Pest Megyei Hirlap, 1962. július (6. évfolyam, 152-176. szám)
1962-07-22 / 170. szám
"J&CMbd 1962. JÜUÜS 22, VASÁRNAP Az egykori kubikosok- Jó barát lett a gép Abonyban jártunk az egykori kubikosok hazájában. A több mint húszezer lakosú, főként paraszti foglalkozású község határában is kasza alá érett a gabona. Aratnak is, de eltérően az előző évektől. A múltban olcsó volt a munkáskéz, olcsóbb volt a nagybirtokosok számára, mint a gép. Válogathattak az aratókban, mert az emberek inkább vállalták a tizenegyedikért—tizenkettedikért való aratást, mint azt> hogy az ország más táján, valamelyik zugában csinálják ugyanezt. Égész nap jártuk a határt, kézi aratóval azonban nem találkoztunk — pedig csaknem hat és félezer hold kalászost vetettek az abonyi szövetkezeti gazdák. Ügy hírlik azonban, hogy a József Attila és a Lenin Tsz-ekben olyan gabonákat, amelyeket géppel nem lehet betakarítani — kézzel aratják majd le, de ez nem testi ki az ossz gabona terület 10 százalékát sem. Az idei nyáron már a gépeké a szó. Tíz kombájn és hat aratógép vágja le és takarítja be a tengernyi gabonát. Az ember a gépet irányítja, vagy csak segít a gépnek. A szocialista nagyüzemi gazdaságokban „megszelídült” a gép. Az egykori ellenség a legfontosabb segítőtárs lett. A határt járva, emberekkel beszélgetve, arról győződtünk meg, hogy közepes termést „csikartak ki” a természettől az abonyi szövetkezeti gazdák. Az olyan mostoha időjárásviszonyok között, mint amilyen a tavaly őszi és az idei tavaszi volt, elismerésre méltó eredmény. Minden szövetkezeti családnak lesz egész évben fehér kenyér az asztalán és jut belőle a városnak is. Ha az időjárásnál tartunk: meg kell mondani, hogy az most sem kedvez — legalábbis az aratásnak, a betakarításnak sem. Nehezebb a munka, hamarabb romlik a gép. A gépek vezetői azonban legyőzik a legnagyobb nehézségeket is. A mindennapi, hétköznapi munkában hőstettek születnek. „ÚJ TRAKTOROS" Még jóformán „ki sem hűlt” a kombájnszalma-csomók helye, máris munkába álltak a traktorosok a Kossuth Tsz tábláin. A „régi” traktorosok mellett „újaik” is munkába álltak. Szűcs Béla a termelőszövetkezet növénytermesztője két hete „szegődött el” a gépállomáshoz. A termelőszövetkezetben mint növénytermesztő dolgozik, de traktort is tud vezetni. A gépállomásnak volt egy „felesleges” gépe. Most ezzel szántja a termelőszövetkezet tarlóját. FELESLEGES ÓVATOSSÁG Az értekezleteken sürgetik a munkát, s a Lenin Termelőszövetkezet elnöke amiatt panaszkodik, hogy a hét negyedik napján a negyedik értekezleten vett részt. „A világért fel ne jegyezzék ezt — mondja —, mert akkor nem is nyilatkozom tovább. Azaz igazság, hogy mind a négy értekezlet halaszthatatlanul fontos volt”. Nem érthettünk egyet vele, azért írjuk meg mégis a panaszát. Az igazság a fontos, az pedig arra int, hogy a legfontosabb értekezletek is akadályozhatják a munkát. ha tervszerűüenül összetorlódnak. Akadt még nézeteltérésünk más téren is a Lenin Termelőszövetkezet elnökével. Kovács Tibor elvtárs elmondotta ugyanis, hogy ők csak azoknak a tagoknak adnak szívesen földet másodvetésre, akiknek szarvas- marhájuk is van. Hiába érveltünk azzal, hogy az idei tavaszon kiesett takarmány- termést minden eszközzel pótolni kell a másodvetésre alkalmasnak mutatkozó nyáron, ő hajthatatlan maradt. A mi álláspontunk az