Pest Megyei Hirlap, 1962. augusztus (6. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
/ IMS. AUGUSZTUS 12, VASARNAP «ST near ei kMis'Iup HEGEDŰS LÁSZLÓ: A kovács halálára Levélben jött a hír íalumból s szíven ütött mint kalapács. Zömök alakja bennem él még — s egy hete halott a kovács. Gondolatom utcákon ődöng, amely most csöndes és kihalt szellő motoz a vén akácon s nem hallani a régi zajt Áll a pöröly, nem cseng az üllő, vasat nem reszel harsogón s nem fulladoz a vén kovács már. tüzet szítva a fújtatón. Mintha látnám: a kopott műhely, lomos udvar előtt megáll, szúrós szeme az eget nézi, hogyha kél a nap, vagy leszáll. S napközben százszor is. Mikéntha tiszte volna: lesz-e cső. Az utat lesi. Amíg végül feltűnik egy járókelő. ősz gazda vállán tarisznyával, botozva pincéhöz megyen. Bevárja. S hosszan elidőznek permetezésen, szüreten. Szidják az időt Hallom újra: ..Kevés a nap, mindig esik”. Eldiskurálnak. Ahogy régen együtt mulattak reggelig. Haragra lobban, vörös képpel sorra szedve a szenteket, míg hangja köhögésbe fullad. Legyint. Majd harsogva nevet. Emlékszem: egy-egy patkói ásnál ha a ló ugrált makacsul, dőlt belőle a cifra átok, mint az ár, hömpölygőit vadul. Megenyhült lassan. Vén haragja s harsogó kedve is lohadt. S előlünk végül elmaradtak hetyke csikók, vérmes lovak. Már csak a műhelyben kopácsolt, avitt szerszámai között. S mondják, egy hete virradóra csendes szóval elköltözött. Kis szőleje hiába várja, háza is. O már messze ment. Hallgat a műhely. Négy zugában Pókhálókat sző majd a csend ... \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\va REFLEKTORFENYBEN /> TÁNCSICS MARIA FILMHÍREK együttesében. Versek, a pódiumon: Aranyt, Petőfit, Radnótit szaval országhatáron belül és országhatáron túl. Tapsolják Pekingben, Moszkvában és Budapesten. Megszerette a pódiumot, de nem lett hűtlen a színpadhoz. Szolnokon az egyik legszebb női szerepet, Roxant alakítja és itt találkozik először a hűvös, szép udvarhölggyel, Olympiá- val. Innen már könnyű követni sikereinek állomásait. A Liliomfi Mariskája, a Déryné címszerepe, a Kapitány Márije, az Esküvő Lilienje, valamint az Olympia címszerepe, már ismerősek Pest megyében is. Szerepalkotásai maradandók, emlékezetesek. Ha jellemezni akarnám, úgy a mindenkori fegyelmezettségről, a tudatosságról, a szerénységről és a művészi alázatról kellene írni. Ezek Táncsics Mária színészi tulajdonságai. Tele van szívvel, szenvedéllyel. Szerepformálásai is ezt a szenvedélyt igazolják. Fő célnak tekinti a darabon belül a szerep hangsúlyának megtalálását, így öltenek figurái élő alakot. A szerepnek is van bizonyos tónusa, s ezt mindig a színésznek kell megtalálni. És itt mindig vigyázni kell, nehogy a szerep adta lehetőségék miatt a darab csorbát szenvedjen. I zgalmas színészi egyéniség. Szerepintonálásai- nál mindig határozott biztonságot érzünk. Az a típus, aki szereti az érdekes, lelkileg gazdagon ábrázolt figurákat, ugyanakkor kerüli a csak dekoratív megjelenést igénylő feladatokat. Választékos siílusérzékkel dolgozik a színpadon, a televízió képernyőjén egyaránt, s ugyanezt érezzük akkor is, amikor a rádió éterhullámain halljuk , verseket tolmácsolni. Amit csinál, hivatástudattal, szeretettel csinálja. Ehhez járul a gyakorlatra, a rutinszerzésre irányuló állandó törekvés. Szabad ideje jóformán nincs nyolcra ért haza. A kitartó szorgalom, a hivatástudat, a színpad iránti tisztelet legyőzött minden fáradtságot. Négy évre a felvételi után a Nemzeti Színház társulatában üdvözölték, mint ösztöndíjast. A Viharos alkonyat, a Noszti fiú esete Tóth Marival, aztán a nagy emlék; Anna Karenina, a Magyar Színházban. Együtt lenni a színpadon, ha csak egy-két percre is, Bajor Gizivel, látni Somlayt estéről estére — egy életre felejthetetlen élményt jelentettek. Ezekkel az emlékekkel és a főiskola diplomájával inA születésnapi ajándék. A Színművészeti Főiskolán azon a napon nyolcvanan ! várakoztak a felvételiző bi- i zottság eredményhirdetésére. ;A felvételnél a korhatár ti- ; zenöt év volt. Az egyik fe- ' szült csendben kinyílt az aj- ító. A tanár rámutatott egy ; megszeppent kislányra. Be- ; hívta a terembe, ahol a hosz- ; szú asztalnál sokan ültek. : — Hány éves maga, kislány? :— kérdezte a vizsgabiztos. ; — Ma van a születésnapom, ; tizenöt éves vagyok. Aztán I kérdések következtek, verset : mondott és prózát. S az az- ;évi születésnapi ajándék egy [életre a legkedvesebb marad, j Táncsics Máriát felvették a [Színművészeti Főiskolára. Akkor talán még nem -is tudta, milyen komoly munka vár rá. Nagytétény és Budapest között, a vonaton, nap mint nap a könyvekbe temetkezve tanult. Reggel hatkor jött el otthonról és este p Gina Lollobrigida új filmjében Címe: Vénusz 1982 I___________ ___ I RODALMI TALÁLKOZÁSOK (Én is emlékezem Durák D. Dénesre) körülöttem. Azt hittem hal- lucinálok. Stimmelt. Hallucináltam. ' Nem ő volt. Pedig még so- [ káig kerestem. Hiába. S [ ahogy a forró puha homok- j ban nem jött felém, nem is i ment el tőlem soha. Ma is itt őrzöm szivemben. \ ★ A második emlékem rólaj tizenöt évvel későbbi. Egy fájdalmas tavaszi dél- i utánon a Kripton Kávéház! teraszán üldögélt. Előtte az t az asztalon hófehér papír! feküdt és sárga Hartvnudti ceruzájával apró gyöngybe-í tűkkel írta legújabb versét.: Sárgászöld dús haja nem Ui-i gott a szemébe, mert már \ teljesen kopasz volt. Mióta', utoljára nem láttam, a haja', is elhagyta. Nem tudtam, hogy a költő [ a kávéház teraszán üldögél, | de ellenállhatatlan vágy íö-[ kött, taszított a Kripton fe- [ lé. Rohanva megindultam és már-már a kávéház elé' értem, mikor találkoztam menyasszonyommal, Lenkével. aki elcsalt egy moziba. És Durák D. Dénes helyett Ectdy Nelsont néztem az Orgonavirágzásban. Hangtalanul és reménytelenül. Pedig akkor még csak másodszor nem láttam Durák D. D énest. ★ í Az utolsó emlékem már l kórházi emlék. Hófehér kór- ; házi ágyon feküdtem nagy- '• betegen és nagysúlyosan. í Egyedül és elhagyottan, de \ tudtam, hogy Durák D. Dé- ; nes eljön hozzám. Szüntele- l nül az ajtót néztem és heve- ! sen dobogni kezdett a szí- < vem, mikor a hófehér ajtó ! kinyílt és Durák D. Dénes \ lépett be a szobámba. Ked- \ vesen és mosolyogva. í Szótlanul átölelt és leült ! az ágyam mellé. Már na- \ gyón régen nem láttam őt. ; Kopaszabb volt, mint va- ! laha. Erőltetett vidámsággal ! játszadozott törött szarufé- \ sűjével és abszintet ivott ! hozzá görögdinnyével. ; — Meddig marad nálam. j Mester? — kérdeztem fél- ! szegen. ! — Sokáig — mondta mo-\ í solyogva — és köpött egyet. \ , • ! Sajnos, nem maradhatott,[ ! mert bejött a főorvos és adott ! nekem egy injekciót. Ma- \ gamhoz tértem és ekkor í örökre — most már tudom, í hogy örökre — eltűnt a sze- \ mem elől Durák D. Dénes. ! Azóta se láttam. % De azért ezt a kis vissza- } emlékezést még megírtam. \ Ezzel tartoztam Neki. i És a Hungária Kávéház fö- p pincérének. 6 Miklósi Ottó Az utóbbi időben napi- és hetilapjaink hasábjain számtalan visszaemlékezést olvastam. Durák D. Dénesről, a kitűnő költőről és publicistáról. A vele való találkozásokról szóló visszaemlékezésekből megtudtam, hogy Durák D. Dé- nesnek 150 000 személyes jóbarátja, csodálója és mecénása élt honunkban és hogy Durák D. Dénes mégis elhagyottan éhenhalt fényes nappal a Bazilika előtt, az kizárólag annak köszönhető, hogy ez a 150 000 ember véletlenül éppen nem figyelt oda. Elhatároztam, hogy én is megírom találkozásaimat Du- ! rák D. Dénessel. Pedig én nem is találkoztam Durák D. Dénessel. Pontosan háromszor nem találkoztam ve- \ le. Elmondom úgy, ahogy történt. * [ ö már rég ismeretlen köl- [ tő volt, túl az első éhezé- ; seken, én még csak csacska ; gyermek. Egy verőfényes őszi j délutánon az óbudai Duna- [ parton játszottam a prac- j limmal a porban. Talán fel [ sem tűnt neki. 0 se nekem. [ Pedig ö éppen nem jött fe- ; lém. Meleg, bús hangján — i mit azóta is hallok, a neve- [ men szólított. i Felkaptam a fejemet és kö- [ rülnéztem. Senki nem volt cv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Dehát akkor lássuk azt aí táncot. í y Es Bözséék ragyogóan re- p mekeltek. — Gratulálok! Igazán szép j munkát végeztél — fordult^ felém a felügyelő. — Bár í nem szakmám, de ez pom- p pás, jól sikerült dolog. — Ö, köszönöm ... köszö- \ nőm ... nekem se nagyon p szakmám ... nem is az érdé- í / mem. í i Jerzy Kawaleriwicz len- p gyei filmrendező a napokban J tért haza több hetes fran-! ciaországi tartózkodásáról. \ Utazásának célja: előkészí- g leni Bolesiaw Prus világ-J hírű regényének, a Fáraó- g nak koprodukciós filmfel- ; dolgozását. A Franco—Lon- J don Film Vállalat részt vesz \ a közös munkában, s a külső ; felvételeket 1963 márciusé- ban kezdik meg. Sok jele- J netet forgatnak majd Egyip- g tómban, Jugoszláviában és \ esetleg Marokkóban. \ ^'^'■'^•'''•'.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Tetszik tudni, most kezdtük még... és a bácsi annyira, de annyira hasonlít a ráckevei fényképészhez, hogy az csuda. Hát azt hittem, hogy... •— Én... a felügyelő vagyok . .. ty/iagam, mondanom sem i'-t kell, rettentően röstell- tem a dolgot, s már azon voltam, hogy Bözsét valahogy csak eltávolítóm, Hajniién Duvivier francia filmrendező megkezdte a Tíz- parancsolat című szatirikus új filmjének forgatását. A tíz novellából álló filmben Isten szerepét Fernandel játssza. ★ A Buddenbrock-ház után Nauro Eolognini újabb Thomas Mann művet filmesít meg. Elkészíti a Tonio Kroger filmváltozatát Hardy Krüger és Maximilian Schell főszereplésével. órámra — ellopjuk itt az időt! — Nem baj, úgyis számtan lesz — szólt az egyik lurkó. Persze, nevettek. Nagyszerű volt a hangulat, s még egyre emelkedett. Hanem úgy délfelé kinyílik a kultúrterem ajtaja. A tánc leáll. — Jónapot kívánok — hangzik az ismeretlen köszöntése. — A tanító bácsit keresem. O damentem, s bemutatkoztam. ö is ... A számtanszakos felügyelő volt... Végigfutott hátamon a hideg. — Soha jobbkor — gondoltam. és hirtelen bosszús lettem Bözsére. — Az iskolateremben nem találtalak benneteket, de a zaj idevezetett. — Hát igen... Most... éppen itt volt dolgunk. Kínos csend telepedett közénk. Sem én, sem a felügyelő nem tudta, hogyan is folytassuk a dolgot. És akkor Bözse minden hívás nélkül a felügyelő elé pattant. — Bácsi kérem, nem a ráckevei fényképész tetszik lenni? — Nem drágám — lepődött meg a derék ember. — Nagy kár — savanyodott el a szöszke —, mert egykét felvételt lehetett volna készíteni a tánccsoportról... t nem, hát újból megszólalt. Utolérhetetlen bájjal kezdte: — Mi bizony mostan el- lógtuk a számtanórát, mert- hát a tánccsoport... De ne tessék mán haragudni. — Ugyan — rievetett a felügyelő a szokatlan eseten. = — Hanem? — A táncmesteré! — Pesti, vagy ráckevei? — Hazai — nevettem — saját termés __ — ,<s felmut attam a színpadra, Bözsére. Bizony kicsit büszkén, hogy ilyenek ezek. Ezek a mai tanyai kislányok. f í Mariában nem bízott a ren- ^ dező. S akkor az történt, hogy ^ a bemutató előtt a színész- ^ nő megbetegedett és neki ^kellett beugrani a szerepbe. ^ Attól kezdve minden előadá- í son 6 játszotta Galfirát. y . > ^ T)écs után egy évre már 6 -T Budapesten van. Az Ifjúsági Színházban a Timur fés csapata női főszerepét alakítja, aztán Az acélt meg- ^ edzik és még egy csomó da- jab hálás női szerepei kö- vetik egymást. Pest után isimét vidék. Városok, közsé- í gek a Néphadsereg Müvész>xxxxxxxxvxx\xx\xxx\xxxx\xxxxxxxxxxxxxxvxxxxxx is. Ami volna, azt a tanulás foglalja le. Első énekmestere, Kazacsai Irén, tanácsát megfogadva, szabad ideje legnagyobb részét az önképzésnek szenteli. Versek, dalok, szerepek tanulása és egy-egy jó könyv az, amivel a fárasztó előadások után mindig eredményesen lehet lezárni a napot. Hálás, szép női szerepek emlékét őrzi. Alakításai ak- varell festményre emlékeztetnek, pontosan körülhatárolt ábrázolásban. Ladányi István : Mikszáth: A Noszti fiú eseteTóth Marival; Velkovits Rózái. I Molnár Ferenc: Olympia ? idolt útnak 1950 őszén. Pépeseit már várta Szendrő Jó- pzsef, a rendező, és várták a p szerepek. Irén Csíki Ger- p gely Ingyenélők-jében, Ma- f rianne Moliere Tartuffe-jé- £ ben és Galfira a Jegor Bu- í licsovbari. A legkedvesebb p emlék Irénhez fűzi, a leg- p emlékezetesebb Galfirához. p Miért a legemlékezetesebb? pMert a próbán elvették tőle íja szerepet. Kosztüm és ^maszk nélkül egy kislány fällt a szíripadon. Pesten, ÄPeccsei egyidőben mutatták ?be a Jegor Bulicsovot. A ^Nemzetiben Galfirát Sulyok | Mária alakította. Táncsics É INNEN-ONNAN p A Dukla-szorosban vívott p harcok idejéről készít balla- p disztikus hangvételű filmet, p Pavel Blumenfeld cséhszlo- p vák rendező. A főszerepet p Jiri Vala játssza. P ★ p Grigorij Alekszandrov szov- p jet rendező elvállalta, hogy p befejezi Szergej Ejzenstein p befejezetlen történelmi film- p jeit, az Októbert és a Mexi- í kótj Szeptember 5—15 között rendezik meg az olaszországi Trento városban a nemzetközi hegyifilm fesztivált. Vetítésre kerülnek az alpiniz- mus, a barlangkutatás, a hegyi növényzet és állatvilág, á folklór, az expedíció, a földrajz, a sport, vadászat, halászat, helyi legendák témáival foglalkozó filmek.
