Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

rtsr MEG* <!/Círlap 1962. AUGUSZTUS 18. SZOMBAT AZ ISTVÁN KIRÁLY LEGENDA A Szépművészeti Múzeum B en czüi-gyű.i töményén ek egyik értékes festménye: ..Vajk megkeresztelése”, ame­lyet a mester 1875-ben feje­zett be. szinte jelképezi azo­kat az alapvető tévedéseket, amelyek I. István királlyal kapcsolatban még. ma is igen elterjedtek. A művész szerint Géza fe­jedelem fia, Vajk, felnőtt ko­rában hajtja fejét Adalbert prágai püspök keresztvize alá. Az igazság ezzel szemben az, hogy Géza fejedelem fiát, trónjának örökösét sohasem hívták Vajknak; már keresz­ténynek született; s mint cse­csemőt nem Adalbert prágai püspök keresztelte meg. Benczúr Gyula híres festmé­nye tehát alapvető tévedések forrása, miként I. István ki­rály személyét számtalan egyéb téves történelmi adat övezi: még napjainkban is. Vojtechből Vajk Az esztergomi királyi palo­tában ma is mutogatják azt a szobát. amelyben állítólag István király született. Apja. Géza fejedelem még 20 éves sem volt. amikor feleségül vette „nemzetének legszebb asszonyát”. Saroltát. A fejedelmi szülők első gyermeke 975-ben született: s a fiú a keresztségben a passaui egyház védőszentjéről. István vértanúról kapta nevét. De hát akkor, hogy kevere­dett a történetbe Adalbert püspök és a Vajk név? Adalbert prágai püspök 993- ban látogatott hazánkba, s itt a már felcseperedett ifjú trón­örökös gondolkodásmódjára erősen hatott; sőt ő volt az, aki szülei figyelmét a bajor udvarra fordította. amikor azok feleséget kerestek szá­mára. A krónikások tévedése eb­ből a látogatásból eredt; s en­nek nyomán keletkezett Ist­ván pogány neve is: „Vajk” ugyanis Adalbert püspöknek cseh „Vojtech” nevéből szár­mazik. A „szilveszteri legenda" Közismert történet az is, miként küldött II. Szilveszter római pápa koronát István fe­jedelemnek. s miként fogadta a magyarok fejedelmét hűbé­resévé. A pápa bullája (amely­nek keletkezése az 1000 év március 27-e) elfogadta a hű­bért, egyházi tekintetben pe­dig példátlan sok kiváltság­gal ruházta fel Istvánt, s emellett koronát is küldött neki, hogy hűbéres királyává koronázza. Az oknyomozó történelem ezt a „szilveszteri legendát” szintén alaposan megkurtítot­ta. A legenda ugyanis nyolc évtizeddel későbbi állapotokat tükröz; azt a XI. század vége felé kialakult helyzetet, ami­kor már VIí. Gergely pápa megkövetelte a keresztény ki­rályoktól, hogy hűbéresévé le­gyenek. De István korában erről még szó sem volt, A pá­pák ekkor még „semmit sem törődtek a világi hübérek al­kotásával.” Az európai királyok, császá­rok azonban igen. A nyugat- római császárság, illetve Bi­zánc szerette volna a magyar fejedelmet hűbéresévé tenni, s éppen ennek elkerülése cél­jából fordult István II. Szil­veszterhez; kérve, hogy a pá­pa ismerje el eddigi egyházi és világi intézkedéseinek jo­gosságát, biztosítva számára az egyház vezetésében a füg­getlenséget. Ezt a pápai bullával meg is kapta. Am e levél szövegét „közbe- szúrásoklcal” később megha­misították, miként az oknyo- mozó történelem ezt bebizo­nyította. Kinek volt ez érde­kében? A XII. századbeli magyar királyoknak. László király ha­lála után ugyanis utódai már nem 1 tudták megaka­dályozni a pápa hűbérura- ságának elismerését, s ekkor hogy a bulla által biztosított „példátlanul sok kiváltságot” legalább megőrizhessék; „vál­toztatták” hűbéres bullává II. Szilveszter levelét. A „Szilveszter-legendából” tehát annyi az igazság, hogy István intézkedéseit a pápa helyben hagyta, nagy függet­lenséget biztosított számára, s koronát küldött neki, amely­lyel „királlyá koronáztatta ma­gát.” A Szent István-i államezzme illúzióba I. István király élete mun­káját pedig a trianoni hangu­latot tudatosan szító Horthy- korszak hamisította meg, tor­zította el. Az „ezeréves Ma­gyarország”, a „Szent István-i állameszme” és a „szentkoro­na” tanait meglovagoló kor­szak, István 'királyt héroszi magasságokba emelte. Ügy tüntette fel, mintha István ki­rály élete munkájával az „or­szágalapítás” teljességét elvé­gezte volna. Pedig a „keresz­tény Magyarország” nem „egy napon született.” István csak folytatta Géza fejedelem mun­kásságát és I. István állam­formáló működését utódai folytatták tovább. Ha István király törvény- könyveit áttanulmányozzuk: kitűnik, hogy az ő nevéhez csupán három intézkedés fű­ződik. 1. A magyar államnak kül­ső keresztény, frank formát adott; 2. a vármegyékben királyi birtokokat szervezeti; 3. a földbirtokokat, s a ma­gántulajdont oltalmazta. Kétségtelen, hogy e három intézkedés döntő módon be­folyásolta nemzetünk további életét, s ezzel István király elévülhetetlen érdemeket szerzett. De tévedés, hogy ő a régi állapotokat minden irányban gyökeresen megvál­toztatta volna. István király életműve csupán „egyes esz­mék és intézmények" ötletsze­rű átültetéséből állt, amelyek j jó alapnak bizonyultak a to­vábbiakban. A soviniszta akarnokok ez­zel szemben az „ezeréves Ma­gyarországot” megálmodó Ist­ván király himnuszát zengik, a csodatevő fároszét, a szen­tét, akinek „jobbja” a XX. században is védi a magyar­ságot. De mi az igazság hát e „szentséggel” kapcsolatban ? A ,,bővített4" Pesti-kódex Az úgynevezett „Pesti-kó­dex” 1814-ben került Frank­furtból a Nemzeti Múzeumba. | Benne található „Szent István király legendája”. Hardudn (Hartvik) győri, majd regens- burgi püspök: Könyves Kál­mán királyunk parancsára ír- I ta. Az újabb történetnyomozás ! kiderítette, hogy ezt a legen- : dát közbeszúrásokkal ügyetle- j nül kibővítették és meghami­sították. Alapjában véve azon­ban így is Hardudn művének tekinthető. E Hartvik-legenda szerint István királyt 1083 nyarán avatták szentté (kanonizálták): „Miután az apostoli levelek elrendelték a szent testének szabályszerű fölemelését (ela­padóját), László király az or- ) szag püspökeivel, jobbágyai- | val és bölcseivel tanácsot tartva, három napi böjtöt pa- j rancsolt.” Azok a csodatettek, amelyek | a szentek fölvételénél elen- i gedhetetlenek, szintén „nem I hiányoztak”: „Látnak a vakok, hallanak a ? siketek, járnak a bénák, meg- j tisztulnak a bélpoklosdk. meg- \ gyógyulnak a gutaütöttek." : István király sírjának fel­nyitására ..Boldogasszony mennybemenetele után való ötödik nap reggelén”, tehát augusztus 20-án került sor. Csodák sorozatát írja le a le­genda e nap történeteként. j S megtörtén,); István király szentté avatása. Eszerint tehát ettől kezdve ünnepli a magyar nép István király ünnepét. A Hartvik-legendával el­lentétben a Geüért-legenda egészen más évre, 1086-ra te­szi a kanonizálást. Ám e legendák csak le­gendák. Valójában István király ünnepélyes szen tté ava- I tása csak Könyves Kálmán \ idejében történt. Ezt nemcsak ^ az bizonyítja, hogy ő adott ^ parancsot győri püspökének £ az 1st vén-legenda megírásé- ^ ra, hanem az is, hogy Orbán ff pápa 1095-i levélben bár nagy ff tisztelettel emlékezik meg az f első magyar királyról, de nem ff nevezi szentnek. ff y E tények azt igazolják, ff hogy István szentté avatása ff 1096 és 1106 között zajlott le. ' Logikus is ez: hisz a" pápa Sággal nagy viszályban állt László király halála utár nyilvánvaló, hogy e szentt; avatással is iparkodott a pá­pa az utód: Könyves Kalmár kedvében járni. Midőn Kálmán király ha­gyományunk előtt „rossz hír­be keveredett” (ő vakítotts meg gyermekkorában a ké­sőbbi II. Béla királyt, s e vak király leszármazottai uralkodtak századokon át) tették át a szentté avatás ün­nepét László király korába István király tehát szentté avatását napi politikai okok­nak köszönhette, s a sírjánál történt csodák csupán azérl „születtek”, mivel „ilyen cso­dákkal táplálkozott a kor jámborsága”, ilyen csodák­kal táplálták a kor jámbor­ságát. Tudni kell azt is, minden­képpen I. István volt az első „hivatalos” magyar szent A többieket (Imre herceget, Gellért püspököt) a hazai egyháznak és a népnek elis­merése iiktatta a szentek kö­zé, ami ebben az időben még éppen nem volt szokatlan. A pápa a szentek ünnepélyes kanonizálását csak ebben az időben kezdte alkalmazni, de még korántsem általánosan. István ünnepélyes szentté avatása tehát félreérthetetle­nül politikai ’’manőver” volt, Ala-cs B. Tamás Andrijan Nyikolajev és Pa­vel Popovics még fent szágul­dott a kozmosz térségeiben, amikor itt a gödöllői sport- repülőtéren s ugyancsak a le­vegőben, sokkal szerényebb lesték, szívből drukkoltak tár­saiknak, hogy a kitűzött fel­adat sikerüljön. Talán egyetlen kivétel köz­tük Feldmann Júlia negyedi­kes gimnazista, aki látogatá­Köcse Jenő (balról a második) „C” vizsgájára készül feladatokkal birkóztak a Ganz Árammérőgyár MHS vi­torlázó klubjának táborozó nö­vendékei. Útjuk sikeréért kevesebb szív dobogott, mint a bámu­latra méltó űrhajósokéért, visszatértüket is mindössze tíz-tizenöt ember várta. Ám akik a magasban keringő „Ko­mát”. „Vöcsököt” vagy „Pilist” sunk idején a alatt hűsölt. ö ,Pilis” szárnya a klub Benjáminja, azaz a legfiatalabb növendé­ke. Előző nap sikerrel tette tett, mikor mit kellett volna tennie. Jenő magyarázkodik, mindhiába. Az oktató ezt a földről is jobban tudja. Jenő végül megadja magát. Delelőn áll a nap. amikor Hámori György „D” vizsgás, ezüstkoszorús repülő távolsági repülésre kap engedélyt. Fel is száll a 306 kilométeres út­ra. A cél: Hajdúszoboszló— Algyő. Ez már igen! A start után szépen húz fel a „Pilis”, néhány perc alatt, ötszáz mé­ter magasságban jár, de aztán ott megréked. Hosszú ideig lankadatlanul keresi a jóté­kony termikszelet, de az ele­mek őt is cserbenhagyják. Ne­hezen nyugszik bele a kudarc­ba. Nem sokkal később Ma­gyar Andrást is hasonló „bal­eset” éri. Hiába körözget, nem jut fel az Induláshoz szüksé­ges ezer méter magasságig. Ám őt a reptér jó Örsig mo­toros iskolagépe, a Po II. segí­ti ki. Csörlő helyett ez viszi fel a felhőmagasba. Matuz Istvánról egyöntetű az oktatók és a klubtagok vé­leménye, hogy nagyon tehet­séges vitorlázó. Katonaidejét tölti, de szabadságát a kéthe­tes táborozásra szánta. Gödó - lő térségében ma ő vitte vég­Hasznos javaslat: szakosított tanfolyamok Hol helyezkedtek el a tíz évvel ezelőtt diplomát kapott kertészek A mezőgazdaság növekvő szakember-szükségletével kap­csolatban sok szó esik mosta­nában arról, hogy az elmúlt években végzett agrármérnö­kök egy része nem a szakmá­jában dolgozik. Ezért különö­sen érdekes, bár nem általá­nosítható az a kis statisztika, amely most készült a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskolán, a tíz évvel ezelőtt végzett kertészmérnökök találkozója alkalmából. Az 1952-ben végzetteké volt az első „nagy évfolyam” a fő­iskolán : 1948-ban 186-an, az előző évekénél háromszor-négy­szer többen kezdték meg felsőfokú kertészeti tanul­mányaikat. Az egyetemi reform és más okok miatt azonban a nagy létszámnak csaknem a fele mév az első évben „lemorzso- í lódott”. A külföldi ösztöndíja­sokat nem számítva, végül is 85 kertész nyért diplomát tíz évvel ezelőtt — és ma vala­mennyien szakmájukban dol­goznak. Tíz évvel ezelőtt úgyszól­ván mindegyikük közvetlen termelő munkában kezdte, s huszonhatan ott vannak most is: állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben, kerté­szeti vállalatoknál. De a töb­biek sem egyszerien az „asz­falttal” cserélték fel a szántó­földet: a főiskolán tanultakat és gyakorlati tapasztalataikat hasznosítják mostani, nem­egyszer vezető munkakörük­ben is. Húszán dolgoznak a mező­gazdasági szakigazgatás­ban, s a tíz év előtti hallgatóknak több mint egyharmadából tu­dományos kutató, egyetemi oktató és középiskolai szákta­nár lett. Külön figyelemre méltó, hogy ez volt az első évfolyam, amelyre szakérett­ségivel is kerültek munkás- és parasztfiatalok: természe­tesen ők is szakmájukban dol­goznak, többen közülük, mint tudományos kutatók, állami gazdasági igazgatók vagy ter­melőszövetkezeti elnökök. A tíz évvel ezelőtt végzet­tek saját tapasztalataik alap­ján sok hasznos javaslatot ad­tak az Alma Mater-nek. In­dítványozták például, hogy mivel a kertészmérnökök a zöldség-, a gyümölcs-, a sző­lő-, a dísz- és a gyógynövény­termesztés és feldolgozás igen szerteágazó területein dolgoz­nak, a fiatal szakemberek speciális továbbképzésére a főiskola rendezzen szakosítóit tanfolyamokat. (MTI) Kocsis Judit ekkor még nem tudja, hogy időrepülése mindössze öt percig tart csak le az „A” vizsgát, aznap nem repülhetett, mert a rekkenő hőségben enyhe napszúrásról panaszkodott. Tóth András szerszámkészí­tő, a klutb KISZ-titkára ez­alatt a magasabb fokot jelen­tő „C” vizsgára készült. A tá­bornapló tanúsága szerint teg­nap már 38 percet repült s ez majdnem négyszerese a vizsga­időnek. Ma csak 14 percig suhant a kék levegőtengerben, de jól manőverezett, „biztosan ült” gépe a „kifogott” termik- tölcséren, azaz a földtől a ma­gasba áramló levegőoszlopon. Sorra szállnak fel a lelkes repülők. Farkas Lajos ezüst­koszorús repülő, a tábor ve­zető oktatója ad engedélyt a felszálláshoz. Most éppen Kö- cse Jenő, a klub legszorgal­masabb növendéke jelentkezik „C” vizsgára. Nem reprodukálom az el­igazítást, az olvasók csakúgy nem sokat értenének belőle, mint akkor jómagam. Jenő azonban érti s arcáról olvas ­ható, hogy nagyon igyekszik ff megszívlelni a tanácsokat. Ez ff egyébként ma a negyedik ff próbálkozása az előző sokszori ff sikertelen vállakózásból. | Néhány perc múlva már ff fent úszik „Vöcsök”-jével a ff magasban, ff ^„tapogatja“ a termiket, ^------------------------------------------­f f lent pedig oktatójával az élen ff az egész tábor drukkol neki. ff — Úgy látom, Jenőnek most ff sikerül — jegyzi meg Far- ^ kas Lajos, s már Kocsis Judit felszállását készíti elő nagy ff szaka vatot tságg al. ff Juditnak nincs szerencséje. ff Időrepülést tervezett, de kellő | áramlás hiányában öt perc ff múlva szomorú arccal teszi le ff gépét a „futópályára”. Köcse ff Jenő azonban tartja magát, | egyenletesen írja a köröket, ff aztán, hogy feladatát elvégez- ff te, szintén leszáll; ff Elsőnek oktatója gratulál a i büszke fiatalembernek, de y fj azért a jogos kritika sem ma- ff rád el. Farkas aprólékosan t elemzi, hogy mikor mit vé­hez a legszebb fegyvertényt. Három órán át cirkált a hűs levegőóceánban, 1000 méter magasban. S nemcsak kitűnő vitorlázó, hanem szerencsés barátja a termiknek is. Negyed óra múl­Szerdán, augusztus 15-én hajnalban az 1. számú AKÖV YB 97—77 rendszámú tehergépkocsija az egyik kanyar­ban leszaladt az útról, összetörte a korlátot, egy árokba futott és összetört. A rakomány (görögdinnye) és a gép­kocsi megrongálódásából származó kár több mint 45 000 forint. A gépkocsi vezetőjét súlyos sérülésekkel kórházba szállították (MTI foto: Mikó László felv.) Farkas Lajos ezüstkoszorús oktató Hámori György távol­sági repülését adminisztrálja va eltűnt a szemhatárról és csak akkor jött elő, amikor feladatát végrehajtotta. Nem aggodalommal, csupán kíváncsisággal sokáig kerestük a szabadságos kiskatonát, még a PO II. fedélzetéről is. A reptér parancsnokhelyettese, Szabó Miklós tartalékos re­pülőfőhadnagy jóvoltából ugyanis belekóstolhattam a nemes szenvedélybe. Ott fent, ötszáz méter magasban értet­tem meg igazán azt a 17 fia­talt. aki kora tavasztól késő őszig oly lelkesen hódol a vi­torlázás örömeinek. Nyikolajev és Popovics még fent száguldott a kozmosz tér­ségeiben. amikor ez a kiképzé­si nap jó eredménnyel véget ért. Útjuk sikere nem függött a termikektől. Valamikor azonban bizonyára ők is vi­torláztak. Aki pedig a koz­moszba akar eljutni, annak lent, az első lépcsőnél kell kezdenie. A. E. i \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VÄ\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Közlekedési baleset Kerepesen clíóö íéjjcóö a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents