Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-01 / 152. szám

1962. JÜLIUS 1, VASÄRNAP fEST MEGYEI '^CMap Falu Tamás: LEPCSŐHÁZ ó, lépcsőház, öreg lépcsőház, Mennyit lépdeltem benned én, Három lépcsőd is átugrottam A friss ifjúság idején. Ma már píhegve járok benned, A szívem izgágáskodik. Mert nem csupán a márvány lépcső, Ki rajta jár, az is kopik. Magas ott fenn a kéklő égbolt, Magas az első emelet, Lefelé visz akkor is utam, Amikor fölfelé megyek. András Endre: Amikor a fák még nagyok voltak címmel új szovjet filmet láthatunk a nyáron KÉT ÓRA Műteremben V\\\\\\\\\\\\\>XC^\\\\kV»>NCC>\\\\Xv\\\\W<V^^ KI MIT NEM TUD A televízió nagy sikerű „Ki mit tud?" című műsorá­nak jubileuma alkalmával m unka társunk beszélgetést folytatott Folyton Álmossal, a televízió műsorszerkeszt ő- jével, aki a következő nyi­latkozatot adta: — Műsorszámunk, amely a televízió fennállása óta a legjobb ötlet volt, sajnos befejezése felé közeledik. Bele kell abba törődnünk, hogy kis nemzet vagyunk & összlakosságw nk száma mindössze tízmillió. Ebből a tízmillióból eddig kilenc­miffió-kilencszázötvennégy- ezier emtber mutatta be a nagy nyilvánosság előtt, hogy mit tud. Hátra van még egy maroknyi, negyvenhatezres csoport, kiknek szereplése után ezt a műsorunkat vagy be kell fejeznünk,. vagy újra kell kezdenünk. Sajnos, a la­kosság nem elég szapora es ez műsorseámunk elha­lálozásához vezet. Ez is csak nálunk fordulhat elő. Ilyenkor sajnálom, hogy nem születtem Moszkvában, Pe- kingben, vagy New York­ban, mert ebből az ötletből nyugdíjazásomig jól megél­hetnék, ha a hős orosz, kí­nai vagy amerikai nép fia­ként látom meg a TV ka­meráját. — Hogyan jutott eszükbe ez a zseniális ötlet? — tesz- szük fel a kérdést a kitűnő szakembernek. — Az ötlet úgy jutott az eszünkbe, hogy semmi nem jutott eszünkbe, és műsort kellett adnunk. Es akkor azt mondtam, hogy csinál­jon ki mát tud, én hazame­gyek aludni. Hát így kezdő­dött. A műsort először csak fiatalokkal kezdtük, de ké­sőbb bekapcsolódott az egész nép. ■— A TV kedves nézőinek véleménye szerint az utóbbi években csökkent a „Ki mit tud?” műsorok színvo­nala. Igaz ez? — Lehet, hogy van benne valami. Az első ötmillió sze­replő után mi is úgy érez­tük, hogy a második ötmil­lió nem mindenben éri el a kívánt színvonalat. Az óbu­dai kávénénik gúlagyakor­lata kissé vontatott volt, nem volt elég meggyőző a süke­tek szimfonikus zenekara sem és a vakok téli tárlata sem érte el az általunk várt si­kert — Hátra van még negyven­hatezer ember fellépése. Mi­lyen számok sikerében bíz­hatunk? — tesszük fel az Újabb kérdést. — Nagy sikert jósolunk Bámibó Mari néninek, a mo- csoíádi tszcs fejőnőjének, aki a „Dalold el ezüstgitár” címí dalt adja majd elő száj­harmonika-kísérettel. Kor­hely Tibor ktsz-főkönyvelc kesztyűbe fog dudálni és Tej­fel Vendel úttörő egy ki; yercet ad majd elő a* öü Két órát elvettél az életemből — s te nem vagy gazdagabb. Két órával nyújtottad meg a szürke nappalt, a szürke heteket, a szürke éveket. Két órát elvettél a reményből. Két óra kiszakadt az életemből, talán szemed se rebbent. Két óra tenger-tág idő s nem dajkálhatott meleg térdein. Tudod, két teljes óra mennyi? A bányásznak három csille szén, felmentő sereg a bekerített hadnak. Két óra a műtőasztalon, s takaródét fújhat a kaszás. Két óra a jószagú pékségben, s kocsiderék kenyér a polcokon. Két óra a hánykődó hajósnak, hogy bárkája a kikötőbe érjen. Két óra a dermedt siralomházban. Két boldog óra a nászágyban. Két óra elég volt a marathoni hősnek, hogy jó hírrel térhessen meg Athénbe. Két óra s földet ért az első űrhajós. Két óra tenger-tág idő — immár pótolhatatlan. Két órát elvettél az életemből, és van, aki csak két óráig élt. KÖNYVESPOLC Modell — Szánthó Imre rajza \ Jarmila Glazarová: farkasverem ^ Napjaink rohanó életétől, % felfokozott életritmusától ^ rendkívül távol áll Glazaro- í vá regényének története, s a ^ történet szereplőinek emyedt- f sége tétovasága, egész prob- lémája. A már sokszor meg- $ írt szerelmi háromszög kérdé­sét teszi középpontba az író- % -nő, s ennek kapcsán egy szi- léziai kisváros poshadt leve- % gőjű életéről, a város kispol­gárainak mindennapjairól ír. % Glazarová tehetsége, érdekes ^ meseszövése, kitűnő jeUem- ^ rajza teszi a könyvet élvez- 4 hetővé s csupán ezért nem p csalódik az olvasó, aki arra ^ vállalkozik, hogy közel három- é, száz oldalas írást olvasson vé- í gig olyan történetről, amely £ ma mindenképpen távol áll ^ érdeklődésétől. Figyelemre $ méltó Vincze Lajos ülmztrá- Ij dója. A fordítás Rubin Péter % munkája. (Európa Könyv- | kiadó) \ Korolenko: Az ikon nyomában | A századvégi és a század­ai fordulói Oroszország elesett- | jelnek élete bontakozik ki '/, Korolenko elbeszéléseiből, ^ amelyek közül nem egy már | a kisregény terjedelmét ölti. ^ Ebben a kötetben kilenc írá- 1 sát jelentette meg az Eu- j rópa Könyvkiadó. Az első ^ 1885-ből, az utolsó pedig 1912- ^ bői származik. Ez a két dá- | tűm is jelzi, hogy az író ^ éppen azokat az évtizedeket ^ vizsgálta sokat látóan, ame- ^ lyek már magukban hord- í ták az elkerülhetetlen válto­zás, a forradalmi mozgal­mak csíráját. Korolenko el­beszéléseit olvasni izgalmas, maradandó élmény. Alakjai annyira markánsak, annyira élőek. hogy sokáig határo­zott ismerősként maradnak meg emlékezetünkben. Lélek- rajza pedig nem egy írásban Gorkij írásainak drámaisá- gával vetekszik. Korolenko munkássága szerves része a haladó orosz irodalomnak, ezért az Európa Könyvki­adó által kiadott kötet lé­nyeges hiányt pótol. Zinken Hopp: A bűvös kréta A tekintélyes norvég írónő ragyogóan szellemes ötlettel indítja humoros, kedves, mozgalmas meséskönyvét. Jón, a találékony és ügyes kis­fiú egy boszorkány zsebé­ből kiesett bűvös krétával (amely amerikai rokonoktól jött ruhacsomagban __) kis­f iút rajzol a kerítésre. A rajz megelevenedik, Jón pajtásá­vá szegődik, s különös kalan­dokon mennek keresztül. A friss, ötletdús és eleven tör­ténet magasan kiemelkedik., tíz utóbbi években olvasott mesék közül. Ragyogóak az eredeti rajzok, - Malvin Neset munkái, A Zrínyi Nyomda dolgozói kitűnő munkát vé­geztek a korántsem egysze­rű technikai feladatok mara­déktalan ellátásával. A kö­tet nyomdaiéchnikailag szá­mottevő teljesítmény. A Mó­ra Ferenc Ifjúsági Könyvki­adó több, mint tizenhatezer P példányban jelentette meg '(A bűvös krétát, így sok-sok $ gyerekhez jut el a kedves í könyvecske. <tm) .WWWWXWVWVWAWXWVWWWWXNVvxvvxv egy szavad se értem, hé, állj már meg, nem vagy te ima­malom! — Még beszélni se tud a te gyereked — vetem oda az asz- szonynak. — Csecsemő! — feddem meg — a beszéd mű­vészet, az nem káosz, na jól van bikfic, o nyelved nem tu­dom kicserélni. Délután átjön a barátja, egy kitűnő képzettségű kis ember, akár az én gyermekem is le­hetne és meséli, hogy Tibi mekkora luftot rúgott az isko­lacsapat mérkőzésén. Még ez is — állapítom meg keserűen —, hát csak rúgdosd a luftokat, fiam. Nem tudom, ki hoz nekem nylon haris­nyát öreg napjaimra, ha te luftokat rugdosol. em hiába a te gyereked — vádolom az asszonyt, nem hiába, hogy a hölgynek is olyan botlába van, s inkább horgol, ahelyett, hogy meccs­re járna. A fiúval persze közlöm, ha elhasal, hát akkor gyerme­kem, nem célirányos hazajön­ni, a bot már ki van készítve. Be van ecetes vízbe áztatva, de vettem egy mázsa kukori­cát is, hogy legyen min térdel­ni a vakációban. Ha pediglen az iskolacsapatból kimarad, hát akkor a füleit szívesked­jék biztonságba helyezni, ilyen szégyen nem érheti a PÖMÖFÜ volt tartalék bal- bekkjének családját. Minden eljön, megvan a bi­zonyítvány is, jelentkezik az asszony gyereke! A botokat megsuhogtatom — na, fiú, mu­tasd a szégyen-gyalázatot. Hűm. Hűm. Ez biztos, hogy a te bizonyítványod? Hűm. Mennyiért vetted ezt a bizo­nyítványt? Szóval tiszta ötös. Hűm. Mégis csak az én gyerekem lennél? Hűm. Megjegyzem, helyes kölyök. Nem is nagyon N' Rosenda Monteros tahiti szép­séget alakít az Ez Tahiti eí­mű amerikai filmben pdriokriticizmusróL De eze- / ken kívül még számos meg- j lepetést tartogatunk kedves j nézőinknek. •— És mik a további tér- ; vek? í V — „Ki mit tud?” című mű- \ sorunk után megrendezzük 5 a „Ki mit nem tud?" című \ műsorunkat. Biztos sikerünk J lesz, mert tízmillió ember J mutatja be majd a tele-! vízió képernyőjén keresztül,; hogy mit nem tud, Befejezésül hallhatunk! egy-két meglepetést ebből a; műsorból is? ; — Nagyon szívesen. Bemu- ! tatjuk majd Major Tamást, j amint éppen nem tud libát $ tömni, Németh Lehelt, amint £ éppen nem tud akácmézet £ pergetni, Albert Flóriánt, \ amint éppen nem tud űrha- \ jót tervezni és Gyurkovics l Máriát, amint éppen nem í tud toronyíjgrami. És szere- j pel majd természetesen a te- J levízió műsorszerkesztősége £ is. Hogy mit csinálunk, azt j még nem tudjuk, de biztos, ^ hogy van, amit mi sem tu- ^ dunk. í — Mi is biztosak vagyunk J ebben és további sikereket j kívánunk; Miklósi Ottó'1 S ok baj van a fiammal. Ni, most is hogy ül az asztalnál? Hogyan tartja a ke­zében a kanalat? Tessék, azt állítja, hogy egy falat cigány­aira tévedt. Rosszallólag csó­válom a fejem. Mért nem akad meg az én torkomon ci­gányfalat? Ö... khökhö, kö, vágj hátba asszony, vágj hát­ba, elemésztesz a nokedlid- dal. — A te gyereked, mondom az asszonynak felelősségrevo- nóan, a te nevelésed, a te no- ; kedlid. Hogy ez a kölyök nem | rám ütött, az bizonyos. Még : csak nem is hasonlít rám. A, i egész más. Ez az asszony, ez •az asszony, vizsgálom felesé- \gem arcát — lehetséges volna, \ vajon ... ? Mert nem hason- \ lit rám, az szent. Én szép va- \ gyök, a gyerek csúnya. En \ okos vagyok, a gyerek buta, : Én magas vagyok, a gyerek í alacsony. Én harmincöt éves ! vagyok, a gyerek tíz. En frocs- í csőt iszom, a gyerek tejet. Tö­I \ keletien alkotás, az bizonyos, 'h Az asszony — gyerek, í — Fiam, intem állítólagos \ származékom, miért lóbálod a í lábad? Mert a legvadabb tem- $ pában harangoz lábával evés % közben. Én miért nem veteme­dem ilyesmire? Fiam, a lec- ' kévéi hogy állsz, kérdem ebéd után. Kész, hárítja el a táma­dást. — Hallod hitves — közlöm párommal —, a te gyereked milyen félvállról veszi ezt az életre-halálra szóló kérdést? Kész. Ahelyett, hogy kifejte­né, miért nincs kész. Miért nem tanul. Miért nem fejlő­dik. Azt állítja, hogy kész. j te gyereked, emelem fel /x szavam, de majd én ki­kérdezem ezt a neveletlen fiúcskát. Régen tanultam, az igaz, de azért annyi általános műveltségem van, hogy meg tudjam ítélni, tud-e már vala­mit vagy hiába eszi a kenye­ret. Hát, édes gyermekem-, mondd meg nekem, mondd meg nekem, mennyi ötször öt? Huszonöt! Biztos? Biztos! — állítja. Micsoda elbizako­dottság. Jó. De nem tudom, mit csinálok veled, ha nem annyi. Na és azt tudod-e, ki volt, mi volt a mohácsi vész, volt-e, mikor volt, mi szerepe volt ottan a Batu kánnak, édes gyermekem. Hát nem belém kotyog. Azt mondja: De apa, Batu, a ta­tárjárásban szerepel. Pfui, ma­gaviseletből egyes. Magzat. Talán majd nem tudom, hogy az a Batu, meg a tatárjárás micsoda. Csak meg akartalak fogni, magzat, de te csak a megszégyenítésen töröd a fe­jed, nos, ha ilyen okos vagy, áruld el, ki volt, ki volt Bes­senyei György? Na, nagy okos! És hadar, hadar, hogy csak úgy szédülök. Gyerek, te auerehed... hasonlít az asszonyra. Semmi nőies nincs rajta. Még csak szoknyát sem hord. És hogy állunk az iskolacsapattal? — ordítok rá, bizonyosságszerzés céljából. He? Na, most vég­képp eldől a kérdés. A tegna­pi edzőmérkőzésen öt gólt rúgtam, leheli és a Fradi kö- lyökcsapatába megyek holnap próbajátékra. Hűm. Az alma csak nem esik messze a fájá­tól. Ez igen, nahát, édes fiam, bimbós magzatom, te valóban az én gyermekem vagy. — A te gyereked? — sipít be a konyhából az asszony hangja, a te gyereked? M iért? Talán az övé? Talán az asszonyé! Na, jó, vala­mi szerepe lehet, valami kis közreműködést nem vitatok el. De hogy az ő gyereke len­ne? Gyere, gyerekem, fizetek egy tejfröccsöt. Jó asszony anyád, de mégis csak nő. Sn- : ha a büdös életben nem fogja \ megérteni a férfiakat. Nagy J. József '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents