Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-18 / 193. szám
PEST MEGYEI GYEI VI. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM ARA 50 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK í 1962. AUGUSZTUS 18. SZOMBAT Lehet élni és dolgozni a világűrben — mondják az űrhajósok Tönkrement hat napig áll a lánctalpas Akik elégedettek, s akinek semmi sem tetszik Huszonnégy traktor nyomában a pilisi határban Hogyan haladnak az időszerű munkákkal, dolgoznak-e a gépek, mi akadályozza a nyári mélyszántást — a küldöttválasztó taggyűlések előkészítésével egyidöben ezt vizsgálták meg a járás szövetkezeteiben, egésznapos határellenőrzéseken a Monori Járási Pártbizottság munkatársai. Riportunk az egyik ilyen határjárásról számol be. Egy Volga menti városban, a kis pihenőházban találkozott Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics, a két szovjet űrhajós pénteken az újságírókkal. Nyikolajevet és Popovicsot, Gagarin mutatta be a megjelenteknek és ismertette a Vosztok—3 és a Vosztok—4 űrrepülésének főbb eredményeit. Utána Nyiikolajev tett nyilatkozatot. Kijelentette, hogy Popoviccsal együtt nagyon örül annak az elismerésnek, amelyet a Vosztok—3 és a Vosztok—4 Űrrepülés aratott világszerte. Megköszönte a meleg üdvözlő táviratokat és leveleket. Arra a kérdésre, mi volt az első érzésük az űrhajósoknak miután visszaérkeztek a földre, Popovics kijelentette: — Nagyon jóleső dolog visz- sza érkezni hazánkba, több napi távoliét után. Ezt az érzést szavakkal alig lehet kifejezni. Nem nehéz ezt megérteni, hiszen több napot töltöttünk a világűrben. Mikor lábam újra a földet érintette, felkiáltottam: .,sikerült” majdnem sírva fakadtam az örömtől: „teljesítettük a feladatot, újra itthon vagyunk”. „Panelnak igaza van. Határtalan öröm töltötte el szívünket. At akartuk ölelni az egész világot’’. — Elsőnek a kereső csoport orvosával találkoztunk a földön — folytatta Nyikolajev. — Azután észrevettem, hogy egy kazah ifjú vágtat felém lovon, a másik oldalról pedig egy traktor közeledik. Én pedig csak álltam, mosolyogtam, olyan csodálatosan jó volt... Arra a kérdésre, hogy a föld körül tett fordulatok közül melyikre emlékszik leginkább, Nyikolajev mindenekelőtt az űrhajó pályájára térése után következő első fordulatot említette. Azután arról beszélt, hogy a negyedik fordulóban meglepetésszerűen érte Hruscsov üdvözlete. — Amikor a 17. kört tettem a íöld körül, csatlakozott hozzám barátom, Pavel Popovics — mondotta ezután. — Az űrutazás vidámabbá vált. Most már ketten voltunk. És vajon el lehet-e felejteni a 64. fordulót, amikor négynapos űrutazás után a Vosztok—3 megkezdte a leszállást? Mint önök is látják, ez a szakasz is jól zajlott le. Nyikolajev ezután visszatért arra, hogy a negyedik fordulóban váratlanul felhangzott Hruscsov hangja. — Sok sikert kívánt nekem és azt az óhaját fejezte ki, hogy térjek vissza szerencsésen a földre. Meghatódtam, könnyek szöktek a szemembe. Nyikita Szergejevics fellelkesített, erőt öntött belém. Az egyik tudósító kérte az űrhajósokat, mondják el, hogyan éltek és dolgoztak az űrrepülés alatt, — Mint ismeretes, külön munkaprogramot dolgoztak ki számunkra — válaszolta Nyikolajev. — Munka váltakozott pihenéssel, úgyanúgy, mint a földön. A programnak megfelelően felkeltünk, tudományos munkát végeztünk, kapcsolatot tartottunk a földdel, feljegyzéseket vezettünk be az utazási naplóba, stb. Volt időnk a pihenésre is. Ismétlem, általában úgy éltünk és dolgoztunk, mint otthon, itt lenn a földön. Popovics hozzátette: — Legfőbb feladatunk az volt, hogy minél több tudományos adatot gyűjtsünk a világűrről, s így segítjük tudósainkat és konstruktőreinket a további űrkutatás számos problémájának sikeres megoldásában. Elmondhatom, nem ültünk tétlenül. A pihenés perceiről szólva Popovics elmondotta: Egyszer Andrijannal együtt még egy dalt is elénekeltünk duettben. Ezenkívül sokat írtunk, olvastunk”. Popovics egy kérdésre válaszolva kiemelte, hogy a Vosztok—3 és a Vosztok—4 tudományunk és technikánk nagyszerű vívmánya. Az űrhajók valamennyi berendezése pompásan működött. Űrhajós köszönetünket fejezem ki a Szputnyik-űrhajók megalkotóinak, a tudósoknak, a tervezőknek, és az elgondolásokat megvalósító munkásoknak. Nyikolajev csatlakozott Popovics szavaihoz és hozzátette, hogy „az űrhajók századunk csodái. Mindent összevéve biztosította sikeres űrrepülésünket és vsszatérésünket a Földre, lehetővé tette, hogy új, igen értékes tudományos értesüléseket szerezzünk a világűrnek arról a részéről, amelyet bejártunk”. A súlytalanság állapotáról Nyikolajev elmondotta, hogy igen érdekes úgy ülni, hogy az ember nem érzi, hogy ránehezedik a székre. Az űrhajós közölte, hogy a programnak megfelelően minden nap kioldotta magát és kiszállt az ülésből. Ilyenkor az ember szabadon lebeg a térben, nem érinti sem a padlót, sem a falakat. Nyikolajev hozzátette, hogy ilyen lebegő helyzetben kezelte a távközlési műszereket, így fogyasztotta el az ennivalót. A súlytalanság állapotában teljes mértékben lehet élni és dolgozni — jelentette ki Nyikolajev. Az újságírók kérdéseire válaszolva, Popovics kijelentette, hogy nagyon ízlettek az űrhajósok által magukkal vitt élelmiszerek „Andrijan és én jó étvággyal ettünk. Kellemes volt, mintha egy jó vendéglőben lettünk volna”. Nyikolajev közölte, hogy előre tudta, hogy fel fogják bocsátani a Vosztok—4 űrhajót is. „Tudtam, melyik ponton tér majd pályájára és mikor" — jelentette ki. — Mégis, mikor a Vosztok —4 feltűnt a közelemben — folytatta —, magától értetődően örültem, hogy itt van velem egy barátom. Ez még fokozta erőmet Nyikolajev kifejezte azt a véleményét, hogy az űrhajósok egymástól kis távolságban végzett páros repülése, amelyre most először került sor az űrkutatások történetében, „igen sokat nyújtott a tudósoknak és a tervezőknek, s nekünk. űrhajósoknak. Perspektivikusan nézve, ennek jelentősége óriási. De, azt hiszem, a szakemberek dolga, hogy erről bővebben beszéljenek.” Nyikolajev közölte, hogy az űrrepülés alatt sok érdekes dolgot látott. — Feltűnt előttünk minden világrész. Sok várost láttunk, különösen éjszaka, amikor a villanyfény jól megvilágította azokat. Láttunk hegyeket és folyókat, erdőket, óceánokat, tengereket. A Holdat nem tányérnak láttuk, mint a Földről, hanem űrben lebegő gömbnek. Az űrhajósokat megkérdezték, mit mondtak egymásnak, amikor megkapták a parancsot a leszállásra. — Azt mondtam Andrijan G rigor jevicsnek: minden kitűnően fog menni, szerencsés utat! — válaszolta Popovics. — Én pedig kedvenc szava- járasommal fordultam hozzá: Pavel, nyugalom, nyugalom, minden jó lesz — tette hozzá Nyikolajev. A beszélgetés végén Nyikolajev kijelentette: „Földünk minden lakosához hasonlóan mi is azt akarjuk, hogy a tudományos eredmények a haladást szolgálják, hogy a Földön mindenki jól éljen. A kozmosznak a békét, az embere^, javó.t kell szolgálnia.“ Popovics: „teljesen egyetértek Andrijannal. A Föld körüli térség szolgálja az embert, segítse elő a földi élet virágzását”. Szinte a hangja is mosolyog Komor Bélának, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztálya vezetőjének, amikor arra a kérdésre válaszol, hogy most, a nagy nyári szezon végi kiárusítás utolsó napján milyen eredményeket mondhatnak a magukénak. — Pontos eredmények még nem állnak a rendelkezésünkre és ha állnának is, ezek ne111 lennének reálisak, mert a mai napon még árusítunk. Azt elmondhatjuk. hogy a kiárusítás igen jól sikerült és a lakosság is nagy örömmel fogadta. —* Hallhatnánk arról is valamit, hogy mit tartanak sikerük titkának? — Egy valami magyarázza a sikert, az hogy megfelelő időpontban került sor a kiárusításra. Hepehupás dűlőutakon, tikkasztó hőségben immáron másodszor vágunk neki a pilisi határnak. Guba Pál. a Monori Járási Pártbizottság titkára még a kocsiban is kérdezgeti a hátsó ülésen levő Bernula Károlyt és Lentár Kálmánt, a helybeli Vj Elet, és a Hunyadi Tsz elnökét, s közben jegyezget. Az mór az irodában kiderült, hogy az Űj Élet Tsz-ben az 1350 holdból eddig ötszázhat holdat, a Hunyadi Tsz-ben pedig a tervezett hétszáz hold kétharmadát szántották fel. A két szövetkezetben a saját erőgépeket is számítva e pillanatban huszonnégy traktornak kellene dolgoznia. Hány gép szánt ebből, menynyi áll, s melyik végez egyéb munkát, ezt kutatjuk most kinn a helyszínen, a szérűkön, a szántóföldeken. Az első traktor, amellyel útközben találkozunk. egy pótkocsival felszerelt Ütos. A Hunyadi Termelőszövetkezeté, hordja a gabonát. A Bicskei dűlőben javában folyik a cséplés, két gép dolgozik — azaz, ahogy jobban szemügyre vesszük, rájövünk, hogy csak az egyik. Ez utóbbi mellett jókedvű kazalozók, pelyvahordók dolgoznak, Fazekas — Hány bolt vett részt a nagy kiárusításban? — Hetvennégy állami és szövetkezeti kiskereskedelmi egység,'szaküzlet árusított — hangzik a válasz. — A legjobban talán Vácott, Cegléden, Budakalászon, Budaörsön, Abonyban, Budakeszin. Érden, Nagykőrösön, Szentendrén és Bián készültek fel a kiárusításra. Meg kell jegyeznem, hogy a többi helyen is megfelelő volt a felkészülés. Külön is említést érdemel a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat három, és a Pátyi Földművesszövetkezet két vásározó részlege, amelyek ebben az időszakban ugyancsak kiemelkedő eredményeket értek el a forgalomban, nemcsak a megyében, hanem annak határain kívül is. <m. j.) Károly felügyelete alatt. „Elégedettek vagyunk — mondják az emberek. — százötvenegy mázsát már ma is elcsépeltünk. Alkonyaiig meg legalább száz mázsát tudnánk zsákokba ereszteni, ha telne a Igazaiból.” A másik gép áll, elromlott a traktora. Dühös fiatalember . élesztgeti a benzinlámpát, hogy bemelegítse vele a kormost. Hiába, nagyokat prüszköl a traktor, de nem indul be. Gazdája szidja, káromkodik, majd egyre azt hajtogatja, kár volt otthagyni a vasutat. Aztán hamar kiderül, hogy ki a hibás. Egyik idősebb cséplőmunkás mondja, hogy bizony a traktoros nagyon felületesen viseli gondját a gépének. Délben is otthagyta a traktort, elment a kocsmába. így aztán nem csoda, ha még a negyven mázsa gabonát sem tudták ma elcsépelni. „Semmi sem tetszik ennek az embernek — jegyzi meg egy másik — legkiváltképp a munka.’’ Szuda János, így hívják a dühöngő traktorost, mint a továbbiakból kiderül, bizony sok problémát okozott már a brigád vezetőjének, Nagy Pálnak, de a gépállomásnak is. A két cséplőcsapat azonos gépi feltételekkel rendelkezik, mégis Fazekasék már huszonhét vagon gabonát csépeltek el, Szudáék csak a tizenharmadik vagonnál tartanak. Sajnos, a pilisi határban dolgozó gépállomási traktorosok között nemcsak Szuda János az egyedüli, akire panaszt hallottunk. Továbbmegyünk, s közben három traktorral találkozunk. Az egyiket — hosszabb állás után — éppen most javította ki a vezetője. Minthogy ilyenkor már nem tudnak embert biztosítani a műtrágyaszóráshoz, a traktor majd csak holnap reggel kezd munkához. A másik, pótkocsival felszerelt traktor ugyancsak a szállításban vesz részt. Bernula Károly, elnök szerint nem tudják másképp elvégezni az összetorlódott feladatokat. A fogatok hordanak, a magszállításra kénytelenek igénybe venni a traktorokat is. Végre aztán rátalálunk az első traktorra is, amely szánt, egy MTZ típusú gép Albert- irsa határában. Nyáregyháza felé az úgynevezett kemencei tanyán kellene szántam egy lánctalpas traktornak. Csakhamar rá is találunk, de nem a barázdában, hanem két szerelő társaságában, egy fa alatt. Közel egy hete áll már a különben napi két műszakban húsz hold felszántására alkalmas nagyteljesítményű erőgép, mert tönkrement a hengerfej tömítése, s a hetven-nyolcvan forint értékű tömítést a gépállomás nem tudta előbb beszerezni. Talán holnap reggel már üzemképes lesz ez a gép is, mondják a szerelők. Rövid számvetés és már meg is állapítja Guba elvtárs, hogy a Hunyadi Termelőszövetkezetben levő tizenhárom erőgépből négy rossz és mindössze egy gép szánt. Ez bizony nagyon kevés, de nézzük csak, mi a helyzet az Uj Elet Termelőszövetkezetben? A szövetkezet földjei túlnyomó- részt a monori határ közelében terülnek el. Itt találjuk meg a Nagy dűlőben a két szántó traktort, egy MTZ-t és egy DT—413-as lánctalpast, amelyek az őszi árpa alá készítik elő a talajt. Odébb két cséplőgéppel találkozunk, az egyik ugyancsak rossz. Szembetűnően mutatja ezt a teljesítménye, szerdán húsz és fél mázsát, ma pedig negyven mázsát csépelt. A gép vezetője panaszkodik, hogy már amikor kihozták, akkor is hibás volt a cséplő. Alkonyodik, amikor kijutunk a dinnyeföldre, itt találjuk meg a szövetkezet két traktorát, amely szállításra készül, viszi be Pestre a diny- nyét. Az értékelésre az irodában kerül sor. ahol Guba elvtárs megállapítja, hogy a huszonnégy traktorból a mai napon hat darab állt és csak négy szántott. A négy cséplőgép közül kettőt nem lehetett használni. A végső konklúzió: lényegében mindkét termelő- szövetkezetben kielégítően halad a cséplés, megfelelő ütemben folynak az egyéb munkák is. de a szántást most már mindenképpen meg kell gyorsítani. A két tsz-elaök a gépállomási brigádvezetővel. Nagy Pállal együtt számbaveszik, melyik traktort lehet és kell most már haladéktalanul bevonni a szántásba. Péntek reggeltől kezdve — erre ígéretet tesz a két tsz-elnök — 'kilenc traktor kezd neki a szántásnak. Már tíz óra is elmúlik, amikor Guba elvtárs újabb határszemlére indul. Vele együtt még egyszer megnézzük, kint vannak-e a traktorok, megtartják-e a nyújtott műszakot, a négy traktort kint találjuk, remélhetőleg az elkövetkezendő napokban kilenc szántótraktor fényszórója világítja be késő este is a pilisi határt. Súlyán Pál Gratulálunk! Pénteken, a késő délutáni órákban a következő szövegű táviratot kaptuk: Örömmel jelentjük, hogy vállalásunkat teljesítettük. Augusztus I6-án este nyolc órára az utolsó szem gabonánkat is elcsépeltük. Ezzel egyidejűleg eleget tettünk szerződésben vállalt kötelezettségünknek. Előre Termelőszövetkezet Ecker János elnök Iklad Horváth András mond beszédet a váci munkás-paraszt találkozón Vácott, a Váci Fonógyár művelődési otthonában ma délután munkás-paraszt találkozót rendeznek augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe tiszteletére. A megjelentek előtt Horváth András, az MSZMP Központi Bizottsága póttagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára mond ünnepi beszédet. Szezon végi kiárusítás
