Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-04 / 181. szám

1962. AUGUSZTUS 4, SZOMBAT Kar MEGYEI sMMm. 3 >1 járási pártértekez előtt Bírálat után azonnal cselekednek — Ki az igazi pártmunkás? Hadat üzennek a „futó ellenőrzésnek" Mindössze néhány hónap választ el bennünket az MSZMP VIII. kongresszusá­tól. E néhány hónapban nagy íeladat hárul a pártbizott­ságokra: a küldöttválasztó taggyűlések és a pártérte­kezletek alapos, lelkiismere­tes előkészítése, a pártbi­zottsági választások lebonyo­lítása. A szobi járásban két hó­napja folynak az előkészü­letek. Júniusban felkérték a járás valamennyi alapszerve­zetének titkárát, hogy a leg­közelebbi vezetőségi ülésü­kön vitassák meg a járási párt-végrehajtóbizottság és a társadalmi aktivisták mun­káját, az apparátus szerve­ző, irányító tevékenységét. E vezetőségi ülések tapasztala­tait később titkári értekez­letén összegezték, amelyen részt vett a vb minden tagja. A párttitkárok értékes vé­leményt mondtak a végre­hajtó bizottság munkájáról. Megállapították, hogy a ha­tározatok mindenkor a gyakorlati életre alapozódtak, s a legfontosabb feladatok megoldását segítették. Példá­nak említették azt a hatá­rozatot, amely a tsz-ek ne­gyedévi és félévi tervmeg­beszéléseit írta elő. E meg­beszélések is jelentősen hoz­zájárultak a termei ős zö vétke- zetekben a bizonylati fegye­lem megszilárdulásához, s ahhoz, hogy a tsz-vezetők ra­gaszkodjanak a gazdasági ter­vekhez. Hasznosnak érté­kelték az alapszervezeti tit­károk azokat a vb-határoza- tokat is, amelyek a párt tö­megkapcsolatainak szélesíté­sét, szövetségi politikájának gyakorlati alkalmazását se­gítik elő. A vb-nek azt a tö­rekvését, hogy minél több pártonkívülit vonjon be a politikai munkába, vala­mennyi párttitkár helyeselte. De elhangzott számos, meg­szívlelendő vélemény is a vb munkájáról. Bírálták — és joggal — azokat a vb-ta- gokat, akik a gondjaikra bí­zott alapszervezetekben nem adnak megfelelő segítséget a munkához, ottlétük gyakran formális. Bírálták a járási tanács kommunista vezetőit, mert a tanácsi feladatokkal kapcsolatban ritkán keresik fel az alapszervezeti párttit- károkat, s nem veszik igénybe segítségüket. A vb tagjaitól azt kérték, hogy gyakrab-. ban látogassák az alapszer­vezeti taggyűléseket. i A titkári értekezlet ta­nulságait a vb nem tekintette lezártnak egy jegyzőkönyvvel mondja Provics Ilona elv­társnő, a járási pártbizottság titkára. — Megbeszélésre ül­lőnk össze, amelyen fontos döntéseket hoztunk a munka megjavítására. Kimondtuk például, hogy meg kell szün­tetni az úgynevezett „futó el­lenőrzéseket”: a vb-tagok ha kell több napot töltsenek ab­ban a községben, amelyért fe­lelősek. Az eredményesebb el­lenőrzésért és segítségért tervszerűbbé és gyakorlati- asabbá kell tennünk a pártbi­zottság mellett működő tár­sadalmi aktivisták munkáját Ezt úgy kívánjuk elérni, hogy az aktivistákat — képzettsé­güktől függően — olyan társadalmi szakbizottságokba tömörítjük, amelyek szorosan együttműködnek a járási párt­Autó javítást — átfutó jellegűt is — autókárpitozást, védőhuzattal való bevonást magánosok részére is vállal a VÁCI AUTÓ- ÉS GÉPJAVÍTÓ VÄLLALAT Vác, Dózsa György út 53. bizottság egy-egy osztályával. Ezek a bizottságok állandó jellegűek lesznek, hogy tag­jaik minél alaposabban meg­ismerhessék a pártmunka egy-egy területét. — Voltak nekünk eddig is olyan aktivistáink, akikből nem hiányzott a jószándék a segítséghez. De hiányzott a szakértelem. Egy termelőszö­vetkezet pénzügyi és jö­vedelemelosztási problémái­nak megoldásához csakis olyan társadalmi aktivis­ta adhat hasznos tanácso­kat, aki jártas a szám­viteli, gazdálkodási' munka­körben. Nc-m véletlenül emlí­tettem éppen a jövedelemel­osztást, amely sok termelőszö­vetkezetünkben okoz még gondot. Nemrégiben négy ta­gú bizottságot küldtünk Cseh­szlovákiába, a sertés- és szarvasmarhatenyésztésben dolgozók jövedelemelosztásá­nak tanulmányozására. Ta­pasztalatait kiegészítve a ha­zai sajátosságokkal, a bizott­ság olyan rendszert dolgozott ki, amelyet augusztus elsejé­től bevezettünk a nagybörzsö­nyi Hunyadi Tsz állattenyész­tésénél. — A vb munkáján kívül fe­lülvizsgáltuk az alapszerveze­tek működését is — folytatja a pártbizottság titkára. — Másfél hónappal ezelőtt — mintegy százötven aktivistá­val — brigádokat alakítot­tunk, amelyek megvizsgálták a pártmunka eredményeit és fogyatékosságait, 1959-től napjainkig. Vizsgálatra került a párt belső helyzete, a társa­dalmi és tömegszervezetek munkája, a párt tömegkapcso­lata, a mezőgazdaság helyzete. Főként azt vizsgálták, hogyan tartották be a tsz-ekben tör­vényességet, milyen a vezetés színvonala. A brigádok tapasztalatait az elmúlt két hétben vitatta meg a vb. A vita során javasolt módosításokkal, kiegészítések­kel együtt állítjuk össze azt a jelentést, amely augusztus kö­zepén kerül a végrehajtó bi­zottság elé. Ez a jelentés ké­pezi majd annak a beszámo­lónak az alapját, amelyet a járási pártértekezlet elé ter­jesztünk. — Hosszú lenne felsorolni mindazokat a problémákat, amelyekre már most, a párt­értekezlet előkészítése során keressük a megoldást. Egyről azonban feltétlenül beszél­nünk kell: arról a szenvedé­lyes vitáról, amely a párt­munkában való részvétel, az egyenlő terhelés körül bonta­kozott ki július 19-i kibőví­tett pártbizottsági ülésünkön. Nem szeretem a mesterkélt kifejezéseket, de pillanatnyi­lag nem tudok jobbat ahe­lyett, hogy jobban társadal- masítani a pártmunkát! Ezt követelték a felszólalások, s ezt (sürgette a beszámoló is. Sajnos, évek óta ugyanaz az ötven ember végez minden feladatot: a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésétől az üze­mekben folyó szocialista bri­gádmozgalom irányításáig. A vitában felszólalók kifogásol­ták azt a szemléletet, amelyet sokan vallanak: „A párt csu­pán azt kívánja tőlünk, hogy azt a munkát végezzük el ki­fogástalanul, amit hivatásunk­nak választottunk”. Félreér­tés ne essék: azt mi is elvár­juk az elvtársaktól, hogy munkahelyükön jól dolgozza­nak. De nem helyes, hogy azon túl — semmit sem tesz­nek. Nekünk olyan kommu­nista pedagógusokra van szük­ségünk. akik nem csupán az óráikat tartják meg lelkiis- meretesen, hanem akik taní­tás után is vezetői, nevelői a fiataloknak, részt vesznek az ifjúsági mozgalom irányításá­ban. Ha egy állami, vagy gaz­dasági vezető csak annyit tesz, amennyit a fizetéséért dolgoz­nia kell, nem jó kommunista! Márpedig vannak még ilyen elvtársak. Ezen a helyzeten szeretnénk mielőbb változtat­ni, hogy egyúttal megszüntet­hessük a függetlenített párt­munkások és a legaktívabb társadalmi munkások túlter­helését. Ezt követeli tőlünk az élet és ezt követeli a párt- munka új stílusa is — mon­dotta befejezésül Provics Ilo­na elvtársnő. Nyíri Éva Szörp és gyümölcslé — sárgadinnyéből A konzervipar sokát pró­bálkozott már azzal, hogy meghosszabbítsa az évente csak néhány hétig érő sárga­dinnye szezonját Egyik tartó­sítási eljárás sem vált azon­ban be. Akár hővel, akár vegyszerrel konzerválták, a gyümölcs elvesztette jellegze­tes aromáját. A Kertészeti Fő­iskola technológiai tanszékén most — a tavalyi sikeres kí­sérletek tapasztala iáit haszno­sítva — új módszerrel „teszik el” a dinnyét. Mínusz 20—40 fokon úgynevezett fagyasztó­sűrítést alkalmaznak, jég alatt fagyasztják ki a gyü­mölcsből a vizet, azután a megmaradó sűrítményt elvá­lasztják a jégtől. (MTI) Járdaépítés*. 66 kilométer úton Új kezdeményezés Kistarcsán az utak rendbehozatalára Kistarcsa is azon közséigek közé tartozik, amelyek út­jai eléggé elhanyagoltak. La­kói dolgos, szorgalmas embe­rek. A fonógyárba, vagy Bu­dapestre járnak dolgozni. Há­zaikat kívül-belül szépítik, modernizálják. Szeretnék, ha végre tiszta, por- és sár­mentes utcákon közlekedhet­nének. A tanács teljesen egyetért kívánságukkal, ötéves köz­ségfejlesztési tervük gerin­cét ezért a járdaépítés al­kotja. Nyolcvankét utcájuk van, hetven kilométer hosz- szúságban, ebből csak négy Nyolcméteres takarmányos torony, borászati gépek, vegyszerek Számos külföldi cég is részt vesz az Országos Mező- gazdasági Kiállításon A szeptember 1-én megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiál­lítás több vonatkozásban nemzetközi jellegű lesz. Amel­lett. hogy önálló bemutatóvá’ szerepel a Szovjetunió, Len­gyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság, még számos külföldi cég is be­jelentette részvételét. A nemzetközi kemizálási bemutatón például szerepelni kíván a csehszlovák Chema- pol Vegyi Külkereskedelmi Vállalat, a jugoszláv Rempo Külkereskedelmi Vállalat és az amszterdami Philips Dup- her cég. Borászati gépeket és berendezéseket mutat be a bé­csi Theo Seitz és a Reutnachi Seitz Werke, a Gutbrodwerke Kft mezőgazdasági kisgépeket, a londoni R. W. Gunson pedig elektronikus magtisztítót és válogatógépet A párizsi Uni- lait korszerű takarmánykon­centrátumokkal, a düsseldorfi Mannesmann-cég pedig egy nyolcméteres takarmányto­ronnyal és öntözőberendezé­sekkel szerepel. (MTI) Három új film készül A Hunnia stúdióban három új magyar film forgatásának előkészületei folynak. Ezek Kiilkereskedeimiink tizenkét helyen jelentkezik külföldön nagyobb kiállítással A Magyar Kereskedelmi Ka­mara rendezésében, az idén 23 nemzetközi vásáron és két na­gyobb szabású kiállításon kol­lektíván jelentkezik külkeres­kedelmünk. Ezenkívül az egyes exportáló cégek is számos gyártmánybemutatót rendez­nek külföldön. Az év első felében sikeresen vettünk részt 12 nemzetközi gazdasági találkozón. Az ed­dig megrendezett idei kiállítá­sokon mintegy kétmillió kül­földi érdeklődő és szakértő te­kintette meg kiállításainkat.. Számos új kereskedelmi kap­csolat jött létre, a meglevők Pedig gyümölcsözőbbekké vál­tak. 1962. második felében 11 nemzetközi vásáron veszünk részt nagyobb szabású 'kiállí­tással, Ghana fővárosában, Accrában pedig külön magyar' árubemutató nyílik. (MTI) közül a Csend című újdon­ságot a Filmművészeti Fő­iskola hallgatói írták. A tör­ténet a második világháború idején, az immár legendás hírű Szír-csoport nagyszerű helytállásáról szól. A fil­met Zolnay Pál rendezi, aki­nek ez a második nagy já­tékfilmje. Mamcserov Fri­gyes, az ugyancsak fiatal rendező Hámos György Mi- ci néni két élete című for­gatókönyvének megfilmesíté­sére készül. Herskó János is új film forgatása előtt áll: A párbeszéd című történetet, amely a felszabadulás után játszódik, s több mint egy év­tizedet ölel át, maga írta. (MTI) kilométernyi a járdalappal ellátott, s mindössze egy út­test szilárd burkolatú. Jelenleg is utat építe­nek — házi kezelésben. Megállapították a fontossági sorrendet: legelőször az ál­lomásépület mögötti Hunya­di utcát hozták rendbe. Az úttestét és a járdákat hi­degaszfalttal burkolták. Csak ez az egy utca 150 000 fo­rintba került. Most a Rózsa utcában dol­goznak a társadalmi mun­kások. Mert Kistarcsán ér­dekes módon döntik el, me­lyik utca következik. Amelyik utca lakossága a legtöbb társadalmi mun­kát ajánlja fel, oda szál­lítják az anyagot. ott kezdik a munkát. Ebből az utcából például 57- en ajánlottak fel szak- és segédmunkát az útépítéshez. Ilinics János nyugdíjas egy­maga huszonnégy óra szak­munkára kötött társadalmi munkaszerződést. Ebben az évben ezerötszáz méter hosszúságban építe­nek járdát az érintett utcák egyik oldalán. Elképzelésük az, ha valamennyi utca egyik oldala már sármentes, akkor kerül sor a másik oldal asz­faltozására. A kialakult sorrend sze­rint a Rózsa utca után — amely a leghosszabb és leg­forgalmasabb — a Bajcsy- Zsilinszky út következik. Ez az új települést köti össze a faluval. Utána az iskolához ve­zető Szabadság utcára kerül sor. A társadalmi munka a kis- tarcsai útépítőknél nemcsak azt jelenti, hogy besegítenek. Inkább azt, hogy egy-egy szakember irányításával és a körzeti tanácstagok közre­működésével maguk a lako­sok egyengetik el a járdát, ássák ki megfelelő szélesség­ben a tükröt. Utána a ma­guk készítette járdaszegélye­ket. Ezután kerül sor a hi­degaszfalt-terítésre. Igv csali az anyag kerül pénzbe, mun­kadíjra alig kell valamit ki­adniuk. Ezzel a módszerrel elérik, hogy 1965-re a 194 000 fo­rint társadalmi munkaérték és a saját helyi anyag fel- használásával Kistarcsa va­lamennyi utcájának két ol­dalát szilárd burkolat borít­sa. tükre adott nemzetközi mű­sor és itt gyulladt ki utána a barátság tüze. Az erdei ösvényen egymás után érkeztek a csoportok. A mieink égszínkék ruháit, a szovjetek vérvörös blúzait és a kubaiak ritmikus tapssal kísért menetét harsogó ro- konszenvtüntetés fogadta. A sokezres nézőseregben nem­csak külföldi fiatalok, ha­nem többségben helsinkiek ültek. Érthető, hogy Rajkó­zenekarunkat alig akarták le­engedni a színpadról. Tüzes játékukkal mindenkit felvil­lanyoztak, messze űzték az est hűvösét. Azután dübörgő tapsot arattak a németek „gépakrobatikus” tornászbe- mulatójukkal és a szénfekete guineaiak, forró ritmusú né­pi táncaikkal. De most inkább a házigaz­dák műsoráról. Már többször írtam, hogy nyelvükben, egyes szokásaikban és szívükben közel állnak hozzánk. Most, minket, magyarokat, újabb, kellemes meglepetés ért. Itt találkoztunk első ízben köz­vetlen közelről a finn népviselettel. A finn lányok szépséges vi­seleté éppen olyan, amilyet otthon a Sárréten vagy Er­délyben láthatunk. S amikor felcsendülnek a pentatóni- kus népdalaik, a magyar em­ber szíve bizseregni kezd. Akárcsak a mi, Bartók—Ko- dály-gyűjtésünkből ismert édes-bús dallamaink. A késő éjszakába nyúlt a műsor. Éjfél közeledtére sötétedni kezdett. A néger táncosok fori'ó ritmusú tán­ca közepette meggyújtották a tábortüzet. A nyolc-tízméteres fenyőhasábok lángra kaptak, s a lángok csakhamar öt-hat emeletnyi magasságban lo­bogtak. A szél elült, a ten­ger tiszta vizén csillagok hu­nyorogtak, a tűz sziszegő- pattogó lángjai messze bevi­lágítottak a szálggyenes fe­nyők közé, kigyúlt a tűz a szemközti másik, harmadik szigeten, felettünk tűzijáték robbanó rakétái sziporkáztak, s amikor ismét úrrá lett a csend, a sokezres finn tö­megből valaki elkezdte éne­kelni Sibélius Finn iám. ia himnuszát. Aki nem ismerte, csak dúdolta, s a tengereken messze-messze szállt a fin­nek szózatának fenséges dal­lama ... Kihunytak a lángok, s ke­véssel éjfél után, ahogy n<}- zafelé indultunk, ott, ahol az imént eltűnt az alkony­pír megjelent a hajnal rózsa­szín fénye. Ismét megzen- dült az erdő. ébredtek a ma­darak, a nappal is sötét fenyvesben már újra vilá­golt a nyírfák törzse, s a Seura sziget kanyargó ösvé­nyén, a híd előtt megint oda- lábatlankodott elénk egy-két koránkelő kismókus. Egyik percről a másikra langyosabb hullám simította arcunkat és kifelé menet, a fehér hídon, a még alvó városból elért hoz­zánk az odabent éppen virág­zó harsak sze’léfútm illata... Firon András bántani őket. Nyugodtan oda­jönnek, s ha cukorral, mazso­lával, vagy amerikai mogyo­róval kínáljuk őket, a kezünk­ből mazsoláznak. De odato­tyognak a gyönyörű, színes vadkacsák, s hozzánk repül­nek a libányira nőtt sirályok, meg a nálunk ismeretlen, a mieinknél jóval nagyobb és sziszegve vijjogó sarki fecskék is. Bíznak az emberben, aki a hosszú és kegyetlen télen mindig átsegíti őket. Az erdőben éles, metsző, pá­rás a levegő. A tündéri kis fehér, piros, barna és nyers faházak között az ösvény a szabadtéri színpadhoz kanya­rodik. Tíz perc séta az egész. A nézőteret félkörben a fenyves övezi és hangszóró nélkül is pompás akusztikát teremt. Elöl, középen a desz- kázott színpad, mögötte sze­líd szikla emelkedik. Olyan kellemes formájú, hogy a né­zők egy része, a fiatalabbja mindig oda telepszik. így már teljes a szabadtéri kör- szinház. S az őrtálló húsz- harmincméteres mammutfe- nyők, a sziklától balra szeren­csére engednek egy kis ki­látást a kőhajításnyira hul­lámzó tengerre, s mögötte Helsinki távolabbi öblére. Itt találkoztunk finn bará­tainkkal Finnország nemzeti napján, itt pergett a tisztele­MUNKATÄRSUNK RIPORTJA HELSINKIBŐL A SEÜRA SZIGETI FEHÉR HÍD Ilyen a város, pontosabban a belváros. Mert Helsinki na­gyobb részét azok a „bolygó- városok”' teszik, amelyek eh- he.z a félszigethez csak kes­keny földsávval, vagy még keskenyebb híddal kapcsolód­nak. A tengerbe nyúló félszi­getet a szélrózsa minden irá­nyában szigetek veszik körüL Minden sziget -külön lakóne­gyed. Mindenütt először jön a kék tenger zord sziklás part­ja, azután komorzöld fenyők két-háromszáz méter vastag gyűrűje, majd a sziget szívé­ben a hófehér, sokszor tíz-ti- zenkét emeletes modern la­kóházak. Ilyen szigeten lakik a mi VIT-küldöttségünk is. E számtalan, mesés sziget egyikén azonban nem lakik senki. Ez a Seura-sziget. Itt csak évszázados faházakat, vízi- és szélmalmokat látunk, ez Helsinki nagy szabadtéri múzeuma. A szigetecskére nem modern betonhíd hanem ősi, fafara­gásé, fából ácsolt gyaloghíd vezet. Hófehér és van vagy kétszáz méter hosszú. Bent a szigeten pedig megnyílik a vendég előtt Tündérország, A hűvös, nyírfával tarkított fenyves sétányain mókusok ugrándoznak. Nem félnek az embertől, senki nem akarja { j Napok óta kerülgetem ezt a £ témát, mint macska a forró £ kását, mert tartok tőle, hogy £ nem tudom híven leírni a £ finn táj lenyűgöző szépségét, í nem tudom megrajzolni a fő- város sajátságos, talán párat- •í lan bűbáját. Most azonban £ nem halogathatom tovább, ha be akarok számolni arról a 2 csodás élményről, amelynek \ részese voltam a Pest megyei £ fiúkkal és lányokkal együtt. Hadd kezdjem hát az elején. Helsinki szikla-félszigeten J nyúlik be a tengerbe, s ezt a ^ szikla-nyelvét köröskörül öb- ^ lök tarkítják. Az ember bár- £ merre indul a városban, ne- ^ gyed. fél órán belül kisebb- £ nagyobb sziklákkal, egy-egy •j fenyőerdővel vagy éppenség­gel \ ° tengerrel találkozik. % A fenyves parkokban, a bar- í násszürke, szelíd sziklákon j! reggeltől estig üldögélnek, ^ fekszenek a napsugárra éhes ^ helsinkiek. Napsugár van bő- £ ven, de ahelyett, hogy melegí- ^ tene, a kristálytiszta levegő- ^ ben inkább élesen világít. így ^ aztán nem csoda, hogy a fenyő ^ és nyírfák zöldje a színskála ^teljes szélességében pompázik. ^ Gyakori a negyedórás futózi- ^ vatar, a fű üde, a virágok f harmatosak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents