Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-07 / 157. szám

1962. JÜLTDS 7, SZOMBAT írtán <» 3 Meghosszabbították a magyar-fian árucsere- forgalmi megállapodást Július 5-én. Helsinkiben — a kontingens-listákban esz­közölt módosításokkal — a le­vélváltás útján 1963. június 30-ig meghosszabbítottók a magyar—firm árucsereforgal­mi megállapodást. A kontin­gens-listák módosítása to­vábbi lehetőséget biztosit a gazdasági kapcsolatok fejlődé­sére. (MTI) 100 helyett 40 százalék |Az új szobi járási szülőotthon A JAVULÁS UTJÁN A MONORI LOGARLÉC A Pest megyéi Döntőbizott­ságot pénteken újból a logar­lécügy foglalkoztatta, amely­nek különösségeiről nemrég közölt részletes beszámolót a Pest megyei Hírlap. Lényege az, hogy a logarlécek hazai gyártására, amely hosszú esz­tendőkkel ezelőtt a Gamma- gyáriban kezdődött meg, igen Tizenhat aranyjelvény Délután két órakor tartották az ünnepélyt, gyorsan, céltudatosan, sallangmentesen — és mégis szép volt, meg­hitt és bensőséges, A törzsgárda-jelvényeket osztották ki a volt Szent Rókus kórház dolgozói között, azok között a világhírű professzorok és főorvosok takarítónők és konyhalányok között, akik 35—30—20. vagy 10 éve dol­goznak egyfolytában a közel kétszázéves ütött-kopottnak látszó, de mégis fiatal Semmelweis kórházban. Tizenhat aranyjelvény — ennyit osztott ki ár. Béni Fülöp, a kórház szakszervezeti bizottságának elnöke, s aztán a jelenlevők hangos tapsa közepette még 47 ezüst és 78 bronzjelvényt nyújtott át a „régieknek”. Mielőtt ki­osztotta volna a jelvényeket, meleg hangon ecsetelte a törzsgárdához tartozás jelentőségét — s ha más szavakkal is, de ugyanezt fejezte ki Meskó Károly, az Orvos- Egész­ségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei Bizottsá­gának titkára is. Meskó Károly befejezésül átadta a kór­ház igazgató főorvosának, dr. Szemancsik Jenőnek a bronzjelvényt, s aztán az igazgató mondott néhány köz­vetlen szót a kórházról, a munkáról, s valamennyi kór­házi dolgozó együvé tartozásáról. Ez adta az ünnepség sajátságos meghittségét és va­rázsát. A professzornak, ápolónőnek és takarítónőnek az ember gyógyításának szolgálatába állított együvé tar­tozása, (m. j.) Megnyílt a ceglédi Aranysas bisztró-féle Múlt héten nyílt meg Ceg­léden az Aranysas bisztró abban a tavaly ősszel meg­épült hárorftemeletes szép bér­házban, amelyre méltán büsz­ke a város. Épp így büszke lehet azonban a ház föld­szintjén megnyílt, korszerűen berendezett két üzlethelyiség­re, az élelmiszerboltra és' a bisztróra is. Ez utóbbi beren­dezése modem felszerelése emiatt a bisztró ülőfogyasz­tásra berendezett része is az. Cegléd szennyvízlevezető csatornahálózata még csak kis részben épült meg. Az új bér­házé is egyelőre az esőcsa­tornába torkolik. Szó volt ugyan róla. hogy a csatorna­bővítés is elkészül, mire a ház felépül, ez azonban anyagi keret hiányában nem történ­het meg. A bővítésbe csak ez Csak az új bisztró fele részében folyik a kiszolgálás. A képen álló vendégek legtöbbje arra a kérdésre, hogy szí­vesebben fogyasztaná-e a fagylaltot, feketét, cukrászsüte­ményt, hidegkonyhai ételeket ülve, igennel válaszolt (Foto: Szentiványi) vetekszik a legszebb fővárosi vendéglátóipari helyiségeké­vel. Már régebben meg akar­tuk