Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-04 / 154. szám

Három Vakációzó diákgyerek tisztán öltözötten, ragyogó bicikliken, jókedvűen kari.. káznak a monon Móricz Zsigmond utcán a vasútál­lomás felé. Szabálytalanul ugyan, egymás mellett vígan terefelrélve cikáznak a nyári napfényben. A szabadság és a vakáció első napjainak a bol­dogsága csak úgy sugárzik az arcokról. A vadonatúj biciklik valószínűleg a tanulmányi eredmények szülői elismerése. \- Egyszóval öröm ezt a három boldogságban úszó fiút látni... A Petőfi Sándor utca tor­kolatánál á járda szélén egy idősebb férfi áll, fehér bot­tal a kezében tapogat, nyil­ván át akar menni az úttes­ten, hogy a Petőfi utcán foly­tassa az útját. A három jókedvű fiú éppen a sarokhoz ér, az egyik meg­látja a járda szélénél álló vak férfit, mint a villám úgy pattan le a gépéről, a gépet egyik társa kezébe nyomja, ő magd pedig odasiet a vak fér­fihez, karonfogja és kedves urvariassággal átkíséri az út­testen, beirányitja a Petőfi utcára, elköszön és máris in­dul vissza a várakozó társai­hoz. Egy pillanat és a három fiú fütyörészve karikázik to­vább, biztosan azzal a jóér­zéssel, hogy emberbaráti kö­telességet teljesítettek. VIDÉKÉ PILLANATKÉP • A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA •. IV. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1962. JÚLIUS 4, SZERDA Szakmai bemutató termelőszövetkezeti szakemberek részére Az eset nem rendkívüli, de példamutató és nevelő hatású, azért írtam le, hogy mások is okuljanak belőle. ___________ (—ty) ENGE DÉLY NÉLKÜLI IPARŰZÉS miatt 800 forintra bírságolta a szabálysértési hatóság Vida Ferenc szerelő, Péteri, Dózsa György út 12. szám alatti la­kost, aki faarylaltgépet javí­tott, Wertheim keverőfejet szerelt fel iparigazolvány nél­kül. A közelmúltban rendezte meg hagyományos szakmai bemutatóját a Monon Állami Gazdaság szárazhegyi, illet­ve Bénye-új tanyai üzem gy- ségében a járás i-er.n -lőszö- vetkezeti szakemberei részé­re. Hajdúk Bálint elvtárs, a já­rási tanács mezőga zdaság i osztályának oktatási felügye­lője üdvözölte a megjelent, mintegy 30 szakembert, is­mertetve a napi programot. Bognár Gyula, az állami gazdaság főagronómusa, a növénytermesztéssel foglalkoz­va, igen beható és részletes tájékoztatást adott a kukori­ca vegyszeres gyomirtásával kapcsolatban, helyszínen mu­tatva be a látogatóknak egy hagyományos módszerekkel gondozott és egy vegyszerrel gyomirtott táblát. A gazdaság újtanyai telepén ismerkedtek meg a látogatók a takarmány- keverésinek egy jól bevált módszerével. A mintegy 70 holdas táblán éppen vágta a dús növényt egy gép. Bognár elvtárs tájékoztatásában töb­bek között foglalkozott a vetőmagkeverés arányaival is, mely szerint ebben a táblá­ban egy holdra 40 kiló zab, 30 kiló borsó, 18 kiló lucerna került. Ezzel a keverési aránnyal 60 mázsa zöldtömeget kip a gazdaság holdanként. Gábor Ferencné mezőgaz­dasági mérnök a szőlő nagy­üzemi telepítéséről tartott a helyszínen igen érdekes elő­adást. Itt már minden munka magán viseli a nagyüzemi gazdálkodás minden jellegze­tességét. A talaj előkészítés és maga a telepítés is. Egy hold hét mázsa műtrágyát és 350 mázsa szervestrágyát kap. A telepítés is a későbbi gépi művelésre történik. 240x60 centiméteres sor-, il­letve tőtávolságra történik a telepítés. A telepítés első üteme mintegy 80 holdon a tavasszal befejeződött három­éves gyökeres vesszőkkel. A gazdaság mintegy 500 holdat telepít a közeljövőben. Varga Imre mezőgazdasági mérnök elvtárs a tehenészet­ben kalauzolta a látogatókat A tejhozam növelése érde­kében történő gazdaságos ta­karmányozásról, a mesterséges borjúnevelés jelentőségéről és előnyeiről, valamint az egyedi takarmányozás fontosságáról tartott tanulságos ismertetést. Az újtanyai üzemegység­ben a sertéstenyésztés és ne­velés, valamint a hizlalás korszerű módjait látták a megjelentek. Az egész telepen látszik a gondozottság, mely elsősorban Szűcs 1st* ván üzemegységvezető elv­társ és beosztott szakembe­reinek érdeme, de nem utolsósorban a jószággondo­zóké is. Böszörményi András TŰZOLTÓBAL volt vasárnap Üllőn. Mint minden ilyen alkalommal, most is megtelt a művelődési otthon, mert a zenét a ké­pünkön látható híres bényei fúvószenekar szolgáltatta Vecsésen és Üllőn már megkezdték, Monoron ma kezdik az aratást Vecsésen az Ezüstkalász Tsz ősziárpa-tábláján a Hosszú dűlőben hétfőn megkezte a munkát a gépállomás két ara- tógépe. Üllőn, a Kossuth Tsz földjén, az ecseri határ alatt szin­tén hétfőn indult meg a tsz kévekötő-aratógépe. Kedden reg­gel a tsz betonút mc-lletti földjén munkához látott a gépállo­más egy aratógépe is. A monori Paplaposban, az OVEF kísérleti telepén is be­érett már az őszi árpa. Tervek szerint egy kévekötő-aratógép­pel itt ma reggel kezdik meg az aratást. — Bizony, 86 év súlya az, amit a vállaimon hordok. Nem kis súly ez! Meg is görbítette, hajlottá tette szálfaegyenes de­rekamat, mert voltam én is deli szép szál legény, 80 kilós zsá­kok csak úgy repüllek c. vállamra, még segítség sem kellett és a messzi sem volt akkor még messze ... A rekkenö déli hőségben a szilvafa árnyas húsé alá húzó­dunk, kezében ott az üveg friss víz, most merítette a szőlővégi kútnál. — A régi, jó párom mellé új társat kellett vennem 84 év után — levegőbe lendül a kopott feketeszínű bot: — ehol van el Két évvel ezelőtt egy bolondodkedvű motoros nekem- szaladt az országút betonján és a lábamat törte. A jóságos doktorok összerakták, ha azonban az időjárásban változás van, megérzem ám. — 800 öl ez a szőlő — mutatja az öreg Győri Józsi bácsi a hosszú tiszta sorckat — háztájinak adta a tsz. Magam ka- pálgatom, kötözgetem, mert szeretem a jó borocskát még min­dig. Igaz, a két szép dédunokám segítene, de nem hagyom, tanuljanak csak otthon a ház körül, mert előttük még a „nagy­út”, amely mellett bizony nemcsak virágok teremnek... Az én arcom már megszokta 86 év alatt a tűző napot, portmar­koló szelet. Megtörli mélyen barázdált arcát, nagyot húz a friss vízből, aztán nekidűl és a fényestestű kapát fürgén táncoltatja a jó te,~mést Ígérő tőkék körül. Kiss Sándor Halálos végű gázolás Péteriben HRUTTKA MIKLÖSKA 3 és/féléves péteri kisfiú 10 éves éves bátyjával és a szomszéd gyerekekkel játszadozott hét­főn délután a Bercsényi utcá­ban. Édesapja, aki gyári mun­kás, még nem volt otthon, édesanyja pedig a tsz-ben dol­gozott. Miklőskára mindég bátyja vigyázott, amíg a szü­lők munkában voltak. Az útszéli árok mellett a bokrok között játszadoztak most is. Ez a kedvenc játszó­helye az utcában lakó gyere­keknek. Miklóska átszaladt az úton. bátyja észrevette, hogy néhány méterrel odébb teher­autó közeledik. Rákiáltott öccsére, az hirtelen visszafor­dult, egy-két lépést tett. de máris az autó kerekei alá ke­rült. Az 1. számú TEFU YB 14—82. számú kocsüa elgázol­ta. Azonnal meghalt. Tanulságként meg' kell je­gyeznünk néhány dolgot, azért is, mert szeretnénk ha hasonló eset többé nem fordulna elő. A péteri lakosok kérik a köz­ségen keresztülhajtó járművek vezetőit, hogy fokozott óva­tossággal vezessenek, mert a község közepén keresztül ha­ladó útmenti házakban még sok buta kis meggondolat­lan „Miklóska” lakik. Végezetül meg kell jegyez­nünk: mégiscsak itt lenne az ideje végre, hogy intézménye­sen gondoskodnának az iskolai szünidőben is a dolgozó szü­lők gyermekeinek napközi ott­honi ellátásáról, foglalkoztatá­sáról. A szülők is nyugodtab- ban mennének nap mint nap a munkába. — BM — SPORTMOZAIK Ma délelőtt 11 órakor a járási KISZ vb és a JTST elnöksége együttes ülést tart. Napirenden a július 8-án Vecsésen megrende­zésre kerülő járási spartakiádver- sennyel kapcsolatos problémák, valamint a KISZ-alapper vezetek - nek a Kilián testnevelési mozga­lomba való bekapcsolása szerepel. Csütörtök este 6 órakor Magló­don ülést tart a helyi sportkör elnöksége. A megbeszélésre meg­hívták a helyi üzemek és szer­vek képviselőit is. ★ Szombat este a Monori KSK lab­darúgó-szakosztálya ünnepélyes évzárót rendez. Értesüléseink szerint, szombaton vagy vasárnap a Ferencváros első csapata látogat Gyömrőre, ahol mérkőzést is játszik a helyi és a környékből összeállított válogatot­tak ellen. A mérkőzés pontos ide­jét és az összeállításokat a bét vé­gén közöljük. ANYAKÖNYVI HÍREK Gyomrö Elhunyt: Czövek Ferenc 60 éves. Monor Születtek: Maró István és Varga Anna fia: István. Molnár József és Major Mária leánya: Mária, Rafael József és Kocsis Terézia leánya: Katalin. Házasságot kötöttek: Burgyán Benő és Havrilla Edit. Varga Mik­lós és Szabó Margit. Elhunytak: Izsáki János 75 éves, Skodák Józseíné László Terézia 85 éves. Darázsi Gábor 87 éves. MAI MŰSOR Mozik Gomba: Szembesítés. Gyömrő: Liliomfi. Maglód: a kápó. Mende: Halálhajó. Monor: Felmegyek a miniszterhez (széles). Pilis: Ke­nyér és rózsák. Tápiósüly: Kö­lyök. Úri: Ugyefogyott Rómeó. Üllő: Megszállottak (széles). Va­sad: Ismeretlen férfi. Ve esés: Szombat esti tánc. Egy bejelentés nyomában: Ahol nem a szocialista együttélés szabályai szerint élnek Szerkesztőségünkhöz Tur- csányi Andrásáé (Monor, Li­liom utca 35. szám alatti lakos) levelet küldött, amelyben elpa­naszolja: „Az udvarban lakó közvetlen szomszédai — Tar János és Verebély Katalin — állandó zaklatásának van ki­téve. Verebély Katalin nem engedi meg, hogy éléskamrá­ján keresztül közelítsék meg a kéményajtót, így 1960 óta nem volt kitisztítva a kémény. Ál­landó tűzveszély van az épü­letben, olyannyira, hogy az üzlethelyiségben levő bútor­raktár bármely pillanatban le­éghet!; Tar János lebontotta a fáskamra feljáróját, hogy ne lehessen felmenni a padlásra, stb., stb.!” Alaposan megvizsgáltuk a bejelentést. A Liliom utca 35 szám alatti Vajnai-féle háznak három tulajdonosa van: két rész Turcsányi Andrásé, fél-fél rész Tar Jánosé és Verebély Kataliné. A három lakó között a vi­szálykodás akkor kezdődött, amikor Tamé a csirkéit be akarta tenni a közösen hasz­nált ólba. Turcsányiné erről hallani sem akart. Szó szót kö­vetett. aminek a vége az lett, hogy a nemrég operált Tamét Turcsányiné tettleg bántalmaz­ta. Verebély Katalin hasonlók miatt húzta a rövidebbet. Öve­le is a közösen használt tyúk­ól miatt tűzött össze Turcsá­nyiné. Tetézte ezt azzal, hogy Verebély Katalinnal egy ház- ■ tartásban élő Dombai Bénit — lecsirkefogózta! így kezdődött és mindjobban elmérgesedett a helyzetük. A végén a bíró­ságon kötöttek ki. De kik ezek az emberek? Idős Turcsányi András, ala­csony. keveset beszélő ember; segédmunkás a budapesti Vas­OTT FOLYTATNÁM, ahol tegnap abbahagytam: A Szász- Svájcban tett utazásnál. Soká elidőztünk a Bastei sziklánál, megcsodáltuk onnan a ragyo­gó tájat, S miután így a lélek éhségét csillapítottuk, beül­tünk a vendéglőbe, hogy a gyomor éhségét is lecsendesít­sük. Háromnegyed három volt. A pincér — rossz arcú, rossz­indulatú ember —, közölte ve­lünk, hogy ebédet csak háre­mig adnak ki, s nem volt haj­landó kiszolgálni • bennünket. Kísérőnk azonnal a vezetőhöz fordult, aki méltányolta hely­zetünket. s megígérte, hogy kapunk ebédet. Pár perc múl­va hangos csetepaté hallatszott a konyha felől — világosan felismertük pincérünk tenor­ját —, s egy negyed óra múlva meg is érkezett ebédünjc, de másik felszolgáló hozta ki. A „mi pincérünk” dúlva-fúlva el­kerülte még a tájékát is aszta­lunknak. Régi rossz szokás szerint, nemcsak róla, de személyén keresztül, az egész német ven­déglátásról hajlandók lettünk volna levonni a cseppet sem hízelgő következtetéseket, ha még aznap helyre nem billent volna a mérleg. Este a Ring kávéházban va­csoráztunk. Felszolgálónk — csupaősz, csupabáj pincér bá­csi — valahányszor egv tá­nyért, villát vagy szalvétát letett az asztalra, nem mu­lasztotta el hozzátenni utá­nozhatatlan udvariassággal: „Bitte schön”. • Ahá, mondja az éber olvasó, tudom már, mire jó ez az egész hosszadalmas bevezető: ennek ürügyén kívánja elverni a port szerzőnk a hazai ven­déglátáson! De teljesen fölös­leges ez a példázat, nálunk legalábbis a mi vidékünkön — nincsenek olyan pincérek, mint a Basteiben, csak olya­nok mint a Ringben! Merném én ezt kétségbe Vonni? Ám azért mégis szeretnék egyet-mást elmondani a mi vendéglátásunkról is, de előbb még egy kis kitérőt teszek. A KINCSTÁRBAN tett lá­togatásunkkor csodálatosan szép dolgot láttunk: porcelán utánzatú kávézó készletet, a Nagy Mogul esküvőjét bemu­tató „játékszert”, csupa arany­ezüstből; Erős Ágost fejedelem nyolc ékszergarnitúráját, stb. Legnagyobb részét a kiállított tárgyaknak a. különböző ivó­eszközök teszik ki. Mi minden­ből ittak a szász hercegek! Nemcsak színaranyból készí­tettek ivókupákat, de elefánt- csontból. gyöngyház kagylóból, kókuszdióból, strucctojásból is! (Mindezek természetesen arany foglalatba kerültek.) Mi nem szász hercegek voltunk .—, bár fejedelmi ellá­tásban részesültünk —. mi csak egyszerű üvegedényekből ittunk. De az nagyon tetszett, hogy minden italhoz olyan poharat adtak, amelyről leol­vasható volt, hogy milyen ital — Radeberger sör, Margon- tvasser stb. — van benne. Nálunk egy-egy pohárról legfeljebb csak az elődünk ujj- és szájnyoma olvasható le. Er­ről szombaton a monori Fé­szekben is meggyőződhettem. Ám itt nem is a sör, hanem az előtte elfogyasztott ebéd volt érdekesebb, erről írnék bővebben. Halászlé lett volna az istenadta, ha sikerült volna. Fiatal volt a hal — mondta a felszolgáló. Es kevés — mond­tuk mi. Anfi pedig a levét il­leti — annak egyetlen erénye az. hogy meleg volt. S ha va­laki azt hinné, hogy ez csak kötözködő magánvéleményem annak elárulhatom, hogy kilen­cen ültünk egy asztalnál, ugyanazt ettük, ugyanúgy vé­lekedtünk mindannyian. S mi­és Acélöntődében. Három fel­nőtt gyermeke van, akik szin­tén bejárnak dolgozni. A nap­közbeni viszálykodás esemé­nyeiről — anyjuk egyoldalú információi alapján értesülnek. Tar János bányász, vékony, sovány ember. Feleségével vál­tott műszákban dolgoznak. Dombai Béni — hegesztő. Va­lamennyien dolgozó munkás­emberek. Hallgassuk meg egyenként őket. Verebély Katalin: „Megütöt­tek, s ocsmányul beszélnek ve­lem Turcsányiék. Felrúgják a szocialista együttélés legele­mibb szabályait. Nem tudok rájuk nézni!” Tar János: „A beteg felesé­gemet verték meg! Lehetek én ezek után emberséges? Kine­vetnek, kicsúfolnak a gyerekei, s. az anyjuk még biztatja őket!” Turcsányiné: „... az én lá­nyomat mocskolja Verebély Katalin. Söpörjön a maga por­táján! A villanyt is leszerel­tette! Azért gyűlöl, mert nem engedem feketézni. Hát nem is! . . ” Idős Turcsányi: „Békességet szeretnék a házban, de hiába mondom az asszonyoknak — nem hallgatnak rám! Pedig engem is megvertek!” A Liliom utca 35. szám alat­ti házban csak akkor lesz rend és békesség, ha a szocia­lista együttélés szabályai sze­rint élnek az ott lakók; ha el­ismerik egymás jogait is, tisz­telik egymásban az embert! S ez elsősorban rajtuk múlik, nem a törvényen! Idős Turcsányi András azt mondja: békességet szeretne, megértést a házban! Hát akkor mutasson jó példát a többiek­nek! Hörömpő Jenő lyen abroszról ettünk! Máig sem tudtam eldönteni: az volt-e koszosabb, vagy az étte­rem fala. Hát ezt mégsem volna sza­bad csinálni. Nemcsak azért, mert ebben a nagy idegen já­rásban még ide is betévedhet egy külföldi, s milyen hírt visz rólunk — de már a min­dennapos vendégek is több megbecsülést, ízesebb ételt, tisztább abroszt, poharat, he­lyiséget érdemelnének még akkor is, ha nem szász herce­gek; környékbeli tsz-tagok vagy maggyári munkások, OTP-tisztviselők, vagy egye­bek. „AD MAGÁRA” mostaná­ban a mi vendéglátóiparunk, tagadhatatlan. Sok szép, új helyiséget nyitottak a közel­múltban, s a meglevőket ál­landóan korszerűsíti, jobb fel­szereléssel látja el. De nem mindig ér célba a jószándékú törekvés. Egyik monori egy­ségbe alpakka kávéskanalakat küldtek de gondosan őrzi azo­kat szobájában a vezető, s nem adja ki, csak az olcsó kis alumínium kanalakat, mond­ván, hogy a jobbat a vendégék ellopnák. Megrendültén állok e hír hallatán. Embertársaim! Hall- játok és szívleljétek meg szó­zatomat; Ne lopjatok kávéska-, nalat, hogy hosszú életűek le­gyetek a földön, s jő hírben le- j ledzetek a vendéglátóipar szí- j ne előtt! (Folytatjuk) i Radványi Barna: Szászországi levelei? Harmadik levél; Teljesen fölösleges példázat — Miből ivott egy szász herceg ? Ne lopjunk kávéskanalat!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents