Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

2 n*r ßfFCYEl &£Mm> 1962. AUGUSZTUS 5, VASARNAP . Szervezetlenség, kapkodás a Monori (gépállomáson A nehézségeken csak a termelőszövetkezetek összefogásával lehetnek úrrá Az utóbbi időben egyTe töb­bet panaszkodnak a termelő­szövetkezeti vezetők a Monori Gépállomásra. A gépállomás nem teljesíti időre a vállalt kötelezettségeket. Ha szántás- ról-vetésről van szó, még csak hagyj án, de ha egyéb mun­kát kémek a termelőszövetke­zetek, megáll a tudomány. Ezért ma már a termelőszö­vetkezetek többségében bizal­matlanok a gépállomással szemben. Ezt mutatja az a gyorsütemű gépesítés is, ami csaknem valamennyi termelő- szövetkezetben megfigyelhető az utóbbi időben, A panaszra, a bizalmatlan­ságra van is okuk a tsz-veze tőknek. A tavaszi munkák idején, még kielégí­tette a termelőszövetkezetek igényeit a gépállomás, de a növényápolásnál már kevésbé volt segítségükre. Most a nyá­ri idényben pedig bármelyik termelőszövetkezetbe kopog­tattunk be, csaknem minde­nütt tele vannak panasszal a gépállomást illetően. De zúdul a panasz a járási pártbizott­sághoz, a járási tanácshoz is. Azért, hogy a nyári feladato­kat jobban összehangolja a gépállomás a termelőszövetke­zeteikkel, a járási pártbizott­ság á közelmúltban értekezlet­re hívta össze a tsz-ek és a gépállomás vezetőit. ígéretet is tettek a hibák kijavítására. A közelmúlt tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a gépállomás továbbra sem áll feladata magaslatán. Sorolhatnánk azokat a pa­naszokat, amelyeket a terme­lőszövetkezetekben elmondot­tak, de csupán néhányat emlí­tünk meg közülük, hiszen ezekből a gépállomás vezetői sokkal többet tudnak, mint mi. Az egyik panasz — ami szinte általános, hogy az idén nagyon sok baj volt — és van jelenleg is — a kombájnok­kal. Több termelőszövetkezet­ben panaszkodnak amiatt is, hogy-a cséplőgépeket anélkül küldték ki, hogy azokat kija­vították volna. Panaszra ad okot, hogy sok traktor elrom­lik — elsősorban a G—35- ösök. — A tsz-vezetőkkel való megbeszélés nélkül visznek et gépeket más munkaterületre stb. A monori járásban, mint­egy 18 000 hold gabona várt learatásra, illetve betakarí­tásra. A gépállomás e terület­nek mintegy hatvan százalé­kára kötött szerződést. Az ál­talános tapasztalat: örülnek a járás vezetői, ha a negyven százalékát géppel takarítják be. A területnek még mintegy 8—10 százaléka vár betakarí­tásra, tehát valamit javítás­nak eredményükön a kombáj- nosok. A gabona a szokásosnál ké­sőbben érett, türelmetleneb­bek voltak a termelőszövetke­zeti vezetők is, mint az előző esztendőkben. A gépállomás kiküldte gépeit a termelőszö­vetkezetek tábláira, több ok­ból azonban nagyon sok volt a műszaki hiba. Nedvesebb volt a gabona szá­ra mint máskor, tavaly ősszel az aszályos időjárás miatt nem tudták jól elmunkálni a talajt, stb. Törtek a gépek, a szerelő személyzet pedig nem bírta a sok munkát. A terme­lőszövetkezeti gazdák, látva a gépállomás tehetetlenségét, kaszával kezdtek az aratás­hoz. Ezt — a körülményeket figyelembe véve — nem is ve­heti tőlük senki rossz néven. Nehezebb körülmények kö­zött, kellett dolgozniok a kom- bájnosoknak, aratógépveze­KÉSZÜL A PERMETLÉ Ötödször permetezik már szőlőjüket az inárcsi Március 21 Tsz gazdái. Gondos munkájuknak még a tavaszi fagyos időjárás ellenére is meglesz a gyümölcse. Felvételünkön azt a pillanatot örökítettük meg, amikor a szövetkezet egyik szőlőmunkása a permetlé toronyból megtölti az útra készen álló hordót tőknek, mint az előző évek­ben, de talán nem is rajtuk múlott teljes egészében, hogy az idei betakarítás rosszul si­került. A gépállomás vezetői arra hivatkoznak, hogy sok a rossz régi kombájn. Igazuk van abban, hogy a régi ma­gyar gyártmányú kombájnok nem veszik fel a versenyt a modem szovjet gépekkel. Ép­pen ezért kellett volna elfo- gadniok a járás vezetőinek azt a javaslatát, hogy ezeket a gépeket egy termelőszövetke­zetben, illetve lehetőleg egy- egy táblán üzemeltessék. Üze­meltetésüket így sokkal job­ban megoldhatták volna. A javítás is sokkal egyszerűbb lett volna, mint így, amikor a szerelőknek a járás minden zugába kellett futniok a régi gépekhez. Ilyen körülmények között nem is győzhették a rengeteg munkát. Ha itt tar­tunk, azt is meg kell monda­ni: a gépállomás túlontúl „gyorsan” felkészült az ara­tásra. Gyorsan de nem alaposan. Ez legyen intő példa a jövőre: nem „muszáj” elsőnek befe­jezni a javítást. Az aratásnál tapasztalt hi­bák, nemcsak a gabona beta­karítására voltak és vannak hatással. A gépállomás körze­tében — amelyhez az egész járás tartozik — rendkívül lassan halad a talajmunka is. A termelőszövetkezetek nyári mélyszántási tervét hatvankét százalékra teljesítették ugyan, de ez a szám rendkívül csaló­ka. A szövekezetek ugyanis kevés mélyszántást terveztek, de a szakpropaganda hatására tarlóhántás helyett mélyen szántatják fel tarlóikat. Ha a mélyszántási tervet és a tar- lóhántási tervet összevonjuk és azt vesszük figyelembe — egyébként ez a helyes — ak­kor csak 34 százalékát szán­tották fel a tarlóknak. A szán­tás az utóbbi napokban meg­gyorsult, de most sem halad kielégítően és félő — ha hatá­sos1 intézkedés nem történik — hogy a kapások betakarí­tásáig nem is lesz felszántva valamennyi. A talajmunkában mutatko­zó elmaradás a gépállomás és a termelőszövetkezetek közötti rossz együttműködéssel magyarázható. Ezért már nem kizárólag a gépállomás vezetőit kell elmarasztalni. A termelőszövetkezetekben a tagság — a gépállomás te­hetetlenségét látva — az. ara­táshoz kezdett. Ez sok em­bert lefoglalt, s ezért nem ma­radt elegendő erő a keresztek összerakására, a kombájn­szalma lehúzására, a tarlók gereblyézésére stb. A kés­lekedés miatt a traktorok levél a tsz elnökének Kiskunkcházára az amúgy is gyér létszámot. Ahhoz pedig, hogy meggyor­síthassák a jövő évi termés szempontjából elhanyagolha­tatlan szántást, traktorosok kellenek. Kiss József igaz­gató szerint legalább 70 traktoros kellene ahhoz, hogy sokrétű feladatukat elláthas­sák. A 135 traktor közül ugyanis mindössze 35 üze­mel két műszakban. Milyen megoldást lehet ta­lálni e nehéz helyzetben? Csak egyfajta megoldás lehet: a termelőszövetkezeti vezetők adják át a gépállo­másnak azokat a traktoro­sokat, akiket a télen kiké­peztek, vagy akik értenek a traktorvezetéshez. Ezek az emberek, most dolgozzanak bárhol is, olyan hasznos te­vékenységet nem fejthetnek ki, mintha traktorra ülné­nek. Több tsz vezetője meg is Ígérte a „támogatást”, de eddig mindössze néhány traktoros jelentkezett. Cél­ravezető lehet — ha gyor­san cselekednek — az is, hogy az üzemekből kikérik azokat a munkásokat, akik korábban traktorosok voltak. Ezek a kezdeményezések he­lyesek de a gépállomás veze­tőinek — főleg a főagronó- musnak — szakítaniok kell azzal az „elképzeléssel”, hogy ezeket az embereket szétszórják a járás községei­ben. A gépállomás vezetői ugyanis azon a nézeten van­nak, hogy a traktorokra ülő munkásokkal a gépállomás rendelkezik. Ez az álláspont merőben hibás. A tsz-ek ál­tal gépre ültetett tagok és az üzemből visszajövő munká­sok dolgozzanak csak a maguk termelő- szövetkezetében, a maguk községében. Nem­csak azért, mert étkezésük, éjjeli szállásuk így biztosí­tott. hanem azért is, hogy ily módon is érdekeltté te­gyék a tsz-ek vezetőit abban, hogy minél több traktorost ültessenek gépre, minél gyor­sabban haladjon a szántás. A nyári munkák eddigi időszakúban . rosszul vizsga- i zott á Monori Gépállomás, a közeljövőben azonban sokat javíthatnak. Úrrá kell lenni a szervezetlenség okozta ide­geskedésen, kapkodáson. Ez vezethet csak eredményre. Mihók Sándor Távirat Gödöllőről A gödöllői Petőfi Termelő- szövetkezet tagsága és veze­tősége szombaton délután táv­iratban jelentette szerkesztő­ségünknek, hogy sikerrel tel­jesítették az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére tett vállalásukat: valamennyi ga­bonaféle aratását, behordását és cséplésót augusztus 3-án befejezték. Kedves Szőke Elvtársi Most, hogy rendezgetem a szövetkezetükben írott jegy­zeteimet, látom, nem tudom teljesíteni kívánságát. Ha emlékszik még rá, arra kért egyik brigádvezetőjével a minap, csak jót írjak gaz­daságukról. Szívesen tenném, ha meg­érdemelné a szövetkezet. Er­ről azonban éppen az önök tájékoztatásai alapján nem győződhettem meg. Feltéte­lezem azt is tudja, hogy az újságírónak egy-egy tudósí­tás, riport, vagy cikk meg­írásához tényeikre, pontos adatokra van szüksége. A dicsérethez is meggyőződés kell, teszem azt valóban jó ütemben folyik-e az aratás, vagy a mélyszántás, ön megtagadta a' felvilágosí­tást, azaz először csak úgy általánosságban tájékozta­tott. Mondván, minden a legnagyobb rendben megy, most már éjjel-nappal dol­goznak, szántanak a trakto­rok. Azt viszont, hogy hány holdat arattak le pontosan, mekkora területet szántottak fel, elégedett-e a gépállo­mással, már nem sikerült kihámoznom szavaiból. Ráadásul, amikor az emlí­tett brigádvezető is bekap­csolódott a beszélgetésbe, egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak, ön például azt állította, a Kiskun Tsz-ben jól haladnak az aratást kö­vető járulékos munkákkal. A brigádvezető viszont beis­merte, három napja nem tudnak összerakni egy kaz­lat, olyan lassan megy a szalmalehúzás a kombájnok után. Kiderült, hogy a szán­tás körül is hajók vannak, de a gépállomásra, nem tud­ni mi okból, nem akarnak rosszat mondani. Végülis, Ön, elnök elvtárs megunta kérdéseimet, kerekpéi'ec ki­jelentette „mit faggat maga engem, nem tartozunk mi egymásnak beszámolni”. Ügy gondolom, ha szemé­lyes jellegű kérdésekkel „ostromoltam” volna, jogos lenne a kifogás. Mivel azon­ban annak a gazdaságnak a munkája érdekelt, amelynek tagjai önt megválasztották,- továbbra is jogosnak tartom, igényemet a tájékozódásra. Annál is inkább, mert ha valami akadályozza az idő­szerű munkákat, esetleg fel­hívhassam az illetékesek fi­gyelmét. vagy ha gördüléke­nyen folyik a munka, la­punk hasábjain keresztül megdicsérhessem, akik ezt megérdemlik. Hadd mond­jam még el — tudom, nem azért tagadta meg a nyilat­kozatadást elnök elvtársi­mért megharagudott rám; esetleg ellenszenvesnek ta­lált, hanem mert egyszerűen Ön sem tudja, hányadán is állnak szövetkezetükben a betakarítással. És ez a na­gyobb baj. Jól tudom, alig egy hónapja jött vissza a zsámbéki elnökképző iskolá­ról. Nehéz helyzetben talál­ta szövetkezetét. megbom­lott a rend, a bizonylati és a munkafegyelem. Azt sem akarom elhallgatni, hogy némi érdemeket is szerzett már, hogy minél előbb rend­bejöhessen a szövetkezet Mutatkoznak a kibontakozás jelei, s minden remény meg­van arra, hogy az idei évet már nem 12,50 forintos mun­kaegységgel zárják. Ahhoz pedig, hogy valóban rendet teremtsen a gazdaságban, el­engedhetetlenül szükséges^ hogy tudja, mi történik, nap­ra. sőt órára készen ismerje, hogyan haladnak a munkák­kal. Ami pedig a sajtó munka­társait illeti, biztosíthatom: segíteni akarunk munkájá­ban anélkül, hogy a dolgába „beleavatkoznánk”. Remé­lem, a legközelebbi találko­zásunkkor már nem tekinti érdeklődésemet felesleges háborgatásnak, s eleget tu­dok tenni óhajuknak is, jót írhatok szövetkezetükről. Ehhez kíván jó munkát s üdvözli Súlyán Pál ILYENKOR SEM PIHENNEK az erdészek. A Budapesti Állami Erdőgazdaság* nyáregy­háza erdészetében — akárcsak az ország más részein, nyá­ron is folyik a fakitermelés Látogatóban a versenytársnál Nagy a választék: kézen, vállon hordozható bőr iskolatáskák 65,— Ft-tói 135,— Ft-ig Diáktollak 14,40 Ft-tól 56,— Ft-ig Pasztell ironok 3_ Ft-tól 18,— Ft-ig Iskolakörzők 11,— Ft-tól 33,— Ft-ig Bőrből, fából, műanyag­ból készült tolltartók 5,80 Ft-tól 48,— Ft-ig a papír, és írószerbol- tokban, áruházakban és földművesszövetkezeti boltokban /Har mosí szeresükbe mieinket! nem kezdhettek munkához. Emiatt zúgolódtak is a trak­torosok, hiszen a legnagyobb dologidőben nem dolgozhat­tak. Többen emiatt ott is hagyták a gépállomást. Je­lenleg a gépállomás 135 trak­torából mindössze ötven szánt. Ez* rendkívül kevés. De remény sincs arra, hogy a közeljövőben többet ossza­nak be szántásra, mert a gép­állomás 34 gépével megkez­dődött a cséplés is. Csépelni való pedig — azért, mert sokat vágtak le kézzel — a tervezettnél lényegesen több lesz. A gépállomás vezetői ke­resik a kiutat ebből a ma­guk teremtette nehéz hely­zetből. Azt tervezik, hogy a kombájnokat is beállítják csépelni. Ez azonban csak fél megoldásnak látszik. Igaz, hogy gyorsabban halad a cséplés, de a kombájnoknál dolgozó traktorosok így nem szabadulnak fel, nem ülhet- I nek traktorra, nem növelik 3Mindkét félnek hassnns ívsz « verseny Az úri Béke Termelőszövet­kezet tagsága a tápiósápi Pe­tőfi Tsz gazdáit hívta páros versenyre. A két község kö­zött nem nagy a távolság, ezért többször ellátogatnak egymáshoz a két tsz vezetői, illetve küldöttei. Csütörtökön a rekkenő me­leg sem tartotta vissza Horin- ka Józsefet, az úri tsz elnö­két és Brecsók Illést, a közsé­gi tanács elnökét abban, hogy körülnézzenek a tápiósápi ha­tárban. A szigottyai határrészt járták, amikor találkoz­tunk velük. A kertészetben az asszonyok éppen ebédeltek, amikor a bricska feltűnt az erdő alatt. Na, kit hoz a hintó? — kérdezte a többiektől az egyik asszony. — Talán az elnököt — vé­lekedett a másik. Az asszonyok megismerték a jövevényt, és rögtön ki is tu­dódott, hogy Horinka elvtárs tápiósápi születésű. Csodálko­zott is a sápi földeken. — Mi újság maguknál? — kérdezték többen is Horinka elvtársat. — Úgy látjuk, hogy mi előbbre tartunk. Többet mu­tatnak a növények — vála­szolta a kérdésekre. — Csakhogy az úri föld jobb ám, mint a sápi — veti ellene az egyik asszony. — Nem tudom, ha mi is meglátnánk a maguk határát, mi mit mondanánk — nyelvel egy fiatal menyecske. A tsz-elnök gyorsan elvágja a vitát: — Tudják mit, jöjjenek el és nézzék meg. — Nem is lene rossz — vé­lekedik az asszony társaság egyetlen férfitagja. — Komolyan mondom, be­széljék meg az elnökkel, szí­vesen látjuk magukat. Biztos, hogy mindannyian tanulnánk a beszélgetés­ből — invitálja a tsz-elnök a sá­piakat. ' — Bennünket például na- gyón érdekel az öntözéses ter­melés. Maguk ebben előbbre vannak. Nálunk csak száraz kertészet van — folytatja az elnök. A beszélgetés során szóba kerül az aratás, s a terméski­látások. Még arról is eldisku­rálnak : mi lesz akkor, ha minden fiatal iskolát jár — középiskolára gondolnak — ki műveli meg a földeket. Ugyan­csak megoszlottak a vélemé­nyek. Abban egyeztek meg vé­gül is. hogy az iskola azért „nem árt” a fiatalságnak. ■— Ajjaj, mire a mi gyere­keinJc kijárják az iskolát, ak­korra már nem is kell kapál­ni — vélekedett az egyik fia­talasszony. A vendégek körülnéztek a kertészetben, majd búcsút vet­tek az asszonyoktól. Még a késő délutáni órákban is lát­tuk őket a sápi határban, amint az egyik domboldalon kapaszkodtak fel. — m. s. —

Next

/
Thumbnails
Contents