Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)

1962-07-29 / 176. szám

1962. JULIUS 31, KEDD rtsr HEGYEI yítrfap En is felelős r Játék volt az? Halálos já­ték, velünk, tízévesekkel, öt­évesekkel, s a húsz- harminc- hatvanesztendősökkel. Többé nem akarok játékszer lenni! Ki akar? Az, aki televízióra gyűjt, aki a szülőszoba előtt a drága hang, a gyermek első sírásának hangját lesi, aki házat tervez, aki jövőre kül­földre szeretne menni nyaral­ni? Ök sem akarnak játéksze­rek lenni! De sokuk csak any- nyit érez, hogy ő nem akar. Hogy ő élni akar. De fel sem teszi magának a kérdést, hogy mit tesz akarata érvényesíté­séért? Mit cselekszik a hol­napért, a jobbért, a bizton­ságosabbért?! Pedig ez a kérdések kérdése, s ezt a kér­dést naprói napra fel kell tennünk magunknak, mások­nak is! Nem lehet a háború elől be­zárkózni. Nincs olyan ajtó, nincs olyan fal, amely feltart­hatná azt a szörnyet. Nincs olyan lakatlan sziget, ahová el ne küldhetné halálos üze­netét. Nem „egyszerű” hábo­rú ez. Nukleáris háború, an­nak minden, ismeretlen, de nagyon is tudott borzalmá­val, szörnyűségével. Nincs bezárkózás előle, nincs me­nekvés. Csak egyetlen út van: megakadályozni a háborút! Lefogni azok kezét, akik meg­nyomhatják a világégést, vi­lágpusztulást jelentő gombot. Lefogni azok kezet, akik egyetlen mozdulattal milliók gyilkosai lesznek. Minden embernek csak egy élete van. És ezt az életet odadobni, könnyelműen koc­kára tenni csak az ostoba te­heti. Mi nem vagyunk osto­bák. Keserű, szörnyű emlé­keink vannak. És nem aka­runk újra — ha megmarad­nánk — ilyen emlékeket. So­kat beszéltünk a békeharcról, de erről nem lehet eleget be­szélni. Most is, a moszkvai leszerelési és béke-világkong­resszuson mennyien beszéltek róla, hány ország hányféle embere emelt szót egyetlen dolog mellett: a béke mellett És hányfélék unk mi. _____:_____ itthon is, mi t ízmillióan, magyarok. Hány­féleképp akarjuk sorsunk job- bulását, s hányféle módon tö­rekszünk azért, hogy jobb is legyen. Mégis, egyet egyféle­képpen akarunk. A békét, szenvedélyesen. Ebben nincse­nek nézeteltéréseink. Ebben tízesztendősök és hatvanéve­sek, mérnökök és munkások, egyetértenek. Mert a tízesz­tendősök, a mai tízesztendő­sök is tudják, hogy mi az űr­rakéta. És tudják azt is, hogy ezekkel a rakétákkal nem­csak irdatlan magasságokba juthat el az ember, hanem mérhetetlen szörnyűségekhez is. És tudják ezt a szovjet gye­rekek, az amerikaiak, az an­golok, a szenegáliak, minden­ki tudja ezt a földön. És tud- f ják a felnőttek is, azok is, | akik felelősséggel tartoznak a tízéveseknek, a tízévesek éle­téért. Tudjuk mindannyian. De tudnunk kell azt is, hogy tennünk kell. Tudnunk kell azt is, hogy valamennyiünk­nek tenni kell, cselekedni kell, hogy itt, ebben az egyetlen kérdésben nincsenek „reszort­feladatok”. A világkongresszus új len­dületet adott a békeharcnak, új tömegeket mozgósított és mozgósít. Nincs földrész, aho­vá ne jutott volna el a ta­nácskozás hangja, s nem sza­bad, hogy legyen ember, aki­nek ne mozgatná meg szívét, eszét ez a legszentebb ügy. Békét akarunk? Szerezzük meg magunknak! Harcoljuk ki akaratunk érvényesülését! Akik háborút akarnak, keve­sen vannak. Kevesen, bár ha­talmas az erő, amely kezük­ben összpontosul. Mi sokan vagyunk, s nagyobb, több az az erő, amely bennünk rej­lik. Legyőzhetetlen erő az! Békét akarni, a békét ki­vívni, a békét biztosítani, szebb, • nemesebb történelmi feladat soha nem várt még az emberiségre. És soha nem is volt nagyobb az emberiség jövőjéért a felelősség, mint ma_ mint a mai nemzedéké. cn :s felelős vagyok! Bát­__Iran vállalom ezt a fe­lelősséget, s tetteim, cseleke­deteim azt szolgálják, hogy ne kelljen lesütni szemem ezért a felelősségért. Ne kell­jen magyaráznom a jövendő tízéveseinek, hogy: nem én csináltam ezt a háborút! É n is felelős vagyok. Felelő­sek vagyunk mindanhyian. Felelősek a jövendőért, a jövendő emberei előtt! Mészáros Ottó Ellenőrző kőrúton a MÉK szakembereivel Tovább kell javítani a felvásárlók és a termelők kapcsolatát A MÉK ceglédi telepe, a város kellős közepén van, házakkal körülvett, szűk udvaron. Korszerűtlen és kicsi a telephely, nem felel meg a követelményeknek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy naponta több száz mázsa áru fordul meg, innen szállítják a zöldséget, a gyümölcsöt a budapesti KÖZÉRT telephelyeire, és a megye elosztótelepeire. Sir a felvásárló Az udvaron Dezsőházi De­zső KÖZÉRT-átvevő nézi az egyik kocsi rakományát. Nem tetszik neki a nyári alma minősége. A megállapodás értelmében legalább 40 mil­liméternek kellene lenni az átvett alma átmérőjének, de bizony a ládákban van et­től sokkal kisebb alma is. Az üregi felvásárlótelep ve­zetője, Tóth Béláné sír, úgy érzi, hogy ő a hibás, mert tegnap még a 35 milliméte­res almát is átvették tőle. Most mi történjen? A jelen­levő MÉK-szákemberek be­leegyeznek, hogy leszázalé­kolják az almát és így meg­történik az átvétel. A csemői Zöldhalom-tele- pen Klein Imre, a MÉK felvásárlási csoportjának ve­zetője szakszerű szemmel azonnal megállapítja, hogy a már átvett áru minősége ki­fogásolható, nem felel meg a szabványnak, az almában sok a férges. Fülöp Dániel, a telep vezetője szabadkozik, és Ígéretet tesz, hogy a jö­vőben, nem vesz át ilyen gyenge minőségű árut. A MÉK nem MÉH! A csemői Rákóczi Terme­lőszövetkezet főkönyvelője ar­ról panaszkodik az újságíró­nak, hogy nem lehet kijönni a MÉK-kel, mert az nem ve­szi át a szövetkezet almáját, illetve csak 50 filléres áron, amely a hullott, ipari célok­ra menő almának az átvételi ára. A termelőszövetkezet elnöke már el is indult a Ti­szántúlra, hogy piacot keres­sen az almának. Az ötven filléres jr tényleg kevés, le­het, hogy a Tiszántúlon sok­kal többért el tudják adni. De... ...A helyszínen azonnal kitűnik, hogy a termelőszö­vetkezetnél van 'a hiba: az al­mát nem válogatta, így az nem felel meg a szabványnak, az előírt minőségnek. Pedig csak egy kis gondot kellene fordítani, megfelelően kivá­logatni az almát, s a szövet­kezet jó pénzt kapna a MÉK-tői almájáért. A szö­vetkezet almájának egy ré­sze kiváló minőségű, ex­portra is alkalmas, másik részét pedig a KÖZÉRT-en keresztül lehetne értékesíte­ni. A tsz-nek azonban ki kellene válogatni. Az első osztályú alma kilója 3 fo­rint, a másodosztályú 2 fo­rint, a többit 1,50-ért veszi át a MÉK és az étkezésre al­kalmatlant pedig 50 fil­lérért. Ebből aztán kijönne az az átlagár, amiért már ér­demes az almát értékesíte­ni. S ha ezt nfeg teszik a tsz vezetői, akkor nem kel­lene ebben a dologidőben „piackutatás” ügyében sza­ladgálni. Amikor elmondottuk a Rá­kóczi Termelőszövetkezet pa­naszát Fülöp Dánielnek, a MÉK felvásárlójának, így válaszolt: — A MÉK nem MÉH! So­kan összetévesztik ezt a két vállalatot. Ügy gondolják, hogy ide mindenféle „szeme­A HELYI VIZEK FELHASZNÁLÁSÁÉRT Hat tájegységről elkészült a talajvíz-térkép - Az ötéves terv végéig megháromszorozódik a helyi vizekből öntözött terület A Minisztertanács a közel­múltban határozatot hozott ar­ról, hogy a második ötéves terv végéig az eredetileg ter­vezett 420 000 hold helyett 600 000 holdon kell lehetővé tenni az öntözéses gazdálko­dást. Az ehhez szükséges víz biztosítására, a jelenlegi öntö­zőrendszerek és művek teljed kihasználása mellett, az eddi­ginél sokkal nagyobb arány­ban kell igénybe venni a he­lyi vizeket. Az ország helyi vízkészleté­nek feltárására a kutató és tervezőintézetek széleskörű munkát végeznek. Legfonto­sabb feladatuk megállapítani, hol áll rendelkezésre olyan mennyiségű és minőségű talajvíz, amit a csőkutas öntözéssel hasznosítani le- ' hét. A Földtani Intézet általános geológiai feltérképezéssel meg­jelölte azokat a vidékeket, ahol egyáltalán szóba jöhet a talajvíz gazdaságos kitermelé­se, s ezeken a területeken a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet végzi a részle­tes vizsgálatokat Körülbelül 600 kút 3000 adatából állapítják meg oda megy, ahová tetszik, s ak­kor jön haza, amikor jónak látja. Most még — jó őzgida módjára — nemigen kalando­zik el messzire az erdészlak­tól. De már eszegeti a vadken­dert, s ízlelgeti az igazi erdei életet. Az erdészék vigyáznak ar­ÜSpPT' f Valamelyik őzmama — v, alighanem menekülés közben — elveszítette csemetéjét a ff nyáregyházi erdők szélén. Sze- ff rencsére, jószívű vadászok rá- ff találtak az akkor még maga- ff tehetetlen kis jószágra, s Nagy ff Sándor, a kerületvezető er- ff déjiz pártfogásába vette az ff egy-kétnapos őzgidát. ^ Azóta több mint másfél hó- ff nap telt már el, Micike pedig ff — így nevezte el az erdészcsa- ff Iád — vígan ugrándozik az ff öreg fák alatt, a mesébe is be- ff illő kis vadászlak körül. Ha f, a nevét hallja, nyomban ott ff terem Tini mamánál (az er- ff dész felesége), aki édes. tejjel, ff zabbal fogadja. Olyan ez a kis ff jószág, mint egy rakoncátlan ff gyerek. Bárki meg simogathat­ja, nem fél az idegentől, jó ba- £ rátságot kötött már Betyárral | és Pingvinnel is, a házigazda í két kutyájával. Persze, legin- f kább azért Tini mamához ra- ff gaszkodik, hisz ő dédelgeti, ff vigyáz rá lépten-nyomon. ff Eleinte hajnali négy órakor $ mindig talpon volt Nagy Sán- ff dómé. mert Micikét kétórán- ff ként kellett etetni. Reggel hat ff órakor most is megkapja az ff első üveg tejet, s aztán estig ^ a négy-öt üvegre valót meg- £ cumizza. Egyébként Micike £ mozgásszabadságát nem kor- ' látozzák. Szabadon jár-kel, Ízlik az uzsonna (Fofo: Gábor) tét” be lehet hozni és azután majd csináljon vele az értéke­sítő vállalat, amit akar. Melyik a fontosabb ? Késő este van már, amikor a MÉK nagykőrösi kirendelt­ségének telepére érkezünk. Az átvevőhelyen több vagon uborka vár szállításra. Elég ránézni a ládára és a szakem­ber azonnal észreveszi: az ex­portra előkészített uborka, amelyet salátauborkaként akarnak továbbítani, 80 szá­zalékban vizesuborkának felel meg. A válogatás munkadija többszörösen megtérülne, hi­szen a vizesuborka exportára kétszer annyi, mint a saláta­uborkáé. A nagykőrösi kiren­deltség vezetői azonban a könnyebbik megoldást válasz­tották. A konzervgyártól át­vett uborkát olcsó áron akar­ták továbbítani. Mindezt azért, mert nincs elegendő munka­erejük a válogatáshoz. Aho­gyan mondják, „nincs rá mun­kabér”. Jó, jó, helyes, hogy a MÉK szigorúan ellenőrzi a munka­bér felhasználását, de hát e fő szezonban, amikor néhány órai munkával ezreket lehet­ne keresni, az átvett árukon, mégsem helyes ennyire „taka­rékoskodni”. Hiszen a jól elő­készített, csomagolt és a mi­nőségi előírásoknak megfelelő exportáruért jó valutát kap az állam. Budai István, a MÉK fel- vásárlási osztályának helyettes vezetője gyorsan intézkedik,' engedélyezi, hogy ilyen eset­ben a járási kirendeltségek ve­zetői újabb munkásokat állít­sanak be a válogatásra, akik­nek a munkabérük sokszoro­san megtérül a jó minőségű exoortáru árából. összegezve: sok még a javí­tani való'a termelők és a fel­vásárlók közti kapcsolaton. Szigorúbban kellene ellenőriz­ni az átvett termelvények mi­nőségét, meg kell követelni, hogy a termelők az előírás szerinti szabványnak megfele­lően csomagolják az árukat, az exportra menő . gyümölcs­nél. zöldségnél viszont —még munkabérfelhasználással is — biztosítani kell, hogy kiváló minőségű, a magyar export hírnevének megfelelő szab­vány szerinti áru hagyja el az országot. Ez az érdeke a ter­melőnek, a MÉK-nek, a fo­gyasztónak és a népgazdasá­gunknak. (&• s.) Gyorshajtás, figyelmetlen vezetés, ittasság JULIUS 28-AN este 11 óra tájban Gergely Péter 45 éves technikus, budapesti lakos, Taksony határában a meg­engedettnél nagyobb sebes­séggel vezette motorkerékpár­ját a síkos úttesten. Motorja a hirtelen fékezés következté­ben "felbukott, ő maga és hátsó ülésen utazó felesége kisebb sérüléssel úszta meg a balesetet. UGYANCSAK GYORSHAJ­TÁS miatt fordult le az út­testről a négyméteres árok­ba 28-án este Pilisvörösvár határában dr. Ráczkövi An- dorné piliscsabai lakos. Az esőtől felázott úton a nagy sebességgel haladó gépkocsi megcsúszott. Ráczköviné nyolc napon tű] gyógyuló sé­rülést szenvedett. GARAMVÖLGYI FERENC, 26 éves budapesti lakos szin­tén nem vette tekintetbe az esőtől síkos utat, amikor 28- án, a késő esti órákban Mo- nori-erdőhöz ért. A sebesen haladó gépjármű az út bal oldalára csúszva nekiütközött Bálint Lajos 48 éves, pilisi lakos motorkerékpárjának, s az azon utazó motorost az árokba taszította. Bálint sú­lyosan megsérült. MIELŐTT MOTORRA ÜLT, alaposan felöntött a garatra Szirják Ferenc 41 éves, fog­lalkozás nélküli budapesti la­kos. Július 29-én a déli órák­ban Taksony község hatá­rába érve, elvesztette uralmát a kormány fölött és nagy se­bességgel haladó motorkerék­párja felbukott. Az ittas motorost életveszélyes álla­potban szállították kórházba. a jelenlegi és a várható vízhozamokat, a csőkutas öntözés ugyanis csak ott kifizetődő, ahol a kút percenként 1000—2000 liter vi­zet ad; ennél kisebb hozamú kutakkal csak nagyon értékes kertészeti kultúrákat érdemes öntözni. A kutatóintézet az or­szág hat tájegységéről már el­készítette a talajvíztérképet, a további hét térképet pedig az év végéig fejezik be. Az eddigi felmérések szerint az országban összesen mintegy 200 000 holdon van lehetőség a csőkutas öntözésre. Az idén ebből 40 000 holdra juttatnak j a talajvízből mesterséges ff csapadékot. f, 1965-ben pedig mintegy f, 3500 csőkút üzemeltetésé- f. vei, már 140 000 holdra. y ff Ennek jelentős része a Kisal- ff földre, a Szigetközre és a g Hanságra jut, ahol a Duna és f a Rába menti kavicsmezők f bőségesen adják a folyókból is ff táplált talajvizet. Hasonlóan ff kedvezőek a lehetőségefc a ff Sajó alsó szakaszán. Mahács- ff szigeten és a Dráva mentén, ff Visegrádtól a déli országhatá­rig, 2—3 kilométeres sávban a ff Duna mindkét páráján igen jó ff a talaj szerkezet, de a domfoor- ff zati viszonyok miatt nem min- ff denütt lehet gazdaságosan ff hozzájutni a talajvízhez. ff A helyi vízhasznosítás má­zsák nagy tartalékát azok a ki- f. sebib felszíni vizek — patakok, ff holtágak — jelentik, ahonnan ff csatornarendszerek nélkül is i lehet öntözni. ff Az idén körülbelül 50 000, ff Í965-ben 135 000 hold kap ilyen módon vizet. ff A felszíni és felszín alatti ff helyi vizekből öntözött terület járom év alatt megháromszo- ff rozódík. öntözéses gazdálko- ff dósunk egészében is nagyot ff fejlődik majd, de megváltozik ff szerkezete is; az idén öntöző- ff rendszerekből kétszer nagyobb ff területet látnak el. mint helyi ff vizekből, a második ötéves ff terv végére pedig már körül- ® belül jele-jele lesz az arány. ra, hogy természetes körülmé­nyek között nevelkedjék föl. Általában 7—S hónap után az őz otthagyja nevelőit, s a ter­mészet törvényei szerint önál­ló életet kezd. Feltehetően Mi­cike is búcsút vesz Tini ma­mától, s a család többi tagjá­tól, de olykor-olykor azért visszalátogat majd az erdész­lakhoz. —sp— MICIKE Szinte egymásra buktunk a---------- rémülettől, a hisz­tériás zokogássá lett félelem­től. Körülöttük zengett- zügott a pokol. Mi hatan, gyerekek, a vasúti pálya ol­dalának éles, szürke köveit markolászva, akkor tudtuk meg, mi a háború. E2 volt az első bombatámadás. 1944. április 3-a. S ezen a napon, amikor elcsitult a pokol, már halottal indultunk ha­za. Tamást" vittük, szőke, tíz esztendős pajtásunkat, akit megölt egy szilánk. A kkor tudtam meg, hogy ez a háború. Addig is tud­tam, hogy háború van. A Magyar Futár, a 8 Örai Új­ság, s a többiek fekete betűi ezt adták tudtul. Erről be­széltek otthon és az isko­lában. Volt a háború, vala­hol volt a háború. De akkor, azon a napon, gyerekésszel is rádöbbentem, hogy a há­ború már itt van. És hogy a háború: öU Nem olvastuk többé a Ma­gyar Futárt. Nem gyűjtöt­tük többé az „érdekes” csa­taképeket. Megértettük, hogy az ostoba, aljas háborút is meg lehet magyarázni okos­nak látszó hazugságokkal. Tamást elveszítettük. Majd még másokat is, akiket mel­lőlünk vitt el a háború. És ebből megértettük, hogy ez a háború nem a mi hábo­rúnk. Megértettük, hogy a háború gonosz, hogy a há­ború pusztít, hogy a háború öl. Tízévesek voltunk. Keserű, életkorunkhoz nem illő megértés. És jött a többi bombatá­madás, jött az ostrom, az éhség, a megpróbáltatások, mindaz, amit akkor már mi is, gyerekek is csak így summáztunk: a háború. Vprpríi hónapok • voltak. * Nem játékra, ha­nem szirénák jajgatására emlékszik az ember. Nem iskolai izgalmakra, hanem óvóhelyi szorongásokra em­lékezünk. Tízévesek voltunk akkor, s lassan már húsz esztendeje- lesz ennek. S húsz esztendő alatt hány­szor, de hányszor táncolt a világ a szakadék szélén, hányszor tartottunk ott, hogy a tegnapi, mai tízévesek meg­ismerjék húsz esztendővel ezelőtti szorongásainkat! S hányszor, de hányszor fogta le a gyújtogatok, a hábo­rús őrültek, a kalandorpo­litikusok kezét az, hogy tö­megekkel, a világ józan em­bereinek tömegeivel, az élni akarók tömegeivel találták szemközt magukat. Soha nem volt még olyan közel a háború, mint nap­jainkban. És soha nem volt még akkora erő á háború­val szemben, mint ma. Soha nem voltak még any- nyian azok, akik élni, bé­kében élni akarnak, mint ma! És nem öltött még soha olyan határozott, olyan el­tökélt formát ez az akarás, mint éppen napjainkban. Akkor, húsz esztendővel ez­előtt nem éreztem mást, mint a kiszolgáltatottságot. Nem éreztem mást, csak azt, hogy nem én vagyok a felelős, hogy én több nem lehetek, csak áldozat! Ma felelősnek ér­zem magam. Felelősnek mind­azért, ami történt, s ami tör­ténni fog! Mert az emberi­ség jövendőjéért a felelős­ség — az emberiségé! Nem ülhetek ölhetett kézzel, nem leshetem, hogy majd mások döntenek helyettem. Nem várhatom, hogyan akarják mások a sorsomat, nekem ■kell kimondanom, nekem kell verekednem érte, ne­kem kell szembeszállnom azokkal, akik csend helyett robbanásokat akarnak, akik építés helyett azt akarják pusztítani, amit mi építet­tünk. Nekem és másoknak is. Mindenkinek. Ha olykor kívánkozik be­____lolem a húsz esz­tendővel ezelőtti emlék, ha gyerekek közé jutok, s azt kérdezgetik, hogy a „bácsi­nak” volt-e ilyen játéka gye­rekkorában, akkor — bár­mennyire is nem akarom — a gyerekek labdája, helikopte­re helyett — Tamás véres, sárga, moccanatlan arcát lá­tom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents