Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-03 / 180. szám

Tollhegyre szúrva: Hol vannak a betegellenőrök? H. Ilonával egy házban la­kom. A konzervgyár dolgozó­ja és hónapok óta táppénzes állományban van. 1954-ben szerzett tbc-s megbetegedését kezelik, illetve kezelnék.' H. Ilona 1954-ben meggyó­gyult. Úgy került vissza az egészséges emberek közé, hogy újból befogadták maguk közé, segítették, hogy gyermekét tisztességes körülmények kö­zött nevelhesse. Időközben la­káshoz juttatták. Csakhogy H. Ilona nem akar élni a tör­vényadta lehetőségekkel, nem akar meggyógyulni. Miért? Ezt ő tudná meg­mondani. Talán így kényel­mesebb. A táppénzes idő alatt — mert családfenntartó — megkapja teljes fizetését, a javasolt gyógyszereket és cse­rében csak az egészségére kel­lene vigyázni — saját és gyer­meke érdekében — úgy, ahogy ezt az állam neki és a többi betegnek biztosítja. A betegállományt természe­tes gesztusnak veszd —ezalatt az idő alatt kijár a mezőre árpát szedni — és csoda-e, mi­re a felülvizsgálat bekövetke­zik, olyan állapotban kerül a kezelő, illetve a felülvizsgáló orvos elé, hogy újabb hóna­pokra meghosszabbítja a be­tegállományt és csodálkozik, hogy betege nem javul. Ez csak egy eset a sokból, akik ott szoronganak napon­ként az SZTK-iban és a többi egészségügyi intézetben, gyó­gyulást vára, de a gyógyulást nem siettetve. Hiába minden jó szándék, segítség, a beteg — aki néha nem is beteg —, nem segít magán. A valódi betegek izedig sokszor oda sem kerülnek az orvosihoz, mert addigra ereiül elfogy, nem veszik fel a har­cot a sok „konkurrenssel”. Hazamennek és szidják az orvost, az SZTK-rendszert. Csak ők tehetnek arról az ál­lapotról, ami jelenleg dívik városunkban. De senki sem szól arról, hogy mit lehetne tenni ennek az állapotnak megszüntetése­re! De senki sem szól arról, hogy a társadalmi betegellenr őrök, az üzemekben a szak- szervezeti megbízottak meny­nyivel előbbre vihetnék egész­ségügyünket azzal, hogy rend­szeresen látogatnák a betege­ket. Akkor hamarosan kiderülne, hegy a négy-öt napra kiírt be­teg valójában beteg-e, vagy csak az esedékes nagymosást, takarítást, befőzést végzi —, mert az elmondott szimptó- mák megtéveszthetik az or­vost és jóhiszeműen gyógyulá­sát siettetve biztosítja számá­ra a törvényes .^gyógyulást”. Ha a társadalmi betegel­lenőrök nemcsak papíron lé­teznének és esetenként nem­csak virágot vinnének a be­tegnek, hanem váratlan idő­ben toppannának be a beteg­hez — hamarább célt érnénk a táppénzes állományban levő betegnél is. Hamarosan fény derülne a valódi betegről és azokról, akik már kijárták a szimu­lánsok iskoláját — és pontot lehetne tenni arra az áldatlan állapotra, hogy egy-két szimu­láns miatt szenvedjen a beteg és igazságtalan rágalom illes­se az orvosokat is! Takács Paula TAKARÉKOS ISKOLÁK JUTALMAZÁSA A Pest megyei Tanács az 1961—62. tanévre is 30 000 fo­rintot biztosított az iskolai takarékbetétgyűjtés területén legjobb eredményt elért isko- lék jutalmazására. A tanév végi értékelés alap­ján a hangácsi általános is­kola 2000, a Petőfi Sándor ál­talános iskola 2500 forintot, és a kocséri Gábor Áron általá­nos iskola 2200 forint jutalmat kapott, mely összeg az iskolai berendezések javítására, szer­tárfejlesztésre használható fel. Érdemes tehát takarékos­kodni, mert nemcsak a nép­gazdaság, de a kis iskolai kö­zösség is egyaránt hasznát lát­ja ennek a nemes mozgalom­nak. AHOL MAR A JÖVŐ ÉVI NŐNAPRA GONDOLNAK Megoldódik a régi kérés, s felépül a faárugyár kerítése a Tanárky Béla utcában Péntek a hetipiac napja. A nagymama is bevásárol a kis unokának, hogy uzsonnára friss körle legyen otthon A minap a gumós begónia, az orgona, primula, a dracéna és a hortenzia birodalmában jártam, ahol Egri Ernő fő­kertész irányítása alatt Tar- csi Balázsné, Bacsó Erzsébet és munkatársai gondos igye­kezettel vetik, ültetik, palán- tálják, telepítik és szaporít­ják mindannyiunk kedven­cét, a virágokat, dísznövénye­ket. Ahány virág, annyiféle gon­dozást igényel. Gondos elő­készület történt arra nézve, hogy a jövő évi nőnap és az ráncos lábam hopp, hopp, hopp... Járd a táncot rop, rop, rop... Beszélgetés Bodzsár Istvánnal Az évad 1961—62-es kulturális a földművesszövetkezet tánccsoportja számára nem bővelkedett jelentős esemé­nyekben. Igaz, hogy a megyei tánc­fesztivál megrendezési jogát ők kapták ebben az évben, s Gyöngyösön, az ipari tanulók körzeti bemutatóján máso­dik helyezést értek el. A tél folyamán hat alkalommal tartottak előadást termelő- szövetkezetekben, s több íz­ben egyéb rendezvényeken szerepeltek, mégis — az el­múlt évek mindegyike tar­togatott a csoport számára valami újabbat, ami ebben az évben nem következett be. Az elmúlt ' kilenc évben elért sikerek, eredmények, között párhuzamot vonni most nem feladatunk. Tesz- szük ezt majd jövőre, ami­kor tíz év mérlegét tárjuk az olvasó elé. — Bennünket csupán az érdekel: dolgoznak-e, próbál­nak-e? — Sajnos, azt kell monda­nom — mondja Bodzsár István, a csoport lelkes ta­nítója, vezetője —, hogy a munkát minden évben elöl­ről kell kezdeni. Jelenleg alapozó gyakorlatokat vég­zünk, valamint régi tán­cainkat csiszoljuk hetenként rendszeresen, két alkalom­mal. Az a problémánk, hogy nincs megfelelő utánpótlás, az iskolákban nincs minden­hol táncszakkör, amely a mi munkánkat kissé előbbre lendíthetné. A csoport átlagos életkora 19 év, ez magas, s egyben azt jelenti, hogy a társastánchoz szokott lábakat már nehe­zebb átváltani a népi tánc motívumaihoz. — Milyen tervei vannak a csoportnak? — A táncegyüttes számára egy tánckompozíciót szeret­nénk készíttetni. Az ősszel a megyei MÉSZÖV értéke­lése alapján mint meghí­vottak valószínű részt ve­szünk a Somogy megyei tánc­fesztiválon, valamint előre­láthatólag az Országos Me­zőgazdasági Kiállítás kul- túrprogramjába is bekerül csoportunk szereplése. Nem lehet szó nélkül hagy­ni, hogy a csoport valameny- nyi tagja — szövetkezeti ta­gok gyermekei — szívesen járnak a próbákra. Varga Gyula, Szűcs Etelka bolti alkalmazottakat, vala­mint Szűcs Katalin gyári dolgozót külön is ki kell emelni, mert nélkülük pró­ba nem múlhat el. Mondják valamennyien, hogy a 20 fő­ből álló csoport jól összeko- vácsolódott. Fényes bizonyí­téka ennek, hogy egy tán­cospár már házasságot kö­tött, a második táncosházas­ság pedig most van kialaku­lóban. Nem lenne teljes a kép a tánccsoport munkájáról, ha Lukács József és zenekará­nak odaadó, lelkes közremű­ködéséről nem szólnánk. A földművesszövetkezet ve­zetősége támogatja, megbe­csüli az együttes munkáját. Legutóbb a városi kulturális szemle értékelése után az igazigatóság, a párt- és szak- szervezettel együtt oklevél­kiosztó ünnepséget rende­zett, majd a tánccsoport tag­jait megvendégelték a Kő­risfában. Berényi István iskolai tanév vége minden vi­rágigényét ki tudják elégí­teni. Közben a napi szük­séglet teljes értékű kielégí­tésére is gondolniuk kell. Azonban itt van a probléma eltemetve, mert más bevé­teli tervvel dolgozik az üzlet, s ugyancsak mással a kerté­szet, ami azt jelenti, hogy a kertészet is • árul virá­got, s talán bizony az is elő­fordul, hogy az üzletnek nem jut teljes szépértékű s ele­gendő mennyiség. Ha jól tudjuk, a virágüzlet nem ki­zárólag a koszorúk---készítésé­re és eladására rendezkedett be. Jó lenne azért az érde­keket egybehangolni. A virágüzletről annyit: sze­retnénk, ha a reprezentatív üzletek nyomába szegődne. Kis beruházással meg is le­hetne valósítani. A kertészetben öt meleg­ház biztosítja a korszerűbb virágnevelést. Igaz, hogy a kertészet földje férgekkel erősen fertőzött, hiszen ez a terület csaknem hetven éve virágkertészkedés célját szol­gálja. A kertészetben három ipari tanuló is dolgozik. A dolgo­zók szakmai továbbképzésé­ről sem feledkeznek meg, részükre időközönként el­méleti és gyakorlati oktatást tartanak. — B —-- ** — A SZESZFŐZDE a hulla­dékgyümölcsök felvásárlását megkezdte a MÉK vállalaton keresztül, amelyből havonta 10 ezer hektoliterfok pálinkát főz az állam részére. 1 Csépelik és teregetik a gabonát Nyárkútréten. (Foto: Fehér—Tamasovszky) MkQifftöflhi — AZ ELMÚLT HÉT meleg napjaiban a strandfürdő láto­gatóinak száma elérte a 660 főt, a bérleteseken kívül. — MEGÉRKEZTEK az is- koláköpenyek, blúzok, rakott­aljak és matrózruhák az „Ele­gancia” ruházati boltba. — TÍZ DARAB süldőt adott szerződésre Zombori József Fekete dűlő 111. alatti lako-- az állatforgalmi vállalatnak. — A RAKÖCZI Termelőszö­vetkezetben a jövő héten kez­dik a zab aratását. — A FÖLDMŰ VÉSSZÖ- VETKEZETNEK 27 kiskeres­kedelmi boltjá van. SPORT LABDARÚGÁS Kecskeméti Dózsa—Nug körösi Kinizsi 5:1 (2:0). Nagykőrös. V: Migaskó. A Kinizsi labdarúgó csapa­ta az új bajnoki évre való el ső előkészületi mérkőzésé' szerdán a következő összeállí­tásban játszotta. Gömöri — Vasas, Csikós 1.. Szabó II. — Farkasinszkf, Aszódi — Lányi, Bakony: Harangozó, Toricska, Szojka (Csípő). Végig nagyon sportsze:u. változatos, jó iramú és szín vonalas mérkőzést játszott * két csapat. Főleg az első fél időben volt jó a játék. A mérkőzés második felé­ben jobban kidomborodott az NB Il-es csapat jobb felké­szültsége és erőnléte, bár a körösi csapat is a mezőnyben jól épített és az egész csapat bíztatóan mozgott. Góllövő: Harangozó. Kecskeméti Dózsa II.— Nagykőrösi Kinizsi II. 7:1. A Kinizsi II. főleg ifjúsági játékosokból állt és így a jó játékerőt képviselő Dózsa II. könnyen győzött. P. S. INNEN- ONNAN VI. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1962. AUGUSZTUS 3, PÉNTEK — TÖBB MINT egymillió forinttal emelkedett a taka­rékbetétkönyvék állománya július hónapban Nagykőrösön. — AZ ÄLLATFORGALMI vállalat első féléves tervét 99,5 százalékra teljesítette. — KÉTSZÁZ LÁNY szedi a paradicsomot az állami gazda­ságban. Naponta két vagon exportparadicsom hagyja el az állami gazdaság területét a hét folyamán. — AZ ÉPÜLET- és Lakás- karbantartó Ktsz körülbelül 90—100 ezer forintos költség­vetéssel külső és belső javítási munkát végzett a központi óvodában. A padlózási mun­j kák még hátra vannak, amit a hónap végére fejeznek be. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vw f érmek, emléktárgyak, amelye- % két a versenyeken szerzett. fy Az az oklevél, amelyet Cég- £ léden, a járási úszóbajnoksá- f gon nyert, arról tanúskodik, j hogy serdülő csoportban orszá- f gos viszonylatban is figyelem- £ re méltó időt úszott. Eredmé- ff nye 100 méteren 1 perc 37,7 ff másodperc. ff Arra a kérdésre, hogy mit j érzett, mikor a táv után meg- f, érintette a medence falát, 'f tudván azt, hogy első lett, mo- ff solyogva így válaszolt: ff — Én nem is tudom. Any- ff nyi minden eszembe jutott, de f, csak arra emlékszem tisztán, ff hogy arra gondoltam, milyen % nagyon örülhetnek a szüleim, ff s nagyon boldog voltam. Lassan elfogyott a csokifa- \ gyi, s mi is, habár még sok ff élményről beszélgethettünk % volna, elbúcsúztunk. j Sok sikert kívánunk még ff neked, Évi. Szerezz minél több ff dicsőséget csapatodnak. Minél ff többször nyertesként állj fel a ff győzelmi dobogóra, s ha szép- 'f temberben megkezdődik a ff gimnázium, drukkolóid népes ff tábora kívánja, hogy minél ff jobban tanullj. Szöveg: Seri ff Foto: Páhán / Eva, a bajnok mellúszó. Már tartott a váltó, amikor Molnár Ferenc, mos­tani edzőm kért, hogy ment­sem meg a csapatot, még ha nem is lesz helyezés, de nem tudnak kit indítani. Nem vál­lalkoztam. Nem is tudom már, hogy kerültem fel a startkőre, csaík arra emlékszem, hogy sírtam és valaki belelökött a vízbe. Talán ez volt első, de azt hiszem emlékezetes úszó­versenyem. Azóta rendszeresen úszom, délelőtt délután, ha tehetem edzést tartok, nem akarok el­mulasztani egy napot sem, hogy a 4—5 ezer métert ne ússzam le. Molnár tanár úr szigorú edző. Neki köszönhet­jük elsősorban, hogy Abony- ban szép eredményeket ér­tünk el. Eddig szinte megszakítás nélkül mesélt Éva, de arról, hogy ez ideig milyen érdeme­ket szerzett a csapatnak, valószínű szerénységből nem beszél. Az eredményekről beszélje­nek inkább azok az oklevelek, a mátraszentimrei nyaralás előtt a kis bajnoknővel. Kék halásznadrágban, diva­tos piros blúzban, modern pa­puccsal a lábán ült előttem, csokoládéfagyit szopogatva. Kisfiúsán rövidre vágott, hom­lokába hulló haját idegesen simítja hátra. Élete első ri­portján jobban izgul, mint amikor a versenyen feláll a startkőre. Kitűnő eredménnyel most végzett a Petőfi Sándor álta­lános iskolában, s büszkén új­ságolja, hogy már első osztá­lyos gimnazista. Szülei, volt tanárai, osztály­társai, barátnői büszkék Pá­hán Évára, aki — de ne vág­junk a dolgok elébe, hadd me­sélje ő maga. — Már kiskoromban na­gyon szerettem strandolni, s a vízben lenni. Az soha nem jutott eszembe, hogy én vala­mikor csapatban legyek és úszóversenyeken vegyek részt. Két éve, itthon volt megyei verseny, s a nagykőrösi csa- 1 palban a váltóban nem volt \ Éva a győzelmi dobogón. • i Röviden így szólt a hír: ! Abonyban, a jubileumi úszó- } versenyen sikeresen szerepelt íaz Arany János gimnázium t csapata. Arról nem számol- ! tunk be, hogy az úszóverseny- í nek egyik győztese, aki a lá- ! nyok négy díjából hármat el­őhozott, Páhán Éva, a gimná- ő zium első osztályos növendé- Ő ke. Ő A cukrászda teraszán sike- Ő rült beszélgetnünk a hazai, f> vidéki versenyek után, s még

Next

/
Thumbnails
Contents