz­talt, olyan tömény keveréke, amelynek előállítása a leg­utóbbi időkiig csak különlege­sen felszerelt laboratóriumok­ban — ott is csak igen kicsiny mennyiségben! — járt siker­rel. M ások — meg nem erősített — véleménye szerint, a fent említett kór tüneteihez tartozik még egy negyedik is: a tudományos kísérletezésnek eddig még törvényerőre nem emelt módja: hogyan lehet fo­kozni az idegbaj terjedését, elsősorban vizuális módon? Az eredmények máris biztatóak: a szóba-nforgó napok esti órái­ban jelentősen nőtt a cigaret­ta, a fekete, a karil-, a vale­riána- és a brómfogyasztás, va­lamint az összetört tv-készü- lékek száma. (Sajnos, pontos adatok még nem állnak ren­delkezésünkre, mert azokat az ügy rendkívüli fontosságára való tekintettel, egyelőre még titkosan kezelik.) Megint mások — már ke­vésbé szavahihető körök — véleménye szerint, a különle­ges kórokozó, amellyel kény­telenek vagyunk szembenéz­ni: a takarékosságnak valami egészen furcsán értelmezett formája, miszerint: a műsor­idő kitöltése fontos, nem pe­dig az, ami ez idő alatt lát­ható. Igaz cáfolatként, jme néhány példa. Ki az a dőre földi ha­landó avagy elvetemült tv-né­ző. aki mondjuk a Háború és béke című filmet egy szintre merné emelni a Kár hogy bes­tia — Csak a tv mutatja be! — című remekművel, vagy a Szállnak a darvakat például; A repülő szekrénnyel, avagy i Az országúton című kétes ér- i tékű produkciót a legutóbb; bemutatott A séta című, go- i goli hangulatot lehellő lírai j filmkölteménnyel. (A mégha-1 tározás a Rádió és Televízió ■ Újság illetékes szerkesztője-1 tői!) i G ondolom, a televízió ills- • tékes fibnszerkesztőit ] nem gátolja a jövőben sem a i közönség tetszése vagy nem-1 tetszése, s végzik tovább a i maguk nagyszerű munkáját.; Ha netán mégis kétségek tá-1 madnónak bennük a csendes-; szavú, szerény kritikák indo- i kolatlanságát illetően, kérem, i üljenek be a házi vetítőbe és i nézzék végig kétszer egymás-; után a Fehér sejk című, utol-i érhetetlen Fellini-alkotást. Harmadik vetítés garantál-: tan kizárva! P. P. í Ebben a hónapban kerül a nézők elé A viharok bolygója című fantasztikus szovjet játékfilm Az üszőt tehén-kisasszony­nak becéztem, az anyakocát disznómamának. Sajnos, a mesterséges termékenyítést nem tudtam lefordítani: cser­ben hagyott a fantáziám. Már azt hittem, elmúlt fe­jem felől a vész, de két nappal később tovább bonyo­lódott a helyzetem: szovjet or­vosokkal jártuk a Pest Me­gyei Kórház osztályait. Tol­mácsokban dekonjunktúra lé­vén, kiadták a jelszót: min­denki a fedélzetre! így lettem az ismert sebészprofesszor al­kalmi tolmácsa. RENDKÍVÜL izgalmas volt. Mindent tudtam, a ragozást, a kötőszavakat, a névmásokat — éppen csak az orvosi szak- kifejezéseket nem. Oda se ne­ki — biztattam a professzort és magamat, s nekiveselked­tem. A különböző mirigyek, hormonok tárolására szolgáló orvosi mélyhűtős berendezést családiasán lefridzsidereztem. A sebész szikét bicskának, a tolókocsit grigurinak titulál­tam. A jóindulatú izomdaga­nat nálam tumorrá lépett elő — mert a tumor legalább nemzetközi szó — a vakbélről /; viszont elmagyaráztam, hogy '4 nem lát. í A hangulat kezdett felen- 4 gedni, s a többi már úgy ^ ment, mint a karikacsapás. ^ „Agyműtét, a koponya feltá- j rása nélkül” — mondta a pro­cesszor. Agyoperáció (az ope- jj ráció is nemzetközi szó!) anél- £ kül, hogy a beteg fejét kulcs- £ csal kinyitnák — mondtam 4y én. A kizáródó sérvben kissé 4/ megizzadtam, a zolotája vá­gna — gyengébbek kedvéért: g arany- (ütő-) ér — viszont g könnyen ment. Mi ez? —kér- g dezték a vendégek, belépve a g műtőelőkészítőbe. Ebben a gszobáiban preperáljpk a g betegeket a műtét előtt — vá- g laszoltam leleményesen. Meg­értették, csupán a kalinyini y docens asszonynak szúrt egy '4 kicsit az oldala, de később el- $ múlt. !í És jött a végső bravúr, a g hattyúdalom: „Borjúmirígy g átültetés hormonzavarok el- (4 len” — diktálta a professzor. !1 Ez csuda 1 jól sikerült. Mind- '4 össze a borjú helyett mond- ^ tam kismarhát és ráfogtam a '4 professzorra, hogy palántázik. $ Mint a bolgárkertészek. Sza- $ hatos fordításomban tehát az “4 egész így hangzott: Ha a hor- g monok zavarják egymást, a $ betephe kismarba mirigyet pa~ ^ lántázunk. \ Óriási sikerem volt. $ A docens asszony ugyan nem I4 mondta, mert nem bírt meg- '4 szólalni: ismét szúrt egy kicsit $ az oldala. A luaanszki onkn- £ lógus viszont könnyeit törül- getve bevallotta, hogy már 4 ezért is érdemes volt el jönnie '4 Magyarországra: életében nem I nevetett ilyen jót. '4 Na ja, mert nem hallott !; mén engem angolul tolmács- í kodni. 4 * Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents