Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
/ 1363. AUGUSZTUS 19, VASÁRNAP rrsrr HEcret yfürfap HÚSZÉVES FEJJEL Csodálatos kor! Hátha még valaki ilyen csinos is hozzá! Az élet nyitva minden szépségével, rejtelmével és — akadálypályáival. Ám húszéves Mindketten idebenn eszünk, otthon csak vacsora kell. — S főzni? ... tud? — (Elpirul.) Azt hiszem. — Nyaralás? Ilonka első munkahelye: a Szentendrei Golyóstoll Üzem szerelő műhelye legyen — s összenevetünk a többi — „irodistával”. Egy kis csönd pihentet a nagy melegben. Aztán egy váratlan- kérdés: — Gyerekek? Komolykodva mosolyog: — Előbb szeretnénk rendbe tenni mindent. Egy modern háztartást... Négy-öt év múlva aztán ... — és gyerekes bájjal lesüti a szemét az előtte fekvő listára. — Más gondok? — Szeretnénk egy büfét a közelben, hogy legyen hol vásárolni, s egy buszjáratot, amelyik bevisz Szentendrére. Egy kicsit messze van a város közepe, kivált rossz időben. Megint egy gondolatnyi szünet. — Boldog? — Hümmög!... — és igent bólogat. — Elégedett? — (Nagyon tisztán és őszintén rámnevet.) Azt hiszem — igen. — Azért kérdem, mert most jön az ünnep, az alkotmány évfordulója... — Beszélgetni szeretek, de nyilatkozatot ne várjon — és kedvesen megfenyeget az ujjavai. — Amit eddig mondtam nem elég? ... Azt hiszem, hogy ez a mi életünk úgy ahogy van, — ez maga az alkotmány. ... Nem jól gondolom? Tóth György NEM ISMER LEH Szombaton este már kilenc után járt az idő, amikor Mácsik Miklós meghallotta, hogy akadna még munka. A váci Kossuth Termelőszövetkezetnek nyolc üzlete van (ahogy mondják, a gazdagodásért, meg a konkurrancia pukkasz- tásáért), s mindegyiket el keli látni éjjelente friss áruvaL Mácsik Miklós traktoros aznap már tizennégy órai munkát hagyott maga mögött, mégis ajánlkozott az áru szállítására. De ez sem volt elég neki. Alighogy feltölíötte az üzleteket, hazavi-tte a kóspal- lagiakat, hadd pihenjenek a meleg nap után. Ezután végre maga is takarodót fújt, de csak szűkén mért időre, mert jókor reggel várta már a lencsevágás. így megy ez Mácsik Miklósnál napról napra — büszkélkedik vele az elnök, dr. Bartes Antal, Krizsán István főmezőgazdász és Kata Sándor párttitkár. Ilyennek ismerik a tsz tagjai is már negyedik esztendeje, amióta Mácsik traktoros, a szövetkezet tagja. — Legfeljebb lefordul a gépről — de amíg tennivaló akad, abba nem hagyja’ a munkát — újságolják róla a társai. A tsz vezetői, hogy ne csak puszta szavakat mondjanak, hanem tényekkel bizonyítsák igazukat, papírokat húznak elő és számolnak: — Az Ürgehegyen 13, a Csatamezőn 27, Kispusztán 23 ... Somoson .;. Ahányon... összeEs most már a könyvelésen találjuk Ilonkát, azóta Takács Gyulánét sen 234 holdat aratott kévekötő aratógépével, az UR 28- assal. . — Egyik nap 6 órától este 22 óráig, a másik napon hajnali fél öttől éjfélig dolgozott... S az is igaz, hogy nemcsak a maga dolgát végzi. Érdekli őt a többiek sorsa is. Múltkorában például gyerekek segítettek a málnaszedésnél. A könyvelő azonban csak egy héttel később akart fizetni nekik, mert így szól a szabály. A gyerekek elkeseredtek, mert ezen a pénzen akartak táborozni. Végül is Mácsik Miklós járt közben ügyükben. Csendes szavával, szokott nyugodtságával elérte, hogy a könyvelő — megszegje a szabályokat. A minap a nagy hőségben húsz asszony támadt az elnökre, mert szúrta kezüket a gyom. Amikor húsz asz- szony egyszerre porol és még meleg is van hozzá, bizony könnyen elvesztené az ember a türelmét. Mácsik Miklós ekkor is nyugodtan szólt közbe, csitította az asszonyokat, hogy nincs igazuk, csak a meleg forralta fel a kedvüket... Az is előfordult már, .hogy megtagadta a munkát. Azaz, ez is becsületére vall. Már elvégezte aznapi feladatát, amikor az elnök kérte: szállítsa haza a munkából a dolgozókat. És ő nem vállalta, őszintén megmondta: épp most ivott egy nagyfröccsöt, nem akarja, hogy baj legyen ... Még személyesen nem is találkoztunk Mácsik Miklóssal, amikor már tudtuk róla, hogy párt vezetőségi tag, hogy nincs időkiesése munka közben, annyira jó szakember, hogy nagyon becsületes, nemrégen 3 hónapos pártiskolát végzett, két gyereke van, akik csoda, hogy még megismerik az apjukat, olyan ritkán látják. És azt is megtudtuk, hogy augusztus 20-án 500 forint jutalomban részesül kiváló munkájáért. A magas, jóvágású Mácsik Miklóssal akkor hozott össze a sors, amikor épp indulóban volt a vasúthoz; borsót szállított. Tőle nem is annyira magáról, mint inkább a szövetkezetről tudakozódtunk. Arról, hogy tavaly 32 forint jutott munkaegységenként, idén pedig 35 forintot terveznek osztani. A tsz főleg állattenyésztéssel foglalkozik. Száz kataszteri holdra 19,8 számosállat jut. Jól fizet a gyümölcs- termesztés és a kertészet is. Az időjárás, a vízhiány a Kossuth Tsz-nek sem kedvezett, de azért a MÉK-hez majdnem mindenből többet szállítottak a tervezettnél. Hogy négy év alatt fejlődött-e a szövetkezet? Rá sem lehet ismerni! Mácsik Miklós nem győzi, emlegetni azt az időt, amikor sehogy sem ment a közös munka. Előfordult, hogy cukorrépát kellett kirakodni és az emberek vonakodtak. Alkudoztak, hogy nem így, meg nem úgy. Az utolsó szó az volt: fejenként száz forintért hajlandók ... Hol van ma már az ilyenfajta rosszízű vita? Igaz. dolgozhatnának többen is a közösben, de akik rendszeresen eljárnak, azokra nem lehet panasz. Szorgalmas, derék emberek. Ha nem így | lenne, akkor miből is nyitották volna nyolc üzletüket és tornászták fel magukat a három év előtti 20 forintos egységről a harmincötre? Amikor elváltunk a traktorostól, a visszafelé vezető úton Krizsán István főmezőgazdász újabb történeteket mesélt róla: ők már dolgoztak együtt másutt is, ott is derék ember volt Mácsik, az édesapja itt a Kossuth-ban tag, a tagság szereti Miklóst, mennek a szava után... Sok újat azonban már nem mondhatott, mert valamennyi történetének az volt a lényege, hogy Mácsik Miklós mindennapi munkájával tette magát nélkülözhetetlenné a közösben. Sági Ágnes KITÜNTETÉS A „Népművészet mestere” kitüntetést kapta augusztus 20-a alkalmából Szabó Mi- hályné, népművész, a galgahé- vizi „ötösfogat” tagja. A Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazták több kiváló Pest megyei népművelési dolgozót, Kovács Lajost, a megyei zenei szakreferenst, a megyei tanács művelődési osztályának ének szakfelügyelőjét, Ács Klárát, a csobánkai művelődési ház igazgatóját és Juhász Károlynét, a Ceglédi Állami Könyvesbolt vezetőjét; SZÉPSÉG ES ÖRÖM derék tetteinek, mások örömeinek is. Tagjai vagyunk egy nagy közösségnek, ott érezzük magunk mellett a társak, bajban, gondban, örömökben osztozó társaink segítségét, s azt is tudjuk, hogy nemcsak végrehajtó, hanem alkotó résztvevői lehetünk a magyar történelem legmegfelelőbb. legtiszteletreméltóbb korszakának: a szocialista Magyarország megteremtésének. A párt politikája ilyen szoros egységbe még soha nem fogta össze a dolgozó embereket, a népfrontpolitika jelszava, az „aki nincs ellenünk, az velünk van”, egyet jelent azzal. hogy az egész társadalmat érdekeltté kell tenni abban, hogy — kemény munkával — a szépség és az öröm társadalmát hozza létre hazánkban. A kemény munka, a nagy feladatok sokasága nem csüg- gedést, hanem aktivitást eredményez. Aki világosan látja, hogy mit kell tennie, aki ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy tetteivel hová jut el. mennyire viszi előbbre az egész társadalom és a maga boldogulását, az nem retten meg a feladat súlyától, az céltudatosan tör előre. Igaz, még nem az egész magyar társadalom áll ilyen céltudatos egyes emberekből össze. De hogy nő ezeknek az embereknek a száma, hogy mind többen értik meg ezt, ismerik fel helyzetüket, azt eredményeink igazolják. Az éknúlt esztendők eredményei azt bizonyítják, hogy a jó politika, a tömegek által támogatott politika meghozza a várt eredményeket. Bármerre nézünk az országban, előbbre lépést, jóval többet tapasztalhatunk, mint akár két esztendővel ezelőtt. A fejlődés, az élet szebbé válásának üteme még soha nem volt ilyen gyors, s ezt a gyorsaságot a dolgozó tömegek aktivitása biztosítja. A magunk országát építjük, szoktuk mondani, s nemcsak mondjuk, hanem így is érezzük. A magunk országát, ahol, ha szépet hozunk létre, akkor magunk örülünk neki, de ha rosszat teszünk, ha valamit rosszul csinálunk, annak is magunk viseljük az ódiumát. Ez 3 tudat felemelő s egyben felelősséget ébresztő is. Mikor, hol volt példa arra, hogy az emberek annyira beleszóljanak az országvezetés, a gazdasági építés dolgaiba, mint napjainkban? Mibe szólhattunk mi bele húsz-huszonöt esztendeje? Miben dönthettünk ml, ki volt kíváncsi .szavunkra? Érezhettük-e jogf osztottan. kiszolgáltatva, kizsákmányolva szépnek mindazt, ami körülvett bennünket, örülhettünk-e annak, hogy napról napra várt a rosszul fizetett robot, a munkanélküliség, a megaláztatás?! Nem, annak nem örülhettünk. Nem. azt az életet, azt a társadalmat nem: érezhettük szépnek, mert nem voltunk részese) munkáiéi, teremtő erejűnk gyümölcseinek, csak annak megtermelői voltunk. ‘„Ami akarsz, az leszel, fiam” — hányszor mondja ezt az apa gyermekének! S való- bab: amilyen szépnek tervezi az életét a gyermek, olyan szép lehet, ha akarata, tehetsége van hozzá. Álmodozhat bátran, mert álmai örömteljes valósággá lesznek. Persze: nem akadálytalanul. Nem zökkenők, nem küzdelem, harc nélkül. A harc mindig ott kísér bennünket, ahogy mondjuk: a holnapért vívott harc. Az a harc, amit meg kell harcolni az újért, a jobbért, az eredményesebbért. Az a harc. amelyben voltak bukásaink, tévedéseink is, s amely ma sem kevés gondot okoz. De magunkért, a mi holnapunkért vívjuk ezt a harcot, s győzelmeinket, azok eredményeit senki sem sajátíthatja ki, az a jogos tulajdonosé: a dolgozó embereké! Szebbé, jobbá akarjuk tenni holnapunkat, s azt a holnapot is, amely történelmi álomból történelmi valóság lesz. A szebb holnap, a jobb holnap csak egyetlen alapon jöhet létre hazánkban: a szocializmus alapjain. Értik és érzik ezt az emberek. Értik és magukénak vallják. Tudják, hogy a jövő rajtuk nyugszik. Tisztában vannak azzal, hogy ők teremtenek meg mindent, ami előre visz. örülnek annak, amit megalkotnak. legyen az akár olyasmi is, ami nem a maguk kis egyéni életét segíti, örülnek annak, hogy gazdagabb lesz az ország, gazdagabbak, jobban élők lesznek polgárai S mert ez így van, ezt a gazdag országot szép országnak érzik, az ebben az országban alakuló életet szép életnek. A gondok mellett is életük, életünk fő kísérője, jellemzője, a szépség és öröm lett és lesz. Soha szebb fogalmak még nem kísérték az emberek életét, egy társadalom útját! Mészáros Lázár — (Egy fokkal pirosabb lesz.) Mér kivettük, februárban. Nászúton voltunk MátraI füreden — beutalással. De azért járunk másfelé is. — A környéken? — Van egy kis motorunk. Danúvia. A Balatonra megyünk, vagy felfelé, Visegrád- ra, ha jó az idő. — Messzebb nem jártak? — Még nem. Jövőre szeretnénk egy öt-tíznapos IBUSZ-utazással külföldre jutni. Aztán — ha lehet —- egy. két nyugati országba is. — Lehetni lehet, csak pénz fejjel az ember ma nevet ezen is, s nagy lendülettel nekifut. Ilona húszéves és csupa nevetés. Azt hiszem sok ifjú diáklovag legyeskedhetett körülötte, amíg a szentendrei gimnáziumba járt. De most már tilos. Fél éve, hogy bekötötték a fejét. — A férj? — Idevaló; — Szentendrei? — Ráadásul tollas:»« A tréfás utolsó félmondat azt jelenti, hogy Takács Gyula, a töltőtollak mestere, míg Ilona, a felesége a golyóstollak munkása Szentendrém — Mikor került ide? ;— Érettségi után. Tizennyolc éves voltam. Akkor adtak itt a kezembe, először golyóstollat. Szereltem. Emlékszem még, milyen csúf helyen dolgoztunk. Itt most más : :: — és ragyogva széttekint a csuda szép irodáiban; A messze környék legszebb üzeme épült ide. Egy tucat szűk. sötét és zsúfolt kis szobahelyiségből ide költözködtek; — Hogy érzi magát? — Mindig szerettem itt. Egy fél- éve már az irodán vagyok. Idetettek..; Valamikor kozmetikusnak készültem.; > — Csak nehogy a számokat kozmetikázza itt a könyvelő- ségen. Mindenki tiltakozik nagy hangon, nevetve. Mikor elül a zaj, akkor kérdem: — Álmok? — Lakás. Egy kis szobát kaptunk az anyóséktól. Az1 kibővítettük. Kölcsönt vettünk ró, már ki is fizettük. — Ezek szerint.. j — Nekünk nem elég. Ai idén, vagy jövőre remélem hogy valami jobbat kapunk £ környéken. Most gyűjtjük i pénzt. — Hogy élnek? — Mit mondjak? Most közepesen. Ha a lakás megles: — jól. — Berendezés? — Összkomfortot szeret nénk, vagy két szobát, ha le hét. A szobákba megvan ; bútor. — Ejha! Nem mindennap előny! S a konyha? Moden lesz? — Nem sokat gondolok vele VASÁRNAPI POSTA vétlenül nekünk szólt, ami közvetlenül bennünket érintett jól. Ma sok olyan dolognak örülünk, amihez lényegében semmi közünk, ami — ha szorosan vesszük — nem tártozik hozzá a magunk egyéni életéhez, s mégis: tiszta szívből örülni tudunk. Örülünk annak, hogy épülnek az új lakások, örülünk annak, hogy a gyerekek tiszta, szép, világos iskolákba járhatnak, örülünk annak, hogy esik az eső, s falun nagyobb lesz a termés. Sok dolognak örülünk, nem azért, mert közvetlenül érint bennünket, hanem azért, mert megszoktuk. hogy közös örömeink és gondjaink vannak, hogy egy társadalom tagjai vagyunk, olyan társadalomé, amelyet közös, egységes célok vezérelnek. Magunk vagyunk a szépségek és az örömök megalkotói, létrehozói, de magunk vagyunk azok élvezői is. Soha nem volt még ilyen történelmi helyzet hazánkban, soha nem volt ennyire világos a cél, s az ahhoz vezető út a legszélesebb néptömegek előtt, mint az elmúlt esztendőkben. Soha nem volt még terveiben és tetteiben eny- nyire egy akaraton a nemzet, s soha nem is jutott el — nem is juthatott el — ilyen magasságokba, mint ahol ma tervezi és teszi lépteit a szocializmus felé haladó társadalom. Ezért érezzük szépnek az életet, ezért örülünk mások \ Nemegyszer gondolkoztam | már azon, hogy érdemes len- 2 ne aikár könyvet is írni ar- ^ról, hogyan épültek be nyél- evünkbe új fogalmak, illetve e hogyan kapták más tartalmat e régi fogalmaink. Jaj, alig le- e hetne letenni azt a könyvet, e olyan izgalmas olvasmány ^ lenne! ^ Ilyen új tartalmú, mást í jelentő fogalom a szépség > és öröm, amelyről mind töb- e bet és többet szólunk, amely e mind sűrűbben fordul elő e élőbeszédben. írott szóban e egyaránt. ^ És nemcsak mást jelent e ^ két fogalom, hanem más- í ként is érezzék jelentésüket, í Mert nem sokkal, elég ha két ^évtizeddel lapozunk vissza a ^magyar történelemben, s nem ^ találunk ilyen kifejezéseket. ^ Égett, pusztult a világ, ki ^ mert volna szépségről, öröm- ^ rői beszélni? De ha a „boí- dog békeévek” hétköznapjait ^vallatjuk, ott is vajmi kevés ^ volt az, amire rámondhattuk: ^ szép, s vajmi kevés az, ami- £ nek örülhettünk volna. El- í ment negyedszázad, s e két fo- f galom társadalmi fogalommá % lett. A szépség nemcsak esz- ^ tétikai determináció, hanem ^ életérzést kifejező meghatáro- ^ zás, nem érezzük furcsának, ^amikor valaki azt mondja: ^ „én szépnek érzem az életeit met”. y S valóban, miért is lengne furcsa? ^ így vagyunk az örömmel is. ^ Azelőtt, egy farkaserkölcsű ^ társadalomban csak annak ,/ tudtunk örülni, ami köz
