Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-01 / 152. szám

1962. JÜJLIUS 1, VASÁRNAP g'k.Ai MEGYEI K/fíHan Érdekes és hasznos tudnivalók M FÉlLEILEMMŐEs Mindenekelőtt legyünk tisz­tában a félelem eredetével és funkciójával: a fenyegető ve­szélyektől óvja ősidők óta az élőlényeket, tehát az önfenn­tartás alapvető ösztönzésének fontos tényezője. Ha az anti­lop nem félne az oroszlántól — egyetlen antilop sem len­ne már a földön. Mi sem lé­teznénk, ha őseink nem fél­nek az erdőket felgyújtó vil­lámcsapástól, az árvíztől és a vadállatoktól. (Félelmük szülte a vallásokat és a babo­nákat is, de most erre nem térünk ki.) Alapjában egész­séges ösztön, ám ha elhatal­masodik az embereken: a gyermek és a felnőtt lelki életében egyaránt súlyos ká­rokat okozhat. Apraja, nagyja... Nézzük először a gyermek­nél és felnőttnél közös élet­tani tényezőket. A félelem az ember érzelmi (tehát nem ér­telmi vagy akarati) megnyil­vánulása. Az érzelmi rétegben nem aktív, cselekvő, hanem negatív, bénító indulat. Testi jelei — a félelem fokozatai szerint — sokfélék és ellen­tétesek: mozdulatlanság vagy reszketés, elnémulás vagy ki­áltás, hideg verejték vagy forró hullám, szívdobogás, vagy lassú szívverés — és így tovább. Leggyakoribb a cse­lekvésképtelenség; a nyúl az autó fényszórójától mozdu­latlanná dermed, az ember ijedtében megáll a feléje ro­hanó jármű előtt, a megijesz­tett gyerek torkán nem jön ki hang. Amíg a félelem az ember létfenntartását szolgálja, meg­nyilvánulási módjai célszerű­ek és gyermeknél — felnőtt­nél egyformák. Abban sincs különbség „apraja-nagyja” között, hogy a képzelet döntő szerepet játszik a félelemér­zés létrejöttében. Itt,. azQiiban kettéágazik az út. „Fé/ős a kicsi" A gyerek képzeletével egé­szíti ki szükségszerűen hiá­nyos tapasztalatait. Képzele­tét fejleszteni is kell, de csak valóságos, egészséges, vagy költőien szép dolgokra. A Já­nos vitéz sárkányáról, tündé­reiről is el kell mondani, hogy ezek a költői képzelet szép alkotásai. Ha ehelyett sötét­séggel, „zsákos bácsival”, bo­szorkányokkal, ördögökkel ijesztgeti valaki a gyereket, mintha mindez valóságos ve­szély lehetne, tie csodálkoz­zunk, ha /élős lesz. Gyakran a szülők viszik át a gyerekre a saját, rossz em­lékekből táplálkozó, indoko­latlan félelemérzésüket. Ha például egy anya kicsiny ko­rában félt minden járműtől (talán balesetet is látott, de elfelejtette) s bátran, értelme­sen közlekedő gyermekét in­dokolatlanul rángatja, ijeszt­geti a járdaszélen — csak fö­lösleges, túlzott félelmet kelt benne. Az ideges felnőtt tér­iszonyát sem szabad átvinni a gyermekre, ha az már meg- p értette, hogy a nyitott abla- p kon óvatosan kell kitekinte- j nie. A gyermekbe plántált in- : dokolatlan félelemérzések \ fixálódhatnak (rögzítődhet- j nek) és gyakran egész életére j kiható szorongásokat, konflik-1 tusokat okoznak. Többnyire j az ilyen gyerek „fél” a fele- \ léstől, akkor is, ha tudja aj leckét, félszegen hallgat ide-: genek előtt, nem védi igazát, j hanem sértődékeny és önma- j gát emészti. Van dolga az or-; vosnak, amíg a gyereket meg- I szabadítja ettől a sokféle gát- j ló és bénító tehertől. '• j Es a felnőttek ? Az ő félelmeik más termé­szetűek, de általában rájuk is jellemző a képzelt veszélyek túlzása, az aránytalan reagá­lás a valóságra, s ebből követ­kezően az, hogy félelemből még nagyobb veszélynek te­szik ki magukat. Ha emeleti lakásában tűz ütne ki, habo­zás nélkül a mentőponyvába ugrana? — Erre a kérdésre | igen sok felnőtt, ha őszinte — azt feleli: „Valószínűleg nem”. A magyarázata: kevésbé fél attól, hogy valami szörnyű do­log történik vele, mint attól, hogy cselekvőén vállalja az ismeretlent (ebben az esetben a leugrást). Itt ismét szembe­tűnő a félelem bénító hatása. Más példa: aki aránylag nyu­godtan elviselte a bombázáso­kat, nem mer átmenni a pata­kot keresztező deszkapallón — mert nem lehet passzív, ha­nem cselekednie kellene. Sok felnőtt életét megmér­gezi a félelem a betegségek­től, a hipochondria. Nem hisz­nek sem az orvosnak, sem a józan észnek, minden percü­ket megrontja a beléjük rög­ződött elképzelés. A legrosz- szabb, ha „félnek meggyőződ­ni az igazságról”, ezzel sok­szorosan árthatnak maguknak. A félelem ellen, azt szokták mondani, nincs orvosság. Pe­dig van. Az igazi veszélyek helyes felismerése, s ha kell: önfegyelem, önuralom, a való­sággal arányos, célszerű ma­gatartás. Nevelés kérdése — kezdjük gyermekeinken és folytassuk önmagunkon. Gon­doljanak erre a keleti mesére: A Fejedelem találkozik a Pestissel. „Hány alattvalómat ragadtad el?’’ — kérdezi a Fe­jedelem. „Tízezret” — hang­zik a válasz. „Hazudsz — ri- vall rá a Fejedelem — har­mincezer emberemet ölted meg!” „Tévedsz, uram —• szól a Pestis —, én csak tízezret akartam learatni, a többit a Félelem pusztította el”. A félelem az önfenntartási ösztönben gyökerezik, onnan nőtt ki, s lényegében az élő­lények célszerű, hasznos al­kalmazkodása a környezethez. Az emberhez azonban az mél­tó, hogy tudatossága úrrá le­gyen a félelem túlzott, bete­ges, ártalmas megnyilvánulá­sain. Gyenes István Marilyn és a meztelen igazság Milyen súlyú az Antarktisz jégtakarója ? Szovjet geofizikusok meg­állapították, hogy az Antark­tisz a kolosszális jégteher nyomása alatt az eljegesedés időszakában 700 métert süly- lyedt. A kontinensen a jég össz- mennyisége körülbelül 14 mil­lió köbméter, súlya pedig 12 milliárd megatonna. A tudósok ezzel hozzák ösz- szefüggésbe a keleti Antark­tisz csaknem egész partvona­lát szegélyező hegyvonulatok keletkezését. A szovjet kutatók a nem­zetközi geofizikai év anyagai­nak tanulmányozásával arra a következtetésre jutottak, hogy az elmúlt geológiai korsza­kokban az Antarktisz jégíelü- lete jóval nagyobb volt, mint most. Feltevésük szerint azon­ban 5—10 000 évvel ezelőtt az antarktiszi jégmennyiség va­lamivel kisebb volt, mint nap­jainkban. Egyéb adatok mel­lett ez is az Antarktisz jégta­karójának ciklusos fejlődésé­ről tanúskodik. ZT3ár már! leíáEidt áTpapíi? szalvétagyűjtés láza, a papír asztalkendők kereslete még­sem csökkent. Most már ugyanis nem a gyűjtők, hanem a felhasználók, a háziasszo­nyok vásárolják egyre na­gyobb mennyiségben, asztal terítéséhez, uzsonna csomago­lásához. A kereslet növekedé­se szükségessé tette, hogy a vegypapírgyárban új gépeket helyezzenek üzembe. Most két új gépet szerelnek fel, amelye­ken az eddigi három helyett négyszínnyomású, díszesebb szalvétákat nyomhatnak. Az új gépek segítségével a papír asztalkendők gyártása 476 mil­lióról 500 millióra emelkedik, tehát minden lakosra" évéíifé 50 szalvéta j«t. (MTI) ... i.,,j- - sv ram Nemzeti tragédia Franciaországban az alko­holizmus valóságos nemzeti tragédiává vált. Hivatalos adatok szerint az alkoholiz­mus következtében naponta átlagban 50 francia hal meg. Tavaly alkohol okozta beteg­ségekben Franciaországban több mint 18 000-en haltak meg. Valamennyién az alko­hol közvetlen áldozatai. Ezen­kívül az alkohollal való visz- szaélés okozza a gépkocsibal­esetek 70 százalékát, ittas ál­lapotban követik el a bűncse­lekményeknek körülbelül a felét. Amint a Daily Mirror meg­írta, a hollywoodi filmtőkések világrengető dilemmába ke­rültek. A dilemma értelmi szerzője Marilyn Monroe film­sztár. Arról van szó, hogy a világhírű filmszínésznő az utóbbi hat hónapban három­ízben került kórházba és rá­adásul immár — harminchat éves. Mindeme apróságok alapján a jólelkű hollywoodi filmtőkések feltették a kér­dést önmaguknak: nincs-e itt az ideje, hogy' a fantasztiku­san nagy Marilyn Monroe-gá- zsit leszállítsák? Olyan kér­dés ez, amelyben benne van a felelet is. Marilyn legalábbis igen jól megértette, hogy mi­ről van szó. Ellenhúzásként anyaszűz meztelenül fürdő­ket vett és különböző pozitú- rákban lefényképeztette ma­óriási. A meztelen Marilyn- képek nyomán a közvélemény most azt szuggerálja a holly­woodi filmtőkéseknek, hogy „Marilyn még mindig képes megváltani belépőjegyét a hol­lywoodi paradicsomba”. Az amerikai film urainak pedig — úgy látszik — tudomásul kell' venniök ezt. Marilyn egyelőre nem kerül ad acta, mert még mindig jó az — akt­ja. A. Hatnyelvű űrhajózási szótár A világ különböző országai­nak 34 tudományos társaságát egyesítő Nemzetközi Űrhajó­zási Szövetség hatnyelvű űr­hajózási szótár kiadásával bízta meg a Csehszlovák Tu­dományos Akadémiát. A szó­tár korlátolt példányszámban már megjelent és külföldön rendkívül nagy érdeklődést keltett. Küzdelem az üzemi zaj ellen gát a szakértő William Real Woodfield pornográfőrrel. A felettébb mutatós képeket az­tán sorozatban közzététette a Daily Mirror-ban. Azt kíván­ta ezzel bizonyítani, hogy a betegségéről és a testi rok­kantságáról szóló híresztelé­sek még koraiak. A hatás A XX. században olyan „lármás” lett minden nagyvá­ros és sok munkahely, hogy tenni kellett valamit. Mert a túlzott zaj nemcsak a hallást rontja. hanem az idegeket is. Ez úttal nem térünk ki a köz­lekedésből eredő zajok kérdé­sére (mindenütt duplálási tila­lommal és más rendszabályok­kal védekeznek ellene) és az orvosi területről is csak a munkalélektani vonatkozáso­kat érintjük röviden. Az drtalmak A hangerősség nemzetközi egysége a fon (görög szó, han­got jelent) és ennek alapján állapították meg a hanghatá­sok ártalmassági fokát. Közömbös, semleges a 35—40 fon erősségű zaj (I. fokozat), ilyen például a normálisan szóló szobarádió. Forgalmas helyen az utcai lárma csukott ablakon 50, nyitott ablakon át 70 fon erővel hatol lakásunk­ba. Ez a II. fokozat, már nem teljesen ártalmatlan. Vegeta­tív reakciókat válthat ki a szervezetben, vagyis a tuda­tunktól független folyamato­kat (vérkeringést, lélegzést, stb.) befolyásolhatja kedvezőt­lenül. Végül a Hl. fokozat 90 fon körül van. Szövőnők, ka­zánkovácsok, motorvizsgálók, légkalapáccsal dolgozók isme­rik ezt a „pokoli zajt1’, amely- lyel szemben már senki a vi- l^gonjipem lehet ^özpmböS, Ezen a hangerősségen az előbb jelzett ártalmak fokozottan je­lentkeznek (természetesen a hallásromlás veszélye is) és az ilyen körülmények között dolgozó emberek vizsgálata érdekes eredményekre vezette a munkalélektan kutatóit. Mindenekelőtt az derült ki, hogy az emberek a legkülön­bözőbb mértékben érzékenyek a zajra. Egyesek közömbösek, amikor mások már „elviselhe­tetlen” lármáról panaszkod­nak. Tehát lehetőleg olyan embereket kell zajos munka­helyre tenni, akiket ez kevés­bé „idegesít". Kiderült az is, hogy a zaj tűrése jelentősen függ a munkaörömtől, óz elé­gedettségtől is. Megtörtént, hogy valaki a zaj miatt áthe­lyezését kérte más munkakör- í be. A munkapszichológus ezen . a munkahelyen alig 15—20 • fon erősségű zajt mért, tehát • amennyi otthon is elkerülhe­■ tetlen. Nem is ez volt a baj,- hanem az, hogy az illetőnek ’ konfliktusa támadt a munká- i helyén, ezért sokallta a gép­- zajt. Ilyen esetekben természe­tesen csak a konfliktus kikü­szöbölését és az önfegyelmet ajánlhatja a munkapszicholó­gus. Másrészt a példa világo­i san mutatja, hogy gyakran ■ mennyire szubjektív tényezők- i tői függ a zajártalom megité­■ lése. i Zaj normák ' Az egész világon keresik és ' rögzítik a munkahelyi zaj ! megengedhető mértékét. A le- ; ningrádi munkaügyi tudomá­nyos kutató intézetben dol­goztak ki először pontos zaj­normákat. mintegy három év­vel ezelőtt. Az új gyárépit- kezéseknéi és a gépek terve­zésénél ezeket már figyelembe veszik, a meglevő üzemekben pedig mindent megtesznek, ’ hogy a zajszintet ne lépjék túl. A legjobb az lenne, ha mi­nél kevesebb lármás gép ke­rülne ugyanabba a helyiségbe. Sajnos, ez költséges megoldás, s a^&AJSSÍöK>' &gi üze? ; nagy goq,djg.a. helyszűke, a gé­pek széttelepítése pedig ter­jeszkedéssel jár. Ha a gép tá­volból irányítható (s ez az au­tomatizálás útja!), egyszerűbb a helyzet. Például a nagyon lármás turbókompresszor mel­lett aránylag könnyű tökéletes hangszigetelésű műszerszobát építeni, s a gépet innen kap­csolják, vezérlik. Nem sorolhatjuk fel az ösz- szes zajvédő berendezéseket (ezek egyébként is munkakö­rök, sőt, munkahelyek szerint változnak), csak egyet emlí­tünk: a füldugót. Ahol egyelő- I re nincs más megoldás, ezt I kell alkalmazni. Sajnos, sok helyen nem veszik elég komo- lyan ezt az egyszerű munka- j védelmi eszközt, s ezzel na- $ gyón sokat ártanak egészsé- ^ güknek: idegrendszerük káro* ^ sodásával párhuzamosan, hal- lásuk is jóvátehetetlenül ^ gyengül. 'j Napjainkban még csak a2 j elektronikus gépek működnek 'j zajtalanul. Ahol mozgó, for- J gó, csapódó alkatrészek van- $ nak, elkerülhetetlen a zaj. Túlzott mértéke ellen véde- \ kezni kell — erre hívják fel j a figyelmet a munkapszicholó- \ gusok. s más kutatókkal együtt \ keresik, s mindinkább meg is \ találják a legjobb megoldáso- 't. kát. __________— gy — | Tejtableffa í Mindeddig kétféle formában ; tartósították a tejet: ismere- j tes a tejkonzerv és a tejpor. ; Mindkettőt víz hozzáadásával ; alakítják tejjé és csak azután ; fogyasztják. A dán vegyészeti j ipar bejelentette, hogy sike- ; rült előállítania a tejtablettát. ! A tejtablettát víz hozzáadása \ nélkül közvetlenül lehet friss : tej gyanánt felhasználni a teá- i ban, a kávéban, vagy a kakaá- i ban. A tejtabletta épp oly i gyorsan olvad fel egy csésze teában, kávéban, vagy kakaó­ban, mint a cukor, A bejelen­tők szerint ez a tejtabletta tartalmazza a legfontosabb vaj- és protein-alkatrészeket is és korlátlan ideig tárolható a megromlás veszélye nélkül, Mennyi papírszalvétát „ fogyasztunk" Két új szalvétagyártó-gépet helyeznek üzembe két gyerek, mintha nem is te lennél az apjuk __ E z akkor ugyan szemtelen­ségnek hatott, de sajnos, ké­sőbb igaznak bizonyult. Hat év múltán kiderült, hogy gyer­mekeim atyja egy költő. Gon­dolhatja, azonnal levontam a konzekvenciát és otthagytam Gabit gyermekeivel együtt. ... Na, ne szörnyülködjön. Ez még semmi! Egy évig tő­lem vonták a gyermektartást, mert jogilag nem volt bizo­nyított a dolog! Ehhez mit szól? így van, drága barátom. Ga­bi becsapott. Visszaélt a bi­zalmammal, pedig még dol­gozni se hagytam. De hát hiá­ba __ Mindig éreztem, van G óbiban egy kis polgári be­ütés, egy kis burzsoá mentali­tás. Azt hittem, kinövi. De nem! Bár fogtam őt, de lecsú­szott a lejtőn. ... Tudja, ha most belegon­dolok, azért sajnálom a régi asszonyt. Az nem csalt meg soha. Kár érte... Na, de most már mindegy. Azt hiszem, egyenesbe jövök... Ha nem árul el, megsúgom magának, a könyvelésben van egy kis­lány. Húszéves és... Biró kartárs elismerően pat­tintott ujjaival. Kicsöngetett Az idős titkárnőtől kért még zgy-egy kávét. .. .Es elfelej­tette mondani: — A világ legszerencsétle­nebb embere vagyok. Szikora István kedni. Egy-egy fogadáson úgy fogta a pezsgős poharat, hogy szinte reszketve vártam, mi­kor csúszik ki az ujjai közül. Nézze, húsz évet éltünk együtt Annussal. Nyomorban, bajban velem volt, de felemel­kedni nem tudott velem. Ma­radi lett. Van ilyen... Vén csibésznek nevezett, amikor megtudta, hogy összeszürt... szóval, hogy a nálam tizenhat évvel fiatalabb titkárnőmet akarom feleségül venni. ... Kicsinyes volt. Semmi nagyvonalúság. Egyszerűen képtelen volt elviselni, hogy ő megöregedett és közben én még a fiatal nőknek is tetszem, ___A válás után megbete­gedett és mint már említet­tem, meghalt. Pontosan az es­küvőm napján... E zek után mondanom sem kell, a második házasságom ' sem sikerült. Na, nem a kor­különbség miatt... Ah, de­hogy! Gabi mindig azt mond­ta: — János! Te csak tapasztal­tabb vagy nálam, de nem öre­gebb ... S ebben volt is valami. Há­rom év alatt Gabi két olyan pompás kölköt szült, hogy amikor leányom — oki Gabi- val együtt volt kismama — meglátta, ezt mondta: — Apa, olyan klassz ez a Bolyongani kezdtem a nász­nép között. Az innen is, onnan is elhangzó gratulációk, a nász­éjszakámra célzó élcek már- már megnyugtattak. A meny­asszonytáncnak vége volt, s én indultam vissza Gabihoz, hogy szép csendben eltűn­jünk. Éppen szólni akartam Döncinek, hogy indítsa be a motort, amikor az asztalon fe­kete-keretes papírt vettem észre. „Gyászjelentés?” — hökkentem meg. „Áh, biztosan valamelyik barátom hülyéske­dik ...” — gondoltam. De nem, nem tréfa volt. A leányom tudatta velem, hogy meghalt az anyja. Már mint az első feleségem. Na, mit szól hozzá? Pont az esküvőm nap­ján! Megjegyzem, életében sem volt különb. Soha nem tudta, mikor és mit ülik tenni. Néz­ze, ahogy mondani szokás, az én gyerekszobám csak kré­tával volt elválasztva az istál­lótól. Nyomorban nőttem fel én is. De amíg eljutottam idá­ig, szedtem fel magamra va­lamit. Tanultam. képeztem magam. Ellestem szokásokat... szóval, más ember lettem. De ő? Valahogy lemaradt. Nem mondom, elvégzett mindent, amit rábíztak. Élmunkás lett. kitüntetései voltak, leérettsé­gizett, de a társasági életbe sehogy sem tudott beleillesz­A szerencsétlen ember í — A világ legszerencsétle- \ nebb embere vagyok! — je­lentette ki Biró kartárs. A imokkás kanalát teli marokra \ fogta és fölkavarta kávéját. I Közben akkorákat nyögött, hogy a párnázott ajtók szinte \ összehúzódtak. ! — Az én életemből tanul­í hat, fiatal barátom. Olyan szá- í momra az elmúlt ötven esz- ! tendő, mint egy regény. Mint \ egy tragikus történet... Ke- ; vés boldogság, sok harc és tö- \ méntélén keserűség. \ Képzelje, a házasságom is lúgy kezdődött, hogy meghalt \ az asszony ... Bizony, így volt. \ Még szerencse, hogy nem az, ! akivel a lagzit tartottam. Nem, j nem, az előző. í Míg élek, nem felejtem el. i Állt a bál.. szóval tartott a I lakodalom. Virág... zene ... ! pezsgő.., jókedv ... disztáv- í iratok halmaza ... Ahogyan ez \a valamirevaló emberek es- í küvőjén lenni szokott. Állítom \ magának, mindenki remekül ; mulatott. A főnököm... meg- hívott beosztottaim ... s egy \ darabig én is. Hát ez igazán \ nem volt csoda. Kitettem ma- \ gamért. Gabi is, tudja, az új %asszony, igazán remekelt fia- £ talságával, szépségével és az- £ zal a sajátos, minden férfit £megbolondító diszkrét kacér- £ kodásával szinte felforrósítot- £ta a levegőt. Pokolian jó volt £ a hangulat. De csak éjfélig. £ Akkor valami nyugtalanság vett erőt rajtam,

Next

/
Thumbnails
Contents