Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-28 / 200. szám

1962. AUGUSZTUS 28, KEDD PMT uecrei ^ártop 3 Horgászoktól a kéményépítőkig bélbe, kukoricába, vagy gi­lisztába rejtett horoggal. Ezer szerencse, hogy megtörik a kívülállóiknak idegesítő moz­dulatlanság: harap a hal! ... A hetvenöt öregebb és fia­talabb ifjút számláló dunafü- redi horgászegyesület ered­ményt hirdet. Győztes: Szol­noki Antal. Az egyik kezében rossz ön­tözőkanna, a másikban him,- bálja a két halat, amiből ép­pen kifutna az ebéd egy csa­ládnak. — Megenged néhány kér­dést? — Igen, tessék. — Az eseményről, ha be­számolna,. .. — Az úgy volt, hogy négy­kor kimentünk, aztán jött egy óriás harapás! Már azt hit­tem, nagy hal lesz, de csak egy domolykó volt. Az húz úgy, mint egy ökör... Utána sok kapásom volt, de mind méreten alul' s visszadobál­tam őket.. Fél hétkor aztán ez a süllő jött — s megint gyá­moltalanul meghimbálja a döglött halakat. Látszik, hogy gyakorlatlan a győzelemben, s az ünneplésben. — Hát ez? — tanácstalanul nézek a halászcsárdához gyűlt horgászokra. Koros, köpcös, ősz ember — négy hasonló hallal egyik kezében — emel­geti a söröskorsót. — Hogy lehet győzni két hallal, s ve­szíteni néggyel? — Későn jöttem vissza — mondja Sónyi Lajos. Elértet­tem az időt, s csak nyolcig tartott a verseny. — Kiderült, hogy pesti, s cipész mind a kettő. Húsz éve próbálkoznak a halakkal. — Mire vitték két évtized alatt? — Eddig három kilóig! Eddig. Mert minden hor­gász reméli, hogy egyszer ki­fogja a maga húsz-harminc kilósát. Igazuk van. A sze­rencse rákaphat a horogra! Invázió Ki hinné, hogy ebben a benzinbűzben, puffogó, pöfö­gő, berregő motorok és autók zajos gyülekezetében csupa csönd és szabad levegő után vágyó ember gyülekezik. Miféle álló karaván ez? 1 Reggeliznek a „robbanó üzemű” kerekes jószágok. Hi­hetetlen, milyen jó étvággyal. Kérdezem is az egyik kútke­zelőt az őszülő Erdei Lászlót: — Augusztus 20-án elfogyott kérem, húsz-huszonkétezer li­ter, itt az érdi kútnál. — És ma? — Ki tudja előre. De amint látja, most is sokan vannak. — S mind siet. — Ajaj! Amíg itt sorakoz­nak, mind rohan, aztán odébb tolatnak, tankolás után rá­gyújtani, meg tereferélni egyet. Dehát mit tegyünk — s széttárja a karját, nevetve. — A szolgálat? — Reggel öttől háromig: egy műszak. De ez alatt egy perc nyugvásunk sincs. Há­rom éve még bőven tízóraiz­hattam, az újságot is tisztes­ségesen áttanulmányozhattam. Most meg — Azt mondja, jövőre másik kút is épül. Nagyon elkel. Odébb egy tartálykocsi gáz­olajat tölt a kútba. Hafítner István a mindenese, vezeti, csapolja, adminisztrálja a szál­lítmányt. — Nem is tudom kérem, hova megy a rengeteg üzem­anyag. De én viszem szívesen vasárnap is. Most van a sze­zon, lehet keresni egy kicsit. De lesz este, mire hazajutok. Az egyéves kislányom már al­szik, mire hazajutok. __ Valamilyen gépkocsiveze­tői történet? — Semmilyen élményem nem volt szerencsére, csak amit moziban láttam vagy re­gényben. Befordul egy cseh rendszá­mú Wartburg, idős, egyszerű házaspárral. Jancsa Szilvesz­ter, autómechanikus vezeti Po­zsony bóL — Merről hová? — Három nápot voltunk Bá- látonnál, s megyünk Nágymá- rosrá, rokonokhoz. .. de ez nem á mi kocsink, á fiámé, áki ott vásutás. Töltenek, a vendég fizet, s búcsút int. Szerencsés utat! Vasárnap is fölfelé! Olyan kihalt minden, hogy a vasárnap nevében joggal re­mélhetnénk teljes munkaszú- netet. — Ja, hát mindenütt nem lehet vikendezni, öregem — fogad ismerős mérnökünk, Bel- lóni Gyula. Kiszaladt egy kis vasárnapi ellenőrzésre az óriáskéményhez. — Tehát betonoznak Száz­halombattán. — Megállás nélkül. Csak a tempót változtathatjuk, de meg nem állhatunk a csúcsig. — Hány méternél járnak? — ötven — és nevetni kezd. .— Tudod, nincs még pontosan ötven, de számítok rá, hogy amíg megjelenik a cikk, fel­jebb megyünk. Amikor olvas­sák, már éppen ötvennél le­szünk. A kilenc méter belső átmé­rőjű kéményben már megin­dult a lift! Ezen közlekedik a frissen kevert beton. Oda­fenn piros-fehér csíkos ponyva öleli körül a tornyot, hogy biz­tonságban érezze magát min­denki. A torony aljában ott igaz­gat a motorkarokon Horváth József, a liftes. Pesti ember, s hat gyereket nevel. — Mióta jár a lift? Három napja. — Volt már odafönn? — Voltam. Majdnem hazáig látni, Óbudára. Ott kaptunk új lakást. Ha magasabbra ju­tunk, legalább a gyerekek körmére nézhetek — mondja nevetve. — A legtöbbet úgy is velük vagyok odahaza. Se­gítek nekik. Tanuljanak, hogy okosabbak legyenek az apjuk­nál. Hát így ... És már csöng a jelző, indul a lift. Vasárnap délután van, s itt a Duna mellett — építenek. Tóth György „SZÉP VOLT- CSAK RÖVID VOLT“ UTOLSÓ NYÁRI VASÁRNAP RÁCKEVÉN SZOMBATON MÉG hittek a visszatérő nyárban a kirán­dulók, akik fürdőruháikat is becsomagolták turista módon a ráckevei víkendre, de va­sárnap már gyakran felreb­bent a címben idézett könnyű Sóhaj. Ezrek pihentek a Kis- Dunán, forgalmas volt a víz, amely inkább már csónaká- zásra, mint fürdésre csábítot­ta szerelmeseit. És hát ter­mészetesen — horgászásra. Valami tüstént hiányzott a korábbi vasárnapok képéből, hangulatából a szokásos hét­végi pihenőjükre érkezett ki­rándulóiknak. Eltelt a dél, a délután, jöttek-mentek a ha­jók és oly furcsán siettek az ismerősök is. Mindenki sietett sokat markolni a nyár utolsó élményeiből. Hová lettek az úttörők? A víziúttörő-agyenruhájukban oly bájos és vidám gyerekek most már nem verték harsá­nyan dobjaikat, fürge csónak­jaikon már nem hasították a vizet és örömujjongásuk sem hangzott a Dunába ereszkedő Színes ejtőernyők látványa fe­lett. ISKOLÁBA KÉSZÜLTEK már a csokoládé színű ipari tanuló lányok és fiúk is, akik­nek bőre tavaszig őrzi a nap­sugarakat. Ök már nem saj­nálják a nyarat: élveztek be­lőle bőven eleget. Az ifjúság örök optimizmusával lépnek la következő évszak színe elé. — Hetenként hét,száz uta­som akad — mondja a Kerek- zátony-sziget révésze, Kovács János, aki az imént ripakodott rá inkább színlelt, mint való­di méreggel két ifjú, bronz­bőrű almatolvajra. — Még- ho.gy nem tudták, hogy tilos! Azt csak tudhatták, hogy nem az övék?! Aki a szigetet egyszer is lét­fa, vissza vágyik oda. Ne ne­kem higgyék el, hanem Pörge bácsinak, aki már a harmin­cadik nyarat-őszt tölti az idén a Kerekzátonyon. Pörge Ko­Tóth Gáborra! az élen — az idén már nem tervez újításo­kat a Duna-partján. Évente több száz víkendiház építésé­re adnak engedélyt a fővárosi dolgozóknak, akik a maguk paradicsomának tartják Rác­kevét, a vizet, a partokat és a három szigetet. Jövőre, vagy később kikövezik a nyugati partot, kisajátítják a beépíthe­Nekik még ősszel is bőven méri szépségeit a Kerekzátony- sziget. A megérdemelt pihenést élvezik a nyugdíjasok váes Kálmán, önnyugdíjas ma­szek, országos és helyi hor­gásztisztségek gyakori viselő­je maga is érdekes „tárgya" a lelke szerint berendezett szi­getmúzeumnak. A RÁCKEVEI tanács — tő részeket, utakat építenek, villanyt vezetnek és a hor­gászállások gyarapításánál sem szűkikeblűsködnek. Jövőre szebb lesz és még vonzóbb majd Ráckeve. Nagymikl6s István Nyolc közlekedési baleset történt szombaton és vasárnap vezette Áporka határában, mi­közben az úton vele szembe jövő Baráti Gábor kerékpá­ros jelzés nélkül elébe vágott. A két jármű összeütközött* Baróti Gábor meg is sérült. Budakeszin szintén az autó­reflektor okozott balesetet. Jakab László budapesti kocsi­kísérő motorkerékpárján ha­ladt késő este azon az úton, egy szembe jövő autó reflek­torától elvakult és a jobbol­dali árokba fordult. Súlyosan megsérült. Szada belterületén Tarosi László veresegyházi lakos ké­ső este feleségével együtt ha­ladt motorkerékpárján. A járművet figyelmetle­nül vezette és a leeresz­tett sorompónak ütközött. Tarosi könnyebb, felesége azonban súlyos sérülést szen­vedett. Szada határában Bajkai Já­nos motorkerékpárjával el­ütötte Mátyás Jánost, aki fe­leségét szállította a kerékpár­ján. A Mátyás-házaspárt könnyűnek látszó sérülésekkel vitték kórházba a mentők. Csáki András budapesti fod­rász személygépkocsiját vezet­te a budakalász-pilisszentke- reszti útszakaszon. Az autóban rajta kívül felesége ült még. Az egyik fordulóban tehén­csordával találta magát szem­ben, s nehogy beléjük szalad­jon, hirtelen fékezett. Ennek következtében kocsija megbil­lent és árokba fordult. Csákit és feleségét könnyebbnek lát­szó sérüléssel kórházba szállí­tották. Pest megye útjain szomba­ton és vasárnap nyolc többé- kevésbé súlyos közlekedési baleset történt, éspedig szom­baton kettő, vasárnap hat. Felsőpakony határában Hor­váth László közületi gyü­mölcsátvevő, gyáli lakos, ita­lozás után vezette motorke­rékpárját és eközben egy út- széli kőprizmának szaladt. Súlyosan megsebesült. Vecsés határában Nolepa Sándor, budapesti műszerész késő este személyautójával beleütközött az előtte haladó és megálló Varga Nándor bu­dapesti technikus gépkocsijá­ba, Nolepa a szembejövő autó reflektorától elvakult, kocsi­ját mégsem fékezte le és így következett be a baleset, amelynek során ő maga súlyo­san megsérült. V ácszentlászló határában vasárnap Takács András gép­kocsivezető ' motorkerékpárjá­val elütötte az előtte gyalog haladó Polgár Béla zsámboki segédmunkást, aki életveszélyes állapotban került kórbázba. Takács nem sérült meg, de a pótülésen utazó Bálint Mi­hályt ugyancsak életveszélyes állapotban vitték kórházba. Takács Andrásnak semmi ba­ja sem történt. Megállapítot­ták, hogy szeszesitalt fogyasz­tott és úgy vezette motorke­rékpárját. Ifjú Kádár Lajos Ferenc, budapesti autószerelő motor- kerékpárját nagy sebességgel Nyolcadik hónapja megy Bécsben. — ön látta? — Nem. — Miért? — Drága a jegy. A legol-í esőbb 15 schilling. De az a i legelső sor és olyan széles a I vetítővászon, hogy onnan nem i lát semmit. Egy valamirevaló \ jegy 30—35 schilling. — Más szórakozás? Világvárosi műsor megy í az éjszakai mulatókban. Tes- : sék választani a Casanova-; Bar és a Moulin Rouge kö- j zött. Nyáron Európa leghíre- j sebb vetkőző sztárjai szere- j pelnek Bécsben. Hm... bár j elég drága egy este a Mouiin j Rouge-ban. A belépő negyven: schilling. A legkisebb fogyasz- j tás százhuszonöt schilling. Ez : egy palack bor. Az előzékeny: pincérek pedig, ha a vendég j akar, ha nem, mindig újra \ töltik a poharat. Aztán a fé- j lig telt palackot, ismét látszó- < lagos előzékenységgel elviszik! az asztalról. Visszajönnek, ud-! variasan meghajolnak és meg- i kérdezik: „Mit parancsol ura- í ságod?” Ez újabb rendelést \ jelent, vagy pedig távozni: kell. így írja elő a Moulin: Rouge Íratlan törvénye. Ami- \ kor a számlát összeállítják,; az külön izgalom, mert kü-; lönféle címen még rengeteget \ hozzácsapnak. Ha valakinek! ezer schillingje van szó rakó- í zásra, akkor nyugodtan beül - í hét a Moulin Rouge-ba. j Nem mentem el, mint ahogy \ sokminden máshová sem. ; > Nem akartam felfedezni J Ausztriát. Molnár Károly '' Bécs „slágere” a nylonharis­nya. Nézzük csak, mennyibe is kerül? Hét-nyolc schilling a legsilányabb, a valamirevaló tizenöt, míg az igazán jó hu­szonöt. Hát a borotvapenge? Tíz Rotbart hat schilling. Egy televíziókészülék 4000— 5000—6000. Nem különösen szép női szandál 130—150 schilling. Kirakatnézés közben alapo­san megéheztünk. Betértünk egy falatozóba. Nem éppen világvárosi. Szerény a beren­dezése. Állva eszünk egy-egy debrecenit. Tizennégy schillin- get fizetünk. Drága. Vesz­tünkre meg is szomjaztunk. Szódavizet rendelünk. Két po­hárral. Ekkor még nem sejt­jük, hogy milyen könnyelmű­ek vagyunk. Három schillinget és húsz groschent fizetünk — a szóda­vízért. Nem tudom, ki a turisták védőszentje, de most hozzá fordulok hálámmal. Mert mi történt volna, ha a debreceni után egy fél liter bort ittunk volna? Nem lennék férfi, ha a bé­csi nőket nem néztem volna meg. Csinosak, ápoltak és szemmel láthatóan nagy gond­dal öltöznek. Azért a pesti nők csinosabbak... 1962 nya­rán a test természetes vona­lát követő ruha és a tűsarok a bécsi divat. — Milyen programot csinál­jak este? — érdeklődöm úti­kalauzomtól. — Jó filmet ajánlhatok. A Ben Hurt. Amerikai film. új lakás. Az emelkedő épüle­tek körül sok helyen talán na­gyobb a rend, mint nálunk. A bécsiek büszkék- az új házak­ra, mindenütt feltűnően nagy feliratok jelzik, hogy milyen program kei’etében épülnek. — Hogyan* lehet új lakás­hoz jutni? — ezt kérdeztem bécsi útikalauzomtól, miköz­ben a forgalmas Mariahilfer Strassen sétáltunk. — Egyszerűen. Pénzzel —■ hangzott a természetes hangú válasz. — Kétféle ár van. Ha valaki a beköltözés előtt két esztendővel befizeti a pénzt, akkor olcsóbban jut lakáshoz. Egy kétszobás lakás, például a XII. kerületben 40 000 schil­ling. Ha valaki azonban nem akar két esztendővel' előbb fi­zetni, hanem azonnal be akar költözni, akkor ugyanez a la­kás 160 000 sehillingbe kerül. Már csak az a kérdés, hogy egy átlagos keresetű ember mennyi idő alatt jut a hat­számjegyű pénzhez? Beszél­tem egy áccsal, megmutatta a fizetési jegyzékét, e szerint az elmúlt héten 1200 schillinget keresett. Ez bruttó összeg, mert ebből jelentős összeget vonnak le biztosítás, nyugdíj, adó stb. címén. Útikalauzom helyzete ked­vezőbb, mert ő cégvezető egy kereskedelmi cégnél és két­szer annyi a jövedelme, mint egy ácsnak. De lakásra neki is nehezen jön össze. Mindenkit érdekelnek az árak A Mariahilfer Strassén egymás mellett sorakoznak az üzletek és a nagy áruházak. mint a Mississippi. Végre piro­sat mutat a lámpa. Vadul és gyorsan fékeznek az autók. Átkelünk, de én va­lahogy elbámészkodom,'és is­mét vált a lámpa. Egyedül me­gyek a temérdek autó előtt. Azt várom, hogy türelmetlenül meglódul a lefékezett folyam. De nem. Integetnek, hogy menjek csak nyugodtan. Élve­zem is a helyzetet. Lassan lép­delek, azután végre, mégis a járdára lépek. És ebben a szempillantásban, mintha in­dulna, röpül a tarka autóhad. Tehát mégis sietnek, csak ud­variasságból megvártak. — Honnan ez a i temérdek autó? — érdeklődöm útika­lauzomtól. — Ez őrültségig menő sze­szély most Bécsben. Olyan ember is elkezdi, akinek nincs rendes lakása vagy berende- zésg, vagy elég pénze. A vá­sárlást megkönnyíti, sőt kísért a vételre a részletakció. — Önnek nincs autója? — Nincs. — Miért? — Csalóka a részlet, mert rendkívül magas a kamat. Rá­adásul, ha esetleg valami tör­ténik az emberrel, és nem fi­zet agy hónapban részletet, akkor visszáveszi a cég a ko­csit. Csak akkor lennék autó- tulajdonos, ha egyszerre ki­fizethetem az egész vételárat. Előbb azonban lakást szeret­nék, mert normális otthon nél­kül nincs élet. Nem könnyű azonban hozzájutni... Elég sok építkezést láttam Bécsben. Különösen a város peremén készül jelentős számú Még minden álmos, de ez már az ébredés nyújtózó ál­mossága. Fél négy. Dereng, s a kakaskoncertet kivéve olyan csönd van, amilyen csak va­sárnap pirkadatkor lehet. így hallani hajnali négyig, akkor aztán a határ óriási szalmakazlai mögött pöfögni kezd egy Hoffer. Csépelnek — Miért kell vasárnap is, hiszen ez már nem olyan sür­gős, mint az aratás? — Mert az embereknek sürgős. Nagyobb,része gyári, s lejár a szabadságuk. —i Pestiek? — Nem a’. Jó része az erő­műhöz való, s téglagyári. Hatvanéves traktoros ad in­terjút a Rákóczi Tsz földjén, Százhalombatta határában. De csak a papírok mondják any- nyinak, ötvennél többre nem tartja, aki nem ismeri köze­lebbről, — S hogy jutott ide ki, nap­kezdet négykor? — A Bervámmal — és a ka­zal tövében zöldellő karcsú motorra int a fejével. — Jó gép? — Jó. Alig eszik valamit. Ha útközben elakad az ember, be­leönti, ami az öngyújtójában van, s azzal épp hazaért — s jót nevet. — Hatvanéves. Meddig akar csépelni még? — Most? Hét közepére ké­szen leszünk ... különben már nem soká járhatok. Négy-öt évecskét talán. Aztán elvonu­lok háztáji nyugdíjba. Bár azt mondják, ha kiborotválkozom, legénynek is tarthatnak még. Felnevet, úgy parolázik. Ez a búcsúztató a Hofíer-pöfögés mellé. Verseny a parton Ez aztán az igazi! Napkelte, csöndes, lomha Duna, még csöndesebb, s lomhább halak­kal. Vagy mégsem?! Dehát az ilyesmit csak horgász idegek­kel lehet megítélni. Márpedig erről a sok emberről meg nem mondja senki, hogy mi a való helyzet. Botjaik rezdü- letlen lógatják a vízbe a finom nylonzsinórt, végén a kenyér­V\\\\V\\\\\\\j^>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\^^^ losárnap történt — Vasárnap történi ^ Vásár nap történt — Vasára np történt - Vasárnap történt — Vasárnap történi — Vasárnap történt » Vasár nap történt *■* Vasárnap történt — Vasárnap történt - Vasáraap történt Vasárnap történt — Vasárnap történt —• Vasárnap történt ^ 1 ttsárnap történt —• Vasárnap történt ^ 1 asáraap tartant

Next

/
Thumbnails
Contents