Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-29 / 176. szám

Elkészült az öntözőberendezés a vecsési Zöld .Mező Tsz-ben. A négy kút — amely csövek­kel van összekötve — 60 hold öntözését látja el. (Foto: Kútvölgyi) Búcsú két kedves munkatárstól A tápiósülyi Virágzó Tsz könyvelői kedves ünnepséget rendeztek szombaton délben két munkatársuk távozása al­kalmából. Elbúcsúztak Földházi János mezőgazdásztól, aki a terme­lőszövetkezeti mozgalom ér­dekében öt éven keresztül mindig tudásának legjavát nyújtotta. A másik munka­társnak: Ballon Elemérnek, a méndei erdészet dolgozójának, két évi kiküldetése most járt le. Nevezett a bérszámfejtés­nél működött közre és lelkiis­meretes munkásságával mél­tán kiérdemelte dolgozótár-' saina'k a megbecsülését. A tsz főkönyvelője az ebéd megkezdése előtt két szegfű­csokrot és szép ajándéktárgya­kat nyújtott át az ünnepei­teknek, akik meghatódva kö­szönték meg kartársaik figyel­mességét. Ezután a tsz elnöke méltatta röviden a két távozó .munkatárs érdemeit és sok szerencsét kívánt további munkájukhoz is. A kis össze­jövetelen részt vetlek még a brigádvezetők is, akik meleg ünneplésben részesítették me­zőgazdászukat. Krátky László SPORT Sportnap Üllőn-Az Üllői Kossuth SK vasárnap rendezte meg a község sportnap­ját. A sportprogram az iskolapá­lyán lebonyolított kézilabda-bemu- tstóval kezdődött. Még a délelőtt folyamán lezajlottak a sportlövő- versenyek is. Az atléták délután a labdarúgó- pályán mérték össze tudásukat. A versenyen részt vett a sokszoros magyar válogatott gátfutó Turó- czy is. Eredmények: 100 méteres síkfu­tás: 1. Turóczy, 2. Göbölyös, 3. Kiss. Gránátdobás: 1. Csik, 2. liang, 3. Turóczy. Távolugrás: l. Turóczy, 2. Göbölyös, 3. Csik. Súlylökés: 1. Hang, 2. Csik. Ma­gasugrás: 1. Göbölyös, 2. Huszár, 3. Berénkel. A művelődési otthonban lebo­nyolított asztalitenisz-versenyen az első helyet Hang György sze­rezte meg. 2. Erős, 3. Mezei. A sportnapot a Törekvés labda­rúgó-csapa t án a k ven d égszerepl ése zárta be. A vendégcsapat hírnevé­hez méltó játékot mutatva, 3:1 arányban győzött a mérsékelt tel­jesítményt nyújtó helyiek ellen. Az üllőiek gólját Burza szerezte. Ifjú Kiss Sándor A lelkesebb Szigeíújfalu győzött Ideális labdarúgó-időben. válto­zatos látókkal telt el az első ne­gyedóra. A 16. percben szép táma­dásból érte el Monor Kovács ré­vén gólját, 0:1, De nem sokáig örülhettek a vendégek a vezetés­nek mert a hazaiak a 19. perc­ben már Koroknál révén egyen­lítettek és ez fellelkesítette őket és a lesre játszó monori védelem jóvoltából a 33. és 37. percben Igazvári két góljával 3:1 lelt a fél­idő eredménye. A második félidőre esett a já­ték színvonala és mindkét csapat csapkodni kezdett. A 64. percben Vigh B. egyéni játékkal rúgott gólt. 4:1. A 66. percben Kovács Béla még ugyan szépíteni tudott, de úgy látszik Monor ezzel el is lőtte a puskaporát, annál is in­kább. mert Fehért, a monor iák összekötőjét, egy sportszerűtlen megnyilvánulásáért az edzője le­hívta a pályáról. A 10 főre olvadt Vendégek ellen a 61. percben Víg kólának sikerült újabb góllal be­állítani a végeredményt. 5:2. Meg kell állapítani, hogv a ha- f:aiak eddigi legsoortszerűbb Új­falu—Monor mérkőzésen érték el ezt az eredményt. Jók. Uifaluból: Pfliun. Igazvári. Vig B.. Koroknak Monorból: Sza­bó és Kovács B. Tóth János IV. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 19S2. JULIUS 31, KEDD HAJNALI HAJÁRSZEMLE Öt kombájn vágja a búzát az üllői határban Nincs szántatlan terület — Araszos másodvetések — Kilós cukorrépák A hirtelen kerekedett szom­bat esti zápor elverte a csáp-, lést, s úgy látszott — nagy cseppekben, sűrűn hullott az eső —, hogy másnap is pihen­nek a gépek. Az éjszaka azon­ban a rakoncátlan felhőket, messze kergette a szél, s olyan tiszta kék lett az égbolt, mint­ha frissen festették volna. Alig derengett, amikor még végigzörgött a keskeny, rázós ösvényekén Gémesi József „bandagazda” kerékpárja, hogy felébressze a mélyen al­vó kombájnosokat. A „banda­tagok” is mind megérkeztek: Mezei András, Szabó Gyula, Erős Pál, Erős Benjámin és a többiek is, mind a huszonket- ten. Senki sem hiányzik. Pe­dig vasárnap van. — Nem tudunk mi addig nyugodtan pihenni — mondja Gémesi bácsi —, amíg az utol­só szem is a magtárban nincs. fejeződik nálunk a betakarí­tás az átlagtermés megköze­líti a betervezettet. A két Gudmann már a szal­mát húzza, s ott, az erdő al­ján, már készül a kazal is. Kell is sietni, mert a gépállo­más három körmöse már erre­felé tart, hogy alábuktassa a tarlót. Amerre járunk, ezen a te­rületen, mindenütt friss a szántás. — 30 centi az átlagmélység — mondja Nagy György. Arasznyi a muhar. — Másodvetés, árpa után vetettük. Beállunk a haragoszöld ku­koricatáblába, kinyújtott ka­rom nem éri el a növények címerét. Pedig mind hibrid — az pedig alacsonyabb szárú, mint a régi fajta, lófogú. 2—3 cső minden száron és kétfülű kosár nagyságú, csupa hüvely babbokrok minden harmadik sorban köztesként. — Ez itt a Küllősnéé, ez a. Páifiszegiéké, ez meg Nagy Istváné — sorolja a brigádve­zető. Gazt sehol egy szálat sem találni. A vasút mellett 35 hold cu­korrépa kövér leveled betakar­ják a földet. A nagy táblában kétszer háromméteres, kimért területeket látunk. — A cukorgyár mérte ki — hangzik a felvilágosítás — la­boratóriumában a cukorképző­dést vizsgálja. 10 naponként szedjük a kijelölt parcellákat, a múlt hét végén már kilós répákat szedtünk! Kiss Sándor Köszönet a társadalmi munkásoknak A monori Cj Élet Tsz vezetősége köszönetét fejezi ki a ke­fegyár dolgozóinak, a kefegyár KISZ szervezetének, az OVEF monori-telepe dolgozóinak, a járási és területi KISZ-szervek, az Úttörő Szövetség, a pénzügyőrség azon dolgozóinak és akti­vistáinak, akik segítséget nyújtottak ahhoz, hogy az aratási munkákat a tsz időben és jól végezte el. A munka elvégzése során, szervezési hiba folytán, az OVEF dolgozóinak megígért ebéd kiszállítása elmaradt. A hi­ba elkövetőjét a tsz vezetősége szigorú dorgálásban részesí­tette és ezúton kéri az érintett dolgozók elnézését, abban a reményben, hogy ilyen hiba a jövőben nem fordul elő. Kovács Mihály tsz-elnök Ifjúsági őrjáraton Vasárnap este a Vigadóban Alig másfél hét alatt, amióta kombájnok mellett vagyunk, 65 vagon szemet takarítottunk be. Csillog már az arany színű nap, zúgni kezdenek a kom­bájnok is. 70 hold ez a búza­tábla itt Vecsés alatt, a Juh- állás dűlőben. Öt kombájn kezd körözni a nagy táblán, Gyarmati Mihály, Kövesdi Jó­zsef, Kellner János, Kövesdi Pál és Siska György vezeté­sével és minden kör után 4 méter széles csíkból zsákba kerül a szem. Sorba hullanak ki a teli zsákok és telik a magtartály is. Nyomukban ott haladnak a vontatók, és a pót­kocsikra kerülnek a súlyos zsákok. » A tsz KISZ-istái is itt vannak ezen a hajnalon. — 22 ember nem győzi ki­szolgálni az öt gépet — mond­ja Hegedűs János — hát mi is kijöttünk segíteni, nehogy amiatt egy percre is megálljon a gép. Nagy Györggyel, a fiatal brigádvezetővel nézzük az egy- szintre vágott tarlót. Méterek­re kell mennünk, amíg egy- egy elhullott szemet találunk. Nincs itt szemveszteség — hangzik a megállapítás és Or­vos István még hozzáteszi: — A kézi aratás szép, szép, de már a múlté! A gép job­ban és gyorsabban dolgozik és amint látjuk, a szemveszteség is kisebb. — 1500 hold kalászos veté­sünk volt, de az utolsó szálig géppel vágjuk — fűzi a szót tovább Horváth Árpád főme­zőgazdász. — A hét végére be­Vasárnap este 8 óra felé dzsessz hangjai szűrődnek ki a monori Vigadó Étteremből. A kerthelyiség üres, pedig — a délelőtti könnyű eső után — kellemes idő van. Bent a nagyteremben — pár asztal kivételével — telt ház van. Leülünk az ajtó melletti asz­talhoz, az ajtó tárva-nyitva, többen kiváncsiskodva néze­getik a táncoló párokat. Az asztalok között egy hét év körüli kisfiúcska sétálgat. No, no, kedves szülők! Nyolc óra elmúlt, a gyereknek ágy­ban a helye! Nekik azonban nem akaródzik menni, jól ér­zik magukat. Végre aztán, a társaságunkban levő KISZ- ista őrjárat figyelmeztetése után, elhagyják a termet. A Belkereskedelmi Minisz­térium új, módosító rendelke­zését — amely a fiatalkorúak a szórakozó helyeken való tartózkodását szabályozza — ellenőrzik ifjúságvédelmi szer­veink. Itt-tartózkodásunknak is ez a célja. Sok szülő, de még a szórakozóhelyek vezetői sincsenek tisztában az idevo­natkozó rendelettel. „Nyolc órakor a 16 éven aluliak, még szüleik társasá­gában sem tartózkodhatnak nyilvános szórakozó helyen” — így szól az új rendelkezés. S hogy ezt mennyien nem tartják be, van rá példa elég. A szomszéd asztalnál há­rom fiatalkorú iszogat. Kide­rül: az egyik 15 éves, a másik kettő csak lesz tizenöt! Hiába méltatlankodnak, az udvarias, feltűnés nélküli figyelmezte­tésre távozniok kell. Az üre­sen maradt asztalon látni a kis stampedlis pohárkákat: tö­ményt ittak! A kedves szülők bizonyára nem tudják, hol szórakoznak csemetéik! Pedig kötelességük lenne ellenőriz­ni éket. Sír a baba, sír Péntek este egy kedves, szerény asszonylta kopog­tatott be hozzám. — Nagy bajban vagyok — mondta. — Éhes a ba­ba, nem tudok neki vacso­rát adni. Összement megint a tejünk. — Kérte, adjak neki egy pohárka tejet. Tudta, hogy én is veszek mindennap. — Igen — mondtam és mutattam a tejesedényt: — Én is vettem két litert. Itt is van mind. Nekem is ősz- szement. Nem tudok segí­tünk Gondolkoztunk, mit is lehetne adni a babának. doltam, hányszor fog ez még előfordulni a nyár folya­mán. És hány baba nem kap emiatt ebédet, vagy vacsorát. És eszembe ju­tott, hogy Bogár Ferenc „vastagbetűs’’ cikket irt ar­ról, hogy mi, vensésiek is szeretjük a tejet. Igen, mi is. De azért talán meg va- gi/unk, ha kell, nélküle is. De hogy legyen meg a két- háromhónapos kisbaba ? A fenti kis esetet csak azért írtam meg, hátha meggondolja magát a Ceg­lédi Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat és nemcsak ígér. hanem, ad is lehelősé­Zsíroskenyér? Háromhóna­posnak? Talán korai, szok­va sincs. Én áznap gombó­cot főztem, maradt belőle. Vacsorára jó a babának? Nem nagyon. Hát akkor mit? Szerencsére, pénte­ken — szombaton már nem —, lehet kapni vajat az önkiszolgáló boltban, és én aznap délben önkiszolgál­tam magamat és még fele megvolt. Megvan! Vajleves. Éljen! Kap a baba vacsorát és nem sír a baba, nem sír. Mikor elment, arra gon­get arra, hogy gyermeke­ink időben, friss tejet, ká­véi, kakaót kaphassanak. Télen meleget, nyáron je­geltet. ami nem megy ösz- sze. Esetleg vajat is, nem­csak kedden és pénteken, hanem más napokon is. Tavaly megígérték, hogy minden iskolában lesz tej- árusítás. Már minden el volt intézve, csak a tejes­üvegek hiányoztak. Még mindég hiányoznak. Sajnos. Hamar Istvánná Felfigyelünk olyan jelen­ségre, amelyet szóvá kell ten­ni. A teremben többen van­nak olyan vendégek — legin­kább a fiatalabb korosztály­hoz tartozók — akik hétköz­napi, gyűrött, viseletes öltö­zékben jelentek meg. Pedig vasárnap és nyilvános szóra­kozóhely lévén, gondosab­ban, ha nem is sötét ruhá­ban, de rendes, tisztességes öltözékben illett volna meg­jelenni. (Az ifjúsági őrjárat tagjai a szünetben diszkréten elbeszélgettek ezekkel a fiata­lokkal.) Összegezve, a vasárnap esti őrjárat eredményét, elmond­hatjuk: hasznos volt, mind a szülők, mind a fiatalkorúak okulására. Reméljük, az ifjú­sági őrjárat, ezzel nem fejez­te be feladatát, s rendszeresíti ezeket az esti „kiránduláso­kat”. (HJ) MAI MŰSOR Mozik GyömrS: Nagyravágyó asszon' Maglód: A repülő 9-lcor indul Monor: Folytassa, nővér! (széles! Pilis: A szerelem és a másodpi lóta. Tápiósüly: Fűre lépni sza­bad. Üllő: Ki tud Júliáról? Ve­csés: Áprilisi riadó (széles). Társadalmi összefogással sportpálya építését kezdték el Ecseren — Mit akarnak az ecseri dolgozók megteremteni kö­zösségi munkával? — ezt kér­dem Cseri István tanácselnök elvtárstól. — A mostani sporttelep nem felel meg a korszerű követel­ményeknek. Egyrészt azért, mert 'nem fekszik jó helyen, másrészt viszont azért, mert csak a labdarúgás céljait szol­gálja, úgy ahogy. Már most működik községünkben a lab­darúgó- és sakkszakosztá­lyon kívül röplabda-szakosz­tály is, pályájuk azonban nincs. — Milyen sportolási lehe­tőséget tudnak majd bizto­sítani az új pályán az ecseri sportolóknak? — kérdem to­vább Schmelcz Károly vb- títkár elvtársat. — Számtalanszor láttuk az iskola tornaünnepélyein is, hogy szeretik a gyermekek az atlétikát, viszont az is­kolából kikerülve nem foly­tatják ezt a szép sportot. Lehetőséget akarunk biztosí­tani a fiataloknak az atlé­tika űzésire és futó-, ma­gas- és távolvgró-pájyát. súlylökőpályát biztosítunk. Szeretnénk teniszpályát is építeni, a sporttelepet kö­rülkeríteni, korszerű öltözőt, mosdót, klubszobákat létesí­teni, hogy • minden sportoló és sportbarát találja meg a hajlamainak megfelelő spor­tolási lehetőséget. — És milyen anyagi esz­közeik vannak e szép terv megvalósítására? . — A községfejlesztési alap­ból ez évben kapnak ötezer forintot és tervmódosítás folytán további 15 ezer fo­rintot tudunk erre a célra fordítani. Az ötéves község­fejlesztési tervben előirá­nyoztunk erre a célra továb­bi 30 ezer forintot. Legfőbb erősségünk azonban az a ha­talmas társadalmi munka­felajánlás. amit a község dol­gozói, sportolók és nem sportolók egyaránt megtet­tek. A sportkör megkötötte a társadalmi munkaszerződé­seket. Eddig 80-an kötöttek szerződést 10—50 munkanap­pal, ami napi 8 órai munka­időt számítva, körülbelül 4500 munkaórát, s már eddig is 27 ezer forintot jelent. Meg kell még említeni a termelőszö­vetkezet felajánlását. Körül­belül 5 ezer forint értékű társadalmi munkával elvég­zik a tárcsázást, vasboroná- zést, s a gyeptégla kiterme­lését, szállítását, valamint szakszerű elhelyezését. Gyenes József A szerkesztőség kéri a k. p. aláírású, Pillanatfelvé­tel című, az úri Béke Tsz-röl szóló cikk szerzőjét, hogy ki­létét minél előbb fedje fel le­vélben, vagy személyesen. Enélkül a különben kitűnő cikk, sajnos, nem használha­tó. Útépítés Szentimretelepen Nyáregyháza területén ke­resztül áthaladó műutaktól távolabb helyezkedik el Szent- imretelep, a község egyik kis települése. A műutakról beve­zető útja igen elhanyagolt állapotban van és esős idő­ben teljesen járhatatlan. A településnek mintegy 336 la­kója van* Budapestre üze­mekbe is bejár dolgozni mintegy 85 munkás. Na­ponta a rossz úton voltak kénytelenek járni vagy ezt megkerülve dűlőutakon. Az áruszállítás is éppen ezért igen körülményes az egyet­len kicsi, de szépen berende­zett földművesszövetkezeti boltba. A betegek mentőn történő szállítása is sokszor nehézségekbe ütközik. A szentimretelepiek áldat­lan helyzetükön úgy javíta­nak, hogy a vasadi útról be­vezető bekötőutat társadal­mi munkában megépítik, il­letve kijavítják. Az út épí­téséhez az elmúlt napokban fogtak hozzá, igen szép számban. Az utat a községi tanács vb részéről kiküldött mérnök előzőleg már kitűzte. A mintegy 600 méter hosszú út mindkét olda­lán árkot ásnak és az onnét kitermelt földdel töltik fel az utat. Ezzel elérik, hogy a kiásott kétoldali árok a vizet leve­zeti és az út esős időben is járható lesz. Igaz, hozzá kell tenni, hogy a munkának még csak a kezdetén vannak. Je­lenleg 200 méteres szaka­szon készült el az út egyik oldalán levő árok. Az ara­tás befejeztével tovább foly­tatják a munkát és novem- 1 bér 7-ig, a versenyértéke­lésig elkészítik az utat. A te­lepiek a magukénak tekintik ezt az utat. Ezért vesznek részt a telepi KISZ-tagok is Csővári László titkár veze­tésével az út megépítésében. Deák István és Kovács And­rás tanácstagok munka köz­ben elmondták, hogy a vá­lasztóik megbízása alapján régóta szorgalmazzák az út megépítését. Tanácsülésen is foglalkoztak vele. Az el­múlt években egyszer már meg is kezdték az építést, azonban félben maradt. A községi tanács vb-vezetőivel megbeszélve az év elején társadalmi munkavállalási szerződések alapján szervezték a lakosságot az út megépí­téséhez. Mintegy 1104 munkaórát vállaltak az emberek, s ebből már 882 munkaórát teljesítettek. Ilorsik József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents