Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • ’ Hajnalban, délben, este Mindennapos színjáték 3 felvonásban — Színhely; Gyömrő — Idő 1962. augusztus 9. IV. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1962. AUGUSZTUS 12, VASÁRNAP TÁVIRAT Augusztus 10-én, este 6 órá­ra befejeztük a cséplést. Vecsési Zöld Mező Tsz elnöke ÜLLŐI JEGYZETEK A hét közepén az Erős cséplőbrigádnál jártam Ül­lőn, a Kossuth Tsz tanyaköz­pont melletti szérűjén, hogy színes írásban számoljak be ezeknek az embereknek haj­naltól késő estig tartó ne­héz munkájáról. A riport azonban nem jele­nik meg, mert a cséplőbrigád etetőjét, Krenyóczi Andrást, halálos szerencsétlenség ér­te. Munka közben a csép­lőgép dobjára esett, ahol azonnal meghalt. A rendőr­ség nyomozást indított a sze­rencsétlenség körülményeinek tisztázására. •k Az újságírók, egymásnak adják a kilincset Üllőn, a Kossuth Tsz-ben. A napokban Mihók Sándor és Súlyán Pál, a Pest megyei Hírlap munka­társai jártak Üllőn, a Kossuth Tsz-ben, ahol a mélyfúrású kút környékét, majd a kom­bájnaratás hajráját nézték meg. A Magyar Távirati Iroda munkatársai a tsz jó­szágállományáról és az idő­szerű munkákról készítettek számos fényképfelvételt. A Népszabadság fatoriportere a paradicsomszedő asszonyokat fényképezte. Szebelkó Er­zsébet és Rédner Márta, a Nők Lapja munkatársai Be­jei Ferencnét,, a megye egyet­len növénytermesztő brigád­vezetőjét kísérték reggeltől késő délutánig, hogy mun­kájáról fényképes riportban számoljanak be. ­u jtaniw). .. ár i'H A közelmúltban arról ír­tunk, hogy Üllőn folynak, csöpögnek a szódavizes üve­gek. Az eltelt idő alatt a föld­művesszövetkezetben megja­vították az üvegek záró­csapját és örömmel állapít­juk meg, hogy most megszűnt a faluban a „csöpögési” pa­nasz. ★ Húsz forint előleget fizet munkaegységenként az üllői tsz. A tegnapi nap folyamán közel négyszázezer forintot fizettek ki egyhavi előleg cí­mén a tsz-tagoknak. Kiss Sándor Reméljük, hogy a páros versenyben megelőzzük az érdieket — mondják a gépállomáson Egymás után döcögnek be a kombájnok a Monori Gépállo­más kapuján és szépen, kato­násan felsorakoznak az udva­ron egymás mellé. Ezek a gé­pek már teljesítették a rájuk szabott feladatokat és egyelőre nem is foglalkozik velük sen­ki, hiszen folytatólagosan van most naás munka is elég, ami­hez a hozzáértő emberek kel­lenek. Hogy ezek a gépek ho­gyan felelnek meg a követel­ményeknek és a számítások­nak, arra Kiss Józseftől, a Monori Gépállomás igazgató­jától kapjuk meg nyomban a feleletet. — Huszonnégy kombájnunk nagyrészt a várakozásnak megfelelően működött. Ki- sebb-nagyob hibák voltak — ez elkerülhetetlen —, de a be­jelentett hibák kijavítása iránt azonnal intézkedtünk, úgyhogy nagyobb fennakadás sehol sem volt. A legtöbb ba­junk Bényén, Üllőn és Úriban működő egy-egy régi típusú AC 400-as kombájnnal volt, amelyek pótlásáról kell majd gondoskodnunk. A kombájnok munkateljesít­ményére vonatkozó érdeklődé­sünkre megtudtuk, hogy július végével volt versenyértékelés, ez azonban nem tekinthető még véglegesnek, mert egye­lőre a munka hatvan százalé­ka van csak elvégezve és a hátralevő munkák az értékelés eredményeit még befolyásol­hatják. Az eddigi eredmények szerint a 24 kombájnos közül Po­haranszky József 310 hold­dal az első; Jámbor István 292 holddal a második és Siskó György 282 holddal a harmadik helyen szerepelt. Az egyes brigádok munkatel­jesítményének értékelésénél az első helyen a Gombán működő Galambos János brigád áll 1631 normál- hold teljesítménnyel; a második helyen a Gyomron és Maglódon dolgozó Csőri Gyula brigád 1501; a harma­dik helyen az Üllőn működő Turáni István brigád áll 1380 normálhold teljesítménnyel. A traktorosok versenyében a Holder traktorral dolgozók el­ső három helyezettje Csordás Károly, Cseri János és Fehér József. Az MTZ és UTOS gé­pekkel dolgozók közül Kalo­csai Mihály, Simon József és R. Tóth Elek kerültek az első három helyre. Az aratégépek versenyének első három helyén Mély­kúti Lajos, Király István és Bérezi János szerepel­nek. Ugyanekkor értékelték az Érdi Gépállomással folyó pá­ros verseny részeredményeit is. Ezek szerint a tavaszi mun­káknál az elsőséget az érdiele biztosították maguknak. A nyári munkáknál a Monori Gépállomás eddig több mint háromezer normálhold mun­kateljesítménnyel megelőzte az érdieket és remény van rá, hogy ezt az előnyt meg is fog­ják tartani. A csépléssel egyidejűén fo­lyik a nyári mélyszántás, 2700 hold felszántott tarlón már zöldeli a másodvetés. Huszty Károly Riporter-szereposztás: Aki korábban kelt a napnál: Bognár Miklós Aki legjobban megizzadt a riportért: Gyarmati Sándor Aki csak másnap feküdt le: Radványi Barna Aki fényképezőgépével mindig, mindenütt ott volt: Somodi Imre „Hajnalodik, hűvös, csípős szél támad...*4 Járásunkból két tsz-elnök és egy agronómus utazott a Szovjetunióba Tegnap reggel 30 főnyi csoport indult útnak a Keleti pá­lyaudvarról, 12 napos tanulmányútra a Szovjetunióba. Az uta­zók többségükben tsz-elnökök, agronómusok és brigádvezetők. | Járásunkat Ilorinka János, a péteri Rákóczi Tsz elnöke, Fa­zekas Károly, a mendei Lenin Tsz elnöke, valamint Horváth Árpád, az üllői Kossuth Tsz agronómusa képviselik. SPORTCSEMEGE A Monori Járási Tanács fut­ballcsapata hétfőn délután fél ötkor méri össze erejét az Aszódi Járási Tanács csapatával, a gyöm- rői stadionban. Hajnali friss szellő söpör vé­gig Gyömrő utcáin. Négy óra van, kelet felől dereng, a kelő nap fénye rózsaszínűre festi az égbolt álján pompázó bá­rányfelhőket. Az utcák kihal­tak, a gyömrőiek még jóízűen alusszák álmukat. A Steinmetz úton azonban már néhány em­ber az első vonathoz igyek­szik álmosan. A malom udvarán pezseg az élet, a fuvarozási vállalat ko­csisai készülődnek és az eliga­zítás szerint indulnak a mun­kába. Megszólítom Kovács Antalt, barátságosan mosolyog, úgy válaszol: — Már indulok is, fél hatra a maglódi gépgyárban kell lennem... Tovább sétálok. Már egyre több ember iparkodik a kora reggeli vonatokhoz. Kerékpá- ! ron közeledik Tóth Laci báT esi. a Petőfi Tsz elnökhelyet- I tese. Néhány szót váltunk, a munkákról beszél, elmondja, hogy a 3 cséplőgép már virra­datkor megkezdte a munkát, gabonát és borsót csépelnek, a kertészetben is javában dol­goznak .,. Kele Sándor a vonathoz megy: vele tartok. Kezében útitáska, csinosan ki van öl­tözve, üdülni megy két hétre Balatonszemesre, a konzerv­gyár üdülőjébe. Társadalmi összefogással iskolai napközi otthon épül Tápiósiilyben PANASZKÖNYV Péntek délután bementem egy pohár sört meginni a Vi­gadóba. Petrányi Józsefné szolgált ki, poharamat félig töltötte meg a csapról, a töb­bit pedig az összeöntögetett hanziléből pótolta ki. Mikor ezt kifogásoltam, gorombán rámszólt: örüljek, hogy hab nélkül kapom a sört. Udvariasabb, jobb kiszolgá­lást kérnénk! Koczó Károly Monor, Szilágyi Dezső u. 13. Igen sok autós és motoros elégedetlenkedett a monori ÁFOR-telep megszüntetése­kor. Ugyanekkor alakították át az országúti benzinkutat gázolajossá, a főtéri keveré­keset pedig vegyes kúttá. Az elégedetlenkedők száma i azóta jelentősen megnőtt. A környékbeli autó- és motor­tulajdonosok közül sok dol­gozik délelőtti műszakban és nem tud eljönni a hivatalos fcárási időig: délután fél né- bag. vagy hazatolja jármű- tét, vagy kunycrál más ve­hetőtől egy kis üzemanya- fot. A nyitva tartási idő meg­változtatásával talán .lehetne tegíteni a panaszokon. Több monori és környéki motoros Tápiósülyben a régi község­háza épületéből új iskolai napközi otthont építenek. Ré­gi kívánsága teljesül ezzel a dolgozó szülőknek. Kovács Géza, az. általános iskola igazgatója és a szülői munkaközösség vezetői nem győzik írni a sok felajánlást — és a sok teljesített munkát. Nézegetem az építkezés tár­sadalmi-munka lapjait. Július 14-én például 19-en dolgoztak. 112 óra segédmunkát és 40 óra szakmunkát végeztek 1032 forint értékben. Július 15-én ugyancsak — és azóta napon­ként, ilyen szép ütemben ha­lad a munka. Eddig kb. 12 ezer forint értékű a teljesítés. Szeptember 1-én a tanévnyi­tással egyidőben avatják fel az új napközi otthont is. — Az egósz falu lakossága megmozdult a hívó szóra — mondja Papp Miklósné, a köz­ségi tanács vb-titkára. — Volt olyan ház, ahonnan az egész család tett felajánlást — és azt szorgalmasan teljesítik is. Kovács Géza igazgató a leg­nagyobb elismerést megér­demli. Szívügye ez az építke­zés. Szünidejét áldozta rá. Mindennap kora reggeltől ké­ső estig jön-megy, intézkedik, szervez, irányít, hogy a kitű­zött határidőre: szeptember 1- én megnyíljon az új iskolai napközi otthon. Blaskó Az 5 óra 8 perces vonatra sokan várnak. Ismerős arcok: Melegh János gyógynövény­kutató, Timár Ferenc az Álla­mi Biztosítónál tisztviselő, Poroszlai József és felesége ... Csütörtök lévén, piac van a Sallai úti piactéren, már az előbb is láttam kosaras asszo­nyokat a piac felé menni, most velük tartok. Nem nagy a piac, jórészt apró kosarakban a gyömrői kofák kínálgatják áruikat. De itt van a tsz is, ifjú Potondi Mihályné árulja a paradicso­mot, paprikát. — Fogy az áru? — kérde­zem. A paprikát elkapkodták, pe­dig nem olcsó, a paradicsom­ból még tart, ahogy látom, az is gyorsan elfogy. Viszonylag sok árut kínál a vásárlóknak Dimitrov Béla: a paprika darabját 50 fillérért adja, a kéHsapöszta 2 Tórint, a fejes egyötven. Kürti Józsefné tanácstag ko­sarában árpa és csöves kuko­rica. Panaszkodik, hogy már négykor kint volt a piacon, de sem tököt, sem burgonyát nem kapott. Amíg így beszél­getünk, néhány asszony ko­ránk gyűlik, Simon néni, Kris- kóné és a többiek, s'azt mond­ják hogy több zöldáru kellene a boltokba, akkor nem lenne ilyen drága a piac... /Tüzesen süt le a nyári nap sugára...' r Három hét múlva újra benépesülnek az iskolák... Még hűvösre húzódunk a tűző napsugarak elől, még a nyár időzik nálunk, de már egyre rövidebbek a napok: kö­zeledik az ősz, a szeptember. Három hét múlva újra bené­pesülnek az iskolák tantermei, folyosói, és újra megkezdődik a tanulás. Járásunk területén már több községben befejeződtek a ta- tarozási munkálatok, s az is­kolák új köntösben várják a tanév megkezdését. Sajnos, Monoron még nem mondható ez el. A Munkásőr úti iskolá­ban hozzákezdtek ugyan a munkához, de elég lassan ha­ladnak előre. Ez a helyzet a Kossuth Lajos általános isko­lában is. A folyosókon, a tan­termekben csend tanyázik, s alig veri fel a munka zaja. Az Ady Endre úti iskolában pe­dig hozzá sem kezdtek a tata­rozáshoz. A rendelkezések ér­telmében augusztus 25-re ké­szen kell lenni mindennek. Persze, meg lehet csinálni egy- egy iskola tatarozását néhány nap alatt is. De milyen mun­ka lesz az? Jó lenne elgondolkozni egy kicsit, amíg nem késő. Koblencz Sándor ÜGYET,ETES ORVOS Monoron; dr. Balogh József, Gyomron: dr. Balogh Sándor. A tsz-irodában jóleső hűvös uralkodik, az irodai dolgozók közül mindenkit elfoglalva találunk. Hayt Ferenc tsz- elnök útbaigazít, megmondja, merre dolgoznak a tagok. Az üllői út mentén kereszt­be rakott gabona várja a gé­pet. Nem messze ide, egy má­sik tábla földön serénykedő asszonyokat látunk. Füstös Jánosné II. vezérletével 11 asszony kapálja a paprikát. — Ha itt végzünk, akkor megyünk paradicsomot kapál­ni — mondja vezetőjük. A déli hőségben izzadva sze­di hat asszony az uborkát. Éppen most érkezett ki a bri­gádvezető: Tóth László is. — Mennyit szednek le na­ponta? — 60—70 ládával — feleli Laci bácsi és hozzátoldja: — Szorgalmas ez a hat asszony. Füstös Mihályné, Füstös Já­nosné L, Szokola Sándorné, Kanyó Józsefné, Kakucska Ist- vánné, Burián Jenőné. Ha vé­geznek az uborkaszedéssel, visszük őket a Széchenyibe fü­rödni. — Jó is lesz! — kapnak a szón az asszonyok. — Meleg van. De fittyet hány a déli hő­ségnek Papp József és neje is. Szorgalmasan kapálják a vál­lalt kukoricaterületet. A határhoz képest elenyé­sző a forgalom a községben. Szinte kihaltak az utcák. Ügy látszik, a déli hőség minden­kit fedél alá kerget. Csendes az Otthon vendéglő környéke is. De bent annál nagyobb a forgalom. Follárdt Istvánné serényen hordja az asztalok­hoz a megrendelt ebédet. — Naponta 60—90 ebéd fogy el — tájékoztat Follárdtné. A cukrászdát üresen talál­juk, Anikó — Tunyoghi Györgyné — villámgyorsan megfőzi a rendelt feketét és már hozza is. A Bajcsy út bitumenje szin­te olvad a hőségtől. De az út­építők ráadásul még tüzelnek a kazánban is. A szurkot zú­zalékkal keverik és elterítik az úton... ffA napnak hanyatlik tündöklő hintája.. Fél hat tájban a szokott al­konyati kép fogad: vonatról, buszról haza igyekvő emberek mindenütt. A helyi üzemekben is majd mindenütt véget ért már a munkaidő, csupán a fodrászok „termelik” még má­sodik műszakban is a divatos, kedves frizurákat. Jenő bácsi­nak a férfiosztályon egyetlen vendége van csupán, a női részlegben öt vendég is szé­pül, ott jártunkkor érkezik a hatodik. Mi van a strandon? Varjú Miska és néhány társa még zavartalanul lubickol, de a te­ret mindjobban a pecások — Mikoleczky Feri, Kovács Feri és a többiek — uralják. Közben lassan sötétedik, az utca elnéptelenedik. A lehető leghétköznapibb este a mai: a moziban is szünnap van, a ív­ben sincs műsor. Hol vannak a gyömrőiek ilyenkor? A cuk­rászdában 4—5 futóvendéget lehet csak találni, a KIOSZ vendéglőjében 10—15 ember található, iszogatnak, kártyáz­nak, biliárdoznak. A KISZ székházának világosak az ab­lakai. A kisteremben Kakucs- ka Jóska, Mózes Jancsi, Újvá­ri Marika és mások tárgyal­nak; a nagyteremben Kisréti József vezetésével táncpróba folyik... Tíz óra után két riporter­társammal indulók útnak. A Halászkertben még találunk némi „életet”: 15—20 ember iszogat, vacsorázik a záróra előtti hajrában. Az utcák tel­jesen kihaltak. Játszani kez­dünk: megszámoljuk, hány házban ég még a villany a Táncsics út patika és posta közötti, szakaszán? Mindössze kilenc ilyet találunk. Csendes, békés falucska ez, koránfek­vő, józanéletű nép lakja. A i rendőrőrsön -jh aJi&vá színién bekukkantunk *— megerősítik az általunk tapasztaltakat: az este eseménymentes volt. Egyetlen szenzáció: a maglódi úti sorompón túl kényszerle­szállást hajtott végre egy vi­torlázó repülő. Pedig ... Pedig olyan sok mindent -mesélnek mostanában Gyömrő éjszakai életéről, gá­láns kalandokról, pajzán histó­riákról, amelynek főszereplői ittas halászkerti rrendégek — férfiak, nők vegyesen — akik a strandra mennek józanod- ni (?), ott Jinn módra” für- dőznek, s a lovagok hölgyük cipőjéből {?) isszák, a bort... Átvágva a parkon lemegyünk még egyszer a strandra. Min­denütt csend, némaság. A tó hűvösen hallgat, még a pecá­sok is elvonultak, sehol sem világít apró lámpájuk, nem „tükör a víz", apró szél bor­zolja a színét.., Megvárom még az éjféli vo­natot. Pillanatokra ismét meg­élénkül az utca, a nagyállomá­son 40—50 ember száll le, si­et haza, lefeküdni. Ismerősö­ket keresek, köztük és találok is: Gazdik Pálékat, Füstös Bé­lát, Eröss Julcsit... Az óramutató túlhaladt a ti­zenkettőn, új nap kezdődött, új riporttémákkal. Nyugvóra térhetek most már én is. Jó­éjszakát!

Next

/
Thumbnails
Contents