volt, hogy nemcsak‘azokat a tagokat illeti meg a másodvetésből származó többletjövedelem, akfk tehenet tartanak, hanem minden becsületesen dolgozó tsz-tagot, tekintet nélkül arra, hogy van tehene, vagy nines'. A Lenin Tsz elnöke attól félt, hogy a tehénnel nem rendelkező tsz-tagok „kupec- kednek” majd a másodterménnyel. Bár ismertük a megyei pártbizottság ezzel kapcsolatos véleményét, mégis szóvá tettük ezt az aggályt. Ezúton is tudomására hozzuk Kovács elvtársnak és azoknak, akik jó szándékból ugyan, de indokolatlanul félnek kiadni földet az említett feltételek alapján: a megyei pártbizottság helyesli, sőt messzemenően javasolja, hogy olyan tagoknak is bocsásson rendelkezésre földterületet másodvetés céljára a termelőszövetkezet, akik nem rendelkeznek szarvasmarhával. A cél a fontos, ez pedig azt követeli, hogy minél több takarmányt termesszünk másodnövényként. Vajon mire szándékoznak felhasználni a másodnövényként termelt takarmányt a tehénnel nem rendelkező tsz- tagok? Nyilván eladják a tsz- nek, vagy a tsz-tagoknak, esetleg az egyéni termelőknek. Bárkinek adják el. abból csak haszon származik a népgazdaságnak, mert több fesz a hús, tej, vagy egyéb állati termék. Mire cs párt titkár? A legnagyobb abonyi termelőszövetkezet párttitkárát, Zsemlye József elvtársat a községi tanács épületében találjuk. Az időszerű mezőgazdasági munkák szervezésével összefüggő problémákat beszélték meg a tanácsnál, ahol a József Attila Termelőszövetkezetet Zsemlye elvtárs képviselte. — Hogyan birkóznak meg a nyolcezer holdas gazdaság aratási munkáival? — kérdezzük kíváncsian. — Ma már elmondhatják — válaszolja —, hogy a gabonának több mint a felét learattuk és a hátralévővel is idejében végzünk. Igazán nem dicsekvésből, de büszkén mondhatom, hogy a mi szövetkezetünk jól felkészült az aratásra. Az aratás kezdetéig teljesen befejeztük a növényápolást, ami azt jelenti, hogy a kapásokat géppel háromszor, kézzel pedig kétszer műveltük meg idejében. A párttitkár szavainaik az adja meg igazi jelentőségét, hogy olyan nagyüzem képviseletében beszél, amelynek 2200 hold kalászosa van, amelynek betakarítása nem kis erőfeszítést igényel. A Kossuth Termelőszövetkezet egyik búzatábláján három arató cséplőgép vágja c rendet, rakja a szalmapetrencé- ket, amikor odaértünk. A három kő zül az egyik SZK—3, a más*k SZK—4. a harmadik pedig AC —400-as mintájú gép. Az első keltő nagyteljesítményű szovjet kombájn vezetőiről a tsz agronómusa tréfásan kijelentette: „ők már egymás ellen mennek”. : i Ezzel a tréfás tnegjegyzéssel ar- to a nagy versengésre utalt, amely É két kombáinve- tető — Filó István és Pászti Gyula között támadt. EGYMÁS ELLEN“ Mindketten teljes erővel, minden percet kihasználva aratnak. Fő céljuk az, hogy mielőbb betakarítsák a Kossuth Tsz gabonáját, de az egyéni becsvágy is ösztönzi őket. Fogadást kötöttek az elsőségre nézve. Most még Filó István az első, több mint kétszáz holdas és 2700 mázsás teljesítménnyel, de nyomában van az egy nappal később induló Pászti Gyula, aki mindössze húsz holddal számlál kevesebbet a learatott és elcsépelt gabonából. S&t'tss tntkssa kitt this — öíssstts nttksstt htts&ttn Az Üj Világ Termelőszövetkezetben gyors ütemben aratnak. Minek tulajdonítható, hogy ilyen jól megy a munka? Tamasi elvtárs szerint most látják, milyen nagyon hasznos, hogy érdekeltté tették a gépek vezetőit, a szállító munkásokat, illetve mindazokat, akiknek valami közük is van a betakarításhoz abban, hogy mielőbb, minél kisebb szemveszteséggel takarítsák be a közepesnek mondható termést. A tsz vezetőségének számítása szerint az összes termésnek — amely mintegy 132 vagon lesz — nem egészen egy százalékát — körülbelül száz mázsát — osztják ki prémiumként. Amellett, hogy ez a száz mázsa sem megy veszendőbe — hiszen a tagok kapják meg —, legalább ötszáz mázsát megtakarítanak. ZÖLD A JELZÉS Ilin A kormánylemezre rátapad a föld ilyen esős időben — de ez nem akadály. Pár perc és indul tovább az „új traktoros” A vér nem válik vízzé A Lenin Termelőszövetkezetbe indultunk, hogy találkozzunk a „rekorderrel”, Gulyás Pállal. Mielőtt kiléptünk volna a gépállomás kapuján, Pintér elvtárs utánunk üzent, hogy a szerelőműhelyben találjuk meg. Őszintén megmondjuk, nem örültünk az út megtákarí- tásának. Aratógépvezetővel mégis csak tarlón, munka közben „illik” riportot csinálni. A szerelőműhely előtt áll a gép. Messziről szemünkbe szúr a hegesztőláng fénye. A gép vezetője. Gulyás Pál is a gépen munkálkodik. Néhány perces beszélgetésre hívjuk. — Szerencsére nincs nagy .baj — mondja kérdésünkre. — Az alváz törött el. Lendvai Jóskáék tíz perc múlva meghegesztik és megyek vissza a táblára. — Mi a titka nagy teljesítményének? — kérdeztük tőle. — Nem is tudom — mondja tétovázva. — Szeretni kell a gépet, együtt kell vele élni. akkor az sem hagyja cserben az embert. — De a gép csak az ember akaratának engedelmeskedik? — No igen. Mi azt csináljuk — ha engedi az idő, ugyancsak dolgozunk — közben az aratógépre szerelt lámpára mutat. — Nappali világosságot áraszt ez a lámpa éjjel is, nyugodtan arathatunk. — Mennyi volt a legnagyobb napi teljesítményük? — Negyvennyolc hold. De akkor a huszonnégy órából húszat gépen ültünk. Persze váltottuk egymást. — Mi a tervük? — Legalább hatszáz holdat szeretnénk levágni. Tavalyelőtt ezzel az eredménnyel megyei elsők voltunk. Tavaly csak ötszázhatvan holdunk volt, másodikak lettünk. Az idén majd meglátjuk. — Munka van elegendő? — A tsz vezetői azt mondták. gyerekek, szabad az út, amennyit le tudtok vágni, csak vágjátok. Szabad az út, zöld a jelzés Gulyás Pálék számára. Lehet, hogy ez az út a megyei elsőséghez vezet? Az Uj Világ Termelőszövetkezetről csak jót hallottunk a traktorosok megbecsülését illetően. Nagyon szeretnek itt dolgozni a traktorosok. Olyany- nyira szerednek, hogy akik itt dolgoznak, be is léptek a termelőszövetkezetbe. Többen, mint Asztalos József, Bóta László, ifj. Bar- tucz Béla fel is cserélték munkaadójukat: a termelőszövetkezet traktorosai lettek. — Miért érzik jól magukat az Uj Világ Tsz-ben a traktorosok? — tettük fel a kérdést Tamasi István tsz-elnök- nek. ■— Ök maguk mondják, nem mi: azért, mert mi másként bánunk velük. Igaz, ami igaz, valóban barátainknak tekintjük őket. De többet mondok ennél, tagjainknak. Nem teszünk megkülönböztetést rovásukra. De miért is tennénk? — mondja csodálkozva. Amikor a község másik két termelőszövetkezetére ‘"hivatkozunk, a fejét csóválja: — Nagyon rosz- szul teszik. A traktoros a legfontosabb szakmunkás a szövetkezetben. Ha nem becsülik meg — tudom magamról — nem is dolgozik szívesen. Ennek pedig csak a szövetkezet látja kárát. Az „elszólásba” nyomban „belekapaszkodunk” : — Talán Tamasi elvtárs is volt traktoros? — Két évig dolgoztam a gépállomáson. Igaz, akkor is a mi szövetkezetünkben. Akik itt dolgoznak nálunk, mind onnét ismerem. Jó barátok 7-omthK áKJtór is és most is azok vagyunk. % Ebben az esetben is érvényes az a szólásmondás: „a vér nem válik vízzé”. Jó, hogy ez így van, mert ennek csak hasznát látja a szövetkezet. Az oldalit írta és összeállította: Mihók Sándor és Nagy- miklós István Traktoros kell, de minél több A gépállomás udvarán „futunk össze” Pintér István elvtárssal. a párttitkárral. Az irodájába invitál bennünket. Amint kinyitja az ajtót, „irodai szag” csapott meg bennünket. Pintér elvtárs mentegetőzve mondja: — Kinyitom az ablakot, mert két napig be sem léptem, A határt jártuk reggeltől estéiig. Ez a kis epizód, talán jól érzékelteti, hogy most a gépállomáson nincs megállás. Kombájn- és aratógépvezetők, traktorosok és műhelymunkások, vezetők és beosztottak a nagy cél érdekében munkálkodnaic: minél előbb, minél kisebb szemveszteséggel takarítani be a gabonát. — Hogyan működik a „gépezet” — ezt kérdezzük elsőnek a párttitkártól. — Nagyon derekasan helytállnak az emberek. Persze vannak, akik nagyobb részt vállalnak a nagy munkából — válaszólja, s közben sorolja is a neveket: — Az aratásban a KISZ- brigád az első. Filó László kombájnos és váltótársa, Sz. Tóth Antal jóval túl vannak már a kétszáz holdon. Gulyás Péter aratógépvezető és váltótársa, Sz. Tóth Sándor négyszáz holdnál többet arattak le a Lenin-ben. De dicséret illeti a műhely munkásokat és a szerelőket, akik éjjel-nappal szolgálatban vannak, hogy hiba esetén azonnal a traktorosok segítségére lehessenek. — Gondjaik? — Itt van például az idő. Egész nap még nem tudtak menni a gépek. Nedves a szár, életrekeltek a gyommagvak, egyszóval húzódott a gabona, emiatt több a műszaki hiba — mondja Pintér elvtárs. —• De nem is ez a legnagyobb nehézségünk, hanem az, hogy nincs elég traktorosunk. A múlt héten néhány szántótraktor állt is emiatt. Pedig mikor szántsunk, ha nem most. Tudakoljuk a traktoroshiány okát. — A Lenin és a József Attila tsz vezetői nagy hibát követtek el tavasszal. Arra kértük őket. hogy a tavaszi idény után foglalkoztassák a traktorosokat, mert különben nem tudjuk őket megtartani — közben levelet vesz elő a fiókból, amit a két tsz vezetősége írt és átnyújtja. — Ez volt a válasz kérésünkre. A levelekben az áll, hogy munkaerőfölösleg miatt a traktorosokat nem tudják foglalkoztatni, „nem tartanak igényt munkájukra”. __ — Jó néhány traktoros elment emiatt. Ezért fáj most a fejünk. Kevés a traktoros s emiatt a traktorok java része csak egy műszakban dolgozik. Kivétel ez alól a két másik szövetkezet, az Uj Világ és a Kossuth. Ezekben a tsz-ekben előbbre is tartanak a szalma lehúzásával, a tarlóhántással, mélyszántással és a másodvetéssel. — Traktoros kell, de minél több — mondja búcsúzóul Pintér elvtárs. — Most a szövetkezetekben kutatunk olyan emberek után, akik ültek valaha traktoron. KOMBÁJNSZÉRŰN Útközben még sűrű esőcseppek hullottak, mire azonban a Kossuth Tsz kombájnszérűjére értünk, elállt az eső. Elismerően nyugtázhattuk, hogy a szérűn felállított két cséplőgép javában dolgozott. A gabonát és a cséplőgépet üvegtető védi a beázástól, így a szeszélyes időjárás ellenére is gyorsan habiad a munka.