nyitni, de az egészségügyi hatóságok, nem járultak hozzá. Most is csak úgy egyeztek bele, ha ízlésesen befestett fa­korláttal elxekesztik a bisztró ülőbútorokkal, asztalokkal be­rendezett részét. Az új biszt-v ró tehát csak talponálló, hiába S várják a kényelmes, kárpíto- jí zott székek a vendéget és a V, vendég is hiába szeretné elfő- í, gyasztani ülve az ételt és a ^ feketét. Csak a fele nyílt meg £ a helyiségnek, megnyitását másképp most sem engedé- í; lyezték a hatóságok. Annak jí ugyanis, hogy egy vendéglá- ^ tóipari helyiségben ülővendé- J; geket is kiszolgálhassanak, f: egészségügyi feltételei vannak. -5 Ezek a feltételek az alag- sorban épültek meg minden szabály figyelembe vételével, jí Csak éppen arra nem voltak f. figyelemmel, hogy a szenny- í; vízlevezető csövek a föld szí- ne alatt alig pár centiméter- -! rel húzódnak, jelentősen ma- ^ gasabban az alagsor egészség- J; ügyi berendezéseinek kifolyó JÍ csöveinél. Vagyis ezek a helyi- jj ségek használhatatlanok és !Í év végén, illetve jövő év ele­jén kezdhet a város. Akkor azután az alagsori helyisége­ket külön kell bekötni a meg­épülő csatornába és addig az Aranysas vendégei csak áll­hatnak a bisztróban. szép eredményekkel és kilátá­sokkal, különböző próbálkozások után a Monori Kefegyár kapott megbízást. Tanácsi vállalatunk régi ké­szítményei, a remek kefeáruk, már jó piacot találtak úgyszól­ván a világ minden táján, fe­lettes szervei nyilván abban bíztak, hogy a monori kefét ezen a diadalútján követni fogja a monori logarléc is. Ez a nagy precizitást igénylő tu­dományos eszköz azonban nem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket, Hamarosan, kide­rült, hogy a lelkesedésen kívül sok minden egyéb feltétele is van a gyártásának: speciális gépeik, speciális anyag, gyakor­lott szakemberek és még né­hány más kellék. A kefegyár minden jószán­déka ellenére sem tudja telje­síteni azokat a mennyiségre és határidőre szóló kötelezettsé­geit, amelyeket a Papír- és írószer Értékesítő Vállalatok­kal kell éviről évre kötnie. Emiatt minden negyedév­ben alperesiként idézik be a Pest megyei Döntőbizott­ság elé, amely igen jelentős összegű kötbérek megfizetésére kötele­zi határozataiban. A pénteki tárgyalás, ame­lyen a felperes budapesti PI- ÉRT-et Losonczi Tibor né, a Belkereskedelmi Minisztérium kultúrálok főigazgatóságát dr. Déry Endre jogtanácsos, a Pest megyei Tanács jogi irodá­ját dr. Jolbey Csaba, a, Mono­ri Kefegyárat pedig dr, Te- mesváry Imre, a gyár kereske­delmi osztályának vezetője képviselte, reggel tíz órakor kezdődött és délben ért véget. Dr. Boruzs Mihály, a döntő- bizottság tárgyalásvezetője ér­deklődésünkre elmondotta, hogy ismét marasztaló ítéletet kellett hoznia, mert a Monori Kefegyár az elmúlt évnegyed­ben sem tudta teljesíteni szál­lítási kötelezettségeit. Az igényelt kötbérek ösz- szege azonban örvendete­sen csökkent, ami azt bizo­nyítja, hogy a logarléc­gyártás terén örvendetes javulás mutatkozik. A kefegyár minden tőle telhe­tőt elkövet, hogy határidőre leszállítsa a szerződésben meg­határozott logarlécmennyisé­get, a késedelmet rajta kívül álló okok 'teszik kiküszöböihe- tetlenné. Késedelmesen kapja meg a logarlécekhez szükséges cellulohdilapokat és nem is kap mindig azonosi méretűt és mi­nőségűt, ami a selejtszázalé­kot emeli. A védelem egyéb­ként hivatkozott is a Pest me­gyei Hírlap legutóbbi lapvéle­ményére is, amely feltárta a gyártás objektív akadályait. Még mindig nincsenek megfe­lelő gépei, bár ezen a téren mutatkozik némi javulás. A gyár ugyanis nemrég kapott egy régi, kimustrált szárítógé­pet. azt házilag üzemképessé alakította át és így a faanyag megfelelő előkészítésének a jö­vőben már kevesebb akadálya lesz. A döntőbizottság az érvény­ben levő jogszabályok értelmé­ben a műszaki hiányokat nem veheti figyelembe, mert hiszen ezek a hiányok évek óta szinte változatlanul fennállnak, de a kötbérigények nagyarányú1 csökkenéséből megállapítva, hogy a gyár nagy erőfeszítést fejt ki a termelési eredmények állandó javításáért, mérsékelte a kötbéreket, és a budapesti P1ÉRT javára csupán az álta­la igényelt kötbér negyven- százalékát ítélte meg. A tárgyalás után 'beszéltünk i dr. Temesváry Imrével, a Mo­nori Kefegyár kereskedelmi osztályának vezetőjével is, aki elmondotta, hogy a közeljövőben még na­gyobb arányú javulásra le­het számítani. A .gyár ugyanis jogot kapott at logarlécgyártásihoz szükséges körtefaanyag szabad felvásár­lására, így már nagyobb meny- nyisógű nyers fát szerezhetett j be, ennek előkészítése már fo­lyik: Remény van arra is, hogy ezentúl megfelelő mennyiségű- és minőségű celluloidét is kap­ós így a gyártást nem nehezíti \ a nyersanyaghiány. Magyar László A zebegényi szülőotthon hallja. Ilyen barátságos környe­zetben várják ki nehéz órájukat a kismamák Ötezer látogató, 336 ezer forint forgalom a kiskiinlacházi kereskedelmi kiállításon A napokban értékelte a múlt hónapban lezajlott Kis­kun Kereskedelmi és Kulturá­lis Hét eredményét a Kiskun- lacházi Földművesszövetkezet vezetősége. Megállapították, hogy a kiállításokat mintegy ötezren tekintették meg. Nem­csak helybeliek, hanem a já­rás más községeiből is sokan meglátogatták a művelődési házban rendezett bútor, jár­mű, háztartási kisgép, vala­mint ruházati kiállítást. A földművesszövetkezet történe­tében úgy szerepel ez az ese­mény, mint amilyenhez fogha­tó még nem volt azelőtt. — A forgalom is minden Várakozást felülmúlt — mon­dotta Olasz Ernő, a kereske­delmi osztály vezetője. — Az egy (hétig nyitva tartó kiállí­táson 336 ezer forint értékű bútort, ruházati cikket, ház­tartási gépet, kerékpárt és motorkerékpárt, valamint rá­diót, televíziót és lemezját­szót vásároltak a látogatók. Ebből egyedül a bútorforga­lom 115 ezer forintot tesz ki; ez több, mint az üzleti forga­lom május első fél hónapjá­ban. Július 15-én nyílt meg Zebegényben a szobi járás tizenkét ágyas szülőotthona. Mindjárt telt házzal kezdtek, két hé­ten belül tizenkét gyermek látta meg a napvilágot benne. Képünkön a tizenkettedik baba nyugszik boldogan ma­mája karjában (Szentiványi felv.) txxxxxw.xxxvxxxxxxvxxxxxs^x^.wxxxxxxxxxxx.xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Tele kamra —- üres asztal A kétéltű autó A Na gyertek már ki! Indulni kell... (Gerő Sándor rajza) A ritkán használt mondás akkor jutott eszembe, mikor igen szép summáról, 150 mil­lió forintról hallottam. Egy év alatt ilyen értékű anyag- és aJkatrészféleséget „mozgatott meg’’ a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat. Ám itt nemcsak adminisztráció­ról vagy szállítási programról van szó, hanem misszióról. / Keresnek minden olyan fölös ^ holmit, ami csak a raktári kar- ^ tanok rubrikáit szaporítja afae- ^ lyett. hogy a készáruk sorát í hosszabbítaná. y Ha küldetés, hát nem köny- ^ nyű küldetés az övék, annyi j bizonyos. A „tele kamra”, a ^ roskadozó raktár, a biztonság í érzését keltheti. S igaz is. hogy y, valamikor minden valamire ^ való otthoni vagy üzemi ház- ^ tartás megrakta kamráit — ha ^ tudta. Ám ki tart ma petró- ^ leumlámpát, s tartalékol pet- ^ róleumot ott, ahol átvette a ^ hatalmat a villamosság? Bát- ^ ran benyithatunk a modem '/f háztartásokba is, nem sorakoz- ^ nak bödönök és liszteszsákok. ^ Annyit vásárolunk, amennyi a ^ legközelebbi napokra kell ^ Az üzemek háztartásában ^ cppen. hogy megengedhetetlen ^ a bőséges tárolás luxusa. Ha flehet, itt még élőbbre szaladt az idő. Szinte hónapról hó­napra módosul egy-egy gyárt­mány, nemegyszer elavul ugyanennyi idő alatt. A bősé­ges készlet itt egyértelmű a veszteséggel. Másrészt egy se­reg halmiból csak éppen annyi áll rendelkezésre, amennyi fel­tétlenül szükséges. Ha aztán az ilyen anyagokból az egyik helyen megteremtik a bőség biztonságérzetét, a másik üze­mi partnert éppen, hogy szük­ségsorba juttatják. Járhatnak aztán ezek Ponciustól-Pilátu- sig, nincsen segítség. Ám na­gyon téved a fölös tartalékok­kal rendelkező vállalat akkor is, ha azt hiszi, hogy mindez magánügye. Végső soron egy kasszából gazdálkodunk vala­mennyien. S az, hogy az el­múlt évben másfélmillió forint értékű anyagot közvetítettek az érdeklődőkhöz, a késztermé­kek értékében sokkal nagyobb pénzt jelent! Mindez azért került papírra, mert az elfekvő anyagok fel­kutatására és értékesítésére létrehozott vállalat hétfőre a Pest megyei Tanácshoz jelen­tette be magát Meghívta a nagyüzemeket tanácsi vállala­tokat, szövetkezeteket, hogy felkérje valamennyiüket a leg­jobb együttműködésre. Min­denki hasznát látja ennek, mert csaknem minden üzem vagy vállalat megszorul oly­kor ilyen vagy olyan anyag hí­ján. S akkor csak egy telefon, egy rendelés, s a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat hat fővárosi üzlete, s ugyanennyi vidéki kirendelt­sége igyekszik eleget tenni a kérésnek, a más vállalatok ál­tal leadott készletekből. Akit ez sem győz meg, ne feledkezzen el arról, hogy az anyagok fölösleges tárolását megakadályozó legújabb ren­delkezés meglehetősen szűk határokat szab a készletezésnek. Ezentúl a kifizethető nyereség is nagymértékben függ attól, hogyan veszi tudomásul, s mi­lyen lelkiismeretességgel hajt­ja végire az idevágó törvényt egy-egy vállalat. Hétfőn délelőtt a megyei tanács Városház utcai külön­termében minderről szó kerül. A megyei érdekeltek gondja, hogy a témát jól ismerő szak­embereket, vezetőket küldje­nek el ide. Olyanokat, akik nemcsak a beszéd, az értekez­let kedvéért jönnek, de^ csele­kedni is. így remélhető, hogy belátható időn belül helyreáll a kívánatos egyensúly, s meg­valósíthatják a mai időknek és körülményeknek megfelelő kiskészletű, gyorsfelhasználá­sú anyaggazdálkodást A kam­ra ugyan nem roskadozik majd, de az asztalra több jut — ennyi bizonyos. Tóth György

Next

/
Thumbnails
Contents