Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-23 / 196. szám

A KERÍTÉS A minap Gyömrő utcáin sé­tálva egy kerítésen akadt meg a szemem. Szép magas, szür­kére festett kerítésen. Az új létesítmény, községünk leg­újabb dísze, a Táncsics Mihály úton meredezik az ég felé, az elektromosok előtt. Még abban a percben sem döbbentem rá a drótfonatú lé­tesítmény teljes értékének fel­mérésére. Néhány nap kellett ahhoz, hogy megértsem, mi vezette a vállalatot arra, hogy létrehozza e bámulandó cso­dát. El kell mondanom, hogy az épület, utcai részén van egy kis fémládikó „Hibabejelentő" felírással. Ha valakinek a há­zában elromlott a villany, eb­be a kis ládikóba dobta be pa­naszának a leírását és a cí­mét. Sajnos, vannak a köz­ségben vásott kölykök is, akik nem tisztelték kellően a ládát, és beledobáltak ing- és nad­rággombokat, egyéb hulladé­kot. Valószínűnek véltem az első percekben, hogy a gyere­kek elől kerítették el az épü­letet kétméteres akadályok­kal. De a későbbi percek kéte­lyei eloszlatták az először oly világosnak tűnő elméletet. Le­het, hogy nem is a gyerekek voltak az okai, hanem a szom­széd dzsungelból éjszaka vad­állatok törtek rá az épületre. Egyes rosszmájú gyömrői la­kosok szerint baromfiudvar készül a ház előtt, de a talál­gatás során az is felvetődött, hogy a budapesti állatkertnek egy kihelyezett fiókja települ ide. De a lényeg nem is azon van, hogy milyen létesítmény köl­tözik a ház elé, vagy milyen célból kerítették be az épüle­tet. Az a lényeges, hogy a ke­rítés bár kétméteres, és jó karban van, de szerintem gyenge. Még legalább két mé­terrel meg kell magasítani, elölről és hátulról kétsoros tüskés dróttal is meg kell erő­síteni. Helyes volna, ha egy sáncot ásnának a kerítés két oldalára, és telepítenének oda néhány spanyolbakot is. Ha ezeket az óvintézkedése­ket kellő időben megtennék, védve volna az épület is és a hibákat tartalmazó láda is. Akkor talán azt is elérnék a vállalat dolgozói, a hozzáfér­hetetlenség ürügyén, hogy a bejelentések nyomán nem kel­lene a községben semmi mun­kát végezni. Elvégre egy kis pihenés őket is megilleti. Gy. S. Bankó István koronglövő emlék versenyt rendez a monori vadásztársa­ság szeptember 9-én a járási ifjúsági találkozó keretében. KIÉ A PAD Monoron a cukrászda előtt? Ez a kérdés sok ember ajká­ról elhangzott kedden délután. Az történt ugyanis, hogy egy agg cigány ült le a padra pi­henni. Néhány perc múlva a cukrászdából jövet egy nő ke­rült elő, s hangos, sértegető megjegyzéssel elzavarta az idős embert a vendéglő előtti padra, pedig volt még vagy négy személyre elegendő hely itt is. Aki látta, megbotránkozva szemlélte az esetet. A nő azt állította, hogy a pad az övé. E kije'entéséf támogatta az idő közben előkerült cukrász is. Sőt, segített a szerencsét­len embert elzavarni. Nem hiszem, hogy a főtéren magánszemély használatában lenne a pad. (Ha mégis így van, sürgősen meg kell szün­tetni: „államosítani” kell!) Ha pedig a község tulajdona, ak­kor a szóban forgó nőnek nem volt joga így beszélni. S ha nem tetszett egy cigánnyal egy pádon ülni — el mehetett vol­na ő a másik padra, vagy vissza a cukrászdába. Véleményét, aki látta — megmondta. A legtalálóbb volt egy idős nő megjegyzése: „Emberség dolga“. Egyetértek vele! —BM— MAI MŰSOR Mozik Gomba: Jövő tavaszig. Mende- Hintóniáró szerelem. Úri: Rátar­ti fickó. Vecsés: Az Inguri part­ján. A REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1962. AUGUSZTUS 23, CSÜTÖRTÖK Pár nap mú!va új lisztből síi! a fehér kenyér meg a foszlós kalács Üllőn Port kavarnak a szaladó szelek a homokos utcákon és amikor a sarkon találkoznak, .összekapaszkodva keringenek tovább. Tánc közben meg­rázzák az átszeli fák fakuló lombjait, ahonnan egy-egy sárguló levél messzi szállva jelzi már, hogy a kertek alatt a szeptember ... Az árnyékban álló kocsin Vigh Józsi bácsi fázósan •húzza össze a kabátját és szaporán pislog az iskola­udvar felé, vajon mikor ke­rül sorra. Mert Üllőn, a Kossuth Tsz portáján a kenyérga­bonát hordják szét a tagoknak. Ki ahogy dol­gozott, úgy kap! Csorba Pál és Dobos Sándor ál­latgondozók a nyitott ka­puban támasztják a fél­fát — hónuk alatt hat­nyolc üres zsák. Az udva­ron Kovács Mihály ko­csiján már 35 teli zsák. — Még ötöt dobjatok fel — szól a szorgalmas fogatos és Brozsek Ferenc meg Sen­ke László izmos karja már lendíti is az első zsákot... Erős István bácsi pattan a kerékpárra, ahogy elindul a kocsi. — Nekem is van rajta 5 zsák — halljuk a szót a kapuból — 310 kilót kapok csak, mert kettecskén va­gyunk. Egy percig sem üres az ud­var. Már Kiss Imre kocsi­ját pakolják, hatan-nyolcan szedik és amikor teli a zsák, markos kezek a mázsára te­szik. Völgyesi Lajos mag­táros oda-óda néz, bár Bodor István igazságos őre a má­zsának. Itt a tsz elnöke is — po­ros az arca, poros a ruhája — hol az üres zsákot tart­ja, hol igazságot tesz a vi­tatkozó asszonyok között. — Három nap alatt kö­zel hat vagon búzát hord- tunk szét tagjainknak — fordul hozzánk, ahogy lé­legzethez jut —, ez azért ilyen sürgős. mert a tan­teremre szükség van. Sar­kunkban már a festők, hogy hófehérek legyenek a falak, amikor megszó­lal először az órára hívó csengő... De a rozsot is kihordjuk még e héten. És az se kis mennyiség! Telnek a zsákok, sűrűn fordulnak a kocsik, hogy a kiskapukban ne várjanak sokáig a tagok. Pár nap múlva Üllőn új lisztből sül a fehér kenyér, meg a foszlós kalács a tsz- tagok háza táján. Kiss Sándor Ünnep utáni körkép a határból A nagy hőség és az ünnepi napok elmúltával, szinte ter­mészetesnek vettük, hogy ha kimegyünk a határba, nyüzsgő életet találunk. Üllő felől ha­ladtunk Monorra a 4-es számú útvonalon, de nagy meglepe­tésünkre meglehetősen üres­nek találtuk a határt. Az út bal oldalán a monori Űj Élet Tsz földjei tűntek el mögöt­tünk, jobb oldalon a vasadi tszcs földterületét láthattuk. Először Bayer Máriát láttuk meg, zöldbabot szedett a Szi- lasi tanyán. — Szüleim tagjai a tszcs- nek — mondta —, én inkább a kertben szoktam dolgozni. Szemben velünk Németh Já­nos hajtotta fogatát, a monori Űj Élet takarmányosa. — Egy kis takarmányért igyekszem — mondta kérdé­semre —, ezt beviszem, azután kaszálok egy kicsit. ALLOTTU Monor község tsz-einek az ősz folyamán a következő ter­ményféleségeket kell betakarítani: Kossuth Tsz Üj Éjét Tsz Határidő kukorica 540 hold 400 hold október ol. burgonya 130 ” 100 ” október 15. cukorrépa 27 ” 22 ” átvételkor napraforgó 36 ” 21 ” szeptember 30. paradicsom 50 ” 30 " átvételkor silókukorica 47 ” 64 ” október 31. kell ám dolgozni. Én a kétna­pos ünnep alatt sem pihen­tem, mert a jószágnak enni kell. Ahogy közeledtünk Monor- Ihoz, egyre több dolgozó tsz- taggal találkoztunk. Medd Domonkos kukoricát vitt darálni (a brigádvezető kukoricáját tsz-fogattal). Az út mellett húzódó nagy tábla kukoricában, tök és uborka köztest láttunk. Tóth József és felesége, Nánai Ferencné- vel együtt szüretelte az ubor­kát. Bizony elég rossz minősé­gű volt az, látszott rajta az eső hiánya. Tóthné mondta is, hogy a szárazság nagy ká­rokat okozott a gazdaságnak és a kertészeti brigád is, az egész szövetkezeti tagság is érzi. Az irodában Kovács Mihály tsz-elnöktől azt kérdeztük. Tudja, szám szerint meg tudnák-e mondani, hogy hány tsz-tag állt munkába? — Nem — mondta —, de esetleg azt meg tudom mon­dani,- hogy 15 tag dolgozik az állattenyésztésben, a kertésze­ti brigád tagjai is többfelé dolgoznak, de a fő erőt túl a Schmitterer tanyán, a hordás­ra összpontosítottuk... (Gyarmati) ANYAKÖNYVI HÍREK Ezenkívül a tsz-ekben betakarításra vár még több fajta másodvetésű növény, csalamádé, csemegekukorica, dinnye, borsó, uborka, stb. A betakarításra váró kapásnövények mind­két tsz-ben százalékos művelésre vannak kiadva, így a tsz-ek- nek a betakarításnál csak a szállítóeszközöket kell biztosítani. A kukorica elhelyezésével mindkét tsz-nél nehézségek vannak, mert egyik sem rendelkezik megfelelő befogadóképes­ségű górékkal. Ugyanez a helyzet a silózás terén is. Itt is kényszermegoldásokat kell alkalmazni. Aesculapius a Kutyakapar óban ) Pilis Házasságot kötöttek: Kurucsai József és Lengyel Irma. Farkas József és Polánszki Irén. Elhunytak: Túrosán Jánosáé Plestyák Margit 51 éves. Pintér István 53 éves, Sárán György 89 éves. ÜUÖ Házasságot kötöttek: Mészáros István és Dávid Erzsébet. Takács Pál és Balázs Etelka, Bán Sán­dor és Horváth Hona, Konylcsálc József és Bán Hona. Kocző Dé­nes és Monostori Hona, Varga Imre és Fövényes Mária. Elhunyt: Magyar Mihálynév’La- kauer Ilona «6 éves. Aesculapius a gyógyítás mi­tológiai félistene. A Kutyaka­paró egy Petőfi-vers címe, amelyet a költő egy „kívül- belül rozzant”, piszkos, málló falu, elhanyagolt csárdáról írt. Mi köze a kettőnek egy­máshoz? Első hallásra semmi, de ha ellátogatunk Vecsésre, a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky utca 12-es számú házhoz, rög­tön meglátjuk az összefüggést. Ebben a házban székel ugyanis a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjának 1/105-ös gyógyszertára, az, amelyik a két vecsési pattka közül a forgalmasabb, látoga- tottabb. Mintegy 100 000 forint értékű gyógyszert adnak itt ki havonta. Két és fél gyógysze­részi és két technikai státusz- szál rendelkezik a patika, te­hát Aesculapius otthonra ta­lált Vecsésen. Otthonra — azaz hogy Ku- tyakaparóra. Mert a nagy for­galmú gyógyszertár — miköz­ben ízléses, vadonatúj bisztró­kat, kisvendéglőket, eszpresz- szókat láthatunk országszerte — olyan benyomást kelt, mint a csárda, a rossz emlékű Ku­tyakaparó. A forgalmas Baj­csy-Zsilinszky útról állandóan bever a por — s ez jól bizo­nyítja, hogy az épület gondo­zatlan, szűk és ütött-kopott. A pincében a szén tetején kell raktározni ' a gyógyszereket, egy helyiségben szorult össze a laboratórium, az úgyneve­zett materiális kamra és az iroda. Persze, a kép még nem tel­jes. A gyógyszerész. Ekárt Gá­bor és felesége, aki technika a gyógyszertárban, s a 18 éves leányuk, mint szolgálati lakás­ban, ebben az épületben la­kik. (Kell is, hogy itt lakja­nak, hiszen ez a patika állan­dó éjjeli ügyeletet tart.) Ekárték itt laknak — de mi­lyen körülmények között?! Az épületet szigetelés nélkül épí­tették, következésképp a lakás nyirkos és dohos. Penészednek a bútorok, romlik a berende­zés, az állandó nyirkos levegő jó táptalaja a reumának. S ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy fürdésről szó sem lehet, a gyógyszerészék ha fürdeni akarnakl kénytelenek Pestre utazni, s azt, hogy a patika dolgozói csak az ő lakásukon keresztül járhatnak ki a mel­lékhelyiséghez — joggal állít­hatjuk, hogy Vecsésen valódi Kutyakaparóba száműzték Aesculapiust, Az ügy már tíz éve húzódik. Üj bisztrók, eszpresszók épül­nek — a patika nem válto­zik, mert nincs pénz. A helyzet tarthatatlan — s ezt minden illetékes tudja. De hát „nincs pénz”, „ráérünk” — s marad a Kutyakaparó. Murányi József Vecsés Született: Herbszt György és Káposzta Terézia fia: György. Házasságot kötöttek: Csóka Jó­zsef és Kozák Anna. Csendesd Márton és Révai Mária, Bicskei József és Marjai Irén. Kelemen László és VeJlai Éva. Bittner Jó­zsef és Márz Mária Julianna. Böhm Béla János és Mihály Má­ria. Dobos Jenő és Zsótér Éva. Elhunytak: Veszprémi Kárólyné Soltész Margit 42 éves, Badies Józsefné Márkusz Gizella 73 éves, Deák Jánosné Már Katalin 50 éves. BÍZTATÓ KEZDET Hosszú szünet után. újra baj­noki mérkőzésen adhattak szá­mot az üllői sportolók felkészü­lésükről. Labdarúgóink a Váci Vasutas csapata ellen vívták első bajno­ki mérkőzésüket. Hetek óta erős edzésekkel készültek a rajtra. A lelkiismeretes munka már most kezdi éreztetni hatását. A jóké­pességű Vác felett aratott 1:0 arányú győzelem és a játék szín­vonala is bizonyította ezt. A nagymértékű színvonalemelke­déshez az alapos felkészülés mellett a Ceglédből visszaigazolt Lackó, a Ganz-MÁVAG-bó] átiga­zolt» Bánfalvi és a fiatal Kovács jó teliesítm-énye is hozá járult. Góllövő: Lackó. Ifjúsági csapatunk jó játékkal 3:0 arányban győzte le a váci ifit. Kézilabdázóink Szigetszentmik- lóson kezdték az idényt. Az SZTK csapatát 25:9 arányban győzték le. A mutatott kitűnő játék láttán bizakodva nézhetünk a vasárnapi sorsdöntő. Gödöllő elleni találkozó elé. Góllövők- Szilágyi 7, Csik 6. Varró 4. Her­nádi 4. Ilovai 2. Szemes 2. Ifj. Kiss Sándor Így ünnepeltünk MONOR: Kaszás Ferenc vezérőrnagy, a honvédelmi minisz­ter helyettese ünnepi beszédét mondja GOMBA: Bemutatót tartottak az önkéntes tűzoltók PFTERI: A legifjabbak is ott voltak az ünnepségen, hiszen számukra is az alkotmány biztosítja a derűs, gondtalan gyerekkort (Somodi Imre és Hrutka János felvételei) Hosszú copfos kislány korá­ban láttam utoljára. Akkor még a maglódi általános isko­la tanulója volt, úttörő. Csak­nem valamennyi úttörőtanfo- lyamot és tábort sikerrel el­végezte. Szorgalmasan átjárt a gyomról úttörőházban rende­zett őrsvezetői tanfolyamra. Később is hallottam róla, hogy úttörőcsapatában ifjúvezető- ként dolgozik a KISZ megbí­zásából, s középiskolába jár, jó tanuló ... Néhány héttel ezelőtt sgy csinos, jólöltözött, modern haj­viseletű lány keresett fel — $ bizony alig ismertem rá a cop­fos kis maglódi Zsuzsikára. Most érettségizett, szép ered­ménnyel. Szeretett volna to­vább tanulni felsőfokú tanító­képzőben, de nem vették fel, menne szívesen érettségivel tanítani — de túl fiatal, ira­tait visszaküldték, ez sem si­került. — Pedig én kicsi koromtól kezdve mindig azt a gondola­tot melengettem, hogyha megnövök, pedagógus leszek! — mondta. Ügy ült előttem, olyan ösz- szetörten, mintha csak az első nagy szerelem csalódása után lenne. (Ha nem szégyellte vol­na, talán még könnyei is el­erednek). Vigasztaltam, hogy fiatal még, várjon, vagy válasszon más hivatást. Ez utóbbiról hal­lani sem akart. Érvelt, vitat­Az ifjúsági találkozó sportprogramja Ebben az évben is gazda* sport­műsor szervezését kezdték el a szeptember 9-i ifjúsági találko­zóra. Az összevont járás? bajnokság­ban szereplő csapatok részére nem lesz forduló — és ezen a na­pon barátságos mérkőzés játszá­sára sem adnak engedélyt. Monoron labdarúgó- kézilab­da- és röplabda-villámtorna sakk-, asztalitenisz- és atlétikai verseny (férfi-női loo méteres fu­tás, magasugrás, távolugrás, súlylökés) és háztömb körüli ke­rékpáros verseny megrendezésére kerül sor. A versenyeken pontozással dön­tik el. kié lesz a járási KlSZ-bi- zottság által jutalmul tűzött sportfelszerelés. Minden elindított versenyző és csanat után pontot kap a község — s az elért eredmények is pon­tot „hoznak a házhoz”. Fiatalok! KiSZ-esek és sporto­lók! Fogiatok össze, készüljetek, hogy méltóan képviseljétek majd községetek sportját. kozott ... meggyőzött. Meg­ígértem, utána nézek a lehe­tőségeknek, de én is csak a rendeletek előírta válaszfalak­ba ütköztem. Az ünnep alatt találkoztam Zsuzsikával. Messziről üdvö­zölt és újságolta: műszerész lesz, hiszen az iskolában a politechnikai oktatáson ebben a szakmában kapott képzést. — Nem tudom ezt a szakmát életcélul választani! Nem mondtam le arról, hogy peda­gógus legyek. Jövőre ismét be­adom a kérelmet — mondta, — én tanítani akarok! Néhány hét múlva megnyíl­nak ismét az iskolák kapui, a tantestületek és gyerekek sze­retettel üdvözlik majd az új tanító néniket — és Budavári Zsuzsanna nem lesz köztük. Pedig nagyon megérdemelné. A hivatásszeretetből pedagó­gus pályát választó fiatalokra nagy szükség van. Nem lehet közömbös, hogy kik veszik át évenként a nyugdíjbavonuló idősebbektől a felnövő nem­zedék nevelését. Lehet, hogy Zsuzsika a holt anyagot mint műszerész kitűnően formázza majd, azonban biztos, hogy az élőt, a gyerekek tudatát job­ban alakítaná — úgy ahogy kell. Hiszen így, erre készül­ve nevelkedett — ez minden vágya ma is! Gyermekeink ér­dekében segítsünk neki — ér­demes, megérdemli! Blaskó Mihály 99Többje volnék a jövőnek, az életnek, a terveknek...“ I. rész. melynek folytatását csak mához 1 évre közöljük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents